Tanulj koreaiul XI. | Tagadómondatok

A kijelentő mondat szórendje után megígértem, hogy hozom a tagadómondatokat, és rögtön meg is írtam ezt a bejegyzést, viszont rájöttem, hogy túl sok minden van, amit tudni kell ahhoz, hogy értsétek ezeket, ezért került csak most sor rájuk. Nem lesz egy könnyű anyag, tehát szépen lassan haladjatok. Sajnos az igeidőket még mindig nem vettük, de igazából elég, ha a módszert tudjátok, és mikor rátérünk az igeidőkre, akkor menni fog ez is. Mielőtt belekezdenétek, ajánlom, hogy nézzétek át a prepozíciós posztot, ha még nem tettétek meg, mert azt itt már külön nem tudom elmagyarázni. Kezdjük is!

Tagadni koreaiul kétféle képen lehet, és lépéséről lépésre meg is nézzük mindkettőt.

1. Az 안 (an) szócska segítségével.

Ez határozószóként működik, és mindig a tagadni kívánt ige elé tesszük. (A példákban a magyar fordítás eléggé kusza lesz, de ez azért kell, hogy továbbra is lássátok/gyakoroljátok a szórendet, illetve csak így tudom éreztetni, minek hol kell lennie, és mi mit jelent. Előre is bocsi érte.)

Példa:

그    여자는    안    예뻐요

Az    (a) lány   nem     szép.

                     tagadás    ige

저는  생선을  안    좋아해요

Én        a halat   nem    szeretem.

                    tagadás       ige

저는    내일     학교에     안    가겠어요

én        holnap iskolába    nem    megyek.

                                    tagadás    ige

Cselekvő igék tagadása:

A cselekvő igék (tanulni, futni, enni, vásárolni, stb) cselesek, és ezekhez tudni kell, hogyan képezzük őket. Teljesen egyszerű: Főnév + 하다 (hada) = cselekvő ige. 

Példa 1 - Cselekvő igék

공부하다 = tanulni
공부 = tanulás  (elvettük az igéből a 하다 végződést, és máris kaptunk egy főnevet.)

실수하다 = hibázni
실수 = hiba

여행하다 = utazni
여행 = utazás

Tehát a cselekvő igéink mindig két részre bonthatóak: főnév + 하다  végződés.

Tagadásnál nincs más dolgunk, mint szétbontani a főnevet és a 하다 végződést, és a kettő közé betenni az 안 szócskánkat. Vagyis: Főnév + 안  + 하다 = cselekvő ige tagadás. 

Példa 2 - cselekvő igék tagadása

저는 공부를 안 했어요 

én       nem tanultam.

Itt a tanulni ige a 공부하다, mi pedig csúnya módon szépen leválasszuk a főnevet, vagyis megkapjuk, hogy 공부. (A prepozíciós posztban tanultak szerint jeleznünk kell, hogy ez a főnév a mondat tárgya, vagyis ahogy látjátok, betettük oda a 를 végződést). Most, hogy leválasztottuk a  főnevet, és megkaptuk a 공부 szócskát, és be is raktuk helyesen a tárgy jelölését jön a tagadás. Ugye azt mondtam, hogy miután leválasztottuk a főnevet, egyszerűen betesszük a tagadó szócskánkat, vagyis az 안-t a főnév után. Kukkantsatok vissza a példára, hogy így csináltuk-e! Miután betettük a tagadást, nincs más dolgunk, mint odabiggyeszteni a 하다 végződést. Igen, jól látjátok, hogy bizony nem ez a szó, vagyis nem egészen ez a szó szerepel a mondat végén. Annyi a titok, hogy a 하다  szócskát igeidőnek megfelelően kellett ragoznunk, ebből kaptuk a 했어요 végződést. De senki ne essen pánikba, ez a két szó ugyanaz, csak ragozva van, hogy helyes legyen a mondat. Most, hogy mindent megcsináltunk, meg is kaptuk az igénk tagadó alakját, ami nem más, mint a: 공부를 안 했어요. 

Tehát még egyszer, a 3 legfontosabb lépés a cselekvő igék tagadásakor: 

1. cselekvő ige szétbontása a főnév és 하다  végződésre.

2. A tagadószó (안) beillesztése a főnév után.

3. A 하다  végződés odabiggyesztése (megfelelő igeidőben ragozva).

(Az igeidőkről/ragozásról a következő posztokban! Nem baj, ha ezeket még nem tudjátok! Egyelőre elég, ha megvan a titok nyitja, és a rendszer.)

2. példa:

저는 실수를 안 했어요

én         nem hibáztam.

Itt a cselekvő igénk (hibázni) a 실수하다. Szépen leválasztjuk a főnevet, így megkapjuk, hogy 실수, odaillesszük a prepozíciót, aztán betesszük az 안 szócskát, és végül megfelelően ragozzuk a 하다 végződést, ami így megint csak 했어요 lesz. És ezzel meg is kaptuk ezt: 실수를 안 했어요 (nem hibáztam).

3. példa:

공부하다: tanulni → 공부 안 하다 : nem tanulni

실수하다 hibázni → 실수 안 하다: nem hibázni

일하다: dolgozni → 일 안 하다 nem dolgozni 

요리하다: sütni → 요리 안 하다: nem sütni

2. A -지 않다 (-ji anhda) végződés segítségével

És akkor itt is van a tagadómondatok másik fajtája (mert ugye azt mondtam, hogy kétféle képen tudunk tagadni). Ilyenkor a -지 않다 végződést az ige vagy melléknév végére illesszük, és a megfelelő módon ragozzuk (erről külön poszt hamarosan!)

Példa:

                                                                   그   여자는     예쁘지 않아요. 

                                                                    az    a lány          nem szép.

Ahogy látjátok, itt először szerepel az ige (예쁘 - szép), utána pedig odailleszted a tagadást (지 않아요 (ami most megfelelően van ragozva).

저는 생선을   좋아하지 않아요. 

Én    a halat        nem szeretem.

저는   내일   학교에   가지 않겠어요.

én   holnap   iskolába   nem megyek.

Cselekvő igék tagadása

Természetesen a cselekvő igéket lehet ilyen módon is tagadni. Ugyanúgy megcsinálhatjuk azt, hogy szétválasszuk a főnevet és a 하다 végződést, de sokkal egyszerűbb, ha szimplán odaillesztjük az ige végére.

저는 공부하지 않았어요 (jeoneun gongbuhaji anh-ass-eoyo) = Nem tanultam. 

공부하다: tanulni → 공부하지 않았어요: nem tanultam. 

Ennél nem bontottuk szét az igét, hanem egyszerűen elhagyjuk a 하다-ből a 다 végződést és a végére illesztettük a tagadásunkat.

Ugyanez a példa a szétbontós módszerrel:

저는 공부를 하지 않았어요 = Nem tanultam.

공부하다: tanulni → 공부를 하지 않았어요

Itt már szétbontottuk, beraktuk a prepozíciót (를) a főnév után, és a 하다  után raktuk a tagadásunkat.

*Vegyétek észre, hogy ilyenkor is rövidül a 하다, és eltűnik a 다.

저는 실수하지 않았어요 (jeoneun silsuhaji anh-ass-eoyo) = Nem hibáztam.

실수하다 hibázni → 실수하지 않았어요: Nem hibáztam.

저는 실수를 하지 않았어요 = Nem hibáztam.

실수하다 hibázni → 실수를 하지 않았어요: nem hibáztam.

Igen, ez a cselekvő ige dolog jó nagy szívás, de csak azért, mert egyelőre még nem vettük az igeidőket. Utána sokkal könnyebb lesz, nyugalom! 

Hogy melyiket használod a kettő közül, az igazából teljesen mindegy, mert a jelentésük ugyanaz. De ahogy az lenni szokott, vannak kifejezések, amik akkor hangzanak a legtermészetesebben, hogyha az 안 szóval tagadsz, míg mások akkor, hogyha a -지 않아요-val, de van, amit mindkettővel lehet mondani. Ezeket akkor fogod tudni megjegyezni, ha sokat hallod a nyelvet, és hallod, melyik kifejezéseknél melyiket használják. Például ha azt mondod, hogy valaki nem szép, akkor én azt vettem észre, hogy az az 안  szóval hangzik a legjobban, hisz mindenki ezzel használja. Nyilván érteni fogják akkor is, ha a -지 않아요-val mondod, és helyes is lesz nyelvtanilag a mondat, viszont kissé erőltetetten hat majd. 

Képesség

Mikor tudsz/nem tudsz valamit megtenni. (Pl. Nem tudok úszni. Nem tudok suliba menni.)

Hogy az életünk ne legyen olyan egyszerű, ebből is kétféle van.

1. 못 (mot)

A képletünk így néz ki: 못 + ige

오다 [oda]: jönni → 못 오다 [motoda] : nem tud jönni

하다 [hada]: csinálni → 못 하다 [mothada] : nem tudja megcsinálni/megtenni

쓰다 [sseuda]: írni → 못 쓰다 [motsseuda] : nem tud írni 

기다리다 [gidarida]: várni → 못 기다리다 [motgidarida] : nem tud várni

2. 지 못하다 (jimothada)

Itt a képletünk így változik: Ige + 지 못하다, tehát szimplán az ige végére csatoljuk.

뛰다 [ttwida]: futni → 뛰지 못하다 [ttwiji motada] : nem tud futni

그리다 [geurida] → 그리지 못하다 [geuriji motada] : nem tud rajzolni

보다 [boda] → 보지 못하다 [boji motada] : nem lát

말하다 [malgada]→ 말하지 못하다 [malgaji motada] : nem tud beszélni

Ahogy látjátok, ezek is cselekvő igék, vagyis mindig levesszük a 다 végződést, és úgy illesszük be a 지 못하다-t.

Na és akkor most kitérnék egy fontos dologra. Hogy mi a leglényegesebb különbség az 안 / –지 않다 és a 못 / –지 못하다 között. Az első páros ugyebár egy szimpla tagadás (angolosoknak mondom, hogy ez a don't-nak felel meg), míg a második páros arra utal, hogy valamihez nincs meg a képességed, lehetőséged, stb (angolban ez a can't). Azonban az 안 / –지 않다 páros amolyan "én döntöttem úgy, hogy nem teszem meg" kifejezés. Szóval, ha azt mondod: 어제 전화 안 해서 미안해 (Sajnálom, hogy nem hívtalak tegnap/vagyis az 안-al fejezed ki) akkor azzal arra utalsz, hogy te nem akartad felhívni az illetőt, te döntöttél úgy, hogy nem hívod fel, saját akaratodból nem hívtad fel. Amivel akár meg is bánthatsz valakit, szóval erre nagyon oda kell figyelni. Viszont ha azt mondod, hogy 어제 전화 못 해서 미안해 (Sajnálom, hogy nem tudtalak felhívni tegnap), tehát a 못-al használod, akkor azt jelenti, hogy rajtad kívül álló okok miatt nem tudtad felhívni, nem te döntöttél úgy, hogy nem hívod fel, hanem valami miatt nem tudtad megtenni. 

Szóval sose felejtsd el, hogy az  안 / -지 않다 azt jelenti, hogy saját döntésed alapján nem teszel meg valamit, míg a 못 / -지 못하다 azt, hogy rajtad kívül álló okok miatt nem vagy rá képes.

Nem tudom, mennyire sikerült jól elmagyaráznom a dolgokat, mert ez tényleg egy nehéz rész, és az igeidőket és a ragozást sem vettük még, szóval ez bekavarhat. De ezek hamarosan következnek, és akkor vissza tudjátok nézni ezt a posztot, és jobban megértitek majd.

Továbbra is ha bármi kérdés van, írjatok kommentbe! Jó tanulást!