Nők a koreai történelemben (5. rész)

Cho Nam-joo (1978-)

Cho Nam-joo dél-koreai feminista író. Leginkább 2016-ban megjelent Kim Ji-young, Született: 1982-ben (magyarul simán csak Született: 1982-ben) című regényéről ismert, amelyből több mint egymillió példány kelt el, és a dél-koreai feminista mozgalom zászlóshajójának tartják.

Cho Nam-joo a könyvével elérte, hogy a koreai nők küzdelmei belekerüljenek a köztudatba, és vita tárgyát képezzék. A történet egy fiatal anya szexizmussal kapcsolatos tapasztalatairól, és ennek generációkon átívelő hatásairól szól. Cho Nam-joo már a címben is azt mutatja, hogy a nők közös élményeiről igyekszik írni, hisz 1982-ben a lányok leggyakrabban a „Kim Ji-young” nevet kapták.

Nam-joo forgatókönyvíróként kezdte karrierjét a televízióban, ahol közel egy évtizedet töltött, majd otthagyta a munkát, hogy felnevelje gyermekét. Később íróként tért vissza. Két regénye jelent meg a Kim Ji-Young, Született: 1982-ben előtt. 2023-ig 10 könyvet adott ki.

Dr. Soyeon Yi (1978-)

Yi Soyeon dél-koreai tudós és űrhajós, az első dél-koreai állampolgár az űrben.

Yi 2001-ben és 2002-ben szerzett gépészmérnök alap- és mesterdiplomát a Koreai Haladó Tudományos és Technológiai Intézeten (KAIST). 2006-ban épp a KAIST biológiatudományi doktori címén dolgozott, amikor egyike lett annak a két döntősnek, akiket 36.000 jelentkező közül választottak ki egy Oroszországi képzésre, aminek keretében felrepülhettek a Nemzetközi Űrállomásra (ISS). Dél-Korea 20 millió dollárt fizetett Oroszországnak azért, hogy egy dél-koreai űrhajós is kísérhesse az orosz űrrepülést. Yit tartalékosnak képezték ki Ko San számítógépes mérnök mellé. Az Orosz Szövetségi Űrügynökség azonban a kiképzési protokoll megsértése miatt kizárta Ko-t a küldetésből, miután az eltulajdonított bizonyos dokumentumokat a kiképzőközpontból, és a titkos dokumentumokat elküldte Dél-Koreába.

2008. április 8-án Yi a kazahsztáni Bajkonuri Űrközpontból startolt el, mint rakomány-specialista két orosz űrhajós, Szergej Volkov parancsnok és Oleg Kononenko repülőmérnök mellett. Sojuz TMA-12-es űrhajójukkal érték el az ISS-t, ahol Yi kilenc napot töltött el kísérletekkel és orvosi tesztekkel. Bár a küldetés sikeres volt, a Sojuznál technikai problémák merültek fel, így a jármű szokatlanul meredek pályát követett a Föld felé, és durva leszállást hajtott végre a kazahsztáni sztyeppéken, amely során Yi hátsérüléseket szenvedett, később pedig kórházi kezelést kapott. 2014-ben aztán elhagyta Dél-Korea űrprogramját.

Hyeonseo Lee (1980-)

Hyeonseo Lee észak-koreai disszidáló és aktivista. Észak-Koreában, a kínai határhoz közel született,  csaknem harminc évvel azután, hogy Korea két országra vált szét. Bár a családja észak-koreai mércével nézve nem volt szegény, mégis küszködtek és tanúi voltak a körülöttük lévő szenvedésnek.

1997-ben Hyeonseo Kínába ment, ahol tíz évig kellett illegális bevándorlóként élnie. Először csak egy rövid ideig akart maradni, és aztán visszamenni. De a dolgok bonyolulttá váltak, és illegális bevándorlóként a rokonaival kellett élnie Kínában. Megvásárolta egy értelmi fogyatékos lány személyazonosságát, ezzel útlevelet és vezetői engedélyt is kapott. Egy ponton, azonban megvádolták azzal, hogy észak-koreai, és a rendőrség kihallgatta, ahol tesztelték a kínai nyelvtudását és a tájékozottságát az országról. Szerencsére apja ragaszkodott hozzá, hogy fiatalabb korában megtanuljon kínaiul, így sikeresen teljesítette a vizsgát. Tíz év után pedig végre eljutott Dél-Koreába.

Amikor azonban megtudta, hogy családja veszélyben van Észak-Koreában, nem habozott visszarepülni Kínába, hogy segítsen nekik megszökni, és sok nehézség után végre sikerült biztonságban újra egyesülnie velük Dél-Koreában. Hyeonseo Lee most emberi jogi aktivista, aki nyilvánosan beszélt észak-koreai disszidálóként szerzett tapasztalatairól, és könyvet írt a témában „A hétnevű lány” címmel.

Kim Yuna (1990-)

Kim Yuna az egyik legkedveltebb koreai sportoló és a történelem egyik legjobb női egyéni műkorcsolyázója. Változatos képességeiről, eredményeiről, népszerűségéről és a sportra gyakorolt ​​hatásáról ismert, és gyakran emlegetik "Yuna Királynő" néven. Öt évesen kezdett el korcsolyázni, és 2001-től 2014-ig versenyzett. Ő a 2010-es olimpiai bajnok, a 2014 olimpiai ezüstérmese, kétszeres világbajnok (2009, 2013), a 2009-es négy kontinens bajnoka, háromszoros Grand Prix döntő bajnok (2006, 2007, 2009), a 2006-os junior világbajnok, a 2005-ös Junior Grand Prix döntőjének bajnoka, valamint hatszoros dél-koreai nemzeti bajnok (2003–2006, 2013, 2014).

Pályafutása során minden jelentős nemzetközi versenyt megnyert, az ISU bírálati rendszere szerinti ő volt a korábbi rekorder női egyesben mindhárom versenyszegmensben, 11-szer döntve meg világrekordokat. Ő volt az első nő, aki 150 pont feletti eredményt ért el a szabadkorcsolyában, és 200 pontot az összesített összpontszámban. Ő a háromszoros világbajnok, a japán Mao Asada riválisa, aki a 2014-es Sochi-i téli olimpiáig két olimpiai cikluson át vezette a női korcsolyázást.

2014-ben visszavonult a versenyszerű műkorcsolyázástól, ám szponzorációinak köszönhetően a mai napig ő az egyik legjobban fizetett sportoló. 2010-ben felkerült a Time magazin éves, a világ 100 legbefolyásosabb emberének listájára, valamint számos Forbes-listára.

Olvasd el a korábbi részeket is: Nők a koreai történelemben 1. rész, 2. rész, 3. rész, 4. rész.

Forrás: ITT, ITT, ITT, ITT és ITT

(Ha szereted, és anyagilag is támogatnád a munkámat, az alábbi gombra kattintva ezt egy kávé árával megteheted.)

Nők a koreai történelemben (4. rész)

Kim Hak-soon (1924-1997)

Kim Hak-soon a Japán Birodalom alatti szexuális rabszolgaság első áldozata, aki nyilvánosan beszélt a tapasztalatairól. 

Szöul, 1991. augusztus 14. Egy nő, aki egyedül él egy népszállón, belenéz a televíziós kamerákba és elmondja a világnak a nevét: Kim Hak-soon. Majd hátborzongató részletességgel elmeséli, hogy alig 17 éves korában a második világháború alatt Kínában egy úgynevezett komfortállomásra vitték, és naponta több japán katona is megerőszakolta.

„Szörnyű volt, amikor azok a könyörtelen katonák rám kényszerítették magukat” – mondta egy sajtótájékoztatón, könnyeit törölgetve az arcáról. „ – Amikor megpróbáltam elszökni, elkaptak, és visszarángattak.”

Erőteljes beszámolója, egy volt vigasznő első ilyen nyilvános vallomása emberi arcot adott annak a történelemnek, amelyet Japánban sok politikai vezető évtizedeken át tagadott, és amelyet sokan még mindig tagadnak: a történészek szerint az 1930-as évektől a háború végéig Japán 200 000 nőt kényszerített vagy csalt be a katonai nemi erőszak központjaiba Ázsiában és a csendes-óceáni térségben. Ez volt a történelem egyik legnagyobb példája az állam által támogatott szexuális rabszolgaságra.

Kim Hak-soon 1924. október 20-án született a kínai Jilinben, ahová szülei vándoroltak Japán koreai gyarmati uralmának idején. Édesapja nem sokkal a születése után meghalt. Ő és édesanyja később visszatértek Koreába, ahol az anyja újraházasodott.

Amikor Kim Hak-soon 15 éves volt, a nevelőapja beíratta egy kisaeng iskolába. A kisaengek női előadóművészek, akik énekelni, táncolni, hangszeren játszani és verseket írni tanulnak, hogy szórakoztathassák a felsőbb osztálybeli férfiakat. 1941-es érettségijét követően nevelőapja Kínába vitte őt és egy másik fogadott lányát, hogy munkát találjon nekik. De nem sokkal azután, hogy megérkeztek Pekingbe, a japán katonák őrizetbe vették őket.

A két lányt teherautóval vitték egy katonai egységhez, amelyhez egy vörös téglaépület is tartozott. Abban az épületben erőszakolta meg egy japán tiszt Kim Hak-soont az első éjszaka, mondta a „The Korean Comfort Women Who Were Coercively Dragged Away for the Military, Vol. 1” (1993) című könyvében, ami az egykori vigasznők tanúságtételeit tartalmazza.

Öt koreai lány volt még ott, akik közül legalább három tinédzser volt. A katonák őrizték a házat, ellátták őket élelemmel, és szexre használták a lányokat, még akkor is, ha épp menstruáltak. Hetente egyszer jött egy katonaorvos, hogy kivizsgálja, van-e a lányoknak nemi betegségük. Ha Kim megpróbált elszökni vagy ellenállni a katonáknak, megrúgták és megkorbácsolták.

„Azokon a napokon, amikor a katonák visszatértek egy expedícióról, mindegyikünknek 10-15 férfit kellett kiszolgálnunk” – mondta Kim a dél-koreai KBS-TV műsorában 1992-ben. „Úgy használtak minket, mintha valamiféle tárgy lennénk, és azt csináltak velünk, amit csak akartak. Ha megbetegedtünk, félrehajítottak, mint egy tárgyat, vagy megöltek."

Két hónap elteltével a katonák másik helyre költöztek, és magukkal vitték a lányokat. Kim Hak-soon több mint egy hónapot töltött ott, amikor egy nap, mikor a japán katonák távol voltak, egy koreai férfi lépett a szobájába (ugyancsak szex céljából). A férfi segített neki megszökni, magával vitte, ő maga ugyanis Kínán át ópiumot szállított. A párnak egy fia és egy lánya született.

Nem volt könnyű az élet ezzel a férfival.

„Amikor részeg volt és ideges valami miatt, mocskos katonai kurvának nevezett. Akkor is így beszélt, amikor a fiunk hallott minket."

Miután Japán 1945-ben megadta magát, a család Szöulban telepedett le. Mindkét gyermek fiatalon, Kim férje pedig a koreai háború alatt halt meg.

Kim ezután alkalmi munkákat vállalt Dél-Koreában, később pedig szobalányként dolgozott Szöulban. Soha nem ment férjhez újra.

1987-ben egy nyomornegyedben, jóléti segélyekből élt, és olyan alkalmi munkákat végzett, mint például a parkok söprése. 1991-ben hallotta a hírt, hogy a japán kormány tagadja, hogy valaha is vigasznőket toborzott volna. Ekkor vette fel a kapcsolatot egy nőjogi csoporttal.

Abban az időben, egy olyan kultúrában, amelyben a szexuális erőszak női áldozataitól azt várták, hogy szégyenben és csendben éljenek, ahelyett, hogy jóvátételt keresnének, a legtöbb egykori vigasznő titkolta múltját.

„Tiltakozni akartam a japánok előtt: „Azt mondjátok, semmi ilyesmi nem történt, de én túléltem mindezt, és élő bizonyítéka vagyok annak, hogy igenis megtörtént!” – mondta 1991-ben.

Dél-Korea 2018 óta ünnepli az augusztus 14-ét – azt a napot, amikor Kim megtette első tanúvallomását – a volt vigasznők nemzeti emléknapjaként.

Kim élete hátralévő részében fáradhatatlanul kampányolt, és követelte, hogy a japán kormány vállalja a jogi felelősséget a szexuális rabszolgaságért, és ajánljon fel kártérítést. De úgy halt meg, hogy A vágya nem teljesült.

A Newstapa online újságnak adott legutolsó interjújában Kim azt mondta, hogy megpróbál tovább élni – „110 vagy 120 éves koromig, ha kell”.

„Szerettem volna beszélni, mielőtt meghalok, mert senki más nem tette volna meg a nevemben” – mondta. – Nincs más vágyam, mint hallani, hogy azt mondják, őszintén sajnálják, amit tettek."

Kim tüdőbetegségben halt meg 73 éves korában, 1997. december 16-án, mindössze hat évvel a tanúvallomása után. De hosszan tartó örökséget hagyott hátra, és erőt adott más egykori szexrabszolgáknak szerte Japánban, a Fülöp-szigeteken, Indonéziában, Malajziában, Kínában, Ausztráliában és Hollandiában, hogy el merjék mondani a történetüket.

Olvasd el a korábbi részeket is: Nők a koreai történelemben 1. rész, 2. rész, 3. rész, 5. rész.

Forrás: ITT

(Ha szereted, és anyagilag is támogatnád a munkámat, az alábbi gombra kattintva ezt egy kávé árával megteheted.)