Tanulj koreaiul IX. | Kijelentő mondat szórendje

Most már egész szépen tudjuk az alapokat, szóval gondoltam, folytassuk a nyelv nehezebb részével: a nyelvtannal, illetve először is a szórenddel. Ebben a bejegyzésben részletesen fogunk azzal foglalkozni, hogyan hogyan kell összerakni egy helyes, koreai kijelentő mondatot.

Bevezető:

A koreai nyelv szórendje a SOV - vagyis alany → tárgy → ige. (Én hamburgert eszek.)
Vagy: alany → melléknév (Én szép (vagyok, de ezt nem mondod hozzá))

Bár nyilvánvaló, azért elmondom, hogy az alany mindig személyre/tárgyra/főnévre utal, vagy akármire, ami valamilyen cselekvést végez. Ez azért fontos, mert ennek a megértésén alapszik majd, hogy a jövőbeli anyagokat is megértésétek.

Az alábbi mondatokban a kiemelt szavak alanyok:

Én elmentem a parkba. (Én végzem a cselekvést, tehát én vagyok az alany)
Az anyukám szeret engem. (Az anyukám az, aki a szeretést végzi, tehát ő az alany.)
A felhők elvonultak.
A kutyák gyorsan futnak.

A mondat tárgya mindig az, akivel/amivel kapcsolatban az alany a cselekvést végzi! Az alábbi mondatokban a kiemelt szavak a tárgyak:

Az anyukám szeret engem. (Az anyukám az alany, és mivel engem szeret, ezért az engem a tárgy.)
A testvérem rizst evett. (A testvérem végzi a cselekvést, így ő az alany, és a rizst eszi meg, tehát a rizs a tárgy.)

Ezenkívül alany mindig szerepel olyan mondatban, amiben melléknevek vannak (pl.: Én szép vagyok.) Viszont soha nincs tárgy olyan mondatban, amiben melléknév van!

A koreai mondatok mindegyikének az alábbiakra kell végződnie:

- ige
- melléknév
- 이다

Az 이다 se nem ige, se nem melléknév, viszont azokhoz hasonlóan viselkedik. Az 이다 használatról ITT tanulhatsz! Minden ige, minden melléknév és az 이다 is 다-ra végződik, így a koreaiban ezt a hármat lehet ragozni!

A koreai másként működik, mint a többi nyelv, mert itt nagyon oda kell figyelnünk arra, hogy a nyelvben mindennek van informális és formális alakja. A formális alak azt jelenti, hogy teljesen máshogy beszélsz valakivel, aki nálad idősebb, vagy tisztelet érdemel, mint valakivel, aki közel áll hozzád és a barátod. A formális beszéd a mi nyelvünkön a magázódásnak felel meg, csak koreaiban sokkal szigorúbban veszik. Egy mondatban a szavak rengeteg féle képen változhatnak, attól függően, hogy kivel beszélsz. Van legalább 5 módja, annak, hogy a köszönömöt (감사합니다) mondj valakinek, attól függően, hogy az illető, akinek mondod milyen rangban áll, mennyivel idősebb nálad, mi a beosztása. De ez egy következ lecke anyaga, szóval ezzel véget is ért a bevezető, és térjünk is rá a szórendre!

Kezdjük egy példával, összehasonlítva a magyar és koreai szórendet!

Magyar szórend szerint: Én megnéztem egy filmet. (alany, ige, tárgy)

Koreai szórend szerint: Én (egy) filmet megnéztem. (alany, tárgy, ige)

나는   영화를       봤어요.

én  (egy) filmet   megnéztem.

A magyarhoz hasonlóan, a koreaiban is el lehet hagyni a névmásokat, tehát a mondatunk így is helyes: 영화를 (egy filmet)  봤어요 (megnéztem). Sőtmitöbb, furcsán hangzik, hogyha a mindennapi életben használod a névmásokat. Csak akkor tedd, hogyha nem világos, hogy ki az alany, vagy ha arra akarod a hangsúlyt fektetni, hogy ki végezte a cselekvést/kiről van szó a mondatban. (Például ha sok emberről van szó, és ezt akarod kifejezni, hogy te volt az, aki látta a filmet, akkor úgy kezd a mondatod, hogy 제가... (jega...).) Minden más esetben elhagyható.

Példa:

선물을         샀어요

ajándékot     vettem

택시를 타고 돌아왔어요

taxival      jöttem haza

(A 를 egyébként egy prepozíció, ami a tárgy viszonyát fejezi ki a mondatban, de ezekről egy másik posztban!)

Akkor most picit bonyolítsuk! (A könnyedség kedvéért ki fogom írni a névmásokat, hogy azok helyét is lássátok a mondatban!)

Mondjuk azt, hogy: Én koreaiul tanulok.

Ez még nem is olyan nehéz, így hangzik a mondatunk: 

저는    한국어를      공부해요. 

 én       koreaiul          tanulok.

alany      tárgy              ige.

Akkor most mondjuk azt, hogy: Én keményen tanulok koreaiul.

Így hangzik koreaiul:

저는   한국어를   열심히      공부해요. 

én     koreaiul     keményen    tanulok.

alany   tárgy      módhatározó     ige

Most adjunk hozzá egy helyhatározót: Én keményen tanulok koreaiul az iskolában.

저는     학교에서      한국어를       열심히      공부해요.

 én       az iskolában   koreaiul       keményen      tanulok.

alany   helyhatározó     tárgy       módhatározó      ige

Na és akkor bonyolítsuk tovább: Én minden nap keményen tanulok koreaiul az iskolában.

저는          매일          학교에서      한국어를       열심히    공부해요 

én       minden nap   az iskolában      koreaiul       keményen      tanulok.

alany    időhatározó   helyhatározó        tárgy        módhatározó      ige

Az időhatározót mondhatod az alany előtt is, vagyis így: 매일 저는 학교에서 한국어를  열심히 공부해요. (maeil jeoneun haggyoeseo hangugeoreul yeolsimhi gongbuhaeyo.)

És mert nagyon szeretlek titeket, vegyünk át még egy mondatot gyakorlás kedvéért, de ezúttal nem megyek végig rajta ilyen részletesen.

Mondat: A húgom reggel sok kimcsit evett otthon.

제 동생은      아침에          집에서           김치를       많이      먹었어요.

a húgom         reggel            otthon            kimcsit      sok(at)        evett.

alany        időhatározó    helyhatározó      tárgy        számnév       ige

Annyiban szerencsénk van, hogy a kérdő mondatok alkotása ugyanígy zajlik, csak a végére odatesszük a kérdőjelet, vagy élőbeszédben felvisszük a hangsúlyt a mondat végén, jelezve, hogy ez egy kérdés, de egyébként mindent ugyanígy kell csinálni. 

Tagadómondatoknál szintén ez a helyzet, ott a tagadást az ige végére illesszük vagy egy szócskát beteszünk az ige elé, amit ugyebár tagadunk. De erről hamarosan érkezik egy poszt, szóval ebbe nem megyek bele, ott majd látni fogjátok.

És ez a poszt ennyi is lett volna! Remélem, sikerült mindent jól elmagyaráznom, de ha nem, kommentben lehet kérdezni! Remélem, hasznos volt! Jó tanulást!