Tabuk Koreában: Szex és szexualitás (1. rész)

A fotón óvszerekből készült installációk láthatók egy óvszerkiállításon,
amelyet 2020-ban rendeztek a dél-seouli Seocho kerületben. [YONHAP]

Az emberek körülbelül hatmillió éve lakják a Földet, mégis az egyik legalapvetőbb, az emberiség által ismert ösztön Koreában még mindig tabunak számít: a szex.

Mindig is ez volt az elefánt a szobában, olyannyira, hogy a koreai gyerekek és tinédzserek mit sem sejtenek róla, és kínosan érzik magukat a témától. Még a médiában is megjelentek olyan esetek, amikor a tinédzserek műanyag zacskókat vagy folpackot használnak óvszer gyanánt.

Vajon miért nem a megfelelő módon védekeztek?

Egyes beszámolók szerint a tinédzserek erre azt mondták, hogy az óvszer vásárlása „kínos”, mivel a koreai társadalom rossz szemmel nézi, ha a kiskorúaknak köze van a szexhez.

A Naver kérdés-válasz felületén, a Jisik In oldalon több bejegyzés is megjelent, ahol a felhasználók arról érdeklődtek, vajon az ilyen módszerek mennyire hatékonyak a hagyományos fogamzásgátláshoz képest. Néhányan azt is hozzátették, hogy „túlságosan szégyellték óvszert venni”. Mások pedig azt kérdezték, mi történik, ha az együttlét közben elszakad a műanyag zacskó, illetve elfogadható-e a használata, ha előtte kimossák.

A képen egy iskolai szexuális felvilágosító óra látható.
[JOONGANG KÉP]

Néhány tinédzser a saját tapasztalatait is megosztotta: volt, akitől személyigazolványt kértek, amikor a kisboltban óvszert próbált vásárolni, sőt olyan is akadt, akinek az eladó egyszerűen megtagadta az eladást.

A dél-koreai Oktatási Minisztérium és a Járványügyi és Betegségmegelőzési Ügynökség 2021-es felmérése szerint a szexuális tapasztalattal rendelkező, összesen 60.000 megkérdezett általános és középiskolás diák 34,5 százaléka azt válaszolta, hogy „csak néha” vagy „soha” nem használt fogamzásgátlást.

(Itt fontos tisztázni, hogy az itt említett "általános és középiskolások" Koreában a "middle and high school" korosztálynak felelnek meg, tehát 12-15 és 15-18 évesek. (A szerk.))

A Járványügyi és Betegségmegelőzési Ügynökség egy másik, szintén 2021-es kutatása szerint mindössze 67,8 százalék mondta azt, hogy az elmúlt 12 hónapban részt vett iskolai szexuális felvilágosításon. Ez alacsonyabb a 2018-as 78,6 százaléknál, és 2011 óta a legalacsonyabb arány.

MI A PROBLÉMA A SZEXUÁLIS FELVILÁGOSÍTÁSSAL KOREÁBAN?

Sok koreai szerint iskolás évei alatt alig tanult valamit a témáról, mert a szexuális felvilágosítás gyakran kitérően kezeli az érzékeny kérdéseket. Az óraszám is nagyon alacsony: sokszor mindössze egy-két alkalomból áll, amelyet az iskolaorvos vagy az egészségügyi tanár tart.

– Miféle szexuális felvilágosítás? Én csak arra emlékszem, hogy néztünk néhány videót, de arra nem, miről szóltak – mondta a 19 éves, Incheonban élő Shin Suh-ji. – Az órákon senki nem figyel igazán, mert túl homályosan fogalmaznak, nem mondanak konkrétumokat, és azt végképp nem mutatják be, hogyan kell használni a fogamzásgátló eszközöket.

Az Oktatási Minisztérium azt ajánlja, hogy az általános iskolától a középiskoláig minden évfolyamon évente legalább 15 óra szexuális felvilágosítást kapjanak a diákok. Ez azonban nem része a hivatalos tantervnek: az úgynevezett kereszttantervi programba tartozik, ami azt jelenti, hogy a tanároknak nem kötelező a rendes tanórák keretében megtartaniuk ezeket az órákat.

Figyelembe véve, hogy Koreában kiemelt jelentőséget tulajdonítanak az egyetemi felvételihez szükséges tantárgyaknak – például a matematikának vagy az angolnak – más tárgyak, mint a testnevelés vagy a művészetek, gyakran háttérbe szorulnak. Így esik ki a szexuális felvilágosítás is.

A tanárok részéről is egyre több aggodalom merül fel amiatt, hogy a korlátozások miatt sokszor nem egyértelmű számukra, pontosan mit és milyen mélységben taníthatnak a diákoknak.

– A tanárok tisztában vannak vele, mennyire hiányos volt korábban, és sokszor még ma is, a szexuális felvilágosítás, ezért sokan igyekeznek tartalmasabbá és hasznosabbá tenni ezeket az órákat – mondta egy általános iskolai pedagógus a Korea JoongAng Dailynek. – De amikor egy tanár részletesebben belemegy a témába, a dühös szülők néha betelefonálnak, és számon kérik, miért a szexről tanult a gyerek az iskolában, amikor inkább matematikai képletekkel kellene foglalkoznia. Ez komoly dilemmát okoz: a szexualitást nem lehet egyszerűen a szőnyeg alá söpörni, ugyanakkor nincs egyértelmű, részletes iránymutatás arra, hogyan kellene jól kezelni ezt a kérdést.

– Mindenki ismeri a „hogyan találkozik a hímivarsejt a petesejttel” történetet, de azt már senki nem akarja, hogy a gyerekek a hogyanról is tanuljanak – tette hozzá a tanár. – Az egész folyamat [a szex] kimarad. Koreában ez egyszerűen így működik.

MENNYIRE KONZERVATÍV KOREA A SZEXUALITÁS TERÉN?

Csak az utóbbi években kezdett a média aktívan foglalkozni a szexhez kapcsolódó témákkal. Népszerű lettek például a JTBC „Witch Hunt” (2013–2015) című műsora, egy beszélgetős show a párkapcsolatokról és a szexről, amely egyenes és nyílt módon tárgyalta azokat a kérdéseket, amelyeket korábban túl kockázatosnak tartottak a nyilvános beszédhez.

Hong Sung-woo, aki Dr. Jomulju néven ismert urológus, több mint 219.000 feliratkozót szerzett YouTube-csatornáján a szexuális felvilágosító videóival, amelyek egyszerre őszinték és könnyedek. Ahelyett, hogy homályos „méhek és virágok” történetet mesélne, játékosabb módon közelíti meg a szexualitást, például nagy, rajzfilmszerű péniszeket formázó plüssjátékokkal, amikre nevetés a reakció.

Ezen erőfeszítések ellenére Korea továbbra is konzervatív ország a szexualitás terén. Shin Dong-yup, humorista és műsorvezető, aki rendszeresen szerepelt a „Witch Hunt”-ban és annak Tvingen futó folytatásában, a Netflix „Risqué Business: Japan” című műsorában is feltűnt, amely 2023-ban debütált. Azonban nagyon hamar támadások érték amiatt, hogy „átlépte a határt”.

MIÉRT ELLENZIK SOKAN A SZEXUÁLIS FELVILÁGOSÍTÁST?

A leggyakoribb érv a korai szexualizációtól való félelem.

– Úgy gondolják, hogy a szexuális felvilágosítás már fiatal korban serkenteni fogja a szexualitást, a diákokat korán szexuális aktivitásra ösztönzi, sőt a homoszexuális kapcsolatok elfogadását is elősegíti – mondta Lee Sun-young, az Ulsanban működő szexuális felvilágosító központ igazgatója. – De ez nem így van. A szexuális aktus csupán a tananyag körülbelül 3 százalékát teszi ki.

Lee hangsúlyozta, hogy a szexuális felvilágosítás ennél jóval szélesebb spektrumot ölel fel: a nemek közti egyenlőségtől és a szexuális kisebbségekről szóló ismereteken át a pubertás és a terhesség testi változásainak tanulmányozásáig.

Az UNESCO nemzetközi technikai iránymutatást adott ki a szexuális nevelésről, amelyet a korszerű, életkornak és fejlődési szakasznak megfelelő tananyagra épülő átfogó szexuális nevelésbe (Comprehensive Sexuality Education, CSE) építettek be.

A szakértők szerint ez nem jelenti azt, hogy a legtöbb koreai ellenzi a szexuális felvilágosítást. Inkább arról van szó, hogy az ellenzők hangosabban (mintha „hangosbeszélőn” szólnának) adják tudtára nemtetszésüket. Bár az ellenzők aránya a teljes koreai lakosságban elenyésző, ők agresszívan nyújtanak be panaszokat iskolákhoz vagy helyi önkormányzati hivatalokhoz.

– Ha meg akarjuk előzni a szexuális erőszakot, fontos, hogy a gyerekek megtanulják, joguk van beleegyezni, és hogy a „nem” valóban „nem”-et jelent – mondta Lee. – Azok, akik ellenzik a szexuális felvilágosítást, nagyon megtévesztő állításokat tesznek: azt sugallják, mintha azt javasolnánk a fiataloknak, hogy bármikor szexeljenek, amikor csak akarnak. Egyetlen szakértő sem tenne ilyet.

HOGYAN PRÓBÁLJÁK KEZELNI EZT A PROBLÉMÁT?

Az évek során a koreai kormány, amely a szexuális felvilágosítási tantervért felel, több intézkedést tett, ám ezek nagy részét kritikával illették, mondván, hogy ez "gyenge menedzsment" vagy "nem megfelelő válasz egy komoly problémára".

Részlet a 성교육 표준안 avagy National Sex Education Guidelines
(Nemzeti Szexuális Felvilágosítási Irányelvek) c. könyvből

2015-ben, Park Geun-hye kormányzásának idején az Oktatási Minisztérium kiadott egy egységesített szexuális felvilágosítási kézikönyvet, amelyet minden koreai iskolába eljuttattak, sőt online is letölthető volt. Ez egy jelentős projekt volt: a kormány két évet töltött az iránymutatás kidolgozásával, amely 600 millió wont emésztett fel. Azonban a szakértők és a közvélemény azonnal „szexista” és „torzult szexuális nézeteket” tartalmazónak ítélte.

A kézikönyvben szerepeltek vitatható állítások, például: „A lányokra inkább a hangulat, a fiúkra inkább a meztelenség hat” és az olvasóknak azt javasolta, hogy „tartsák távol magukat attól, hogy kettesben legyenek az ellenkező nemű baráttal”. Egy másik rész szerint a párkapcsolati bántalmazás akkor következik be, ha a nő nem fizeti ki a vacsorát.

Az akkori oktatási miniszter „félreértésnek” nevezte a problémát, és elmondta, hogy ezek csupán „elterjedt nemi szerepsztereotípiák” példái, majd eltávolították a vitatott tartalmat a kézikönyvből. Ez azonban nem csökkentette a kézikönyv körüli vitákat.

A kézikönyvet ma már minden online platformról eltávolították, az Oktatási Minisztérium pedig még nem adott ki frissített változatot. Ehelyett Yoon Suk Yeol elnök alatt a Nemzeti Oktatási Bizottság nemrégiben jóváhagyta a 2022-es módosított tantervet, amelyből eltávolították az olyan kifejezéseket, mint „nemi egyenlőség”, „szexuális kisebbség” és „szexualitás”.

– A „szex”, a „nem” és a „szexualitás” szavak csupán nyelvi kifejezések a nemi jellemzők leírására, de most már nem taníthatjuk őket a diákoknak? – kérdezte Lee Myoung-hwa, a Szöulban működő Aha Szexuális Felvilágosítási és Tanácsadó Központ ifjúsági igazgatója.

– Ugyanez vonatkozik a szexuális kisebbségekre is – tette hozzá –, és elmagyarázta: – Csak azért, mert elmondjuk a diákoknak, mi az a homoszexualitás, még nem jelenti azt, hogy arra ösztönöznénk őket, hogy megfordítsák a szexuális identitásukat, vagy növeljük a melegek számát. Ez csupán teljesen egyszerű, hétköznapi józan ész.

Más esetekben a szexuális felvilágosítás politikai vitákhoz vezetett a konzervatív és a progresszív pártok között, nemcsak abban, hogy hogyan kellene kezelni ezeket a témákat, hanem abban is, hogy egyáltalán szóba kellene-e hozni őket a gyerekek előtt.

2020-ban a Nemi Egyenlőségért és Családügyért felelős Minisztérium visszahívott hét gyermekkönyvet a „Nadaum Books” projekt keretében kiválasztott 199 könyvből, amelyeket az iskolákba küldtek volna, hogy növeljék a gyerekek nemi és szexuális tudatosságát.

– Lehet, hogy ezek gyerekeknek szóló szexuális nevelési könyvek, de túl sok aggasztó, kifejezetten explicitté tett kifejezés található bennük. Nem az a kérdés, hogy segítik-e a gyerekeket a nemi érzékenységük tudatosításában. Arról van szó, hogy ezek a könyvek idealizálják és serkentik a homoszexualitást – mondta Kim Byeong-wook, a konzervatív Koreai Népi Hatalom Párt képviselője 2020-ban a Nemzetgyűlésben.

A visszavont Nadaum Könyvek

A Nadaum Books projekt körüli vita annyira elfajult, hogy bár a kezdetekkor a világ egyik legelismertebb és legszélesebb körben használt szexuális felvilágosító könyveiként mutatták be őket, a minisztérium végül teljes egészében visszavonta a projektet.

Ulsan is a társadalmi tétlenség egyik legnagyobb áldozata. Ulsan volt az első koreai város, amely 2021–2022-ben bevezette az átfogó szexuális nevelést (CSE) az állami iskolákban, és támogatást nyert, hogy a szexuális felvilágosítást kötelezővé tegye az ötödikesek és az elsőéves középiskolások számára. Ez egy 2020-as incidens után történt, amikor egy általános iskolai tanár az első osztályosoknak olyan házi feladatot adott, hogy mossák ki az alsóneműjüket, és a feladatról készült fotókra szexuálisan zaklató megjegyzéseket tett.

Az egész projekt azonban megszakadt az Ulsani Városi Tanács költségvetési megszorításai miatt, miután a város oktatási főigazgatója, Noh Ok-hee, a 2022 év végén elhunyt.

HOGYAN VÁLTOZHATNA A TÁRSADALMI DISKURZUS KEDVEZŐ IRÁNYBA?

A szakértők szerint új normára van szükség, amelyet csak úgy lehet elérni, ha több erőforrást és költségvetést fordítanak a szexuális felvilágosítás tudományos kutatására.

Egy lehetséges megközelítés, ha más országokat vesznek példaként, például Svájcot, amely 1994 óta az első olyan ország a világon, ahol kötelezővé tették a szexuális felvilágosítást az állami iskolákban, vagy Japánt, ahol szélesebb körű tudományos és kutatási anyagok állnak rendelkezésre a serdülők szexualitásáról.

– Koreai kormányzati statisztikákból egyelőre nincs elég adat – mondta Lee az Aha Központból. – A rendelkezésre álló adatok csak azt mutatják, hogy milyen életkorban kezdtek a serdülők szexuális életet élni, és hány százalékuknak volt már szexuális tapasztalata vagy használt fogamzásgátlást. De mi a helyzet a szülők véleményével arról, hogyan kellene nevelnünk a gyerekeinket? Mennyire lehet hatékonynak mondani a jelenlegi szexuális felvilágosító rendszert ezek nélkül az információk nélkül? És pontosan mi a hosszú távú terv?

A mélyreható kutatások hiánya azt jelenti, hogy amikor nézeteltérés alakul ki, a felek pusztán egymás szavára hagyatkoznak, mivel nincs bizonyíték. Ráadásul az online szexuális visszaélések, köztük az úgynevezett Nth Room-ügy és más esetek növekedése miatt a serdülőket oktatni kell arra, hogyan védhetik meg magukat a digitális környezetben.

– Természetesen nem mindenki érthet egyet ugyanabban, ezért racionálisan kell döntenünk egy új norma kialakításáról – mondta Lee az Ulsani Szexuális Felvilágosító Központból. – Bár rendelkezésünkre állnak nemzetközi iránymutatások [az UNESCO-tól], társadalmunk elutasította azokat, és úgy érzem, Koreának nagyon sok időbe fog telni, mire elkészül egy olyan kézikönyv, amely emberi jogi szempontból is mindenki számára elfogadható.

– Az elmúlt 17 évben találkoztam diákokkal, és amit láttam, az az, hogy a szexről alkotott képük nem promiszkuitív vagy negatív – folytatta –, ezért soha nem szabad lekicsinyelnünk ezt a témát. Senki nem nevezheti a szexet obszcén cselekedetnek, amikor az alapvető emberi ösztön.

 

Forrás: ITT, ITT, ITT, ITT és ITT

Ha van rá lehetőséged és szívesen támogatnád a munkám, akkor ezt az alábbi gombra kattintva megteheted.