Tabuk Koreában: Szex és szexualitás (1. rész)

A fotón óvszerekből készült installációk láthatók egy óvszerkiállításon,
amelyet 2020-ban rendeztek a dél-seouli Seocho kerületben. [YONHAP]

Az emberek körülbelül hatmillió éve lakják a Földet, mégis az egyik legalapvetőbb, az emberiség által ismert ösztön Koreában még mindig tabunak számít: a szex.

Mindig is ez volt az elefánt a szobában, olyannyira, hogy a koreai gyerekek és tinédzserek mit sem sejtenek róla, és kínosan érzik magukat a témától. Még a médiában is megjelentek olyan esetek, amikor a tinédzserek műanyag zacskókat vagy folpackot használnak óvszer gyanánt.

Vajon miért nem a megfelelő módon védekeztek?

Egyes beszámolók szerint a tinédzserek erre azt mondták, hogy az óvszer vásárlása „kínos”, mivel a koreai társadalom rossz szemmel nézi, ha a kiskorúaknak köze van a szexhez.

A Naver kérdés-válasz felületén, a Jisik In oldalon több bejegyzés is megjelent, ahol a felhasználók arról érdeklődtek, vajon az ilyen módszerek mennyire hatékonyak a hagyományos fogamzásgátláshoz képest. Néhányan azt is hozzátették, hogy „túlságosan szégyellték óvszert venni”. Mások pedig azt kérdezték, mi történik, ha az együttlét közben elszakad a műanyag zacskó, illetve elfogadható-e a használata, ha előtte kimossák.

A képen egy iskolai szexuális felvilágosító óra látható.
[JOONGANG KÉP]

Néhány tinédzser a saját tapasztalatait is megosztotta: volt, akitől személyigazolványt kértek, amikor a kisboltban óvszert próbált vásárolni, sőt olyan is akadt, akinek az eladó egyszerűen megtagadta az eladást.

A dél-koreai Oktatási Minisztérium és a Járványügyi és Betegségmegelőzési Ügynökség 2021-es felmérése szerint a szexuális tapasztalattal rendelkező, összesen 60.000 megkérdezett általános és középiskolás diák 34,5 százaléka azt válaszolta, hogy „csak néha” vagy „soha” nem használt fogamzásgátlást.

(Itt fontos tisztázni, hogy az itt említett "általános és középiskolások" Koreában a "middle and high school" korosztálynak felelnek meg, tehát 12-15 és 15-18 évesek. (A szerk.))

A Járványügyi és Betegségmegelőzési Ügynökség egy másik, szintén 2021-es kutatása szerint mindössze 67,8 százalék mondta azt, hogy az elmúlt 12 hónapban részt vett iskolai szexuális felvilágosításon. Ez alacsonyabb a 2018-as 78,6 százaléknál, és 2011 óta a legalacsonyabb arány.

MI A PROBLÉMA A SZEXUÁLIS FELVILÁGOSÍTÁSSAL KOREÁBAN?

Sok koreai szerint iskolás évei alatt alig tanult valamit a témáról, mert a szexuális felvilágosítás gyakran kitérően kezeli az érzékeny kérdéseket. Az óraszám is nagyon alacsony: sokszor mindössze egy-két alkalomból áll, amelyet az iskolaorvos vagy az egészségügyi tanár tart.

– Miféle szexuális felvilágosítás? Én csak arra emlékszem, hogy néztünk néhány videót, de arra nem, miről szóltak – mondta a 19 éves, Incheonban élő Shin Suh-ji. – Az órákon senki nem figyel igazán, mert túl homályosan fogalmaznak, nem mondanak konkrétumokat, és azt végképp nem mutatják be, hogyan kell használni a fogamzásgátló eszközöket.

Az Oktatási Minisztérium azt ajánlja, hogy az általános iskolától a középiskoláig minden évfolyamon évente legalább 15 óra szexuális felvilágosítást kapjanak a diákok. Ez azonban nem része a hivatalos tantervnek: az úgynevezett kereszttantervi programba tartozik, ami azt jelenti, hogy a tanároknak nem kötelező a rendes tanórák keretében megtartaniuk ezeket az órákat.

Figyelembe véve, hogy Koreában kiemelt jelentőséget tulajdonítanak az egyetemi felvételihez szükséges tantárgyaknak – például a matematikának vagy az angolnak – más tárgyak, mint a testnevelés vagy a művészetek, gyakran háttérbe szorulnak. Így esik ki a szexuális felvilágosítás is.

A tanárok részéről is egyre több aggodalom merül fel amiatt, hogy a korlátozások miatt sokszor nem egyértelmű számukra, pontosan mit és milyen mélységben taníthatnak a diákoknak.

– A tanárok tisztában vannak vele, mennyire hiányos volt korábban, és sokszor még ma is, a szexuális felvilágosítás, ezért sokan igyekeznek tartalmasabbá és hasznosabbá tenni ezeket az órákat – mondta egy általános iskolai pedagógus a Korea JoongAng Dailynek. – De amikor egy tanár részletesebben belemegy a témába, a dühös szülők néha betelefonálnak, és számon kérik, miért a szexről tanult a gyerek az iskolában, amikor inkább matematikai képletekkel kellene foglalkoznia. Ez komoly dilemmát okoz: a szexualitást nem lehet egyszerűen a szőnyeg alá söpörni, ugyanakkor nincs egyértelmű, részletes iránymutatás arra, hogyan kellene jól kezelni ezt a kérdést.

– Mindenki ismeri a „hogyan találkozik a hímivarsejt a petesejttel” történetet, de azt már senki nem akarja, hogy a gyerekek a hogyanról is tanuljanak – tette hozzá a tanár. – Az egész folyamat [a szex] kimarad. Koreában ez egyszerűen így működik.

MENNYIRE KONZERVATÍV KOREA A SZEXUALITÁS TERÉN?

Csak az utóbbi években kezdett a média aktívan foglalkozni a szexhez kapcsolódó témákkal. Népszerű lettek például a JTBC „Witch Hunt” (2013–2015) című műsora, egy beszélgetős show a párkapcsolatokról és a szexről, amely egyenes és nyílt módon tárgyalta azokat a kérdéseket, amelyeket korábban túl kockázatosnak tartottak a nyilvános beszédhez.

Hong Sung-woo, aki Dr. Jomulju néven ismert urológus, több mint 219.000 feliratkozót szerzett YouTube-csatornáján a szexuális felvilágosító videóival, amelyek egyszerre őszinték és könnyedek. Ahelyett, hogy homályos „méhek és virágok” történetet mesélne, játékosabb módon közelíti meg a szexualitást, például nagy, rajzfilmszerű péniszeket formázó plüssjátékokkal, amikre nevetés a reakció.

Ezen erőfeszítések ellenére Korea továbbra is konzervatív ország a szexualitás terén. Shin Dong-yup, humorista és műsorvezető, aki rendszeresen szerepelt a „Witch Hunt”-ban és annak Tvingen futó folytatásában, a Netflix „Risqué Business: Japan” című műsorában is feltűnt, amely 2023-ban debütált. Azonban nagyon hamar támadások érték amiatt, hogy „átlépte a határt”.

MIÉRT ELLENZIK SOKAN A SZEXUÁLIS FELVILÁGOSÍTÁST?

A leggyakoribb érv a korai szexualizációtól való félelem.

– Úgy gondolják, hogy a szexuális felvilágosítás már fiatal korban serkenteni fogja a szexualitást, a diákokat korán szexuális aktivitásra ösztönzi, sőt a homoszexuális kapcsolatok elfogadását is elősegíti – mondta Lee Sun-young, az Ulsanban működő szexuális felvilágosító központ igazgatója. – De ez nem így van. A szexuális aktus csupán a tananyag körülbelül 3 százalékát teszi ki.

Lee hangsúlyozta, hogy a szexuális felvilágosítás ennél jóval szélesebb spektrumot ölel fel: a nemek közti egyenlőségtől és a szexuális kisebbségekről szóló ismereteken át a pubertás és a terhesség testi változásainak tanulmányozásáig.

Az UNESCO nemzetközi technikai iránymutatást adott ki a szexuális nevelésről, amelyet a korszerű, életkornak és fejlődési szakasznak megfelelő tananyagra épülő átfogó szexuális nevelésbe (Comprehensive Sexuality Education, CSE) építettek be.

A szakértők szerint ez nem jelenti azt, hogy a legtöbb koreai ellenzi a szexuális felvilágosítást. Inkább arról van szó, hogy az ellenzők hangosabban (mintha „hangosbeszélőn” szólnának) adják tudtára nemtetszésüket. Bár az ellenzők aránya a teljes koreai lakosságban elenyésző, ők agresszívan nyújtanak be panaszokat iskolákhoz vagy helyi önkormányzati hivatalokhoz.

– Ha meg akarjuk előzni a szexuális erőszakot, fontos, hogy a gyerekek megtanulják, joguk van beleegyezni, és hogy a „nem” valóban „nem”-et jelent – mondta Lee. – Azok, akik ellenzik a szexuális felvilágosítást, nagyon megtévesztő állításokat tesznek: azt sugallják, mintha azt javasolnánk a fiataloknak, hogy bármikor szexeljenek, amikor csak akarnak. Egyetlen szakértő sem tenne ilyet.

HOGYAN PRÓBÁLJÁK KEZELNI EZT A PROBLÉMÁT?

Az évek során a koreai kormány, amely a szexuális felvilágosítási tantervért felel, több intézkedést tett, ám ezek nagy részét kritikával illették, mondván, hogy ez "gyenge menedzsment" vagy "nem megfelelő válasz egy komoly problémára".

Részlet a 성교육 표준안 avagy National Sex Education Guidelines
(Nemzeti Szexuális Felvilágosítási Irányelvek) c. könyvből

2015-ben, Park Geun-hye kormányzásának idején az Oktatási Minisztérium kiadott egy egységesített szexuális felvilágosítási kézikönyvet, amelyet minden koreai iskolába eljuttattak, sőt online is letölthető volt. Ez egy jelentős projekt volt: a kormány két évet töltött az iránymutatás kidolgozásával, amely 600 millió wont emésztett fel. Azonban a szakértők és a közvélemény azonnal „szexista” és „torzult szexuális nézeteket” tartalmazónak ítélte.

A kézikönyvben szerepeltek vitatható állítások, például: „A lányokra inkább a hangulat, a fiúkra inkább a meztelenség hat” és az olvasóknak azt javasolta, hogy „tartsák távol magukat attól, hogy kettesben legyenek az ellenkező nemű baráttal”. Egy másik rész szerint a párkapcsolati bántalmazás akkor következik be, ha a nő nem fizeti ki a vacsorát.

Az akkori oktatási miniszter „félreértésnek” nevezte a problémát, és elmondta, hogy ezek csupán „elterjedt nemi szerepsztereotípiák” példái, majd eltávolították a vitatott tartalmat a kézikönyvből. Ez azonban nem csökkentette a kézikönyv körüli vitákat.

A kézikönyvet ma már minden online platformról eltávolították, az Oktatási Minisztérium pedig még nem adott ki frissített változatot. Ehelyett Yoon Suk Yeol elnök alatt a Nemzeti Oktatási Bizottság nemrégiben jóváhagyta a 2022-es módosított tantervet, amelyből eltávolították az olyan kifejezéseket, mint „nemi egyenlőség”, „szexuális kisebbség” és „szexualitás”.

– A „szex”, a „nem” és a „szexualitás” szavak csupán nyelvi kifejezések a nemi jellemzők leírására, de most már nem taníthatjuk őket a diákoknak? – kérdezte Lee Myoung-hwa, a Szöulban működő Aha Szexuális Felvilágosítási és Tanácsadó Központ ifjúsági igazgatója.

– Ugyanez vonatkozik a szexuális kisebbségekre is – tette hozzá –, és elmagyarázta: – Csak azért, mert elmondjuk a diákoknak, mi az a homoszexualitás, még nem jelenti azt, hogy arra ösztönöznénk őket, hogy megfordítsák a szexuális identitásukat, vagy növeljük a melegek számát. Ez csupán teljesen egyszerű, hétköznapi józan ész.

Más esetekben a szexuális felvilágosítás politikai vitákhoz vezetett a konzervatív és a progresszív pártok között, nemcsak abban, hogy hogyan kellene kezelni ezeket a témákat, hanem abban is, hogy egyáltalán szóba kellene-e hozni őket a gyerekek előtt.

2020-ban a Nemi Egyenlőségért és Családügyért felelős Minisztérium visszahívott hét gyermekkönyvet a „Nadaum Books” projekt keretében kiválasztott 199 könyvből, amelyeket az iskolákba küldtek volna, hogy növeljék a gyerekek nemi és szexuális tudatosságát.

– Lehet, hogy ezek gyerekeknek szóló szexuális nevelési könyvek, de túl sok aggasztó, kifejezetten explicitté tett kifejezés található bennük. Nem az a kérdés, hogy segítik-e a gyerekeket a nemi érzékenységük tudatosításában. Arról van szó, hogy ezek a könyvek idealizálják és serkentik a homoszexualitást – mondta Kim Byeong-wook, a konzervatív Koreai Népi Hatalom Párt képviselője 2020-ban a Nemzetgyűlésben.

A visszavont Nadaum Könyvek

A Nadaum Books projekt körüli vita annyira elfajult, hogy bár a kezdetekkor a világ egyik legelismertebb és legszélesebb körben használt szexuális felvilágosító könyveiként mutatták be őket, a minisztérium végül teljes egészében visszavonta a projektet.

Ulsan is a társadalmi tétlenség egyik legnagyobb áldozata. Ulsan volt az első koreai város, amely 2021–2022-ben bevezette az átfogó szexuális nevelést (CSE) az állami iskolákban, és támogatást nyert, hogy a szexuális felvilágosítást kötelezővé tegye az ötödikesek és az elsőéves középiskolások számára. Ez egy 2020-as incidens után történt, amikor egy általános iskolai tanár az első osztályosoknak olyan házi feladatot adott, hogy mossák ki az alsóneműjüket, és a feladatról készült fotókra szexuálisan zaklató megjegyzéseket tett.

Az egész projekt azonban megszakadt az Ulsani Városi Tanács költségvetési megszorításai miatt, miután a város oktatási főigazgatója, Noh Ok-hee, a 2022 év végén elhunyt.

HOGYAN VÁLTOZHATNA A TÁRSADALMI DISKURZUS KEDVEZŐ IRÁNYBA?

A szakértők szerint új normára van szükség, amelyet csak úgy lehet elérni, ha több erőforrást és költségvetést fordítanak a szexuális felvilágosítás tudományos kutatására.

Egy lehetséges megközelítés, ha más országokat vesznek példaként, például Svájcot, amely 1994 óta az első olyan ország a világon, ahol kötelezővé tették a szexuális felvilágosítást az állami iskolákban, vagy Japánt, ahol szélesebb körű tudományos és kutatási anyagok állnak rendelkezésre a serdülők szexualitásáról.

– Koreai kormányzati statisztikákból egyelőre nincs elég adat – mondta Lee az Aha Központból. – A rendelkezésre álló adatok csak azt mutatják, hogy milyen életkorban kezdtek a serdülők szexuális életet élni, és hány százalékuknak volt már szexuális tapasztalata vagy használt fogamzásgátlást. De mi a helyzet a szülők véleményével arról, hogyan kellene nevelnünk a gyerekeinket? Mennyire lehet hatékonynak mondani a jelenlegi szexuális felvilágosító rendszert ezek nélkül az információk nélkül? És pontosan mi a hosszú távú terv?

A mélyreható kutatások hiánya azt jelenti, hogy amikor nézeteltérés alakul ki, a felek pusztán egymás szavára hagyatkoznak, mivel nincs bizonyíték. Ráadásul az online szexuális visszaélések, köztük az úgynevezett Nth Room-ügy és más esetek növekedése miatt a serdülőket oktatni kell arra, hogyan védhetik meg magukat a digitális környezetben.

– Természetesen nem mindenki érthet egyet ugyanabban, ezért racionálisan kell döntenünk egy új norma kialakításáról – mondta Lee az Ulsani Szexuális Felvilágosító Központból. – Bár rendelkezésünkre állnak nemzetközi iránymutatások [az UNESCO-tól], társadalmunk elutasította azokat, és úgy érzem, Koreának nagyon sok időbe fog telni, mire elkészül egy olyan kézikönyv, amely emberi jogi szempontból is mindenki számára elfogadható.

– Az elmúlt 17 évben találkoztam diákokkal, és amit láttam, az az, hogy a szexről alkotott képük nem promiszkuitív vagy negatív – folytatta –, ezért soha nem szabad lekicsinyelnünk ezt a témát. Senki nem nevezheti a szexet obszcén cselekedetnek, amikor az alapvető emberi ösztön.

 

Forrás: ITT, ITT, ITT, ITT és ITT

Ha van rá lehetőséged és szívesen támogatnád a munkám, akkor ezt az alábbi gombra kattintva megteheted.

Miért távoznak a legokosabbak Dél-Koreából?

A stagnáló bérek, valamint az akadémiai, tudományos és mesterségesintelligencia-területen tapasztalható gyenge támogatás miatt a legjobb elmék külföldre mennek

Miközben Dél-Korea vízumkönnyítésekkel és a nemzetközi hallgatók számára bővített ösztöndíj-lehetőségekkel igyekszik globális tehetségeket vonzani, saját, magasan képzett szakemberei csendben elszivárognak az országból.

A nemzet innovációs központtá válásra irányuló törekvései mögött kijózanító valóság húzódik: Dél-Korea elveszíti legkiválóbb szakembereit olyan külföldi intézmények és vállalatok javára, amelyek magasabb fizetést, kedvezőbb kutatási környezetet és ígéretesebb karrierlehetőségeket kínálnak.

Az elvándorlás középpontjában az ország vezető egyetemei és mesterségesintelligencia-kutató részlegei állnak. A Seoul National University, amelyet régóta az ország felsőoktatásának csúcsaként tartanak számon, az elmúlt négy évben önmagában 56 professzort veszített el külföldi állásajánlatok miatt.

Nemcsak természettudósok és mérnökök távoztak. Az Oktatási Minisztérium adatai – amelyeket Seo Ji-young képviselő hozott nyilvánosságra – szerint 28 bölcsész- és társadalomtudományi, 12 természettudományi, 12 mérnöki, három művészeti és testnevelési, valamint egy orvostudományi professzor ment el az Egyesült Államok, Hongkong, Szingapúr, Kína és más országok intézményeibe. Külföldön akár négyszer magasabb fizetést, bőkezű kutatási költségvetést és lakhatási támogatást kínáltak számukra, mint Szöulban.

A tehetségvesztést egy dominóhatás is gyorsítja: a professzorok előbb a vidéki egyetemeket hagyják el Szöul kedvéért, majd Szöulból már az országot is elhagyják.

A régió négy nagy állami tudományos és technológiai intézetének – KAIST, GIST, DGIST és UNIST – adatai hasonló mintázatot mutatnak. 2021 és 2025 közepe között 119 oktató távozott ezekből az intézményekből. Sokan Szöulba mentek, de jelentős számú – köztük 18 professzor – külföldre költözött.

A kivándorlás okai

A tehetségkiáramlás okai rendszerszintűek. A dél-koreai egyetemeket befagyasztott tandíjak, stagnáló oktatói bérek és merev, szolgálati időn alapuló bérstruktúra sújtja.

Miközben az állami és magánegyetemek nehezen tudnak versenyképes fizetéseket biztosítani, a világ vezető intézményei aktívan vadásszák a koreai szakembereket. Egy Szöulban évi mintegy 100 millió wont (kb. 22.255.286 Ft) kereső professzor külföldön akár 104.849.745 Ft-ot meghaladó ajánlatot is kaphat.

„Több mint négyszeres bérkülönbség mellett, figyelembe véve a bőséges kutatási forrásokat és a lakhatási támogatást, gyakorlatilag nincs ok visszautasítani egy igazán jó ajánlatot” – mondta a The Korea Herald-nak egy, mesterséges intelligenciával foglalkozó adjunktus, aki névtelenséget kért.

Szakértők szerint a hazai és külföldi egyetemek közötti egyre szélesebb bérszakadék nagyrészt a dél-koreai felsőoktatási intézmények romló pénzügyi helyzetéből fakad.

Az elmúlt 17 évben a kormány gyakorlatilag befagyasztotta a tandíjakat azzal, hogy bizonyos állami ösztöndíjakat megvont azoktól az egyetemektől, amelyek emelni próbálták a díjakat. A tandíjak inflációkövető korrekciójának hiánya jelentős pénzügyi nyomás alá helyezte az intézményeket.

Az Oktatási Minisztérium adatai szerint a magánegyetemek professzorainak átlagbére öt év alatt mindössze 0,8 százalékkal nőtt: 2019-ben 100,6 millió wonról 2024-re 101,4 millió wonra. Ezek a számok a teljes jogú professzorokra vonatkoznak; az adjunktusok ennél jóval kevesebbet keresnek.

A helyzet a vidéki egyetemeken még súlyosabb. Seo Ji-young képviselő Nemzetgyűlésnek benyújtott jelentése szerint – a Seoul National University kivételével – kilenc nagy nemzeti egyetem összesen 323 professzort veszített 2021 és 2025 májusa között.

Az MI-szakemberek távozása

Ezzel párhuzamosan Dél-Korea mesterségesintelligencia-szakértői köre is apad. A Koreai Kereskedelmi és Iparkamara Fenntartható Növekedési Kezdeményezése szerint az ország az OECD 38 tagállama közül a 35. helyen áll az MI-tehetségek megtartása terén. 2024-ben 10.000 főre vetítve 0,36 MI-szakember hagyta el Dél-Koreát, miközben olyan országok, mint Luxemburg vagy Németország, nettó befogadói az ilyen tehetségeknek.

Az iparági vezetők és akadémikusok a karrierfejlődési lehetőségek hiányát, az elégtelen számítástechnikai infrastruktúrát és a rövid távú teljesítményértékelés túlsúlyát nevezik meg fő okként.

Felmérések szerint a fizetés a legfontosabb szempont az állásválasztásnál: az MI-kutatók 85%-a ezt jelölte meg elsődleges tényezőként. Míg az Egyesült Államokban MI-területen doktorált szakemberek 114.000 dollárt meghaladó – informatikai végzettséggel akár 139.000 dollár feletti – kezdőfizetésre számíthatnak, addig egy koreai doktori fokozattal rendelkező kutató átlagbére a magánszektorban körülbelül 30.000 dollár, ami alig negyede a külföldi társaik jövedelmének.

A kutatók körében elterjedt nézet – miszerint „az okos emberek nem maradnak itt” – szintén jelentős szerepet játszik.

„Mivel a külföldi intézmények laboratóriumaiban erősebb a tehetségállomány, és a nagy konglomerátumok előnyben részesítik a nemzetközi egyetemeken végzetteket – akik garantált angol nyelvtudással és szakértelemmel rendelkeznek –, az emberek inkább külföldön tanulnak, ha lehetőségük van rá” – mondta a The Korea Herald-nak egy, Dél-Korea egyik legnagyobb vállalatcsoportjánál dolgozó MI-kutató, aki hazai egyetemen végzett.

„Határozottan létezik egyfajta percepció a kollégák körében. Ha valaki külföldön tanult, hajlamosak azt gondolni róla, hogy van benne ‘valami plusz’ – hogy jobb azoknál, akik itthon végeztek.”

A súlyos helyzetet felismerve Lee Jae Myung elnök első találkozójukon arra utasította az újonnan kinevezett miniszterelnököt, Kim Min-seokot, hogy dolgozzon ki intézkedéseket az MI és a biotechnológia területén szükséges csúcstehetségek biztosítására, válaszul a hazai szakemberek közelmúltbeli elvándorlására.

A tendencia ellensúlyozására a szakértők nemzeti stratégiai szemléletváltást sürgetnek: az „agyelszívás” megakadályozása helyett az „agyforgás” (brain circulation) előmozdítását. Ez olyan ökoszisztéma kialakítását jelenti, amely nemcsak megtartja a hazai tehetségeket, hanem nemzetközi szakembereket is vonz, és ösztönzi a külföldön élő koreaiakat a hazatérésre.

A javaslatok között szerepel a teljesítményalapú bérezés bevezetése, a globálisan versenyképes kutatási infrastruktúra biztosítása, valamint a nemzetközi közös kutatási programok bővítése.

„A végső kérdés nem az, hogy Dél-Korea képes-e tehetségeket kinevelni, hanem az, hogy elég gyorsan képes-e átalakítani a rendszereit ahhoz, hogy ezek a tehetségek ne keressenek zöldebb legelőket máshol” – mondta egy jelenleg mesterséges intelligenciából mesterképzésen tanuló hallgató.

„Megfelelő javadalmazás és szakmai fejlődési lehetőségek nélkül a legfényesebb elmék el fogják hagyni az országot.”

Forrás: ITT

Ha van rá lehetőséged és szívesen támogatnád a munkám, akkor ezt az alábbi gombra kattintva megteheted.

Testek és álmok piaca: szexmunkások a koreai filmekben

 Korea viharos modern története azoknak a történetein keresztül, akik a legnagyobb árat fizették érte.

Amikor Sean Baker 2025-ben négy Oscar-szobrocskát vitt haza – ilyenre utoljára Walt Disney volt képes 1954-ben –, az végleg megszilárdította a rendező hírnevét mint a szexmunkások közösségének egyik legjelentősebb filmes krónikása.

Filmje, az Anora egy brooklyni sztriptíztáncosnőről szól, akinek tündérmesébe illő házassága egy orosz oligarcha fiával látványosan összeomlik. A film öt Oscart nyert, ebből négyet maga Baker kapott: legjobb rendező, legjobb eredeti forgatókönyv, legjobb vágás és legjobb film kategóriában.

A Tangerine (2015) – amelyben transznemű szexmunkások karácsonyesti kalandját követhetjük – és a The Florida Project (2017), amely egy egyedülálló anyáról szól, aki lakbérfizetés miatt fordul szexmunkához, mind ugyanabba az irányba mutatnak: Baker kamerája következetesen az emberséget keresi a társadalom peremére szorultak történetében. Filmjei gyakran klasszikus hollywoodi műfajokhoz nyúlnak, hogy azokat újraértelmezzék olyan világokban, ahol az „amerikai álom” ígért jutalma mindig karnyújtásnyira van, de sosem érhető el.

Baker szexmunkások iránti figyelmének azonban van egy meglepő előzménye a világ másik felén. Jóval azelőtt, hogy Baker amerikai szexmunkásokról kezdett volna filmeket készíteni, a koreai filmipar már különös érdeklődést mutatott a prostitúció iránt – olyannyira, hogy idővel önálló filmes műfajjá vált.

A szexmunkások ábrázolásának változása a koreai filmekben jól tükrözi az ország drámai átalakulását a háború, az iparosodás és a politikai felfordulások időszakában. Minden korszak megteremtette a maga filmes archetípusát a szexmunkásról, és ezek az ábrázolások sokat elárulnak Korea társadalmi viszonyairól és ideológiai áramlatairól.

"Nyugati hercegnők" és hostesslányok

A koreai háború után megjelent a szexmunkások egy sajátos csoportja – az úgynevezett „nyugati hercegnők” (yanggongju), akik főként amerikai katonákat szolgáltak ki. Ezek a nők gyakran nyugati beceneveket használtak és nyugati stílusban öltözködtek. Kettős megítélés övezte őket: társadalmilag megbélyegezték őket, ugyanakkor sokszor anyagilag jobban éltek, mint mások.

Jelenet a "The Flower of Hell" c. filmből (KOFIC)

A koreai filmrendezők számára ezért szimbolikus figurákká váltak, akik révén az ország az Egyesült Államokkal való bonyolult háború utáni kapcsolatát vizsgálhatta.

Shin Sang-ok 1958-as klasszikusa, a The Flower in Hell ezt a helyzetet Sonya karakterén keresztül mutatja be, akit a rendező felesége, Choi Eun-hee alakít.

A film félig dokumentarista nyitójelenetei meglepő közvetlenséggel mutatják be a háború utáni Szöult, különös hangsúlyt fektetve az amerikai katonák és koreai prostituáltak közötti szexuális szolgáltatásokra. Sonya figurája ragadozó, magabiztos, kompetens és csábító – olyan tulajdonságokkal, amelyek sokkolták a nézőket, hiszen Choi-t addig inkább visszafogott szerepekben ismerték.

A film dokumentumfelvételeket és helyszíni forgatást ötvöző stílusa az olasz neorealizmus hatását mutatja, miközben melodramatikus jeleneteinek sajátossága jól tükrözi a háború utáni káoszt. Kendőzetlen realizmusa precedenst teremtett arra, hogy a koreai film a prostituáltak életén keresztül beszéljen kényelmetlen társadalmi valóságokról.

A hostess-filmek korszaka

Az 1970-es évekre Dél-Korea gyors iparosodása – amelyet Park Chung-hee gazdaságfejlesztési politikája indított el, mélyen átalakította a társadalmat. Fiatal nők tömegei költöztek vidékről városokba, ahol gyárakban vagy háztartási alkalmazottként dolgoztak. Az anyagi nehézségek és a korlátozott lehetőségek sokukat a szexiparba sodorta.

Ez a társadalmi háttér adta a „hostessfilmek” megszületésének alapját – egy filmes jelenségét, amely a következő évtizedben uralta a koreai mozikat.

A „hostess” kifejezés ekkoriban gyűjtőeufemizmussá vált a prostituáltakra és bárhostessekre. Egy egész kulturális iparág épült az életük köré: bulvárlapok és magazinok számoltak be erotikus hangvételben a hostessvilág életéről.

Valódi szexmunkások is publikáltak regényeket saját tapasztalataikról, amelyek bestsellerekké váltak, majd sikeres filmadaptációk készültek belőlük. Az „I Am a No. 77 Girl” (1978) például egy volt szexmunkás, Yoon Go-na beszámolóján alapult, és hatalmas kasszasiker lett. Hasonló módon született meg a „Ms. O's Apartment” (1978) is.

Ahogy ezek a fetisizált történetek elárasztották a médiát, a fikció és a valóság határa a közvélemény szemében egyre inkább elmosódott.

Jelenet a "Heavenly Homecoming to Stars"
c. filmből (KOFIC)

A műfaj klasszikusai

Ebben a korszakban két film adta a hostessfilmek műfaji alapját:

• Heavenly Homecoming to Stars (1974)

• Young-ja's Heydays (1975)

Mindkettő óriási kasszasiker volt.

A Heavenly Homecoming to Stars egy fiatal nő, Kyoung-ah történetét követi, aki a városba költözik, majd sorozatos szerelmi kudarcok után prostitúcióba sodródik. A film a klasszikus melodrámát – egy erényes nő tragikus bukását – ötvözi tilisztikai újításokkal, például álomszerű lassított jelenetekkel és népzenei betétekkel.

A film akkora siker lett, hogy két folytatás is készült, és új filmes irányzatot indított el. A hetvenes évek ifjúsági kultúrájának egyik ikonikus alkotásává vált, mert nyíltan beszélt a szexualitásról és a városi kiábrándultságról.

Jelenet a "Young-ja's Heydays" c. filmből (KOFIC)

A Young-ja's Heydays egy vidéki nő történetét meséli el, aki Szöulba költözik, de sorsa tragédiák sorozatába torkollik. Miután munkaadójának fia megerőszakolja, elveszíti állását, majd egy buszkalauzként végzett munka során balesetben elveszíti a karját.

A film egyik legszürreálisabb jelenetében a levágott kar vér nélkül repül az ég felé – annyira elrugaszkodott képként, hogy a társadalmi dráma pillanatokra absztrakt expresszionizmussá válik.

Cenzúra és áldozat

Különös módon ezek a filmek a katonai diktatúra szigorú cenzúrája alatt is sikeresek maradtak.

Park Chung-hee rendszere rendszeresen betiltotta azokat a filmeket, amelyek túl kritikusak voltak társadalmilag vagy túl realista módon ábrázolták a szegénységet és a politikai elégedetlenséget.

A kérdés tehát az volt: hogyan kerülhették el a hostessfilmek a cenzúrát?

A válasz részben az volt, hogy ezek a filmek patriarchális narratívát követtek: a női szexualitást gyakran önfeláldozásként mutatták be a családért vagy a nemzetért.

A történetekben a főhősök általában „tiszta lelkű” vidéki lányok voltak, akik prostitúcióra kényszerültek, hogy pénzt küldjenek haza vagy támogassák a férfiakat az életükben. A filmek azonban szinte mindig tragikus büntetéssel zárultak – halállal, betegséggel vagy eltűnéssel –, ami kielégítette a cenzorokat.

Az 1980-as évek: új szabadságok, új filmek

Az 1980-as években új katonai vezető került hatalomra: Chun Doo-hwan.

Miután leverte a Gwangju Democratic Uprising felkelést, bevezette az úgynevezett „3S” politikát: Sex, Sports, Screen (szex, sport, képernyő).

Ez tömegszórakoztatási stratégiát jelentett:

• profi baseball liga

• késő esti mozielőadások

• lazább cenzúra a szexuális tartalommal kapcsolatban

A politikai kritika azonban továbbra is tilos maradt.

Az eredmény az erotikus filmek robbanásszerű terjedése lett. Japán ihletésű softcore filmek jelentek meg, a történelmi filmekben szaporodtak a hálószobai jelenetek, és elindult a Madame-sorozat, amely a középosztálybeli háziasszonyok szexuális kalandjait követte nyomon. Sok rendező ezekben a filmekben a szükséges kompromisszumot látta, míg mások a korlátok között kreatív teret fedeztek fel a történetmeséléshez.

Ebben a korszakban a hostessfilmek is megváltoztak.

Jelenet a "Ticket" c. filmből (KOFIC)

Aztán Im Kwon-taek 1986-os filmje, a Ticket új irányba vitte a műfajt.

A történet öt nőről szól, akik egy dabangban dolgoznak – ez egy régi típusú koreai kávéház, amely gyakran bordélyként is működött.

A film realista módon mutatja be a szexiparban dolgozó nők életének ellentmondásait. A rendező elutasítja a moralizáló vagy szenzációhajhász megközelítést, és szikár, dokumentarista stílusban ábrázolja a valóságot.

A film a végéhez közeledve egy tetőponti, provokatív fordulatba torkollik, amely egyszerre bontja le a bemutatott rendszert, és ismeri el, hogy annak ellentmondásait egyéni cselekvéssel lehetetlen feloldani. Ez az önreflexív minőség – amelyet kivitelezésének megrázó erőssége csak fokoz – egyértelműen a „Ticket”-et teszi a hostessfilm-hagyomány csúcspontjává és kritikájává egyben.

Egy másik irány: bosszú

Jelenet a "Prostitution" c. filmből (KOFIC)

Az 1988-as Prostitution viszont a szenzációra épített – és hatalmas kasszasiker lett.

A film egyik legendás jelenetében a főhősnő, Na-young egykori szeretője esküvőjére egy temetési menetet küld, amely egy prostituált barátnőjének koporsóját hozza. A férfit arra kényszerítik, hogy a vendégek előtt térdeljen a koporsó előtt.

Ez a jelenet radikálisabb igazságszolgáltatási fantáziát jelenít meg, mint a korábbi hostessfilmek passzív szenvedése.

Összességében az 1980-as évek végére a műfaj már nemcsak áldozatként ábrázolta a nőket: egyre gyakrabban kaptak dühöt, cselekvőképességet és ellenállást is.

Forrás: ITT

Ha van rá lehetőséged, és szívesen támogatnád a munkám egy kávé árával, akkor ezt az alábbi gombon megteheted.

Hologramos rendőrség Szöulban

Dél-Korea fővárosa életnagyságú, hologramos rendőrképekkel próbálja elrettenteni az ittas erőszakot és a rablásokat.

Kora este van a dél-koreai főváros, Szöul központjában, a Jeo-dong Parkban, és egy rendőr áll őrt. Magas, jóképű és elegánsan öltözött egyenruhában.

„Vészhelyzet esetén a rendőri erősítés valós időben kap riasztást. Tájékoztatjuk, hogy itt térfigyelő kamerák vannak felszerelve” – mondja a rendőr, senkihez sem szólva. Két perc múlva eltűnik a levegőben. Két perccel később újra megjelenik, és megismétli az üzenetét.

Ez a rendőr egy 3D-s hologram, amelyet minden este 7 és 10 óra között vetítenek ki egy akril műanyag lapra. Őt – vagy inkább ezt – a szöuli rendőrség helyezte el 2024 októberben a bűncselekmények, többek között az ittas erőszak és a rablás csökkentése érdekében.

„Ha jobban megnézzük, láthatjuk, hogy nem egy igazi rendőrről van szó” – ismerte el Ahn Dong-hyun, a Jungbui rendőrőrs vezetője. „De megerősítést nyert, hogy egy hologram puszta jelenléte is csökkentheti a bűncselekmények valószínűségét.”

Dél-Koreában már most is az egyik legalacsonyabb a bűnözési ráta a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) tagjai között, a Világbank adatai szerint 0,5 gyilkosság jut 100.000 főre, szemben az Egyesült Királyságban, ahol 1 jut 100.000 főre, Japánban pedig mindössze 0,2 jut ugyanennyire.

2024-ben Koreát a világ tizedik legbiztonságosabb országának minősítették a Numbeo, egy globális kutatási adatbázis szerint, míg Szöult a nyolcadik legbiztonságosabb városként rangsorolták a World Population Review-ban.

A Jeo-dong Parkra ennek ellenére gyakran jelent jött panasz ittas vezetés és testi sértés miatt. Kim Hyun-don, a Jungbu állomás rendőrtisztje azt állította, hogy a parkban elkövetett bűncselekmények száma 22%-al csökkent a hologramos rendőr "kinevezése" óta. „A legnagyobb hatás az impulzív bűncselekményekre, például az ittas erőszakra vagy a vitákra volt jellemző” – mondta a DW Newsnak.

Az előre rögzített üzenet mellett a hologramra mesterséges intelligenciával vezérelt kamerákkal is fel van szerelve. Bűncselekmény bejelentése esetén valódi rendőrök állomásoznak a közelben.

A hologram a legújabb kísérlet a bűnözés csökkentésére pszichológiai módszerek (a viselkedéstudományokban nudge-elmélet néven ismert módszer) alkalmazásával.

Egy 2010-es, a Yongin Egyetemen végzett tanulmány kimutatta, hogy a térfigyelő kamerákat és a rendőrségi járőrözést is magában foglaló megfigyelési módszerek bevezetése a lakásbetörések 65%-os, az utcai lopások pedig 47%-os csökkenéséhez vezetett.

Ed Flahavan, a brit Behavioural Insights Team (BIT) belügyi és biztonsági igazgatója, más néven a nudge egység, azt mondta, hogy a holografikus rendőrtiszt „különösen újszerű módja a rendőri jelenlét növelésének, még akkor is, ha valójában nincsenek ott”. A BIT-et 2010-ben alapították kormányzati egységként, és ma már magántulajdonban van.

Lawrence Sherman, a Cambridge-i Egyetem Wolfson kriminológiai professzora szerint a hologramok alacsony költsége a helyi rendőrség számára is pozitív. „A hologramok valószínűleg sokkal jobban megfelelnek az előírásoknak is, mivel a rendőrség nem mindig akar kimenni azokra a helyekre, amelyeket ellenőrizniük kell” – mondta.

„De egy hologram nem tud elkapni téged. Nem tud bilincset tenni rád és elvinni. És ezt a bűnözők is tudják. Természetesen nem világos, hogy mi lehet ennek a kezdeti hatása a hosszú távú hatáshoz képest, és egy idő után biztosan elveszíti az elrettentő erejét.”

Ahn, a jungbui rendőrőrs vezetője ennek ellenére lelkes.

„A hologramos tiszt intelligens rendőri eszközként szolgál, amely növeli a lakosság biztonságérzetét, miközben elrettent a rendbontó viselkedéstől” – mondta. „Tovább fogjuk bővíteni a bűnmegelőzési intézkedéseket a mesterséges intelligencia használatával, hogy biztonságosabb és barátságosabb parkokat hozzunk létre polgáraink számára.” 

Forrás: ITT

Ha van rá lehetőséged, és szívesen támogatnád a munkám egy kávé árával, akkor ezt az alábbi gombon megteheted.

Miért állhatnak a gazdagok a törvények felett?

Avagy a chaebolok „polip-effektusa”

Lee Jae Yong (akit a nyugati világban szakmailag Jay Y. Lee néven ismernek), a Samsung Electronics alelnöke nemrégiben elnöki kegyelmet kapott, csökkentve két év és hat hónap börtönbüntetését, miután bűnösnek találták abban, hogy 8 millió dollár kenőpénzt fizetett Park Geun Hye dél-koreai elnöknek és segédjének, hogy biztosítsa a Samsung C&T és a Cheil Industries egyesülésének támogatását, amelyet a részvényesek azért elleneztek, mert ez megerősítené Lee Jae Yong irányítását a családi birodalom felett.

Egy közös nyilatkozatban a dél-koreai kormány kijelentette:

"A gazdasági válság leküzdésére és a gazdaság élénkítésére irányuló törekvések érdekében a Samsung Electronics alelnökét, Lee Jae Yongot, akinek felfüggesztett börtönbüntetése nemrégiben lejárt, visszahelyezik hivatalába."

2014. december 5-én Heather Cho (más néven Cho Hyun Ah), a Korean Air akkori alelnöke és a Korean Air elnökének és vezérigazgatójának a lánya dühös lett, amikor makadámiadiót zacskóban szolgáltak fel neki tányér helyett. Fizikailag bántalmazta Kim Do Hee légiutas-kísérőt, és arra kényszerítette Park Chang Jint, a kabinvezetőt, hogy térdeljen le előtte, úgy kérjen bocsánatot, miközben Heather többször is ráütött az ujjperceire a digitális tabletjével. Emellett arra kényszerítette a Korean Air 086-os járatát, hogy forduljon vissza a repülőtéri kapuhoz, annak ellenére, hogy már készült felszállni a New York-i John F. Kennedy nemzetközi repülőtérről. 

Chot 2015. február 12-én egy év börtönbüntetésre ítélték a repülésbiztonság akadályozása miatt, de a szöuli legfelsőbb bíróság 2015 májusában ártatlannak találta a vádban. Büntetését tíz hónapra és két év felfüggesztettre csökkentették. Öt hónap börtönbüntetés után szabadon engedték.

Ez csak két példa arra, hogy a chaebol (nagy, családi tulajdonban lévő konglomerátumokat) örökösei hogyan úszhatják meg könnyedén az elkövetett bűncselekményeket, függetlenül attól, hogy mennyire súlyosak. A chaebolok állítólag érinthetetlenek és a törvények felett állnak.

Koreában a nagy konglomerátumok uralják a gazdaságot, a bruttó hazai termék (GDP) 80%-át adják. A legnagyobb konglomerátumok a Samsung, az LG, a Hyundai, a Lotte és az SK, amelyek olyan szinten jelen vannak mindenütt, hogy „polip” cégeknek nevezik őket. A poliphoz hasonlóan ezeknek a konglomerátumoknak a csápjai is messze a politika legfelsőbb szintjéig nyúlnak.

Sok szöuli vezető a chaebolok sikerét Dél-Korea háború utáni jólétéhez köti. A koreai háború (1950-1953) után Dél-Korea gazdasági helyzete katasztrofális volt: az infrastruktúra romokban, az ipar leépült, a munkanélküliség magas volt. Ebben a helyzetben a dél-koreai kormány tudatosan támogatta a chaebolokat, mert ezek váltak a gazdasági újjáépítés és iparosítás motorjaivá.

• A háború után gyors gazdasági növekedésre volt szükség. A chaebolok nagy tőkével, szervezett vállalatstruktúrával és képesítéssel rendelkeztek ahhoz, hogy hatékonyan fel tudják lendíteni az ipart. 

• A dél-koreai kormány (különösen Park Chung-hee 1960-as évekbeli politikája) úgy látta, hogy a gazdaságot nehéz piacgazdasági módon szabályozni, ezért állami támogatással és kedvezményekkel (adómentesség, kedvezményes hitelek) segítette a chaebolok növekedését, hogy ezek irányítsák az ipari beruházásokat.

• A chaebolok képesek voltak nagy volumenű termelésre és exportra, ami versenyképessé tette a koreai gazdaságot a világpiacon.

• A nagy konglomerátumok sok embert foglalkoztattak, ami csökkentette a munkanélküliséget, és hozzájárult a társadalmi stabilitáshoz a háború utáni káoszban.

Összegezve tehát a chaebolok olcsóbb áramhoz, adókedvezményekhez jutottak, sőt, még a szakszervezeti mozgalmak elnyomásában is segédkeztek. Sajnos ez a támogatás üzleti monopóliumok kialakulásához vezetett, elnyomta a munkásmozgalmat, és utat nyitott a megvesztegetés és a korrupció hosszú történelmének.

A chaebolok a mai napig hatalmasak, és politikai támogatást kapnak, mivel az ország gazdasági növekedése rájuk támaszkodik.

Ezért is kapott kegyelmet Lee Jae Yong. A börtönben nem tölthette be a Samsung alelnöki posztját. Most, hogy kegyelmet kapott, jelentős stratégiai döntéseket hozhat, az irányítási reformoktól kezdve a chipgyártási üzletekig.

Hogyan ellensúlyozhatja Dél-Korea a poliphatást? A Szöuli Nemzeti Egyetem Park Sang In közgazdaságtan professzora a kerekek cseréjét javasolja.

Végső soron ezek a botrányok és a chaebolok gyermekeinek erkölcsi problémái jól mutatják, milyen szinten összpontosult a gazdasági hatalom a kezükben. Az ország jogrendszerét és politikáját is ők irányítják. Változásra van szükség: átlátható vállalatirányításra és megfelelő ellenőrzési mechanizmusokra, például arra, hogy azok a vezetők, akik helytelenül jártak el, ne térhessenek vissza magas pozíciókba – ahogyan azt számos más kapitalista országban is gyakorolják. — Park Sang In

Forrás: ITT

Ha van rá lehetőséged és szívesen támogatnád a munkám, akkor ezt az alábbi gombra kattintva megteheted.

A hamisított örökbefogadásokról Koreában

Az Igazság és Megbékélés Bizottsága (TRC) 2025. márciusában megállapította, hogy a korábbi koreai kormányok felelősek voltak az emberi jogok megsértéséért a külföldi örökbefogadások során már az 1960-as évektől kezdve egészen az 1990-es évekig, kiemelve a hamisított nyilvántartásokat és a nem megfelelő felügyeletet.

Ez az első hivatalos elismerése a koreai kormánynak az ország korábbi külföldi örökbefogadási rendszerében előforduló szabálytalanságoknak – olyan problémáknak, amelyeket az elmúlt években több száz örökbefogadott már felvetett.

Egy évekig tartó vizsgálatot követően a TRC arra a következtetésre jutott, hogy a jogalkotási hiányosságok, a nem megfelelő kormányzati felügyelet és az adminisztratív hibák széles körű visszaélésekhez vezettek.

„A koreai háborút követő közel 50 évben a kormányzat a gyermekjóléti politikák megerősítése helyett a nemzetközi örökbefogadást helyezte előtérbe, mint költséghatékony alternatívát. Azzal, hogy megfelelő felügyelet nélkül magánügynökségeknek adott teljes körű felügyeletet az örökbefogadási eljárások felett, a kormányzat nem teljesítette a gyermekek jogainak védelmére vonatkozó kötelezettségét” – áll a bizottság jelentésében.

„A felügyelet hiánya megnehezítette az örökbefogadási ügynökségek által elkövetett visszaélések szabályozását, ami végső soron a védelemre szoruló gyermekek nagymértékű külföldi örökbefogadásához vezetett” – tette hozzá.

A mérföldkőnek számító jelentés a 2022 októberében 367 örökbefogadott által benyújtott panaszokat követően jelent meg, akiket 1964 és 1999 között 11 különböző országban adtak örökbe.

Az örökbefogadott gyermekek, köztük a dániai, norvégiai és amerikai egyesült államokbeliek, azt állították, hogy örökbefogadásukat hamisított dokumentumok és korrupt gyakorlatok segítették elő, mind a kormányt, mind az örökbefogadási ügynökségeket gyanúsították az ügyben való részvétellel.

Az Igazság és Megbékélés Bizottságának (TRC) külföldi örökbefogadásról szóló jelentéséből származó fotó koreai csecsemőket és gyermekeket ábrázol egy Dániába tartó repülőgépen 1984 decemberében. Egy TRC-tisztviselő szerint ezek a gyermekek nem kaptak megfelelő ellátást az utazásuk során, mivel az elsődleges cél az volt, hogy a lehető legtöbb gyermeket egy repülőgépen küldjék.

Koreában az 1960-as és 1980-as évek között megugrott a külföldi örökbefogadások száma, amit a szegénység, a hajadon anyákkal szembeni társadalmi megbélyegzés és a népességszabályozást célzó kormányzati politikák váltottak ki. Az örökbefogadási folyamatról régóta gyanítják, hogy kényszerrel és nem megfelelő beleegyezéssel járt.

A TRC kiterjedt vizsgálata olyan eseteket talált, amikor az örökbefogadási eljárásokat a vér szerinti szülők megfelelő beleegyezése nélkül folytatták le.

Például egy 1980-as esetben a biológiai anya a szülészeti kórházban a szülés utáni napon örökbefogadási beleegyező nyilatkozatot írt alá, és a gyermeket a Holt nevű örökbefogadó ügynökségrembízta. A Holt egyetlen interjú után az anyával vette át a gyermek felügyeletét anélkül, hogy az anya igazolta volna személyazonosságát vagy a gyermekkel való biológiai kapcsolatát.

„Remélem, hogy a mai megállapítások nem csupán a fájdalmas múlt újragondolásáról szólnak, hanem platformként szolgálnak a több mint 140 000 külföldi örökbefogadott és örökbefogadó országuk közötti érdemi megbeszélésekhez” – mondta Park Sun-young, a bizottság elnöke egy szöuli sajtótájékoztatón.

A bizottság arra sürgette a kormányt, hogy hivatalosan kérjen bocsánatot az örökbefogadottaktól, és biztosítson jogorvoslatot azoknak, akiknek hamis személyazonosságuk és örökbefogadási nyilvántartásuk van. Javasolta továbbá a gyakorlati támogatást azoknak az örökbefogadottaknak, akik vér szerinti családjukkal szeretnének újraegyesülni.

Bár a bizottság ajánlásai nem kötelező érvényűek jogilag, várhatóan kritikus bizonyítékként szolgálnak majd, ha az örökbefogadott gyermekek kártérítést követelő pert indítanak a kormány ellen.

Kim Yoo-ree, egy Franciaországban örökbefogadott koreai gyermek, azt mondta, hogy az ajánlások túl gyengék és homályosak, és sürgette a TRC-t, hogy hozzon szigorúbb intézkedéseket a kényszerű nemzetközi örökbefogadások megszüntetésére. Kimet 1984-ben fogadták örökbe francia szülők, miután hamisan árvának nyilvánították Koreában.

„A barátomat 1974-ben Holton keresztül fogadták örökbe Franciaországba, és az örökbefogadó apja 10 éves koráig szexuálisan bántalmazta” – mondta könnyek között az újságíróknak.

„A koreai kormány és a magán örökbefogadási ügynökségek szárnyalnak, míg az illegális örökbefogadás áldozatai magukra maradnak. Kérlek benneteket, hogy vessetek véget ennek a szégyenteljes helyzetnek.”

Peter Moller, egy dán örökbefogadott és a Dán Koreai Jogok Csoportjának társalapítója szerint a bizottság jelentése feltárta azt a sötét igazságot, amelyet maguk az örökbefogadottak is évtizedek óta tudnak.

„A koreai örökbefogadási folyamatban előforduló megtévesztést, csalást és rendszerszintű problémákat már nem lehet eltitkolni. De a mai mérföldkő nem csak az igazság elismeréséről szól. A cselekvés és a változás alapjául is kell szolgálnia” – mondta Moller.

„Korea most megtette az első lépést szerepének elismerése felé. Most a fogadó országokon a sor, hogy ugyanezt tegyék.”

Az Egészségügyi és Jóléti Minisztérium, amely az örökbefogadási politikákat felügyeli, a The Korea Times megkeresésére nem kívánt azonnal nyilatkozni a TRC ajánlásairól (szerk.: ez az a portál, ahonnét a cikk származik).

Forrás: ITT

Ha van rá lehetőséged és szívesen támogatnád a munkám, akkor ezt az alábbi gombra kattintva megteheted.

Miért nem készítenek fel a koreai drámák az igazi dél-koreai élményre?

Képzeld el ezt: összegömbölyödve ülsz a kanapén, szemed a képernyőn, miközben a kedvenc K-drámád jóképű férfi főszereplője épp a tetőn vall szerelmet a hősnőnek, egyenesen a Boys Over Flowers-ből. Elájulsz, és Dél-Koreát a romantika, a kimchi és a K-pop világának képzeled.

A K-drámák bár fantasztikus menekülést nyújtanak, de nem útikalauzok. Persze, csepegtetnek egy kis kulturális ízt sorozatnézés közben, de egy csillogó, szűrt képet mutatnak Dél-Koreáról.

Szóval, ragadj egy kis popcorn-t (vagy akár tteokbokkit), és nézzünk meg hat okot, ami miatt a k-drámák nem készítenek fel teljesen a valódi dél-koreai életre.

1. Szerelem: Dráma vs. Valóság

A K-dráma álomvilág

A K-drámákban a romantika egy érzelmi hullámvasút: izgalmas, szívdobogtató pillanatokkal teli. Képzeld el a Crash Landing on You-t: egy dél-koreai örökösnő váratlanul egy észak-koreai katona karjaiban landol, és a szerelem minden akadály ellenére kibontakozik. A vallomások cseresznyevirágok alatt történnek, miközben a háttérben drámai zene szól. Minden grandiózus gesztusokról és sorsszerű találkozásokról szól.

A valóság

Most szállítsuk le a képzeletbeli repülőt. A randizás Dél-Koreában lehet édes, de ritkán ennyire színpadias. Nyilvános szerelmi jelenetek? Inkább kézfogás vagy egy gyors ölelés — a szenvedélyes utcai csókokat hagyd a képernyőre. Sok kapcsolat barátokon keresztül vagy alkalmazásokon indul (például a Tinder “kevésbé drámai” változatán), nem úgy, hogy véletlenül belebotlasz a lelki társadba egy festői kávézóban.

És itt jön a csavar: a randizás korai szakaszában találkozol a szülőkkel, és az ő jóváhagyásukat jóval kevesebb kiabálással kell megszerezni, mint ahogy azt egy K-drámában a családtagok vitája mutatja. És hallottál már a „some”-ról? Ez az a flörtölős, meghatározatlan szakasz, ami a komoly kapcsolatok előtt van — sokkal gyakoribb, mint a szerelem első látásra.

Szóval, ha a tetőn akarsz szerelmet vallani tűzijátékkal, elképzelhető, hogy taps helyett inkább felvont szemöldököt kapsz.

2. Dolgozz keményen, élj intenzíven: A koreai módszer

A K-dráma nézőpontja
A K-dráma szereplőinek mindenük megvan: nagyszerű állás, végtelen kávészünetek és idő a spontán randikra. Legyenek akár vezérigazgatók, akár baristák, az időbeosztásuk mintha varázsütésre igazodna a romantikához vagy a tetőn való mélázáshoz.

A valóság
A valóságban a dél-koreai munkakultúra nem játék. A világ egyik leghosszabb munkaidejéről beszélünk — sokaknál reggel 9-től jóval este 9 utánig tart a nap. A túlóra szinte szertartásnak számít, és ott vannak a hoesik-ek is, azaz a munka utáni céges vacsorák, ahol folyamatosan folyik a soju és kialakul a csapatkohézió. Ez nem az „ittunk egy lattét a kávézóban” típusú élet, hanem inkább „túléljük a határidőt, aztán iszunk rá” mentalitás. A munkahelyi hierarchia is szigorú — a főnököd nem csak egy különc karakter, hanem valaki, akinek tisztelettel kell köszönni és megszólítani.

3. Nyelv és illem: Ügyelj a modorodra

A K-dráma forgatókönyve

A K-dramákba mindig becsempésznek néhány udvarias kifejezést és drámai monológot, így a koreai nyelv költőinek és könnyen követhetőnek tűnik. A szereplők néha vagánykodnak az idősebbekkel, vagy könnyedén flörtölnek, a feliratok pedig kisimítják a finom árnyalatokat.

A valós szabályok

A koreai nyelv egy igazi formális szint-labirintus, és ha elrontod, bajba kerülhetsz. Idősebbekkel vagy magasabb rangúakkal beszélsz? Akkor mindenképp jondaemal-t (udvarias beszédet) használj — a nagymamáddal átváltani a laza banmal-ra pedig rögtön hegyibeszédet eredményezhet. A meghajlás is fontos: a köszönés nem csak integetés, hanem a fej vagy a felsőtest kiszámított meghajlítása, attól függően, kihez szólsz. A K-dramák gyakran kihagyják ezeket a finomságokat, de a való életben ezek nem opcionálisak. Képzeld el, ha véletlenül a főnöködet „haver”-nak hívnád — na ez ugyanaz a helyzet.

4. Gasztronómia: Több, mint kimcsi

A K-dráma lakoma
A K-dramák imádják a „food porn”-t — gondolj a sistergő bulgogira vagy a gőzölgő ramyeonra, amit gyertyafény mellett drámaian szürcsölnek. Olyan csábító, hogy az ember szinte azonnal repülőjegyet foglalna csak azért, hogy megkóstolja.

A valós asztal
A koreai étel valóban fantasztikus, ebben nincs kétség, de az étkezés itt csapatjáték. A megosztás a norma — mindenki ugyanazokat a banchan (kisebb köretek) kapja, pálcikával, külön tányér nélkül. Van etikett is: ne szúrjuk a pálcikát függőlegesen a rizsbe (temetési tilalom), és ha valaki ételt kínál, érdemes elfogadni — a visszautasítás udvariatlanságnak tűnhet. A K-drámák gyakran mutatnak egyéni tésztaszürcsölést, de a valós étkezés társas, zajos, tele van „Kóstold meg ezt!” pillanatokkal. És kimcsinél jóval többről van szó — a helyi különlegességek, mint Busan nyers halai vagy Jeju fekete sertése, nem mindig kerülnek a képernyőre.

5. Városi élet vs. valóság: Túl Szöul határain

A K-dráma városképe

Szöul uralja a K-drámákat — fényes felhőkarcolók, menő gangnami utcák és luxus penthouse-ok, akár a Penthouse-ban. A szereplők könnyedén ugranak spontán kiruccanásokra, mintha semmiség lenne, élve a nagyvárosi álmot.

A valós térkép

Szöul tényleg menő, de Dél-Korea rétegesebb ennél. Látogass el Jeju szigetére a vulkanikus tengerpartokért, vagy Gyeongjuba az ókori hangulatért — a fővároson kívüli élet lelassul, és nem mindenki szürcsöli a jeges americanoját üvegtoronyban. Szöul megélhetése is drága; a legtöbben nem K-dráma méltó loftokban laknak, hanem praktikus lakásokban vagy akár a családjukkal. Az improvizált kiruccanások pedig tervezést igényelnek — a buszok, vonatok és a költségvetés nem hajlanak a forgatókönyv szerint.

A K-drámák Szöult úgy adják el, mintha nem is létezne más, de a valódi Dél-Korea egy színes kavalkád, tele felfedezésre váró helyekkel.

6. Család és társadalmi elvárások: Nyomás alatt

A K-dráma klán

A K-drámákban a család gyakran gonosz mostohákból, titkos testvérekből vagy könnyes újraegyesülésekből áll. Minden nagy tétű, érzelmekkel teli, és a szerelem mindent legyőz.

A valós kötelékek

A család itt szent, de nem csak ölelésekből és csavaros fordulatokból áll. A filial piety — a szülők tisztelete és támogatása — nagy horderejű dolog, és komoly felelősséggel jár. A fiatalok hatalmas nyomás alatt állnak, hogy kitűnően teljesítsenek a vizsgákon, jó állást szerezzenek, és büszkévé tegyék a szüleiket. A házassági „óra” is ketyeg: ha a húszas éveid végéhez közeledsz, a nagynénik már kérdezgetik: „Mikor lesz az esküvő?” A K-drámák csak utalnak erre, de a való életben a társadalmi mérföldkövek — karrier, házastárs, gyerekek — elérésére nehezedő nyomás sokszor szinte második állásként érződik. A fiatalabb generációknál már változás tapasztalható, de az elvárások továbbra is ott lebegnek.

Összefoglalva

Szóval, íme — hat mód, ahogyan a K-drámák, minden bájuk ellenére, nem adják át a teljes dél-koreai „útikönyvet”. Ne érts félre: nézni őket fantasztikus szórakozás, és remek ízelítőt adnak a koreai kultúrából. Megtanulhatsz néhány kifejezést, bepillanthatsz a divatba, és közben éjfélkor még a jjajangmyeon-ra is megéhezel.

De hogy igazán megértsd Dél-Koreát — a késő esti irodai fényeket, a meghajlások etikettjét, a vidéki csendet — semmi sem ér fel azzal, ha kilépsz a repülőből és átéled mindezt. Pakold a bőröndöd, felejtsd el a forgatókönyvet, és merülj bele egy kalandba, ami sokkal kaotikusabb, viccesebb és valóságosabb, mint bármelyik K-drámás cliffhanger. Higgy nekem, az itt váró meglepetések megérik.

Forrás: ITT

Ha van rá lehetőséged, és szívesen támogatnád a munkám egy kávé árával, akkor ezt az alábbi gombra kattintva megteheted. Köszönöm!

K-dráma álomvilág; avagy hogyan készíti magát tudtán kívül a Z generáció a szívfájdalomra?

A koreai drámák (K-drámák) különösen a Z generáció (1995-2009) körében váltak világszerte kulturális jelenséggé. Ezeknek a drámáknak a nagy része romantikus, jellemzően lélegzetelállító férfi főszereplők, álomszerű szerelmi vallomások és idilli díszletek körül forognak. Egyrészt idealizált menekülést kínálnak a valóságból. Másrészt elérhetetlen álmokat adnak a közönségnek, és fellendítik Korea turisztikai és fogyasztói iparát.

A probléma: Irreális elvárások a romantikáról

A koreai drámák leggyakrabban a romantikáról szólnak, és egy olyan világot mutatnak be, ahol minden és mindenki drámai és romantikus, minden tekintetben tökéletes. Bár ez magával ragadó történetmesélést eredményez, több szempontból is torzítja a valós kapcsolatokról alkotott képet:

1. A tökéletes partnerek nem léteznek – A k-dráma álomvilágában a férfi főszereplők a tökéletesség külcsínben megnyilvánuló szimbólumaiként jelennek meg: gazdagok, jóképűek, érzelmesek, de erősek. Bár sok tekintetben kudarcot vallanak, a kapott szeretet határtalan, mivel a női főszereplő természeténél fogva kedves és szerethető.

Reality check: A kölcsönös tisztelet, a kommunikáció és a kompromisszumok építenek valódi kapcsolatokat. Ezek a mindig idealizált portrék sok lányban azt az elképzelést keltik, hogy a szerelemnek egyszerűnek kell lennie, és ezért csalódtak a valóságban.

2. A romantika mint végső cél – Mivel a koreai drámák mindig a romantikára összpontosítanak, hangsúlyossá válik az az elképzelés, hogy a romantika a boldogság és az élet csúcsa, az egyetlen valós cél. Szó szerint nincs személyes fejlődés, nincs értelme, a főszereplők élete a romantikus érdeklődésük körül forog, háttérbe szorítva a személyes fejlődést, a karriert vagy az ambíciókat.

Reality Check: Ez finoman azt közli a lányokkal, hogy a romantika fontosabb, mint a függetlenség és a személyes fejlődés értéke.

3. Valószerűtlenül nagy gesztusok – A boldogság netovábbja, hogy hóesésben vallod meg a szerelmedet, vagy egy festői helyen kéred meg a lány kezét – legalábbis a k-drámák szerint.

Reality check: Az apró, következetes erőfeszítések azok, amelyek a való életben a virágzó szerelmet eredményezik. A nagy gesztusokra való várakozás a mindennapoi kapcsolatokban egyenes út a csalódáshoz.

A hatás a fiatalokra

A K-drámák szórakoztatóak, de a gondolkodásmódra, viselkedésre és prioritásokra gyakorolt hatásuk ritkán marad észrevétlen — ezek a hatások gyakran finomak, mégis mélyrehatóak. Az alábbiakban azt láthatjátok, milyen főbb módokon nyilvánulnak meg ezek a befolyások.

1. Kiábrándulás a valós kapcsolatokban – A Z generáció idealizálja a K-drámák szereplői által megélt fiktív kapcsolati dinamikákat, és ezzel gyakran — akaratlanul is — csalódásra ítélik magukat. Ez frusztrációhoz és elégedetlenséghez vezethet, mert amikor a valós partnerük nem felel meg a K-drámahősökre jellemző, túlzottan magas elvárásoknak, viselkedésükkel azt közvetítik, hogy elvárnák: a partnerük oldja meg azokat az (érzelmi)problémákat, amelyeket a lányoknak saját maguknak kellene elrendezniük.

2. Testkép és szépségideálok – A K-dráma sztárok etalonná váltak, tökéletes megjelenésük pedig elérhetetlen szépségideált teremtett. Sok Z generációs lány számára gyakran rendkívüli nyomás, hogy igazodjanak ezekhez az ideálokhoz, vagy olyan koreai bőrápolási rutinokat kövessenek, amelyek sokszor teljesen irreálisak.

3. Költési szokások és fogyasztói magatartás – A K-drámák egyik legvonzóbb eleme, hogy gyakran mutatnak be csúcstechnológiás eszközöket, kozmetikumokat és termékeket, ami arra inspirálja a rajongókat, hogy utánozzák a karaktereket és beszerezzék ezeket a termékeket. Ennek eredményeként sokan impulzívan költenek pénzt olyan termékekre, amelyek elméletileg a „K-dráma esztétikát” közvetítik.

Közvetett üzleti promóció

A K-drámák messze túlmutatnak a kulturális exporton — ez egy tudatos stratégia Korea turizmusának és fogyasztói iparágainak globális népszerűsítésére.

1. A koreai kultúra romantizálása – Korea a sorozatokon keresztül népszerűsíti ételeit, divatját és desztinációit. A látványos helyszínek — mint például Jeju-sziget — a K-drámák rajongói számára álomúticélokká válnak.

2. A koreai termékek globalizációja – A K-drámákban megjelenő termékelhelyezések gyakran „Oppa által jóváhagyottként” jelennek meg, és ezek szerves beépítése jelentősen növelte az eladásokat, valamint megerősítette Korea kulturális „soft power*” hatását világszerte.

(*A soft power (magyarul gyakran „puha hatalom”) azt jelenti, hogy egy ország nem erőszakkal vagy kényszerrel, hanem vonzással és meggyőzéssel éri el, hogy mások azt tegyék, amit ő szeretne. Egy ország akkor bír erős soft powerrel, ha: vonzó a kultúrája, hitelesek az értékei, jó a nemzetközi megítélése.)

3. Az utazás mint romantikus fantázia – Koreába látogatni sok lány számára olyan érzés, mintha belépnének a kedvenc K-drámájuk világába. Ezt az érzelmi kötődést a turisztikai kampányok tudatosan használják ki, hogy a rajongókat turistákká tegyék, akik újra akarják élni kedvenc sorozataik idealizált, romantikus pillanatait.

Az befolyásolás tudatos kezelése

A koreai drámák messzire jutottak a szigorú romantikus történetek világától: mára saját üzleti vállalkozások, amelynek célja, hogy a koreai kultúrát vágyott életstílusként mutassa be. Bár szórakoztató menekülést kínálnak, fontos, hogy kritikusan közelítsünk hozzájuk:

1. Lásd a fantázia mögött az üzletet – Ismerd fel, milyen célokat szolgálnak a K-drámák: nem csupán történeteket adnak el, hanem életstílust, termékeket és turisztikai desztinációkat is. Ha tudatos vagy, könnyebben el tudod választani a fikciót a valóságtól.

2. Ünnepeld a saját kultúrádat – Ahelyett, hogy „K-dráma életet” szeretnél élni, értékeld, mi teszi gazdaggá a saját kultúrádat és kapcsolataidat. Léteznek szép, jelentőségteljes, kultúrált módjai annak, hogy kimutasd a szereteted, nem kell a k-drámák románcát utánoznod.

3. Önismeretre és fejlődésre koncentrálj – Nem a romantika tesz boldoggá. Helyezd előtérbe a személyes fejlődést, a karrierépítést és az önszeretetet, ahelyett, hogy az ideális párkapcsolat keresésére fókuszálnál.

4. Egyensúlyozd a szórakozást a valósággal – Teljesen rendben van K-drámákat nézni, de mindig tartsd szem előtt, hogy a való élet feltételei nem érvényesek ezekre a történetekre, és nem érdemes összehasonlítani velük a saját életed.

Zárógondolatok

A K-drámák szórakoztatóak és mára globális szenzációvá váltak, bájuk minden irányban érvényesül, és lebilincselő történeteket mesélnek. Ugyanakkor a Z generáció számára ez a hatás kétélű fegyver: kellemes menekülést nyújt, de ugyanakkor irreálisan ideálokat állít, ami csalódáshoz vezethet.

Ahelyett, hogy az életcélok és párkapcsolati ideálok „alapköveként” tekintenénk rájuk, lássuk őket annak, ami: szórakoztatásnak, és maradjunk a valóság talaján. Talán a szerelem nem mindig lesz egy grandiózus, képeslapra illő pillanat a cseresznyefák alatt, de a való életben azok a kis, valós pillanatok számítanak igazán.

Másrészt, legközelebb, amikor egy K-drámát nézel: élvezd a fantáziát, de ne feledd a saját, autentikus történeted szépségét sem.

Forrás: ITT

Ha van rá lehetőséged, és szívesen támogatnád a munkám egy kávé árával, akkor ezt az alábbi gombra kattintva megteheted. Köszönöm!