A dél-koreai fiúkat érintő szexuális kizsákmányolásról

 "Az emberek azt hiszik, hogy mikor fiúkkal történik mindez, az olyan nekik, mint egy pofon, semmi több."

Nem sokan tudjátok, de szívügyem a bántalmazás, legyen az verbális, nonverbális, vagy szexuális. Rengeteget olvasok a témában és foglalkozok vele, így találtam ezt a cikket is, amiben a koreai fiúkkal, mint szexuálisan kizsákmányolt áldozatokkal foglalkoznak. Ebben a kérdésben a lányok helyzete sem sokkal jobb Koreában (és úgy egyébként a világban), hiszen őket is épp úgy érinti, a segítségkérés pedig nekik is épp olyan nehéz, mint a fiúknak. Nekik azonban van egy nagy előnyük a fiúkkal szemben: az emberek legalább tudatában vannak annak, hogy a nőkkel ez megtörténhet, és hogy ez komoly traumát hagy maga után. A fiúk esete azonban nehezebb; egyrészt nem sokan vannak tudatában annak, hogy ők is áldozatául eshetnek szexuális bűnelkövetőknek, azt meg végképp nem fogják fel, hogy ennek megtörténte pontosan olyan mély sebet ejt rajtuk is, mint a nőkön. A férfiakkal szemben teljesen mások a társadalmi elvárások; ők nem lehetnek sebezhetők, nem lehetnek érzelmileg instabilak, megtörtek, elveszettek, kiszolgáltatottak. Ők erősek. Annak kell lenniük, mert ők férfiak. 

Ezzel kapcsolatban fordítottam nektek egy cikket, amiben az ECPAT (egy globális kampány, amit azért hoztak létre, hogy véget vessen a gyerekek szexuális kizsákmányolásának) végzett egy kutatást a témában.

________________

Dél-Korea határozott elkötelezettséget mutat a gyerekek szexuális kizsákmányolásával szembeni védelem mellett, ennek érdekében pedig számos nemzetközi gyermekjogi egyezményt fogadott már el, a közelmúltban felülvizsgált törvények során pedig már a nemek közötti egyenlőséget is figyelembe vették – felismerve, hogy férfiak is válhatnak szexuális bűnelkövetők áldozatává. Az utóbbi időben a gyermekek internetes szexuális kizsákmányolásáról terjedő történetek nagyobb figyelmet irányítottak arra, hogy fiúk is eshetnek szexuális kizsákmányolás áldozatává. Ennek ellenére azonban a fiúkra vonatkozó nemi normák továbbra is fennállnak, és megnehezítik számukra, hogy segítségért forduljanak. 

Hogy megértsük, miért vannak veszélyes helyzetben a fiúk, és miért nem kapják meg azt a segítséget, amire szükségük van, az ECPAT végzett egy kutatást, amiben szexuális kizsákmányoláson átesett fiúkkal beszélgettek, és kielemezték a vonatkozó törvényeket.

• Fiúnak lenni Dél-Koreában

"A fiúk erősek, sebezhetetlenek és képesek megvédeni magukat" – mondta egy hatósági dolgozó

Forrás

Mind a hatóságban dolgozók, mind a fiúk körében az az általános elgondolás, hogy a fiúk nincsenek kitéve a szexuális kizsákmányolás veszélyének. Ez a gondolkozás azonban megbélyegezéshez és szégyenérzethez vezet, amikor valakivel mégis megtörténik, a fiúk ugyanis úgy érzik, hogy kudarcot vallottak, vagy ők a hibásak, ha egy felnőtt bűnelkövető bántalmazza őket. A kutatásban részt vevő fiúk elmondták, hogy a hatósági dolgozók néha azt feltételezték, hogy a fiúkat nem érinti meg olyan súlyosan a bántalmazás, mint a lányokat, vagy pedig gyorsan túllépnek rajta. Általánosnak számított az a vélemény, hogy a gyerekek szexuális kizsákmányolása nem olyan súlyos, ha fiúkat érint, mint ha lányokat.

 "Az emberek azt hiszik, hogy mikor fiúkkal történik mindez, az olyan nekik, mint egy pofon, semmi több." – Sunhye Kang, a TACTEENNAEIL/ECPAT Korea kutatókoordinátora

A kutatás eredményei azt mutatják, hogy a fiúkkal szemben elkövetett szexuális kizsákmányolást főként felnőtt férfiak követik el, akik gyakran hatalmi pozícióban vannak. Az elküvetők 17%-ban felnőtt nők. Többségük, 86%-uk koreai állampolgár, 14% pedig külföldi.

"Nem tudom, miért nem vették észre... pedig valami határozottan nem volt rendben velem." – Egy, a kutatásban részt vevő fiú

• Remélni, hogy valaki észreveszi, hogy valami nincs rendben...

A kutatásban részt vett fiúk elmondták, milyen nehezen jutottak el oda, hogy beszéljenek az őket ért abúzusról. Az okok között szerepelt a hibáztatástól való félelem, a zavarodottság és a bizonytalanság, hogy ami történt, vajon helytelen-e, és hogy nem tudták, kinek mondhatnák el, valamint az aggodalom, hogy a családjuk elutasításával kell szembesülniük. Az egyik fiú attól félt, hogyha beszél a dologról, bajba kerülhet a rendőrségnél.

Azonban bár közvetlenül nem beszéltek arról, amin keresztül mentek, a fiúk elmondták, hogy a bántalmazás után megváltozott a viselkedésük. Lógtak az iskolából, inni vagy cigarettázni kezdtek  – csupa olyan dolgot tettek, amiről remélték, hogy a megbízható felnőttek észreveszik, és segítséget nyújtanak.

A fiúk beszámolói azonban ellentétben állnak a hatóság dolgozóinak feltételezéseivel, akik azt hitték, hogy a fiúk nem akarnak a segítőkkel a történtekről beszélni. Ahhoz tehát, hogy a hatóság segíthessen az érintetteken, és a fiúk megkapják a szükséges támogatást fel kell oldani ezeket a félreértéseket és előítéleteket.

2021. júniusában letartóztattak egy 26 éves férfit fiatal fiúk elleni online grooming miatt (grooming: gyerekkel szembeni szexuális visszaélés előkészítése, bizalmi kapcsolat kialakítása abúzushoz). A férfi közel 7000, gyermekekkel való szexuális visszaélésről szóló anyagot terjesztett az interneten. Az elkövető nőnek adta ki magát, és több mint 30 közösségi média fiókja volt. Arra kényszerítette a fiúkat, hogy meztelen képeket és videókat küldjenek neki, a személyes találkozókon pedig bántalmazta és megerőszakolta őket. A gyermekek online kizsákmányolása egyre elterjedtebb Koreában, és a fiúkat is fokozottan veszélyezteti. 

• Az elkövetők kihasználják, hogy a társadalom elhallgattatja az áldozatokat

Forrás

Egy megkérdezett elárulta, hogy online grooming áldozata volt, személyesen pedig bántalmazták, azonban nem kért segítséget, mert először nem tudta, hogy ami történt vele az bántalmazás vagy kizsákmányolás, és attól tartott, hogy az emberek azt mondanák, hogy "beleegyezett" a dologba. Feltételezte, hogyha nyilvánosságra hozza, bajba kerül a rendőrségen.

Ezenkívül a fiúk elmondták, hogy az iskolában, amikor a pubertásról és a szexualitásról tanultak, nem beszélt senki a szexuális kizsákmányolásról vagy bántalmazásról, és arról, hogy mit tegyenek, kihez forduljanak, ha megtörténik. Hasonlóképpen, a hatóságok által észlel visszaélések nyilvánosságra hozatalának főbb akadályai a következők voltak:

• A fiúk vonakodtak attól, hogy áldozatnak tekintsék magukat, azt gondolták, ilyen csak a lányokkal történik meg.
• Félelem azzal kapcsolatban, hogy mások hogyan reagálnak a bántalmazás nyilvánosságra hozataláról, például áldozathibáztatással vagy büntetéssel, hitetlenséggel vagy gúnyolással.

Azok a társadalmi normák, amik elhallgattatják a fiúkat, valamint a koreai iskolákban tapasztalt zaklatás és szexuális erőszak lehetővé teszik az elkövetők számára, hogy kihasználják a helyzetet és megússzák bűneiket.

• A fiúknak nyújtott segítségnyújtó szolgáltatások Koreában nem elég jók

A dolgozók véleménye a meglévő segítségnyújtó szolgáltatások minőségéről és elérhetőségéről összességében alacsony vagy közepes volt. Ami a reintegrációs szolgáltatásokat illeti, a hatóságban dolgozók több mint harmada (36%) értékelte a minőségüket, 46%-uk pedig az elérhetőségüket "rossznak".

Az ilyen minőségi korlátok leküzdésére tettek javaslatokat:

• Bátorítani az áldozatokat a megnyílásra – a "fiúk nem lehetnek áldozatok" normák eltörlése.
• Intézményi és politikai változások, amelyek elősegítik a hatóságok a fiú áldozatokkal való bánásmód készségeinek fejlődését, a jelentéstételi mechanizmusok és a nyomozási technikák fejlesztését, valamint finanszírozás megszerzését a kormánytól.
• Társadalmi változások elérése a férfiakkal szembeni normákkal és patriarchális felfogással szemben.
• Különféle képzési formák, trauma-informált  gyakorlatok a fiúk támogatására.

"Amikor a szexuális erőszakból eredő károkról van szó, nemtől függetlenül meg kell tanítanunk az embereket a károk súlyosságára" – mondta egy hatósági dolgozó.

• Felzárkóznak a gyermekvédelmi törvények, de a fiúkat még mindig magukra hagyják

Összességében, Korea határozott elkötelezettséget mutatott a gyerekek szexuális kizsákmányolásával szembeni védelem iránt. Számos nemzetközi okmányt retifikáltak (helyesbítettek), a vonatkozó törvényeket pedig folyamatosan javítják.

• 2020-ban a büntetőtörvény 13-ról 16-ra emelte a szexuális beleegyezési korhatárt.
• A gyermekek és fiatalok szexuális bűncselekményekkel szembeni védelméről szóló törvény 2020-as módosítása egyértelművé teszi, hogy a prostitúcióban kizsákmányolt gyermekeket nem lehet kriminalizálni.

A törvényi változások azonban még nem köztudomásúak, és a kriminalizálástól való félelem továbbra is akadályozza a fiúkat abban, hogy segítséget kérjenek. Míg a dél-koreai jogszabályok egyenlő védelmet biztosítanak a szexuális kizsákmányolásnak kitett fiúk és lányok számára, a bizonyítékok arra utalnak, hogy a fiúk az igazságszolgáltatáshoz és támogatáshoz jutó áldozatok csak egy kis részét teszik ki.

• Dél-Korea jogi keretei kiskapukat hagynak az elkövetők számára

Még mindig vannak olyan joghézagok, amelyeket az elkövetők kihasználhatnak, és amelyek továbbra is minden nemű gyermeket veszélyeztetnek. Ilyenek például az alábbiak:

• Az elkövetők felhasználhatják az áldozat életkorával kapcsolatos tájékozatlanságukat, hogy felmentsék magukat a bűncselekményük alól és elkerüljék a büntetést.
• Jelenleg nincs olyan rendelkezés, amely megtiltja az elkövetőknek a szexuális kizsákmányolás céljával folytatott online groomingot.
• Az emberkereskedelemről szóló törvények jelenleg csak a határokon átnyúló bűncselekményekre vonatkoznak, és még nem minősítik büntetendőnek a belföldi emberkereskedelmet.
• Az utazással és turizmussal összefüggésben elkövetett, gyermekek elleni szexuális bűncselekményekre nem vonatkoznak büntetőjogi törvények, ami megkönnyíti a dél-koreai állampolgárok számára, hogy külföldi országokba utazzanak szexuális kizsákmányolás céljával.
• Ha egy szexuálisan kizsákmányolt áldozat a 19. életévének betöltése után, a bántalmazástól eltelt 5-10 évet követően emel vádat az elkövető ellen, akkor a vád (a bűncselekmény súlyától függően) meghiúsulhat, mivel az elkövetőt a bűncselekmény miatt nem lehet felelősségre vonni.

Hogyan tovább...

Részletes javaslatok születtek az ügyben:

• Azokat a nemi normákat, amelyek helytelenül támasztják alá azt a feltételezést, hogy a fiúk kevésbé sebezhetőek, gyorsabban felépülnek [lelkileg], és hogy szexuális zaklatásuk nem olyan súlyos, a hatóságban dolgozó munkatársaknak és a közösségnek fel kell számolniuk.
• Szisztematikus változtatásokra van szükség ahhoz, hogy a fiúk megfelelő, hosszú távú segítséget kaphassanak. Szívélyes, biztonságos és speciális támogató szolgáltatásokat kell biztosítani, amelyek felismerik a fiúk sajátos szükségleteit.
• A joghézagokat be kell tömni – nem csak papíron, hanem az által, hogy a hatóságok és a gyerekek megismerik a törvényt és jogaikat.

Forrás: ITT