Ruler: Master Of The Mask

Műfaj: történelmi, romantikus, politika

Dátum: 2017

Részek száma: 40 (30 percesek)

Főszerepben: Yoo Seung Ho (Lee Sun), L (Lee Sun), Yoon So Hee (Kim Hwa Goon), Kim So Hyun (Han Ga Eun) és Heo Jun-Ho (Dae-Mok)

Ismertető: Az 1700-as évekbeli Csoszonban a király csupán egy báb, akit a Pyunsoo szervezet irányít. Mikor a király fia, a koronaherceg megszületik, a Pyunsoo megmérgezi, hogy így fenyítse meg a királyt, és vegye rá, hogy a koronaherceg is hódoljon be neki. A király azonban, hogy fiából igazi uralkodó válhasson egy álarc mögé rejti a koronaherceg arcát, hogy senki ne ismerhesse kilétét, és közben ál koronahercegek segítségével téveszti meg a Pyunsoot. Mikor azonban a király meghal, a koronaherceg egy szegény fiú, Lee Sun segítségét kéri, és őt ülteti a trónra maga helyett, ő pedig elmegy, hogy szövetségeseket találjon, és felvehesse a harcot a Pyunsooval, és visszaszerezhesse trónját.

Előzetes videó: https://www.youtube.com/watch?v=1YbloVB3jxk

Vélemény:  Bitang jó sorozat volt. Nem tagadom, az Infinites Myungsoo-m miatt kezdtem bele, nagyon szerettem volna látni őt ebben a szerepben. Azonban a sorozat nem csak miatta volt jó, és nem csak miatta vártam tűkön ülve a részeket. Kezdjük is az elejéről.

Az első rész bitang jól indított. Láthattuk a királyt a Pyunsoo bábjává válni, miután a segítségükkel megölték az előző uralkodót. De a "szövetség" ellenére a király szeretett volna valahogy megszabadulni a szervezettől, és a fiát is igyekezett megóvni ettől a sorstól, ezért is rejtette álarc alá az arcát. Lee Sun, a koronaherceg egy naiv, de jószívű fiú volt, aki azt hitte, a rangjával bárkit megmenthet és bármit megtehet. Hamar rájött azonban, hogy ez hiú ábránd, mikor a számára kedves lány apját miatta gyilkolták meg. A koronaherceg nekem az elejétől kezdve a kedvencem volt, kedves és jószívű férfi, aki miután felismerte a népe szenvedését, segíteni akart rajtuk. Naivitása hamar megváltozott, miután rájött, hogy hiába ő a koronaherceg, és hiába az apja a király, a rangjával nem sokat kezdhet. Imádtam, egyszerűen imádtam a karakterfejlődését. Olyan férfivá vált, aki tökéletes királya lehetett Csoszonnak. Mindig a nép érdekeit tartotta szem előtt. Emellett hűséges volt azokhoz, akik hűségesek voltak hozzá, és megvédett mindenkit, akit csak tudott.

Aztán ott volt a másik Lee Sun, a szegény fiú, akinek nem volt semmije, egyszerű vízhordó fiú volt. Myungsoo (L) kitett magáért. Egyszerűen imádtam, le a kalappal előtte. Úgy hozta ezt a karaktert, hogy én csak pislogtam, mint boci az új kapura. Ahogy hirtelen király vált belőle, úgy próbált alkalmazkodni a helyzethez. Nem volt más választása, hamis bábkirálynak kellett lennie annak érdekében, hogy túlélje. Ő és a koronaherceg barátokká váltak, és egy ideig Lee Sun segíteni akart neki, hogy visszaszerezze a trónját. Mikor azonban azt hitte, a koronaherceg elárulta őt, egycsapásra megváltozott. Azt hiszem, ennek oka az lehetett, hogy mindennél jobban megrázta az, hogy az utolsó szövetségese és a barátja, a koronaherceg meg akarta ölni. Nem tudhatta, hogy nem így volt, de ez volt az utolsó csepp nála, főleg azok után, hogy a szerelmét is "elvette". Lee Sun itt szinte kifordult önmagából, magának követelte a trónt, ott tett keresztbe a koronahercegnek, ahol csak tudott.

Myungsoo, fejet hajtok előtted! Istenien csináltad! Megérdemelted azt a díjat, amit kaptál a szereplésedért! Iszonyú dühös voltam rá, azért, amit tett, szinte kiabáltam a laptopommal, miközben néztem. Gyűlöltem, hogy végül ilyenné vált, pedig úgy szorítottam, hogy a hatalom ne változtassa meg őt. De végső soron nem a hatalom volt az oka, hanem a csalódása és a fájdalom. Emiatt megértettem és borzasztóan sajnáltam őt. Gondolhatjátok, mennyire dühös voltam, és hogy bőgtem, az utolsó részen! Mindkét fiút annyira szerettem, hogy szinte nem is tudtam, melyiküknek szurkoljak. Azt akartam, te jó ég, mennyire akartam, hogy Lee Sun megkapja a lányt, akiért annyit harcolt, aki miatt foggal-körömmel ragaszkodott a trónhoz, ami nem az övé volt. 

Annyira, de annyira szorítottam érte, miközben tudtam, hogy nem kapja majd meg. De valamit akkor is kapnia kellett volna! Annyi mindenen ment keresztül, annyit veszített, annyit szenvedett, hogy a végén mindent megérdemelt volna. Ő volt az a karakter, aki a legtöbbet veszítette és szenvedett, hisz nézzük csak, hogy az apját felakasztották, a Pyunsoo pipacsméreggel mérgezte, s minden hónapban attól rettegett, hogy meghal, a kishúgát soha nem láthatta, az anyjától elszakították, és a lányt, akit szeretett, sem kapta meg. Mégis miféle igazságtalan évben született, hogy ezek után semmi jó nem történt vele? Gyűlölöm a forgatókönyv írókat emiatt.

Ga Eun-t, a főhősnőt az elején nagyon szerettem. Valahogy nagyon illett a koronaherceghez, a személyiségük is passzolt. Lee Sunt már ott is sajnáltam, hogy a lány egy árva pillantást sem vet rá, észre sem veszi, pedig Lee Sun nagyon szerelmes volt belé. Egyrészt emiatt is vált azzá a szinte őrült mániákussá, aki magának akarta a trónt: meg akarta adni Ga Eunnek azt, amit szegény fiúként nem tudott. Ga Eun meg természetesen nem értékelte ezt. Bár az elején szerettem a lányt, a végére úgy... ellaposodott. Nem mondom, hogy unszimpatikus lett, mert nem, csak egyszerűn ott volt, de minek? Igazából nagyon sokszor hátráltatta a fiúkat, vagy épp miatta kerültek veszélybe. Meg aztán sokszor olyan hisztisen viselkedett, hogy majdnem átpörgettem a részeit...

Hwa Goon pont az ellenkezője volt. Őt az elején utáltam, csak útban volt, mindig be akart kavarni a szerelmeseinknek. Meg nem értettem azt, hogy öt perc alatt olyan halálosan szerelmes lett a koronahercegbe, hogy bármit megtett érte. Ez a végéig zavart, de hát szemet hunytam felette. Ahogy aztán haladtunk a történetben, úgy szerettem meg őt is. Nagyon csodálkoztam magamon, hogy tényleg megvett magának, de így történt. Tényleg nagyon sokat segített a koronahercegnek, és végül miatta is mérges voltam, de tény, hogy így volt kerek. Azt nem mondom, hogy annyira megszerettem, hogy őt akartam a koronaherceg mellett látni, de tényleg nagyon kedveltem a végére. Képes volt kiállni a nagyapjával szembe, ellentmondani neki, harcolni azért, amit akart. Erős és akaratos volt, és nem adta fel. 

Még két mellékszereplőt is meg szeretnék említeni, akiket én szintén nagyon szerettem: Chung Woon-t és Gon-t. Chung Woon volt a koronaherceg barátja és testőre, Gon pedig Hwa Goon testőre. Gon szerelmes volt Hwa Goon-ba, ezt a vak is láthatta, főleg, ahogy csendesen, de rendíthetetlenül védelmezte a lányt. Igazából mindkét testőr ezt tette a védelmezettjével. De nem csak kötelességből, nem. Chung Woon is szerette a koronaherceget, barátok voltak, Gon pedig szerelmes volt Hwa Goon-ba. Az ő kapcsolatuk is azt a hűséget, barátságot, és törődést mutatta be, ami az ármánykodás mellett annyira eltörpült.

Ez volt az, amit nagyon szerettem a sorozatban: a hűséget. Az egész az ármánykodásra és az árulásra épült, mindenki mindenkit elárult, mindenki mindenkivel szövetkezett. Ám a koronaherceg barátai az utolsó percig hűségesek voltak hozzá, szerették őt, bíztak benne és segítették.

"Mikor ezt az álarcot viseled, te én vagy.
Soha ne hajtsd le a fejed!"

Az utolsó rész egy érzelmi hullámvasút volt számomra, szerintem tudjátok, miért. Az egész sorozat alatt ezt éreztem, rengeteg szívet tépő jelenet volt, ami könnyeket csalt a szemembe. De minden egyes percét imádtam, a tavalyi év egyik legjobb sorozatát láthattam. Myungsoo miatt kezdtem bele, és végig örömmel figyeltem, ahogy arcpirítóan, szemtelenül jól játszotta a szerepét, de a végére nem csak ő vált kedvenccé, hanem szinte mindenki. Ez a rengeteg jó színész és karakter, és ez a nagyszerű történet tette remekké ezt a sorozatot. Mindenkinek csak ajánlani tudom, akár többször nézősnek is, mert én biztosan meg fogom még nézni.

"Ki az igazi király, és ki a hamis?"