A Round Trip To Love

Műfaj: BL, akció, thriller, romantikus, dráma

Részek száma: 2 (1 órásak)

Ország: Kína

Dátum: 2016

Főszerepben: Gao Tai Yu ( Lu Feng) és Nate Huang (Xiao Chen)

Ismertető: Két fiú az iskolában szerelmes lesz egymásba, de a családjuk rájött és az egyiküket elküldték egy másik országba. Számos évvel később találkoznak egy cégnél, mint beosztott és főnök. Titkos szeretők lesznek, de a kapcsolatuk újrakezdését, megzavarja egy betegség.

Online: 1. rész, 2. rész

Véleményem: Ezzel a sorozattal elég hosszú történetünk van. Már legalább egy éve szemeztem vele, az első bl drámák között volt, amiket találtam, de iszonyú sokáig egyszerűen nem mertem megnézni. A létező összes előzetest és rajongói videót láttam a sorozatból, többször is (!), és egy kicsit durvának tűnt, ezért egyszerűen nem mertem megnézni, pedig nagyon tetszettek a videók, mégsem volt merszem nekiállni. Hogy hogyan jutottam el oda, hogy mégis megnéztem, nem tudom, de lényeg, hogy végre teljesítettem ezt a küldetést, és most sokkal jobban érzem magam. 

Szögezzük le, hogy tetszett. Egyáltalán nem volt olyan durva, mint az előzetesek alapján tűnt, mérges is voltam a videók készítőire, amiért csak a durva részeket tették bele a videókba, a szépeket meg alig emelték ki. Ha nem így lett volna, lehet, előbb megnézem. Na de akkor lássuk is, miről szól a történet! 

Lu Feng és Xiao Chen még az egyetem alatt szerettek egymásba, és persze titokban voltak együtt, hiszen egyikük családja sem fogadta volna el őket. Ahogyan az lenni szokott, a családok mégis rájöttek, teljesen kiborultak, és elválasztották őket, Lu Fenget pedig Hong Kongba küldték. A fiú kismillió levelet küldött Xiao Chenek (szám szerint 190-et), ám Xiao Chen egyiket sem kapta meg, mert az anyja azt parancsolta a fiú öccsének, hogy égesse el őket. De hála a jó égnek az öcs inkább eltette a leveleket, és csak öt év elteltével adta őket oda Xiao Chennek - pontosabban akkor, mikor Lu Feng visszatért, és az útjaik ismét keresztezték egymást.

Lu Feng persze dühös volt, amiért a fiú nem válaszolt a leveleire (ő nem tudta, hogy nem is kapta meg őket), és azért is, mert a fiú még csak ki sem ment a repülőtérre, hogy elbúcsúzzanak, szóval egyszer csak... kiléptek egymás életéből, mégis úgy tűnt, hogy meg tud bocsátani, és újrakezdték a dolgokat. De persze az élet nem ilyen egyszerű (miért is alakultak volna úgy a dolgok, ahogy azt a nézők akarták?), és a történet túl szépet lett volna, ha minden simán megy. A dolgok megint összekuszálódtak, Lu Feng alatt pedig elszaladt a ló. Olyasmit tett, amit Xiao Chen nem tudott megbocsátani, aki végül megtette azt, amivel a legnagyobb kést vágta Lu feng hátába: megházasodott. 

Újabb öt év telt el, a dolgok úgy tűnt, helyrerázódtak Xiao Chen életében. Lu Feng élete annál kegyetlenebb volt. Bár sikeres lett, közben gyökeresen megváltozott: bezárkózott, kegyetlen és agresszív lett, birtokló, olyas valaki, aki bármit megtesz, hogy bosszút álljon. És Lu Feng bizony bosszút akart azért, amit Xiao Chen tett.

Hát valljuk be, egy kisebb hullámvasút volt ez a mindössze 2 részes sorozat. Tele volt érzelmekkel, rossz döntések sorozatával, és azoknak a következményeivel. Ha nagyon drámai akarok lenni, akkor egyszerűen azt mondanám: a sorozat arról szólt, hogy egy szerelem mennyire tönkre tudja tenni két ember életét. Sőt, nem is a szerelem; ők maguk tették tönkre saját magukat. A szerelmük nem volt könnyű, már csak a családjuk miatt, az előítéletek és utálatok miatt sem, de ahogy az a fiatalokkal lenni szokott, ők csak azért is együtt akartak lenni; aminek az lett a vége, hogy egyiküknek el kellett mennie. Mire pedig visszajött, minden megváltozott. Az egész annyira... keserves volt. Rossz döntéseket hoztak, bántották egymást, szenvedtek, és túlságosan meg akartak felelni a körülöttük lévőknek. Vagy legalábbis Xiao Chen. Ő volt az, akire a legjobban haragudtam az egész sorozat alatt. Egyszerűen gyáva volt. Nem volt mersze kiállni azért, akit szeret, de a legrosszabb az volt, hogy nem volt mersze kiállni saját magáért sem. Képes volt bocsánatot kérni azért, mert beleszeretett valakibe! Ha Lu Feng ezt látta volna, kiborult volna. Ő ugyanis sokkal bátrabb volt. Képes volt kiállni Xiao Chenért, és már csak ezért is tiszteltem. És ezért is sajnáltam őt a legjobban.

Olyan szépen kezdődött minden, de tényleg; aranyosak voltak a jelenetek, tetszett, hogy mennyire ellentétei voltak egymásnak, és hogy pont ez volt a varázsa a párosuknak, ami megadta azt a vibrálást. Lu Feng a történet elején egy kissé zabolázatlan, de azért jólelkű fiú volt, aki bár a maga módján, de szerette Xiao Chent (talán túlságosan is), míg Xiao Chen sokkal visszafogottabb volt, az a fajta, akit azt teszi, amit az "anyukája" mondd neki, de azért ő is szerette Lu Fenget. Szóval értitek, összeillettek. Aztán Lu Fenget elküldték, és öt évig nem látták egymást, és mire a fiú visszajött, már látszott, hogy nem ugyanaz az ember, aki volt, de itt még nem volt olyan feltűnő. Egy darabig úgy tűnt, minden rendben van, kaptunk egy csomó aranyos jelenetet, amiken egész végig mosolyogtam, tényleg iszonyú cukik voltak néha. Olyan jó lett volna, ha itt összeszedik magukat, vagy legalábbis Xiao Chen, mert akkor jó lehetett volna a vége. De mint korábban mondtam, a dolgok megint összekuszálódtak, és a két fiú útja megint elvált. Viszont mire a végén ismét találkoztak, Lu Feng teljesen kifordult önmagából, és ezt rossz volt nézni. Az, amiket tett, ahogy viselkedett, amiket mondott; egyszerűen nem az a srác volt már, aki a történet elején, és a legrosszabb az egészben az, hogy teljesen megértem őt, és ettől még jobban fájt. Azt nem mondom, hogy Xiao Chen hülyeségeit, meg ostoba döntéseit nem értettem, meg, de... Ő egyszerűen gyáva volt. Értem én, anyuci kicsi fia, meg minden, de... Van egy pont, ahol már nem azt teszed, amit "anyuci" mondd, hanem a kezedbe veszed az irányítást.

Xiao Chen szerintem tudatában sem volt annak, hogy amiket tesz, amilyen döntéseket hoz, azokkal mennyire bántotta Lu Fenget, még akkor is, ha az nem mondta. És a történet végére bár Lu Feng volt az, aki a legnagyobb szemétségeket tette, én mégis őt sajnáltam, és mégis miatta pityeredtem el. Tudtam, miért tette, tudtam, mit érzett, miket veszített el. Konkrétan mindenét. Először elküldték, aztán olyasmire kényszerítették, amit nem akart, aztán kitagadták, végül egyedül maradt, és mindezt Xiao Chen miatt, mégsem szűnt meg szereti őt. Nem, ehelyett kifordult magából, és bosszút akart - mindezt úgy, hogy nem akarta, hogy Xiao Chennek baja essen, és szerette őt. (Ambivalens érzések a köbön, de tényleg). 

Xiao Chen meg továbbra is egy segg volt. Akármennyire is őt akarták beállítani a legjobban szenvedő szereplőnek nem ő volt az. Xiao Chen mindig a legkönnyebb utat választotta, azt, amivel mások akaratát elégítette ki, még akkor is, ha szenvedett tőle, míg Lu Feng azt, ami boldoggá tette őt, még akkor is, ha ez a nehezebb út volt. Szóval akárhogy is, én Lu Fenggel értettem egyet.

Az is megdöbbentő, hogy egy család mennyire nincs tekintettel a gyerekükre, csak a hírnevükre, a család becsületére, vagy arra, hogy mi a "helyes" az életben. A család volt az oka, hogy Xiao Chen nem ment ki elköszönni Lu Fengtől a reptérre, hogy elküldte őt, mikor meg kellett volna beszélniük a dolgokat, hogy inkább az anyját választotta, mintsem Lu Fenget. Ez volt az egyik oka annak, hogy az ő történetük úgy végződött, ahogyan.

Amit igazából mondani szeretnék az az, hogy nagyon tetszett, ahogy átadták az érzelmeket. Xiao Chen küszködése, Lu Feng drasztikus változása, és hogy mindez egymás miatt történt, hogy mennyire tönkretették saját magukat ezzel az egésszel... Jó, ez így nagyon morbidul hangzik, de tényleg ez volt a legjobb: az érzelmek. Az aranyos jelenetek szívmelengetőek voltak, a szomorúak meg elkeserítőek. Egyszerűen annyira megérdemelték volna, hogy együtt lehessenek. Komolyan, simán el tudom képzelni Lu Fenget főzőcskézni a konyhában, Xiao Chent meg ülni a pult mögött, és nézni, ahogy a másik sertepertél. Azért volt az egész olyan szomorú, mert aki látta őket az tudja, mennyire boldogak lehettek volna együtt, ha... És ez a ha tette melankólikussá az egészet. Az az egy-két aranyos jelenet elültette a bogarat a nézők fülébe, az enyémben legalábbis, és csak szerettem volna, ha ez így is maradhatna.

Azt azért be kell valljam, hogy utálom az olyan befejezéseket, mint amit ez a történet kapott, de azt hiszem, ennek a sorozatnak így kellett végződnie. Ha nem így lett volna vége, akkor teljesen agyonvágta volna az egésznek a mondanivalóját és hangulatát. Úgyhogy aki szereti a műfajt annak csak ajánlani tudom, már csak az egésznek a hangulata miatt is. Szerintem aki szereti a BL sorikat, annak tetszeni fog.