Műfaj: fantasztikus, romantikus, történelmi
Részek száma: 20
Dátum: 2016
Főszerepben: Lee Joon-Gi (Wang So), IU (Hae-Soo), Kang Ha Neul (Wang Wook), Hong Jong-Hyun (Wang Yo), Nam Joo-Hyuk (Baek-Ah), Baekhyun (Wang Eun), Ji Soo (Wang Jung),
Ismertető: Go Hajin 2016-ból egy napfogyatkozás következtében rejtélyes módon
visszautazik az időben országa történelmének egy viharos korszakába. A
Koreai-félszigeten, a Három Királyság egykori területén éppen új
birodalom születik a Korjo-dinasztia (918-1392) formájában. A fiatal nő a
nemes kisasszony Haesu testében ébred fel, és az államalapító Taejo
király népes udvarába csöppen, ahol udvari intrikák közepette
megismerkedik az uralkodó gyönyörű fiaival, a birodalom hercegeivel.
Online: Sorozatbarát
Véleményem: Hűha. Be kell valljam, két napot kellett várjak, míg lecsillapodtak annyira az érzelmeim, hogy beszélni tudjak erről a sorozatról, de még most sem vagyok biztos benne, hogy ez sikerült. Engedjétek, hogy először is pár szóban összefoglaljam, mit gondolok most: csodálatos, eszméletlen, lenyűgöző, fájdalmas, tökéletes. Igen, ezek a legjobb szavaim. Egyszerűen csodálatos volt, gyönyörű, minden. Az, ahogyan belecsöppentünk Gorjo világába, ahogy a főszereplőink megismerkedtek, ahogyan szerelmek és barátságok szövődtek, ahogy a világ szép lassan darabjaira hullott, csaták, cselszövések, boldog és szomorú pillanatok jöttek-mentek; egyszerűen gyönyörű volt. Ahogy néztem egyszerűen csak azt éreztem, hogy minden olyan tökéletes, minden, amit megalkottak, ahogy mindazt életre keltették és bemutatták, majd lezárták.
De kezdjük is az elején. Bevallom, az első pár perc nekem elég furcsa volt, talán az egyetlen nem-tökéletes jelenet az volt, mikor a főszereplőnk belezuhant a vízbe, és bekerült Gorjo világába. Valahogy nem a legjobban lett megoldva. De aztán a történet vett egy fordulatot, átkerültünk Gorjo alapításának idejébe, Taejo király uralkodásába. A világban, amit bemutattak minden szépnek, könnyűnek és normálisnak tűnt, míg az ember a felszín alá nem nézett, meg nem látta azt, amit olyan jól próbáltak rejtegetni.
A dekoráció, a ruhák, a környezet, a sminkek, minden egyszerűen gyönyörű volt. Néha még én is irigykedtem, milyen gyönyörű holmikban jártak az emberek, és milyen gyönyörű kiegészítőket hordtak. Ezekkel az apró részletekkel annyira fel tudták dobni az egész hangulatot, hogy az nem igaz. Tényleg minden gyönyörű volt.
Már az első pár rész után annyira beindult a sztori, hogy csak kapkodtam a fejem, minden jelenetben történt valami, s egyszerűen nem tudtam abbahagyni. A sorozat egy szívszorító történetet ölel fel, amiben egy királyi család tragédiáját mesélik el. Hercegekről szólt, akik együtt nőttek fel, szerették egymást, de végül a palota, a trón megváltoztatta őket, és "testvér testvérnek lett gyilkosa". Persze nem mindegyikük. Imádtam a hercegek közti kapcsolatot, hogy barátok és testvérek voltak, olyan szép jeleneteik voltak, hogy azt kívántam, bár úgy maradhatott volna minden. Imádtam Hae-Soo és a hercegek közti barátságot is, mert tiszta és önzetlen volt, amit nem sokszor látni. És aztán ott volt Wang Wook és Hae-Soo szerelmi kapcsolata. Tudtam, mind tudtuk, hogy nem fog megvalósulni, mégis annyira szurkoltam nekik, hogy... nem is tudom, miért szurkoltam. Egyszerűen csak szép volt nézni őket, mert az ő szerelmük is tiszta és önzetlen volt. De ugyanez igaz volt Wang So és Hae-Soo kapcsolatára is, amit azért egy kicsit jobban szerettem.
Wang So egy nagyon magányos lélek volt, aki rengeteg nehézségen ment keresztül, nem vágyott másra, csak hogy a testvérei és az anyja ne szörnyetegként lássák. Sokat szenvedett, és csak szeretett volna úgy élni, hogy ne annak a szörnyetegnek lássák, akinek gondolta magát. Hae-Soo volt az, aki reményt adott neki, megmutatta, hogyan válhat olyan herceggé, akit mindenkit szeret. Hae-Soo-ban annyi szeretet volt, hogy mindenkinek jutott belőle, és ő mindenkinek adott is, legfőképpen Wang So-nak. Az egész sorozatban ez volt a legszebb elem: a rengeteg szörnyűség, várontás, árulás mellett ott volt ez a lány, akiben annyi szeretet és törődés volt, ami elnyomta a rengeteg szörnyűséget.
Én a végsőkig reménykedtem, hogy minden jóra fordul, hogy végül megoldódnak a dolgok, de azt hiszem, valahol mélyen számítottam arra, milyen befejezést kap ez a történet. Az utolsó részt, de úgy az egész sorozatot végigsírtam. Gyönyörű volt, de fájdalmas is, egyszerre imádtam, és gyűlöltem. Imádtam, mert tökéletes volt, gyönyörűen összerakott történet, amit egyszerűen mindenkinek látnia kell, de gyűlöltem is, mert annyit de annyit sírtam rajta, és annyira fájt, hogy jobb lett volna egyszerűen abbahagyni. Az utolsó jelenetekben együtt zokogtam Wang Soval, és addig nem is hagytam abba, míg el nem tűnt az utolsó képkocka is, s véget nem ért a sorozat.
Kivétel nélkül, minden egyes szereplőt szerettem. A hercegeket egytől egyik, főképp Eun nyerte meg a szívem. Olyan ártatlan volt és olyan tiszta, hogy egyszerűen nem illett bele ebbe az áruló, gyilkos környezetbe, de közben mégis ott volt a helye, hogy egy kis vidámságot és tisztaságot csempésszen a palota világába. Baek-Ah a maga művész és törékeny lelkével, okosságával nagyon megszerettette magát, szorítottam érte végig, hogy legalább neki, ha senki másnak hát neki had legyen boldog befejezése. Még Wang Yonak is sikerült egy halvány együttérzést kicsikarnia belőlem. Annyira vágyott a trónra, hogy megölt bárkit, aki az útjában állt, a testvéreit, az apját, és ez a tudat végül megőrjítette. Itt jöttem rá, hogy semmi sem csak fekete és fehér, még Wang Yo, a trónbitorló is a kettő között állt. A túlélésért küzdött, csak épp a rossz eszközökkel. Én, aki egyébként szeretem az ilyen történeteket most letaglózva, és szomorúan néztem, ahogy a sorozat elején felépített kapcsolatok tönkremennek a trónért folyó harc során. Olyan szomorú volt látni, hogy mit el nem dobnak az emberek érte. Igaza volt Hae-Soonak, mikor azt mondta: "ez egy veszélyes szék".
Nem szoktam külön kitérni az OST-kre, most mégis megteszem. Egyszerűen gyönyörűek voltak. Ennyi gyönyörű, szívszorító dalt én még nem hallottam sorozatban. A tökéletes pillanatoknál játszották le a tökéletes zenét, ami csak még gyönyörűbbé, vagy fájdalmasabbá tette a jelenetet.
Nem is tudom, mit mondhatnék még. Kicsit most is elszorul a torkom, ahogy ezeket leírom nektek. Vannak ilyen sorozatok, amik egyszerűen megmaradnak az ember szívében, mindegy hányszor nézi meg, hányszor hallgatja meg a zenéit, vagy mennyi képet néz róluk.
Talán bűn... Hogy élni akarok?" - Hae-Soo
Ha nem egy világban vagyunk... Meg foglak találni!" - Wang So
Ha nem találkoztam volna vele, nem sóvárognék utána.
Ha nem ismertem volna, nem gondolnék rá ennyit.
Ha nem lettünk volna együtt, nem kellett volna eltűnnöm.
Ha nem lett volna olyan fontos, nem lenne ennyi emlékem.
Ha nem szerettem volna... nem kellene eldobnunk egymást.
Ha nem álltunk volna szemtől szemben, sosem lettünk volna együtt.
Talán... Ha sosem találkozom veled. - Hae Soo
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése