Ez azért így elég kemény, és még Helen Coffey szerint is úgy hangzik, mint egy görög dráma. Csakhogy a mozgalom a 21. században történik, és nagyon is valós társadalmi problémákra reflektál.
A mozgalom már meglévő elődökből indult ki, mint a dél-koreai #MeToo, ami a szexuálisan zaklatott és megerőszakolt áldozatokat képviseli, valamint az "Escape The Corset" (nagyon nyersen "Menekülj A Fűzőtől"), ami arra szólítja fel a nőket, hogy szabaduljanak meg a szexuális, társadalmi, testi és pszichológiai elnyomástól.
Most, hogy sikerült ezzel mindenkit sokkolni, nézzük meg, milyen társadalmi jelenségek és változások vezettek el ehhez a mozgalomhoz.
Miután évekig pénzügyi válság gyötörte az országot, a fiataloknak növekvő lakhatási költségekkel kellett szembe nézniük, emellett pedig versenyezniük kellett a jó egyetemi helyekért és állásokért, ennek következtében pedig a nők és férfiak viszonya megromlott. Miért? Nos, 2013-tól kezdődően megnőtt a nők aránya a felsőoktatásban, meghaladva ezzel a férfiakét. Ma a nők közel háromnegyede iratkozik be a felsőoktatásba, míg a férfiaknak kevesebb, mint a kétharmada. Korábban elvárt volt, hogy a nők miután házasságot kötnek és szülővé válnak, kiesnek a munkaerőpiacról. Most azonban a férfiak versenytársai lettek a munkaerőpiacon. Számos akadémikus megjegyezte, hogy Korea etnikailag és fajilag nagyrészt homogén, így a nem az alapértelmezett és központi társadalmi törésvonal. Az online fórumokon és a közösségi médiában az elégedetlen férfiak a főiskolai végzettségű nőket "kimchinyeo-nak" vagy „kimchee nőknek” gúnyolják, ezzel önzőnek, hiúnak, önmaguk megszállottjának és a partnerüket kizsákmányolónak bélyegezve őket – írta a "Troll feminizmus"-ról szóló doktori értekezésében Euisol Jeong, feminista tudós.
2014 és 2015 között kialakult egy virulens nőgyűlölő és antifeminista közösség, az Ilbe. Értelmezésük szerint a nők úgy követeltek maguknak további jogokat és kiváltságokat, hogy már eleve hasznot húztak abból, hogy elkerülték a kötelező sorkatonaságot. Az Ilbe meglátása szerint a teljes női lakosság sekélyes és aranyásó. Erre válaszul a női internetező közösség hasonló férfigyűlölő gúnyolódásba és trollkodásba kezdett. A korszak egyik legjelentősebb feminista weboldala, a Megalia alkotta meg a "hannamchung" kifejezést, ami lefordítva "koreai hímcsótányt" jelent, gúnyosan csúnyának, szexistának és megszállott szexvásárlónak nevezve ezzel a koreai férfiakat.
2016-ban egy férfi meggyilkolt egy nőt egy szöuli nyilvános mosdóban, elmondása szerint azért, mert a nők mindig is ignorálták őt. A rendőrség azonban az elkövető saját nyilatkozata ellenére sem volt hajlandó gyűlölet-bűncselekménynek minősíteni a gyilkosságot. A fórumokat, chatszobákat és közösségeket ezután elözönlötték a dühös nők. A digitális feminizmusnak ez a hulláma pedig mindenféle háttérrel rendelkező nőt bevonzott, beleértve a munkásosztálybelieket is.
Ugyanezen év decemberében, amikor a koreai nők termékenységi rátája 1,2 volt (azóta ez 0,78-ra csökkent, ami a legalacsonyabb a világon), a koreai kormány kiadott egy "Nemzeti születési térképet", amelyen feltüntették a reproduktív nők számát és életkorát minden településen, jelezve ezzel, hogy mit várnak el a női polgároktól. (Érdekesség, hogy 2022-ben Yoon Suk-Yeol nyerte az elnökválasztást, aki a feminizmust okolta az alacsony születési rátáért, és ígéretet tett a Nemek Közötti Egyenlőségi és Családügyi Minisztérium megszüntetésére.) A nőket felháborította a térkép és hogy a kormány "állatállománynak" nézi őket. Egy twitter felhasználó erre válaszul készített egy másik térképet, amin a szexuális zavarokkal küzdő koreai férfiak sűrűségét tüntette fel. A digitális feministák közül többen bojkottal reagáltak az állam által elvárt reproduktív munkára, és úgy döntöttek, hogy a terhesség elkerülésének legbiztosabb módja a férfiak teljes elkerülése. Ezeken az online közösségeken keresztül jelent meg a 4B először szlogenként, végül mozgalomként.
A 4B mozgalom menedéket nyújtott a koreai nőknek, de az nem világos, mennyire népszerű vagy elterjedt, tekintve hogy jellegében főként online. A mozgalom továbbá nem szervezett vagy központosított, nincs vezetője, hivatalos oldala vagy fizikai központja. A tagok számát nem dokumentálják, de 5000 és 50000 közé becslik.
És bár ez az életstílus joggal tűnhet extrémnek, ne felejtsük el, hogy 2016-ban egy országos felmérés szerint a párkapcsolati erőszak előfordulási aránya 41,5%, míg globálisan 30%. Továbbá Dél-Koreában a legnagyobb a nemek közötti bérszakadék is: a nők 31%-al keresnek kevesebbet, mint a férfiak, ami háromszor annyi, mint a 11,6%-os világátlag.
A dél-koreai nőktől elvárt, hogy az apjuk döntsön helyettük, és alkalmazkodjanak a merev szépségideálokhoz. A 4B követői joggal gondolják, hogy a koreai férfiak lényegében menthetetlenek, a kultúrájuk reménytelenül patriarchális és gyakran egyenesen nőgyűlölő.
A 2022-es választási kampányában Yoon Suk-Yeol elnök azt állította, hogy Dél-Koreában már nem létezik strukturális szexizmus, annak ellenére, hogy korábban a feminizmust hibáztatta az ország egy nőre eső 0,72-es születési arányáért, ami a világon a legalacsonyabb. Ezzel az ütemmel az ENSZ előrejelzése szerint Dél-Korea 51 milliós lakossága az évszázad végére a felére fog csökkenni.
A Modern Diplomácia arról számolt be, hogy a demográfiai válság leküzdésére a kormány az elmúlt 16 évben több mint 200 milliárd dollárt fektetett be olyan programokba, amelyek támogatják a hagyományos patriarchális intézményeket (például a családot) olyan támogatásokon keresztül, mint a gyermekgondozási támogatás, alacsony kamatozású jelzáloghitelek új házasok számára, valamint meghosszabbított anyasági és apasági szabadság. Azonban ezek az erőfeszítések nem hozták meg a kívánt eredményt, és a dél-koreai nők egyre inkább elhatárolódnak a házasságtól vagy az anyává válás kötelezettségétől.
Mint minden társadalmi mozgalomnak, a 4B-nek is megvannak a maga belső szakadásai és megosztottságai – mondta Joanna Bourke, a Birkbeck (Londoni Egyetem) történészprofesszora, a „Disgrace: Global Reflections on Sexual Violence” című könyv szerzője. A tagok vitatkoznak arról, hogy a 4B nők barátkozhatnak-e férfiakkal, vagy olyan nőkkel, akik még mindig férfiakkal akarnak randevúzni, és aggodalomra ad okot, hogy a mozgalom kizárja a transz nőket. Az Al Jazeera szerint ez "szélesebb körű visszhangot" váltott ki Dél-Koreában, és az egyik helyi politikus a közelmúltban megpróbálta összekapcsolni a férfiak öngyilkossági kísérleteinek növekedését a "női munkaerővel".
Na de hová tart ez a mozgalom?
Noha a 4B sokak számára szélsőségesnek tűnhet, ez a mondhatni cölibátus a világ minden táján egyre növekszik. Az Egyesült Államokban is megfigyelhető, hogy a fiatal nők kerülik a randevúzást, miközben számos tanulmány szerint világszerte „úgy tűnik, egyre több fiatal hagyja el – nagyon boldogan – a szexet” – mondta a The Guardian.
Ha szereted, és támogatnád a munkámat, akkor már meg tudsz hívni egy virtuális kávéra (amiből e cikk fordítása közben hármat ittam).
