Műfaj: romantikus, melodráma
Részek száma: 32 (félórásak)
Dátum: 2018
Ismertető: A sorozat főhősei az Icheon Nemzetközi reptéren dolgoznak. Han Yeo Reum egy kedves, aranyos nő, akinek hatalmas elvárásai vannak saját magával szemben: mindent jól szeretne csinálni, meg akar felelni a feletteseinek. Ezzel szemben a reptér egyik osztálya sem kedveli, mindenki "időzített bomba"-ként beszél róla, mert ha helyzet van, az igazságérzete eluralkodik rajta, és nem megfelelően kezeli a helyzetet. Lee Soo-Yeon ezzel szemben egy higgadt, távolságtartó férfi, aki mindent jól csinál, még sincsenek barátai, és nem is akar közel kerülni senkihez. Mikor Han Yeo Reum átkerül az Utasszolgálathoz, ahol Soo-Yeon is dolgozik, a két főszereplő élete összefonódik. Ám semmi sem olyan egyszerű, mint látszik, hiszen Lee Soo-Yeon fájdalmas titkot rejteget, amit nem akar felfedni: ő csak egy egyszerű életre vágyik, de minden összeesküszik ellene/ellenük. Vajon Lee Soo-Yeon élhet normális éltet, vagy minden tönkremegy? És vajon a két főhősünk együtt lehet, vagy végül mindketten Soo-Yeon titkának áldozatai lesznek?
Főszerepben: Lee Je-Hoon (Lee Soo-Yeon), Chae Soo-Bin (Han Yeo-Reum), Lee Dong-Gun (Seon In-Woo), Kim Ji-Soo (Yang Seo-Koon), Kim Kyung-Nam (Oh Dae-Gi), Lee Soo-Kyung (Nam Young-Joo), Ro Woon (Ko Eun-Sub) és Ahn Sang-Woo (Kong Seung-Cheol)
Véleményem: Ennek a sorozatnak azért álltam neki, mert láttam egy nagyon jó videót az egyik részéből facebookon, és nagyon megtetszett. Bevallom, teljesen másra számítottam, mint amit kaptam, de ennek az is lehet az oka, hogy nem olvastam el, mi a sorozat műfaja. Na de nehogy azt higgyétek, hogy csalódtam, mert szó sincs erről! Sőt, még sokkal jobban tetszett, mintha azt kaptam volna, mint amit vártam!
Ez volt az első olyan sorozatom, ahol egyáltalán nem a cselekményen volt a hangsúly, hanem sokkal inkább a szereplők lelki világán, cselekedetein, gondolatain, múltján. Azért írom, hogy ez volt az első, mert sokszor olvastam ilyen sorozatok ismertetőit, és nem álltam neki, mert azt hittem, unalmasak lesznek. De ez a sorozat cseppet sem volt unalmas, és most már sokkal nagyobb bátorsággal állok majd neki hasonlóknak.
A történet az Icheon reptéren játszódik, és a cselekmény, amiről ugye írtam, hogy nem hangsúlyos, mind a reptéren történő incidensek körül forog. Bevallom, én nagyon szerettem ezeket a jeleneteket, mert nagyon érdekes volt, hogy mivel kell egy átlagos reptéri dolgozónak megküzdenie minden nap, milyen elvetemült emberek, hisztérikus és agresszív utasok vannak. Tényleg nagyon élveztem ezeket a jeleneteket.
De amit még jobban élveztem, azok a szereplőink, és a köztük lévő kapcsolat volt. Kezdjük is először Han Yeo-Reummel. Ez a lány egy nagyon kedves, szeretetteljes nő volt, aki nagyon szeretett volna mindent jól csinálni, mindig megfelelni a feletteseinek, mégsem sikerült neki soha semmi, bajba került, elrontotta a dolgokat, folyton eltévedt, egyszóval távol állt attól a tökéletes munkástól, aki lenni szeretett volna. Én, és szerintem minden néző mégis azt szerettem benne, hogy megvolt a saját stílusa, amiről akkor sem tudott lemondani, ha ahhoz, hogy megfeleljen egy teljesen más embernek kellett volna lennie. Időzített bombának hívták, és mindig másik osztályra küldték, hogy megszabaduljanak tőle, de még így sem adta fel. Kitartó, és szeretni való karakter volt.
Lee Soo-Yeon viszont pontosan ez volt, aki Han Yeo-Reum lenni akart: tökéletes dolgozó, akivel mindenki meg volt elégedve. Azonban nem voltak barátai, hideg és távolságtartó volt, jól elvolt ő a maga kis világában, és egyszerűen csak normális akart lennie; ami hát valljuk be, nem egyszerű egy olyan nővel a közelében, mint Han Yeo-Reum. Ami Lee Soo-Yeonnal történt, az szerintem borzalmas, és minden csodálatomat kiérdemelte, hogy erős maradt, és próbált átlagos életet élni úgy, hogy ő maga cseppet sem volt az. Nagyon tetszett, hogy azzal tartották fent a figyelmünket, hogy a múltjáról nagyon lassan csepegtették az infókat. Nem rögtön az első pár részben tudtuk meg, hogy mi történt, hanem szinte még az utolsó részekben is voltak érdekességek.
A sorozat műfaja melodráma, és ezt a történetet tényleg túl lehetett volna dramatizálni, de mégsem tették meg. Nem voltak felesleges sírások, hanem minden tényleg teljesen valóságos volt, és pont emiatt facsarta ki a nézők szívét. Na de persze volt benne nevetés is bőven, ami feldobta kicsit a hangulatot.
A személyes kedvencem
Soo-Yeon és In-Woo kapcsolata volt, akik ugyebár így vagy úgy, de testvérek voltak. Valahogy végig tudtam, hogy mi áll annak hátterében, hogy In-Woo ekkora bunkó volt Soo-Yeonal, és alig vártam, hogy kiderüljön, és konkrétan ki is mondják. Aztán persze jól meghatódtam, és végig vigyorogtam az egész jelenetet. SPOILER In-Woo egész idő alatt védte Soo-Yeont, még ha elég hülye módon is, és tényleg, valahényszor aggódott érte én mindig úgy sajnáltam, de közben örültem is annak, hogy valójában nem utálja az öccsét. Azzal pedig, hogy az utolsó pillanatban ott volt, ahol lennie kellett mindent megbocsátottam neki.SPOILER VÉGE
A főszereplőink közötti szerelmi szálat is nagyon szerettem. Lassan szerették meg egymást, először megismerték egymás gyengeségeit, erősségeit, és idővel szerettek csak egymásba, szépen lassan, ami nagyon különlegessé tette a kapcsolatukat. Tele volt apró, de romantikus pillanatokkal, és így egyre nőttek az érzéseik, és ez volt az egyik legszebb a sorozatban.
Na de ott volt a mellékszereplőink is,
Nam Young-Joo és Oh Dae-Gi, akiket szintén imádtam. Mindig vártam az ő jeleneteiket, mert legalább olyan érdekes volt, mint a főszereplőink, annyira szép és aranyos volt, hogy nem is tudtam, melyiket várom jobban. De nem csak ők, az összes többi szereplőt is nagyon szerettem. Mindegyik érdekes karakter volt, mindegyikük nagyon egyedi, aranyos, szeretni való volt, és élveztem minden jelenetüket. Nem volt olyan, hogy azt vártam, mikor ér már véget a mellék szereplők jelenete, és jönnek megint a főszereplők. Egyszerűen imádtam minden szereplőt, ami pedig nagyon ritka nálam!
Őszintén megmondom, sokáig nem tudtam, mire számítsak, hogyan ér véget a sorozat. Nem tudtam, hogy azt a tragédiát, ami Lee Soo-Yeonnal történt hogyan lehetne megoldani, hogy van-e egyáltalán esély arra, hogy ő és Yeo-Reum együtt lehetnek, vagy egyáltalán van-e arra esély, hogy Soo-Yeon életben marad a sorozat végére, mert iszonyúan makacs volt. Azok után, ami vele történt baromi erős maradt, és a végsőkig kitartott amellett, hogy ő normális, átlagos életet akar, és akárhogy is lesz, azt idejét Yeo-Reummel akarja tölteni. Annyit de annyit stresszeltem, mi lesz, és végül szerintem nagyon szépen lezárták a történetet. Meghatóra és aranyosra sikerült.
Az egész sorozat nagyon szép volt, nem voltak benne izgalmak, szóval ne egy akciódús sorozatra számítsatok, de higgyétek el, ennek ellenére tetszeni fog. Én nem egyszer sírtam rajta, főleg az utolsó részeknél, és szerintem az a jó sorozat, ami megríkatja, vagy megnevetteti a nézőt. Szóval én teljes szívből ajánlom mindenkinek, remélem, nektek is épp úgy fog tetszeni, mint nekem!
Tényleg jó leszek így neked? - Lee Soo-Yeon
Már csak attól is megsérülhetsz, hogy az emberek rád néznek... Te nem ismered ezt az érzés, igaz, Lee Soo-yeon? - Han Yeo-reum
Szeressük egymást. Ma. Most. - Lee Soo-Young
