Műfaj: fantasztikus, romantikus, vígjáték
Részek száma: 20
Dátum: 2016
Főszerepben: Gianna Jun (Shim Chong/Se-Hwa), Lee Min-Ho (Heo Joon-Jae/Dam Ryung), Lee Hee-Joon (Jo Nam-Doo), Shin Won Ho (Tae-Oh)
Ismertető: A Legend of the Blue Sea a Föld utolsó sellőjéről szól, aki emberré
válva próbál meg alkalmazkodni a földi léthez, illetve egy ügyes
szélhámosról, akivel össze van kötve a sorsuk.
Előzetes videó: https://www.youtube.com/watch?v=fS0ZxXTyZUk
Vélemény: Ez volt életem legelső doramája. Egyik éjjel facebook-oztam, és akkor akadtam rá egy videóra, amiben a Legend of The Blue Sea első részéből vágták össze a vicces jeleneteket. Annyira, de annyira megtetszett, hogy másnap muszáj volt nekiülnöm. Aztán hipp-hopp, alig két nap alatt végignéztem. Azt hiszem, mindenki elfogult az első doramájával kapcsolatban, és szinte csak jókat tud mondani róla. Hát ez a helyzet most is.
Ahogy elkezdtem, onnantól minden egyes részt imádtam. Rengeteget lehetett nevetni a sorozat alatt, ennek okai pedig a fantasztikus karakterek, és a szituációk voltak. Tudom, sokan My Love From The Star utánzatnak hívják, de ha egyszer ilyen jól sikerült, ugyan kit érdekel? Már a legelső részben elsütöttek egy csomó poént, és kaptunk rengeteg nevetséges szituációt is, amik nagy örömömre kitartottak a sorozat végéig.
Nagyon-nagyon szerettem Joon-Jae karakterét. Egy kissé öntelt, de nagyon okos srác volt, aki bizony nem a legtisztességesebb munkából élt meg, de egy zseni volt abban, amit csinált. Imádtam nézni a trükkjeit, amit többször is felhoztak a sorozat folyamán. Aranyos volt, ahogy próbálta titkolni Shim Chong előtt, hogy mivel is foglalkozik, mert valamilyen szinten szégyellte. Első sorozatom lévén még úgy, de úgy szurkoltam neki, hogy a végére alakuljon neki minden jól az anyukájával (holott tudtam, hogy biztos így lesz). Azért mikor épp abba a házba mentek "dolgozni", ahol az anyukája is dolgozott, és sem Joon-Jae, sem az anyukája nem vették észre egymást azért az elég poén volt, de közben már a hajamat téptem, hogy ilyen nincs! Véégre, végre találkozhatnának, erre neem, oda sem figyelnek egymásra... Imádtam, ahogy Shim Chonggal viselkedett, még akkor is, ha néha egy igazi tuskó volt. Na és ahogy megtudta, hogy a lány sellő... meg persze ahogy reagált. Isteni volt. Annyira, de annyira szerettem. Nem akart kiszaladni a világból, hogy te jó ég, egy sellő. Egyszerűen próbált neki sutyiba segíteni, nehogy leleplezze magát. Irtó aranyos volt. Nagyon sajnáltam, mikor rájött, hogy a múltbeli énje üzent neki, és mikor látta, hogy végződött Dam-Ryung és Se-Hwa kapcsolata...
Erről
jut eszembe, hogy nagyon szerettem a múltbéli jeleneteket. Sokszor
ezerszer jobbak voltak, mint a jelen. Nagyon szép helyen forgatták, és
emiatt, meg talán a ruhák miatt is volt egyfajta melankolikus, mégis
szeretetteljes és romantikus hangulata az egésznek. Imádtam Minhot Dam-Ryungként, de
Joon-Jae-ként is. És mint már mondtam, nagyon sajnáltam a főszereplőink
múltbeli énjét, de főleg azt, hogy emiatt Joon-Jae is elbizonytalanodott,
és ez hatással volt a jelenükre. Utána pedig elhatározta magát, hogy
már csak azért sem történhet meg ez a szörnyűség még egyszer! És nem
fogja hagyni, hogy a lány meghaljon. Kell még több indok, hogy miért
szerettem annyira?Shim Chongot az elején imádtam. Mondjuk főleg addig, míg még nem beszélt. Poénos volt, kicsit butuska, mármint az emberek világában butuska és szerencsétlen, de egy nagyon szerethető karakter. Aztán ahogy elkezdett beszélni, és ahogy egyre jobban belehabarodott Joon-Jae-ba egy kicsit átment nyálas fruskába, de annyira nem volt vészes, el lehetett viselni, és még így is volt sok jó pillanata. Sajnálom ezt, hogy egy kicsit buta libát csináltak belőle, de szerencsére legtöbbször ez nem volt zavaró. Na de aztán a végén kiverte nálam a biztosítékot. Nem szeretném lelőni a poént annak, aki még nem látta, így nem tudom teljesen elmagyarázni... Aki látta, azt tudja. Mikor el kellett válnia Joon-Jae-tól, mert különben meghalt volna, és azt tette, amit tett, na azzal nagyon felidegesített. Külön megkérdezte Joon-Jae-t, hogy akarja-e, és ő nemmel felelt. Erre mintha szegény srác a falnak beszélt volna, csak azért is... Ezzel kissé összetörte a szívem, de aztán Joon-Jae vallomása az utolsó részben mindent helyre rakott.
A másik két srácot is nagyon szerettem, pedig azt hittem, hogy majd olyan semleges szereplők maradnak, de végül ők is belopták magukat a szívembe. Tae-Oh egy csendes számítógép zseni volt, akinek úgy mozgott a keze a billentyűzet felett, mint másoké a zongora felett. Aranyos volt a néma rajongása Shim Chong felé. Féltem, hogy ő lesz majd a szerencsétlen harmadik, aki nem kap happy end-et, de aztán ezt is nagyon jól megoldották. A jelenetei Cha Si-A-val haláliak voltak! Ők nagyon össze illettek.
Nam-Doo-val annyira nem voltam kibékülve, nem szeretem a pénzéhes, kapzsi karaktereket, de volt neki egy lojális, nagyon is hűséges oldala, amit viszont imádtam. Az utolsó pár jeleneteben totál elhitette velem, hogy a rossz oldalán áll, és hogy kibabrált Joon-Jae-val. Én csak hápogtam, mint a kiskacsa, hogy mégis hogyan történhetett ez... Mikor kiderült, hogy kamu az egész. Hála istennek. Utáltam volna, ha a végére negatív karaktert csinálnak belőle.
Zseniálisan lett megcsinálva, ahogy a múltbéli és a jelenbeli karakterek összekapcsolódtak, ahogy a sorsuk ismét összehozta őket egymással, jókat a jókkal, gonoszakat a gonoszakkal, és persze a jókat is a gonoszakkal. Sokáig úgy tűnt, minden megismétlődik.
Kicsit szeretnék a mellékszereplőkről is szót ejteni. Nagyon imádtam Yoo-Na-t, a kislányt, aki valahogy mindig Shim Chong mellett kötött ki. Nagyon kis aranyos volt, de nem kellett félteni sem, meg tudta ő védeni magát, ha kellett. Aztán ott volt a koldus nő, aki sok vizet ugyan nem zavart a sorozatban, viszont meg volt maga szerepe: ő mondta ki az élet nagy igazságait, ami nem csak a szereplőinkre, de ránk, nézőkre is ugyanúgy igaz volt. Joon-Jae öccséről nagyon nem tudok nyilatkozni, nem tudtam eldönteni, hogy ő most jó-e vagy sem... Végül is végig az édesanyját védte, és próbálta menteni, ahogy azt minden gyerek tenné... Akkor... annyira azért nem volt rossz, igaz? Aztán Joon-Jae apját nem is nagyon értettem, sokszor nagyon ellenszenves volt. Végül persze megsajnáltam, de azért annyira nem nőtt a szívemhez. Szurkoltam neki is a fiával, hogy jöjjenek helyre a dolgok, mert Joon-Jae-t is emésztette a dolog, de hát nem lehet minden fenékig tejfel.
A sorozat természetfeletti részéről még nem is beszéltem. Tetszett, ahogy megalkották a sellőt, nagyon szépre sikerült. Azért valljuk be, az a tény, hogy a sellők könnye igazgyöngyé változik rengeteg poént okozott. (Emlékezzetek csak, mikor Shim Chong és Jung-Hoon pénzt akartak keresni vele!) Olvastam valahol, hogy a készítők elvesztek a saját világukban, mert volt, ahol Shim Chong úgy sírdogált, hogy a könnyeiből átváltozó igazgyöngyről megfeledkeztek. Én visszanéztem minden sírós jelenetét, és mindegyiknél ott voltak a gyöngyök... Úgyhogy csak azt tudom mondani, hogy szépen kidolgozták a háttértörténetet.
A befejezés nekem egy kissé illúzió romboló volt. Nem tudom, egyszerűen csak annyira... szép lett,
már-már túl szép, hogy valahogy nagyon nem illett bele a képbe. Örültem
persze, hogy minden jól alakult, mindenki megkapta, amit akart, és amit érdemelt, de
akkor is... 
Annyi, de annyi mindenről tudnék még mesélni nektek, mert tényleg nagyon imádtam ezt a sorozatot, és már kétszer is végignéztem. Olyan sok apró részlet van, amit imádtam, mégsem írhatom le mindet ide (amit nagyon sajnálok). De azért azt nem
Lehet csak az elfogultság, mert ez volt az első doramám, de kicsit később, másodjára sem tudtam csalódni benne. Nézzétek meg, ha még nem láttátok, és ha tetszik, ha nem, írjátok meg. Én tényleg csak ajánlani tudom mindenkinek.
