Tanulj koreaiul XI. | Tagadómondatok

A kijelentő mondat szórendje után megígértem, hogy hozom a tagadómondatokat, és rögtön meg is írtam ezt a bejegyzést, viszont rájöttem, hogy túl sok minden van, amit tudni kell ahhoz, hogy értsétek ezeket, ezért került csak most sor rájuk. Nem lesz egy könnyű anyag, tehát szépen lassan haladjatok. Sajnos az igeidőket még mindig nem vettük, de igazából elég, ha a módszert tudjátok, és mikor rátérünk az igeidőkre, akkor menni fog ez is. Mielőtt belekezdenétek, ajánlom, hogy nézzétek át a prepozíciós posztot, ha még nem tettétek meg, mert azt itt már külön nem tudom elmagyarázni. Kezdjük is!

Tagadni koreaiul kétféle képen lehet, és lépéséről lépésre meg is nézzük mindkettőt.

1. Az 안 (an) szócska segítségével.

Ez határozószóként működik, és mindig a tagadni kívánt ige elé tesszük. (A példákban a magyar fordítás eléggé kusza lesz, de ez azért kell, hogy továbbra is lássátok/gyakoroljátok a szórendet, illetve csak így tudom éreztetni, minek hol kell lennie, és mi mit jelent. Előre is bocsi érte.)

Példa:

그    여자는    안    예뻐요

Az    (a) lány   nem     szép.

                     tagadás    ige

저는  생선을  안    좋아해요

Én        a halat   nem    szeretem.

                    tagadás       ige

저는    내일     학교에     안    가겠어요

én        holnap iskolába    nem    megyek.

                                    tagadás    ige

Cselekvő igék tagadása:

A cselekvő igék (tanulni, futni, enni, vásárolni, stb) cselesek, és ezekhez tudni kell, hogyan képezzük őket. Teljesen egyszerű: Főnév + 하다 (hada) = cselekvő ige. 

Példa 1 - Cselekvő igék

공부하다 = tanulni
공부 = tanulás  (elvettük az igéből a 하다 végződést, és máris kaptunk egy főnevet.)

실수하다 = hibázni
실수 = hiba

여행하다 = utazni
여행 = utazás

Tehát a cselekvő igéink mindig két részre bonthatóak: főnév + 하다  végződés.

Tagadásnál nincs más dolgunk, mint szétbontani a főnevet és a 하다 végződést, és a kettő közé betenni az 안 szócskánkat. Vagyis: Főnév + 안  + 하다 = cselekvő ige tagadás. 

Példa 2 - cselekvő igék tagadása

저는 공부를 안 했어요 

én       nem tanultam.

Itt a tanulni ige a 공부하다, mi pedig csúnya módon szépen leválasszuk a főnevet, vagyis megkapjuk, hogy 공부. (A prepozíciós posztban tanultak szerint jeleznünk kell, hogy ez a főnév a mondat tárgya, vagyis ahogy látjátok, betettük oda a 를 végződést). Most, hogy leválasztottuk a  főnevet, és megkaptuk a 공부 szócskát, és be is raktuk helyesen a tárgy jelölését jön a tagadás. Ugye azt mondtam, hogy miután leválasztottuk a főnevet, egyszerűen betesszük a tagadó szócskánkat, vagyis az 안-t a főnév után. Kukkantsatok vissza a példára, hogy így csináltuk-e! Miután betettük a tagadást, nincs más dolgunk, mint odabiggyeszteni a 하다 végződést. Igen, jól látjátok, hogy bizony nem ez a szó, vagyis nem egészen ez a szó szerepel a mondat végén. Annyi a titok, hogy a 하다  szócskát igeidőnek megfelelően kellett ragoznunk, ebből kaptuk a 했어요 végződést. De senki ne essen pánikba, ez a két szó ugyanaz, csak ragozva van, hogy helyes legyen a mondat. Most, hogy mindent megcsináltunk, meg is kaptuk az igénk tagadó alakját, ami nem más, mint a: 공부를 안 했어요. 

Tehát még egyszer, a 3 legfontosabb lépés a cselekvő igék tagadásakor: 

1. cselekvő ige szétbontása a főnév és 하다  végződésre.

2. A tagadószó (안) beillesztése a főnév után.

3. A 하다  végződés odabiggyesztése (megfelelő igeidőben ragozva).

(Az igeidőkről/ragozásról a következő posztokban! Nem baj, ha ezeket még nem tudjátok! Egyelőre elég, ha megvan a titok nyitja, és a rendszer.)

2. példa:

저는 실수를 안 했어요

én         nem hibáztam.

Itt a cselekvő igénk (hibázni) a 실수하다. Szépen leválasztjuk a főnevet, így megkapjuk, hogy 실수, odaillesszük a prepozíciót, aztán betesszük az 안 szócskát, és végül megfelelően ragozzuk a 하다 végződést, ami így megint csak 했어요 lesz. És ezzel meg is kaptuk ezt: 실수를 안 했어요 (nem hibáztam).

3. példa:

공부하다: tanulni → 공부 안 하다 : nem tanulni

실수하다 hibázni → 실수 안 하다: nem hibázni

일하다: dolgozni → 일 안 하다 nem dolgozni 

요리하다: sütni → 요리 안 하다: nem sütni

2. A -지 않다 (-ji anhda) végződés segítségével

És akkor itt is van a tagadómondatok másik fajtája (mert ugye azt mondtam, hogy kétféle képen tudunk tagadni). Ilyenkor a -지 않다 végződést az ige vagy melléknév végére illesszük, és a megfelelő módon ragozzuk (erről külön poszt hamarosan!)

Példa:

                                                                   그   여자는     예쁘지 않아요. 

                                                                    az    a lány          nem szép.

Ahogy látjátok, itt először szerepel az ige (예쁘 - szép), utána pedig odailleszted a tagadást (지 않아요 (ami most megfelelően van ragozva).

저는 생선을   좋아하지 않아요. 

Én    a halat        nem szeretem.

저는   내일   학교에   가지 않겠어요.

én   holnap   iskolába   nem megyek.

Cselekvő igék tagadása

Természetesen a cselekvő igéket lehet ilyen módon is tagadni. Ugyanúgy megcsinálhatjuk azt, hogy szétválasszuk a főnevet és a 하다 végződést, de sokkal egyszerűbb, ha szimplán odaillesztjük az ige végére.

저는 공부하지 않았어요 (jeoneun gongbuhaji anh-ass-eoyo) = Nem tanultam. 

공부하다: tanulni → 공부하지 않았어요: nem tanultam. 

Ennél nem bontottuk szét az igét, hanem egyszerűen elhagyjuk a 하다-ből a 다 végződést és a végére illesztettük a tagadásunkat.

Ugyanez a példa a szétbontós módszerrel:

저는 공부를 하지 않았어요 = Nem tanultam.

공부하다: tanulni → 공부를 하지 않았어요

Itt már szétbontottuk, beraktuk a prepozíciót (를) a főnév után, és a 하다  után raktuk a tagadásunkat.

*Vegyétek észre, hogy ilyenkor is rövidül a 하다, és eltűnik a 다.

저는 실수하지 않았어요 (jeoneun silsuhaji anh-ass-eoyo) = Nem hibáztam.

실수하다 hibázni → 실수하지 않았어요: Nem hibáztam.

저는 실수를 하지 않았어요 = Nem hibáztam.

실수하다 hibázni → 실수를 하지 않았어요: nem hibáztam.

Igen, ez a cselekvő ige dolog jó nagy szívás, de csak azért, mert egyelőre még nem vettük az igeidőket. Utána sokkal könnyebb lesz, nyugalom! 

Hogy melyiket használod a kettő közül, az igazából teljesen mindegy, mert a jelentésük ugyanaz. De ahogy az lenni szokott, vannak kifejezések, amik akkor hangzanak a legtermészetesebben, hogyha az 안 szóval tagadsz, míg mások akkor, hogyha a -지 않아요-val, de van, amit mindkettővel lehet mondani. Ezeket akkor fogod tudni megjegyezni, ha sokat hallod a nyelvet, és hallod, melyik kifejezéseknél melyiket használják. Például ha azt mondod, hogy valaki nem szép, akkor én azt vettem észre, hogy az az 안  szóval hangzik a legjobban, hisz mindenki ezzel használja. Nyilván érteni fogják akkor is, ha a -지 않아요-val mondod, és helyes is lesz nyelvtanilag a mondat, viszont kissé erőltetetten hat majd. 

Képesség

Mikor tudsz/nem tudsz valamit megtenni. (Pl. Nem tudok úszni. Nem tudok suliba menni.)

Hogy az életünk ne legyen olyan egyszerű, ebből is kétféle van.

1. 못 (mot)

A képletünk így néz ki: 못 + ige

오다 [oda]: jönni → 못 오다 [motoda] : nem tud jönni

하다 [hada]: csinálni → 못 하다 [mothada] : nem tudja megcsinálni/megtenni

쓰다 [sseuda]: írni → 못 쓰다 [motsseuda] : nem tud írni 

기다리다 [gidarida]: várni → 못 기다리다 [motgidarida] : nem tud várni

2. 지 못하다 (jimothada)

Itt a képletünk így változik: Ige + 지 못하다, tehát szimplán az ige végére csatoljuk.

뛰다 [ttwida]: futni → 뛰지 못하다 [ttwiji motada] : nem tud futni

그리다 [geurida] → 그리지 못하다 [geuriji motada] : nem tud rajzolni

보다 [boda] → 보지 못하다 [boji motada] : nem lát

말하다 [malgada]→ 말하지 못하다 [malgaji motada] : nem tud beszélni

Ahogy látjátok, ezek is cselekvő igék, vagyis mindig levesszük a 다 végződést, és úgy illesszük be a 지 못하다-t.

Na és akkor most kitérnék egy fontos dologra. Hogy mi a leglényegesebb különbség az 안 / –지 않다 és a 못 / –지 못하다 között. Az első páros ugyebár egy szimpla tagadás (angolosoknak mondom, hogy ez a don't-nak felel meg), míg a második páros arra utal, hogy valamihez nincs meg a képességed, lehetőséged, stb (angolban ez a can't). Azonban az 안 / –지 않다 páros amolyan "én döntöttem úgy, hogy nem teszem meg" kifejezés. Szóval, ha azt mondod: 어제 전화 안 해서 미안해 (Sajnálom, hogy nem hívtalak tegnap/vagyis az 안-al fejezed ki) akkor azzal arra utalsz, hogy te nem akartad felhívni az illetőt, te döntöttél úgy, hogy nem hívod fel, saját akaratodból nem hívtad fel. Amivel akár meg is bánthatsz valakit, szóval erre nagyon oda kell figyelni. Viszont ha azt mondod, hogy 어제 전화 못 해서 미안해 (Sajnálom, hogy nem tudtalak felhívni tegnap), tehát a 못-al használod, akkor azt jelenti, hogy rajtad kívül álló okok miatt nem tudtad felhívni, nem te döntöttél úgy, hogy nem hívod fel, hanem valami miatt nem tudtad megtenni. 

Szóval sose felejtsd el, hogy az  안 / -지 않다 azt jelenti, hogy saját döntésed alapján nem teszel meg valamit, míg a 못 / -지 못하다 azt, hogy rajtad kívül álló okok miatt nem vagy rá képes.

Nem tudom, mennyire sikerült jól elmagyaráznom a dolgokat, mert ez tényleg egy nehéz rész, és az igeidőket és a ragozást sem vettük még, szóval ez bekavarhat. De ezek hamarosan következnek, és akkor vissza tudjátok nézni ezt a posztot, és jobban megértitek majd.

Továbbra is ha bármi kérdés van, írjatok kommentbe! Jó tanulást!

Szószedet II.

*A szószedetekben ki fogom írni romanizálva a szavakat, de a nyelvtanulós posztokban nem. Tudom, hogy szívás, de muszáj, hogy menjen romanizálás nélkül is az olvasás, mert az átírásból tanulni a kiejtést nagyon nem lesz jó. 

Főnevek:

나라 (nara) = ország

가방 (kabang) = táska/hátizsák

창문 (changmun) = ablak

잡지 (jabji) = magazin

방 (bang) = szoba

냉장고 (naengjang-go) = hűtőszekrény

개 (kae) = kutya

강아지 (kangaji) = kölyökkutya/kiskutya

고양이 (koyangi) = macska

쥐 (jwi)  = patkány, egér

펜 (pen) = toll

전화기 = phone

커피 (keopi)= kávé

식당 (sikdang) = étterem

건물 (geonmul) = épület

텔레비전 (tellebijeon) = televízió

미국 (mikuk) = USA

캐나다 (kaenada) = Kanada

호텔 (hotel) = hotel

학교 (hakgyo) = iskola

은행 (eunhaeng) = bank

Határozószavak:

안 (an) = bent

위 (wi) = fent

밑 (mit) = lent

옆 (yeop)= mellett

뒤 (dwi) = mögött

앞 (ap) = előtt

여기 (yeogi) = itt

Ige:

있다 (itta) = lenni valahol

Melléknév:

있다 (itta) = birtokolni valamit

Tedd próbára a tudásod egy teszttel!

Tanulj koreaiul XI. | "lenni" (이다)

(Ajánlott poszt a bejegyzés előtt: Prepozíciók)

Angolul ez sokkal jobban hangzik, ott a mai anyag tartalma egyszerűen leírható a "to be"-vel. Koreaiul ez szimplán úgy hangzik, hogy: 이다 (ida). Magyarul ez a lenni főnévi igenév, és annak ragozása, vagyis:

Vagyok/voltam/leszek

Vagy/voltál/leszel

Van/volt/lesz

Vagyunk/voltunk/leszünk

Vagytok/voltatok/lesztek

Vannak/voltak/lesznek

Az "이다 " ezt az összeset jelenti. Ami nálunk bonyolíthatná a dolgokat, hogy E/3-ban mi nem használjuk a lenni igét, tehát nyilván nem mondunk olyat, hogy "Ő szép van/Ő van szép." De nyugalom, mert az 이다  teljesen más okból lesz bonyolult, nem ezért. 

Tegyük fel példának okáért, hogy azt mondom:

Éhes vagyok.

Hogy hangzik ez koreaiul? 

Így: 나 배고파. (na baegopa)

Na már most... hol van ebben az 이다  akár ilyen, akár ragozott alakjában? Sehol, ugye? Persze, hogy ugye. Egy betűt se látok, ami akár hasonlítana az 이다  szócskánkra.

Vagy itt van ez a mondat:

Te szép vagy.

Koreaiul: 너는 예쁘다 (neoneun yeppeuda)

Én már megint sehol nem látom az 이다  szócskánkat, se így, se ragozva. Hát ti? Ti se, ugye? Szóval akkor most hogy is van ez?

Hát az a helyzet, hogy az 이다-t nem ilyen helyzetekben használjuk! Vagyis nem használjuk akkor, amikor azt mondjuk, hogy valami valamilyen: azaz nem használjuk melléknevekkel! Ha azt mondom, hogy szép vagyok, okos vagyok, álmos vagyok, magas/alacsony, fáradt, szomorú, ideges, tehetetlen vagyok/vagy/van/volt, akkor NEM az 이다-t használom! Oksi? Melléknév és 이다 nincs. 

Viszont, ha valami ilyesmit mondok, akkor azt már az 이다-val teszem:

Én nő vagyok.

Te nő vagy.

Mi nők vagyunk.

Stb.

Vagyis az 이다-t FŐNEVEKKEL használjuk, azért, hogy jelezzük, hogy a főnév egy főnév. Mint ahogy a prepozícióknál azt jeleztük, hogy ki a mondat alanya és mi a tárgy. Az 이다 a főnevet jelöli. (Ha még nem tanulmányoztátok át a prepozíciós posztot, tegyétek meg, mert innentől úgy tekintem, hogy tudjátok! (Sajna nem fogom tudni minden posztban újra elmondani, hogy mi micsoda, mert eltérnénk a tárgytól, így minden új posztban úgy tekintem, hogy a korábbi posztok anyagát már tudjátok.))

A struktúra így néz ki:

[főnév은/는] [másik főnév][이다]

Példa:

Én는 nő이다 = Én nő vagyok.

나 = én
여자 = nő

A koreai mondat így nézne ki: 

나는 여자이다 = Én nő vagyok.

Vegyétek észre, hogy az 이다 mindig a második főnév után áll. És bár úgy tűnik és úgy is érződik, hogy az előző mondatunkban a "nő" a tárgy, de nem így van. Az igék igen, de a melléknevek és az 이다 NEM tudnak egy tárgyhoz kapcsolódni!

Visszautalva a prepozíciós posztra:

Ha a "nő" szavunk egy tárgy lenne, akkor így kellene kinéznie a mondatnak: 나는 여자를 이다. (Uh, de csúnya, még a hangzása is rossz.) Ha a "nő" szó ebben a mondatban a tárgy funkcióját töltené be, akkor a 여자 (nő) szó után ott kéne állnia a 를 prepozíciónak, jelezve, hogy ez a szó a mondat tárgya. De nem így van, mivel az 이다 NEM kapcsolódhat egy tárgyhoz, CSAKIS egy főnévhez!

* Kérlek tartsátok észbe, hogy még nem vettük az igeidőket, és a ragozást! Éppen ezért az 이다 szavunkat sem ragozva mutattam be nektek, azonban szinte mindig ragozzuk, annak megfelelően, hogy kivel és milyen időben beszélünk! Ez majd egy következő anyag témája lesz!

Ennyi is lett volna ez a poszt. Ha kérdésetek van, nyugodtan tegyétek fel kommentben!