A Round Trip To Love

Műfaj: BL, akció, thriller, romantikus, dráma

Részek száma: 2 (1 órásak)

Ország: Kína

Dátum: 2016

Főszerepben: Gao Tai Yu ( Lu Feng) és Nate Huang (Xiao Chen)

Ismertető: Két fiú az iskolában szerelmes lesz egymásba, de a családjuk rájött és az egyiküket elküldték egy másik országba. Számos évvel később találkoznak egy cégnél, mint beosztott és főnök. Titkos szeretők lesznek, de a kapcsolatuk újrakezdését, megzavarja egy betegség.

Online: 1. rész, 2. rész

Véleményem: Ezzel a sorozattal elég hosszú történetünk van. Már legalább egy éve szemeztem vele, az első bl drámák között volt, amiket találtam, de iszonyú sokáig egyszerűen nem mertem megnézni. A létező összes előzetest és rajongói videót láttam a sorozatból, többször is (!), és egy kicsit durvának tűnt, ezért egyszerűen nem mertem megnézni, pedig nagyon tetszettek a videók, mégsem volt merszem nekiállni. Hogy hogyan jutottam el oda, hogy mégis megnéztem, nem tudom, de lényeg, hogy végre teljesítettem ezt a küldetést, és most sokkal jobban érzem magam. 

Szögezzük le, hogy tetszett. Egyáltalán nem volt olyan durva, mint az előzetesek alapján tűnt, mérges is voltam a videók készítőire, amiért csak a durva részeket tették bele a videókba, a szépeket meg alig emelték ki. Ha nem így lett volna, lehet, előbb megnézem. Na de akkor lássuk is, miről szól a történet! 

Lu Feng és Xiao Chen még az egyetem alatt szerettek egymásba, és persze titokban voltak együtt, hiszen egyikük családja sem fogadta volna el őket. Ahogyan az lenni szokott, a családok mégis rájöttek, teljesen kiborultak, és elválasztották őket, Lu Fenget pedig Hong Kongba küldték. A fiú kismillió levelet küldött Xiao Chenek (szám szerint 190-et), ám Xiao Chen egyiket sem kapta meg, mert az anyja azt parancsolta a fiú öccsének, hogy égesse el őket. De hála a jó égnek az öcs inkább eltette a leveleket, és csak öt év elteltével adta őket oda Xiao Chennek - pontosabban akkor, mikor Lu Feng visszatért, és az útjaik ismét keresztezték egymást.

Lu Feng persze dühös volt, amiért a fiú nem válaszolt a leveleire (ő nem tudta, hogy nem is kapta meg őket), és azért is, mert a fiú még csak ki sem ment a repülőtérre, hogy elbúcsúzzanak, szóval egyszer csak... kiléptek egymás életéből, mégis úgy tűnt, hogy meg tud bocsátani, és újrakezdték a dolgokat. De persze az élet nem ilyen egyszerű (miért is alakultak volna úgy a dolgok, ahogy azt a nézők akarták?), és a történet túl szépet lett volna, ha minden simán megy. A dolgok megint összekuszálódtak, Lu Feng alatt pedig elszaladt a ló. Olyasmit tett, amit Xiao Chen nem tudott megbocsátani, aki végül megtette azt, amivel a legnagyobb kést vágta Lu feng hátába: megházasodott. 

Újabb öt év telt el, a dolgok úgy tűnt, helyrerázódtak Xiao Chen életében. Lu Feng élete annál kegyetlenebb volt. Bár sikeres lett, közben gyökeresen megváltozott: bezárkózott, kegyetlen és agresszív lett, birtokló, olyas valaki, aki bármit megtesz, hogy bosszút álljon. És Lu Feng bizony bosszút akart azért, amit Xiao Chen tett.

Hát valljuk be, egy kisebb hullámvasút volt ez a mindössze 2 részes sorozat. Tele volt érzelmekkel, rossz döntések sorozatával, és azoknak a következményeivel. Ha nagyon drámai akarok lenni, akkor egyszerűen azt mondanám: a sorozat arról szólt, hogy egy szerelem mennyire tönkre tudja tenni két ember életét. Sőt, nem is a szerelem; ők maguk tették tönkre saját magukat. A szerelmük nem volt könnyű, már csak a családjuk miatt, az előítéletek és utálatok miatt sem, de ahogy az a fiatalokkal lenni szokott, ők csak azért is együtt akartak lenni; aminek az lett a vége, hogy egyiküknek el kellett mennie. Mire pedig visszajött, minden megváltozott. Az egész annyira... keserves volt. Rossz döntéseket hoztak, bántották egymást, szenvedtek, és túlságosan meg akartak felelni a körülöttük lévőknek. Vagy legalábbis Xiao Chen. Ő volt az, akire a legjobban haragudtam az egész sorozat alatt. Egyszerűen gyáva volt. Nem volt mersze kiállni azért, akit szeret, de a legrosszabb az volt, hogy nem volt mersze kiállni saját magáért sem. Képes volt bocsánatot kérni azért, mert beleszeretett valakibe! Ha Lu Feng ezt látta volna, kiborult volna. Ő ugyanis sokkal bátrabb volt. Képes volt kiállni Xiao Chenért, és már csak ezért is tiszteltem. És ezért is sajnáltam őt a legjobban.

Olyan szépen kezdődött minden, de tényleg; aranyosak voltak a jelenetek, tetszett, hogy mennyire ellentétei voltak egymásnak, és hogy pont ez volt a varázsa a párosuknak, ami megadta azt a vibrálást. Lu Feng a történet elején egy kissé zabolázatlan, de azért jólelkű fiú volt, aki bár a maga módján, de szerette Xiao Chent (talán túlságosan is), míg Xiao Chen sokkal visszafogottabb volt, az a fajta, akit azt teszi, amit az "anyukája" mondd neki, de azért ő is szerette Lu Fenget. Szóval értitek, összeillettek. Aztán Lu Fenget elküldték, és öt évig nem látták egymást, és mire a fiú visszajött, már látszott, hogy nem ugyanaz az ember, aki volt, de itt még nem volt olyan feltűnő. Egy darabig úgy tűnt, minden rendben van, kaptunk egy csomó aranyos jelenetet, amiken egész végig mosolyogtam, tényleg iszonyú cukik voltak néha. Olyan jó lett volna, ha itt összeszedik magukat, vagy legalábbis Xiao Chen, mert akkor jó lehetett volna a vége. De mint korábban mondtam, a dolgok megint összekuszálódtak, és a két fiú útja megint elvált. Viszont mire a végén ismét találkoztak, Lu Feng teljesen kifordult önmagából, és ezt rossz volt nézni. Az, amiket tett, ahogy viselkedett, amiket mondott; egyszerűen nem az a srác volt már, aki a történet elején, és a legrosszabb az egészben az, hogy teljesen megértem őt, és ettől még jobban fájt. Azt nem mondom, hogy Xiao Chen hülyeségeit, meg ostoba döntéseit nem értettem, meg, de... Ő egyszerűen gyáva volt. Értem én, anyuci kicsi fia, meg minden, de... Van egy pont, ahol már nem azt teszed, amit "anyuci" mondd, hanem a kezedbe veszed az irányítást.

Xiao Chen szerintem tudatában sem volt annak, hogy amiket tesz, amilyen döntéseket hoz, azokkal mennyire bántotta Lu Fenget, még akkor is, ha az nem mondta. És a történet végére bár Lu Feng volt az, aki a legnagyobb szemétségeket tette, én mégis őt sajnáltam, és mégis miatta pityeredtem el. Tudtam, miért tette, tudtam, mit érzett, miket veszített el. Konkrétan mindenét. Először elküldték, aztán olyasmire kényszerítették, amit nem akart, aztán kitagadták, végül egyedül maradt, és mindezt Xiao Chen miatt, mégsem szűnt meg szereti őt. Nem, ehelyett kifordult magából, és bosszút akart - mindezt úgy, hogy nem akarta, hogy Xiao Chennek baja essen, és szerette őt. (Ambivalens érzések a köbön, de tényleg). 

Xiao Chen meg továbbra is egy segg volt. Akármennyire is őt akarták beállítani a legjobban szenvedő szereplőnek nem ő volt az. Xiao Chen mindig a legkönnyebb utat választotta, azt, amivel mások akaratát elégítette ki, még akkor is, ha szenvedett tőle, míg Lu Feng azt, ami boldoggá tette őt, még akkor is, ha ez a nehezebb út volt. Szóval akárhogy is, én Lu Fenggel értettem egyet.

Az is megdöbbentő, hogy egy család mennyire nincs tekintettel a gyerekükre, csak a hírnevükre, a család becsületére, vagy arra, hogy mi a "helyes" az életben. A család volt az oka, hogy Xiao Chen nem ment ki elköszönni Lu Fengtől a reptérre, hogy elküldte őt, mikor meg kellett volna beszélniük a dolgokat, hogy inkább az anyját választotta, mintsem Lu Fenget. Ez volt az egyik oka annak, hogy az ő történetük úgy végződött, ahogyan.

Amit igazából mondani szeretnék az az, hogy nagyon tetszett, ahogy átadták az érzelmeket. Xiao Chen küszködése, Lu Feng drasztikus változása, és hogy mindez egymás miatt történt, hogy mennyire tönkretették saját magukat ezzel az egésszel... Jó, ez így nagyon morbidul hangzik, de tényleg ez volt a legjobb: az érzelmek. Az aranyos jelenetek szívmelengetőek voltak, a szomorúak meg elkeserítőek. Egyszerűen annyira megérdemelték volna, hogy együtt lehessenek. Komolyan, simán el tudom képzelni Lu Fenget főzőcskézni a konyhában, Xiao Chent meg ülni a pult mögött, és nézni, ahogy a másik sertepertél. Azért volt az egész olyan szomorú, mert aki látta őket az tudja, mennyire boldogak lehettek volna együtt, ha... És ez a ha tette melankólikussá az egészet. Az az egy-két aranyos jelenet elültette a bogarat a nézők fülébe, az enyémben legalábbis, és csak szerettem volna, ha ez így is maradhatna.

Azt azért be kell valljam, hogy utálom az olyan befejezéseket, mint amit ez a történet kapott, de azt hiszem, ennek a sorozatnak így kellett végződnie. Ha nem így lett volna vége, akkor teljesen agyonvágta volna az egésznek a mondanivalóját és hangulatát. Úgyhogy aki szereti a műfajt annak csak ajánlani tudom, már csak az egésznek a hangulata miatt is. Szerintem aki szereti a BL sorikat, annak tetszeni fog.

Touch Your Heart

Műfaj: dráma, romantikus, vígjáték, jogi

Részek száma: 16

Dátum: 2019

Főszerepben: Lee Dong-Wook (Kwon Jung-Rok) és Yoo In-Na (Oh Jin-Shim)

Ismertető: Történet egy híres ügyvédről és annak titkárnőjéről szól, aki valójában egy lecsúszott népszerű színésznő. Oh Yoon Seo (Yoo In Na) szép külsejéről ismert, viszont borzalmas színész. Botrányba keveredik egy harmadik generációs chaebollal, aminek hátására a karriere mélyrepülésbe kezd. Megtudja, hogy egy híres forgatókönyvíró fel szeretné kérni az új sorozatának főszerepére, hogy egy ügyvéd titkárnőjét alakítsa. Hogy tapasztalatot gyűjtsön, kénytelen elszegődni a híres, de arrogáns és hidegszívű Kwon Jung Rok (Lee Dong Wook) ügyvéd szolgálatába, aminek azonban a férfi nem igazán örül. 

Előzetes videó: https://www.youtube.com/watch?v=6kGZVd39B0E

Online: Viki.com 

Véleményem: Ne tudjátok meg, milyen ideges vagyok! Még soha, de soha nem akadtam ki ennyire egy sorozaton sem, úgyhogy előre is bocsánat, ha ez a bejegyzés egy káosz lesz.

Azt sem tudom, hol kezdjem.

Kezdjük először is azzal, hogy mikor megláttam, ki a két színész, akik a sorozatban játszani fognak majd kiugrottam a bőrömből! Azóta akarom Lee Dong-Wookot és Yoo In-Na-t főszereplő párosként látni, mióta láttam őket a Goblinban mellékszereplőkként. Istenemre mondom, alig vártam, hogy kijöjjön egy olyan sorozat, amiben ők együtt vannak, és melengetik a kicsi szívemet.

Szóval, elmondom még egyszer, ne tudjátok meg, milyen dühös vagyok!

Szerintem a sorozat rendezője, forgatókönyvírója, vagy tudom is én kicsoda is tudta, hogy a Goblin óta az egész fandom akart egy ilyen sorit, és ezért meg is csinálták, hogy kielégítsék a vágyainkat. 

Hát irdatlanul elbuktak!

Minden, amit imádtam ebben a két színészben, minden kémia, amiért oda voltam a Goblinban az konkrétan 3 rész után darabokra omlott, és olyan elhűlve néztem a sorozatot, mint akit képen töröltek. Komolyan, ennél még a What's Wrong With Secretary Kim is erősebb teljesítményt nyújtott.  Ne tudjátok meg, mennyire csalódtam, és mennyire, de mennyire dühös vagyok most (ezt már elmondtam párszor, bocsi). 

De akkor kezdjük is az elejénél. Alig bírtam magammal, mikor megláttam ezt a sorozatot. Azt hittem, minden álmom vallóra vált, végre-végre egy Dong-Wook&In-Na sorozat. Annyira de annyira be voltam zsongva tőle, hogy az egyik egyetemi előadásomon kezdtem el a sorozatot (az óra uncsi és felesleges, szóval semmit sem veszítettem). Az első rész még esküszöm tetszett! Jung-Rok egy belevaló, bunkó-de-baromira-érti-a-dolgát karakternek tűnt, aki ki nem állhatta a kis buta, cserfes színésznőt. Konkrétan a szemébe mondta, hogy "én szeretem a nőket, de te egyáltalán nem érdekelsz". Hah, na mondom, imádni fogom ezt a felállást, meg ezt a pasit is! Nem tudom, de nekem bunkó pasi fétisem van, szóval imádom, mikor így kezdődnek a sorozatok, és utálják egymást, főleg a pasi a csajt, aztán lassan megváltoznak a dolgok (klisés tudom, de nekem tetszik). Annyira jól meglehetett volna csinálni, tényleg. Még ha klisés is, de ezt annyira szépen fel lehetett volna építeni. Erre mi történt? Na mi? Találjátok ki! Hát az, hogy a 3. részben még Jung-Rok kért bocsánatot, hogy egy seggfej volt, és mint aki vett egy 180 fokos fordulatot, úgy ment át menő pasiból nyáladzó idióta kiskutyába. Azt hittem ott helyben földhöz vágom a laptopomat. Istenemre mondom, az első rész nagyon király volt! Még a sztori is érdekesnek ígérkezett, hát még a főszereplők kapcsolata! Erre más a 2. részben látni lehetett, hogy Jung-Rok teljesen megváltozik, és alig 1 rész elteltével máshogy nézett a lányra, én meg csak ültem a gép előtt, és tátogtam, mint a hal. Hogyan? Miért? Miért kellett ezt így tönkretenni?

Épp készültem volna túltenni magamat a sokkon, és elfogadni, hogy ez az elutasítás meg nem-csíplek-de-megtűrlek kapcsolat a pasi részéről nem úgy fog alakulni, ahogy akartam (és ahogy kellett volna), és komolyan, esküszöm megpróbáltam szemet hunyni felette a két színész miatt, (akiket amúgy imádok, és tehetségesnek tartok), erre máris megkezdődött a katasztrófák sorozata.

A létező összes klisé, ami valaha előfordult sorozatokban, a létező összes közhely bele volt sűrítve ebbe a sorozatnak csúfolt maszlagba. Komolyan, sorozatnak nevezni ezt a valamit sértő a sorozatokra nézve! Undorító volt!

A 16 rész alatt kb 30 perc volt az, amiben történt valami izgalmas, de csak a legnagyobb jóindulattal nevezhetjük "izgalomnak", szóval kezdjük azzal, hogy az egész dögunalom volt! Aztán folytassuk a nyáladzással. Ne értsetek félre, imádom a romantikus sorozatokat, és néha (hangulattól függően) nagyon szeretem a csöpögős, úgy-szeretlek-majd-megeszlek sorozatokat is. De ez egy förtelem volt! Néha egyszerűen csak skippeltem a jeleneteket, mert nem bírtam végignézni. Komolyan, épp hogy nem doromboltak egymásnak! Aztán folytassuk azzal, hogy az egész egy hiteltelen össze-visszasság volt. Jung-Rokot megütötte egy férfi, amitől lett egy egy centiméteres seb a nyakán, ami persze borzalmas vérzett, és összevérezte az ingét (de a seb továbbra is mindössze egy centis volt), erre a főhősnő konkrétan majd elájult az aggodalomtól, és nekiállt sírni! Értitek? Egy egy centis seb miatt, nekiállt bőgni... Erre be akarták magyarázni nekünk, szerencsétlen nézőknek, hogy hát az aggodalom, meg stressz miatt sírt... Én meg csak ültem, és nem tudtam eldönteni, hogy magamat akasszam fel, vagy őt. Az egész hiteltelen volt, és nem volt életszerű, úgy értem, én szeretem a fantasy sorozatokat, de vannak olyan élethelyzetek, amiket akármilyen műfajú is a sorozat, egyszerűen nem lehet hiteltelenül átadni.

Aztán: már mondtam, hogy az egész sorozatban nem történt semmi. A csaj bement az irodába, bájolgott az emberekkel, főleg Jung-Rokkal, aztán hazament, és tovább bájolgott telefonon a pasival. És ez ismétlődött a részekben, újra, meg újra. Úgy beszélt, és viselkedett, mintha mindössze 12 éves lett volna, a pasi meg úgy viselkedett, mint egy hormon túltengéses tinédzser, akinek még fogalma sincs, hogy mit kell kezdeni egy nővel, vagy mi az, hogy nő. A karaktereik hiteltelenek voltak, állandóan meghazudtolták magukat, hol ezt mondták, hol azt, hol így viselkedtek, hol úgy. Bekerült a képbe a féltékenykedés is, amit a lehető legóvodásabb módon mutattak be, és majd a hajamat téptem tőle. Szenvedtem, de rendesen. A kedvencem azt volt, mikor Yoon-Hyuk közölte szegény Dan Moon-Hee-vel, hogy "nem mozgatja meg a szívét". Valami hihetetlen, előre nem látható módon megjelent egy őrült motoros, és majdnem elcsapta Yoon-hyukot, és kééépzeljétek, mi történt! Hát Dan errébb lökte, és megmentette! Erre mi történt? Na mi? Hát Yoon-hyuk szíve "megmozdult". Na akkor csaptam falnak a fejemet, és hagytam abba az egészet. Ja, meg akkor, mikor természetes szintén teljesen eredeti módon a színésznő menedzsere megkérte Jung-Rokot, hogy szakítson Oh Jin-Simmel, és azta! Szakított is vele.

Nevetséges volt az egész sorozat. Nem volt romantikus, hányinger keltő volt. Nem volt izgalmas, unalmas volt. Az egész sztori elveszett valahol az éterben. Nem történt semmi, a háttérsztori ment a levesbe, mert kb kétszer került elő az egész, és olyan gyorsan lezavarták, hogy hmm... oké.

De még nem végeztem! Az egész ugye egy ügyvédes sztori, úgy is van beállítva a sorozat, hogy "jogi". Nem tudom, ki látta már a Lawless Lawyert, esetleg a While You Were Sleepinget... na azok jogi sorozatok voltak! Ez meg? Ez konkrétan kicsúfolta a jogi sorozatokat! Először is egy kezemen meg tudom számolni, hogy hány ügy került elő a 16 rész alatt (és ehhez 3 ujjamra lenne szükség). Aztán: ezeket az ügyeket 15 perc alatt lezavarták! 15 perc! Nyomoztak, tárgyaltak, börtönbe dugták az emberkéket, és mindezt 15 perc alatt! Wow, ez már teljesítmény. A valóéletbeli ügyvédek tanulhatnának tőlük! Egyik ügynek sem volt semmi jogi háttere, semmi indoklás, semmi részletezés, konkrétan csak azért tették bele, mert az egész sztori egy ügyvédi iroda körül forgott.

Aztán azt mondj a műfaj: vígjáték. Hát ez egy vicc volt, az tuti. Remélem, bejelentik, hogy "elnézést ezért a förtelemért, csak vicceltünk." 

Úgyhogy én itt le is zárom ezt a véleményt, mert most megint felidegesítettem magam. Botrányos, hogy hogy el tudnak kaszálni egy jó színészekkel teli sorozatot. A legdurvább pedig az, hogy volt, akinek ez tetszett... Folyamatosan olvastam a kommenteket Viki.com-on míg néztem, és szerintem a kommenteken még jobban ki voltam akadva, mint a sorozaton. Komolyan oda jutottunk, ahol az emberek már nem néznek minőségi sorozatokat, elég nekik két szép színész és színésznő, akik egymást falják egy semmit mondó történetben, dobálóznak az élet nagy bölcsességeivel, és cuki-muki szavakat suttognak egymás fülébe, miközben nem létező problémákkal küzdenek, sírnak egymás után, aztán egyesülnek. Fúj.

Nagyon-nagyon csalódott vagyok, még az életkedvem is elment. Annyira vártam már ezt a két színészt egy sorozatban, egy percig sem gondoltam volna, hogy ezt kapom... Két tehetséges színész egy ilyen igénytelen, borzalmas sorozatban... pedig volt egy-két karakter, akiket tényleg kedveltem, például Dan és Yoo-Hyuk. Ők tényleg egyedi, vicces, jó fej szereplők voltak. Persze az ő dolgaikat is össze-vissza rángatták, és elszúrták, amin már nem is csodálkoztam.

Most biztos azt kérdezitek, hogy ha ennyire nem tetszett, akkor minek néztem meg, minek írtam meg róla ezt a szörnyű véleményt... Nos, csak a két színész miatt, akikre a Goblin óta vártam. Ennyi. Semmi más miatt. Mert valószínűleg nem mostanában fognak együtt szerepelni, és egyszerűen csak annyira szeretem a kémiát közöttük, hogy muszáj volt néznem őket, még akkor is, ha konkrétan fizikai fájdalmaim voltak.

Ne haragudjatok, hogy ez a vélemény ilyen csúnyára sikeredett, tudjátok, hogy nem szoktam így kikelni magamból. Én tényleg nem ajánlom ezt senkinek... Igénytelennek, és rémesnek tartom.