Párok Koreában

Korea nem olyan, amilyennek gondolod. Sok ember abból keresi a pénzét, hogy olyan embereknek adják el az ország imázsát, akiknek több eszük is lehetne, mintsem azonnal elhinni a mutatott képet. Ti pedig, akik elolvastok minden cikket, megnéztek minden YouTube videót, követtek minden Twitter és TikTok fiókot, sosem fogjátok megtudni, milyen ez az ország valójában, hacsak nem tapasztaljátok meg. Ez ridegen, kirekesztően hangzik és nem túl kedves. Úgy hangzik, mintha az ott élőknek különleges kiváltságuk lenne betekinteni Korea kultúrájába és életébe. És ez így is van.

Íme az egyik legmeglepőbb dolog, amit egy repülőről frissen leszállt ember mond:

"Párok vannak mindenhol!"

Ebben az a legviccesebb, hogy ha sok angol nyelvű médiát és influenszert követsz, akkor joggal hiheted, hogy az összes koreai férfi a szobájába zárkózott, képtelenek más emberekkel kommunikálni, aljas tetteken törik a fejüket, és egyetlen rossz napnyira vannak a börtöntől. A nők ezzel szemben mind feministák, gender-forradalomra készülnek, és be akarják kebelezni a patriarchátust, ami a konfucianizmus, a gyarmatosítás, a polgárháború és a neoliberalizmus brutalitásai óta jelen van. Ezeket az elképzeléseket persze a tartalmak alatti kommentszekcióban is megtalálhatod. Az egész egy önbeteljesítő jóslattá lett: a koreai valóság hiperreális változata, amelyet multimédiás vállalatok (például a BBC), valamint olyan személyek hoztak létre, akik megtanulták, hogy így lehet pénzt keresni.

És mégis! Ha eltöltesz itt néhány hetet, hamar azon fogod törni a fejed, hogy: "mikor mennek már ezek szobára?". Párokat fogsz látni, akik a metrón állva úgy néznek egymás szemébe, mintha egy k-drámát forgatnának. Úgy simogatják egymás haját, mintha a külvilág megszűnt volna. A férfiak viszik a táskát. A nők haja be van göndörítve, a körmük megcsinálva. Néha egymáshoz is öltöznek.

A külcsín persze nem olyan, mint a k-drámákban. Nem mindenki néz ki úgy, mint Kim Soo-Hyun vagy Han Soo-Hee. De hangulatában és viselkedésében nem áll messze. A párok egymás kezét fogják. Együtt fotózkodnak és selfie-znek. Úgy rohannak a randijukra, hogy épp csak hasra nem esnek.

Ha hozzászoksz az ottani élethez, már fel sem fognak tűnni a páros ruhák vagy a randevúk. Beleolvad a látványba. Kényelmessé válik, és belevegyül a háttérzajba. De akik újak az országban, azok tátott szájjal panaszolják: "Örülök nektek, de... Kérlek. Hagyjátok abba! Csak a metróra próbálok felszállni, ti meg az arcomba toljátok a kapcsolatotokat!"

Ezek az emberek külföldiek. Megszokták a félmeztelen strandolókat, és mégis zavarban jönnek az érzelmek publikus megnyilvánulásától. Mert ettől hiányolni kezdik a partnereiket odahaza. Szinglinek érzik magukat. Az ő kezüket ki fogja? Ilyen közelről mindez túl személyes.

Úgyhogy ilyen "panaszok" hallatán felmerül a kérdés, vajon miért van olyan sok történet arról, hogy a koreaiak szinglik, szomorúak és önzők. Valószínűleg azért, mert akik ezeket a cikkeket írják, nem csak nyerészkednek ebből a narratívából, hanem valóban ilyennek látják Koreát maguk körül. Maguk is egyedülállóak lehetnek, ezt az egyedülállóságot látják maguk körül, és azt akarják, hogy mások is ezt érezzék, éljék és ismerjék.

Ha te is külföldiként olvasol Koreáról, ne tévesszenek meg a hírek. Rengeteg szeretet van itt. Olyan sok, hogy meglehetősen kényelmetlen azok számára, akik életéből ez hiányzik. Főleg akkor, hogyha páros ruhákba öltözik és selfie-ket készít, miközben te csak az ebédedet szeretnéd elfogyasztani.

Forrás: ITT

(Ha szereted, és támogatnád a munkámat, az alábbi gombra kattintva meghívhatsz egy virtuális kávéra.)