Tabuk Koreában: Szex és szexualitás (2. rész)

Ha még nem olvastad, kezd az 1. résszel!

Dél-Koreában, ahol a konfucianizmus mélyen beágyazódott a társadalmi kultúrába, az iskolák gyakran úgy kezelik a szexuális felvilágosítást, mint egy kellemetlenséget, amit egy 20 perces videóval el lehet intézni. Bár az élmény iskolánként változó lehet, egy névtelen megkérdezett (Fresh., UIC, Underwood Div.), aki Koreában született és ott is tanult, a Yonsei Annalsnek adott interjújában elmondta, hogy náluk a felvilágosítás során a tanár csak videókat mutatott a szexuális bűncselekmények megelőzéséről, illetve elméleti magyarázatokat arról, hogyan működik a szex. „A diákok egyszerűen kikapcsoltak a szexoktatás alatt; senki sem figyelt igazán, mert nem tartották fontos órának” – idézi vissza az élményt.

Az oktatás másik hiányossága, hogy az iskolák ritkán adnak lehetőséget a diákoknak arra, hogy átgondolják a szex következményeit, vagy megértsék, hogyan működik a szex a való életben. „Volt egy óránk, ahol homokzsákokat kellett magunkra rögzítenünk, amelyek nagyjából egy valódi baba súlyát adták, hogy jobban megértsük a terhességet” – meséli Park Jin-woo (Soph., Politikai Tudományok és Nemzetközi Tanulmányok), aki korábban egy japán nemzetközi iskolába járt. „Meg kellett néznünk egy videót egy szülésről, hogy megtanuljuk, hogyan születik a gyermek, és milyen felelősségek követik a szexet” – tette hozzá Park.

Dél-Koreában a szexoktatás még az alapvető mechanizmusokat sem magyarázza el, és nem elégíti ki a hormonális tinédzserek kíváncsiságát, akik emiatt más módszerekhez nyúlnak: barátoktól kérdeznek, pornót néznek vagy az interneten kutakodnak. A diákok tényleges szexuális tudása csupán 3,7 pont a 10-ből, miközben saját megítélésük szerint 7,27 pontot értenek.

A SZEX KIVEZETÉSE A SÖTÉTSÉGBŐL

Miután rávilágítottunk a koreai szexoktatás hiányosságaira, könnyen az lehet a benyomásunk, hogy Korea még mindig nagyon konzervatív. Ugyanakkor van egy reménysugár: az ország fokozatosan nyit a „szexbeszélgetés” normalizálása felé. Népszerű koreai YouTube-csatornák, mint a Spooning és a Daisy, oktató tartalmakat kínálnak olyan témákról, mint az önkielégítés, síkosítók vagy szexjátékok. A Spooning 53,7 millió, a Daisy pedig 49 millió követővel rendelkezik; ezek a számok is azt mutatják, hogy egyre több koreai nyitottabb a szex iránt, és természetesnek, életük szerves részének tekinti azt.

Ugyanakkor néhány népszerű YouTube-csatorna még nem jelenti azt, hogy a hétköznapi koreaiak kényelmesen beszélnek a szeretkezésről. Ami igazán szükséges, az egy olyan általános társadalmi légkör kialakítása, amely normalizálja a szexet. Egy probléma diagnosztizálásához és megoldásához először meg kell tudni nevezni a problémát – ugyanez igaz a szex kérdéseire is.

FOGAMZÁSGÁTLÁS

Egy gyógyszertár pultjánál nem éppen ideális a szexuális életről, a hüvelyi vérzésről vagy a mell érzékenységéről beszélgetni. Arra pedig végképp nem alkalmas helyszín, hogy valaki részletesen átbeszélje, hogyan kezelje a hormonháztartását. Pedig ezek mind létfontosságú kérdések akkor, amikor valaki szájon át szedhető fogamzásgátlót használ – ezek ugyanis Koreában vény nélkül kapható (OTC) készítménynek számítanak.

Ennek következtében a magánszféra hiánya és a szakmai odafigyelés korlátozottsága miatt sok koreai nő nem megfelelő tájékoztatás mellett vásárol fogamzásgátló tablettát, elegendő használati ismeret nélkül.

Ironikus módon a jelenlegi gyakorlat, amely elvileg megkönnyíti a fogamzásgátlókhoz való hozzáférést, valójában eltántoríthatja a koreai nőket attól, hogy valóban éljenek a reproduktív egészségük feletti kontroll lehetőségével.

A Koreai Szülészeti és Nőgyógyászati Társaság (KAOG) adatai szerint a koreai nők mindössze 2,5 százaléka szed fogamzásgátló tablettát, szemben az Egyesült Államokban mért 14,3 százalékkal és az új-zélandi 40 százalékkal.

Jelenleg a Koreai Élelmiszer- és Gyógyszerbiztonsági Hatóság (KFDA) minden fogamzásgátló készítményt vény nélkül kapható gyógyszernek (OTC) minősít, két termék kivételével.

A szájon át szedhető fogamzásgátlók különböző mennyiségű ösztrogént és progesztint tartalmaznak. Ezek a hormonok a peteérés gátlásával, valamint a méhnyaknyák besűrítésével előzik meg a terhességet, így megnehezítik, hogy a spermiumok eljussanak a petesejthez. A méhnyak állapotának megváltozása emellett azt is gátolja, hogy a megtermékenyített petesejt beágyazódjon a méh falába. Megfelelő szedés mellett a tabletták akár 99%-os hatékonyságúak.

A nők ezeket a tablettákat bármelyik gyógyszertárban megvásárolhatják orvosi recept nélkül. Ezzel szemben a sürgősségi fogamzásgátlók – közismert nevükön az „esemény utáni” tabletták, amelyeket védekezés nélküli együttlét után lehet bevenni – receptkötelesek.

Ez a besorolás ellentétes az olyan országok gyakorlatával, mint az Egyesült Államok, Japán, Új-Zéland és Anglia. (Az Egyesült Államokban a 18 év alatti nőknek orvoshoz kell fordulniuk, ha sürgősségi fogamzásgátló tablettát szeretnének vásárolni.)

„Ez egy elavult, az 1970-es évekből származó szabályozás, amikor a fogamzásgátló tablettákat népességszabályozási kezdeményezés részeként juttatták el a gyógyszertárakba” – magyarázta Cheong Ho-dzsin, a KAOG alelnöke. „A tablettahasználat kirívóan alacsony aránya jól mutatja, hogy ez a rendszer nem segíti a nőket.”

Koreában a leggyakrabban alkalmazott védekezési módszerek az óvszer, a megszakításos közösülés (a hüvelyen kívüli ejakuláció) és a menstruációs ciklus követése (a legtermékenyebb napok kerülése). Ezeknél a módszereknél 15–20 százalék az esélye annak, hogy terhesség következik be.

A KFDA egyik illetékese szerint a vény nélkül kapható és a receptköteles gyógyszerek közötti fő különbség a klinikai biztonság. „Azokat a készítményeket engedélyezzük szabad forgalmazásra, amelyekről az idő során bebizonyosodott, hogy biztonságosak.”

Cheong nem ért egyet ezzel.

„Egy orvos első és legfontosabb feladata a tanácsadás” – mondta.

„Nem az a cél, hogy bonyolult vizsgálatokat végezzünk a nőkön azért, mert aggódunk a gyógyszer biztonságossága miatt. Azért van rá szükség, hogy átbeszéljük, mire lehet számítani a fogamzásgátló tabletta szedésekor, és hogyan kell azt helyesen alkalmazni; egy olyan biztonságos közegben, ahol a szexuális egészségről is nyíltan lehet beszélni. Az ilyen gyakorlat ösztönözné a nőket a készítmény használatára.”

Cheong úgy véli, hogy a receptköteles fogamzásgátlók 2008-as bevezetése hozzájárult az abortuszok számának csökkenéséhez: míg 2005-ben 340.000 beavatkozást végeztek, addig 2010-re ez a szám 170.000-re esett vissza. Jelenleg Koreában a Bayer Schering Pharma két készítménye érhető el orvosi recepttel.

A Yaz és a Yasmin kombinált hormontabletták, amelyek drospirenont (a progeszteron szintetikus változatát) tartalmazzák. Ez az összetevő csökkentheti a menstruáció idején jelentkező puffadást, ugyanakkor lehetséges szívproblémákat is okozhat, ami több ezer peres eljáráshoz vezetett.

2012 április 10-én az amerikai Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hivatal (FDA) bejelentette, hogy szigorúbb figyelmeztetéseket vezet be a drospirenont tartalmazó fogamzásgátló készítmények esetében. Ezután a KFDA röviddel később közleményt adott ki, amelyben arra kérte az orvosokat és gyógyszerészeket, hogy tájékoztassák a betegeket.

A szájon át szedhető fogamzásgátlókat a lehető legnagyobb védelem érdekében minden nap, azonos időpontban kell bevenni. Az első alkalommal használóknak a menstruációjuk első napján kell elkezdeniük a szedést, és a tabletták egy héten belül fejtik ki a hatásukat.

A Koreában elérhető legtöbb típus 21 tablettát tartalmaz, amelyek azonos mennyiségű, mesterségesen előállított progesztin- és ösztrogénszármazékot tartalmaznak. Három hét szedés után a nő tarthat hét nap szünetet, ami alatt megjön a szokásos menstruáció, vagy azonnal elkezdhet egy új levelet, hogy elkerülje a vérzést.

A kihagyott tabletták esetén a megfelelő teendők ismerete kulcsfontosságú. Például ha egy nő a ciklus első két hetében két tablettát kihagy, azokat azonnal be kell vennie, és a következő hét napban kiegészítő védekezést, például óvszert, kell alkalmaznia. Ha azonban háromnál több tabletta marad ki, új levéllel kell újrakezdenie a szedést.

A szedési szabályokon túl az egyes márkák hormontartalmában meglévő összetett különbségek miatt is indokolt az orvosi konzultáció. A nők eltérő mellékhatásokat tapasztalhatnak, az orvos pedig fel tudja mérni a panaszok mértékét, és szükség esetén más készítményre való áttérést javasolhat.

Forrás: ITT

Ha van rá lehetőséged és szívesen támogatnád a munkám, akkor ezt az alábbi gombra kattintva megteheted.

Pigpen (webtoon)

Cím: Pigpen

Műfaj: webtoon, thriller, pszichológiai, misztikus, horror

Ország: Dél-Korea

Írók: Kim Carnby és Cheon Beom Sik

Fejezetek száma: 68

Kiadás: 2020

Leírás: Pihentető menekülés a paradicsomba… vagy halálos csapda?

Song Jinhyeok egy lélegzetelállító tengerparton ébred, de fogalma sincs, ki ő, vagy hogyan került oda. Bárhogy próbálja összerakni a történteket, nem könnyű kibogozni ezt az őrjítő rejtélyt úgy, hogy mindenegyes nyom újabb, őrjítő kérdésekhez vezet… és a család, amely befogadja őt, korántsem az, aminek látszik.

Véleményem: Srácok... esélyetek sincs arra, hogy kitaláljátok, mi folyik itt. 

Én úgy ugrottam bele, hogy még a műfaját sem néztem meg, csak megláttam Kim Carnby nevét, és nekiálltam olvasni. A Sweet Home és Bastard után én már nem kérdőjelezem meg ezt az embert.

Ebben a történetben semmit nem tudsz előre kitalálni. Persze aki sok hasonló műfajú történetet olvasott, annak valószínűleg lesz némi fogalma arról, hogy nagy vonalakban mi folyhat itt; de az utolsó fejezetekig még ő sem fogja tudni összerakni a teljes képet. Mert a teljes kép egy őrület.

A történet ott kezdődik, hogy Song Jinhyeok felébred egy festőien szép szigeten; amin egyébként semmi más nem festői és nem szép. A világon semmire nem emlékszik; sem a nevére, sem a múltjára, azt is csak azért tudja, hogy fiú, mert... Nos. Miután valahogy kisakkozta, hogy biztos hajótörött lett (bár hogy milyen hajóra szállt fel, mikor, miért és hová tartott, azt nem tudja), elindul, hogy felfedezze a szigetet. Nem tart sokáig, hogy találjon egy nagyon indokolatlan panziót, amit egy hátborzongató család üzemeltet. Két szülő, és három gyerek, ebből az egyik egy bogárkínzó, disznóölő kb. 12 éves copfos kislány, a másik egy majdnem-de-mégsem céda leányzó, a harmadik pedig egy magas, nem túl szószátyár srác, aki kvázi csak akkor szólal meg, amikor azzal fenyegeti Jinhyeokot, hogy megöli. Hupsz. A szülők közül az apa hívő; de a Bibliája egy üres lapokkal teli könyv. A majdnem-de-mégsem céda leányzó imád olvasni; de a könyv, amit olvas üres lapokból áll. A család egy panziót vezet, de nincsenek vendégeik, csak szökőévente egyszer; és azokat is (látszólag) megölik. Most azt hiszed, kitaláltad, mi történik itt, mi? Bocsi, de még mindig fogalmad sincs.

Miután Jinhyeok rájön ezekre az apróságokra, illetve arra, hogy talán nem kellene megennie a vacsorát, amit főznek neki, mert lehet, hogy drog van benne, teljesen kiakad, és őrjöngeni kezd, aminek az lesz az eredménye, hogy a család bezárja a csávót egy faházba; ahonnan észrevesz egy kisfiút, aki lehet, hogy a család legfiatalabb gyermeke? De akkor hol volt egészen eddig, és miért nem beszélt róla senki? És miért van nála Jinhyeok telefonja? Ahogy te nem tudod, úgy Jinhyeok sem tudja.

Aztán megjelenik a képben egy néhai k-pop sztár, aki most már jobb napokon sem emlékeztet régi önmagára; szakállas, dagi, ápolatlan. Amolyan mindenesként dolgozik a családnak, akik (látszólag) fizetségként drogot adnak neki (merthogy az ürge egy lecsúszott néhai k-pop sztár). De nem biztos, hogy a fizetség drog. Ez a srác Taehui, és első és legfontosabb szerepe, hogy figyelmezteti Jinhyeokot: bizonyítsa be az értékét a családnak, ha nem akarja, hogy ő legyen az aznap esti vacsora. Ugyanis elképzelhető, hogy a család nem is drogot tesz a vacsiba; lehet, hogy emberhúst esznek.

Vagy mégsem?

Tulajdonképpen fogalmad sincs (és valószínűleg tévedsz). És ez a legjobb az egészben: nagyjából az utolsó fejezetekig elképzelésed sincs, hogy mi történik, de amikor kiderül, az a legélvezetesebb katarzis.

Vannak elejtett félmondatok, foszlányokban visszatérő emlékek, itt-ott megtalált papírfecnik számokkal, meg egy disznóól, aminek Jinhyeok a közelébe sem mer menni, mert... Miért is? És van a világ a szigeten túl, ahová Jinhyeok elvileg nagyon szeretne visszatérni. De ebben se legyél olyan biztos. Még akkor sem jársz közel a megoldáshoz, ha a cselekmény ellentétét hiszed el.

A történet legizgalmasabb karaktere a főszerplő, aki nem emlékszik a múltjára. És mivel nem emlékszik a múltjára, tiszta lappal indul az olvasó előtt, de legfőképpen saját maga előtt. Nagyon izgalmas, mivé fejlődik Jinhyeok, amint elkezd visszatérni az emlékezete, és a ki is van hangsúlyozva a történetben, mennyire megváltoztatják őt az átélt események. (Itt szeretném megjegyezni, hogy emiatt nekem volt egy ötletem, mire akarhat kifutni a történet, de közelében sem voltam a valóságnak. Ezt egy egész kicsit bánom, mert nagyon izgalmas koncepciót találtam ki. Másrészt lenyűgözött, mennyire kiszámíthatatlan a történet, és mennyire nem jártam mégcsak a közelében sem a megoldásnak.) A történet nem próbálja meg sem áldozat, sem  gonosztevő szerepében bemutatni Jinhyeokot. Nincsenek ilyen szélsőségek, csak a morálisan szürke valóság. A történet nem akarja megmondani neked, hogy sajnáld vagy elítéld őt, ez mind a te interpretációdon múlik, és ez a nyitottság, ez az olvasói szabadság nekem nagyon tetszett. Kim Carnby lehetetlenül jó karaktereket ír.

Zseniális ez a történet. Zseniális a hangulata, a feszültség, ahogy felépíti a cselekményt és az érzelmeket addig a pontig, ahol már nem lehet tovább építkezni, és összeomlik az egész. És ekkor nyer értelmet minden. Ha tudsz és szeretsz out-of-the-box (tehát kreatívan, konvencióktól mentesen) gondolkodni, ezt a történetet nagyon fogod szeretni. Persze legyél egy picit őrült is; a megoldást akkor értékeled a legjobban.

És ha most azt gondolod, hogy igazából nem is mondtam semmi konkrétat erről a történetről, akkor nagyon jól látod a helyzetet. Minden spoileres lenne, még a karakterek ismertetése is. Úgyhogy szaladj, és olvasd el, hogy megtudd, amit itt nem tudtál meg!

Tabuk Koreában: Szex és szexualitás (1. rész)

A fotón óvszerekből készült installációk láthatók egy óvszerkiállításon,
amelyet 2020-ban rendeztek a dél-seouli Seocho kerületben. [YONHAP]

Az emberek körülbelül hatmillió éve lakják a Földet, mégis az egyik legalapvetőbb, az emberiség által ismert ösztön Koreában még mindig tabunak számít: a szex.

Mindig is ez volt az elefánt a szobában, olyannyira, hogy a koreai gyerekek és tinédzserek mit sem sejtenek róla, és kínosan érzik magukat a témától. Még a médiában is megjelentek olyan esetek, amikor a tinédzserek műanyag zacskókat vagy folpackot használnak óvszer gyanánt.

Vajon miért nem a megfelelő módon védekeztek?

Egyes beszámolók szerint a tinédzserek erre azt mondták, hogy az óvszer vásárlása „kínos”, mivel a koreai társadalom rossz szemmel nézi, ha a kiskorúaknak köze van a szexhez.

A Naver kérdés-válasz felületén, a Jisik In oldalon több bejegyzés is megjelent, ahol a felhasználók arról érdeklődtek, vajon az ilyen módszerek mennyire hatékonyak a hagyományos fogamzásgátláshoz képest. Néhányan azt is hozzátették, hogy „túlságosan szégyellték óvszert venni”. Mások pedig azt kérdezték, mi történik, ha az együttlét közben elszakad a műanyag zacskó, illetve elfogadható-e a használata, ha előtte kimossák.

A képen egy iskolai szexuális felvilágosító óra látható.
[JOONGANG KÉP]

Néhány tinédzser a saját tapasztalatait is megosztotta: volt, akitől személyigazolványt kértek, amikor a kisboltban óvszert próbált vásárolni, sőt olyan is akadt, akinek az eladó egyszerűen megtagadta az eladást.

A dél-koreai Oktatási Minisztérium és a Járványügyi és Betegségmegelőzési Ügynökség 2021-es felmérése szerint a szexuális tapasztalattal rendelkező, összesen 60.000 megkérdezett általános és középiskolás diák 34,5 százaléka azt válaszolta, hogy „csak néha” vagy „soha” nem használt fogamzásgátlást.

(Itt fontos tisztázni, hogy az itt említett "általános és középiskolások" Koreában a "middle and high school" korosztálynak felelnek meg, tehát 12-15 és 15-18 évesek. (A szerk.))

A Járványügyi és Betegségmegelőzési Ügynökség egy másik, szintén 2021-es kutatása szerint mindössze 67,8 százalék mondta azt, hogy az elmúlt 12 hónapban részt vett iskolai szexuális felvilágosításon. Ez alacsonyabb a 2018-as 78,6 százaléknál, és 2011 óta a legalacsonyabb arány.

MI A PROBLÉMA A SZEXUÁLIS FELVILÁGOSÍTÁSSAL KOREÁBAN?

Sok koreai szerint iskolás évei alatt alig tanult valamit a témáról, mert a szexuális felvilágosítás gyakran kitérően kezeli az érzékeny kérdéseket. Az óraszám is nagyon alacsony: sokszor mindössze egy-két alkalomból áll, amelyet az iskolaorvos vagy az egészségügyi tanár tart.

– Miféle szexuális felvilágosítás? Én csak arra emlékszem, hogy néztünk néhány videót, de arra nem, miről szóltak – mondta a 19 éves, Incheonban élő Shin Suh-ji. – Az órákon senki nem figyel igazán, mert túl homályosan fogalmaznak, nem mondanak konkrétumokat, és azt végképp nem mutatják be, hogyan kell használni a fogamzásgátló eszközöket.

Az Oktatási Minisztérium azt ajánlja, hogy az általános iskolától a középiskoláig minden évfolyamon évente legalább 15 óra szexuális felvilágosítást kapjanak a diákok. Ez azonban nem része a hivatalos tantervnek: az úgynevezett kereszttantervi programba tartozik, ami azt jelenti, hogy a tanároknak nem kötelező a rendes tanórák keretében megtartaniuk ezeket az órákat.

Figyelembe véve, hogy Koreában kiemelt jelentőséget tulajdonítanak az egyetemi felvételihez szükséges tantárgyaknak – például a matematikának vagy az angolnak – más tárgyak, mint a testnevelés vagy a művészetek, gyakran háttérbe szorulnak. Így esik ki a szexuális felvilágosítás is.

A tanárok részéről is egyre több aggodalom merül fel amiatt, hogy a korlátozások miatt sokszor nem egyértelmű számukra, pontosan mit és milyen mélységben taníthatnak a diákoknak.

– A tanárok tisztában vannak vele, mennyire hiányos volt korábban, és sokszor még ma is, a szexuális felvilágosítás, ezért sokan igyekeznek tartalmasabbá és hasznosabbá tenni ezeket az órákat – mondta egy általános iskolai pedagógus a Korea JoongAng Dailynek. – De amikor egy tanár részletesebben belemegy a témába, a dühös szülők néha betelefonálnak, és számon kérik, miért a szexről tanult a gyerek az iskolában, amikor inkább matematikai képletekkel kellene foglalkoznia. Ez komoly dilemmát okoz: a szexualitást nem lehet egyszerűen a szőnyeg alá söpörni, ugyanakkor nincs egyértelmű, részletes iránymutatás arra, hogyan kellene jól kezelni ezt a kérdést.

– Mindenki ismeri a „hogyan találkozik a hímivarsejt a petesejttel” történetet, de azt már senki nem akarja, hogy a gyerekek a hogyanról is tanuljanak – tette hozzá a tanár. – Az egész folyamat [a szex] kimarad. Koreában ez egyszerűen így működik.

MENNYIRE KONZERVATÍV KOREA A SZEXUALITÁS TERÉN?

Csak az utóbbi években kezdett a média aktívan foglalkozni a szexhez kapcsolódó témákkal. Népszerű lettek például a JTBC „Witch Hunt” (2013–2015) című műsora, egy beszélgetős show a párkapcsolatokról és a szexről, amely egyenes és nyílt módon tárgyalta azokat a kérdéseket, amelyeket korábban túl kockázatosnak tartottak a nyilvános beszédhez.

Hong Sung-woo, aki Dr. Jomulju néven ismert urológus, több mint 219.000 feliratkozót szerzett YouTube-csatornáján a szexuális felvilágosító videóival, amelyek egyszerre őszinték és könnyedek. Ahelyett, hogy homályos „méhek és virágok” történetet mesélne, játékosabb módon közelíti meg a szexualitást, például nagy, rajzfilmszerű péniszeket formázó plüssjátékokkal, amikre nevetés a reakció.

Ezen erőfeszítések ellenére Korea továbbra is konzervatív ország a szexualitás terén. Shin Dong-yup, humorista és műsorvezető, aki rendszeresen szerepelt a „Witch Hunt”-ban és annak Tvingen futó folytatásában, a Netflix „Risqué Business: Japan” című műsorában is feltűnt, amely 2023-ban debütált. Azonban nagyon hamar támadások érték amiatt, hogy „átlépte a határt”.

MIÉRT ELLENZIK SOKAN A SZEXUÁLIS FELVILÁGOSÍTÁST?

A leggyakoribb érv a korai szexualizációtól való félelem.

– Úgy gondolják, hogy a szexuális felvilágosítás már fiatal korban serkenteni fogja a szexualitást, a diákokat korán szexuális aktivitásra ösztönzi, sőt a homoszexuális kapcsolatok elfogadását is elősegíti – mondta Lee Sun-young, az Ulsanban működő szexuális felvilágosító központ igazgatója. – De ez nem így van. A szexuális aktus csupán a tananyag körülbelül 3 százalékát teszi ki.

Lee hangsúlyozta, hogy a szexuális felvilágosítás ennél jóval szélesebb spektrumot ölel fel: a nemek közti egyenlőségtől és a szexuális kisebbségekről szóló ismereteken át a pubertás és a terhesség testi változásainak tanulmányozásáig.

Az UNESCO nemzetközi technikai iránymutatást adott ki a szexuális nevelésről, amelyet a korszerű, életkornak és fejlődési szakasznak megfelelő tananyagra épülő átfogó szexuális nevelésbe (Comprehensive Sexuality Education, CSE) építettek be.

A szakértők szerint ez nem jelenti azt, hogy a legtöbb koreai ellenzi a szexuális felvilágosítást. Inkább arról van szó, hogy az ellenzők hangosabban (mintha „hangosbeszélőn” szólnának) adják tudtára nemtetszésüket. Bár az ellenzők aránya a teljes koreai lakosságban elenyésző, ők agresszívan nyújtanak be panaszokat iskolákhoz vagy helyi önkormányzati hivatalokhoz.

– Ha meg akarjuk előzni a szexuális erőszakot, fontos, hogy a gyerekek megtanulják, joguk van beleegyezni, és hogy a „nem” valóban „nem”-et jelent – mondta Lee. – Azok, akik ellenzik a szexuális felvilágosítást, nagyon megtévesztő állításokat tesznek: azt sugallják, mintha azt javasolnánk a fiataloknak, hogy bármikor szexeljenek, amikor csak akarnak. Egyetlen szakértő sem tenne ilyet.

HOGYAN PRÓBÁLJÁK KEZELNI EZT A PROBLÉMÁT?

Az évek során a koreai kormány, amely a szexuális felvilágosítási tantervért felel, több intézkedést tett, ám ezek nagy részét kritikával illették, mondván, hogy ez "gyenge menedzsment" vagy "nem megfelelő válasz egy komoly problémára".

Részlet a 성교육 표준안 avagy National Sex Education Guidelines
(Nemzeti Szexuális Felvilágosítási Irányelvek) c. könyvből

2015-ben, Park Geun-hye kormányzásának idején az Oktatási Minisztérium kiadott egy egységesített szexuális felvilágosítási kézikönyvet, amelyet minden koreai iskolába eljuttattak, sőt online is letölthető volt. Ez egy jelentős projekt volt: a kormány két évet töltött az iránymutatás kidolgozásával, amely 600 millió wont emésztett fel. Azonban a szakértők és a közvélemény azonnal „szexista” és „torzult szexuális nézeteket” tartalmazónak ítélte.

A kézikönyvben szerepeltek vitatható állítások, például: „A lányokra inkább a hangulat, a fiúkra inkább a meztelenség hat” és az olvasóknak azt javasolta, hogy „tartsák távol magukat attól, hogy kettesben legyenek az ellenkező nemű baráttal”. Egy másik rész szerint a párkapcsolati bántalmazás akkor következik be, ha a nő nem fizeti ki a vacsorát.

Az akkori oktatási miniszter „félreértésnek” nevezte a problémát, és elmondta, hogy ezek csupán „elterjedt nemi szerepsztereotípiák” példái, majd eltávolították a vitatott tartalmat a kézikönyvből. Ez azonban nem csökkentette a kézikönyv körüli vitákat.

A kézikönyvet ma már minden online platformról eltávolították, az Oktatási Minisztérium pedig még nem adott ki frissített változatot. Ehelyett Yoon Suk Yeol elnök alatt a Nemzeti Oktatási Bizottság nemrégiben jóváhagyta a 2022-es módosított tantervet, amelyből eltávolították az olyan kifejezéseket, mint „nemi egyenlőség”, „szexuális kisebbség” és „szexualitás”.

– A „szex”, a „nem” és a „szexualitás” szavak csupán nyelvi kifejezések a nemi jellemzők leírására, de most már nem taníthatjuk őket a diákoknak? – kérdezte Lee Myoung-hwa, a Szöulban működő Aha Szexuális Felvilágosítási és Tanácsadó Központ ifjúsági igazgatója.

– Ugyanez vonatkozik a szexuális kisebbségekre is – tette hozzá –, és elmagyarázta: – Csak azért, mert elmondjuk a diákoknak, mi az a homoszexualitás, még nem jelenti azt, hogy arra ösztönöznénk őket, hogy megfordítsák a szexuális identitásukat, vagy növeljük a melegek számát. Ez csupán teljesen egyszerű, hétköznapi józan ész.

Más esetekben a szexuális felvilágosítás politikai vitákhoz vezetett a konzervatív és a progresszív pártok között, nemcsak abban, hogy hogyan kellene kezelni ezeket a témákat, hanem abban is, hogy egyáltalán szóba kellene-e hozni őket a gyerekek előtt.

2020-ban a Nemi Egyenlőségért és Családügyért felelős Minisztérium visszahívott hét gyermekkönyvet a „Nadaum Books” projekt keretében kiválasztott 199 könyvből, amelyeket az iskolákba küldtek volna, hogy növeljék a gyerekek nemi és szexuális tudatosságát.

– Lehet, hogy ezek gyerekeknek szóló szexuális nevelési könyvek, de túl sok aggasztó, kifejezetten explicitté tett kifejezés található bennük. Nem az a kérdés, hogy segítik-e a gyerekeket a nemi érzékenységük tudatosításában. Arról van szó, hogy ezek a könyvek idealizálják és serkentik a homoszexualitást – mondta Kim Byeong-wook, a konzervatív Koreai Népi Hatalom Párt képviselője 2020-ban a Nemzetgyűlésben.

A visszavont Nadaum Könyvek

A Nadaum Books projekt körüli vita annyira elfajult, hogy bár a kezdetekkor a világ egyik legelismertebb és legszélesebb körben használt szexuális felvilágosító könyveiként mutatták be őket, a minisztérium végül teljes egészében visszavonta a projektet.

Ulsan is a társadalmi tétlenség egyik legnagyobb áldozata. Ulsan volt az első koreai város, amely 2021–2022-ben bevezette az átfogó szexuális nevelést (CSE) az állami iskolákban, és támogatást nyert, hogy a szexuális felvilágosítást kötelezővé tegye az ötödikesek és az elsőéves középiskolások számára. Ez egy 2020-as incidens után történt, amikor egy általános iskolai tanár az első osztályosoknak olyan házi feladatot adott, hogy mossák ki az alsóneműjüket, és a feladatról készült fotókra szexuálisan zaklató megjegyzéseket tett.

Az egész projekt azonban megszakadt az Ulsani Városi Tanács költségvetési megszorításai miatt, miután a város oktatási főigazgatója, Noh Ok-hee, a 2022 év végén elhunyt.

HOGYAN VÁLTOZHATNA A TÁRSADALMI DISKURZUS KEDVEZŐ IRÁNYBA?

A szakértők szerint új normára van szükség, amelyet csak úgy lehet elérni, ha több erőforrást és költségvetést fordítanak a szexuális felvilágosítás tudományos kutatására.

Egy lehetséges megközelítés, ha más országokat vesznek példaként, például Svájcot, amely 1994 óta az első olyan ország a világon, ahol kötelezővé tették a szexuális felvilágosítást az állami iskolákban, vagy Japánt, ahol szélesebb körű tudományos és kutatási anyagok állnak rendelkezésre a serdülők szexualitásáról.

– Koreai kormányzati statisztikákból egyelőre nincs elég adat – mondta Lee az Aha Központból. – A rendelkezésre álló adatok csak azt mutatják, hogy milyen életkorban kezdtek a serdülők szexuális életet élni, és hány százalékuknak volt már szexuális tapasztalata vagy használt fogamzásgátlást. De mi a helyzet a szülők véleményével arról, hogyan kellene nevelnünk a gyerekeinket? Mennyire lehet hatékonynak mondani a jelenlegi szexuális felvilágosító rendszert ezek nélkül az információk nélkül? És pontosan mi a hosszú távú terv?

A mélyreható kutatások hiánya azt jelenti, hogy amikor nézeteltérés alakul ki, a felek pusztán egymás szavára hagyatkoznak, mivel nincs bizonyíték. Ráadásul az online szexuális visszaélések, köztük az úgynevezett Nth Room-ügy és más esetek növekedése miatt a serdülőket oktatni kell arra, hogyan védhetik meg magukat a digitális környezetben.

– Természetesen nem mindenki érthet egyet ugyanabban, ezért racionálisan kell döntenünk egy új norma kialakításáról – mondta Lee az Ulsani Szexuális Felvilágosító Központból. – Bár rendelkezésünkre állnak nemzetközi iránymutatások [az UNESCO-tól], társadalmunk elutasította azokat, és úgy érzem, Koreának nagyon sok időbe fog telni, mire elkészül egy olyan kézikönyv, amely emberi jogi szempontból is mindenki számára elfogadható.

– Az elmúlt 17 évben találkoztam diákokkal, és amit láttam, az az, hogy a szexről alkotott képük nem promiszkuitív vagy negatív – folytatta –, ezért soha nem szabad lekicsinyelnünk ezt a témát. Senki nem nevezheti a szexet obszcén cselekedetnek, amikor az alapvető emberi ösztön.

 

Forrás: ITT, ITT, ITT, ITT és ITT

Ha van rá lehetőséged és szívesen támogatnád a munkám, akkor ezt az alábbi gombra kattintva megteheted.

Miért távoznak a legokosabbak Dél-Koreából?

A stagnáló bérek, valamint az akadémiai, tudományos és mesterségesintelligencia-területen tapasztalható gyenge támogatás miatt a legjobb elmék külföldre mennek

Miközben Dél-Korea vízumkönnyítésekkel és a nemzetközi hallgatók számára bővített ösztöndíj-lehetőségekkel igyekszik globális tehetségeket vonzani, saját, magasan képzett szakemberei csendben elszivárognak az országból.

A nemzet innovációs központtá válásra irányuló törekvései mögött kijózanító valóság húzódik: Dél-Korea elveszíti legkiválóbb szakembereit olyan külföldi intézmények és vállalatok javára, amelyek magasabb fizetést, kedvezőbb kutatási környezetet és ígéretesebb karrierlehetőségeket kínálnak.

Az elvándorlás középpontjában az ország vezető egyetemei és mesterségesintelligencia-kutató részlegei állnak. A Seoul National University, amelyet régóta az ország felsőoktatásának csúcsaként tartanak számon, az elmúlt négy évben önmagában 56 professzort veszített el külföldi állásajánlatok miatt.

Nemcsak természettudósok és mérnökök távoztak. Az Oktatási Minisztérium adatai – amelyeket Seo Ji-young képviselő hozott nyilvánosságra – szerint 28 bölcsész- és társadalomtudományi, 12 természettudományi, 12 mérnöki, három művészeti és testnevelési, valamint egy orvostudományi professzor ment el az Egyesült Államok, Hongkong, Szingapúr, Kína és más országok intézményeibe. Külföldön akár négyszer magasabb fizetést, bőkezű kutatási költségvetést és lakhatási támogatást kínáltak számukra, mint Szöulban.

A tehetségvesztést egy dominóhatás is gyorsítja: a professzorok előbb a vidéki egyetemeket hagyják el Szöul kedvéért, majd Szöulból már az országot is elhagyják.

A régió négy nagy állami tudományos és technológiai intézetének – KAIST, GIST, DGIST és UNIST – adatai hasonló mintázatot mutatnak. 2021 és 2025 közepe között 119 oktató távozott ezekből az intézményekből. Sokan Szöulba mentek, de jelentős számú – köztük 18 professzor – külföldre költözött.

A kivándorlás okai

A tehetségkiáramlás okai rendszerszintűek. A dél-koreai egyetemeket befagyasztott tandíjak, stagnáló oktatói bérek és merev, szolgálati időn alapuló bérstruktúra sújtja.

Miközben az állami és magánegyetemek nehezen tudnak versenyképes fizetéseket biztosítani, a világ vezető intézményei aktívan vadásszák a koreai szakembereket. Egy Szöulban évi mintegy 100 millió wont (kb. 22.255.286 Ft) kereső professzor külföldön akár 104.849.745 Ft-ot meghaladó ajánlatot is kaphat.

„Több mint négyszeres bérkülönbség mellett, figyelembe véve a bőséges kutatási forrásokat és a lakhatási támogatást, gyakorlatilag nincs ok visszautasítani egy igazán jó ajánlatot” – mondta a The Korea Herald-nak egy, mesterséges intelligenciával foglalkozó adjunktus, aki névtelenséget kért.

Szakértők szerint a hazai és külföldi egyetemek közötti egyre szélesebb bérszakadék nagyrészt a dél-koreai felsőoktatási intézmények romló pénzügyi helyzetéből fakad.

Az elmúlt 17 évben a kormány gyakorlatilag befagyasztotta a tandíjakat azzal, hogy bizonyos állami ösztöndíjakat megvont azoktól az egyetemektől, amelyek emelni próbálták a díjakat. A tandíjak inflációkövető korrekciójának hiánya jelentős pénzügyi nyomás alá helyezte az intézményeket.

Az Oktatási Minisztérium adatai szerint a magánegyetemek professzorainak átlagbére öt év alatt mindössze 0,8 százalékkal nőtt: 2019-ben 100,6 millió wonról 2024-re 101,4 millió wonra. Ezek a számok a teljes jogú professzorokra vonatkoznak; az adjunktusok ennél jóval kevesebbet keresnek.

A helyzet a vidéki egyetemeken még súlyosabb. Seo Ji-young képviselő Nemzetgyűlésnek benyújtott jelentése szerint – a Seoul National University kivételével – kilenc nagy nemzeti egyetem összesen 323 professzort veszített 2021 és 2025 májusa között.

Az MI-szakemberek távozása

Ezzel párhuzamosan Dél-Korea mesterségesintelligencia-szakértői köre is apad. A Koreai Kereskedelmi és Iparkamara Fenntartható Növekedési Kezdeményezése szerint az ország az OECD 38 tagállama közül a 35. helyen áll az MI-tehetségek megtartása terén. 2024-ben 10.000 főre vetítve 0,36 MI-szakember hagyta el Dél-Koreát, miközben olyan országok, mint Luxemburg vagy Németország, nettó befogadói az ilyen tehetségeknek.

Az iparági vezetők és akadémikusok a karrierfejlődési lehetőségek hiányát, az elégtelen számítástechnikai infrastruktúrát és a rövid távú teljesítményértékelés túlsúlyát nevezik meg fő okként.

Felmérések szerint a fizetés a legfontosabb szempont az állásválasztásnál: az MI-kutatók 85%-a ezt jelölte meg elsődleges tényezőként. Míg az Egyesült Államokban MI-területen doktorált szakemberek 114.000 dollárt meghaladó – informatikai végzettséggel akár 139.000 dollár feletti – kezdőfizetésre számíthatnak, addig egy koreai doktori fokozattal rendelkező kutató átlagbére a magánszektorban körülbelül 30.000 dollár, ami alig negyede a külföldi társaik jövedelmének.

A kutatók körében elterjedt nézet – miszerint „az okos emberek nem maradnak itt” – szintén jelentős szerepet játszik.

„Mivel a külföldi intézmények laboratóriumaiban erősebb a tehetségállomány, és a nagy konglomerátumok előnyben részesítik a nemzetközi egyetemeken végzetteket – akik garantált angol nyelvtudással és szakértelemmel rendelkeznek –, az emberek inkább külföldön tanulnak, ha lehetőségük van rá” – mondta a The Korea Herald-nak egy, Dél-Korea egyik legnagyobb vállalatcsoportjánál dolgozó MI-kutató, aki hazai egyetemen végzett.

„Határozottan létezik egyfajta percepció a kollégák körében. Ha valaki külföldön tanult, hajlamosak azt gondolni róla, hogy van benne ‘valami plusz’ – hogy jobb azoknál, akik itthon végeztek.”

A súlyos helyzetet felismerve Lee Jae Myung elnök első találkozójukon arra utasította az újonnan kinevezett miniszterelnököt, Kim Min-seokot, hogy dolgozzon ki intézkedéseket az MI és a biotechnológia területén szükséges csúcstehetségek biztosítására, válaszul a hazai szakemberek közelmúltbeli elvándorlására.

A tendencia ellensúlyozására a szakértők nemzeti stratégiai szemléletváltást sürgetnek: az „agyelszívás” megakadályozása helyett az „agyforgás” (brain circulation) előmozdítását. Ez olyan ökoszisztéma kialakítását jelenti, amely nemcsak megtartja a hazai tehetségeket, hanem nemzetközi szakembereket is vonz, és ösztönzi a külföldön élő koreaiakat a hazatérésre.

A javaslatok között szerepel a teljesítményalapú bérezés bevezetése, a globálisan versenyképes kutatási infrastruktúra biztosítása, valamint a nemzetközi közös kutatási programok bővítése.

„A végső kérdés nem az, hogy Dél-Korea képes-e tehetségeket kinevelni, hanem az, hogy elég gyorsan képes-e átalakítani a rendszereit ahhoz, hogy ezek a tehetségek ne keressenek zöldebb legelőket máshol” – mondta egy jelenleg mesterséges intelligenciából mesterképzésen tanuló hallgató.

„Megfelelő javadalmazás és szakmai fejlődési lehetőségek nélkül a legfényesebb elmék el fogják hagyni az országot.”

Forrás: ITT

Ha van rá lehetőséged és szívesen támogatnád a munkám, akkor ezt az alábbi gombra kattintva megteheted.

Testek és álmok piaca: szexmunkások a koreai filmekben

 Korea viharos modern története azoknak a történetein keresztül, akik a legnagyobb árat fizették érte.

Amikor Sean Baker 2025-ben négy Oscar-szobrocskát vitt haza – ilyenre utoljára Walt Disney volt képes 1954-ben –, az végleg megszilárdította a rendező hírnevét mint a szexmunkások közösségének egyik legjelentősebb filmes krónikása.

Filmje, az Anora egy brooklyni sztriptíztáncosnőről szól, akinek tündérmesébe illő házassága egy orosz oligarcha fiával látványosan összeomlik. A film öt Oscart nyert, ebből négyet maga Baker kapott: legjobb rendező, legjobb eredeti forgatókönyv, legjobb vágás és legjobb film kategóriában.

A Tangerine (2015) – amelyben transznemű szexmunkások karácsonyesti kalandját követhetjük – és a The Florida Project (2017), amely egy egyedülálló anyáról szól, aki lakbérfizetés miatt fordul szexmunkához, mind ugyanabba az irányba mutatnak: Baker kamerája következetesen az emberséget keresi a társadalom peremére szorultak történetében. Filmjei gyakran klasszikus hollywoodi műfajokhoz nyúlnak, hogy azokat újraértelmezzék olyan világokban, ahol az „amerikai álom” ígért jutalma mindig karnyújtásnyira van, de sosem érhető el.

Baker szexmunkások iránti figyelmének azonban van egy meglepő előzménye a világ másik felén. Jóval azelőtt, hogy Baker amerikai szexmunkásokról kezdett volna filmeket készíteni, a koreai filmipar már különös érdeklődést mutatott a prostitúció iránt – olyannyira, hogy idővel önálló filmes műfajjá vált.

A szexmunkások ábrázolásának változása a koreai filmekben jól tükrözi az ország drámai átalakulását a háború, az iparosodás és a politikai felfordulások időszakában. Minden korszak megteremtette a maga filmes archetípusát a szexmunkásról, és ezek az ábrázolások sokat elárulnak Korea társadalmi viszonyairól és ideológiai áramlatairól.

"Nyugati hercegnők" és hostesslányok

A koreai háború után megjelent a szexmunkások egy sajátos csoportja – az úgynevezett „nyugati hercegnők” (yanggongju), akik főként amerikai katonákat szolgáltak ki. Ezek a nők gyakran nyugati beceneveket használtak és nyugati stílusban öltözködtek. Kettős megítélés övezte őket: társadalmilag megbélyegezték őket, ugyanakkor sokszor anyagilag jobban éltek, mint mások.

Jelenet a "The Flower of Hell" c. filmből (KOFIC)

A koreai filmrendezők számára ezért szimbolikus figurákká váltak, akik révén az ország az Egyesült Államokkal való bonyolult háború utáni kapcsolatát vizsgálhatta.

Shin Sang-ok 1958-as klasszikusa, a The Flower in Hell ezt a helyzetet Sonya karakterén keresztül mutatja be, akit a rendező felesége, Choi Eun-hee alakít.

A film félig dokumentarista nyitójelenetei meglepő közvetlenséggel mutatják be a háború utáni Szöult, különös hangsúlyt fektetve az amerikai katonák és koreai prostituáltak közötti szexuális szolgáltatásokra. Sonya figurája ragadozó, magabiztos, kompetens és csábító – olyan tulajdonságokkal, amelyek sokkolták a nézőket, hiszen Choi-t addig inkább visszafogott szerepekben ismerték.

A film dokumentumfelvételeket és helyszíni forgatást ötvöző stílusa az olasz neorealizmus hatását mutatja, miközben melodramatikus jeleneteinek sajátossága jól tükrözi a háború utáni káoszt. Kendőzetlen realizmusa precedenst teremtett arra, hogy a koreai film a prostituáltak életén keresztül beszéljen kényelmetlen társadalmi valóságokról.

A hostess-filmek korszaka

Az 1970-es évekre Dél-Korea gyors iparosodása – amelyet Park Chung-hee gazdaságfejlesztési politikája indított el, mélyen átalakította a társadalmat. Fiatal nők tömegei költöztek vidékről városokba, ahol gyárakban vagy háztartási alkalmazottként dolgoztak. Az anyagi nehézségek és a korlátozott lehetőségek sokukat a szexiparba sodorta.

Ez a társadalmi háttér adta a „hostessfilmek” megszületésének alapját – egy filmes jelenségét, amely a következő évtizedben uralta a koreai mozikat.

A „hostess” kifejezés ekkoriban gyűjtőeufemizmussá vált a prostituáltakra és bárhostessekre. Egy egész kulturális iparág épült az életük köré: bulvárlapok és magazinok számoltak be erotikus hangvételben a hostessvilág életéről.

Valódi szexmunkások is publikáltak regényeket saját tapasztalataikról, amelyek bestsellerekké váltak, majd sikeres filmadaptációk készültek belőlük. Az „I Am a No. 77 Girl” (1978) például egy volt szexmunkás, Yoon Go-na beszámolóján alapult, és hatalmas kasszasiker lett. Hasonló módon született meg a „Ms. O's Apartment” (1978) is.

Ahogy ezek a fetisizált történetek elárasztották a médiát, a fikció és a valóság határa a közvélemény szemében egyre inkább elmosódott.

Jelenet a "Heavenly Homecoming to Stars"
c. filmből (KOFIC)

A műfaj klasszikusai

Ebben a korszakban két film adta a hostessfilmek műfaji alapját:

• Heavenly Homecoming to Stars (1974)

• Young-ja's Heydays (1975)

Mindkettő óriási kasszasiker volt.

A Heavenly Homecoming to Stars egy fiatal nő, Kyoung-ah történetét követi, aki a városba költözik, majd sorozatos szerelmi kudarcok után prostitúcióba sodródik. A film a klasszikus melodrámát – egy erényes nő tragikus bukását – ötvözi tilisztikai újításokkal, például álomszerű lassított jelenetekkel és népzenei betétekkel.

A film akkora siker lett, hogy két folytatás is készült, és új filmes irányzatot indított el. A hetvenes évek ifjúsági kultúrájának egyik ikonikus alkotásává vált, mert nyíltan beszélt a szexualitásról és a városi kiábrándultságról.

Jelenet a "Young-ja's Heydays" c. filmből (KOFIC)

A Young-ja's Heydays egy vidéki nő történetét meséli el, aki Szöulba költözik, de sorsa tragédiák sorozatába torkollik. Miután munkaadójának fia megerőszakolja, elveszíti állását, majd egy buszkalauzként végzett munka során balesetben elveszíti a karját.

A film egyik legszürreálisabb jelenetében a levágott kar vér nélkül repül az ég felé – annyira elrugaszkodott képként, hogy a társadalmi dráma pillanatokra absztrakt expresszionizmussá válik.

Cenzúra és áldozat

Különös módon ezek a filmek a katonai diktatúra szigorú cenzúrája alatt is sikeresek maradtak.

Park Chung-hee rendszere rendszeresen betiltotta azokat a filmeket, amelyek túl kritikusak voltak társadalmilag vagy túl realista módon ábrázolták a szegénységet és a politikai elégedetlenséget.

A kérdés tehát az volt: hogyan kerülhették el a hostessfilmek a cenzúrát?

A válasz részben az volt, hogy ezek a filmek patriarchális narratívát követtek: a női szexualitást gyakran önfeláldozásként mutatták be a családért vagy a nemzetért.

A történetekben a főhősök általában „tiszta lelkű” vidéki lányok voltak, akik prostitúcióra kényszerültek, hogy pénzt küldjenek haza vagy támogassák a férfiakat az életükben. A filmek azonban szinte mindig tragikus büntetéssel zárultak – halállal, betegséggel vagy eltűnéssel –, ami kielégítette a cenzorokat.

Az 1980-as évek: új szabadságok, új filmek

Az 1980-as években új katonai vezető került hatalomra: Chun Doo-hwan.

Miután leverte a Gwangju Democratic Uprising felkelést, bevezette az úgynevezett „3S” politikát: Sex, Sports, Screen (szex, sport, képernyő).

Ez tömegszórakoztatási stratégiát jelentett:

• profi baseball liga

• késő esti mozielőadások

• lazább cenzúra a szexuális tartalommal kapcsolatban

A politikai kritika azonban továbbra is tilos maradt.

Az eredmény az erotikus filmek robbanásszerű terjedése lett. Japán ihletésű softcore filmek jelentek meg, a történelmi filmekben szaporodtak a hálószobai jelenetek, és elindult a Madame-sorozat, amely a középosztálybeli háziasszonyok szexuális kalandjait követte nyomon. Sok rendező ezekben a filmekben a szükséges kompromisszumot látta, míg mások a korlátok között kreatív teret fedeztek fel a történetmeséléshez.

Ebben a korszakban a hostessfilmek is megváltoztak.

Jelenet a "Ticket" c. filmből (KOFIC)

Aztán Im Kwon-taek 1986-os filmje, a Ticket új irányba vitte a műfajt.

A történet öt nőről szól, akik egy dabangban dolgoznak – ez egy régi típusú koreai kávéház, amely gyakran bordélyként is működött.

A film realista módon mutatja be a szexiparban dolgozó nők életének ellentmondásait. A rendező elutasítja a moralizáló vagy szenzációhajhász megközelítést, és szikár, dokumentarista stílusban ábrázolja a valóságot.

A film a végéhez közeledve egy tetőponti, provokatív fordulatba torkollik, amely egyszerre bontja le a bemutatott rendszert, és ismeri el, hogy annak ellentmondásait egyéni cselekvéssel lehetetlen feloldani. Ez az önreflexív minőség – amelyet kivitelezésének megrázó erőssége csak fokoz – egyértelműen a „Ticket”-et teszi a hostessfilm-hagyomány csúcspontjává és kritikájává egyben.

Egy másik irány: bosszú

Jelenet a "Prostitution" c. filmből (KOFIC)

Az 1988-as Prostitution viszont a szenzációra épített – és hatalmas kasszasiker lett.

A film egyik legendás jelenetében a főhősnő, Na-young egykori szeretője esküvőjére egy temetési menetet küld, amely egy prostituált barátnőjének koporsóját hozza. A férfit arra kényszerítik, hogy a vendégek előtt térdeljen a koporsó előtt.

Ez a jelenet radikálisabb igazságszolgáltatási fantáziát jelenít meg, mint a korábbi hostessfilmek passzív szenvedése.

Összességében az 1980-as évek végére a műfaj már nemcsak áldozatként ábrázolta a nőket: egyre gyakrabban kaptak dühöt, cselekvőképességet és ellenállást is.

Forrás: ITT

Ha van rá lehetőséged, és szívesen támogatnád a munkám egy kávé árával, akkor ezt az alábbi gombon megteheted.