Műfaj: romantikus, fantasztikus
Részek száma: 16
Dátum: 2017
Főszerepben: Nam Joo-Hyuk (Habaek), Shin Se-Kyung (Yoon So-Ah), Lim Ju-Hwan (Shin Ho-Ye), Krystal (Moo-Ra) és Gong Myung (Bi-Ryom)
Ismertető: A történet az ismert mangán alapul, némi változtatással. Habaek, a Vízisten az emberek birodalmába megy, hogy megtalálja az isteni köveket, és királlyá válhasson. Itt találkozik Yoon So-Ah-val, az emberrel, akiről később kiderül, hogy az Istenek szolgája. Mikor Habaek megérkezik az emberek közé elveszíti az erejét, sem lakása, sem pénze, egyedül Nam Soo-Ri, a szolgája van neki. So-Ah egy pszichiáter, aki rengeteg nehézséggel küzd, miután apja elhagyta, anyja pedig meghalt. Hogy az isteneket kell szolgálnia csak rátesz még egy lapáttal. Habeak nekiindul, hogy teljesítse a feladatát, amiért idejött, ám közben a Vízisten, és So-Ah egymásba szeret.
Vélemény: Nagyon vegyes érzéseim vannak ezzel a sorozattal kapcsolatban. Mikor anno elkezdtem, nagy izgatottan ültem neki, és iszonyatosan tetszett. Bitang jól indított, az első pár rész eszméletlen jó volt. Érdekes, lendületes, vicces. Nagyon érdekelt a történet, nagyon kíváncsi voltam, hogy fog elsülni, az meg csak rátett egy lapáttal, hogy még humoros is volt. Aztán egyszer csak az egészet elvágták. Egyik részről a másikra laposodott el, és ment át az egész melodrámába. Csöpögős, szenvedős, mindenki szenved mindentől sorozat lett belőle. A főszereplőink a sorozat felénél már az agyamra mentek. Ezt a se veled se nélküled dolgot a lehető legrosszabb módon oldották meg.
De kezdjük az elején. Mint mondta, nagyon jól indított. Az első részekben imádtam
Habaeket. Istenség lévén teljesen egyértelmű, hogy felsőbbrendűként, fenkölten viselkedett, és igazán vicces volt nézni, hogy hogyan próbálja kezelni, hogy ilyen helyzetbe keveredett, ahol se pénze, se lakása, és fogalma sincs az emberek világáról. Zseniális volt, imádtam. Nam Joo-Hyuk remekül alakította ezt a karaktert. Egy ideig. Aztán úgy 6-7 résszel később már baromi unalmas volt, hogy Habaek még mindig ott tart, ahol az első részben is, semmi jellemfejlődés, csak a szokásos felsőbbrendű és arrogáns viselkedés. Hiányzott, hogy kicsit változzon, nem nagyon, tényleg, nem voltam nagyravágyó. Egy pici, apró változás is jó lett volna. De nem. És amennyire jól mutatott Nam Joo-Hyuk ebben a szerepben az első pár részben, annyira elidegenedett tőle a végére. Annyira imádtam, mikor Habaek végre elmosolyodott, egyszerűen öröm volt nézni, és olyan keveset kaptam belőle. Az utolsó pár részben sok ilyen jelenet volt, én meg szinte lefolytam a székről örömömben. Joo-Hyuknak az ilyen aranyos, mosolygós szerepek állnak jól.
So-Ah... na ő az idegeimre ment. Az elején megértettem őt, a problémáit, és hogy kellett róla valakinek beszélnie. De aztán ez is átment a másik végletbe, ugyanúgy mint Habaek személyisége, és mást sem csinált csak panaszkodott. Én mondom nektek, ez a lány többet panaszkodott, mint Kim Tan a
The Heirs-ben. Pedig azt aztán nagyon utáltam, de ez annál is rosszabb volt. A másik pedig a pénz. Nagyon antipatikus tud lenni, ha egy karaktert élete csak a pénz körül forog, és csak azzal van elfoglalva, hogy nincs neki. Az elején még ez is okés volt, mikor viccelt Habaekkel, hogy ha már Istenség, igazán gazdaggá tehetné őt. Értettem, viccelt vele, jó is volt így. Na de mikor már az összes részben elmondta, hogy varázsoljon neki pénzt, az nagyon idegesített. Egyáltalán nem volt vicces, még ha a készítők annak is akarták szánni. Szegény srác meg még akart is szerezni neki, és ezért folyton lejáratta magát, amiért pedig még dühösebb voltam So-Ah-ra. Az elején őt is nagyon talpraesettnek találtam, aki igazán jól feltalálta magát, és a legjobbat igyekezett kihozni a helyzetéből, de aztán átment hisztisbe. Ami pedig ezeknél is jobban zavart, hogy látszólag Shin Se-Kyung-nak semmi színészi tehetsége. Más sorozatát nem láttam, így lehet csak ez nem illett hozzá, de ezek után valahogy el is ment a kedvem a többi sorozatától, mert itt is csak a szomorú arc volt az egyetlen, amit ki tudott préselni magából. Talán ha ad némi érzelmet a karakterének, nem lett volna annyira unalmas a sorozat fele.
Ami a két főszereplőnk kapcsolatát illeti, nem értettem őket. Az volt a lényeg, hogy ők nem lehetnek együtt, mert Habaek egy isten, akinek hamarosan vissza kell mennie, és így nem lehetnek együtt. Ebből következik (nyilvánvalóan...), hogy akkor nem is közelednek egymás felé, inkább szenvednek, és sírnak, nem jönnek össze. Tudjátok, az a helyzet, hogy én úgy gondolom, ha valakit szeretsz, és tudod, hogy csak kevés időtök van együtt, akkor azt az időt használjátok ki! Ne szenvedjetek ettől a se veled se nélküled dologtól, hanem legyetek együtt addig, ameddig lehet! Utána, ha már elváltatok lesznek szép emlékeitek, amikre visszagondolhatsz. Ha pedig nem tetted meg, örökre bánni fogod, és azon fogsz gondolkodni, mi lett volna, ha. Hát erre a románcra ez volt a jellemző. Szenvedtek, inkább nem voltak együtt, mert úgyis el kellett válniuk... Ez a gondolkodás engem nagyon idegesített. A végére már So-Ah (ő volt természetesen az, aki a legjobban ellenkezett) is belátta, hogy úgy a jó, ahogy én gondoltam: ha együtt vannak, mielőtt Habaek elmegy. Mindent megtett, hogy minden normális, emberi dolgot megcsináljanak együtt, míg még van rá idejük. Fagyizás, megnézték a naplementét, lerajzoltatták magukat, stb. Ez annyira szép volt, hogy azon siránkoztam, miért nem tették meg előbb? Itt kezdtem csak el sajnálni őket, mikor végre már láttam, hogy próbálnak boldogak lenni, amíg lehet. Az utolsó részek szépen meg is sirattak, pedig nem gondoltam, hogy képes lesz rá.
Lássuk a
történetet: az első részek nagyon pörgősek és érdekesek voltak, tűkön ülve vártam a folytatást. Aztán egyszer csak puff, az egész meghalt. Olyan rémesen unalmas lett, hogy abba is hagytam. Valahol a 10 rész tájékán már nem néztem tovább. Attól kezdve néztem, hogy elkezdték leadni, de aztán elveszítettem az érdeklődésem, annyira unalmas lett. Semmi sem történt, tele volt felesleges párbeszédekkel, történésekkel, amik nem vitték előre a sztorit, sőt, csak hátráltatták. Aztán rávettem magam, hogy folytassam, mert nem akartam félbehagyni, ha már nekiálltam, és csak most sikerült befejeznem. Az utolsó pár részt az első pár részhez hasonlóan ledaráltam, mert nagyon jók voltak. Nem tudom, mi történt a forgatókönyvírókkal a sorozat közepén, elfogyott az ihlet, vagy valami, de az rémes volt. A sorozat eleje és vége ütött, nagyszerű volt. A közepe... unalmas.
Aztán voltak olyan dolgok magában a történetben, amiket nem is egészen értettem, nem magyarázták meg, vagy olyan kacifántosan, hogy szerintem ők sem értették, mit akarnak. Az egész sorozatot Bi-Ryom és Shin úr vitte el, akik viszont nagyon királyak voltak. Bi-Ryom volt a kedvencem, nagyon vagány srác volt, igaz, kissé furán viselkedett, mikor Moo-Raval volt, de hát gondolom ezt teszi a szerelem a pasikkal...
Összességében tehát nem volt nagy szám. Ezerszer jobb sorozatokat adtak tavaly, amik sokkal jobbak voltak ennél. Egy misét megér, de ne számítsatok nagy dolgokra.
Amit igazán értékeltem a filmben, hogy semmi, az ég világon semmi dráma, semmi bonyolítás nem volt benne. Igazából az egész rém egyszerű volt, mindenki kitalálhatta, mi lesz a vége, mégis egy az egyszerűség adta a film varázsát. Egyáltalán nem hiányzott ide a dráma, vagy bármilyen durva csavar. Így volt tökéletes. A poénok és a karakterek adták a film alapját, hisz a történet maga sem volt valami bonyolult. 
