Műfaj: zombifilm, thriller, akció, horror
Játékidő: 118 perc
Dátum: 2016. július 20.
Főszerepben: Gong Yoo (Seok-Woo), Kim Soo-Ahn (Soo-An), Jung Yu-Mi (Sung-Gyeon), Ma Dong-Seok (Sang-Hwa), Kim Eui Sung (Yong-Suk), Choi Woo-Sik (Young-Gook), Ahn So-Hee (Jin-Hee), Jang Hyuk-Jin (Ki-Chul), Shim Eun-Kyung (A potyautas)
Ismertető: A főhősünk, Seok-Woo épp most van túl egy váláson. A munkájába temetkezik, nem marad sok ideje a kislányára, Soo-An-ra, aki az anyja és az apja között ingázik. Születésnapjára pedig nem kér mást, csakhogy az anyjához utazhasson Busanba. Így Seok-Woo vonatra száll Soo-Annal, és Busan felé veszik az irányt. Ám nem számítanak arra, hogy egy járvány milliónyi embert fertőz meg, és változtat zombivá: a vonaton is. A zombik már minden várost elértek, úgy tűnik, egyedül Busan a biztonságos pont. Vajon biztonságban elérik a várost, vagy mind meghalnak?
Véleményem: Ha valaki arra számít, hogy ez valami amerikai stílusú zombis film, akkor az gyorsan vesse el ezt a gondolatot, mert szó sincs erről! Ezek a zombik sokkal durvábbak és
gyorsabbak, mint a nyugati fajtársaik. Rohantak, mint az őrült, és úgy cincálták az embereket, hogy szemmel szinte követni sem lehetett. Nagyon gyorsan történt minden. Akit célba vettek, annak esélye sem volt arra, hogy elmeneküljön, egyszerűen biztos volt, hogy megfertőzik. Őszintén szólva, az egész film alatt
féltem. És hogy kiszámítható lett volna, kik maradnak életben? Ugyan!
De kezdjük is az elején. Adott Seok-Woo, egy túl sokat dolgozó férfi, akinek nincs ideje a kislányára, és Soo-An, aki nem akar mást, csak az apja figyelmét. Seok-Woo a történet elején egy eléggé önző figura, aki csak magával (és jobb esetben a lányával) törődött, felőle mások akár fejen is állhatnak, akkor sem érdekli a sorsuk. Talán ezért is volt olyan rossz viszonyban a lányával, akit főleg az anyja nevelt, és személyiségben egyáltalán nem hasonlított az apjára. A dolgok onnan indulnak be, hogy Soo-An arra kéri az apját, hogy vigye el Busanba az anyjához szülinapja alkalmából. Seok-Woo pedig mit van mit tenni, eleget tesz a kérésnek, és felszállnak a Busanba tartó vonatra (bár hogy egy jól kereső férfi miért száll vonatra autó helyett, fel nem foghatom). És ekkor szabadul el a pokol.
Egy
járvány tört ki, ami zombivá változtatta az embereket, akik pedig mindenkit, aki csak élt és mozgott megfertőztek. Na de nem ám akárhogyan, szinte kiharapták az emberek torkát, vagy lendületből leharapták a fél kezét. Először csak egyetlen zombilány szállt fel a vonatra, de mire a filmnek vége lett, nem volt élő ember a vagonokban, sőt, máshol se nagyon. Olyan tempóban fertőzték meg az embereket, hogy csak pislogtam. A nagyobb városok is hamarosan teljesen zombiuralom alá kerültek, így a Busanba tartó vonat utasai sehol sem tudtak biztonságban megállni. Először nagyjából husan maradtak életben, és úgy tűnt, hogy többé kevésbé segítik egymást, de aztán, mikor azt hitték, hogy a csapat egyik fele megfertőződött, egymás ellen fordultak. Kicsit megértettem ezt a helyzetet, kicsit mégsem. Végül is a saját életüket mentették, de közben semmi bizonyíték nem volt arra, hogy a többiek tényleg fertőzöttek. Ezek a többiek voltak azok, akiről a néző azt hihette, nehézségek árán, de mind életben maradnak majd, és eljutnak Busanba. De nem így történt. Fogalmam sem volt, ki mikor fog meghalni, és ez adott egy
kiszámíthatatlan hangulatot az egész filmnek, amitől a körmömet rágva néztem, ahogy egyik szereplő hal a másik után. Teljesen jogosan izgultam egy-egy emberért, hisz akár ő is meghalhatott (és sok esetben meg is halt). Tetszett, hogy nem lehetett tudni, ki lesz a következő, de közben szomorú is voltam, mikor a kedvenceim sorra hullottak. Ez a kiszámíthatatlanság adta a lelki löketet a filmnek.
Emlékeztek, hogy az elején azt írtam, Seok-Woo önző volt? A történet legelején simán hagyta volna, hogy a többi ember a zombik áldozata legyen, csak hogy magát és a kislányát mentse. De ahogy haladt a történet Seok-Woo is vele változott, és végül ő lett az, aki összetartotta a kis csapatot és megvédte az embereket. Tetszett, hogy ilyen irányba változott, mert ha önző marad, lehet nem szerettem volna meg ennyire.
Soo-An volt az apja tökéletes ellentéte, egy végletekig önzetlen, naiv kislány, aki mindenkinek segíteni akart, mindenkiért visszarohant, nem hagyott hátra senkit. Bár Seok-Woo próbálta arra tanítani, hogy néha törődjön saját magával, Soo-An nem volt erre képes.
Sang Hwa és
Sung Kyung egy tipikus kis házaspár voltak. Olyan aranyos volt, ahogy egymás mellé tették a nagydarab, durva külsejű férfit, és a kis alacsony, vékony, törékeny nőt, én mindig imádom az ilyen felállást egy pár között. Sang Hwa pontosan Seok-Woo ellentéte.
Neki mindene a családja, a felesége és a kisbaba. Mindenkit, a családját és barátait is védelmezte a végsőkig, még Seok-Woo-t is, akit amúgy seggfejnek tartott.
Nem egyszer ment vissza érte, hogy megments, vagy segített a lányának.
Jó volt nézni, ahogy ezek ketten összefogtak annak ellenére, hogy ellenkeztek a nézeteik, és igyekeztek megvédeni, és épségben Busanba juttatni a csapatot.
Még Yong-Sukról írnék pár sort: utáltam, úgy ahogy volt. Egy velejéig romlott, önző dög volt, aki mások élete árán mentette magát. Szó szerint kilökte az embereket a zombik elé. Már alig vártam, mikor fertőzik végre meg őt is, mert az összes kedvenc szereplőm miatta halt meg.
Összességében nekem nagyon tetszett ez a film, pedig nem vagyok egy nagy zombi rajongó. Izgalmas volt, kiszámíthatatlan, és lendületes. Úgyhogy én mindenkinek tudom ajánlani, főleg ha Halloweenre keres filmet, ahogy én is tettem.
