Koreai szokások

Korea sok szempontból olyan, mintha egy teljesen más világ lenne – és hát valójában az is. Rengeteg, számunkra szokatlan szokásuk van, amik szerintem nagyon érdekesek. Sőt! Eszméletlen tanulságosak is. Hiszen míg nálunk a tisztelet kezd kimenni a divatból, addig Koreában minden erre épül. A tisztelet kifejezése beleivódott minden cselekedetükbe, minden mozdulatukba.  Többek között ez az, amiért imádom az országot. És akkor lássuk is, mik ezek a szokások!

I. Üdvözlés

A sorozatokból és filmekből már ismerős mindannyiunknak, hogyan is üdvözlik egymást a koreaiak, de akkor lássuk, hogyan is működik. A leghagyományosabb üdvözlési forma, a meghajlás. Ilyenkor a fiatalabb mindig mélyebben hajol meg, kimutatva ezzel tiszteletét az idősebb felé. Számunkra vicces jelenet lehet, de náluk annál furcsább, és tiszteletlenségnek is számít, mikor meghajlás közben fenntartják a szemkontaktust. Ez általában külföldiekkel fordul elő, de a koreai gyerekek is gyakran elkövetik. Lényeg, hogy meghajlás közben fejet lehajtani! ;) Férfiak között szokás a kézfogás is, de ennek is megvan a maga módja: a kézfogást mindig a vezető személy kezdeményezi. Náluk ez is sokkal összetettebb, hisz míg mi egyszerűen megfogjuk a másik kezét, addig ők a tisztelet jeleként a jobb kezüket megtámasztják a ballal. A kézfogást követően mindig az mondja először, hogy "Örülök a találkozásnak", aki a meghajlást kezdeményezte! A koreai nők általában nem fognak kezet külföldi férfiakkal, de külföldi nőkkel igen. Távozáskor is illik meghajolni, sőt, ha egy tárgyalásról, vagy asztaltársaságtól válnak el, akkor a nagyobb tisztelet érdekében általában minden egyes személy felé meghajolnak, csak utána távoznak. A fiatalok között azonban elég egy integetés is.

II. Testbeszéd

Míg a spanyolok például nagyon szeretnek fogdosolódni, és belemászni az emberek aurájába, addig a koreaiak nagyon is érzékenyek erre. Náluk nem szokás megérinteni a másikat, és a hátba veregetés is tabu. Mindezeket csak akkor teszik, ha közeli barátok, régi ismerősök, vagy családtagok. Bár a fiatalabbak már ez alól is kivételek, náluk az érintés és a hátba veregetés is egyre gyakoribb. De előfordul, hogyha egy koreai feloldódik a társaságodban, akkor bizony nevetés közbe össze-vissza leszel csapkodva (mint ahogy mi is csinálunk ilyet), de ez már inkább személy függő.

A közvetlen szemkontaktus is kerülendő. Idősebbekkel való beszélgetés közben tiszteletlenségnek számít, ha a fiatalabb közvetlenül a szemébe néz, miközben az beszél. De idetartozik a főnök-beosztott kapcsolat is, ahol a beosztott nem nézhet közvetlenül a főnök szemébe. Viszont (hozzánk hasonlóan) nagyon is jellemző a bámulás, amivel a rosszallásukat és nem tetszésüket fejezik ki.

Kerülendő még a keresztbe tett láb és a kinyújtott láb is ülés közben, tiszteletlenség. Nem csak társaságban, hanem például a metrón is. Lábak a padlón maradnak. ;)

II. Nevek és megszólítás

A keresztnevén szólítani egy koreait nagy tiszteletlenség. Akkor jellemző csak, hogyha már régebbi ismertségben vagytok, barátok, vagy családtagok vagytok. Semmiképpen se szólítsuk őket a keresztnevükön, hacsak nem kértünk és kaptunk rá engedélyt. De ha ezt nem tettük meg, megszólításkor mindig a teljes nevüket használjuk. A szokás egyébként az, hogy az embereket a titulusukkal együtt nevezzük, pl. Kang tanár úr, vagy Park főnök.

III. Ajándékozás

Ahogy mi is, ők is nagyon szeretnek ajándékozni. Ám náluk a becsomagolásra és az üdvözlő kártyákra is szigorú hagyományok vannak: például a sötét szín mindig kerülendő, az ajándékot lehetőleg világos csomagolásba rejtsük. Az üdvözlő kártya írásakor kerüljük a piros színt, mert balszerencsét jelent. Mikor látogatóba megyünk, mindig illik valami kis apróságot vinni, de semmiképp se olyat adjunk, amiből 4 darab van! A 4 ugyanis szintén balszerencsét jelent. Viszont a 7-es szám szerencsés, szóval ha valamiből hetet adunk ajándékba, az teljesen elfogadott (hisz ki ne akarna egy kis szerencsét, igaz?)

Az ajándékot mindig két kézzel vegyük el, és úgy is adjuk! Ennek egy másik változata, hogy kinyújtott kezünket megtámasszuk a másikkal, vagy csuklóban, vagy könyökben.

IV. Étkezési szokások

Sorozatokból már nagyon ismerjük a házon belüli szokásokat. Például amint belépünk az ajtón, utcai cipőnket az ajtó mellett hagyjuk, és papucsba bújunk. 

Manapság is jellemző a koreaiaknál az alacsony asztalok mellett, földön ülve való étkezés. Mindennek előtt fontos, hogy addig sose ülj le, míg meg nem mondták hol a helyed! A rangidős személyt szolgálják ki először, és szintén a legidősebb, vagy a vezető személy az, aki elkezdi az evést. Náluk nem szokás az edényt a szájukhoz emelni, nem úgy, mint a japánok és a kínai esetében. A tál tehát végig az asztalon marad. Hozzánk hasonlóan náluk sem szabad az orrunkat az asztalnál kifújni – nem számít az sem, ha túl csípős volt az étel, ilyenkor illik kimenni a mosdóba. Érdekesség még, hogy fapálcikák helyett rozsdamentes acélból készült pálcikát használnak. Evés közben ezt nem szabad sem beletenni az ételbe, sem átszúrni az ételen, sem a tányérhoz érinteni. Beszéd vagy ivás közben a tányérra kell helyezni.

Általában illik mindent végigkóstolni, de mindenképp be kell fejezni, ami a tányéron van! Szeretik azt is, ha megkérdezik, mi micsoda az asztalon. Ezenkívül az első repeta ajánlatot illik visszautasítani. Azzal tudod jelezni, hogy befejezted az étkezést, hogy leteszed az evőpálcikát az asztalra – de sose tedd őket párhuzamosan a rizsedénnyel!

V. Iváskultúra

A koreaiak rengeteget isznak. Méghozzá a "rúgjunk be minél gyorsabban" elvet követik, ráadásul gyakorlatilag nem is ők maguk döntik el, mennyit isznak. Az első és legfontosabb szabály ugyanis az, hogy soha ne tölts saját magadnak! Mindig a társaság legfiatalabb tagja tölt a többieknek, vagy éppen az, aki meghívta a többieket. A poharat és az üveget szintén két kézzel kell fogni, illetve más esetben az üveget tartó kezünket meg kell támasztanunk a másik kezünkkel a már tanult módon. A legfiatalabb tagnak mindig ügyelnie kell a kiürült poharakra, azokat ugyanis neki kell újratöltenie. 

A gyors berúgásra különféle játékaik vannak, amiket gyorsan el lehet sajátítani. Sör fogyasztás alkalmával a fiatalabbaknak illik egy kicsit elfordulniuk az asztaltól.

További érdekességek:

• Igen = Nem.

Nem csak a koreaiakra, hanem az összes ázsiai országra jellemző, hogy kerülik a közvetlen elutasítást. Igyekeznek kikerülni a nem szócskát, így hát az igen nem minden esetben jelent igent, oda kell tehát figyelni.

• Kínos helyzetek

A koreaiak rettenetesen félnek a kínos helyzetektől, így amikor csak lehet, igyekeznek kerülni. Néha tudatosan figyelmen kívül hagynak egy-egy témát, ami kínos helyzetbe hozhatja őket, vagy éppen kegyes hazugságokkal elfátyolozzák az igazságot, vagy addig köntörfalaznak, amíg már senkit nem érdekel a téma. De még így is előfordult, hogy kínos helyzetbe keverednek, ezt pedig rémesen nehezen kezelik - ugyanis a koreai rettentően büszke nép. Ha pedig mégis belekeverednek egy ilyen helyzetbe, hát a legjobb védekezési mechanizmusok a kínos mosolygás. Nem kell tehát meglepődni, ha egy koreai neked megy, vagy kiveri a kezedből a dolgokat, vagy esetleg kicsit megtapossa a lábadat, aztán pedig bugyután mosolyogva bámul rád. Nem azért teszi, mert jót szórakozik rajtad, hanem mert fogalma sincs, hogyan kezelje a helyzetet.

• Csókolózás

Nem szokás az utcán, nyilvánosság előtt csókolózni. Igaz, Korea is kezd egy kicsit nyugatosodni etéren, azért még mindig furcsa csókolózó párokat látni az utcákon.