(Ajánlott poszt a bejegyzés előtt: Prepozíciók)
Angolul ez sokkal jobban hangzik, ott a mai anyag tartalma egyszerűen leírható a "to be"-vel. Koreaiul ez szimplán úgy hangzik, hogy: 이다 (ida). Magyarul ez a lenni főnévi igenév, és annak ragozása, vagyis:
Vagyok/voltam/leszek
Vagy/voltál/leszel
Van/volt/lesz
Vagyunk/voltunk/leszünk
Vagytok/voltatok/lesztek
Vannak/voltak/lesznek
Az "이다 " ezt az
összeset jelenti. Ami nálunk bonyolíthatná a dolgokat, hogy E/3-ban mi nem
használjuk a lenni igét, tehát nyilván nem mondunk olyat, hogy "Ő szép
van/Ő van szép." De nyugalom, mert az 이다 teljesen más okból lesz bonyolult,
nem ezért.
Tegyük fel példának okáért, hogy azt mondom:
Éhes vagyok.
Hogy hangzik ez koreaiul?
Így: 나 배고파.
Na már most... hol van ebben az 이다 akár ilyen, akár ragozott alakjában? Sehol,
ugye? Persze, hogy ugye. Egy betűt se látok, ami akár hasonlítana az 이다 szócskánkra.
Vagy itt van ez a mondat:
Te szép vagy.
Koreaiul: 너는 예쁘다
Én már megint sehol nem látom az 이다 szócskánkat, se így, se
ragozva. Hát ti? Ti se, ugye? Szóval akkor most hogy is van ez?
Hát az a helyzet, hogy az 이다-t nem ilyen helyzetekben használjuk! Vagyis nem
használjuk akkor, amikor azt mondjuk, hogy valami valamilyen:
azaz nem használjuk melléknevekkel! Ha azt mondom, hogy
szép vagyok, okos vagyok, álmos vagyok, magas/alacsony, fáradt, szomorú,
ideges, tehetetlen vagyok/vagy/van/volt, akkor NEM az 이다-t használom! Oksi? Melléknév és 이다 nincs.
Viszont, ha valami ilyesmit mondok, akkor azt már az 이다-val teszem:
Én nő vagyok.
Te nő vagy.
Mi nők vagyunk.
Stb.
Vagyis az 이다-t FŐNEVEKKEL használjuk,
azért, hogy jelezzük, hogy a főnév egy főnév. Mint ahogy a prepozícióknál azt
jeleztük, hogy ki a mondat alanya és mi a tárgy. Az 이다 a főnevet jelöli. (Ha még nem
tanulmányoztátok át a prepozíciós posztot,
tegyétek meg, mert innentől úgy tekintem, hogy tudjátok! (Sajna nem
fogom tudni minden posztban újra elmondani, hogy mi micsoda, mert eltérnénk a
tárgytól, így minden új posztban úgy tekintem, hogy a korábbi posztok anyagát
már tudjátok.))
A struktúra így néz ki:
[főnév은/는]
[másik főnév][이다]
Példa:
Én는 nő이다 = Én nő vagyok.
나 = én
여자 = nő
A koreai mondat így nézne ki:
나는 여자이다 = Én nő vagyok.
Vegyétek észre, hogy az 이다 mindig a második főnév után áll. És bár úgy
tűnik és úgy is érződik, hogy az előző mondatunkban a "nő" a
tárgy, de nem így van. Az igék igen, de a melléknevek és az 이다 NEM tudnak
egy tárgyhoz kapcsolódni!
Visszautalva a prepozíciós posztra:
Ha a "nő" szavunk egy tárgy lenne, akkor így kellene kinéznie a
mondatnak: 나는 여자를 이다. (Uh,
de csúnya, még a hangzása is rossz.) Ha a "nő" szó ebben a mondatban
a tárgy funkcióját töltené be, akkor a 여자 (nő)
szó után ott kéne állnia a 를 prepozíciónak, jelezve, hogy ez a
szó a mondat tárgya. De nem így van, mivel az 이다 NEM
kapcsolódhat egy tárgyhoz, CSAKIS egy főnévhez!
* Kérlek tartsátok észbe, hogy még nem vettük az
igeidőket, és a ragozást! Éppen ezért az 이다 szavunkat
sem ragozva mutattam be nektek, azonban szinte mindig ragozzuk, annak
megfelelően, hogy kivel és milyen időben beszélünk! Ez majd egy következő anyag
témája lesz!
Ennyi is lett volna ez a poszt. Ha kérdésetek van,
nyugodtan tegyétek fel kommentben!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése