A hamisított örökbefogadásokról Koreában

Az Igazság és Megbékélés Bizottsága (TRC) 2025. márciusában megállapította, hogy a korábbi koreai kormányok felelősek voltak az emberi jogok megsértéséért a külföldi örökbefogadások során már az 1960-as évektől kezdve egészen az 1990-es évekig, kiemelve a hamisított nyilvántartásokat és a nem megfelelő felügyeletet.

Ez az első hivatalos elismerése a koreai kormánynak az ország korábbi külföldi örökbefogadási rendszerében előforduló szabálytalanságoknak – olyan problémáknak, amelyeket az elmúlt években több száz örökbefogadott már felvetett.

Egy évekig tartó vizsgálatot követően a TRC arra a következtetésre jutott, hogy a jogalkotási hiányosságok, a nem megfelelő kormányzati felügyelet és az adminisztratív hibák széles körű visszaélésekhez vezettek.

„A koreai háborút követő közel 50 évben a kormányzat a gyermekjóléti politikák megerősítése helyett a nemzetközi örökbefogadást helyezte előtérbe, mint költséghatékony alternatívát. Azzal, hogy megfelelő felügyelet nélkül magánügynökségeknek adott teljes körű felügyeletet az örökbefogadási eljárások felett, a kormányzat nem teljesítette a gyermekek jogainak védelmére vonatkozó kötelezettségét” – áll a bizottság jelentésében.

„A felügyelet hiánya megnehezítette az örökbefogadási ügynökségek által elkövetett visszaélések szabályozását, ami végső soron a védelemre szoruló gyermekek nagymértékű külföldi örökbefogadásához vezetett” – tette hozzá.

A mérföldkőnek számító jelentés a 2022 októberében 367 örökbefogadott által benyújtott panaszokat követően jelent meg, akiket 1964 és 1999 között 11 különböző országban adtak örökbe.

Az örökbefogadott gyermekek, köztük a dániai, norvégiai és amerikai egyesült államokbeliek, azt állították, hogy örökbefogadásukat hamisított dokumentumok és korrupt gyakorlatok segítették elő, mind a kormányt, mind az örökbefogadási ügynökségeket gyanúsították az ügyben való részvétellel.

Az Igazság és Megbékélés Bizottságának (TRC) külföldi örökbefogadásról szóló jelentéséből származó fotó koreai csecsemőket és gyermekeket ábrázol egy Dániába tartó repülőgépen 1984 decemberében. Egy TRC-tisztviselő szerint ezek a gyermekek nem kaptak megfelelő ellátást az utazásuk során, mivel az elsődleges cél az volt, hogy a lehető legtöbb gyermeket egy repülőgépen küldjék.

Koreában az 1960-as és 1980-as évek között megugrott a külföldi örökbefogadások száma, amit a szegénység, a hajadon anyákkal szembeni társadalmi megbélyegzés és a népességszabályozást célzó kormányzati politikák váltottak ki. Az örökbefogadási folyamatról régóta gyanítják, hogy kényszerrel és nem megfelelő beleegyezéssel járt.

A TRC kiterjedt vizsgálata olyan eseteket talált, amikor az örökbefogadási eljárásokat a vér szerinti szülők megfelelő beleegyezése nélkül folytatták le.

Például egy 1980-as esetben a biológiai anya a szülészeti kórházban a szülés utáni napon örökbefogadási beleegyező nyilatkozatot írt alá, és a gyermeket a Holt nevű örökbefogadó ügynökségrembízta. A Holt egyetlen interjú után az anyával vette át a gyermek felügyeletét anélkül, hogy az anya igazolta volna személyazonosságát vagy a gyermekkel való biológiai kapcsolatát.

„Remélem, hogy a mai megállapítások nem csupán a fájdalmas múlt újragondolásáról szólnak, hanem platformként szolgálnak a több mint 140 000 külföldi örökbefogadott és örökbefogadó országuk közötti érdemi megbeszélésekhez” – mondta Park Sun-young, a bizottság elnöke egy szöuli sajtótájékoztatón.

A bizottság arra sürgette a kormányt, hogy hivatalosan kérjen bocsánatot az örökbefogadottaktól, és biztosítson jogorvoslatot azoknak, akiknek hamis személyazonosságuk és örökbefogadási nyilvántartásuk van. Javasolta továbbá a gyakorlati támogatást azoknak az örökbefogadottaknak, akik vér szerinti családjukkal szeretnének újraegyesülni.

Bár a bizottság ajánlásai nem kötelező érvényűek jogilag, várhatóan kritikus bizonyítékként szolgálnak majd, ha az örökbefogadott gyermekek kártérítést követelő pert indítanak a kormány ellen.

Kim Yoo-ree, egy Franciaországban örökbefogadott koreai gyermek, azt mondta, hogy az ajánlások túl gyengék és homályosak, és sürgette a TRC-t, hogy hozzon szigorúbb intézkedéseket a kényszerű nemzetközi örökbefogadások megszüntetésére. Kimet 1984-ben fogadták örökbe francia szülők, miután hamisan árvának nyilvánították Koreában.

„A barátomat 1974-ben Holton keresztül fogadták örökbe Franciaországba, és az örökbefogadó apja 10 éves koráig szexuálisan bántalmazta” – mondta könnyek között az újságíróknak.

„A koreai kormány és a magán örökbefogadási ügynökségek szárnyalnak, míg az illegális örökbefogadás áldozatai magukra maradnak. Kérlek benneteket, hogy vessetek véget ennek a szégyenteljes helyzetnek.”

Peter Moller, egy dán örökbefogadott és a Dán Koreai Jogok Csoportjának társalapítója szerint a bizottság jelentése feltárta azt a sötét igazságot, amelyet maguk az örökbefogadottak is évtizedek óta tudnak.

„A koreai örökbefogadási folyamatban előforduló megtévesztést, csalást és rendszerszintű problémákat már nem lehet eltitkolni. De a mai mérföldkő nem csak az igazság elismeréséről szól. A cselekvés és a változás alapjául is kell szolgálnia” – mondta Moller.

„Korea most megtette az első lépést szerepének elismerése felé. Most a fogadó országokon a sor, hogy ugyanezt tegyék.”

Az Egészségügyi és Jóléti Minisztérium, amely az örökbefogadási politikákat felügyeli, a The Korea Times megkeresésére nem kívánt azonnal nyilatkozni a TRC ajánlásairól (szerk.: ez az a portál, ahonnét a cikk származik).

Forrás: ITT

Ha van rá lehetőséged és szívesen támogatnád a munkám, akkor ezt az alábbi gombra kattintva megteheted.

Miért nem készítenek fel a koreai drámák az igazi dél-koreai élményre?

Képzeld el ezt: összegömbölyödve ülsz a kanapén, szemed a képernyőn, miközben a kedvenc K-drámád jóképű férfi főszereplője épp a tetőn vall szerelmet a hősnőnek, egyenesen a Boys Over Flowers-ből. Elájulsz, és Dél-Koreát a romantika, a kimchi és a K-pop világának képzeled.

A K-drámák bár fantasztikus menekülést nyújtanak, de nem útikalauzok. Persze, csepegtetnek egy kis kulturális ízt sorozatnézés közben, de egy csillogó, szűrt képet mutatnak Dél-Koreáról.

Szóval, ragadj egy kis popcorn-t (vagy akár tteokbokkit), és nézzünk meg hat okot, ami miatt a k-drámák nem készítenek fel teljesen a valódi dél-koreai életre.

1. Szerelem: Dráma vs. Valóság

A K-dráma álomvilág

A K-drámákban a romantika egy érzelmi hullámvasút: izgalmas, szívdobogtató pillanatokkal teli. Képzeld el a Crash Landing on You-t: egy dél-koreai örökösnő váratlanul egy észak-koreai katona karjaiban landol, és a szerelem minden akadály ellenére kibontakozik. A vallomások cseresznyevirágok alatt történnek, miközben a háttérben drámai zene szól. Minden grandiózus gesztusokról és sorsszerű találkozásokról szól.

A valóság

Most szállítsuk le a képzeletbeli repülőt. A randizás Dél-Koreában lehet édes, de ritkán ennyire színpadias. Nyilvános szerelmi jelenetek? Inkább kézfogás vagy egy gyors ölelés — a szenvedélyes utcai csókokat hagyd a képernyőre. Sok kapcsolat barátokon keresztül vagy alkalmazásokon indul (például a Tinder “kevésbé drámai” változatán), nem úgy, hogy véletlenül belebotlasz a lelki társadba egy festői kávézóban.

És itt jön a csavar: a randizás korai szakaszában találkozol a szülőkkel, és az ő jóváhagyásukat jóval kevesebb kiabálással kell megszerezni, mint ahogy azt egy K-drámában a családtagok vitája mutatja. És hallottál már a „some”-ról? Ez az a flörtölős, meghatározatlan szakasz, ami a komoly kapcsolatok előtt van — sokkal gyakoribb, mint a szerelem első látásra.

Szóval, ha a tetőn akarsz szerelmet vallani tűzijátékkal, elképzelhető, hogy taps helyett inkább felvont szemöldököt kapsz.

2. Dolgozz keményen, élj intenzíven: A koreai módszer

A K-dráma nézőpontja
A K-dráma szereplőinek mindenük megvan: nagyszerű állás, végtelen kávészünetek és idő a spontán randikra. Legyenek akár vezérigazgatók, akár baristák, az időbeosztásuk mintha varázsütésre igazodna a romantikához vagy a tetőn való mélázáshoz.

A valóság
A valóságban a dél-koreai munkakultúra nem játék. A világ egyik leghosszabb munkaidejéről beszélünk — sokaknál reggel 9-től jóval este 9 utánig tart a nap. A túlóra szinte szertartásnak számít, és ott vannak a hoesik-ek is, azaz a munka utáni céges vacsorák, ahol folyamatosan folyik a soju és kialakul a csapatkohézió. Ez nem az „ittunk egy lattét a kávézóban” típusú élet, hanem inkább „túléljük a határidőt, aztán iszunk rá” mentalitás. A munkahelyi hierarchia is szigorú — a főnököd nem csak egy különc karakter, hanem valaki, akinek tisztelettel kell köszönni és megszólítani.

3. Nyelv és illem: Ügyelj a modorodra

A K-dráma forgatókönyve

A K-dramákba mindig becsempésznek néhány udvarias kifejezést és drámai monológot, így a koreai nyelv költőinek és könnyen követhetőnek tűnik. A szereplők néha vagánykodnak az idősebbekkel, vagy könnyedén flörtölnek, a feliratok pedig kisimítják a finom árnyalatokat.

A valós szabályok

A koreai nyelv egy igazi formális szint-labirintus, és ha elrontod, bajba kerülhetsz. Idősebbekkel vagy magasabb rangúakkal beszélsz? Akkor mindenképp jondaemal-t (udvarias beszédet) használj — a nagymamáddal átváltani a laza banmal-ra pedig rögtön hegyibeszédet eredményezhet. A meghajlás is fontos: a köszönés nem csak integetés, hanem a fej vagy a felsőtest kiszámított meghajlítása, attól függően, kihez szólsz. A K-dramák gyakran kihagyják ezeket a finomságokat, de a való életben ezek nem opcionálisak. Képzeld el, ha véletlenül a főnöködet „haver”-nak hívnád — na ez ugyanaz a helyzet.

4. Gasztronómia: Több, mint kimcsi

A K-dráma lakoma
A K-dramák imádják a „food porn”-t — gondolj a sistergő bulgogira vagy a gőzölgő ramyeonra, amit gyertyafény mellett drámaian szürcsölnek. Olyan csábító, hogy az ember szinte azonnal repülőjegyet foglalna csak azért, hogy megkóstolja.

A valós asztal
A koreai étel valóban fantasztikus, ebben nincs kétség, de az étkezés itt csapatjáték. A megosztás a norma — mindenki ugyanazokat a banchan (kisebb köretek) kapja, pálcikával, külön tányér nélkül. Van etikett is: ne szúrjuk a pálcikát függőlegesen a rizsbe (temetési tilalom), és ha valaki ételt kínál, érdemes elfogadni — a visszautasítás udvariatlanságnak tűnhet. A K-drámák gyakran mutatnak egyéni tésztaszürcsölést, de a valós étkezés társas, zajos, tele van „Kóstold meg ezt!” pillanatokkal. És kimcsinél jóval többről van szó — a helyi különlegességek, mint Busan nyers halai vagy Jeju fekete sertése, nem mindig kerülnek a képernyőre.

5. Városi élet vs. valóság: Túl Szöul határain

A K-dráma városképe

Szöul uralja a K-drámákat — fényes felhőkarcolók, menő gangnami utcák és luxus penthouse-ok, akár a Penthouse-ban. A szereplők könnyedén ugranak spontán kiruccanásokra, mintha semmiség lenne, élve a nagyvárosi álmot.

A valós térkép

Szöul tényleg menő, de Dél-Korea rétegesebb ennél. Látogass el Jeju szigetére a vulkanikus tengerpartokért, vagy Gyeongjuba az ókori hangulatért — a fővároson kívüli élet lelassul, és nem mindenki szürcsöli a jeges americanoját üvegtoronyban. Szöul megélhetése is drága; a legtöbben nem K-dráma méltó loftokban laknak, hanem praktikus lakásokban vagy akár a családjukkal. Az improvizált kiruccanások pedig tervezést igényelnek — a buszok, vonatok és a költségvetés nem hajlanak a forgatókönyv szerint.

A K-drámák Szöult úgy adják el, mintha nem is létezne más, de a valódi Dél-Korea egy színes kavalkád, tele felfedezésre váró helyekkel.

6. Család és társadalmi elvárások: Nyomás alatt

A K-dráma klán

A K-drámákban a család gyakran gonosz mostohákból, titkos testvérekből vagy könnyes újraegyesülésekből áll. Minden nagy tétű, érzelmekkel teli, és a szerelem mindent legyőz.

A valós kötelékek

A család itt szent, de nem csak ölelésekből és csavaros fordulatokból áll. A filial piety — a szülők tisztelete és támogatása — nagy horderejű dolog, és komoly felelősséggel jár. A fiatalok hatalmas nyomás alatt állnak, hogy kitűnően teljesítsenek a vizsgákon, jó állást szerezzenek, és büszkévé tegyék a szüleiket. A házassági „óra” is ketyeg: ha a húszas éveid végéhez közeledsz, a nagynénik már kérdezgetik: „Mikor lesz az esküvő?” A K-drámák csak utalnak erre, de a való életben a társadalmi mérföldkövek — karrier, házastárs, gyerekek — elérésére nehezedő nyomás sokszor szinte második állásként érződik. A fiatalabb generációknál már változás tapasztalható, de az elvárások továbbra is ott lebegnek.

Összefoglalva

Szóval, íme — hat mód, ahogyan a K-drámák, minden bájuk ellenére, nem adják át a teljes dél-koreai „útikönyvet”. Ne érts félre: nézni őket fantasztikus szórakozás, és remek ízelítőt adnak a koreai kultúrából. Megtanulhatsz néhány kifejezést, bepillanthatsz a divatba, és közben éjfélkor még a jjajangmyeon-ra is megéhezel.

De hogy igazán megértsd Dél-Koreát — a késő esti irodai fényeket, a meghajlások etikettjét, a vidéki csendet — semmi sem ér fel azzal, ha kilépsz a repülőből és átéled mindezt. Pakold a bőröndöd, felejtsd el a forgatókönyvet, és merülj bele egy kalandba, ami sokkal kaotikusabb, viccesebb és valóságosabb, mint bármelyik K-drámás cliffhanger. Higgy nekem, az itt váró meglepetések megérik.

Forrás: ITT

Ha van rá lehetőséged, és szívesen támogatnád a munkám egy kávé árával, akkor ezt az alábbi gombra kattintva megteheted. Köszönöm!

K-dráma álomvilág; avagy hogyan készíti magát tudtán kívül a Z generáció a szívfájdalomra?

A koreai drámák (K-drámák) különösen a Z generáció (1995-2009) körében váltak világszerte kulturális jelenséggé. Ezeknek a drámáknak a nagy része romantikus, jellemzően lélegzetelállító férfi főszereplők, álomszerű szerelmi vallomások és idilli díszletek körül forognak. Egyrészt idealizált menekülést kínálnak a valóságból. Másrészt elérhetetlen álmokat adnak a közönségnek, és fellendítik Korea turisztikai és fogyasztói iparát.

A probléma: Irreális elvárások a romantikáról

A koreai drámák leggyakrabban a romantikáról szólnak, és egy olyan világot mutatnak be, ahol minden és mindenki drámai és romantikus, minden tekintetben tökéletes. Bár ez magával ragadó történetmesélést eredményez, több szempontból is torzítja a valós kapcsolatokról alkotott képet:

1. A tökéletes partnerek nem léteznek – A k-dráma álomvilágában a férfi főszereplők a tökéletesség külcsínben megnyilvánuló szimbólumaiként jelennek meg: gazdagok, jóképűek, érzelmesek, de erősek. Bár sok tekintetben kudarcot vallanak, a kapott szeretet határtalan, mivel a női főszereplő természeténél fogva kedves és szerethető.

Reality check: A kölcsönös tisztelet, a kommunikáció és a kompromisszumok építenek valódi kapcsolatokat. Ezek a mindig idealizált portrék sok lányban azt az elképzelést keltik, hogy a szerelemnek egyszerűnek kell lennie, és ezért csalódtak a valóságban.

2. A romantika mint végső cél – Mivel a koreai drámák mindig a romantikára összpontosítanak, hangsúlyossá válik az az elképzelés, hogy a romantika a boldogság és az élet csúcsa, az egyetlen valós cél. Szó szerint nincs személyes fejlődés, nincs értelme, a főszereplők élete a romantikus érdeklődésük körül forog, háttérbe szorítva a személyes fejlődést, a karriert vagy az ambíciókat.

Reality Check: Ez finoman azt közli a lányokkal, hogy a romantika fontosabb, mint a függetlenség és a személyes fejlődés értéke.

3. Valószerűtlenül nagy gesztusok – A boldogság netovábbja, hogy hóesésben vallod meg a szerelmedet, vagy egy festői helyen kéred meg a lány kezét – legalábbis a k-drámák szerint.

Reality check: Az apró, következetes erőfeszítések azok, amelyek a való életben a virágzó szerelmet eredményezik. A nagy gesztusokra való várakozás a mindennapoi kapcsolatokban egyenes út a csalódáshoz.

A hatás a fiatalokra

A K-drámák szórakoztatóak, de a gondolkodásmódra, viselkedésre és prioritásokra gyakorolt hatásuk ritkán marad észrevétlen — ezek a hatások gyakran finomak, mégis mélyrehatóak. Az alábbiakban azt láthatjátok, milyen főbb módokon nyilvánulnak meg ezek a befolyások.

1. Kiábrándulás a valós kapcsolatokban – A Z generáció idealizálja a K-drámák szereplői által megélt fiktív kapcsolati dinamikákat, és ezzel gyakran — akaratlanul is — csalódásra ítélik magukat. Ez frusztrációhoz és elégedetlenséghez vezethet, mert amikor a valós partnerük nem felel meg a K-drámahősökre jellemző, túlzottan magas elvárásoknak, viselkedésükkel azt közvetítik, hogy elvárnák: a partnerük oldja meg azokat az (érzelmi)problémákat, amelyeket a lányoknak saját maguknak kellene elrendezniük.

2. Testkép és szépségideálok – A K-dráma sztárok etalonná váltak, tökéletes megjelenésük pedig elérhetetlen szépségideált teremtett. Sok Z generációs lány számára gyakran rendkívüli nyomás, hogy igazodjanak ezekhez az ideálokhoz, vagy olyan koreai bőrápolási rutinokat kövessenek, amelyek sokszor teljesen irreálisak.

3. Költési szokások és fogyasztói magatartás – A K-drámák egyik legvonzóbb eleme, hogy gyakran mutatnak be csúcstechnológiás eszközöket, kozmetikumokat és termékeket, ami arra inspirálja a rajongókat, hogy utánozzák a karaktereket és beszerezzék ezeket a termékeket. Ennek eredményeként sokan impulzívan költenek pénzt olyan termékekre, amelyek elméletileg a „K-dráma esztétikát” közvetítik.

Közvetett üzleti promóció

A K-drámák messze túlmutatnak a kulturális exporton — ez egy tudatos stratégia Korea turizmusának és fogyasztói iparágainak globális népszerűsítésére.

1. A koreai kultúra romantizálása – Korea a sorozatokon keresztül népszerűsíti ételeit, divatját és desztinációit. A látványos helyszínek — mint például Jeju-sziget — a K-drámák rajongói számára álomúticélokká válnak.

2. A koreai termékek globalizációja – A K-drámákban megjelenő termékelhelyezések gyakran „Oppa által jóváhagyottként” jelennek meg, és ezek szerves beépítése jelentősen növelte az eladásokat, valamint megerősítette Korea kulturális „soft power*” hatását világszerte.

(*A soft power (magyarul gyakran „puha hatalom”) azt jelenti, hogy egy ország nem erőszakkal vagy kényszerrel, hanem vonzással és meggyőzéssel éri el, hogy mások azt tegyék, amit ő szeretne. Egy ország akkor bír erős soft powerrel, ha: vonzó a kultúrája, hitelesek az értékei, jó a nemzetközi megítélése.)

3. Az utazás mint romantikus fantázia – Koreába látogatni sok lány számára olyan érzés, mintha belépnének a kedvenc K-drámájuk világába. Ezt az érzelmi kötődést a turisztikai kampányok tudatosan használják ki, hogy a rajongókat turistákká tegyék, akik újra akarják élni kedvenc sorozataik idealizált, romantikus pillanatait.

Az befolyásolás tudatos kezelése

A koreai drámák messzire jutottak a szigorú romantikus történetek világától: mára saját üzleti vállalkozások, amelynek célja, hogy a koreai kultúrát vágyott életstílusként mutassa be. Bár szórakoztató menekülést kínálnak, fontos, hogy kritikusan közelítsünk hozzájuk:

1. Lásd a fantázia mögött az üzletet – Ismerd fel, milyen célokat szolgálnak a K-drámák: nem csupán történeteket adnak el, hanem életstílust, termékeket és turisztikai desztinációkat is. Ha tudatos vagy, könnyebben el tudod választani a fikciót a valóságtól.

2. Ünnepeld a saját kultúrádat – Ahelyett, hogy „K-dráma életet” szeretnél élni, értékeld, mi teszi gazdaggá a saját kultúrádat és kapcsolataidat. Léteznek szép, jelentőségteljes, kultúrált módjai annak, hogy kimutasd a szereteted, nem kell a k-drámák románcát utánoznod.

3. Önismeretre és fejlődésre koncentrálj – Nem a romantika tesz boldoggá. Helyezd előtérbe a személyes fejlődést, a karrierépítést és az önszeretetet, ahelyett, hogy az ideális párkapcsolat keresésére fókuszálnál.

4. Egyensúlyozd a szórakozást a valósággal – Teljesen rendben van K-drámákat nézni, de mindig tartsd szem előtt, hogy a való élet feltételei nem érvényesek ezekre a történetekre, és nem érdemes összehasonlítani velük a saját életed.

Zárógondolatok

A K-drámák szórakoztatóak és mára globális szenzációvá váltak, bájuk minden irányban érvényesül, és lebilincselő történeteket mesélnek. Ugyanakkor a Z generáció számára ez a hatás kétélű fegyver: kellemes menekülést nyújt, de ugyanakkor irreálisan ideálokat állít, ami csalódáshoz vezethet.

Ahelyett, hogy az életcélok és párkapcsolati ideálok „alapköveként” tekintenénk rájuk, lássuk őket annak, ami: szórakoztatásnak, és maradjunk a valóság talaján. Talán a szerelem nem mindig lesz egy grandiózus, képeslapra illő pillanat a cseresznyefák alatt, de a való életben azok a kis, valós pillanatok számítanak igazán.

Másrészt, legközelebb, amikor egy K-drámát nézel: élvezd a fantáziát, de ne feledd a saját, autentikus történeted szépségét sem.

Forrás: ITT

Ha van rá lehetőséged, és szívesen támogatnád a munkám egy kávé árával, akkor ezt az alábbi gombra kattintva megteheted. Köszönöm!

Yoo Young-Chul, gazdagok és nők gyilkosa

FIGYELEM! FELKAVARÓ TARTALOM!

Yoo Young-chul dátum nélküli fotója,
egyik annak a kevésnek, ami elérhető az interneten

2003 szeptembere és 2004 júliusa között Yoo Young-chul több mind 20 embert ölt meg Szöulban, ezzel ő lett Dél-Korea történetének leghalálosabb sorozatgyilkosa.

A rendőrség számára teljesen érthetetlen volt a Szöulban bekövetkezett erőszakos gyilkosságok hulláma. De a gyilkos, Yoo Young-chul számára mindegyik tökéletesen logikus volt.

Yoo Young-chul neheztelt mind a nőkre, mind a gazdagokra. Így hát beosont a luxusotthonokba és meggyilkolta a gazdagokat. A lakásába pedig szexmunkásokat hívott, akikkel a fürdőszobájában végzett.

Tíz hónapon át sokkolta és hozta zavarba a rendőrséget a sorozatos gyilkosság. Végül aztán nem a nyomozók kapták el, hanem egy masszázsszalon dolgozói, akiket a férfi meg akart gyilkolni.

Yoo Young-chul gyűlölete a nők és a gazdagok iránt

Yoo Young-chul már fiatalon megvetette a gazdagokat. 1970. április 18-án született, és szegénységben nőtt fel Gochang megyében, Dél-Korea egy vidéki részén.

Élt ott a közelben egy gazdag család, akik iránt keserű féltékenységet érzett. A tárgyaláson az ügyészek szerint Yoo kiábrándító „családi és gazdasági környezete” „a gazdagok elleni gyűlöetté” változott.

Fiatal felnőttkorának nagy részét azzal töltötte, hogy priuszokat gyűjtött. 1988-ban és 1991-ben lopásért, 1993-ban betörésért, 1998-ban pedig rablásért, hamisításért és személyazonosság-lopásért ítélték el. 2000-ben egy 15 éves lány megerőszakolásáért börtönbe küldték.

A rácsok mögött gyűlöletkeltő fantáziái tervekké kovácsolódtak. Cikkeket olvasott a koreai sorozatgyilkosról, Jeong Du-yeongról, aki gazdag embereket vett célba, és ő is ugyanezt fontolgatta.

Amikor Yoo felesége, egykori masszázsszalon-dolgozó, elhagyta, fellobban a gyűlölete a nők iránt. Ahogy Yoo később maga fogalmazott:

„A nőknek nem szabadna ribancoknak lenniük, a gazdagoknak pedig tudniuk kell, mit tettek.”

Hogyan vált Dél-Kore egyik legtöbb áldozatot követelő sorozatgyilkosává

Miután Yoo Young-chul 2003 szeptemberében kiszabadult a börtönből, elkezdte kitervelni első gyilkosságát. Fegyvereket vásárolt, az ölést pedig kutyákon gyakorolta. Aztán 2003. szeptember 24-én – 13 nappal a szabadulása után – először csapott le.

Jeong Du-yeonghoz hasonlóan Yoo is a gazdagokkal akart végezni. Elment a szöuli Sinsa-dong előkelő negyedbe, és beosont egy kétszintes házba, amely a 72 éves Lee Deok-su, a Sookmyung Egyetem professzorának és 68 éves feleségének, Lee Eun-oknak a tulajdonában volt. Mielőtt bármelyikük reagálhatott volna, Yoo egy kalapáccsal megtámadta őket – és mindkettőjüket agyonverte.

Innentől kezdve a gyilkosságok felgyorsultak. Októberben ismét támadást indított, megölve egy család három tagját Gugi-dongban. Novemberben Yoo kétszer is ölt – először egy milliomos feleségét támadta meg Samseong-dongban, Gangnam-guban, majd egy gazdag férfit és házvezetőnőjét ölte meg Hyehwa-dongban.

A rendőrség tanácstalan volt. Az áldozatok nem álltak rokonságban egymással, és a gyilkos sem vitte el értéktárgyaikat. Néhány lábnyomon és szemcsés biztonsági kamerafelvételen kívül a nyomozóknak kevés nyomuk volt magáról a gyilkosról.

Eközben Yoo egy másfajta áldozatra kezdett összpontosítani: a szexmunkásokra. A válása óta gyűlölte a nőket – sőt, még a volt felesége megölését is fontolgatta –, de gyűlölete fokozódott, miután a barátnője is elhagyta. 

A felesége egy masszázsszalonban, a barátnője pedig egy „telefonszobában*” dolgozott, ami gyakran egyben prostitúciót is jelentett, így az „Esőkabátos gyilkos” azokat a nőket vette célba, akik rájuk emlékeztették. Elkezdte a szöuli masszázsszalonok szexmunkásait a lakására hívogatni.

* A telefonszoba olyan hely volt, ahol a nők telefonon vagy chaten beszélgettek férfiakkal, akik hivatalosan „kötetlen beszélgetésekért" fizettek, a gyakorlatban viszont gyakran prostitúcióba vagy szexuális szolgáltatásba torkollott.

„Mr. Yoo biztosra vette, hogy a gazdagok miatt élt nyomorúságos életet” – magyarázta Huh Joon-young, a szöuli rendőrség vezetője. „Majd miután elvált masszőrnő feleségétől, célpontot váltott, olyan nőket keresett, akiknek ugyanaz a munkájuk.”

Miután Yoo meghívta magához a nőket, lefeküdt velük, majd egy saját készítésű kalapáccsal verte agyon őket.

Miután megcsonkította a testüket, Yoo baltákat, késeket és ollókat használt, hogy 16-18 darabra vágja áldozatait. Letépte az ujjbegyeiket, hogy megnehezítse az azonosítást, és szemeteszsákokba gyömöszölte őket, amelyeket egy hegyen temett el a Bongwon-templom közelében.

Yoo elmondása szerint néha még áldozatai testrészeit is megette. Azt mondta, úgy hitte, hogy ettől „megtisztul a lelke”.

Az „esőkabátos gyilkos” letartóztatása

2004 májusa és júliusa között Yoo Young-chul legalább 11 nőt ölt meg. De haláluk – ellentétben a gazdagok halálával – kevés aggodalmat keltett. Csak a masszázsszalon tulajdonosai tudták, hogy valami nincs rendben.

Ahogy a gyanújuk fokozódott, Yoo végzetes hibát követett el. Az egyik áldozata telefonját használta, hogy felhívjon egy masszázsszalont. A tulajdonos azonnal felismerte a számot, hiszen az egyik eltűnt lányé volt, és értesítette a rendőrséget.

Bár a rendőrség kiküldött egy rendőrt, de az még Yoo megérkezése előtt elment. Amikor a gyilkos belépett a motelbe, ahová a találkozót szervezte, a masszázsszalon alkalmazottai kerítették be.

Miután a rendőrség őrizetbe vette, Yoo Young-Chul, aki „okos embernek” tartotta magát, és azt állította, hogy 140-es IQ-ja van, epilepsziás rohamot színlelt, és tizenkét órára sikerült megszöknie.

Második letartóztatásakor Yoo bevallotta minden bűncselekményét a megdöbbent rendőröknek. Beleegyezett abba is, hogy elvezeti a rendőröket áldozatai holttesteihez. Mivel sárga esőkabátot viselt az expedíció során, a média gyorsan „Esőkabátos gyilkosnak” nevezte el.

Bár Yoo később azt mondta, hogy „sajnálja”, amit tett, azt is mondta, hogy tovább ölne, ha nem kapják el. Még azt is beismerte, hogy véletlenszerűen kiválasztott embereket ölt meg, akik sem szexmunkások, sem nagyon gazdagok nem voltak. Összesen 26 ember megölését vallotta be.

„A média folyton csak azt hangoztatja, mennyi ember megöltem, de számomra ez csak a kezdet volt” – mondta Yoo az első tárgyalásán 2004 szeptemberében. „Nem állt szándékomban leállni.”

Emellett kevés érzelmet mutatott azzal kapcsolatban, amit embertársaival tett. Egy rendőrségnek írt levelében azt írta, hogy a legnagyobb félelmet akkor érezte, amikor a fia felhívta, miközben egy holttestet csonkított meg.

„A legfélelmetesebb pillanat nem az volt, amikor egy fej leesett egy vállfáról” – mondta Yoo. „Hanem amikor a fiam felhívott, hogy megkérdezze, még mindig meg vagyok-e fázva.”

2004 decemberében Yoo Young-chult 20 gyilkosságért ítélték halálra. De mivel Dél-Korea „szigorítja” a kivégzéseket, jelenleg a szöuli fogolytáborban tölti büntetését.

Yoo Young-chul gyilkos sorozatának öröksége

Yoo Young-chul hosszú, erőszakos és változatos gyilkossági sorozata sokkolta a dél-koreaiakat. Gyilkosságait még a 2008-as The Chaser című film is bemutatta, és egy 2021-es Netflix-dokumentumfilm, az Esőkabátos gyilkos: Ragadozó üldözése Koreában.

„Az ilyen típusú eset akkoriban példa nélküli volt Koreában” – magyarázta az egyik rendőrtiszt, aki részt vett Yoo Young-chul gyilkosságainak kivizsgálásában.

Ahogy a dokumentumfilm leírja, Yoo a koreai rendőrség hibái miatt volt képes ilyen sokáig és ennyi embert ölni. A rendőrség szigorúan a saját körzetén belül dolgozott, és ritkán osztott meg információkat más erőkkel. Amikor mégis megosztottak információkat, az csakis a sikeres letartóztatásokról szólt – soha nem a megoldatlan ügyek „kudarcáról”.

Yoo letartóztatását követően a koreai rendőrség hatalmas változásokon ment keresztül a hatékonyság hiányának és a korrupció megszüntetése érdekében.

De azon túl, hogy a rendőrség hibáin csémcsognak, sokan azon tűnődnek, miért lett Yoo egyáltalán gyilkos. Egyesek a koreai pénzügyi válságra hivatkoznak, amely 1998-ban kezdődött.

„A gazdagok egyre gazdagabbak, a szegények pedig egyre szegényebbek lettek” – magyarázta az egyik rendőrtiszt. 

„Azért tettem, hogy megöljem a társadalmat” – állította. „Amikor rájöttem, hogy csak a pénz számít, úgy gondoltam, hogy magam hajtom végre a büntetést.”

A dél-koreai egyenlőtlenség gyakori téma manapság a tévéműsorokban. Mind az Élősködők (2019), mind a Squid Game (2021) a szegények küzdelmeit ábrázolta.

De Yoo Young-chul minden fellengzős állítása ellenére valójában csak a gyengéket vette célba. Napközben támadt rá az idősebb felnőttekre – amikor tudta, hogy otthon lesznek –, máskor a társadalom peremén élő nőket gyilkolt meg. Nem azért ölt, hogy megváltoztassa a világot, hanem indulatból cselekedett.

Ezzel semmi mást nem ért el, mint életeket oltott ki, és életfogytiglani börtönbüntetésre ítélte magát.

Forrás: ITT

Ha van rá lehetőséged, és szívesen támogatnád a munkám egy kávé árával, akkor ezt az alábbi gombon megteheted.

Hogyan lett a karácsony a párok ünnepe Dél-Koreában

A karácsony Koreában alapvetően egy romantikus ünnep, a külföldi média pedig minden alkalommal kiemeli, mennyire világi jellege van az ünnepnek az országban. A Los Angeles Times és a Forbes is a Valentin-naphoz hasonlította a karácsonyt Koreában.

„Nem igazán vagyok a karácsony rajongója, mert az utcákon csak párok vannak” – mondta egy 27 éves, Szöulban élő nő. „A karácsonynak egy vidám ünnepnek kellene lennie, amelyet a családdal töltünk. Koreában viszont ilyenkor sajnálják az emberek a hozzám hasonló egyedülállókat, így aztán mi is sajnáljuk magunkat.”

Korea szomszédja, Japán is a szerelmesek ünnepének tekinti a karácsonyt. Ennek egyszerű ok az, hogy a kereszténység alig 2 százalékát teszi ki a lakosságnak, így nincs igény a hagyományos ünneplésére.

De Korea esetében kicsit más a helyzet. Ők az egyetlen kelet-ázsiai ország, amely törvényes ünnepnappá nyilvánította a karácsonyt. Korea számos templommal büszkélkedhet, és gyakori viccnek számít, hogy háromszor több templom van az országban, mint kisbolt (amint azt egy 2014-es JTBC jelentés is bizonyítja).

A nyugat-szöuli Yeongdeungpo kerületben található Yoido Full Gospel Templom azonban 1993-ban a Guinness Rekordok Könyve szerint a világ legnagyobb egyházi gyülekezete, akkoriban több mint 700.000 taggal.

Ez az ambivalencia pedig felveti a kérdést: Mennyire fontos Jézus születésnapja Koreában?

Randevú karácsonykor

Minden évben, ahogy közeledünk a karácsony felé, elkezd kibontakozni egy minta. Ez szeptember 17-én kezdődik, ez az úgynevezett Gobaek-nap. Ha ugyanis ezen a napon jössz össze a pároddal, akkor karácsonykor éppen 100 naposak lesztek, ez pedig egy általános mérföldkő a koreai párok életében; és ugye mennyivel szebb, ha ez karácsonyra esik?

A Gobaek-nap olyasmit jelent, hogy "a vallomás napja", maga a koncepció pedig 2010 körül alakult ki az internet fiataljai között.

"Gobaek-nap van, idén is búcsút inthetek a Karácsonynak..." - olvasható a Blind nevű online platformon.

A karácsony annyira szorosan összefügg a szerelmünkkel töltött idővel, hogy a féltékeny szinglik által nagyon gyakran feltűnnek olyan kifejezések az interneten, mint az „egyedülállók mennyországa” és a „párok pokla”, vagy olyan reakciók, hogy: „A karácsonyt Kevinnel kell tölteni!”, utalva Macaulay Culkin híres főszerepére.

A párok számára a karácsony a drága vacsorákról és ajándékról szól. Különösen forgalmas nap ez a luxushotelek- és éttermek számára. Azokban a szállodákban, amelyekben még van ilyenkor hely, legalább kétszeres áremelkedésre számíthatnak azok, akik szenteste próbálnak bejelentkezni.

A népszerű fine dining éttermek, mint például a Gortz, már december közepe óta tele vannak erre az időszakra. A Hancook, az N Grill és a The Place Dining szenteste természetesen telt házzal üzemelnek.

Az olyan ötcsillagos luxushotelek, mint a The Shilla Seoul, a Four Seasons Hotel Seoul és a Grand Hyatt Seoul nevetségesen magas áron kínálnak karácsonyi süteményeket. Ezek akár a 400.000 won (~ 90.000 Ft) ellenére is rendkívül versenyképesek.

Ezenkívül a 7-Eleven kisboltlánc bejelentette, hogy az óvszer karácsonyi eladásai 2,5-szer magasabbak voltak, mint egy átlagos napon.

A Hyundai Seoul karácsonyi falu témájú
pop-upjának installációja

Miért ilyen világi a Karácsony?

Először is, a keresztények viszonylag kis részét teszik ki Korea teljes lakosságának. A Koreai Keresztény Lelkészek Nemzeti Szövetségének adatai szerint a koreaiak 63%-a vallotta magát nem vallásosnak 2024 januárjában. A protestánsok 17%-ot, azaz mintegy 8,7 milliót, a katolikusok pedig 8%-ot, azaz 4,1 milliót tesznek ki.

Továbbá, Koreában már most is van két családi ünnep, amelyek alatt az emberek napokig vagy akár hetekig tartó szünetet tartanak: a Seollal, vagyis a holdújév január-február környékén, és a Chuseok, az aratóünnep szeptember környékén. Ezek mindegyike háromnapos ünnep, így kényelmesebbé téve a családdal töltött időt az egynapos karácsonyi ünnephez képest.

Náluk a hangsúly inkább az ünneplésen, mint a szentség jelentőségen van. A kereszténység kevésbé ágyazódott be Korea társadalmi és kulturális aspektusaiba, mivel a buddhizmushoz képest később lépett be az országba. A buddhizmusnak ezzel szemben a 372-re, a Három Királyság korára (Kr. e. 57 - Kr. u. 676) nyúlik vissza a története Koreában. A buddhizmus államvallásként virágzott a Gorjo-dinasztia idején (918-1392), és hatása a történelmi kontextusokban és a kulturális tárgyakban a mai napig erősen megmutatkozik.

A koreai karácsony története

A katolicizmus és a protestantizmus a 18. század végén, illetve a 19. század végén jelent meg az országban. Helyi jelentések szerint Mary F. Scranton, egy amerikai misszionárius (aki megalapította az Ewha Haktangot, Korea első modern női oktatási intézményét) 1886-ban állította fel az ország első karácsonyfáját. A Pai Chai Iskola, egy másik oktatási intézmény, amelyet Henry Appenzeller amerikai misszionárius alapított, 1887-ben rejtett először karácsonyi harisnyába ajándékot a diákoknak, és ez volt az első alkalom, hogy a koreaiak hallottak a Mikulásról.

A 20. század elején megjelenő modern hírügynökségek, mint például a Dongnip Sinmun (The Independent), a Chosun Ilbo és a DongA Ilbo, szintén létfontosságú szerepet játszottak az ünnep népszerűsítésében. Egy 1886. december 24-i keltezésű Dongnip Sinmun az első koreai cikk, mely Jézus Krisztus születésnapjáról ír.

Ezek az újságok minden évben beszámoltak a templomok által rendezett karácsonyi ünnepségekről, azt az érzést keltve a nem keresztényekben, hogy a karácsony a kikapcsolódás ünnepe.

A karácsony még inkább elterjedtté vált, miután Korea 1945-ben függetlenné vált a 35 éves japán gyarmati uralom alól. Nem sokkal ezután a karácsonyt törvényes ünneppé nyilvánították annak ellenére, hogy a keresztények aránya akkoriban mindössze 3% volt. Ez persze akkor történt, amikor Korea 1945 és 1948 között amerikai katonai uralom alatt állt. Korea első elnöke, Syngman Rhee (1875-1965) azonban buzgó keresztény volt.

Koreában 1945 és 1982 között országszerte érvényben volt az éjszakai kijárási tilalom, szenteste volt az egyik azon kevés napok egyike, amelyekre kivételt tettek, lehetővé téve az emberek számára, hogy éjszaka szabadon barangoljanak az utcákon – tökéletes alkalom volt hát ez a szerelmesek találkozójára.

Tark Ji-il professzor, a Busani Presbiteriánus Egyetem egyháztörténeti szakértőjének becslése szerint ebben az időszakban hatott a legnagyobb mértékben az amerikai kultúra Koreára.

„Mivel a karácsony az Egyesült Államok egyik legfontosabb ünnepe, természetesen átterjedt Koreára is, de a keresztények alacsony aránya miatt Koreában inkább a kulturális szempontokat tették magukévá, mint a vallásiakat.”

A Karácsony megünneplése Koreában

Az 1970-es és 1980-as években a koreai templomok tagjai még az utcákon énekelték a karácsonyi dalokat, és ajándékokat, illetve harapnivalókat osztogattak a kevésbé városi környékeken. Az ünnepi környezet azonban mára a lakásokba helyeződött át, és a szoros közösségek is a múlté, a különböző emeletek közötti zajviták pedig széles körben elterjedt problémává váltak.

Manapság a templomok hajlamosak megtartani maguknak a karácsonyi ünnepségeket – istentiszteletek vagy misék keretében.

Oh Seung-ahn, egy 26 éves keresztény, így nyilatkozott:

„Sajnálatos, hogy karácsonykor ma már nem annak valódi jelentését ünnepeljük, hiszen ez a kereszténység legnagyobb ünnepe. Olyat is hallottam, hogy egyes gyerekek nem tudják, hogy ma született Jézus, és egyszerűen azt hiszik, hogy ma van az ajándékozás napja.”

A Lotte karácsonyi vásár installációja Szöul déli részé

Hová érdemes ellátogatni Karácsonykor

A karácsony nemcsak a párok ünnepe, hanem Korea három nagy áruházának küzdelme is.

A Lotte, a Hyundai és a Shinsegae minden évben saját, különleges látványosságokkal készül. Bár egyik áruház sem ismerte el, hogy versenytársnak tekintik egymást, azt egyhangúlag elismerték, hogy nem veszik félvállról a karácsonyi dekorációt. Évről évre egyre nagyobbak ezek a festői környezetek, és a tartalom is frissül.

A Shinsegae 13%-al növelte digitális kijelzőinek méretét, amelyek a „Karácsonyi pillanatok nyomában” című, négyperces műsort mutatják be Szöul belvárosában, Jung kerületben. A képernyő három kosárlabdapályának felel meg, közölte a Shinsegae, és a november 1-jei kivilágítás utáni első 10 napban több mint 200.000 látogató kereste fel a kirakatot. Az áruház szóvivője elmondta, hogy a digitális bemutatóra való felkészülés már januárban megkezdődött.

A dél-szöuli Songpa kerületben található Lotte karácsonyi vására, miután tavaly egy hónap alatt 240.000 látogatót vonzott, 20%-al növelte a méretét, így egy kb. 24.908 négyzetlábnyi létesítmény lett. A Hyundai tavaly két hónapon keresztül 500.000 látogatót fogadott az ötödik emeleti, karácsonyi falu témájú fotózási lehetőségére, amely kb. 3.3058 m²-t foglal magában.

A szöuli városi önkormányzat is csatlakozott a karácsonyi ünneplés szekéréhez, és egy 19 méter magas karácsonyfát, egy jégpályát és egy karácsonyi vásárt állíttatott fel a városháza és a Gwanghwamun tér központi részén.

Sőt, egy váratlan résztvevő is csatlakozik, hogy terjessze az ünnepi hangulatot Koreában, és ez nem más, mint a Jogye Rend, az ország legnagyobb buddhista rendje.

Már több mint 12 éve a rend egy életnagyságú, hanjiból (hagyományos koreai eperfapapírból) készült karácsonyfa alakú lámpást gyújt meg Szöulban, a Jongno kerületben található Jogye templomban, ahol szerzetesek, papok és lelkészek énekelnek karácsonyi énekeket.

„A hagyomány abból a tényből indult ki, hogy Korea egy többvallású ország” – mondta a Jogye Rend szóvivője. „Nem csak mi támogatjuk őket. A keresztény templomok is rendszeresen kiadnak gratuláló üzeneteket Buddha születésnapján. Kölcsönös megállapodás az egyes vallások között, hogy tisztelettel adóznak az egyes ünnepeknek.”

Forrás: ITT

Ha van rá lehetőséged, és szívesen hozzájárulnál, akkor támogasd a munkám egy kávé árával.