Műfaj: romantikus, fantasztikus
Dátum: 2016
Részek száma: 16
Főszerepben: Kim Go-Eun - Ji Eun- Tak, Gong Yoo - Kim Shin, Lee Dong-Wook - Kaszás, Yoo In-Na - Sunny, Yook Sung-Jae - Yoo Duk-Hwa
Ismertető: Több száz évvel ezelőtt Kim Shin-re, a hős hadvezérre mestere által lesújtott egy kard, de ő csodával határos módon mégsem halt meg, hanem egy örök életű dokkaebi (koreai mitológiai lény) lett belőle. A jelenben Kim Shin épp ott tart, hogy már nagyon elege van a halhatatlanságból, szeretne végre békére lelni, de ez nem olyan egyszerű. Hogy vágya teljesülhessen, egy emberi menyasszonyra van szüksége, s fel is bukkan Eun Tak, az életvidám, középiskolás lány, aki megoldás lehet a problémájára. Tervébe azonban hiba csúszik, ugyanis egyre jobban belehabarodik a lányba. Vajon e hatalmas szerelem vet véget az életének?
Vélemény: Nem is tudom, mikor került elém legelőször ez a sorozat. Elolvastam az ismertetőjét, de aztán végül nem álltam neki. Aztán egyre többen ajánlották, hogy nézzem meg, és végül beadtam a derekam. Az volt a baj, azért nem mertem nekiülni, mert azt hittem, hogy ez valami komoly sorozat lesz, ahol állandóan sírni fogok, és nagyon nem vágytam akkor ilyenre. Aztán az első pár rész után csak pislogtam, hogy mekkorát tévedtem!
Nagyon örülök, hogy végül rávettem magam, hogy megnézzem, mert komolyan mondom, az egyik legjobb sorozat, amit eddig láttam! Nem komoly volt, ahogy hittem, hanem vicces, pörgős, rengeteget lehetett rajta nevetni, és a karakterek is nagyon jók voltak! A történet is nagyon érdekes lett, és igen, szívszorító volt, ahogy azt sejtettem, de a készítőek ezt a
"szomorú szerelem" témát a lehető legviccesebb módon hozták össze, ami előtt le a kalappal. Persze voltak benne tényleg szomorú jelenetek, nem egyszer sírtam rajta, de az egész annyira jól és szépen volt felépítve, hogy néha csak pislogtam, hogy
"wow, ez nagyon jó lett!"
A szerelmi sztori mellett nekem egyértelműen a
Kaszás és Kim Shin párosa volt a kedvencem. Ezek ketten felülmúlhatatlanok, überelhetetlen páros! Imádtam minden jelenetüket. Csak nevetni lehetett, ha ezek ketten egy légtérbe kerültek, imádtam a harcaikat, a szóváltásaikat, a szövetségüket, a poénjaikat. Ahogy kezdetben utálták egymást, majd elviselték, végül megszerették egymást. Annyira jó volt nézni őket, és már most hiányoznak.
Kim Shin, a 900 éves hadvezér a múltban egy becsületes, kiváló harcos volt, aki rendületlenül védte a hazáját. A sors nem volt kegyes hozzá, nem azt kapta, amit érdemelt volna. Ami a legjobb volt az egészben, hogy a jelenkori Kim Shin és a múltbéli még véletlenül sem hasonlít egymásra.
Ezalatt a hosszú idő alatt Kim Shin kissé felengedett, már nem az a kemény hadvezér, aki volt. Nem egy vicces pillanatot köszönhettünk neki, és én sokkal jobban örültem, hogy ilyen irányban változott, mintha még annál is zárkózottabb és csendesebb lett volna, mint amilyen hadvezérként volt. Sokáig sajnáltam őt, amiatt, ami történt vele. Megértettem, miért akart annyira megszabadulni az életétől, és hogy miért vágyott annyira a megnyugvásra - amit nem kapott meg. Sokat kellett szenvednie, és irtó sokat kellett várnia, míg végre úgy élhetett, ahogy azt megérdemelte.
A kaszás (Kim Woo-Bin, vagy Wang Yeo, vagy a sok neve közül az egyik) volt a kedvencem. Kezdetben elég merev és szófukar volt, aztán mikor beköltözött Kim Shin lakásába, szépen lassan felengedett, és megmutatta melegszívű, jóságos oldalát. (És mellesleg: annyira aranyos volt, mikor mosolygott!) Imádtam, egyszerűen imádtam. Nem tudnám megmagyarázni, miért... Talán a kisugárzása, a mosolya, a jelleme miatt, a tettei és persze a vicces szituációi miatt. Őt talán még Kim Shinnél is jobban sajnáltam. A dokkaebinek volt 900 éve, hogy megeméssze magában a történteket, de a Kaszásnak nem volt. Ő épphogy csak megtudta, miket tett, már szembe is kellett néznie a következményekkel, a büntetéssel. Iszonyúan sajnáltam őt, és közben imádtam is. A szerelmi története Sunny-val gyönyörű volt, nem csak a karaktereik, de a színészek is tökéletes párost alkottak. Nekik jobban szurkoltam, mint a dokkaebi párnak.
Ji Eun-Tak. Őt is szerettem, szomorú sorsa ellenére egy életvidám, mosolygós lány volt, aki mindenben a jót látta, sosem lankadt le a lelkesedése. Állandóan pörgött, feldobta a sorozatot. Egyetlen egy problémám volt, és ez volt ez egyetlen nagy bajom a sorozatban is: iszonyúan zavart a korkülönbség a színésznő és a színész között. Ránézésre Gong Yoo simán az apja lehetett volna Go-Eunnak. Még a sorozatban is kimondták, hogy a lány 19 éves, a férfi pedig a 30-as évei közepén jár (mármint járt, mikor dokkaebi lett belőle)! A valóságban a lány idősebb, de akkor is iszonyúan látszott, hogy nem illenek egymáshoz korban, és ez engem nagyon zavart. Nagyon fura volt nézni, mikor csókolóztak, vagy szenvedélyesebben egymáshoz értek. De ezzel vége is a "mi nem tetszett" listának.
Sunny volt a kedvenc női szereplőm. Örültem, hogy rá és a kaszásra is nagyjából annyi időt fordítottak, mint a dokkaebi párra. Az ő szerelmi történetük nekem jobban is tetszett, szebb, de szomorúbb is volt. Sunny pedig egy nagyszerű karakter. Egy kissé beképzeltnek tűnt az elején, és az biztos, hogy nagyon büszke egy nő volt, aki igazán hatásosan tudta faképnél hagyni kedvenc kaszásomat, de a végére ez annyira természetessé vált, és emiatt volt annyira szerethető. Egyébként pedig egy kedves, a saját világában élő nő volt, aki nem hisztérikázott sosem, viszont nagy szája volt, ami a szívén az a száján, igazi vagány csaj. A kedvenc részem volt, mikor Sunny egy virágzó barackfaágával leverte a láthatatlan Kaszásról a kalapját, ezzel felfedve őt. Vagy négyszer visszapörgettem azt a részt. Aztán később megkérdezte Kim Shinttől:
"Téged ütött már meg nő virágzó barackfaággal?"
Duk-Hwa az a tipikus gazdag örökös volt, akinek mindene a hitelkártyája. Annyira tipikus karakter volt, mégis, hiányzott volna, ha nem lett volna benne. Nagyon szerethető srác, főleg, mikor próbált kiigazodni a bácsikáin. Szegényt totál hülyének nézték, aztán meg pislogtak, mikor közölte, hogy egyébként nagyon is jól tudja, hogy Kim Shin egy dokkaebi, Wang Yeo meg egy Kaszás. Ügyesen hozta Yook Sung-Jae a karaktert, remélem, máskor is láthatom őt, és egy főszerepet sem bánnék tőle.
Összességében a két pár közül engem sokkal jobban megnyert a Kaszás és Sunny, mint a dokkaebi pár, aminek lehet az az oka, hogy annyira zavart a korkülönbség. Nem szokott ez baj lenni nálam, még a 10+ évnél sem, csak akkor a nő igazán legyen már idősebb, mint 20, és akkor semmi baj. De mondom, ez volt az egyetlen bajom, minden más tökéletes volt. Ilyen gyönyörűen levezetett és bemutatott sorozatot nagyon keveset láttam! A jelenetek tökéletesen voltak megcsinálva, néha csak pislogtam, hogy
wow, ez de gyönyörű lett! A történet sem laposodott el, izgalmas volt, nem volt olyan, hogy ne történt volna valami.
A zenék egyszerűen gyönyörűek voltak! Annyira eltalálták, annyira illettek a jelenetekhez, hogy tényleg, le a kalappal! Lehet, hogyha az OST-k nem lettek volna ilyen tökéletesek, a jelenetek sem lehettek volna ilyen hatásosak.
Én azt mondom, ezt a sorozatot mindenképp látni kell. Nagyszerű történet, nagyszerű színészekkel, nagyszerű kivitelezéssel! Ez egy alapsorozat lett, szerintem. Mindenkinek csak is ajánlani tudom! Bővelkedik humorban és nevetnivalóban, de kapunk szívszorító jeleneteket is, ami facsar kettőt-hármat szívünkön, mielőtt minden tökéletes fordulatot venne.
Köszönöm szépen.
VálaszTörlésIgazán nincs mit :)
Törlés