Műfaj: romantikus, dráma, web-dráma
Dátum: 2014
Részek száma: 5 (10 percesek)
Főszerepben: Seo In-Guk (Hul) és Wang Ji-Woon (Seo Hana)
Ismertető: Hana egy énekesnő, akinek a dolgai nem úgy jöttek össze, ahogy szerette volna. A férfi, akit szeretett elhagyta a legjobb barátnőjéért, semmibe veszi, és ezért öngyilkos akar lenni. És ott van egy fiú, Ahn Young Mo, aki épp akkor halt meg, a testébe pedig egy másik bolygóról származó lény költözött, akinek az a küldetése, hogy egyetlen nap alatt kiderítse, miért sírnak az emberek.
Előzetes videó: https://www.youtube.com/watch?v=fioZh8RitXg
Online: Angolul Youtubeon
Véleményem: Nem is tudom, mivel kezdjem először. Azt meg kell hagyni, hogy az alapötlet jó, a színészek is jók voltak, viszont a karakterek több sebből véreztek. Kezdjük Hanaval. Ha elhagy a szerelmed, akit mindenkinél jobban szerettél, ráadásul éppen a legjobb barátnőddel csal meg, az baromira tud fájni, igen. De ez még egyáltalán nem ok arra, hogy valaki öngyilkos akarjon lenni, hacsak nem érzelmileg instabil és beszámíthatatlan az illető, vagy valamilyen más pszichológiai problémái vannak, de Hanara ez nem volt jellemző. És mivel ez volt a karakterének alapja, így elég hiteltelenre sikerült szegény. Persze előhozták azt a szálat is, hogy valójában minden, amit akart az nem más, mint élni, és emiatt a cslódottság miatt nem tudott, de végső soron az embert nem lehet meggyőzni azzal, hogy valaki egy szakítás miatt akarjon öngyilkos lenni; engem legalábbis nem sikerült.
A másik pedig Hul-volt, vagy Ahn Young Mo, ahogy tetszik. Ő ugyebár egy földönkívüli, akit azért küldtek a földre, hogy teljesítsen egy küldetést: egyetlen nap alatt derítse ki, miért sírnak az emberek. Hul épp a jó emberrel találkozik, hiszen Hana jelenleg mást sem csinál, csak sír, tehát Hul egyrészt ezért marad vele, hogy kiderítse, mi az oka a sírásának. Az ő karakterével az volt a baj, hogy kidolgozatlan volt, összecsapott, és nem figyeltek oda a részletekre, ami agyonvágta az egész karaktert. A srác tudott vezetni, tudta használni a pisztolyt, sőt, képzeljétek, még úszni is tudott, holott most járt életében először a földön, és életében először volt emberi testben! Viszont, fogalma sem volt arról, hogyan kell sétálni (!), nekiállt oldalazófutásban átmenni a zebrán (de közben tud vezetni, meg úszni, hm, érdekes), és azt sem tudja, mi az a mandarin, és hogyan kell megenni (fogta, aztán hájastul beleharapott a mandarinba). Értitek, ugye? Tiszta összecsapott volt a karakter, egymásnak ellentmondó dolgokat művelt. A másik az, hogy az ő bolygóján elvileg nem voltak érzelmek, itt viszont vannak. És nekem egy kicsit furcsa volt, hogy egy nap elteltével megcsókolta Hanat. Egy csókhoz pedig ugyebár érzelmek kellenek. De egy olyan lény, aki egész életében nem érzett semmi ilyesmit, mert eltűntek a bolygójáról az érzelmek, az hogyan tudja azonosítani egy nap alatt, hogy mi zajlik le a fejében, és a tetsében? Honnan tudta, hogy meg akarja csókolni a lányt, honnan tudta, hogy az érzelmek, amik lejátszódnak benne azt jelentik, hogy meg akarja csókolni, mikor még sosem érzett semmit? Hmm, fura.
Viszont volt valami, ami nagyon tetszett a sorozatban. Mégpedig a hangulata. Bár elég kidolgozatlan volt az egész (ami sajnálatos, hiszen potom 50 percnyi sorozatról volt szó, és ezt nagyon jól össze kellett volna rakni), a sorozat hangulata mégis nagyon megfogott. Ráadásul annyira jól válogatták össze a zenét, annyira illett a hangulathoz, sőt, még jobban megadta azt az érzést a sorinak, és ezért is nem hagytam abba. Sajnos a karakterek kidolgozatlanok voltak, pedig ahogy írtam is, az alaptörténet jó, és ennél sokkal jobban is meglehetett volna csinálni. Viszont a hangulatát nagyon élveztem, a zenéket, és ahogy ezt összerakták. Ha másért nem, nekem a hangulat miatt megérte.
