Mr. Heart

Műfaj: romantikus, dráma, BL

Dátum: 2020

Részek száma: 8 (10 percesek)

Főszerepben: Lee Se-Jin (Sangha) és Cheon Seung-Ho (Jinwon)

Ismertető: Bár a dolgai általában balul sülnek el, Sang Ha mégis mindig talál okot a mosolygásra. Az iskolai futócsapat tagja, de még soha nem nyert. Ennek ellenére imád futni. Jiwoon remek futó, jó úton halad a szupersztárrá váláshoz. Csak egy dologgal törődik:a következő verseny megnyerésével. Ám az eredményei romlanak, így az edzője Sang Ha-t adja mellé peacemaker-nek. Jiwon rettentően csalódott és utálja új társát. Ám a közös edzések során az érzéseik váratlan fordulatot vesznek .. de vajon ez nem veszélyezteti az általuk kitűzött cél elérését, amiért annyit dolgoztak? Kiléphetnek-e a barát-zónából?

Előzetes: https://www.youtube.com/watch?v=jjaA9oY7h_8

Online: ITT

Véleményem: Nem tudom, mi értelmük van a webdrámáknak. Tényleg. Persze ezeknek pont az a lényege, hogy rettenetesen rövidek, az ember egy nehéz nap után csak bevetődik az ágyba, és lenyom belőle egy részt, miközben megvacsorázik; de mégis hogy lehet megfogni egy nézőt egy (ebben az esetben) 80 perces kis valamivel? Nincs időm megismerni – és így megszeretni – a szereplőket, ezáltal nem is tudok együtt érezni velük, vagy kötődni hozzájuk, nincs idő kifejteni a cselekményt, és a legtöbb esetben összecsapott, vagy elsietett lesz – ami nem feltétlenül a készítők, hanem a műfaj hibája. 

Na de, még ha nem is szeretem a webdrámákat, ezt muszáj volt megnéznem. Méghozzá egy igen egyszerű okból: ez a kis nyúlfarok egyike Dél-Korea rettenetesen kevés bl drámáinak; ráadásul ebben az évben ez a második bl webdráma! Ez akkora fejlődés, hogy az ember nem mehet csak el úgy mellette. Én csak itt reménykedem, hogy ez a kis fejlődés egyben a reménycsillag is, és egyszer (mondjuk belátható időn belül) kapunk egy szép, teljes sorozatot, valami klassz történettel, ami ezekhez hasonlóan cenzúrázatlan bl lesz. De nem vagyok nagyravágyó, egyelőre beérem ezekkel is, mert tényleg nagyon-nagyon örülök, hogy már eljutottunk idáig.

Ami nekem nagy meglepetés volt ezzel a kis webdrámával kapcsolatban, hogy kaptunk csók jeleneteket, és nem próbálták meg elhitetni velünk, hogy ők csak barátok, ahogyan azt a kínaiak teszik (khm, The Untamed, Advance Bravely, Guardian, Beloved Enemy, és még sorolhatnám a szívfájdalmaimat...). Szóval már csak ezért megérte megnéznem, mert végre egy olyan sorit kaptunk egyenesen Koreából, ahol szabad volt a csók (és nem is egyszer!) a két fiúnk között, és kicsit jobban kibontakozhattak. 

De ez nem jelenti azt, hogy a sorozat jó is volt. Mert... én egyszerűen nem tudom webdrámákra azt mondani, hogy jó. Egyszerűen nincs időm megszeretni senkit, beleélni magam, kötődni a karakterekhez, és ezeknek a cselekménye is olyan egyszerű, hogy tényleg nincs semmi, amire az ember rámondhatja, hogy "jó". Persze ez nem azt jelenti, hogy rossz lett volna; egyszerűen csak nem okozott bennem maradandó élményt, nem fogom emlegetni 20 év múlva, és nem is fogok az ágyban fekve a plafonra meredve gondolkodni rajta, mert semmi jelentőségteljeset nem adott át nekem a történet.

De ettől még cuki volt. Azt a nyolc részt tényleg végigmosolyogta az ember, még akkor is, ha közben elég komolytalan, nem túl hiteles, és néhol túlzottan drámai volt. Bár ebbe a 8 részbe is sikerült belepréselni az összes koreai sorira jellemző klisét (gondolok itt a szegény-gazdag kapcsolatra, az uzsorásokra, a felesleges szívfájdalomra a vége felé, akkor a romantikus klisékre, mint a "majdnem hasra esik, de a másik elkapja és akkor hosszasan bámulnak egymásra" és társai), sokszor eltúlozták a dolgokat, túldramatizálták, illetve az információ adagolás, a történések is iszonyú gyorsan történtek, nem voltak átmenetek, a jelenetek túl gyorsan váltották egymást, de ez mind a műfaj hibája, mert most őszintén, hogyan lehet egy jó cselekményt 80 percbe beletenni? 

A karakterek viszont tényleg aranyosak, ahogy Sangha kiskutyaként követte Jinwont, vagy amikor tejet hordott neki (Sangha önmagában egy cukigép volt, állandóan vigyorogtam rajta). Bár bevallom azt a részt, amikor Jinwon megpróbálta elkerülni Sanghát, miután az megcsókolta, nem egészen értettem – főleg mert maga a srác sem értette (még meg is kérdezte magától, hogy vajon mi a fenének kerüli Sanghát; na ezek után én hogyan értsem?). Na meg aztán, amikor jött azzal, hogy "Túl nehéz volt elviselnie Sangha szerelmét", hát majdnem kiköptem a limonádémat. És mégis mikor érezted nehéznek, drágám? Amikor vigyorogva hagytad, hogy bemásszon melléd az ágyba, vagy amikor te másztál bele az övébe? Na, hát értitek. Jinwon elég konok egy karakter volt, néha szerettem volna megcsapni – de ez jó, mert legalább valami érzelmet sikerült belőlem kiváltania a rövidsége ellenére! 

Mivel a cselekmény nem volt nagy szám, és a karakterek sem voltak kiemelkedőek, így én nem is ezekre figyeltem, sokkal inkább arra, hogyan ábrázolja mindezt Korea; és ezzel meg voltam elégedve. A csók jeleneteknek külön örültem, de már az is elég volt, hogy nem próbálták barátságnak tettetni a kapcsolatukat (khm, Kína), és főleg hogy nem voltak homofób karakterek a soriban, vagy olyan tényezők, ami miatt a fiúknak szégyellniük kellett volna magukat – tehát az általános "melegek vagytok, és ez rossz" mentalitás kimaradt a soriból (ami egyébként sok másik koreai műben ott van). Nem próbálták rossznak beállítani őket, és nem próbálták másnak sem mutatni őket; olyan volt a sori, mintha egy hetero párról szólt volna, csak éppen nem azok voltak. És ezért nagy piros pontot adok. 

Egyébként vannak olyan sorozatok, amiket az ember nem is azért néz, hogy valami nagyon mély tanulságot átadjon, vagy elgondolkodtassa, hanem csak ki akar kapcsolódni egy hosszú nap után, és nem is igazán akar gondolkodni a sorozaton, csak élvezni akarja; erre a célra ez a sori jó volt. Tényleg nem tudok mást mondani rá, csak hogy aranyos; szóval ha valami aranyosra vágytok, akkor nézzétek ezt!

Aki jobban szereti a másikat, az az esélytelenebb.

A szerelem csak akkor lehetséges, ha mindketten egyenlőek vagytok.