Korea ékkövei

A dél-koreai fiúkat érintő szexuális kizsákmányolásról

2022. április 29.

 "Az emberek azt hiszik, hogy mikor fiúkkal történik mindez, az olyan nekik, mint egy pofon, semmi több."

Nem sokan tudjátok, de szívügyem a bántalmazás, legyen az verbális, nonverbális, vagy szexuális. Rengeteget olvasok a témában és foglalkozok vele, így találtam ezt a cikket is, amiben a koreai fiúkkal, mint szexuálisan kizsákmányolt áldozatokkal foglalkoznak. Ebben a kérdésben a lányok helyzete sem sokkal jobb Koreában (és úgy egyébként a világban), hiszen őket is épp úgy érinti, a segítségkérés pedig nekik is épp olyan nehéz, mint a fiúknak. Nekik azonban van egy nagy előnyük a fiúkkal szemben: az emberek legalább tudatában vannak annak, hogy a nőkkel ez megtörténhet, és hogy ez komoly traumát hagy maga után. A fiúk esete azonban nehezebb; egyrészt nem sokan vannak tudatában annak, hogy ők is áldozatául eshetnek szexuális bűnelkövetőknek, azt meg végképp nem fogják fel, hogy ennek megtörténte pontosan olyan mély sebet ejt rajtuk is, mint a nőkön. A férfiakkal szemben teljesen mások a társadalmi elvárások; ők nem lehetnek sebezhetők, nem lehetnek érzelmileg instabilak, megtörtek, elveszettek, kiszolgáltatottak. Ők erősek. Annak kell lenniük, mert ők férfiak. 

Ezzel kapcsolatban fordítottam nektek egy cikket, amiben az ECPAT (egy globális kampány, amit azért hoztak létre, hogy véget vessen a gyerekek szexuális kizsákmányolásának) végzett egy kutatást a témában.

________________


Dél-Korea határozott elkötelezettséget mutat a gyerekek szexuális kizsákmányolásával szembeni védelem mellett, ennek érdekében pedig számos nemzetközi gyermekjogi egyezményt fogadott már el, a közelmúltban felülvizsgált törvények során pedig már a nemek közötti egyenlőséget is figyelembe vették  felismerve, hogy férfiak is válhatnak szexuális bűnelkövetők áldozatává. Az utóbbi időben a gyermekek internetes szexuális kizsákmányolásáról terjedő történetek nagyobb figyelmet irányítottak arra, hogy fiúk is eshetnek szexuális kizsákmányolás áldozatává. Ennek ellenére azonban a fiúkra vonatkozó nemi normák továbbra is fennállnak, és megnehezítik számukra, hogy segítségért forduljanak

Hogy megértsük, miért vannak veszélyes helyzetben a fiúk, és miért nem kapják meg azt a segítséget, amire szükségük van, az ECPAT végzett egy kutatást, amiben szexuális kizsákmányoláson átesett fiúkkal beszélgettek, és kielemezték a vonatkozó törvényeket.

  • Fiúnak lenni Dél-Koreában

"A fiúk erősek, sebezhetetlenek és képesek megvédeni magukat" – mondta egy hatósági dolgozó


Forrás
Mind a hatóságban dolgozók, mind a fiúk körében az az általános elgondolás, hogy a fiúk nincsenek kitéve a szexuális kizsákmányolás veszélyének. Ez a gondolkozás azonban megbélyegezéshez és szégyenérzethez vezet, amikor valakivel mégis megtörténik, a fiúk ugyanis úgy érzik, hogy kudarcot vallottak, vagy ők a hibásak, ha egy felnőtt bűnelkövető bántalmazza őket. A kutatásban részt vevő fiúk elmondták, hogy a hatósági dolgozók néha azt feltételezték, hogy a fiúkat nem érinti meg olyan súlyosan a bántalmazás, mint a lányokat, vagy pedig gyorsan túllépnek rajta. Általánosnak számított az a vélemény, hogy a gyerekek szexuális kizsákmányolása nem olyan súlyos, ha fiúkat érint, mint ha lányokat.

 "Az emberek azt hiszik, hogy mikor fiúkkal történik mindez, az olyan nekik, mint egy pofon, semmi több." – Sunhye Kang, a TACTEENNAEIL/ECPAT Korea kutatókoordinátora

A kutatás eredményei azt mutatják, hogy a fiúkkal szemben elkövetett szexuális kizsákmányolást főként felnőtt férfiak követik el, akik gyakran hatalmi pozícióban vannak. Az elküvetők 17%-ban felnőtt nők. Többségük, 86%-uk koreai állampolgár, 14% pedig külföldi.

"Nem tudom, miért nem vették észre... pedig valami határozottan nem volt rendben velem." – Egy, a kutatásban részt vevő fiú

  • Remélni, hogy valaki észreveszi, hogy valami nincs rendben...

A kutatásban részt vett fiúk elmondták, milyen nehezen jutottak el oda, hogy beszéljenek az őket ért abúzusról. Az okok között szerepelt a hibáztatástól való félelem, a zavarodottság és a bizonytalanság, hogy ami történt, vajon helytelen-e, és hogy nem tudták, kinek mondhatnák el, valamint az aggodalom, hogy a családjuk elutasításával kell szembesülniük. Az egyik fiú attól félt, hogyha beszél a dologról, bajba kerülhet a rendőrségnél.

Azonban bár közvetlenül nem beszéltek arról, amin keresztül mentek, a fiúk elmondták, hogy a bántalmazás után megváltozott a viselkedésük. Lógtak az iskolából, inni vagy cigarettázni kezdtek  – csupa olyan dolgot tettek, amiről remélték, hogy a megbízható felnőttek észreveszik, és segítséget nyújtanak.

A fiúk beszámolói azonban ellentétben állnak a hatóság dolgozóinak feltételezéseivel, akik azt hitték, hogy a fiúk nem akarnak a segítőkkel a történtekről beszélni. Ahhoz tehát, hogy a hatóság segíthessen az érintetteken, és a fiúk megkapják a szükséges támogatást fel kell oldani ezeket a félreértéseket és előítéleteket.

2021. júniusában letartóztattak egy 26 éves férfit fiatal fiúk elleni online grooming miatt (grooming: gyerekkel szembeni szexuális visszaélés előkészítése, bizalmi kapcsolat kialakítása abúzushoz). A férfi közel 7000, gyermekekkel való szexuális visszaélésről szóló anyagot terjesztett az interneten. Az elkövető nőnek adta ki magát, és több mint 30 közösségi média fiókja volt. Arra kényszerítette a fiúkat, hogy meztelen képeket és videókat küldjenek neki, a személyes találkozókon pedig bántalmazta és megerőszakolta őket. A gyermekek online kizsákmányolása egyre elterjedtebb Koreában, és a fiúkat is fokozottan veszélyezteti. 

  • Az elkövetők kihasználják, hogy a társadalom elhallgattatja az áldozatokat

Forrás
Egy megkérdezett elárulta, hogy online grooming áldozata volt, személyesen pedig bántalmazták, azonban nem kért segítséget, mert először nem tudta, hogy ami történt vele az bántalmazás vagy kizsákmányolás, és attól tartott, hogy az emberek azt mondanák, hogy "beleegyezett" a dologba. Feltételezte, hogyha nyilvánosságra hozza, bajba kerül a rendőrségen.

Ezenkívül a fiúk elmondták, hogy az iskolában, amikor a pubertásról és a szexualitásról tanultak, nem beszélt senki a szexuális kizsákmányolásról vagy bántalmazásról, és arról, hogy mit tegyenek, kihez forduljanak, ha megtörténik. Hasonlóképpen, a hatóságok által észlel visszaélések nyilvánosságra hozatalának főbb akadályai a következők voltak:

  • A fiúk vonakodtak attól, hogy áldozatnak tekintsék magukat, azt gondolták, ilyen csak a lányokkal történik meg.
  • Félelem azzal kapcsolatban, hogy mások hogyan reagálnak a bántalmazás nyilvánosságra hozataláról, például áldozathibáztatással vagy büntetéssel, hitetlenséggel vagy gúnyolással.
Azok a társadalmi normák, amik elhallgattatják a fiúkat, valamint a koreai iskolákban tapasztalt zaklatás és szexuális erőszak lehetővé teszik az elkövetők számára, hogy kihasználják a helyzetet és megússzák bűneiket.

  • A fiúknak nyújtott segítségnyújtó szolgáltatások Koreában nem elég jók

A dolgozók véleménye a meglévő segítségnyújtó szolgáltatások minőségéről és elérhetőségéről összességében alacsony vagy közepes volt. Ami a reintegrációs szolgáltatásokat illeti, a hatóságban dolgozók több mint harmada (36%) értékelte a minőségüket, 46%-uk pedig az elérhetőségüket "rossznak".

Az ilyen minőségi korlátok leküzdésére tettek javaslatokat:

  • Bátorítani az áldozatokat a megnyílásra – a "fiúk nem lehetnek áldozatok" normák eltörlése.
  • Intézményi és politikai változások, amelyek elősegítik a hatóságok a fiú áldozatokkal való bánásmód készségeinek fejlődését, a jelentéstételi mechanizmusok és a nyomozási technikák fejlesztését, valamint finanszírozás megszerzését a kormánytól.
  • Társadalmi változások elérése a férfiakkal szembeni normákkal és patriarchális felfogással szemben.
  • Különféle képzési formák, trauma-informált  gyakorlatok a fiúk támogatására.
"Amikor a szexuális erőszakból eredő károkról van szó, nemtől függetlenül meg kell tanítanunk az embereket a károk súlyosságára" – mondta egy hatósági dolgozó.

  • Felzárkóznak a gyermekvédelmi törvények, de a fiúkat még mindig magukra hagyják

Összességében, Korea határozott elkötelezettséget mutatott a gyerekek szexuális kizsákmányolásával szembeni védelem iránt. Számos nemzetközi okmányt retifikáltak (helyesbítettek), a vonatkozó törvényeket pedig folyamatosan javítják.

  • 2020-ban a büntetőtörvény 13-ról 16-ra emelte a szexuális beleegyezési korhatárt.
  • A gyermekek és fiatalok szexuális bűncselekményekkel szembeni védelméről szóló törvény 2020-as módosítása egyértelművé teszi, hogy a prostitúcióban kizsákmányolt gyermekeket nem lehet kriminalizálni.
A törvényi változások azonban még nem köztudomásúak, és a kriminalizálástól való félelem továbbra is akadályozza a fiúkat abban, hogy segítséget kérjenek. Míg a dél-koreai jogszabályok egyenlő védelmet biztosítanak a szexuális kizsákmányolásnak kitett fiúk és lányok számára, a bizonyítékok arra utalnak, hogy a fiúk az igazságszolgáltatáshoz és támogatáshoz jutó áldozatok csak egy kis részét teszik ki.

  • Dél-Korea jogi keretei kiskapukat hagynak az elkövetők számára

Még mindig vannak olyan joghézagok, amelyeket az elkövetők kihasználhatnak, és amelyek továbbra is minden nemű gyermeket veszélyeztetnek. Ilyenek például az alábbiak:

  • Az elkövetők felhasználhatják az áldozat életkorával kapcsolatos tájékozatlanságukat, hogy felmentsék magukat a bűncselekményük alól és elkerüljék a büntetést.
  • Jelenleg nincs olyan rendelkezés, amely megtiltja az elkövetőknek a szexuális kizsákmányolás céljával folytatott online groomingot.
  • Az emberkereskedelemről szóló törvények jelenleg csak a határokon átnyúló bűncselekményekre vonatkoznak, és még nem minősítik büntetendőnek a belföldi emberkereskedelmet.
  • Az utazással és turizmussal összefüggésben elkövetett, gyermekek elleni szexuális bűncselekményekre nem vonatkoznak büntetőjogi törvények, ami megkönnyíti a dél-koreai állampolgárok számára, hogy külföldi országokba utazzanak szexuális kizsákmányolás céljával.
  • Ha egy szexuálisan kizsákmányolt áldozat a 19. életévének betöltése után, a bántalmazástól eltelt 5-10 évet követően emel vádat az elkövető ellen, akkor a vád (a bűncselekmény súlyától függően) meghiúsulhat, mivel az elkövetőt a bűncselekmény miatt nem lehet felelősségre vonni.
Hogyan tovább...

Részletes javaslatok születtek az ügyben:

  • Azokat a nemi normákat, amelyek helytelenül támasztják alá azt a feltételezést, hogy a fiúk kevésbé sebezhetőek, gyorsabban felépülnek [lelkileg], és hogy szexuális zaklatásuk nem olyan súlyos, a hatóságban dolgozó munkatársaknak és a közösségnek fel kell számolniuk.
  • Szisztematikus változtatásokra van szükség ahhoz, hogy a fiúk megfelelő, hosszú távú segítséget kaphassanak. Szívélyes, biztonságos és speciális támogató szolgáltatásokat kell biztosítani, amelyek felismerik a fiúk sajátos szükségleteit.
  • A joghézagokat be kell tömni – nem csak papíron, hanem az által, hogy a hatóságok és a gyerekek megismerik a törvényt és jogaikat.
Forrás: ITT

4 klisé, amit ki nem állhatok

2022. április 15.

Találtam egy cikket, ami 4 olyan k-dráma klisét szedett össze, amiket a cikk írója ki nem állhat. Mivel az író véleménye nagyban megegyezik az enyémmel, lefordítottam nektek, megtűzdelve a saját meglátásaimmal.

Olyan klisék következnek, amiket a legtöbben szeretnek, vagy utálnak szeretni. Ami engem illet, én toxikusnak, idegesítőnek és valótlannak tartom őket. Erre persze sokan jó kifogásnak tartják azt, hogy "de hát nem is kell valósághűnek lenniük, hiszen csak kikapcsolódni és szórakozni szeretnénk"; de arra ott vannak a mesék. :) Ezenkívül pedig ahogy azt a cikkíró is kiemeli: csak azért, mert szeretjük a k-drámákat, még nem kell szemet hunynunk a problémák felett, amiket megjelenítenek. Úgyhogy ez most egy rant poszt lesz; aki úgy érzi, nem tudná helyén kezelni a negatív véleményt, kérem, inkább ne olvassa el. A kulturált vita azonban jöhet bármilyen mennyiségben. 

1. Az "aranyos" részegek

Az alkoholizmus nem aranyos. Így is vannak problémák a fiatalkori alkoholizmussal, és ezen nem segít az, hogy a k-drámák pozitív fényben tüntetik fel mindezt. Még ha a szereplők búfelejtésből is isznak, a vége mindig az, hogy közelebb kerülnek egymáshoz a másik főszereplővel; mintha az ivás egy szexepil vagy vonzerő lenne. Pedig nem az. 

Az alkohol a valóéletben nem így működik. Sem a fiúk, sem a lányok nem változnak cukorpofává, miután megisznak 10-12 üveg sojut. Biztos ti is voltatok már részeget, vagy láttatok már részeg nőt/férfit. Tehetetlenül dülöngélnek ide-oda, a földön fetrengenek, bűzlenek és összehányják vagy a padlót, vagy a saját ruhájukat. Köze sincs a k-drámák viccesen sétáló, és hülyeségeket beszélő hősnőihez, akiknek makulátlan a sminkjük és a hajuk, és úgy néznek ki, mint a plüssmacik. És most nem a becsípett állapotról van szó, mert aki be van csípve, az haza tud sétálni, és nem fog belezuhanni a főhős karjaiba, akinek a hátán kell hazavinnie.

Az ivókultúra persze fontos része a koreaiak mindennapjainak, azonban mindez iváspropagandának tűnik, mintha a féktelen alkoholizmus vonzó és szerencsés állapot lenne (hisz közelebb hoz a kiszemeltedhez, legalábbis a sorozatok szerint). Azonban ne felejtsük el, hogy a koreaiak kétszer annyit isznak, mint az oroszok, a bűncselekmények 40%-ának valami köze van az alkoholhoz, és kb. 300.000 embert büntetnek ittas vezetésért (beleértve a hírességeket is). Mindennek fényében taszító, hogy a sorozatok úgy ábrázolják az ivást, mint egy társadalmilag elfogadott, és elvárt cselekvést, ami ráadásul még "aranyos" is.

2. A bajbajutott leányka

A patriarchális társadalmak szeretik gyengének, tehetetlennek és hiszékenynek ábrázolni a nőket, akiknek szükségük van egy hercegre, aki megmenti őket, és akire támaszkodhatnak. Ezek a nők képtelenek bármit is kezelni a saját életükben, csak siránkoznak és hagyják, hogy a csuklójuknál fogva rángassák őket a férfiak (gyakran akár egyszerre kettő is, ugyebár...). Legnagyobb erényük a szépségük, és... a szüzességük. Erről szerintem elég sok mese eszünkbe jut (nem véletlenül példálóztam ezzel a poszt elején), de ugyanez a típusú női karakter megtalálható szinte minden k-drámában is. És félre értés ne essék, semmi baj nincs azzal, ha megmentenek; néha a hősöket is meg kell. A baj azzal van, hogy ezek a hősnők szánalmasan tehetetlenek, hagyják, hogy a főhős ide-oda ráncigálja őket, közben pedig folyamatosan csak siránkoznak és nyomorultul festenek. Mert ez... aranyos? Vagy vonzó? Nem hinném.

3. A koreai szépségtrend

Nem mintha más országoknak ne lennének toxikus elvárásaik a szépség terén, de Korea kiemelkedően mérgező irányba tart. A legtöbb főhősnő lehetetlenül vékony, és lehetetlenül fehér. A baj ezzel az, hogy a sorozatok keresztre feszítik és kigúnyolják azokat a nőket, akik ettől eltérnek (legyen az saját döntés, betegség, vagy testalkat okából). De nem csak azokról a nőkről van szó, akiknek a testsúlya meghaladja az "ideálist", hanem azokról is, akiknek sötétebb vagy nem hibátlan a bőre, és nem V alakú az arca. Ezeket a nőket "csúnyának" bélyegzik, az egyébként csinos és gömbölyű nőket pedig "kövérnek". Ennek okán a karakterek egészségtelen diétába fognak, hogy lefogyjanak; amit a fiatal nézők is lemásolnak. Egy felmérés szerint a fiatal lányok 70%-a próbálkozott már fogyókúrával  úgy, hogy a legtöbb koreai nő egyáltalán nem is kövér! Korea ebben is (mint az ivásban) vezeti a listákat.

4. A seggfej kapja meg a lányt

Mondjuk ki kerek perec: a legtöbb férfi főhős egy seggfej. A legtöbbünk a való életben nagy ívben elkerülné az olyan pasikat, akikért a nyálunkat csorgatjuk ezekben a sorozatokban (csak azért, mert jól néznek ki, ugyebár...). Más értékük nem igazán van: arrogánsak, mindenkivel barátságtalanok, megaláznak másokat és szimplán csak bunkók és kellemetlenek. Legyünk őszinték, ha ezeket a karaktereket csúnya, kövér férfiak játszanák el, nem pedig Hyun Bin, Lee Minho vagy So Jisub, akkor egyetlen nő se lenne oda értük. Nem azt szeretjük ezekben a karakterekben, ahogyan viselkednek, hanem ahogy kinéznek.

Ez pedig káros és veszélyes lehet, főleg az olyan fiatal lányoknak, akik ilyen férfiakról álmodoznak. Hátborzongató olyan kommenteket olvasni, mint: "Nem érdekel, hogy megütötte azt a lányt. Olyan jóképű vagy Oppa, engem bármikor megüthetsz!" A fiatal lányok teljesen oda vannak ezekért a férfiakért, és ahogy telik az idő, eltorzul az énképük és a férfiak felé támasztott elvárásuk, és teljesen természetesként fogják elfogadni, ha egy férfi erőszakoskodik velük (pl. nem kívánt csók, akár szex), kihasználja őket, megmondja nekik, mit vegyenek fel, hová menjenek és hogyan viselkedjenek – de mindez persze nem számít, hiszen jól néznek ki, és a végén "biztos meg fognak változni". Nem, nem fognak. A valóságban egy arrogáns, bunkó seggfej álarca alatt aligha találod aranyból a szívét, és aligha azért bunkó, mert nehéz gyerekkora volt/elrabolták/verték/nem szerették/balesetet szenvedett, vagy ami még eszedbe jut. A valóságban a bunkó seggfejek bunkó seggfejek maradnak, és te csak szenvedni fogsz mellettük.

Forrás: ITT

12 gyerekszínész, akik főszereplőkké nőttek

2022. április 2.

Nehéz eljutni oda, hogy valaki gyerekszínészből főszereplővé küzdje magát, mire felnő, de hoztam nektek egy listát azokról, akiknek ez sikerült.

1. Kim Yoojung

A most 21 éves Yoojung 4 évesen kezdte a szakmát, és hamar beváltotta a kritikusok hozzá fűzött reményeit, ugyanis mire tinédzser lett már több, mint 10 produkciót tudhatott maga mögött. 


2. Park Shinhye

Shinhye több mint 15 éve van a szakmában, azonban csak 13 éves volt, mikor először beválogatták, azóta pedig megállíthatatlan.


3. Kim Sohyun

Sohyun 7 évesen szerepelt először, majd 11 évesen szerződtették, mostanra pedig több mind 40 munka van a háta mögött.

4. Yeo Jingoo

Jingoo legtöbbször olyan szerepeket kapott, amiben a főszereplők fiatalkori énjét játszotta, a harmadik és negyedik szerepéért pedig megkapta a Legjobb gyerekszínésznek járó díjat is.


5. Yoo Seungho

Seungho teljesen véletlenül csöppent bele a szakmába; az édesanyja küldött róla egy fényképet az egyik cégnek egy promóciós anyaghoz, egy évvel később pedig már meghallgatásokra járt (a szerepeket pedig sikeresen meg is kapta).


6. Kim Saeron

Saeront az első nagy szerepe után, 9 évesen már meghívták a Cannes-i Filmfesztiválra, amivel ő lett a rendezvény legfiatalabb résztvevője.


7. Lee Hyunwoo

Már 13 éves kora előtt felfedezték a tehetségét, híressé pedig már 18 éves kora előtt vált.


8. Lee Seyoung

Seyoung 12 éves korában egy 5 éves szünetet tartott a gyerekszínészet után, és tinédzserként tért vissza ismét a képernyőre.


9. Moon Geunyoung

Geunyoung 12 évesen kezdett színészkedni, de csak 16 évesen figyeltek fel rá. Bár traumás izomelhalással diagnosztizálták (súlyos, végtagot veszélyeztető állapot, ami élethosszig tartó kezelést igényel), folytatta karrierjét.


10. Nam Jihyun

Jihyun 9 éves kora óta színészkedik, bár nem ez volt az álma; pszichológiát tanult.


11. Moon Gayoung

Gayoung több filmben kapott szerepet, mint sorozatban, bár a lábát a k-drámákkal vetette meg az iparban. 10 évesen kapta meg az első projektjét, 2020-ig pedig minden évben vállalt szerepet, egyedül 2012-ben tartott egy rövidebb szünetet.


12. Kim Hyunsoo

Hyunsoo reklámmodellként kezdte, színésznőként pedig 11 évesen debütált.


Forrás: ITT