Részek száma: 16 (+ 7
speciális rész)
Dátum: 2010
Főszerepben: Kim
Hyun-Joong (Baek Seung-Jo) és Jung So-Min (Oh Ha-Ni)
Ismertető: Egy gimis,
vagy tetszés szerint középiskolás lány, (Oh Ha Ni) aki sok éven át,
sorstársaival együtt, plátói szerelmet táplál a suli legjobb tanulója (Baek
Seung Jo) iránt. A fiú pofátlanul helyes és pofátlanul jó mindenben. Oh Ha Ni
ezzel ellentétben a legrosszabb tanuló, béna és tehetségtelen, ráadásul nem a
legszebb a lányok között. Végül egy napon összeszedi bátorságát és szerelmi
vallomását egy levéllé formázza, amit oda is ad kiszemelt áldozatának. Seung Jo
természetesen visszautasítja a lányt, továbbá készségesen kijavítja a
helyesírási hibákat a levélben, megfűszerezve azzal, hogy mindenki előtt
leégeti. A megalázó szituációt követően Oh Ha Ni-ék új építésű háza egy
földrengés következtében összedől, így kénytelenek édesapja gyerekkori
barátjához, és annak családjához beköltözni, míg fel nem épül az új ház.
Csodálatos véletlen, hogy a régi barát legidősebb fia Seung Jo.
Véleményem: Egy barátnőm ajánlotta a sorozatot, aki anno, még általános iskolában
nagyon szerette. Ha még én is általános iskolás lennék, nem pedig majdnem 19
éves, én is biztos odáig lettem volna érte. De így nem voltam. Ne értsétek félre, a sorozattal nincsen baj, egyszerűen csak kinőttem ebből a korból. Túlságosan... gyerekesnek éreztem. Vegyük például a főszereplő lánykánkat, Oh Ha Ni-t, aki állítólag 20 éves, mégis úgy viselkedett végig, mint egy 14 éves tinilány. Ráadásul úgy tapadt a szerelmére, mint a latex. Normális esetben ez egy fiút inkább taszít, mintsem vonz, de hát ez egy sorozat, ennek így kellett lennie; így igyekeztem ezen túllépni. Na de aztán jött a következő dolog, amit nem tudtam elviselni, és nekem is egyet kell értenem Seung Jo-van: én sem szeretem a buta lányokat. Szegény Oh Ha Ni pedig nagyon-nagyon buta volt. Tudom persze, ez volt a történet lényege, de engem nagyon idegesített. Ezt is csak a korom számlájára tudom írni; ha egy fokkal fiatalabb lennék, biztosan nem zavart volna.
Oh Ha Ni tehát valahogy nem nőtt a szívemhez emiatt a gyerekes, butácska viselkedése miatt, de Beak Seung Jo-t nagyon szerettem. Már korábban is írtam a BOF kapcsán, hogy szeretem a "bunkó" karaktereket, mert jó nézni, valójában mit is takar az a gonosz viselkedés, és hogyan változik meg szépen lassan a lány hatására. Hát Sung Jo nem változott semmit. Ő az elejétől a végéig egy beképzelt bunkó volt, akinek olykor voltak nagyon aranyos és nagyon jó pillanatai is, amiért imádni lehetett. És annak ellenére sem voltak vele kapcsolatban negatív érzéseim, hogy sokszor tényleg nagyon durván viselkedett Oh Ha Ni-val.
A sztori igazából nem
szól sok mindenről, nincsenek benne életet megváltoztató fordulatok, de akad
bőven vicces, és kínos jelenet, amit az ember élvezhet, és amin kikapcsolódhat.
Elképesztő, milyen cikis helyzetekbe tudott Oh Ha Ni keveredni. Sokszor én szégyelltem magam helyett.
A két
főszereplőnk pedig ennél jobban nem is különbözhetett volna, mégis emiatt alkottak olyan aranyos párost. Tetszett az a lassú folyamat, ahogy Beak Seung-Jo szépen
rájött, hogy bizony ő is fülig beleszeretett a lányba, és hogy onnantól kezdve bunkóból
átment rém-cukiba. Ahogy írtam korábban is, ő nem változott sokat a sorozat alatt,
nem ment át “jellemfejlődésen”, csupán megmutatta egy új oldalát, amit a nézők
szerintem nagyon is kedveltek benne. A lánykánk sem változott sokat a 16 rész
alatt, megmaradt annak a kis bugyuta, de kitartó karakternek, akivel már az elején megismerkedhettünk.
Összességében
úgy gondolom, egy jó sorozatról van szó, de nem az én korosztályomnak. Szívesen
ajánlom a 13-16 év közöttieknek, akik egy kis gimis/egyetemes romantikára, kikapcsolódásra
vágynak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése