Korea ékkövei

Árnyék a csillogás mögött | A k-pop sötét oldala

2020. augusztus 18.
Kívülről a k-pop maga a tökély: csilli-villi ruhák, gyönyörű arcok, tökéletes és látványos koreográfiák, kedves és mosolygós idolok, akik boldognak és elégedettnek tűnnek. De sajnos a rágógumi már kipukkadt, a rózsaszín felhő pedig feloszlott egy jó ideje, hisz évről-évre egyre többet tudunk meg a tökéletesnek tűnő, futószalagon gyártott k-pop idolok cseppet sem irigylésre méltó életéről, és a kínzással felérő titkos receptről, amivel gyártják őket. A kizsákmányolás és rossz bánásmód csak a jéghegy csúcsa - egyes cégek az állataikkal jobban bánnak, mint a felügyeltük alatt tevékenykedő idolokkal. Mára már senki nem hiszi el azt a tökélyt, amit az ipar láttatni akar a rajongókkal, azonban nem csak a cégeket, sok (nagyon sok) rajongót sem érdekel, hogy a kedvencük valójában min megy keresztül azért, hogy ők egy tökéletes, 3 percnyi mennyországot kapjanak egy videóklip képében. Öngyilkos kísérletek, mentális problémák, gyermekbántalmazás, rasszizmus, szexuális zaklatás... Ami kívülről csillogó, az belül már régóta rothad. Ebben a bejegyzésben a k-pop ipar sötét oldaláról olvashattok, a megpróbáltatásokról, amiken az idolok keresztülmennek, és nem csak addig, míg eljutnak a sikerig, hanem azután is, folyamatosan.


Figyelem! Hosszú poszt következik, helyenként felkavaró tartalommal!

Fans Go To Extreme Lengths To  is listed (or ranked) 8 on the list The Dark Side Of The K-Pop Industry And Idol Groups

1. Az idolok magánéletének kontrolálása

Az 1940-es évek Hollywoodja híres volt arról, hogy a fejesek átvették az irányítást a filmsztárjaik élete felett. A szerződéseik több évre szóltak, és előre leszerződtek több filmre is, ami alól nem volt kibóvó; bántalmazták őket, szigorú szabályok szerint kellett élniük/viselkedniük, és az ügynökségeik kezében volt szinte minden tulajdonjog. Ez az 1940-es évek Hollywoodja, de a modernkori k-pop ipar hasonló alapon működik. Korábban három nagy vállalat dominálta az ipart: az SM, a JYP és a YG. (Az utóbbi évek eseményei a YG-t elég szépen lehúzták, a Big Hit (BTS, TXT ügynöksége) sokak szerint átvette a helyét, de még mindig nagyon jelentős cég.)

Hiába a 21. század, a k-pop ipar még mindig ott tart, ahol Amerika tartott 80 évvel ezelőtt. Az idolok alig hozhatják meg a saját döntéseiket az életükkel kapcsolatban. Arra gyártják őket, hogy "álmokat lehessen eladni általuk". Bizony, jól hallottad. Eladják őket. Eközben pedig az a dolguk, hogy fenntartsák a cégük jó hírét, és a saját imázsukat, ami gyakran a gyökeres ellentéte a valódi személyiségüknek. Ez sokszor bizony azt is jelenti, hogy nem randizhatnak, vagy csinálhatnak olyat, amitől túlságosan függetlennek tűnnek, hisz a rajongók egy számukra elérhető, független bálványt szeretnének. Ott van például Chou Tzuyu esete, aki tájváni származású k-pop idol, és egy televíziós program során saját országának zászlaját lengette, majd később nyilvánosan bocsánatot kellett kérnie ezért.

2. Sokan évtizedekig gyakornokoskodnak

Amikor egy idol aláír egy szerződést egy céggel, az nem csak a lemezeladásokra vonatkozik. Gyakorlatilag arra vállalkoznak, hogy eladják az életüket a cégüknek, és állandó elköteleződésre fizetnek be; mert egy idolnak akkor is a cége jó hírének kell lennie az első számú prioritásnak, ha minden kötél szakadni látszik.

Manapság a gyakornokság időtartama teljesen változó, lehet csak 2, de akár 10 év is (hiszen vannak nagyon fiatal, 12-15 évesen debütált idolok is). De pár évvel ezelőtt még az volt a "trendi", hogy egy ügynökség 10-15 évig képzi a sztárjait, mielőtt debütáltatná őket, így gyakran az idolok még tinédzserek, vagy gyerekek, mikor aláírják a szerződést. Ez nem csak az énekesekre, de a színészekre is vonatkozik. És noha a cégeknek az lenne a feladatuk (a szerződés szerint!), hogy kiképzik a gyakornokaikat, a vezetők gyakran kihasználják a fiatalokat. A szerződéseik évtizedekre szólnak, és és ha valaki fel akarja bontani, annak borsos árat kell kifizetnie. Ha figyelembe vesszük, hogy az idoloknak vissza kell fizetniük minden egyes wont, amit a cég beléjük fektet a gyakornokásg alatt (étel, szállás, edzés, stb), így a legtöbben dolgoznak mellette,  hogy legyen valamit enniük is, sokan pedig szegény családból jöttek, így a szülők sem tudják kifizetni az összeget, amit a szerződés felbontásáért kiszabnak rájuk, akkor látjuk, hogy ez ellehetetleníti, hogy kihátráljanak a szerződésből.

Ezek a szerződések pedig lehetővé teszik az ügynökségek számra, hogy gyakorlatilag rabszolgává tegyék az idolokat. Ráadásul a koreai törvény megengedi az ügynökségnek (vagy bármely cégnek, munkáltatónak), hogy addig dolgoztassák a munkásaikat, ameddig csak akarják, még akkor is, ha ez azt jelenti, hogy a dolgozók nem is alhatnak (mint például a 2AM Jo Kwon esetében). 

3. Elvárják tőlük a plasztikai műtétet

A plasztikai műtét sokkal gyakoribb Koreában, mint az USA-ban. A statisztikák szerint Amerikában 20 nőből 1 esik át rajta, míg Koreában 5 nőből 1 fekszik kés alá. 

Azzal, hogy a plasztikai műtétet kulturálisan elfogadottá tették, és gyakran népszerűsítik is, teljesen megváltozott a szépségideál, és sok tinédzser álma az, hogy átszabják a testét (némelyikük érettségi ajándékként arra kéri a szüleit, hogy fizessenek egy műtétet - és ahol ezt megengedhetik maguknak a szülők, ott a gyerekek meg is kapják). Azonban az ügynökségek gyakran kényszerítik az idoljaikat a műtétekre, néha többször is, hogy minél tökéletesebben nézzenek ki, később pedig, hogy ezt a kinézetet fent is tartsák. 

A legtöbb idol nyilvánosan nem firtatja ezeket a műtéteket, sokszor tagadják is, vagy nem reagálnak a pletykákra, annak érdekében, hogy fent tartsák az imázsukat, de a változás általában nyilvánvaló; főleg mikor szem, orr vagy szájműtéten esnek át. Egy átlagos rajongó nem mindig veszi észre a változást, de egy plasztikai sebész azonnal kiszúrja. Ahogy azt egyszer egy cikk író mondta:

"A "termék" szexuális vonzerején való meggazdagodás és a vásárlóközönség felfogásának elferdítése arról, hogy mi is a szépség." Úgy tűnik, ezt az egyetemes igazságot egyetlen más ipar sem használja ki annyira, mint a szórakoztatóipar.
"Koreában ez a fajta szexuális vonzalom keltés virágzik. Sőt, ez az egyetlen módja, hogy a maroknyi koreai ügynökség mögött álló "zenei zsenik" tehetségét el tudják adni."

Magyarul: muszáj az idoloknak szépnek lenniük, különben a kutya sem hallgatná a zenéjüket. Első a kinézet, a tehetség csak utána jön. Ha valaki nem vonzó, annak a munkásságát az emberek nem fogják figyelemmel kísérni, megvenni pedig pláne nem, és az ügynökségek csődbe mennek. Így hát tökéletesen kinéző idolokat gyártanak, hogy eladhassák a zenéjüket. Emiatt pedig sajnos néha nem is a zenét értékelik a rajongók, hanem a csinos kis pofit, aki elénekli. 

4. A menedzserek állítólag zsarolják az idolokat, hogy megakadályozzák őket a szerződésszegésben

Egy szerződést felbontani nagyon nehéz; a büntetések és bírságok miatt sokszor szinte lehetetlen. Ha egy ügynökség nem akarja megszakítani a szerződést egy idollal, akkor állítólag (korábbi gyakornokok, idolok elmondása szerint) meg is zsarolhatják őket, hogy maradjanak. A menedzserek arról is ismertek voltak, hogy levideózták az idoljaik szexuális tevékenységét, és felhasználták ellenük.

Baek Ji-Young menedzsere is videóra vette a lányt miközben szeretkeztek, majd pedig mikor az meg akarta változtatni a szerződését, megzsarolta vele. A lány azt hitte, csak blöfföl, ám a menedzser végül valóban feltette a felvételt az internetre. A lány megpróbálta beperelni, de a férfi az Államokba menekült, ahol a hatóságok erőszakos cselekmények miatt tartóztatták le. A lány azt mondta, a karriere majdnem tönkrement az incidens miatt, és évekre visszavonult, mielőtt újra visszatért volna a zeneiparba.

Szerencsére 2017-ben indult egy mozgalom, aminek a célja, hogy véget vessen a rabszolga-szerződéseknek, és biztosítsa a sztárok jólétét és egészségét.

5. Idol-szponzor szerződések

Ahogy az utóbbi években kiderült, az ügynökségek néha kötnek megalázó, sértő szerződéseket szponzorokkal. Ezek a szponzorok gyakran magas rangú emberek, vagy épp chaebolok, akik pénzzel támogatják az idolt, cserébe pedig szexuális tevékenységet folytathatnak vele. Az ügynökségen néha felajánlják ezt a lehetőséget az idoloknak, de néha még azelőtt visszautasítják az ajánlatot, hogy ez eljutna az idolhoz. Azonban sokszor ez sem elég, és a szponzor (személyesen, vagy brókeren keresztül) keresi fel, vagy privát üzenetet küld neki valamelyik közösségi média oldalon.

Mivel ezek a szponzorálási ajánlatok magas rangú emberektől érkeznek, olyanoktól, akiknek hatalom van a kezében, így elutasítani ezeket nagy kockázattal jár. Ha még gyakornokkén kapnak ilyen ajánlatot, és visszautasítják, az akár azzal is járhat, hogy nem debütálhatnak.

Ezek a szerződések az idoltól függően változó időtartamra és összegre vonatkoznak. Az időtartam általában 6 hónap és 1 év között van.

6. Éhezniük kell, hogy elérjék a "tökéletes" testalkatot

Some Idols Follow The Extreme  is listed (or ranked) 7 on the list The Dark Side Of The K-Pop Industry And Idol Groups
Tetszik vagy sem, az idolokat, akár egy tárgyat igényekre szabva gyártják, és így mindig fent kell tartaniuk a szép megjelenésüket. K-pop idolnak lenni azt jelenti, hogy borzasztóan el kell torzítanod a megjelenésed: nem csak a plasztikai sebészet, de bizony a fogpiszkáló alak is ide tartozik! Míg sok idol betartja a diétáját, addig mások éheztetik magukat.

A Ladies Code Sojungja elárulta, hogy addig diétázott, amíg már teljesen összezavarodtak a hormonjai, és egy teljes évig meg sem jött a menstruációja. OneKet pedig csak egy üveg szójatejet fogyasztott egész nap, és ezzel majdnem 10 kilót fogyott egy hónap alatt. T.O.P több mint 22 kilót fogyott 5 hét alatt, mikor belekezdett a csak vízből álló diétájába, amit alkalmanként kiegészített némi édességgel.

6.1 Papírpohár diéta

Ahogy már láttátok, az idolokat nem rettentik el az egészségtelen diéták. Az ételspecifikus diéták (mint például banán- vagy görögdinnye diéta) nagyon népszerűvé váltak, miután kiderült, hogy a hírességek is ezekkel tartják fent a karcsú alakjukat. A papírpohár diéáta annyit tesz, hogy kilenc kis papírpohárra való adagnyi ételt esznek egy nap. Hogy miféle ételt takar ez, az nem derült ki - egyszerűen csak kilenc pohárnyi valami, amit az ember enni szeretne; lehet rizs, gabonafélék, gyümölcsök, bármi a cukor kivételével.

Az idolok és hűséges rajongóiknak korlátozott kalóriabevitele riasztó. Alig esznek, vagy éheztetik magukat, csakhogy elérjék a tökéletes testalakot, közben pedig 18 órás edzéseken vesznek részt, így konkrétan nincs semmilyen energia, amit a testük felhasználhatna; ez vezet oda, hogy elájulnak a színpadon/előadás alatt (erről bővebben egy következő pontban).

7. A rajongók bármeddig képesek elmenni, hogy a kedvencük közelébe férkőzhessenek

Mind hallottunk már a sasaeng fanokról, más néven őrült rajongókról. Ezek a rajongók nem ismernek korlátokat, ha a kedvencükről van szó, szinte már megszállottak: üldözik őket, betörnek a kollégiumukba, követik őket, ellopják a személyes holmijukat, fogdossák őket, vagy megpróbálják megérinteni őket. Ezek pedig gyakran a magánélet megsértéséig vezetnek, és nem egyszer pereltek már be ilyen fanokat.

Egy menedzser beszámolt a saját élményéről egy sasaeng rajongóval: azt mondta, hogy azok, akik taxival követik az idolokat még nem is olyan veszélyesek, általában engedelmesek, azonban a baj ott kezdődik, amikor olyanokba futnak bele, akik nagyon extrém, nagyon meghökkentő dolgokat művelnek. A menedzser szerint ezek a fanok nem csakhogy többször betörtek az épületekbe/kollégiumokba, de levizelték a küszöböt, vagy ott hagyták az ürüléküket, ezzel jelölve meg a területüket.

Vajon mi mozgathatja ezeket a rajongókat? Egy cikkben egyszer azt említik:

"Egy átlagos rajongó nem tudja, mi folyik a kedvence magánéletében, és még ha kíváncsiak is, sosem fognak utánajárni. Ezzel szemben a sasaengek a rajongók egy különleges fajtája, akiket cselekvésre motivál ez a kíváncsiság, és az a vágy, hogy többet megtudjanak [az idolról] vezeti el őket a sasaeng viselkedésig."
Az ipar táplálja a lelkesedést. Az ügynökségek és az idolok is tudják, hogy ha az idol elérhetőnek tűnik, az hosszú távon eredményes; mi másért tiltanák meg nekik, hogy randizzanak? Ez az elérhetőség az, ami az őrületbe kergeti a rajongókat, mikor úgy érzik, valaki fenyegeti a... tulajdonukat."
8. A vezetők és a menedzserek kihasználják a feltörekvő sztárokat

Jang Suk-Woo, az Open World Entertainment CEO-ja és tehetségkutatója hírhedt szexuális bűnelkövető volt az összes fiatal, feltörekvő idollal, akik csak beléptek az ajtaján. Jang Suk-Woo kihasználta a pozícióját; bedrogozta és szexuálisan bántalmazta a gyakornokait 2010 novembere és 2012 márciusa között. A hatóságok végül szétverték a fiatal idolokból álló háremet, Jang Suk-Woo pedig a gyermek- és ifjúságvédelmi törvény értelmében 6 év börtönbüntetést kapott.

2017-ben egy másik ügynökség CEO-ja adta el a gyakornokait szponzoroknak. A büntetése pénzbírság és börtön volt. Egy cikk szerint:

A szponzorálás, vagy pénzért cserébe vásárolt szex a vezetők és a feltörekvő idolok között egy alig leplezett, gyakran elfogadott része az iparnak. Az idolok fiatalon kerülnek be gyakornoknak, és elvesztik a megélhetési forrásukat [szülők], ráadásul fel sem készítik őket arra, hogyan védekezzenek a szponzorok ellen.

Egy 2010-es, szórakoztató iparban dolgozó nőkkel kapcsolatos tanulmány szerint, a megkérdezett nők kétharmada azt mondta, hogy szponzorok megkeresték őket, szexet kérve tőlük.

9. Az idolok gyakran összeesnek a színpadon

Ahogy már volt erről szó, az idolok rutinszerűen éheztetik magukat, miközben napi 18 órákat edzenek és gyakorolnak. Éppen ezért nem szokatlan, hogy gyakran elájulnak a színpadon.

Alvás és tápanyagok nélkül az emberi test nem képes sokáig megfelelően működni, és így az ájulás meglehetősen gyakori jelenség az agyon dolgoztatott sztároknál. A folyamatosan versengő ipar nem enged lazítást, de ezek az idolok akkor sem robotok! Bár az ipar tény és való, hogy versenyképes, de ez nem befolyásolhatja a sztárok önellátási igényeit.

10. Gyakran évekbe telik, mire elkezdenek pénzt keresni

A K-pop egy hatalmas, multimilliárdos iparág, köszönhetően a rengeteg eladásnak, kezdve a merch-öktől a stadionjegyekig. Azonban a K-pop idolok ebből a vagyonból csak keveset látnak. Ahogy már láttátok, a szerződéseik olyan szigorúak, hogy már-már rabszolga számba mennek. És bár az idolok énekelnek, táncolnak és éheztetik magukat, a pénzből, amit keresnek, semmit sem látnak, és kizsákmányolják őket.

Egy 2018-as videóban Prince Mak elárulta, hogy az idoloknak a debütálás után vissza kell fizetniük mindent, amit a gyakornoki éveik alatt a cég a kiképzésükkor "beléjük fektetett". Ebbe beletartozik a szállás, a személyzet, étel és a videóklipp forgatásának költségei.

Mak szerint egy átlagos k-pop csapat 4000 dollárt (kb 1 245 000Ft) keresnek show-nként, ennek 90%-a egyből a cégnek megy, a maradék 10%-ot pedig a tagoknak szét kell osztaniuk egymás között (gondoljatok bele, hogy a Seventeen például 13 tagból áll, míg az NCT 21-ből...), és ebből a 10%-ból kell visszafizetniük a tartozásukat a cégnek. Mak példának az AOA-t hozta, akik 2012-ben kezdtek el turnézni, de csak 2015-től kezdtek el profitot termelni.

Mivel pedig a CD-k kezdenek elavulni, a digitális zeneeladás pedig nem hoz annyit, mint korábban, így az idolok kemény munkája gyakran nem térül meg.

11. Elszánt utálók

Amilyen megszállott rajongóik, olyan elvetemült utálóik is vannak. A legtöbb "csak" tehetetlen billentyűhuszár, aki a közösségi médián ócsárolja az utált idolt, de volt már példa tettlegességre is. Ezek az utálók gyakran más bandák rajongói, akik versenyeztetik a kedvenceiket az utált bandával, és ennek érdekében megpróbálják megölni/megsemmisíteni az utált idolt (de általában csak a közösségi médián). Ám egy esetben egy antifan megpróbálta megölni a TVXQ Yunhoját. 

Az idol egy nyilvános eseményen elfogadott egy narancsos koktélt, majd miután megitta hirtelen vért kezdett el felköhögni, hányt, majd elájult. Több napot kórházban töltött, majd később kiderült, hogy az italba pillanatragasztót kevertek, ami halálos lehetett volna.

Miután felépült, így nyilatkozott: "Eleinte nagyon dühös voltam, de aztán az az anti-fan azt mondta, hogy utálta, hogy én nevettem a TV műsorokban, miközben ő nehéz időszakon ment keresztül, és ezzel rájöttem, hogy rossz hatással is lehetek az emberekre."

Egy másik elkeserítő eset, mikor az emberek petíciót indítottak azért, hogy Jay Park legyen öngyilkos, mert kilépett a 2PM fiúbandából. 

12. Rasszizmus és kulturális érzékenység

Racism And Cultural Insensitiv is listed (or ranked) 13 on the list The Dark Side Of The K-Pop Industry And Idol Groups
Korábban az ügynökségek szinte csak 100%-ban koreai tehetségeket vettek fel a cégeikhez, és a fehér bőrt preferálták (preferálják a mai napig) a feketével szemben. A fiatal generáció ugyan sokkal nyitottabb, de még mindig rengeteg koreai rasszista, főleg a feketékkel szemben.

Az idolok néha nagyon diszkriminatívak más etnikumokkal szemben és érzékenyen érinti őket a kulturális hovatartozás is. A Mamamoo például rengeteg negatív visszhangot kapott, mikor csináltak egy covert Bruno Mars 'Uptown Fun' videójához. A videó során nem csak ugyanazokat a ruhákat viselték, mint az eredeti klippben, de az arcuk is sötétre volt festve. A lányoknak bocsánatot kellett kérniük az incidensért.

2014-ben a SHINee lépett fel a 90-es évek nagy slágerével, a Macarenával. Egy koreai zenei kritikus erre azt mondta:

A zeneválasztással önmagában nem volt baj. Ez egy hatalmas dal volt, és fontos része marad a mai (béna) partiknak is. Ami sértő volt, az a jelmez választásuk, amivel színpadra léptek.
Tagadhatatlan, hogy a jelmezeik a szokványos, mexikói öltözetre hasonlítottak - sombrero meg minden -, habár egy sokkal csilli-villibb formában, ami illik egy SHINee előadáshoz. Mindazonáltal a hasonlóságok tagadhatatlanok és megbocsáthatatlanok... A jó szándék pedig nem ment fel senkit.

13. Az LMBTQ+ tagjának lenni tabu, bár néhány híresség már coming outolt

Az első nyíltan meleg k-pop idol Holland, aki 2018 januárjában debütált. Ám Dél-Koreában és a K-pop világában nyíltan az LMBTQ+ közösséghez tartozni tabunak számít, ami pletykákhoz, és traumákhoz vezet a közösség tagjai számára.

Korábban megtörtént, hogy egy női idol egy interjúban coming outolt leszbikusként, és a hír el is terjedt, ám a lány cége töröltette a felvételt, és mindent megtette, hogy az ügyet ne verjék nagy dobra. Állítólag a cég arra kötelezte a lányt, hogy vegyen részt egy konverziós terápián, aminek következtében a lány megpróbált öngyilkosságot elkövetni. (Konverziós terápia: olyan (ál)terápia, aminek keretében megpróbálják megváltoztatni egy meleg, leszbikus, biszexuális ember szexuális orientációját (magyarul megpróbálják heterová tenni.))

Az eset nem volt hivatalosan megerősítve, de az ügynökségek gyakran próbálják meg eltusolni az LMBTQ+-al kapcsolatos beszélgetéseket/interjúkat. A zene egy kereskedelmi iparág - a normától való eltérés következményekkel járhat.

14. Nőgyűlölet 

Bennfentesek szerint a női idolok nagyon durva zaklatásoknak vannak kitéve a férfi idolok által. Egy író egyszer a k-pop ipart "nőgyűlölő játszótérnek" nevezte. Az etikettel szemben támasztott követelmények erősen torzulnak a férfi idolok javára, és a férfiak által uralt cégek és stúdiók toxikus légkört teremtenek.

Sok írásos ismertető, és bizonyíték is létezik erről a "kettős sztenderdről". Egy (újság)író egyszer azt mondta, hogy míg egy nőt a rágalmazások/botrányok megbélyegeznek, addig a férfiak jó híre kevésbé sérül egy botrány során, és könnyebben túl is jutnak rajta.

15. Az idolok nem randizhatnak más idolokkal

A Quartz szerint a k-pop sztárok tökéletes példaképek a rajongók számára; ami gyakran azt jelenti, hogy a nyilvános szerelmi élet ki van zárva. A rajongók fantáziáinak fenntartása a menedzsment szigorú célját képezi; ami azt jelenti, hogy a sztárnak a közösség számára vonzónak, elérhetőnek és szinglinek kell lennie. Hiszen mégis ki fizetne egy olyan idolért, akinél semmi esélye, mert kapcsolatban van?

2014-ben például az EXO és a Girls' Generaton egyik tagjáról röppentek fel randizós pletykák. Mindketten nyilvánosan bocsánatot kértek, amiért "fájdalmat" okoztak a rajongóiknak. A Japán sztár, Minami Minegishi, aki az AKB48 banda tagja, leborotválta a fejét, és sírva kért bocsánatot, amiért megszegte a szerződésének egyik pontját, miszerint nem töltheti az éjszakát a barátjával.

Dél-Korea pedig még enyhének mondható Japánnal és Tájvánnal szemben randi témában. Végül is, a k-pop ipar az idolokat eladni való termékként kezeli, nem pedig művészekként, és a befektetéseikre a cégeknek ügyelniük kell.

16. Az ügynökségek támogatják a lánybandák közötti rivalizációt

Nem csak a rajongók, de az ügynökségek is intenzíven versenyeztetik a csapataikat, olyannyira, hogy  a menedzserek megtiltják, hogy a lányaik olyan bandákkal kommunikáljanak a nyilvános fellépéseken, akik náluk kevésbé híresek. Bár sokszor úgy tűnik, hogy egyes bandák jó kapcsolatban vannak, de valójában ez csak a látszat, amit fent kell tartaniuk a közönség miatt.

A lányok lehet, hogy barátságosak egymással a kamera előtt, de nem nehéz elképzelni, hogy a hosszú órák, a menedzserek által keltett feszültség, és az éhezés milyen hatással van a kapcsolataikra.


17. Megbélyegezik a mentális betegségben szenvedőket

*Figyelem: FELKAVARÓ TARTALOM!*

Jonghyun (SHINee) 2017-ben elkövetett öngyilkossága után az idolok mentális betegségei voltak a téma hosszú-hosszú ideig; mind a mai napig. A hírességek sokszor hosszú órákat dolgoznak étlen-szomjan, és mindemellett el kell viselniük a nyilvánosság nyújtotta nyomást is. Jonghyun búcsúlevelében így beszélt minderről:
"Legbelül összetörtem. A depresszió lassan eluralkodott rajtam, végül pedig felfalt... Zavaros gondolatok töltötték meg a fejem. Sosem volt alkalmam, hogy megtanuljam, hogyan változtassam a tompa fájdalmat tiszta örömmé."
Számos idol fiatalon kerül az iparba, ami csak fokozza a stresszt. Szerencsére azonban az emberek azóta egyre jobban odafigyelnek a mentális betegségekre, az idolok pedig a saját mentális és fizikai állapotukra. A Quartz szerint:

Több k-pop sztár is elkezdett beszélni a depresszió elleni küzdelméről, és más egészségügyi kérdésről. Vannak, akik szünetet tartanak a karrierjükben, mások teljesen elhagyták az ipart. JinE, az Oh My Girl tagja azt mondta, kilép a bandából, miután hosszú ideig küzdött anorexiával, T.O.P orvosa pedig azt mondta, az énekesnek mentálhigiénés kezelést kellene kapnia. 


- - -
Ti mit gondoltok minderről? Várom a véleményeteket kommentben!

Forrás: ITT

Mennyibe kerültek Go Moon-Young ruhái? (It's Okay To Not Be Okay)

2020. augusztus 12.
Nemrég ért véget az It's Okay To Not Be Okay című sorozat, amiről már meg is írtam az ismertetőmet. Bár a sorozatot nem tudtam megszeretni, volt egy-két dolog, ami tetszett; ilyenek voltak például a főhős, Go Moon-Young ruhái. Biztos ti is elgondolkodtatok azon, mennyibe is kerülhettek ezek a néha gyönyörű, néha extrém ruhák. Most megtudhatjátok!

1. Isabel Marant “Justine Dress”

$692 ~ 203.131 Ft



2. Dries Van Noten “Dayna Off-the-Shoulder Floral Puff-Sleeve Dress”

$887 ~ 260.253 Ft


3. ZIMMERMANN “Perforated Belted Long Dress”

 $1,088.20 ~ 319.339 Ft



4. Sportmax “Print Fusion Silk & Poplin Dress”

$1,125 ~ 329 906 Ft


5. Prada “Ruffled Shirt Dress”

$1,840. ~ 539.703 Ft


6. Givenchy “Draped Belted Dress”

 $2,085 ~ 611.340 Ft



7. DOLCE & GABBANA “Polka Dot Organza Mini Dress”

 $2,345 ~ 687.734 Ft


8. Fendi “Floral Print Mesh Dress”

$2,781 ~ 815.453 Ft


9. CELINE “Prairie Dress In Printed Viscose”

$3,168 ~ 928.901 Ft



10. Alexander McQueen “Tiered Tulle And Ribbed-Knit Dress”

$6,176 ~ 1.810.889 Ft



11. Chanel Spring-Summer 2020 “Tweed White Dress”

$6,500 ~ 1.905.735 Ft


12. Louis Vuitton “Victorian-Inspired Short-Sleeved Cocktail Dress”

$6,676  ~ 1.957.156 Ft


13. Saint Laurent “Long Lavallière-Neck Dress In Silk Muslin”

$10,552 ~ 3.094.563 Ft



Forrás: ITT

It's Okay To Not Be Okay

2020. augusztus 11.
Műfaj: romantikus, dráma

Dátum: 2020

Részek száma: 16

Főszerepben: Kim Soo-Hyun (Moon Kang-Tae), Seo Ye-Ji (Go Moon-Young) és Oh Jung-Se (Moon Sang-tae)

Ismertető: Moon Kang Tae egy pszichiátriai osztályon dolgozó ápoló. Az istenek kellő fizikai erővel, kitartással, karizmával, jó reflexekkel, kiváló empátiával, vonzó külsővel és ragyogó elmével áldották meg, ugyanakkor, mindezt ellensúlyozandó, súlyos felelősséget is róttak rá, hogy anyja halála után a hátralévő életében gondját viselje 8 évvel idősebb, autista bátyjának, Sang Tae-nek, aki egy tehetséges illusztrátor. Nincsenek nagyratörő álmai, reményei, lefoglalja a pénzkeresés, hogy eltartsa magát és testvérét. Sang Tae az egyetlen oka az életre. Go Moon Young ezzel szemben egy ismert gyermekkönyvíró, aki egy bűnügyi regényíró édesanya és egy irodalom professzor édesapa mellett nőtt fel. Nehéz gyerekkora miatt érzéketlenné vált mások iránt, antiszociális személyiségzavara lett, nem képes szocializálódni, rendkívül önző, arrogáns és durva. A szerelem, amiben Moon Kang Tae nem hisz, és amit Go Moon Young nem ismer, végül utoléri őket, s e szerelem által leküzdik a kihívásokat, megtalálják elveszett lelküket és igazi önmagukat.



Véleményem: Napok óta gondolkodom, hogy álljak neki ennek a bejegyzésnek. Egyrészről tudom, hogy nagyon sokan szerették, másrészről szerettem volna szépen, kereken összefoglalni, hogy mi a véleményem erről a sorozatról.

Ha az egészet nézem, mind a 16 részt egyben, akkor sajnos azt kell mondanom, hogy nem tetszett. Sokat vártam ettől a sorozattól. Bár a főszereplő két színész két nagy kedvencem, de engem egyszerűen nem lehet annyival lekötni, hogy a kedvencem játszik valamiben. Hiába szeretem őket, ezt a sorozatot nem tudtam megszeretni. Egyrészt azért, mert Soo-Hyun játéka valami botrányos volt. Nem az ő hibájából, ő egy jó színész, de ebben a sorozatban nem tudott kibontakozni. 16 részen keresztül, majdnem 20 órán át ugyanazt a fapofát láttam tőle, és a végére már herótom volt tőle. A színésznőt is láttam már jobban alakítani, bár tény, hogyha nem ugyanazt a karaktert hozta volna 16 részen keresztül, hanem láthattunk volna valami jellemfejlődést, akkor sokkal élvezetesebb lett volna ő is. Másrészt pedig, ami miatt nem tudom azt mondani, hogy szerettem ezt a sorozatot az az, hogy unalmas volt. Vontatott, kínzóan unalmas, egyszerűen már alig vártam, hogy véget érjen. A legtöbb résznél már 30 perc után fizikai fájdalom volt a gép előtt maradni. Ennél csak a Touch Your Heart vagy a Bridge Of The Water God voltak unalmasabbak. 

Pedig én annyira akartam szeretni. Egészen a 10. részig még meg tudtam győzni magam, hogy na, ez nekem tetszik, én ezt élvezem. Volt egy hangulata a sorozatnak, ami miatt minden alkalommal visszaültem, és folytattam, sőt, néha még vártam is a részeket. De ez az utolsó pár hét nagyon, nagyon elrontotta az egész hangulatot, és a hozzáállásomat a sorozathoz.

Elmondom miért. Kezdjük azzal, hogy az alaptörténet bár jó, de sablonos. Ezzel nincs baj, a koreai sorik 80% ugyanarról szól, már megszoktam. A legtöbb alkalommal sikerül nekik valami egyediséget vinni a történetbe, ami miatt az ember nem akar a falra mászni a tizenhatezredik ugyanolyan szívszorítónak álcázott, valójában jelentéktelen szívfájdalomtól. Na már most ennek a sorinak is voltak nagyon egyedi, nagyon hangulatos elemei, amiket később majd ki is emelek. Viszont az összhatás nálam azt érte el, hogy már az egyedisége sem érdekelt, mert csak arra tudtam gondolni, hogy uram, engedd, hogy végre vége legyen! 

A történetünk egy tucat (szó szerint!) lelkileg törött, fájdalommal küzdő fiatal felnőttről szól, akiknek mind megvan a maga baja. Na már most Kang-Taen és Moon-Youngon kívül egyiküknek sem volt olyan egetrengető problémája, hogy arról egy sorozatot kelljen csinálni, de egye fene, valamivel ki kell tölteni 16 részt. Ami jó gondolat volt a készítők részéről, hogy mindegyik karakter egy-egy tipikus embertípust ábrázolt. Moon-Young volt az antiszociális bunkó, akinek a jégpáncél alatt szeretetre van szüksége, és ő maga is tud szeretni, csak a maga önző, kissé fura módján. Kang-Tae kicsit összetettebb volt, ő volt az, aki mások védelme miatt elzárta a saját vágyait, és nem foglalkozott magával, közben pedig végig a bűntudat vezérelte, ami miatt nem engedte meg magának a boldogságot. Sang-Tae az autista bátyja, akinek szintén vannak múltbeli sérelmei, amiket nem felejt, és nem bocsátott meg, és olyanok is, amik elől nem tud elmenekülni, pedig nagyon szeretne. Jae-Soo a kirekesztett, aki nagyon szeret, és aki nagyon szeretne szeretve lenni, és ezért már kissé tenyérbemászóan, kétségbeesetten próbál egy olyan család része lenni, ahová ő nem tartozik. Joo-Ri a harmadik kerék, egy viszonzatlan szerelmes. Lee Sang-In egy nagyra törő kiadóvezető, aki a sikert pénzben és hírnévben méri, de persze jólelkű, kissé esetlen, ám fontos neki az elismerés

Mint mondtam, jó gondolat, hogy ábrázoljuk a különböző, törött lelkű embertípusokat, és bemutassuk, mindegyik lelkét. A sorozat címe is az, hogy Nem baj, ha nem vagy jól. De a két főszereplő problémáján kívül a többi baromi unalmas. Most beszélgethetünk arról, hogy ez mennyire realista, és igen, az. De a realizmus manapság nem tesz érdekessé egy sorozatot. Régen sem tett, és szerintem soha nem is fog. Vagy legalábbis nem ilyen módon. Az ember a sorozatokkal és filmekkel menekül el a valóság elől, szóval akkor már kicsit fordítsuk ki, nagyítsuk fel, csűrjük és csavarjuk meg egy kicsit azokat a valóságban is létező problémákat, és tegyük valamivel érdekessé, hogy a néző, aki a saját problémái elől, szórakozást keresve ül le a TV elé, érdeklődve akarja figyelni valaki más baját. 

Viszont ez a sorozat olyan volt, mint egy mese. Valahol az 5. rész környékén történt, hogy Kang-Tae és a bátyja beköltöztek Moon-Younghoz - vagy mondjam inkább úgy, hogy kvázi kényszerítve lettek, megzsarolva, hogy költözzenek be? Egy felnőtt férfi, jelenesetben Kang-Tae, akinek egy autista bátyra kell vigyáznia, nem fog belemenni ebbe holmi kézzel írt, pecsét nélküli, hivatalosnak távolról sem minősíthető szerződés miatt, amit egy akaratos, 12 éves kislány szintjén lévő nő íratott alá egy nem igazán beszámítható autistával (hacsak nem ő maga is mentálisan instabil). Ez mese. Habbal, és cukormázzal. De jó, túltettem magam ezen, és onnantól úgy tekintettem a sorozatra, mint egy mesére. Nincsen ezzel egyébként semmi baj, hiszen a mesék jók, és nem baj, ha ezt is úgy ábrázolják! Sőt, nekem kifejezetten tetszett, miután már nem akartam komolyan venni az egészet. Jó mesének ígérkezett. 

De ahogy mondtam, egy ponton túl már nem szólt semmiről a történet. Legalábbis nekem. Tudom, hogy iszonyú sokan szerették, és rajongtak érte, és megértem, hogy miért, én is láttam benne a jó dolgokat. De nekem kell a tartalom. Kell, hogy valami történjen. És ebben a sorozatban nem volt tartalom. A húgom megkérdezte, miről szól, és nem tudtam neki elmondani. Ha nincs hozzá előre megírt ismertető Ázsia Ékkövein, amit kimásolhattam ide, akkor még egy rendes összefoglalót sem tudtam volna írni. Mert nem szólt az ég világon semmiről. A szereplőink rémunalmas szituációkba voltak belekényszerítve, rémunalmas, vontatott, elhúzott párbeszédeket folytattak, kvázi az időjárásról csacsogtak egész végig. Csak, néztem, és néztem, és a végére ott tartottam, hogyha megnézem az első 5 részt, meg a 13-at, akkor máris láttam az egész sorozatot, mert ami közte van, az felesleges. Vagyis 6 részt a 16-ból!

Na és a végkifejlet. SPOILER!!! 

Amikor 13 rész után végre kiderült, hogy ki az anya, és mit tett, és miért tette, akkor az egészet lezavarták 5 nyomorult percben. 5-ben, értitek? 13 részt vártunk, hogy megtudjuk, ki Moon-Young anyja, és miért tette, amit tett, majd a készítők kiszúrták a szemünket egy 5 perces jelenettel, amiben megsúgom, hogy MINDEN kiderült. Kiderült, miért tette, hogyan tette, mikor tette, és ráadásul még el is intézték a nőt, és börtönbe csukták. Mindezt kb 5 nyomorult percben. Én meg csak ültem, és elküldtem az egész bagázst egy jó meleg éghajlatra. Értem a szimbolizmust. Értem, hogy Sang-Taenek kellett "elintéznie" a nőt, és ez így is volt jól, ez tetszett. (Bár megvallom... leütötte egy könyvvel. Wow. Ez is mekkora irónia. A regényírót egy könyvvel leütve terítik le. Mekkora hiper-szuper ötlet már ez! Ja, mégsem.) De azért én vártam volna valami... nem is tudom, akciót, tartalmat? Bár igaz, hogy az az 5 perc volt a sorozat 16 órájának legizgalmasabb 5 perce! Vagy netán valami értelmet? Hogy legyen értelme annak, hogy 13 részt vártam erre a nagy találkozásra, erre... Háromból két karakter ki volt ütve, Moon-Young pedig teljes póker arccal köszönt az anyjának, aki tönkretette őt, a családját, a szerelmét, és az egész kicseszett univerzumot, majd még annyit se tudott mondani neki, hogy "baszd meg". Ez így tök reális, igen. Ha már reális sorozatot gyártunk, ahol az emberek mindennapi fájdalmait mutatjuk be, akkor reális reakciókat is gyártsunk hozzá. Valaki, aki egész életében félt az anyjától, és haragudott rá, mert tönkretette a saját és mások életét is, csalódott benne, az nem pókerarccal, egyetlen, a film kedvéért odarakott, arcán végigfolyó könnycseppel fog reagálni a viszontlátásra. SPOILER VÉGE!!!

Ami tehát a problémám volt ezzel a sorozattal, hogy unalmas volt, és a színészeknek nem azt az utasítást adtak, amit adni kellett volna (mert mint mondtam, jó színészekről beszélünk!) Az egész sorozatot Sang-Tae vitte el a hátán. A színész olyan csodásan alakította az autista szerepét, hogy szerintem csak miatta tudtam végignézni. Imádtam. A többi szereplő: Joo-Ri, Jae-Soo, Sang-In, Seung-Jae és Joo-ri anyja feleslegesek voltak. Untam az összes jelenetüket (és sajnos baromi sok volt belőle), és át is pörgettem. Nem voltak jelentőségteljes párbeszédeik, nem fordítottak az álláson, nem segítették a karaktereket, nem is voltak útban, egyszerűen... feleslegesek voltak, mint a halottnak adott csók. Sőt, a végére már annyira be akarták beszélni nekünk, hogy jaj, de Joo-Ri édesanyja mennyit segített Kang-Taenek és Sang-Taenek, anyjuk helyett anyjuk volt... Az az utolsó jelenet, amikor Sang-Tae adott neki egy könyvet, és a könyvbe írt neki egy üzenetet, annyira erőltetett volt, hogy majdnem kikapcsoltam az egészet. Kvázi porig rombolta Sang-Tae 16 rész alatt felállított hitelességét. Nem. A nő néha főzött rájuk, meg hagyta, hogy a lakásában aludjanak. Ettől nem lesz anyjuk helyett anyjuk. Minden ember, aki szerető édesanyával nőtt fel, tudja, hogy nem attól anya az anya, hogy főz, mos rád és fedélt ad a fejed fölé. Ennél sokkal mélyebb, érzelmi dolgokról van szó, bizalomról, támogatásról, akár még egy jó nagy nyaklevesről is, ha rossz voltál. De mi egyetlen ilyen jelenetet sem kaptunk, szóval ez az egész "Jaj, anyám helyett anyám vagy" szöveg egy nagy humbuk volt. 

Viszont volt ami tetszett. Mégpedig a történetek, a mesék. Ugyebár Moon-Young egy írónő, és a sorozat alatt sokat hallottuk a mesekönyveinek történetét. Mindegyik rész kvázi egy volt a meséi közül. Ezek nagyon-nagyon tetszettek. Szeretem a meséket, és ezek tanulságosak, jól kitaláltak voltak, a mondanivalói nem voltak erőltetettek, és a történetek, amik szimbolizálták a jelentést nagyon ötletesek, egyediek és kreatívak voltak. Nekem a könyvekhez készült illusztrációk is nagyon tetszettek. 

Ezenkívül tetszett a sorozat hangulata. A hangulatot nem lehet megragadni, nem lehet szavakba foglalni, de ha nekiállsz, te is érezni fogod. Ez a hangulat hozott vissza mindig a képernyő elé, és vett rá, hogy folytassam, még akkor is, amikor tudtam, hogy nagyon fogom unni.

A harmadik pont a listámon, ami nagyon tetszett: hogy egyszerűen gyönyörű volt az egész. A jelenetek, a helyszínek ahol forgatták, ahogy a párbeszédeket elmondták, a ruhák, a zenék, a látványvilág,  Go Moon-Young meséi, minden. Gyönyörű volt. Ha a történet nem is szólt semmiről, de a sorozat látványvilága nagyon ott volt. Épp olyan gyönyörű volt, mint egy mese. 

Tetszett még a sorozat első pár része is. Sajnos az a baj, hogy sokszor csak az első részek az izgalmasak és a megkapóak, de az is valami, nem? Az első, talán 5 rész tényleg érdekes volt, izgalmas és tartalmas, az ember várta, mi fog történni, volt, ami lekössön, és nem unatkoztam. 

A karakterek közül egyedül Sang-Taet szerettem. Néha az agyamra ment, sőt, néha egyenesen meg tudtam volna fojtani, és épp ez volt, az, miatt őt kedveltem egyedül: képes volt érzelmet kicsalni belőlem. Dühös voltam rá, irritált, aztán sajnáltam, vagy imádtam. Egy olyan karakter, aki képes a nézőből érzelmeket előcsikarni már nem lehet rossz. De a többiek... Se Moon-Youngot, se Kang-Taet nem szerettem. Egyszerűen nem tudtak rávenni, hogy sajnáljam őket, vagy örüljek nekik. Olyan lapos, és érzéketlen karakterek voltak, hogy nézőként én sem tudtam érzelmet táplálni irántuk. És talán ez volt a legnagyobb baj.

Sajnálom, tényleg nagyon sajnálom, hogy ez így alakult. Nagyon szerettem volna szeretni ezt a sorozatot, nagyon vártam, hisz a kedvenceim kapták a főszerepet, és a történet is érdekesnek tűnt. Most is nagyon szomorú vagyok, hogy szinte csak csupa rosszat tudtam róla írni. Napok óta gondolkoztam, még ki se jött az utolsó két rész, de már azon járt az eszem, mit fogok írni erről. Jót akartam írni, de nem tudtam. A fenti négy bekezdésben mindent összeszedtem, ami nekem tetszett, és kicsit rosszul esik, hogy több rosszat kellett írjak, mint jót. 

Mindenesetre senkit sem akarok eltántorítani attól, hogy belekezdjen. Mások vagyunk, más ízléssel. Rengetegen imádták ezt a sorozatot, így nektek is adnotok kellene neki egy esélyt, ha még nem láttátok. Remélem, nektek tetszeni fog! 


10 dolog, amiről nem tudtad, hogy illegális Dél-Koreában

2020. augusztus 10.

 1. Szerencsejáték

Bár a sorozatokban gyakran felbukkan, valójában a szerencsejáték illegális Koreában. Vagy hogy pontosabbak legyünk: a koreai származásúak számára tilos a szerencsejáték. A külföldiek legálisan  és teljes nyugalommal űzhetik ezt az országban, ezért is vannak a kaszinóknak kiterjedt marketing kampányaik. A koreaiaknak azonban nem csak Koreában, külföldön is tilos és illegális a szerencsejátékozás. Ha például a koreai rendőrség rájön, hogy egy koreai a külföldi tartózkodása idején szerencsejátékozott, teljes joggal tartóztathatják le.


2. Köpködés

Még ha látsz is random embereket köpködni Szöul utcáin, akkor se felejtsd el, hogy nyilvánosan köpködni illegális, és bírságot kaphatsz!

3. Tetoválások

Gyakorlatilag a tetoválás is illegális, mivel a tetoválóművésznek engedéllyel rendelkező orvosnak kell lennie. Az idolok tetoválásait például minden nyilvános tévéműsor fellépései alatt le kell takarniuk. A tetováló szalonok azonban így is működnek a végrehajtás hiánya miatt.

4. Miniszoknyák

Noha ez sosem lépett érvénybe, a miniszoknyákat majdnem betiltották Koreában. Park Geun-Hye, a korábbi elnök  megpróbált elfogadtatni egy olyan törvényt, amiben a nyilvános, túlságosan kirívó öltözet 50 000 won (~ 12350 Ft) bírságot vont volna maga után 

5. Utcai árusok

Sok utcai árus illegálisan munkálkodik. Természetesen nem mindegyik, de nagyon sok utcán felállított bódé vagy kocsi nem szabály szerint működik, és nem is fizet adót.

6. Online videojátékok

A kormány betiltotta a 16 év alattiak számára az online videojátékozást éjfél és reggel 6 között. Ezekben az órákban a népszerű játékokat korlátozzák a 16 év alattiak számára. Mivel a játékosoknak egy kormányazonosító számmal kell bejelentkezniük, így ez nagyon hatékonyan működik. 

7. Pornográfia

Noha a pornográfia cenzúrázása sokkal lazább lett az utóbbi időben, a koreai kormány még mindig számos webhelyet blokkol, amelyeket ártalmasnak vagy sértőnek tart.

8. Kutyahús

Bár a kutyahús technikailag nem illegális, annak jogszerűsége továbbra is komoly vita tárgya. Szigorúbb törvények már születtek a kutyahús-előállítás szabályozásáról, ám az aktivista csoportok továbbra is szorgalmazzák a gyakorlat teljes betiltását.

9. Dohányzás

Bár a dohányzás nagyon gyakori Koreában, a legtöbb nyilvános helyen tilos. Ha bárkit dohányzások kapnak a tiltott területeken, azt 100.000 won (~24700 Ft) büntetésre ítélhetik.

10. Marihuána 

Míg más országokban, például Kanadában és az USA néhány részén legális, addig Koreában szigorúan tilos. A BigBang T.O.P-ja és G-Dragonja is komoly jogi következményekkel néztek szembe, miután a rendőrség rájött, hogy marihuánát fogyasztottak.

Forrás: ITT

Titkok, amiket a koreai tinédzserek nem mondhatnak el a szüleiknek

2020. augusztus 9.

Ebben a bejegyzésben olyan vallomásokat, titkokat találtok, amiket koreai tinédzserek névtelenül osztottak meg, mert a szüleik tiltják nekik, vagy mert nem beszélhetnek róla/nem tudnak beszélni róla a szüleikkel. Ezek a titkok, vallomások nem csak azt mutatják, hogy mi az, amit egy gyerek nem mer elmondani, hanem azt is, hogy a szülők néha olyan konzervatívak, hogy nem értenék meg, és emiatt a tinédzserek nehéz időket élnek meg.

1. Amit a leginkább nem tudok elmondani, hogy... nagyon nehéz időszakon megyek most keresztül.

2. Tudom, hogy az apámnak viszonya van.

3. Nagyon sok BL drámát nézek (boys' love). Anyukám azt hiszi, az Atashin’chit nézem egész éjjel. 

4. Tavaly egy éven keresztül bántalmazott egy csapat fiú az iskolából. A tanárok azt mondták, ezt jelentem kell, de ha megtettem volna, a fiúk rájöttek volna, hogy az édesanyám egyedül nevel engem.

5. Nagyon sok mocskos gondolatom van, és azt hiszem, mindenki érdeklődik irántam.

6. Ott akarom hagyni a sulit.

7. Beleszerettem valakibe a saját nememből.

8. Apa, leszbikus vagyok. Azt kérdezted, kit mentettem el a telefonomban "Hercegnő" néven, és én azt mondtam, csak egy barátomat. De ő valójában a barátnőm.

9. Nem akarok sokáig élni.

10. El kell titkolnom, hogy én vagyok a 11. legjobb tanuló az egész iskolámban, mert a szüleim nem elég gazdagok ahhoz, hogy egyetemre járhassak.

11. Anyu, egyetlen barátom sincs.

12. Nem szabadna sminket viselnem, de titokban mindig kisminkelem magam az iskola mosdójában. A sminktermékeket is titokban veszem meg. 

14. Nem tudom azt mondani a szüleimnek, hogy "szeretlek". 

Forrás: ITT

Tanulj Koreaiul | XIII. Ez/Az + 이다

2020. augusztus 1.
Korábbi leckékben már megtanultuk, hogyan használjuk az ez/az szavakat, és azt is, hogy az 이다-t úgy fordítjuk "lenni", és hogy ezt mikor és hogyan kell használni. Most akkor nézzük meg, hogy a kettő együtt hogyan alkalmazzuk!

*Mielőtt belekezdünk, ne felejtsétek el felidézni ezt a két anyagot, mert ebben a posztban nem tudom újra elmagyarázni őket!
Ez/az használatának átolvasásához kattints IDE.
이다 használatának átnézéséhez kattints IDE
Ezenkívül ajánlom még előzetesbe átnézni a prepozíciós posztot is, ITT.


Az első példánk legyen ez:
  • Az az ember orvos.
Először rakjuk a koreai mondat szerkezetnek megfelelő sorrendbe a szavakat:
  • Az az ember orvos van/lenni.
És akkor most fordítsuk át a szavakat koreaira:

Az: 그
ember:  사람(은 = prepozíció, ne feledkezzetek meg róla!)
orvos: 의사
van/lenni: 이다

Tehát: 그 사람은 +  의사 + 이다
그 사람은 의사이다 (kü saramün üisaida)


További példák:


사람은 선생님이다  (keu saram-eun seonsaengnim-ida) = Az az ember egy tanár.
것은 탁자이다 (igeos-eun tagjaida) = Ez (a tárgy) egy asztal.
것은 침대이다 (jeogeos-eun chimdaeida) = Az (a tárgy) egy ágy.
사람은 남자이다 = Az az ember egy férfi.
사람은 여자이다 = Az az ember egy nő.
것은 차이다 = Az (a dolog) egy autó.
것은 나무이다 = Ez (a dolog) egy fa.

* Ne felejtsétek el, hogy még nem vettük az igeidőket és a ragozást, így ez ezek a mondatok bár helyesek, de így nem használják őket, mert az 이다-t ragozni kellene.