A dél-koreai kávékultúra jelentős fejlődésen ment keresztül. A 19. században jelent meg, mostanra pedig a mindennapi élet élénk és dinamikus részéve. Ez a cikk a koreai kávé történetét, a kávézók típusait és a kávéfogyasztás mai trendjeit mutatja be.
A történelem szerint a kávé Koreában nem Ádámig és Éváig nyúlik vissza, hanem Gojong királyig (1852–1919). 1896-ban Gojong király a több hónapos Japán agresszió és Min királynő (Myeongseong császárnő) meggyilkolása után elmenekült Gyeongbokgungból. Fiával az orosz diplomáciai minisztériumba menekültek, és körülbelül egy évig az orosz nagykövetségről kormányoztak. Gojong király itt kapott rá a kávéra Antoinette Sontag jóvoltából, aki az orosz nagykövet sógornője volt.
Amikor visszatért Deoksugungba, Gojong egy különleges épületet épített a kávézáshoz, Jeonggwang-heon néven, amely még mindig a Deoksugung helyén áll. Állítólag ez volt Korea első kávézója, csak a király és vendégei számára.
Noha a hírek szerint Gojong király volt az első koreai, aki megkóstolta a kávét, ez azért nem teljesen igaz. Amikor Korea még az elszigetelődési politikáját folytatta (ezért nevezték oly sokáig „Remete Királyságnak”), időnként külföldi hadihajók látogatták meg a tengerparti városokat, ahol a koreai tisztviselőket meghívták némi frissítőre. Bár az alkohol volt a választott ital, kávét is felszolgáltak.
A 19. század végén a kávét a nyugatiasodás és a modernitás szimbólumának tekintették, így különösen vonzó a felső osztály számára.
Koreában elkülönítünk "dabangot" és kávéházat.
A kávét eredetileg „dabangban” szolgálták fel, ami teázót jelent (da = tea, bang = szoba). Ez erdetileg egy olyan hely volt, ahol teát, kávét és egyéb alkoholmentes italokat lehetett fogyasztani. A japán gyarmati időszakban (1910–1945), 1923 körül épült legelső dabangot Antoinette Sontag nyitotta meg a Sontag Hotelben, Gojong király támogatásával.
A modern stílusú dabangok 1927-ben kezdtek megjelenni Myeongdongban, és ezek a létesítmények gyorsan népszerűvé váltak a politikusok, művészek és üzletemberek körében. A 20. század közepére a dabangok politikai és kulturális viták központjaiként szolgáltak, bár magas áraik miatt a kávé az elit luxusa volt.
 |
| However You Want Cafe |
Ezek a szalonok – Korea későbbi kávézóinak korai prototípusai – forró kávét kínáltak, amelyet gyönyörű hölgyek szolgáltak fel. A koreai és nemzetközi üzletemberek körében egyaránt népszerű volt, az összejöveteleket kapcsolatépítésre használták. Abban az időben a kávé túl drága import volt az egyszerű emberek számára, egészen addig, amíg a második világháború végén az 1941-es csendes-óceáni háború következtében a cukor- és kávéimport leállt. A hagyományos stílusú dabang eltűnt, és kereskedelmi kávézókká alakult át.
Aztán 1950-ben aztán kitört a koreai háború, és az amerikai katonák instant kávét vittek az országba, ami széles körben elérhetővé és élvezhetővé vált (bár az 1953-as fegyverszünet után az országot túlságosan lefoglalta, hogy újjáépítse önmagát, és nem igazán törődött a kávézókkal).
Az 1960-as évektől az 1980-as évekig a koreai kávékultúra reneszánszát élte. A dabang már nem csak az elitnek és a művészeknek szólt; bárki számára elérhetővé vált. Népszerűek voltak, hiszen nagyon kevés hely volt, ahol az emberek szocializálódhattak.
A kávézók fejlődése
1. Hagyományos Dabangok:
Az 1960-as és 70-es években a dabangok a fiatalok randevú helyszíneiként váltak népszerűvé. A politikai elnyomás idején a "zenés dabangok", ahol DJ-k léptek fel, az egyetemisták társadalmi központja volt.
2. Kávézók megjelenése:
Az 1980-as években a hagyományos dabangok modernebb kávézókká kezdtek átalakulni, és egyre inkább a vidám hangulatra, a világosabb atmoszférára és a széles választékra fókuszáltak. Ez a változás egy új korszak kezdetét jelentette a kávékultúrában.
3. Modern kávéházi kultúra:
Az első Starbucks 1999-ben nyílt Szöulban, és ez volt a kávékultúra fordulópontja. Olyan új koncepciókat vezetett be, mint az önkiszolgálás és az elvitel. Azóta a koreai kávépiac számos nemzetközi és helyi kávézólánccal bővült, amelyek mindegyike egyedi jellemzőket és hangulatot kínál.
 |
| Cafe 1in1jan |
A legfrissebb adatok szerint Dél-Korea kávéfogyasztása folyamatosan növekszik. A 2023/2024-es időszakban az ország körülbelül 3,35 millió zsák kávét fogyasztott el, ahol egy zsák súlya 60 kilogramm. A legfrissebb adatok szerint több mint 100 000 kávézó működik az országban, ami csaknem kétszerese az élelmiszerboltok számának az országban. Ez a szám jelentős növekedést mutat az elmúlt évekhez képest. Egy 2019-es jelentés szerint akkoriban körülbelül 71.000 kávézó működött az országban, és évente átlagosan 14.000 új kávézó nyílt, miközben 9.000 zárt be.
Egy koreai felnőtt átlagosan 353 bögre kávét iszik meg évente, ami majdnem háromszor annyi, mint a 132-es globális átlag.
Az instant a legutóbbi adatok szerint uralja a koreai piacot. A dabangok idején a felszolgált kávé forró vízben kevert instant kávé volt, tejszínporral és cukorral. Minden vásárló eltérő preferenciákkal rendelkezett, így a kávét eltérő tejszín és cukor aránnyal preferálták.
1976-ban a Dongsuh Foods bemutatta az első koreai 3 az 1-ben instant kávékeveréket, amely cukrot és tejszínt tartalmazott egy adagra csomagolva. Ez egy forradalmi termék volt, amely minden otthonban, irodában és iskolában megtalálható volt. Hamarosan pedig már szükséglet, mintsem luxus volt: a koreaiak minden étkezés után, minden nap kávét ittak.
A Statista szerint a dél-koreai instant kávépiac bevétele 2024-ben 1,43 milliárd amerikai dollár, és várhatóan évi 2,65%-os növekedést fog mutatni 2024 és 2029 között. Egy 2014-es tanulmány szerint az instant kávékeverék volt a leggyakrabban fogyasztott kávéfajta a koreai felnőttek körében, különösen a 40 év felettiek között.
Míg az instant kávé még mindig uralja a hazai piacokat, a kávéházi élmény miatt folyamatosan nő a jobb minőségű kávék fogyasztása. A koreaiak az instant kávékeveréket napi szükségletnek tekintik, míg a főzött kávé luxus, amelyet hetente egyszer-kétszer elfogyasztanak a barátaikkal vagy üzleti partnereikkel.
Modern koreai kávézók
 |
| Az Amoene kávézó (fejjel lefelé tematika) |
A különleges babszemekre és a pörkölési eljárásokra fektetett hangsúlyon túl a kávéfogyasztók sokat foglalkoznak azzal a légkörrel, amelyben kávéikat isszák. A koreaiak, másokhoz hasonlóan, szeretnek találkozni és barátokkal lógni, randevúzni, vagy üzleti találkozókat lebonyolítani, de mindezt egy gyönyörű helyen.
Így hát Korea kávékultúrája 1999-ben ismét megváltozott. Ekkor megnyílt az első Starbucks Koreában, az Ewha Női Egyetem előtt. Ez volt az amerikai székhelyű Shinsegae kereskedelmi óriás első Koreai boltja, és neki köszönhetően megjelent az elviteles kávé lehetősége. Ez áthelyezte a koreai kávékultúrát a nyugati kávézók helyzetébe. A diákok már ott tanulnak, megállnak egy gyors italra, vagy visznek magukkal egy cappuccinót az útra.
 |
| Greem Kávézó (line art témájú) |
Mivel 100 méterenként belebotlik az ember egy kávézóba, ez egy nagyon versenyképes piac. A kávézók tulajdonosai nehezen tudják megragadni a dél-koreaiak, különösen a szöuliak ingatag ízlését, akik folyamatosan a legújabb étel-ital-őrületet kergetik.
A kávézók manapság
A kávékultúra szerves része a menekülés. A koreaiak többsége több generációval él együtt, a város sűrűn lakott, zajos és zsúfolt a nap 24 órájában. Még hajnali 3 órakor is nehéz egyedül lennie az embernek. A kávézókban azonban az ember pár más emberek között, mégis egyedül ülhet, írhat és létezhet a saját csendes gondolataival. Privát találkozókat szervezhet a barátaival, vagy egyszerűen csak elmehet egy gyönyörű helyre.
Egy csésze kávé átlagos ára körülbelül 4000 KR₩ (kb. 1100 Ft), de jellemzőbb, hogy 7000 KR₩ (kb. 1900 Ft) – így a kávészakemberek jó bevételre számíthatnak. A verseny és a magas bérleti díjak azonban, különösen a látványos terek miatt, amelyeket létre kell hozniuk, elnyeli a nyereséget.
Koreában a legnépszerűbb kávé az Iced Americano, amely télen is kedvenc marad. Az „Eoljukah” (jegeskávé akkor is, ha halálra fagyok) kifejezés a gyors és kényelmes kávézási lehetőségeket kedvelő felgyorsult kultúrát tükrözi.
Kávé és buddhista kultúra
A mai Koreában egyes buddhista szerzetesek növelték kávéfogyasztásukat. Ez az irányzat a hagyományos értékek és a modern gyakorlatok keverékét tükrözi, lehetővé téve, hogy a buddhizmus releváns maradjon a kortárs társadalomban.
A tea és a kávé kulturális váltása
A buddhizmus hagyományosan a teaivást támogatta, mivel ez fontos része volt a meditációs gyakorlatoknak. A koreai templomi teaceremóniák (다도, dado) ma is szerves részei a buddhista életnek. Azonban a modern életmód, különösen a városi környezetben, népszerűbbé tette a kávét. A kávé egyre inkább átvette a tea szerepét, ez lett a mindennapi energiaforrás, különösen a dolgozó generációk körében. Az utóbbi években számos koreai buddhista templom integrálta a kávét mindennapi gyakorlatába, és egyes kolostorokban kávézók is működnek. Például a Puramsa és a Torisa kolostorok területén. Ezen túlmenően, egyes templomokban kávékészítési workshopokat is tartanak, ahol a kézi csepegtetős (hand-drip) kávékészítés népszerű.
Forrás: ITT, ITT, ITT, ITT, ITT
(Szívesen támogatnád a munkámat? Az alábbi gombra kattintva ezt egy kávé árával megteheted.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése