DALNIM (달님) a Hold istennője. Valaha egy Dalsun nevű kislány volt, aki felmászott a Mennyekbe, és holddá változott.
|
A kép csak illusztráció |
Abban az időben, amikor csak a csillagok léteztek, a Nap és a Hold előtt volt egy szegény parasztasszony, aki rizspogácsákat adott el az életben maradásért. Ennek a parasztasszonynak két gyermeke volt, egy fiú és egy lány. Haesik, a legidősebb a kettő közül egy bölcs és felelősségteljes fiú volt, míg a lánynak, Dalsunnak ártatlan és bizakodó szíve volt.
Egy nap, mikor a rizspogácsák árulásából indult haza az anya, összetalálkozott egy tigrissel a domb tetején. A tigris rizspogácsát követelt, cserében pedig azt mondta, meghagyja az anya életét. A nő megijedt, és odaadta a kosarából a megmaradt rizspogácsák legjobbikát, így a tigris otthagyta az asszonyt, aki folytatta útját. Azonban hamarosan a tigris újra meg újra megjelent, és addig kért újabb és újabb rizspogácsákat, míg egy sem maradt. Az anya könyörgött az életéért, esedezett a tigrisnek, hogy a gyermekei kedvéért hagyja meg az életét. Arra a gondolatra, hogy nem csak egy, de három embert is elfogyaszthat vacsorára, a tigris felfalta az anyát, majd felöltötte a ruháit. Ilyen álcában ment a parasztasszony házába, remélve, hogy becsaphatja a két gyermeket.
Ám mikor a tigris megérkezett a házhoz, zárt ajtókat talált. A gyerekeket nem győzte meg az álcázott tigris. Azonban a tigrisnek valahogy sikerült elhitetnie velük, hogy ő az anyjuk, és a gyerekek ajtót nyitottak. Micsoda meglepetés érte őket akkor! A gyerekek sikítva menekültek a tigris elől, aki körbe-körbe üldözte őket a házban, majd ki az ajtón, fel egy fára. A tigris azonban talált egy fejszét a házban, és elkezdte kivágni alattuk a fát. Abban a pillanatban Dalsun imádkozni kezdett a Mennyekhez, hogy küldjenek le nekik egy kötelet. Azért könyörgött, hogyha ő és a bátyja igaz szívűek, és méltóak a megmenekülésre, akkor a kötél legyen elég erős, hogy megmentse őket. Ha azonban nem érdemesek rá, a kötél legyen öreg és rohadt, hogy lezuhanjanak. Akkor pedig egy erős kötél hullott alá az égből, és a két gyermek mászni kezdett, míg el nem érték a Mennyeket.
SEOKGA (석가) egy lázadó, csaló isten. Ő és Mireuk voltak a felelősek a világ megteremtéséért.
|
A kép csak illusztráció
|
A Changsega (az univerzum teremtésének dala) szerint, Seokga istenség három versenyen is megpróbálta legyőzni Mireukot, a világ kezdeti teremtőjét. Az első versenyen az volt a feladatuk, hogy feszítsenek ki egy kötelet az Északi-tenger mentén. S míg a versenyen Seokga ezüst kötele elszakadt, addig Mireuk arany kötele ép maradt. Így Mireuk győzelmet aratott. A második versenyen az volt a feladatuk, hogy kössék össze a Seongcheon folyót a világ összes többi folyójával. Seokga felhőszakadásokat idézett, de nem tudta elérni, hogy a Seongcheon összekapcsolódjon az összes többi folyóval. Mireuk téli jeget hívott, és összekötötte a Seongcheont az összes többi folyóval, mivel a víz megfagyva tágul.
Az utolsó versenyen Mireuk és Seokga magnólia virágot ültetett. A két istenségnek el kellett aludnia, s az az istenség, amelyik felé a magnólia álmukban hajolt, nyert. A magnólia Mireuk felé hajolt, de Seokga levágta a virágot, és a saját ölébe tette. A haragra gerjedt Mireuk elátkozta a földet, ezzel hozva a tökéletlenséget a világra. Seokga, az igazságtalan győztes, ezután börtönbe zárta Mireukot. Három nap múlva azonban Mireuk elmenekült a börtönből. Válaszul Seokga utasította háromezer papját, hogy eredjenek Mireuk nyomába, és öljék meg. S bár a küldetés sikeres volt, a vállalkozás mégis hiábavaló: a föld már hibás állapotban maradt.
GAMEUNJANG-AGI (가믄 장 아기), a sors és a szerencse istennője.
|
A kép csak illusztráció
|
A legenda egy kolduspárról szól, akik világra hozták első gyermeküket. A környékbeli gazdák ajándékokat gyűjtöttek nekik, és egy ezüst tálban adták oda az anyának és a gyermekének, ezért az első kislányt Ezüst Gyermeknek nevezték el. A második gyermek születésénél a gazdák egy réz kagylóban hozták az ajándékaikat, ezért a kislányt Réz Gyermeknek nevezték el. A harmadik lány születése után az emberek már csak egy fából készült tálon hozták az ajándékokat, ezért a harmadik lányt Fa Gyermeknek nevezték el; ő volt Gameunjang-agi.
Születésével szerencse és gazdagság köszönt a koldusok házába. A szülők meggazdagodtak, és elfelejtették, hogy valamikor koldusok voltak. Egy napon megkérdezték a lányaikat, kinek köszönhetik a jó életüket. Az első két lány azt felelte, hogy az égnek, a földnek és a szüleiknek köszönhetik boldogságukat. A legfiatalabb lány azonban elvárásuk ellenére azt válaszolta, hogy az égnek és a földnek, az apának és az anyának, valamint a saját erejének köszönheti boldogságát. Az apa annyira mérges lett a válasz hallatán, hogy kidobta a legfiatalabb lányát a házból. Bosszúból Gameunjang-agi húgait százlábúvá és gombává változtatta, míg a két szülőt vaksággal sújtotta.
Gameunjang-agi az országot járva menedéket talált egy családnál, ahol három fiúgyermek élt. Mikor ezek a fiúk elmentek, hogy gyökereket gyűjtsenek, a két idősebb mindig megtartotta magának a gyökér jó részeit, a rosszakat pedig a lánynak adták. Ám a harmadik fiú a gyökér legrosszabb részét mindig maga fogyasztotta el, a jobb részeket pedig Gameunjang-aginak adta. Végül a harmadik fiúval egymásba szerettek. Egy nap az erdőben arany gyökereket találtak, és meggazdagodva házasságot kötöttek és boldogan éltek.
De hamarosan Gameunjang-aginak elkezdtek hiányozni a szülei, ezért egy bált szervezett, amire meghívta az ország minden koldusát és vak emberét. Mindenhonnét jöttek, ám a lány nem találta a szüleit. Mikor már a bál kezdett a végéhez közeledni, befutott egy vak koldus pár: Gameunjang-agi szülei. A lány ételt adott nekik, és felfedte előttük kilétét. A szülei pedig döbbentükben elkezdték visszanyerni a látásukat.
SAMSHIN-HALMANG (삼신 할머니) az élet és a szülés istennője.
Valaha emberlány volt, ám miután megnyerte a virágok kinyílásának versenyét (a virág az élet jelképe a koreai mitológiában) a Sárkány király lánya ellen, istennővé vált, aki a terhességért és a babák megszületéséért felelt. Megvédi a babákat és az anyákat a veszélyektől, és ő a bábák védőszentje is. Azt beszélik, hogy amikor egy bába meghal, szellemé válik, amit Samshinnek hívnak, és onnantól Samshin-halmangnak segít megvédeni a babákat és az anyákat. A Samshin-halmang más néve Samsin Halmoni, vagyis Samshin Nagymama.
|
A képcsak illusztráció.
|
YUHWA (유화) a fűzfák istennője. Ő Habaek, a folyók és vizek istenének lánya, akit megkívánt a napisten, Haemosu. A napisten úgy ejtette csapdába Yuhwát, hogy néhány vonalat rajzolt a földbe, amiből hatalmas réz palota növekedett. Yuhwát és nővéreit annyira lenyűgözte az építmény, hogy bemerészkedtek, odabent pedig Haemosu és kísérői üdvözölték, majd pazarul elszórakoztatták őket. Mikor pedig a napisten jelt adott, a kísérői becsapták az ajtókat, hogy csapdába ejtsék a három istennőt. Két nővérének sikerült elmenekülnie, de Haemosu elfogta Yuhwát, majd feleségül vette. Az istennőnek végül sikerült elmenekülnie, azonban ezért a vétekért száműzték az apja királyságából, és halandó életre ítélték, majd egy patakba vetették. Néhány halász azonban kimenette, és mivel elkábította őket a szépsége, a puyeoi királyhoz, Keumwához vitték. A király elismerte szépségét, és ágyasának fogadta. Azonban amint a folyóba vetett nőt napfény érte, megszülte Haemosu fiát: Jumongot.
KIMSURO. Krisztus
után 43 körül kilenc vén kormányozta Korea Kaya nevű régióját. Mivel azonban
nem volt egy központi hatalom, és régió széttagolt volt, így az emberek a
mennyi istenhez, Hwaninhoz imádkoztak egy erős uralkodóért, hogy egyesítse
őket. Hwanin hangja pedig egyszer csak felcsendült a mennyekből, több száz
embert vonzva a Kuji-hegyre, ahol arra utasította őket, és a kilenc vént, hogy
énekeljék el a Kujigát*. A dal eléneklése után Hwanin egy arany
ládát eresztett le az égből, amely hat nagy arany tojást tartalmazott. Ezekből
a tojásokból kelt ki Kimsuro isten és öt szolgáló arisztokratája, akik mind
kilenc méter magasra nőttek, alig pár nap alatt. Kimsuro egyesítette a kilenc
városállamot és létrehozta Kaya királyságot, párbajban legyőzte Talhae istenet
(Silla leendő alapítóját), és nem volt hajlandó megházasodni, amíg az istenek
feleséget nem küldtek hozzá Indiából; ő volt Hwangok.
*(A Kujiga a Kuji hegyről kapta a nevét, arról a hegyről, ahol elénekelték.
Ez állítólag Korea legrégebbi dallá komponált verse. A Kuji egyébként
"finom teknőst" jelent. Amellett pedig, hogy ez Korea legrégebbi
verse, a mágia-vallási jelentősége miatt is fontos. A vers, dal kántálást tánc
is kísérte, így ez a
koreai sámán-rituálé egyik legkorábbi (ha nem az első) rögzített példánya. A
dal formája az ősi varázslatokra is jellemző univerzális képlet: megnevezés -
parancs - feltételezés - fenyegetés.)
A vers így hangzik:
Keobuga, Keobuga
Meorireul naeeora
Naeeonoch'i aneumyeon
Kuweo meogeuri**
Teknős, teknős,
dugd ki a fejed!
Ha nem teszed,
megsütünk és megeszünk téged!***
** Az eredeti
szöveget nem találtam meg, csak a romanizáltat.
***A magyar
fordítás a sajátom, szóval kérlek, nézzétek el nekem a műfordítói képességeim
hiányát.
IGONG (이공), más néven Hallakkungi. Ő az az isten, aki az Élet és a Halál Virágoskertjét gondozta. Minden virág, ami ebben a kertben nő egy élő ember lelke, Igong pedig az életük hosszát és minőségét felügyelte. Az isten úgy vetett véget az emberek életének, hogy leszakította a megfelelő virágot (a lelküket), majd pedig a lelkük érdemei alapján az újjászületésükről is döntött. Ezt az istent csak Jeju szigetén, Korea déli partjainál fekvő hatalmas szigeten imádták.
HABAEK (해밝) a Yalu folyó istene, ami ma Észak-Korea és Kína
határán folyik. Ennél fogva Habaek fontos feladata volt az északi határ őrzése.
Habaek lányát, Yuhwát foglyul ejtette, és a menyasszonyává tette a napisten,
Haemosu. Habaek panaszt tett Hwaninnak, az istenek mennyei királyának, aki
utasította Haemosut, hogy találkozzon a feldühödött apával. A találkozás során
azonban párbajba keveredtek, és Haemosu legyőzte Habaeket, de aztán
jóindulatúan beleegyezett egy formális, hivatalos esküvőbe. Ezt követően a még
mindig vonakodó menyasszony elmenekült, és Keumwa királyánál lelt menedékre.
KOENEGITTO,
Jeju sziget háborús istene.
|
Kép forrása ITT
|
Koenegittonak volt egy bronz gongja (tamtam), amelyet egyszer megkongatva milliónyi katonából álló sereget volt képes varázsolni,
kétszer megkongatva pedig el tudta tüntetni a sereget. Koenegitto egy kegyhelyisten,
Sochonguk fia volt, édesanyja pedig egy halandó nő, Paek Chunim. Mikor
Koenegitto három éves volt, olyannyira irányíthatatlanná vált, hogy az anyja egy
ládába zárta, a ládát pedig a tengerbe dobta.
Koenegitto
kiszabadult a ládából, feleségül vette a tenger sárkányistenének
legfiatalabb lányát, de felkérték, hogy hagyja el a tengeri királyságot, miután
hatalmas étvágya kiürítette a sárkányisten éléskamráját. Feleségével a koreai
szárazföldön fekvő Chonjába ment, ahol Koenegitto hőssé vált azzal, hogy elűzte az északról betörő hadsereget (amit többfejű tábornokok vezettek). A
bronzpáncélos félisten ezután diadalmasan visszatért Jeju-szigetre, hogy
bosszút álljon szülein, amiért a tengerbe dobták. Halálra rémítette
mindkettőjüket, majd apját hegygerincé, anyját szentélyé változtatta.
HAEMOSU - A koreai napisten, akit általában varjútollakból készült fejdísszel ábrázolnak, melyek abból a gigantikus varjúból származnak, amelyet megölt, amikor ellopta a napot, majd pedig visszatette az égre. Haemosu legfőbb fegyvere egy napkard, amely ugyanolyan fényesen ragyogott, mint a nap.
Épp mint a nap, az ő otthona is az egekben volt, ám minden hajnalban elhagyta azt, és a Föld felé repült a szekerével. A szekér neve Oryonggeo volt, öt sárkány húzta, és gyorsabban haladt a szélnél. A napisten kísérete eközben óriási fehér hattyúkon követte, amelyek ezerszínű, zenét árasztó felhőkön utaztak. Haemosu és udvara Puyeoban landolt, a Három Királyság fővárosában. Ott a napisten egész nap a halandók ügyeivel foglalkozott, naplementekor pedig visszatért az otthonába. Haemosu megkívánta, majd feleségül vette Habaek egyik lányát, Yuhwát, aki bár elmenekült, de fia született a Nap istentől.
A képek és néhány isten történetének forrása:
ITT
Köszi Vive ez érdekes volt!!!!
VálaszTörlésNagyon érdekes volt.
VálaszTörlésNagyon érdekes volt. Ez a vers engem a Csiga biga gyere ki versre emlékeztet :)
VálaszTörlésNekem is valami az jutott eszembe róla elsőre :D
Törlés