Cho Nam-joo dél-koreai feminista író. Leginkább 2016-ban megjelent Kim Ji-young, Született: 1982-ben (magyarul simán csak Született: 1982-ben) című regényéről ismert, amelyből több mint egymillió példány kelt el, és a dél-koreai feminista mozgalom zászlóshajójának tartják.
Cho Nam-joo a könyvével elérte, hogy a koreai nők küzdelmei belekerüljenek a köztudatba, és vita tárgyát képezzék. A történet egy fiatal anya szexizmussal kapcsolatos tapasztalatairól, és ennek generációkon átívelő hatásairól szól. Cho Nam-joo már a címben is azt mutatja, hogy a nők közös élményeiről igyekszik írni, hisz 1982-ben a lányok leggyakrabban a „Kim Ji-young” nevet kapták.
Nam-joo forgatókönyvíróként kezdte karrierjét a televízióban, ahol közel egy évtizedet töltött, majd otthagyta a munkát, hogy felnevelje gyermekét. Később íróként tért vissza. Két regénye jelent meg a Kim Ji-Young, Született: 1982-ben előtt. 2023-ig 10 könyvet adott ki.
Yi Soyeon dél-koreai tudós és űrhajós, az első dél-koreai állampolgár az űrben.
Yi 2001-ben és 2002-ben szerzett gépészmérnök alap- és mesterdiplomát a Koreai Haladó Tudományos és Technológiai Intézeten (KAIST). 2006-ban épp a KAIST biológiatudományi doktori címén dolgozott, amikor egyike lett annak a két döntősnek, akiket 36.000 jelentkező közül választottak ki egy Oroszországi képzésre, aminek keretében felrepülhettek a Nemzetközi Űrállomásra (ISS). Dél-Korea 20 millió dollárt fizetett Oroszországnak azért, hogy egy dél-koreai űrhajós is kísérhesse az orosz űrrepülést. Yit tartalékosnak képezték ki Ko San számítógépes mérnök mellé. Az Orosz Szövetségi Űrügynökség azonban a kiképzési protokoll megsértése miatt kizárta Ko-t a küldetésből, miután az eltulajdonított bizonyos dokumentumokat a kiképzőközpontból, és a titkos dokumentumokat elküldte Dél-Koreába.
2008. április 8-án Yi a kazahsztáni Bajkonuri Űrközpontból startolt el, mint rakomány-specialista két orosz űrhajós, Szergej Volkov parancsnok és Oleg Kononenko repülőmérnök mellett. Sojuz TMA-12-es űrhajójukkal érték el az ISS-t, ahol Yi kilenc napot töltött el kísérletekkel és orvosi tesztekkel. Bár a küldetés sikeres volt, a Sojuznál technikai problémák merültek fel, így a jármű szokatlanul meredek pályát követett a Föld felé, és durva leszállást hajtott végre a kazahsztáni sztyeppéken, amely során Yi hátsérüléseket szenvedett, később pedig kórházi kezelést kapott. 2014-ben aztán elhagyta Dél-Korea űrprogramját.
Hyeonseo Lee észak-koreai disszidáló és aktivista. Észak-Koreában, a kínai határhoz közel született, csaknem harminc évvel azután, hogy Korea két országra vált szét. Bár a családja észak-koreai mércével nézve nem volt szegény, mégis küszködtek és tanúi voltak a körülöttük lévő szenvedésnek.
1997-ben Hyeonseo Kínába ment, ahol tíz évig kellett illegális bevándorlóként élnie. Először csak egy rövid ideig akart maradni, és aztán visszamenni. De a dolgok bonyolulttá váltak, és illegális bevándorlóként a rokonaival kellett élnie Kínában. Megvásárolta egy értelmi fogyatékos lány személyazonosságát, ezzel útlevelet és vezetői engedélyt is kapott. Egy ponton, azonban megvádolták azzal, hogy észak-koreai, és a rendőrség kihallgatta, ahol tesztelték a kínai nyelvtudását és a tájékozottságát az országról. Szerencsére apja ragaszkodott hozzá, hogy fiatalabb korában megtanuljon kínaiul, így sikeresen teljesítette a vizsgát. Tíz év után pedig végre eljutott Dél-Koreába.
Amikor azonban megtudta, hogy családja veszélyben van Észak-Koreában, nem habozott visszarepülni Kínába, hogy segítsen nekik megszökni, és sok nehézség után végre sikerült biztonságban újra egyesülnie velük Dél-Koreában. Hyeonseo Lee most emberi jogi aktivista, aki nyilvánosan beszélt észak-koreai disszidálóként szerzett tapasztalatairól, és könyvet írt a témában „A hétnevű lány” címmel.
Kim Yuna az egyik legkedveltebb koreai sportoló és a történelem egyik legjobb női egyéni műkorcsolyázója. Változatos képességeiről, eredményeiről, népszerűségéről és a sportra gyakorolt hatásáról ismert, és gyakran emlegetik "Yuna Királynő" néven. Öt évesen kezdett el korcsolyázni, és 2001-től 2014-ig versenyzett. Ő a 2010-es olimpiai bajnok, a 2014 olimpiai ezüstérmese, kétszeres világbajnok (2009, 2013), a 2009-es négy kontinens bajnoka, háromszoros Grand Prix döntő bajnok (2006, 2007, 2009), a 2006-os junior világbajnok, a 2005-ös Junior Grand Prix döntőjének bajnoka, valamint hatszoros dél-koreai nemzeti bajnok (2003–2006, 2013, 2014).
Pályafutása során minden jelentős nemzetközi versenyt megnyert, az ISU bírálati rendszere szerinti ő volt a korábbi rekorder női egyesben mindhárom versenyszegmensben, 11-szer döntve meg világrekordokat. Ő volt az első nő, aki 150 pont feletti eredményt ért el a szabadkorcsolyában, és 200 pontot az összesített összpontszámban. Ő a háromszoros világbajnok, a japán Mao Asada riválisa, aki a 2014-es Sochi-i téli olimpiáig két olimpiai cikluson át vezette a női korcsolyázást.
2014-ben visszavonult a versenyszerű műkorcsolyázástól, ám szponzorációinak köszönhetően a mai napig ő az egyik legjobban fizetett sportoló. 2010-ben felkerült a Time magazin éves, a világ 100 legbefolyásosabb emberének listájára, valamint számos Forbes-listára.
Olvasd el a korábbi részeket is: Nők a koreai történelemben 1. rész, 2. rész, 3. rész, 4. rész.
Forrás: ITT, ITT, ITT, ITT és ITT
(Ha szereted, és anyagilag is támogatnád a munkámat, az alábbi gombra kattintva ezt egy kávé árával megteheted.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése