A stagnáló bérek, valamint az akadémiai, tudományos és mesterségesintelligencia-területen tapasztalható gyenge támogatás miatt a legjobb elmék külföldre mennek
Miközben Dél-Korea vízumkönnyítésekkel és a nemzetközi hallgatók számára bővített ösztöndíj-lehetőségekkel igyekszik globális tehetségeket vonzani, saját, magasan képzett szakemberei csendben elszivárognak az országból.
A nemzet innovációs központtá válásra irányuló törekvései mögött kijózanító valóság húzódik: Dél-Korea elveszíti legkiválóbb szakembereit olyan külföldi intézmények és vállalatok javára, amelyek magasabb fizetést, kedvezőbb kutatási környezetet és ígéretesebb karrierlehetőségeket kínálnak.
Az elvándorlás középpontjában az ország vezető egyetemei és mesterségesintelligencia-kutató részlegei állnak. A Seoul National University, amelyet régóta az ország felsőoktatásának csúcsaként tartanak számon, az elmúlt négy évben önmagában 56 professzort veszített el külföldi állásajánlatok miatt.
Nemcsak természettudósok és mérnökök távoztak. Az Oktatási Minisztérium adatai – amelyeket Seo Ji-young képviselő hozott nyilvánosságra – szerint 28 bölcsész- és társadalomtudományi, 12 természettudományi, 12 mérnöki, három művészeti és testnevelési, valamint egy orvostudományi professzor ment el az Egyesült Államok, Hongkong, Szingapúr, Kína és más országok intézményeibe. Külföldön akár négyszer magasabb fizetést, bőkezű kutatási költségvetést és lakhatási támogatást kínáltak számukra, mint Szöulban.
A tehetségvesztést egy dominóhatás is gyorsítja: a professzorok előbb a vidéki egyetemeket hagyják el Szöul kedvéért, majd Szöulból már az országot is elhagyják.
A kivándorlás okai
A tehetségkiáramlás okai rendszerszintűek. A dél-koreai egyetemeket befagyasztott tandíjak, stagnáló oktatói bérek és merev, szolgálati időn alapuló bérstruktúra sújtja.
Miközben az állami és magánegyetemek nehezen tudnak versenyképes fizetéseket biztosítani, a világ vezető intézményei aktívan vadásszák a koreai szakembereket. Egy Szöulban évi mintegy 100 millió wont (kb. 22.255.286 Ft) kereső professzor külföldön akár 104.849.745 Ft-ot meghaladó ajánlatot is kaphat.
„Több mint négyszeres bérkülönbség mellett, figyelembe véve a bőséges kutatási forrásokat és a lakhatási támogatást, gyakorlatilag nincs ok visszautasítani egy igazán jó ajánlatot” – mondta a The Korea Herald-nak egy, mesterséges intelligenciával foglalkozó adjunktus, aki névtelenséget kért.
Szakértők szerint a hazai és külföldi egyetemek közötti egyre szélesebb bérszakadék nagyrészt a dél-koreai felsőoktatási intézmények romló pénzügyi helyzetéből fakad.
Az elmúlt 17 évben a kormány gyakorlatilag befagyasztotta a tandíjakat azzal, hogy bizonyos állami ösztöndíjakat megvont azoktól az egyetemektől, amelyek emelni próbálták a díjakat. A tandíjak inflációkövető korrekciójának hiánya jelentős pénzügyi nyomás alá helyezte az intézményeket.
Az Oktatási Minisztérium adatai szerint a magánegyetemek professzorainak átlagbére öt év alatt mindössze 0,8 százalékkal nőtt: 2019-ben 100,6 millió wonról 2024-re 101,4 millió wonra. Ezek a számok a teljes jogú professzorokra vonatkoznak; az adjunktusok ennél jóval kevesebbet keresnek.
A helyzet a vidéki egyetemeken még súlyosabb. Seo Ji-young képviselő Nemzetgyűlésnek benyújtott jelentése szerint – a Seoul National University kivételével – kilenc nagy nemzeti egyetem összesen 323 professzort veszített 2021 és 2025 májusa között.
Az MI-szakemberek távozása
Ezzel párhuzamosan Dél-Korea mesterségesintelligencia-szakértői köre is apad. A Koreai Kereskedelmi és Iparkamara Fenntartható Növekedési Kezdeményezése szerint az ország az OECD 38 tagállama közül a 35. helyen áll az MI-tehetségek megtartása terén. 2024-ben 10.000 főre vetítve 0,36 MI-szakember hagyta el Dél-Koreát, miközben olyan országok, mint Luxemburg vagy Németország, nettó befogadói az ilyen tehetségeknek.
Az iparági vezetők és akadémikusok a karrierfejlődési lehetőségek hiányát, az elégtelen számítástechnikai infrastruktúrát és a rövid távú teljesítményértékelés túlsúlyát nevezik meg fő okként.
Felmérések szerint a fizetés a legfontosabb szempont az állásválasztásnál: az MI-kutatók 85%-a ezt jelölte meg elsődleges tényezőként. Míg az Egyesült Államokban MI-területen doktorált szakemberek 114.000 dollárt meghaladó – informatikai végzettséggel akár 139.000 dollár feletti – kezdőfizetésre számíthatnak, addig egy koreai doktori fokozattal rendelkező kutató átlagbére a magánszektorban körülbelül 30.000 dollár, ami alig negyede a külföldi társaik jövedelmének.
A kutatók körében elterjedt nézet – miszerint „az okos emberek nem maradnak itt” – szintén jelentős szerepet játszik.
„Mivel a külföldi intézmények laboratóriumaiban erősebb a tehetségállomány, és a nagy konglomerátumok előnyben részesítik a nemzetközi egyetemeken végzetteket – akik garantált angol nyelvtudással és szakértelemmel rendelkeznek –, az emberek inkább külföldön tanulnak, ha lehetőségük van rá” – mondta a The Korea Herald-nak egy, Dél-Korea egyik legnagyobb vállalatcsoportjánál dolgozó MI-kutató, aki hazai egyetemen végzett.
„Határozottan létezik egyfajta percepció a kollégák körében. Ha valaki külföldön tanult, hajlamosak azt gondolni róla, hogy van benne ‘valami plusz’ – hogy jobb azoknál, akik itthon végeztek.”
A súlyos helyzetet felismerve Lee Jae Myung elnök első találkozójukon arra utasította az újonnan kinevezett miniszterelnököt, Kim Min-seokot, hogy dolgozzon ki intézkedéseket az MI és a biotechnológia területén szükséges csúcstehetségek biztosítására, válaszul a hazai szakemberek közelmúltbeli elvándorlására.
A tendencia ellensúlyozására a szakértők nemzeti stratégiai szemléletváltást sürgetnek: az „agyelszívás” megakadályozása helyett az „agyforgás” (brain circulation) előmozdítását. Ez olyan ökoszisztéma kialakítását jelenti, amely nemcsak megtartja a hazai tehetségeket, hanem nemzetközi szakembereket is vonz, és ösztönzi a külföldön élő koreaiakat a hazatérésre.
A javaslatok között szerepel a teljesítményalapú bérezés bevezetése, a globálisan versenyképes kutatási infrastruktúra biztosítása, valamint a nemzetközi közös kutatási programok bővítése.
„A végső kérdés nem az, hogy Dél-Korea képes-e tehetségeket kinevelni, hanem az, hogy elég gyorsan képes-e átalakítani a rendszereit ahhoz, hogy ezek a tehetségek ne keressenek zöldebb legelőket máshol” – mondta egy jelenleg mesterséges intelligenciából mesterképzésen tanuló hallgató.
„Megfelelő javadalmazás és szakmai fejlődési lehetőségek nélkül a legfényesebb elmék el fogják hagyni az országot.”
Forrás: ITT
Ha van rá lehetőséged és szívesen támogatnád a munkám, akkor ezt az alábbi gombra kattintva megteheted.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése