Író: Osamu Dazai
Ország: Japán
Nyelv: Angol
Fülszöveg: Dazai Osamu No Longer Human című könyve a magát kudarcként ábrázoló Oba Yozo látszólag normális életét meséli el, miközben a főhős képtelen arra, hogy megértse az embereket. Yozo kísérlete, hogy összeegyeztesse magát a körülötte lévő emberekkel, gyerekkorában kezdődik, de az iskolai évei alatt is tart, ahol a "bohóc" álarcát ölti magára, hogy elrejtse idegenkedését az emberektől, s felnőttként végül sikertelen öngyilkossági kísérlethez vezet. Érzelgősség nélkül, tényszerűen rögzíti életének kegyetlenségeit, emberi kapcsolatait és a gyengédség pillanatait.
Fanfordítás: ITT
Értékelésem: Számomra nem idegen az az érzés, hogy nem tudod megérteni az embereket, akikkel egy világban élsz. Legtöbbször nem értjük a szándékaikat, az érzéseiket, a gondolataikat, vagy a cselekedeteik mögött lévő motivációt. Félelmetes, hogy a szemükbe nézel, és nem tudod, ők miként látnak téged. Félelmetes a gondolat, hogy egy-egy döntésed, válaszod, cselekedeted hatással lehet rájuk, a légkörre, az egész szoba, az egész család légkörére. Amikor tudod, hogy az elutasítás rányomná a bélyegét a hangulatra – s minderről te tehetnél –, amikor tudod, hogy megbántanád az elutasítással a másikat... Akkor inkább igent mondasz. Inkább hátat fordítasz magadnak, a szükségleteidnek, a szívednek. Inkább azt teszed, amiről tudod, hogy ők elvárják. Mert félsz attól, hogy csalódást okozz.
Ismertek olyan embert, akit kedveltek, mert mindig vicces, tudja, mit kell mondani, könnyű a társaságában lenni? Gyakran ezek az emberek csak félnek attól, hogy önmaguk legyenek, és inkább úgy viselkednek, hogy a te kedvedre tegyenek, mert félnek csalódást okozni neked. Mert megfejthetetlen vagy nekik, mégis hamar kiismernek, bár hogy mit ismertek ki benned, azt ők sem egészen értik. Nehéz megérteni az emberek cselekedete mögött lévő motivációt; az árulásukat, a kétszínűségüket, az aljasságukat. Nem is mindenkinek sikerült. Ilyenkor egyszerűbb a kedvükre tenni, vagy elkerülni őket. A végeredmény pedig az, hogy elszigetelődsz tőlük, egyedül érzed magad, úgy érzed, mivel nem érted őket, mivel te csak az ő kedvükért játszod az ember szerepét, te magad nem is vagy ember.
A No Longer Human ezekről az érzésekről szól. Yoko gyerekkora óta nem tudja megérteni az embereket, lát kétszínűeket, akik teszik a szépet az apjának, majd hallja őket mocskolódni a háta mögött. Lát elvárásokat, amiktől megriad, fél, mi történne, ha nem érne fel hozzájuk. Lát tetteket, amiket nem ért. Érzéseket, amikkel nem tud azonosulni. A kísérlete, hogy beilleszkedjen az emberek közé, látszólag sikeres, csak épp a felszín alatt teljesen egyedül érzi magát. Az emberek szeretik őt, a nők könnyen beleesnek, ő azonban nem képes a szeretetre; hogy szeretne egy olyan emberi lényt, akit nem ért meg? Az elszigeteltség, a körülötte lévő emberek meg nem értése először prostituáltakhoz vezet (akire nem tekint emberként), majd alkoholhoz, végül droghoz, menet közben pedig becsúszik egy (vagy két, nézőpont kérdése) öngyilkosság is.
A könyv elég nyomasztó, depis, néhol felkavaró, nem való mindenkinek, és nem való minden hangulathoz. Szerintem nagyszerű történet, de nem ajánlom mindenkinek. Ehhez kell egy bizonyos lelkiállapot, mert a téma nagyon is emberi, nagyon is valós. Van akinek könnyű, másoknak nehéz megérteni és azonosulni Yozo érzéseivel. Nekem könnyű volt, de olvastam értékelést, ahol az olvasó egyáltalán nem értette. Úgyhogy ezt a könyvet nem fogja mindenki szeretni. Mindenesetre érdemes adni neki egy esélyt, mert talán találkozol olyan gondolatokkal, amitől kevésbé érzed magad egyedül; a másik oldalról pedig bepillantást nyerhetsz egy másik nézőpontba, az olyan emberek fejébe, akik megfejthetetlennek tartják az embereket, és ezáltal félelemmel tekintenek rájuk.
