Tabuk Koreában: Szex és szexualitás (1. rész)

A fotón óvszerekből készült installációk láthatók egy óvszerkiállításon,
amelyet 2020-ban rendeztek a dél-seouli Seocho kerületben. [YONHAP]

Az emberek körülbelül hatmillió éve lakják a Földet, mégis az egyik legalapvetőbb, az emberiség által ismert ösztön Koreában még mindig tabunak számít: a szex.

Mindig is ez volt az elefánt a szobában, olyannyira, hogy a koreai gyerekek és tinédzserek mit sem sejtenek róla, és kínosan érzik magukat a témától. Még a médiában is megjelentek olyan esetek, amikor a tinédzserek műanyag zacskókat vagy folpackot használnak óvszer gyanánt.

Vajon miért nem a megfelelő módon védekeztek?

Egyes beszámolók szerint a tinédzserek erre azt mondták, hogy az óvszer vásárlása „kínos”, mivel a koreai társadalom rossz szemmel nézi, ha a kiskorúaknak köze van a szexhez.

A Naver kérdés-válasz felületén, a Jisik In oldalon több bejegyzés is megjelent, ahol a felhasználók arról érdeklődtek, vajon az ilyen módszerek mennyire hatékonyak a hagyományos fogamzásgátláshoz képest. Néhányan azt is hozzátették, hogy „túlságosan szégyellték óvszert venni”. Mások pedig azt kérdezték, mi történik, ha az együttlét közben elszakad a műanyag zacskó, illetve elfogadható-e a használata, ha előtte kimossák.

A képen egy iskolai szexuális felvilágosító óra látható.
[JOONGANG KÉP]

Néhány tinédzser a saját tapasztalatait is megosztotta: volt, akitől személyigazolványt kértek, amikor a kisboltban óvszert próbált vásárolni, sőt olyan is akadt, akinek az eladó egyszerűen megtagadta az eladást.

A dél-koreai Oktatási Minisztérium és a Járványügyi és Betegségmegelőzési Ügynökség 2021-es felmérése szerint a szexuális tapasztalattal rendelkező, összesen 60.000 megkérdezett általános és középiskolás diák 34,5 százaléka azt válaszolta, hogy „csak néha” vagy „soha” nem használt fogamzásgátlást.

(Itt fontos tisztázni, hogy az itt említett "általános és középiskolások" Koreában a "middle and high school" korosztálynak felelnek meg, tehát 12-15 és 15-18 évesek. (A szerk.))

A Járványügyi és Betegségmegelőzési Ügynökség egy másik, szintén 2021-es kutatása szerint mindössze 67,8 százalék mondta azt, hogy az elmúlt 12 hónapban részt vett iskolai szexuális felvilágosításon. Ez alacsonyabb a 2018-as 78,6 százaléknál, és 2011 óta a legalacsonyabb arány.

MI A PROBLÉMA A SZEXUÁLIS FELVILÁGOSÍTÁSSAL KOREÁBAN?

Sok koreai szerint iskolás évei alatt alig tanult valamit a témáról, mert a szexuális felvilágosítás gyakran kitérően kezeli az érzékeny kérdéseket. Az óraszám is nagyon alacsony: sokszor mindössze egy-két alkalomból áll, amelyet az iskolaorvos vagy az egészségügyi tanár tart.

– Miféle szexuális felvilágosítás? Én csak arra emlékszem, hogy néztünk néhány videót, de arra nem, miről szóltak – mondta a 19 éves, Incheonban élő Shin Suh-ji. – Az órákon senki nem figyel igazán, mert túl homályosan fogalmaznak, nem mondanak konkrétumokat, és azt végképp nem mutatják be, hogyan kell használni a fogamzásgátló eszközöket.

Az Oktatási Minisztérium azt ajánlja, hogy az általános iskolától a középiskoláig minden évfolyamon évente legalább 15 óra szexuális felvilágosítást kapjanak a diákok. Ez azonban nem része a hivatalos tantervnek: az úgynevezett kereszttantervi programba tartozik, ami azt jelenti, hogy a tanároknak nem kötelező a rendes tanórák keretében megtartaniuk ezeket az órákat.

Figyelembe véve, hogy Koreában kiemelt jelentőséget tulajdonítanak az egyetemi felvételihez szükséges tantárgyaknak – például a matematikának vagy az angolnak – más tárgyak, mint a testnevelés vagy a művészetek, gyakran háttérbe szorulnak. Így esik ki a szexuális felvilágosítás is.

A tanárok részéről is egyre több aggodalom merül fel amiatt, hogy a korlátozások miatt sokszor nem egyértelmű számukra, pontosan mit és milyen mélységben taníthatnak a diákoknak.

– A tanárok tisztában vannak vele, mennyire hiányos volt korábban, és sokszor még ma is, a szexuális felvilágosítás, ezért sokan igyekeznek tartalmasabbá és hasznosabbá tenni ezeket az órákat – mondta egy általános iskolai pedagógus a Korea JoongAng Dailynek. – De amikor egy tanár részletesebben belemegy a témába, a dühös szülők néha betelefonálnak, és számon kérik, miért a szexről tanult a gyerek az iskolában, amikor inkább matematikai képletekkel kellene foglalkoznia. Ez komoly dilemmát okoz: a szexualitást nem lehet egyszerűen a szőnyeg alá söpörni, ugyanakkor nincs egyértelmű, részletes iránymutatás arra, hogyan kellene jól kezelni ezt a kérdést.

– Mindenki ismeri a „hogyan találkozik a hímivarsejt a petesejttel” történetet, de azt már senki nem akarja, hogy a gyerekek a hogyanról is tanuljanak – tette hozzá a tanár. – Az egész folyamat [a szex] kimarad. Koreában ez egyszerűen így működik.

MENNYIRE KONZERVATÍV KOREA A SZEXUALITÁS TERÉN?

Csak az utóbbi években kezdett a média aktívan foglalkozni a szexhez kapcsolódó témákkal. Népszerű lettek például a JTBC „Witch Hunt” (2013–2015) című műsora, egy beszélgetős show a párkapcsolatokról és a szexről, amely egyenes és nyílt módon tárgyalta azokat a kérdéseket, amelyeket korábban túl kockázatosnak tartottak a nyilvános beszédhez.

Hong Sung-woo, aki Dr. Jomulju néven ismert urológus, több mint 219.000 feliratkozót szerzett YouTube-csatornáján a szexuális felvilágosító videóival, amelyek egyszerre őszinték és könnyedek. Ahelyett, hogy homályos „méhek és virágok” történetet mesélne, játékosabb módon közelíti meg a szexualitást, például nagy, rajzfilmszerű péniszeket formázó plüssjátékokkal, amikre nevetés a reakció.

Ezen erőfeszítések ellenére Korea továbbra is konzervatív ország a szexualitás terén. Shin Dong-yup, humorista és műsorvezető, aki rendszeresen szerepelt a „Witch Hunt”-ban és annak Tvingen futó folytatásában, a Netflix „Risqué Business: Japan” című műsorában is feltűnt, amely 2023-ban debütált. Azonban nagyon hamar támadások érték amiatt, hogy „átlépte a határt”.

MIÉRT ELLENZIK SOKAN A SZEXUÁLIS FELVILÁGOSÍTÁST?

A leggyakoribb érv a korai szexualizációtól való félelem.

– Úgy gondolják, hogy a szexuális felvilágosítás már fiatal korban serkenteni fogja a szexualitást, a diákokat korán szexuális aktivitásra ösztönzi, sőt a homoszexuális kapcsolatok elfogadását is elősegíti – mondta Lee Sun-young, az Ulsanban működő szexuális felvilágosító központ igazgatója. – De ez nem így van. A szexuális aktus csupán a tananyag körülbelül 3 százalékát teszi ki.

Lee hangsúlyozta, hogy a szexuális felvilágosítás ennél jóval szélesebb spektrumot ölel fel: a nemek közti egyenlőségtől és a szexuális kisebbségekről szóló ismereteken át a pubertás és a terhesség testi változásainak tanulmányozásáig.

Az UNESCO nemzetközi technikai iránymutatást adott ki a szexuális nevelésről, amelyet a korszerű, életkornak és fejlődési szakasznak megfelelő tananyagra épülő átfogó szexuális nevelésbe (Comprehensive Sexuality Education, CSE) építettek be.

A szakértők szerint ez nem jelenti azt, hogy a legtöbb koreai ellenzi a szexuális felvilágosítást. Inkább arról van szó, hogy az ellenzők hangosabban (mintha „hangosbeszélőn” szólnának) adják tudtára nemtetszésüket. Bár az ellenzők aránya a teljes koreai lakosságban elenyésző, ők agresszívan nyújtanak be panaszokat iskolákhoz vagy helyi önkormányzati hivatalokhoz.

– Ha meg akarjuk előzni a szexuális erőszakot, fontos, hogy a gyerekek megtanulják, joguk van beleegyezni, és hogy a „nem” valóban „nem”-et jelent – mondta Lee. – Azok, akik ellenzik a szexuális felvilágosítást, nagyon megtévesztő állításokat tesznek: azt sugallják, mintha azt javasolnánk a fiataloknak, hogy bármikor szexeljenek, amikor csak akarnak. Egyetlen szakértő sem tenne ilyet.

HOGYAN PRÓBÁLJÁK KEZELNI EZT A PROBLÉMÁT?

Az évek során a koreai kormány, amely a szexuális felvilágosítási tantervért felel, több intézkedést tett, ám ezek nagy részét kritikával illették, mondván, hogy ez "gyenge menedzsment" vagy "nem megfelelő válasz egy komoly problémára".

Részlet a 성교육 표준안 avagy National Sex Education Guidelines
(Nemzeti Szexuális Felvilágosítási Irányelvek) c. könyvből

2015-ben, Park Geun-hye kormányzásának idején az Oktatási Minisztérium kiadott egy egységesített szexuális felvilágosítási kézikönyvet, amelyet minden koreai iskolába eljuttattak, sőt online is letölthető volt. Ez egy jelentős projekt volt: a kormány két évet töltött az iránymutatás kidolgozásával, amely 600 millió wont emésztett fel. Azonban a szakértők és a közvélemény azonnal „szexista” és „torzult szexuális nézeteket” tartalmazónak ítélte.

A kézikönyvben szerepeltek vitatható állítások, például: „A lányokra inkább a hangulat, a fiúkra inkább a meztelenség hat” és az olvasóknak azt javasolta, hogy „tartsák távol magukat attól, hogy kettesben legyenek az ellenkező nemű baráttal”. Egy másik rész szerint a párkapcsolati bántalmazás akkor következik be, ha a nő nem fizeti ki a vacsorát.

Az akkori oktatási miniszter „félreértésnek” nevezte a problémát, és elmondta, hogy ezek csupán „elterjedt nemi szerepsztereotípiák” példái, majd eltávolították a vitatott tartalmat a kézikönyvből. Ez azonban nem csökkentette a kézikönyv körüli vitákat.

A kézikönyvet ma már minden online platformról eltávolították, az Oktatási Minisztérium pedig még nem adott ki frissített változatot. Ehelyett Yoon Suk Yeol elnök alatt a Nemzeti Oktatási Bizottság nemrégiben jóváhagyta a 2022-es módosított tantervet, amelyből eltávolították az olyan kifejezéseket, mint „nemi egyenlőség”, „szexuális kisebbség” és „szexualitás”.

– A „szex”, a „nem” és a „szexualitás” szavak csupán nyelvi kifejezések a nemi jellemzők leírására, de most már nem taníthatjuk őket a diákoknak? – kérdezte Lee Myoung-hwa, a Szöulban működő Aha Szexuális Felvilágosítási és Tanácsadó Központ ifjúsági igazgatója.

– Ugyanez vonatkozik a szexuális kisebbségekre is – tette hozzá –, és elmagyarázta: – Csak azért, mert elmondjuk a diákoknak, mi az a homoszexualitás, még nem jelenti azt, hogy arra ösztönöznénk őket, hogy megfordítsák a szexuális identitásukat, vagy növeljük a melegek számát. Ez csupán teljesen egyszerű, hétköznapi józan ész.

Más esetekben a szexuális felvilágosítás politikai vitákhoz vezetett a konzervatív és a progresszív pártok között, nemcsak abban, hogy hogyan kellene kezelni ezeket a témákat, hanem abban is, hogy egyáltalán szóba kellene-e hozni őket a gyerekek előtt.

2020-ban a Nemi Egyenlőségért és Családügyért felelős Minisztérium visszahívott hét gyermekkönyvet a „Nadaum Books” projekt keretében kiválasztott 199 könyvből, amelyeket az iskolákba küldtek volna, hogy növeljék a gyerekek nemi és szexuális tudatosságát.

– Lehet, hogy ezek gyerekeknek szóló szexuális nevelési könyvek, de túl sok aggasztó, kifejezetten explicitté tett kifejezés található bennük. Nem az a kérdés, hogy segítik-e a gyerekeket a nemi érzékenységük tudatosításában. Arról van szó, hogy ezek a könyvek idealizálják és serkentik a homoszexualitást – mondta Kim Byeong-wook, a konzervatív Koreai Népi Hatalom Párt képviselője 2020-ban a Nemzetgyűlésben.

A visszavont Nadaum Könyvek

A Nadaum Books projekt körüli vita annyira elfajult, hogy bár a kezdetekkor a világ egyik legelismertebb és legszélesebb körben használt szexuális felvilágosító könyveiként mutatták be őket, a minisztérium végül teljes egészében visszavonta a projektet.

Ulsan is a társadalmi tétlenség egyik legnagyobb áldozata. Ulsan volt az első koreai város, amely 2021–2022-ben bevezette az átfogó szexuális nevelést (CSE) az állami iskolákban, és támogatást nyert, hogy a szexuális felvilágosítást kötelezővé tegye az ötödikesek és az elsőéves középiskolások számára. Ez egy 2020-as incidens után történt, amikor egy általános iskolai tanár az első osztályosoknak olyan házi feladatot adott, hogy mossák ki az alsóneműjüket, és a feladatról készült fotókra szexuálisan zaklató megjegyzéseket tett.

Az egész projekt azonban megszakadt az Ulsani Városi Tanács költségvetési megszorításai miatt, miután a város oktatási főigazgatója, Noh Ok-hee, a 2022 év végén elhunyt.

HOGYAN VÁLTOZHATNA A TÁRSADALMI DISKURZUS KEDVEZŐ IRÁNYBA?

A szakértők szerint új normára van szükség, amelyet csak úgy lehet elérni, ha több erőforrást és költségvetést fordítanak a szexuális felvilágosítás tudományos kutatására.

Egy lehetséges megközelítés, ha más országokat vesznek példaként, például Svájcot, amely 1994 óta az első olyan ország a világon, ahol kötelezővé tették a szexuális felvilágosítást az állami iskolákban, vagy Japánt, ahol szélesebb körű tudományos és kutatási anyagok állnak rendelkezésre a serdülők szexualitásáról.

– Koreai kormányzati statisztikákból egyelőre nincs elég adat – mondta Lee az Aha Központból. – A rendelkezésre álló adatok csak azt mutatják, hogy milyen életkorban kezdtek a serdülők szexuális életet élni, és hány százalékuknak volt már szexuális tapasztalata vagy használt fogamzásgátlást. De mi a helyzet a szülők véleményével arról, hogyan kellene nevelnünk a gyerekeinket? Mennyire lehet hatékonynak mondani a jelenlegi szexuális felvilágosító rendszert ezek nélkül az információk nélkül? És pontosan mi a hosszú távú terv?

A mélyreható kutatások hiánya azt jelenti, hogy amikor nézeteltérés alakul ki, a felek pusztán egymás szavára hagyatkoznak, mivel nincs bizonyíték. Ráadásul az online szexuális visszaélések, köztük az úgynevezett Nth Room-ügy és más esetek növekedése miatt a serdülőket oktatni kell arra, hogyan védhetik meg magukat a digitális környezetben.

– Természetesen nem mindenki érthet egyet ugyanabban, ezért racionálisan kell döntenünk egy új norma kialakításáról – mondta Lee az Ulsani Szexuális Felvilágosító Központból. – Bár rendelkezésünkre állnak nemzetközi iránymutatások [az UNESCO-tól], társadalmunk elutasította azokat, és úgy érzem, Koreának nagyon sok időbe fog telni, mire elkészül egy olyan kézikönyv, amely emberi jogi szempontból is mindenki számára elfogadható.

– Az elmúlt 17 évben találkoztam diákokkal, és amit láttam, az az, hogy a szexről alkotott képük nem promiszkuitív vagy negatív – folytatta –, ezért soha nem szabad lekicsinyelnünk ezt a témát. Senki nem nevezheti a szexet obszcén cselekedetnek, amikor az alapvető emberi ösztön.

 

Forrás: ITT, ITT, ITT, ITT és ITT

Ha van rá lehetőséged és szívesen támogatnád a munkám, akkor ezt az alábbi gombra kattintva megteheted.

Miért távoznak a legokosabbak Dél-Koreából?

A stagnáló bérek, valamint az akadémiai, tudományos és mesterségesintelligencia-területen tapasztalható gyenge támogatás miatt a legjobb elmék külföldre mennek

Miközben Dél-Korea vízumkönnyítésekkel és a nemzetközi hallgatók számára bővített ösztöndíj-lehetőségekkel igyekszik globális tehetségeket vonzani, saját, magasan képzett szakemberei csendben elszivárognak az országból.

A nemzet innovációs központtá válásra irányuló törekvései mögött kijózanító valóság húzódik: Dél-Korea elveszíti legkiválóbb szakembereit olyan külföldi intézmények és vállalatok javára, amelyek magasabb fizetést, kedvezőbb kutatási környezetet és ígéretesebb karrierlehetőségeket kínálnak.

Az elvándorlás középpontjában az ország vezető egyetemei és mesterségesintelligencia-kutató részlegei állnak. A Seoul National University, amelyet régóta az ország felsőoktatásának csúcsaként tartanak számon, az elmúlt négy évben önmagában 56 professzort veszített el külföldi állásajánlatok miatt.

Nemcsak természettudósok és mérnökök távoztak. Az Oktatási Minisztérium adatai – amelyeket Seo Ji-young képviselő hozott nyilvánosságra – szerint 28 bölcsész- és társadalomtudományi, 12 természettudományi, 12 mérnöki, három művészeti és testnevelési, valamint egy orvostudományi professzor ment el az Egyesült Államok, Hongkong, Szingapúr, Kína és más országok intézményeibe. Külföldön akár négyszer magasabb fizetést, bőkezű kutatási költségvetést és lakhatási támogatást kínáltak számukra, mint Szöulban.

A tehetségvesztést egy dominóhatás is gyorsítja: a professzorok előbb a vidéki egyetemeket hagyják el Szöul kedvéért, majd Szöulból már az országot is elhagyják.

A régió négy nagy állami tudományos és technológiai intézetének – KAIST, GIST, DGIST és UNIST – adatai hasonló mintázatot mutatnak. 2021 és 2025 közepe között 119 oktató távozott ezekből az intézményekből. Sokan Szöulba mentek, de jelentős számú – köztük 18 professzor – külföldre költözött.

A kivándorlás okai

A tehetségkiáramlás okai rendszerszintűek. A dél-koreai egyetemeket befagyasztott tandíjak, stagnáló oktatói bérek és merev, szolgálati időn alapuló bérstruktúra sújtja.

Miközben az állami és magánegyetemek nehezen tudnak versenyképes fizetéseket biztosítani, a világ vezető intézményei aktívan vadásszák a koreai szakembereket. Egy Szöulban évi mintegy 100 millió wont (kb. 22.255.286 Ft) kereső professzor külföldön akár 104.849.745 Ft-ot meghaladó ajánlatot is kaphat.

„Több mint négyszeres bérkülönbség mellett, figyelembe véve a bőséges kutatási forrásokat és a lakhatási támogatást, gyakorlatilag nincs ok visszautasítani egy igazán jó ajánlatot” – mondta a The Korea Herald-nak egy, mesterséges intelligenciával foglalkozó adjunktus, aki névtelenséget kért.

Szakértők szerint a hazai és külföldi egyetemek közötti egyre szélesebb bérszakadék nagyrészt a dél-koreai felsőoktatási intézmények romló pénzügyi helyzetéből fakad.

Az elmúlt 17 évben a kormány gyakorlatilag befagyasztotta a tandíjakat azzal, hogy bizonyos állami ösztöndíjakat megvont azoktól az egyetemektől, amelyek emelni próbálták a díjakat. A tandíjak inflációkövető korrekciójának hiánya jelentős pénzügyi nyomás alá helyezte az intézményeket.

Az Oktatási Minisztérium adatai szerint a magánegyetemek professzorainak átlagbére öt év alatt mindössze 0,8 százalékkal nőtt: 2019-ben 100,6 millió wonról 2024-re 101,4 millió wonra. Ezek a számok a teljes jogú professzorokra vonatkoznak; az adjunktusok ennél jóval kevesebbet keresnek.

A helyzet a vidéki egyetemeken még súlyosabb. Seo Ji-young képviselő Nemzetgyűlésnek benyújtott jelentése szerint – a Seoul National University kivételével – kilenc nagy nemzeti egyetem összesen 323 professzort veszített 2021 és 2025 májusa között.

Az MI-szakemberek távozása

Ezzel párhuzamosan Dél-Korea mesterségesintelligencia-szakértői köre is apad. A Koreai Kereskedelmi és Iparkamara Fenntartható Növekedési Kezdeményezése szerint az ország az OECD 38 tagállama közül a 35. helyen áll az MI-tehetségek megtartása terén. 2024-ben 10.000 főre vetítve 0,36 MI-szakember hagyta el Dél-Koreát, miközben olyan országok, mint Luxemburg vagy Németország, nettó befogadói az ilyen tehetségeknek.

Az iparági vezetők és akadémikusok a karrierfejlődési lehetőségek hiányát, az elégtelen számítástechnikai infrastruktúrát és a rövid távú teljesítményértékelés túlsúlyát nevezik meg fő okként.

Felmérések szerint a fizetés a legfontosabb szempont az állásválasztásnál: az MI-kutatók 85%-a ezt jelölte meg elsődleges tényezőként. Míg az Egyesült Államokban MI-területen doktorált szakemberek 114.000 dollárt meghaladó – informatikai végzettséggel akár 139.000 dollár feletti – kezdőfizetésre számíthatnak, addig egy koreai doktori fokozattal rendelkező kutató átlagbére a magánszektorban körülbelül 30.000 dollár, ami alig negyede a külföldi társaik jövedelmének.

A kutatók körében elterjedt nézet – miszerint „az okos emberek nem maradnak itt” – szintén jelentős szerepet játszik.

„Mivel a külföldi intézmények laboratóriumaiban erősebb a tehetségállomány, és a nagy konglomerátumok előnyben részesítik a nemzetközi egyetemeken végzetteket – akik garantált angol nyelvtudással és szakértelemmel rendelkeznek –, az emberek inkább külföldön tanulnak, ha lehetőségük van rá” – mondta a The Korea Herald-nak egy, Dél-Korea egyik legnagyobb vállalatcsoportjánál dolgozó MI-kutató, aki hazai egyetemen végzett.

„Határozottan létezik egyfajta percepció a kollégák körében. Ha valaki külföldön tanult, hajlamosak azt gondolni róla, hogy van benne ‘valami plusz’ – hogy jobb azoknál, akik itthon végeztek.”

A súlyos helyzetet felismerve Lee Jae Myung elnök első találkozójukon arra utasította az újonnan kinevezett miniszterelnököt, Kim Min-seokot, hogy dolgozzon ki intézkedéseket az MI és a biotechnológia területén szükséges csúcstehetségek biztosítására, válaszul a hazai szakemberek közelmúltbeli elvándorlására.

A tendencia ellensúlyozására a szakértők nemzeti stratégiai szemléletváltást sürgetnek: az „agyelszívás” megakadályozása helyett az „agyforgás” (brain circulation) előmozdítását. Ez olyan ökoszisztéma kialakítását jelenti, amely nemcsak megtartja a hazai tehetségeket, hanem nemzetközi szakembereket is vonz, és ösztönzi a külföldön élő koreaiakat a hazatérésre.

A javaslatok között szerepel a teljesítményalapú bérezés bevezetése, a globálisan versenyképes kutatási infrastruktúra biztosítása, valamint a nemzetközi közös kutatási programok bővítése.

„A végső kérdés nem az, hogy Dél-Korea képes-e tehetségeket kinevelni, hanem az, hogy elég gyorsan képes-e átalakítani a rendszereit ahhoz, hogy ezek a tehetségek ne keressenek zöldebb legelőket máshol” – mondta egy jelenleg mesterséges intelligenciából mesterképzésen tanuló hallgató.

„Megfelelő javadalmazás és szakmai fejlődési lehetőségek nélkül a legfényesebb elmék el fogják hagyni az országot.”

Forrás: ITT

Ha van rá lehetőséged és szívesen támogatnád a munkám, akkor ezt az alábbi gombra kattintva megteheted.

Testek és álmok piaca: szexmunkások a koreai filmekben

 Korea viharos modern története azoknak a történetein keresztül, akik a legnagyobb árat fizették érte.

Amikor Sean Baker 2025-ben négy Oscar-szobrocskát vitt haza – ilyenre utoljára Walt Disney volt képes 1954-ben –, az végleg megszilárdította a rendező hírnevét mint a szexmunkások közösségének egyik legjelentősebb filmes krónikása.

Filmje, az Anora egy brooklyni sztriptíztáncosnőről szól, akinek tündérmesébe illő házassága egy orosz oligarcha fiával látványosan összeomlik. A film öt Oscart nyert, ebből négyet maga Baker kapott: legjobb rendező, legjobb eredeti forgatókönyv, legjobb vágás és legjobb film kategóriában.

A Tangerine (2015) – amelyben transznemű szexmunkások karácsonyesti kalandját követhetjük – és a The Florida Project (2017), amely egy egyedülálló anyáról szól, aki lakbérfizetés miatt fordul szexmunkához, mind ugyanabba az irányba mutatnak: Baker kamerája következetesen az emberséget keresi a társadalom peremére szorultak történetében. Filmjei gyakran klasszikus hollywoodi műfajokhoz nyúlnak, hogy azokat újraértelmezzék olyan világokban, ahol az „amerikai álom” ígért jutalma mindig karnyújtásnyira van, de sosem érhető el.

Baker szexmunkások iránti figyelmének azonban van egy meglepő előzménye a világ másik felén. Jóval azelőtt, hogy Baker amerikai szexmunkásokról kezdett volna filmeket készíteni, a koreai filmipar már különös érdeklődést mutatott a prostitúció iránt – olyannyira, hogy idővel önálló filmes műfajjá vált.

A szexmunkások ábrázolásának változása a koreai filmekben jól tükrözi az ország drámai átalakulását a háború, az iparosodás és a politikai felfordulások időszakában. Minden korszak megteremtette a maga filmes archetípusát a szexmunkásról, és ezek az ábrázolások sokat elárulnak Korea társadalmi viszonyairól és ideológiai áramlatairól.

"Nyugati hercegnők" és hostesslányok

A koreai háború után megjelent a szexmunkások egy sajátos csoportja – az úgynevezett „nyugati hercegnők” (yanggongju), akik főként amerikai katonákat szolgáltak ki. Ezek a nők gyakran nyugati beceneveket használtak és nyugati stílusban öltözködtek. Kettős megítélés övezte őket: társadalmilag megbélyegezték őket, ugyanakkor sokszor anyagilag jobban éltek, mint mások.

Jelenet a "The Flower of Hell" c. filmből (KOFIC)

A koreai filmrendezők számára ezért szimbolikus figurákká váltak, akik révén az ország az Egyesült Államokkal való bonyolult háború utáni kapcsolatát vizsgálhatta.

Shin Sang-ok 1958-as klasszikusa, a The Flower in Hell ezt a helyzetet Sonya karakterén keresztül mutatja be, akit a rendező felesége, Choi Eun-hee alakít.

A film félig dokumentarista nyitójelenetei meglepő közvetlenséggel mutatják be a háború utáni Szöult, különös hangsúlyt fektetve az amerikai katonák és koreai prostituáltak közötti szexuális szolgáltatásokra. Sonya figurája ragadozó, magabiztos, kompetens és csábító – olyan tulajdonságokkal, amelyek sokkolták a nézőket, hiszen Choi-t addig inkább visszafogott szerepekben ismerték.

A film dokumentumfelvételeket és helyszíni forgatást ötvöző stílusa az olasz neorealizmus hatását mutatja, miközben melodramatikus jeleneteinek sajátossága jól tükrözi a háború utáni káoszt. Kendőzetlen realizmusa precedenst teremtett arra, hogy a koreai film a prostituáltak életén keresztül beszéljen kényelmetlen társadalmi valóságokról.

A hostess-filmek korszaka

Az 1970-es évekre Dél-Korea gyors iparosodása – amelyet Park Chung-hee gazdaságfejlesztési politikája indított el, mélyen átalakította a társadalmat. Fiatal nők tömegei költöztek vidékről városokba, ahol gyárakban vagy háztartási alkalmazottként dolgoztak. Az anyagi nehézségek és a korlátozott lehetőségek sokukat a szexiparba sodorta.

Ez a társadalmi háttér adta a „hostessfilmek” megszületésének alapját – egy filmes jelenségét, amely a következő évtizedben uralta a koreai mozikat.

A „hostess” kifejezés ekkoriban gyűjtőeufemizmussá vált a prostituáltakra és bárhostessekre. Egy egész kulturális iparág épült az életük köré: bulvárlapok és magazinok számoltak be erotikus hangvételben a hostessvilág életéről.

Valódi szexmunkások is publikáltak regényeket saját tapasztalataikról, amelyek bestsellerekké váltak, majd sikeres filmadaptációk készültek belőlük. Az „I Am a No. 77 Girl” (1978) például egy volt szexmunkás, Yoon Go-na beszámolóján alapult, és hatalmas kasszasiker lett. Hasonló módon született meg a „Ms. O's Apartment” (1978) is.

Ahogy ezek a fetisizált történetek elárasztották a médiát, a fikció és a valóság határa a közvélemény szemében egyre inkább elmosódott.

Jelenet a "Heavenly Homecoming to Stars"
c. filmből (KOFIC)

A műfaj klasszikusai

Ebben a korszakban két film adta a hostessfilmek műfaji alapját:

• Heavenly Homecoming to Stars (1974)

• Young-ja's Heydays (1975)

Mindkettő óriási kasszasiker volt.

A Heavenly Homecoming to Stars egy fiatal nő, Kyoung-ah történetét követi, aki a városba költözik, majd sorozatos szerelmi kudarcok után prostitúcióba sodródik. A film a klasszikus melodrámát – egy erényes nő tragikus bukását – ötvözi tilisztikai újításokkal, például álomszerű lassított jelenetekkel és népzenei betétekkel.

A film akkora siker lett, hogy két folytatás is készült, és új filmes irányzatot indított el. A hetvenes évek ifjúsági kultúrájának egyik ikonikus alkotásává vált, mert nyíltan beszélt a szexualitásról és a városi kiábrándultságról.

Jelenet a "Young-ja's Heydays" c. filmből (KOFIC)

A Young-ja's Heydays egy vidéki nő történetét meséli el, aki Szöulba költözik, de sorsa tragédiák sorozatába torkollik. Miután munkaadójának fia megerőszakolja, elveszíti állását, majd egy buszkalauzként végzett munka során balesetben elveszíti a karját.

A film egyik legszürreálisabb jelenetében a levágott kar vér nélkül repül az ég felé – annyira elrugaszkodott képként, hogy a társadalmi dráma pillanatokra absztrakt expresszionizmussá válik.

Cenzúra és áldozat

Különös módon ezek a filmek a katonai diktatúra szigorú cenzúrája alatt is sikeresek maradtak.

Park Chung-hee rendszere rendszeresen betiltotta azokat a filmeket, amelyek túl kritikusak voltak társadalmilag vagy túl realista módon ábrázolták a szegénységet és a politikai elégedetlenséget.

A kérdés tehát az volt: hogyan kerülhették el a hostessfilmek a cenzúrát?

A válasz részben az volt, hogy ezek a filmek patriarchális narratívát követtek: a női szexualitást gyakran önfeláldozásként mutatták be a családért vagy a nemzetért.

A történetekben a főhősök általában „tiszta lelkű” vidéki lányok voltak, akik prostitúcióra kényszerültek, hogy pénzt küldjenek haza vagy támogassák a férfiakat az életükben. A filmek azonban szinte mindig tragikus büntetéssel zárultak – halállal, betegséggel vagy eltűnéssel –, ami kielégítette a cenzorokat.

Az 1980-as évek: új szabadságok, új filmek

Az 1980-as években új katonai vezető került hatalomra: Chun Doo-hwan.

Miután leverte a Gwangju Democratic Uprising felkelést, bevezette az úgynevezett „3S” politikát: Sex, Sports, Screen (szex, sport, képernyő).

Ez tömegszórakoztatási stratégiát jelentett:

• profi baseball liga

• késő esti mozielőadások

• lazább cenzúra a szexuális tartalommal kapcsolatban

A politikai kritika azonban továbbra is tilos maradt.

Az eredmény az erotikus filmek robbanásszerű terjedése lett. Japán ihletésű softcore filmek jelentek meg, a történelmi filmekben szaporodtak a hálószobai jelenetek, és elindult a Madame-sorozat, amely a középosztálybeli háziasszonyok szexuális kalandjait követte nyomon. Sok rendező ezekben a filmekben a szükséges kompromisszumot látta, míg mások a korlátok között kreatív teret fedeztek fel a történetmeséléshez.

Ebben a korszakban a hostessfilmek is megváltoztak.

Jelenet a "Ticket" c. filmből (KOFIC)

Aztán Im Kwon-taek 1986-os filmje, a Ticket új irányba vitte a műfajt.

A történet öt nőről szól, akik egy dabangban dolgoznak – ez egy régi típusú koreai kávéház, amely gyakran bordélyként is működött.

A film realista módon mutatja be a szexiparban dolgozó nők életének ellentmondásait. A rendező elutasítja a moralizáló vagy szenzációhajhász megközelítést, és szikár, dokumentarista stílusban ábrázolja a valóságot.

A film a végéhez közeledve egy tetőponti, provokatív fordulatba torkollik, amely egyszerre bontja le a bemutatott rendszert, és ismeri el, hogy annak ellentmondásait egyéni cselekvéssel lehetetlen feloldani. Ez az önreflexív minőség – amelyet kivitelezésének megrázó erőssége csak fokoz – egyértelműen a „Ticket”-et teszi a hostessfilm-hagyomány csúcspontjává és kritikájává egyben.

Egy másik irány: bosszú

Jelenet a "Prostitution" c. filmből (KOFIC)

Az 1988-as Prostitution viszont a szenzációra épített – és hatalmas kasszasiker lett.

A film egyik legendás jelenetében a főhősnő, Na-young egykori szeretője esküvőjére egy temetési menetet küld, amely egy prostituált barátnőjének koporsóját hozza. A férfit arra kényszerítik, hogy a vendégek előtt térdeljen a koporsó előtt.

Ez a jelenet radikálisabb igazságszolgáltatási fantáziát jelenít meg, mint a korábbi hostessfilmek passzív szenvedése.

Összességében az 1980-as évek végére a műfaj már nemcsak áldozatként ábrázolta a nőket: egyre gyakrabban kaptak dühöt, cselekvőképességet és ellenállást is.

Forrás: ITT

Ha van rá lehetőséged, és szívesen támogatnád a munkám egy kávé árával, akkor ezt az alábbi gombon megteheted.

Hologramos rendőrség Szöulban

Dél-Korea fővárosa életnagyságú, hologramos rendőrképekkel próbálja elrettenteni az ittas erőszakot és a rablásokat.

Kora este van a dél-koreai főváros, Szöul központjában, a Jeo-dong Parkban, és egy rendőr áll őrt. Magas, jóképű és elegánsan öltözött egyenruhában.

„Vészhelyzet esetén a rendőri erősítés valós időben kap riasztást. Tájékoztatjuk, hogy itt térfigyelő kamerák vannak felszerelve” – mondja a rendőr, senkihez sem szólva. Két perc múlva eltűnik a levegőben. Két perccel később újra megjelenik, és megismétli az üzenetét.

Ez a rendőr egy 3D-s hologram, amelyet minden este 7 és 10 óra között vetítenek ki egy akril műanyag lapra. Őt – vagy inkább ezt – a szöuli rendőrség helyezte el 2024 októberben a bűncselekmények, többek között az ittas erőszak és a rablás csökkentése érdekében.

„Ha jobban megnézzük, láthatjuk, hogy nem egy igazi rendőrről van szó” – ismerte el Ahn Dong-hyun, a Jungbui rendőrőrs vezetője. „De megerősítést nyert, hogy egy hologram puszta jelenléte is csökkentheti a bűncselekmények valószínűségét.”

Dél-Koreában már most is az egyik legalacsonyabb a bűnözési ráta a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) tagjai között, a Világbank adatai szerint 0,5 gyilkosság jut 100.000 főre, szemben az Egyesült Királyságban, ahol 1 jut 100.000 főre, Japánban pedig mindössze 0,2 jut ugyanennyire.

2024-ben Koreát a világ tizedik legbiztonságosabb országának minősítették a Numbeo, egy globális kutatási adatbázis szerint, míg Szöult a nyolcadik legbiztonságosabb városként rangsorolták a World Population Review-ban.

A Jeo-dong Parkra ennek ellenére gyakran jelent jött panasz ittas vezetés és testi sértés miatt. Kim Hyun-don, a Jungbu állomás rendőrtisztje azt állította, hogy a parkban elkövetett bűncselekmények száma 22%-al csökkent a hologramos rendőr "kinevezése" óta. „A legnagyobb hatás az impulzív bűncselekményekre, például az ittas erőszakra vagy a vitákra volt jellemző” – mondta a DW Newsnak.

Az előre rögzített üzenet mellett a hologramra mesterséges intelligenciával vezérelt kamerákkal is fel van szerelve. Bűncselekmény bejelentése esetén valódi rendőrök állomásoznak a közelben.

A hologram a legújabb kísérlet a bűnözés csökkentésére pszichológiai módszerek (a viselkedéstudományokban nudge-elmélet néven ismert módszer) alkalmazásával.

Egy 2010-es, a Yongin Egyetemen végzett tanulmány kimutatta, hogy a térfigyelő kamerákat és a rendőrségi járőrözést is magában foglaló megfigyelési módszerek bevezetése a lakásbetörések 65%-os, az utcai lopások pedig 47%-os csökkenéséhez vezetett.

Ed Flahavan, a brit Behavioural Insights Team (BIT) belügyi és biztonsági igazgatója, más néven a nudge egység, azt mondta, hogy a holografikus rendőrtiszt „különösen újszerű módja a rendőri jelenlét növelésének, még akkor is, ha valójában nincsenek ott”. A BIT-et 2010-ben alapították kormányzati egységként, és ma már magántulajdonban van.

Lawrence Sherman, a Cambridge-i Egyetem Wolfson kriminológiai professzora szerint a hologramok alacsony költsége a helyi rendőrség számára is pozitív. „A hologramok valószínűleg sokkal jobban megfelelnek az előírásoknak is, mivel a rendőrség nem mindig akar kimenni azokra a helyekre, amelyeket ellenőrizniük kell” – mondta.

„De egy hologram nem tud elkapni téged. Nem tud bilincset tenni rád és elvinni. És ezt a bűnözők is tudják. Természetesen nem világos, hogy mi lehet ennek a kezdeti hatása a hosszú távú hatáshoz képest, és egy idő után biztosan elveszíti az elrettentő erejét.”

Ahn, a jungbui rendőrőrs vezetője ennek ellenére lelkes.

„A hologramos tiszt intelligens rendőri eszközként szolgál, amely növeli a lakosság biztonságérzetét, miközben elrettent a rendbontó viselkedéstől” – mondta. „Tovább fogjuk bővíteni a bűnmegelőzési intézkedéseket a mesterséges intelligencia használatával, hogy biztonságosabb és barátságosabb parkokat hozzunk létre polgáraink számára.” 

Forrás: ITT

Ha van rá lehetőséged, és szívesen támogatnád a munkám egy kávé árával, akkor ezt az alábbi gombon megteheted.

Miért állhatnak a gazdagok a törvények felett?

Avagy a chaebolok „polip-effektusa”

Lee Jae Yong (akit a nyugati világban szakmailag Jay Y. Lee néven ismernek), a Samsung Electronics alelnöke nemrégiben elnöki kegyelmet kapott, csökkentve két év és hat hónap börtönbüntetését, miután bűnösnek találták abban, hogy 8 millió dollár kenőpénzt fizetett Park Geun Hye dél-koreai elnöknek és segédjének, hogy biztosítsa a Samsung C&T és a Cheil Industries egyesülésének támogatását, amelyet a részvényesek azért elleneztek, mert ez megerősítené Lee Jae Yong irányítását a családi birodalom felett.

Egy közös nyilatkozatban a dél-koreai kormány kijelentette:

"A gazdasági válság leküzdésére és a gazdaság élénkítésére irányuló törekvések érdekében a Samsung Electronics alelnökét, Lee Jae Yongot, akinek felfüggesztett börtönbüntetése nemrégiben lejárt, visszahelyezik hivatalába."

2014. december 5-én Heather Cho (más néven Cho Hyun Ah), a Korean Air akkori alelnöke és a Korean Air elnökének és vezérigazgatójának a lánya dühös lett, amikor makadámiadiót zacskóban szolgáltak fel neki tányér helyett. Fizikailag bántalmazta Kim Do Hee légiutas-kísérőt, és arra kényszerítette Park Chang Jint, a kabinvezetőt, hogy térdeljen le előtte, úgy kérjen bocsánatot, miközben Heather többször is ráütött az ujjperceire a digitális tabletjével. Emellett arra kényszerítette a Korean Air 086-os járatát, hogy forduljon vissza a repülőtéri kapuhoz, annak ellenére, hogy már készült felszállni a New York-i John F. Kennedy nemzetközi repülőtérről. 

Chot 2015. február 12-én egy év börtönbüntetésre ítélték a repülésbiztonság akadályozása miatt, de a szöuli legfelsőbb bíróság 2015 májusában ártatlannak találta a vádban. Büntetését tíz hónapra és két év felfüggesztettre csökkentették. Öt hónap börtönbüntetés után szabadon engedték.

Ez csak két példa arra, hogy a chaebol (nagy, családi tulajdonban lévő konglomerátumokat) örökösei hogyan úszhatják meg könnyedén az elkövetett bűncselekményeket, függetlenül attól, hogy mennyire súlyosak. A chaebolok állítólag érinthetetlenek és a törvények felett állnak.

Koreában a nagy konglomerátumok uralják a gazdaságot, a bruttó hazai termék (GDP) 80%-át adják. A legnagyobb konglomerátumok a Samsung, az LG, a Hyundai, a Lotte és az SK, amelyek olyan szinten jelen vannak mindenütt, hogy „polip” cégeknek nevezik őket. A poliphoz hasonlóan ezeknek a konglomerátumoknak a csápjai is messze a politika legfelsőbb szintjéig nyúlnak.

Sok szöuli vezető a chaebolok sikerét Dél-Korea háború utáni jólétéhez köti. A koreai háború (1950-1953) után Dél-Korea gazdasági helyzete katasztrofális volt: az infrastruktúra romokban, az ipar leépült, a munkanélküliség magas volt. Ebben a helyzetben a dél-koreai kormány tudatosan támogatta a chaebolokat, mert ezek váltak a gazdasági újjáépítés és iparosítás motorjaivá.

• A háború után gyors gazdasági növekedésre volt szükség. A chaebolok nagy tőkével, szervezett vállalatstruktúrával és képesítéssel rendelkeztek ahhoz, hogy hatékonyan fel tudják lendíteni az ipart. 

• A dél-koreai kormány (különösen Park Chung-hee 1960-as évekbeli politikája) úgy látta, hogy a gazdaságot nehéz piacgazdasági módon szabályozni, ezért állami támogatással és kedvezményekkel (adómentesség, kedvezményes hitelek) segítette a chaebolok növekedését, hogy ezek irányítsák az ipari beruházásokat.

• A chaebolok képesek voltak nagy volumenű termelésre és exportra, ami versenyképessé tette a koreai gazdaságot a világpiacon.

• A nagy konglomerátumok sok embert foglalkoztattak, ami csökkentette a munkanélküliséget, és hozzájárult a társadalmi stabilitáshoz a háború utáni káoszban.

Összegezve tehát a chaebolok olcsóbb áramhoz, adókedvezményekhez jutottak, sőt, még a szakszervezeti mozgalmak elnyomásában is segédkeztek. Sajnos ez a támogatás üzleti monopóliumok kialakulásához vezetett, elnyomta a munkásmozgalmat, és utat nyitott a megvesztegetés és a korrupció hosszú történelmének.

A chaebolok a mai napig hatalmasak, és politikai támogatást kapnak, mivel az ország gazdasági növekedése rájuk támaszkodik.

Ezért is kapott kegyelmet Lee Jae Yong. A börtönben nem tölthette be a Samsung alelnöki posztját. Most, hogy kegyelmet kapott, jelentős stratégiai döntéseket hozhat, az irányítási reformoktól kezdve a chipgyártási üzletekig.

Hogyan ellensúlyozhatja Dél-Korea a poliphatást? A Szöuli Nemzeti Egyetem Park Sang In közgazdaságtan professzora a kerekek cseréjét javasolja.

Végső soron ezek a botrányok és a chaebolok gyermekeinek erkölcsi problémái jól mutatják, milyen szinten összpontosult a gazdasági hatalom a kezükben. Az ország jogrendszerét és politikáját is ők irányítják. Változásra van szükség: átlátható vállalatirányításra és megfelelő ellenőrzési mechanizmusokra, például arra, hogy azok a vezetők, akik helytelenül jártak el, ne térhessenek vissza magas pozíciókba – ahogyan azt számos más kapitalista országban is gyakorolják. — Park Sang In

Forrás: ITT

Ha van rá lehetőséged és szívesen támogatnád a munkám, akkor ezt az alábbi gombra kattintva megteheted.