Lawless Lawyer

Műfaj: jogi, thriller

Dátum: 2018

Részek száma: 16

Főszerepben: Lee Joon-Gi (Bong Sang Pil), Seo Ye-Ji (Ha Jae-Yi), Lee Hye-Young (Cha Moon Suk), Choi Min Soo (An O-Joo), Kim Byung Hee (Tae Gwang Soo), Lim Ki Hong (Geum Gang), Seo Ye-Hwa (Geum-Ja), Yum Hye-Ran (Nam Soon Ja) és Cha Jung Won (Kang Yeon-Hee)

Ismertető: Bong Sang Pil ügyvédként dolgozik, az egyik legsikeresebb az országban. Képes előnyt kovácsolni a törvényekben rejlő kiskapukból. Az anyjáért akar bosszút állni, szemben az abszolút hatalommal. Amikor Bong Sang Pil gyerek volt, Gisongban élt az édesanyjával, aki szintén ügyvéd volt. A nő elvállalt egy ügyet, amelyben Cha Moon Suk volt a bíró. Cha Moon Suk bírónő a város legtiszteletreméltóbb személyisége volt és manapság is az. Egy éjjel Bong Sang Pil a szemtanúja volt, amint az anyját megölte Cha Moon Suk egyik embere. Bong Sang Pil elhagyta Gisongot, hogy a bandavezér nagybátyjával, Choi Dae Woong éljen Szöulban. Sang Pil elhatározta, hogy ügyvéd lesz, és bosszút áll mindazokon, akik felelősek anyja haláláért. 18 évvel később ügyvédként dolgozik. Látja a híreket a tévében, miszerint egy nyomozót letartóztattak Gisongban, a polgármester meggyilkolásának vádjával. A nyomozónál lehet Sang Pil anyja megölésének kulcsa, így 18 év után először visszatér Gisonba. 

Előzetes videó: https://www.youtube.com/watch?v=QBnNqrNGyfg

Online: Sorozatbarát, Viki.com

Véleményem: Nem is tudom, hol kezdjem. Nagyon, nagyon szeretem a jogi sorozatokat, és nagyon szeretem Joon-Git is, mert ennek a pasinak olyan tehetsége van a színészethez, mint senki másnak. Bármilyen szerepben, bárhol helytáll, nem számít, "milyen bőrbe bújik". 

A történet egy bosszúról szól, amit Sang Pil 18 éve tervezget, és most végre esélyt kap, hogy végigvigye. Egy pillanatig sem habozik, és nincs semmi, ami eltántoríthatná attól, amit akar. Az egész sorozatot az teszi a legizgalmasabbá, hogy itt mindenkinek van veszíteni valója, mindenki küzd valamiért, amire a legjobban áhítozik, mindenki védelmez valakit, akit nem akar elveszíteni, és ez gyakran hatalmat ad az ellenség kezébe. 

A sorozat eszméletlen jól lett felépítve. Szépen elkezdték, behozták a bonyodalmakat, izgalmassá tették, majd szépen lezárták, és nem maradtak elvarratlan szálat, végül mindenre választ kaptunk, végül mindenki azt kapta, amit megérdemelt. Az elsőtől az utolsóig mindegyik rész izgalmas volt, nem volt olyan jelenet, ahol unatkozni lehetett volna. 

Amit én a legeslegjobban szerettem a sorozatban, az iszonyú nagy ellentét volt a jó és rossz karaktereink között. Az, ahogyan Sang Pil csapata Sang Pillel viselkedett egyszerűen minden mosolyt és könnyet kicsalt belőlem. Imádtam, hogy milyen hűségesek voltak hozzá, hogy mindig hallgattak rá, hogy törődtek vele, hogy szerették őt, és hogy Sang Pil is ugyanígy érzett a kis csapata iránt, akikkel dolgozott. Egy igazi hülye banda voltak, akik állandóan pörögtek, és mindenben megtalálták a viccet, de ha Sang Pil valami fontos feladatot bízott rájuk, rögtön odafigyeltek, hogy jól csinálják. Annyira szerettem őket, hogy azt nem tudom elmondani. Semmi pénzért nem fordítottak volna hátat egymásnak. Szeretet, hűség, barátság és családiasság volt közöttük, amit imádtam.

Aztán ott volt a rossz oldal, An O Joo, Cha Moon Suk és Nam Soon Ja. Bár úgy tűnik, szövetségesek, mégis mindegyikük áskálódik, és kihasználja a másikat, keresztbe tesznek egymásnak, a pénzért a saját anyjukat is eladnák. Senkihez nem kötődtek, semmi sem volt szent nekik. Először hatalomra segítették egymást, majd letaszították onnan. Nagyon látványos volt a különbség a két oldal között, és ez nagyon tetszett.

A másik legjobb dolog, amit szerettem a sorozatban az az volt, hogy végre olyan negatív karaktereket kaptunk, akiket tényleg csak utálni lehetett. Cha Moon Suk például egy velejéig romlott nőszemély volt, aki ugyan a bírói székben ült, és akit ugyan mindenki az egekig magasztalt, mégsem volt benne egy csepp igazságosság sem, egy csepp megbánás vagy szánalom sem. Nem érdekelte, ki áll az útjába, mindenkit félreállított, kénye-kedve szerint manipulálta az embereket. Semmi nem volt benne, amit szeretni lehetett, és ez nagyon jól esett. Végre nem kaptak a fő gonosz karakterek sajnálni való múltat, vagy olyan jeleneteket, ahol az ember megsajnálta őket. Nyugodt szívvel, boldogan utálhattam őket 16 részen keresztül. 

Aztán ott volt An O Joo, szintén az egyik rossz fiú, akit egyébként én nagyon bírtam egy darabig... Aztán valami olyasmit tett, amit utána soha többé nem bocsájtottam meg neki, és onnantól kezdve gyűlöltem. Ki nem állhattam a gusztustalan akcentusát, a fejeket, amiket vágott, ahogy járt, ahogy nézett, ahogy levegőt vett... Mindent utáltam benne. Bár a vége felé bepróbálkoztak a készítők ezzel a megsajnálós dologgal, de esélytelen volt.  

Na de térjünk rá a főszereplőinkre. Bong Sang Pil egy kicsit rossz fiú volt, egy kicsit jófiú, mikor hogy hozta a sors. Annak ellenére, hogy mindenét a bosszúra építette nem vált egy befordult, mogorva karakterré. Éppen ellenkezőleg, egyszerűen állandóan pörgött, életvidám volt, mindig viccelt és mosolygott, és ezt nagyon szerettem benne. Az a típusú férfi volt, aki mindig tudta, mit csinál, mindig volt B és C terve, nem lehetett meglepni semmivel. Egyszerűen még a néző is feltétlenül megbízott benne, és biztosak lehettünk benne, hogy akármi is sül el rosszul, azt ő mg tudja oldani, vagy van rá egy terve. Ezenkívül pedig akár egy golyót is bekapott volna azokért, akiket szeret.

Ha Yae-Ji az egyik legtökösebb női karakter, akit eddig láttam. Nem hisztizik, nem nyavalyog, nem drámázik. Pontosan tudta, mit akar, hogy akarja, mi/ki a fontos neki. Mindig ott volt Sang Pil mellett, hogy biztassa és segítsen neki, és nem utolsó sorban még szája is volt, hogy kimondja a véleményét, és kiálljon magáért.

Nagyon tetszett a szerelmi szál is. Annyira aranyos, mégis valóságos volt. Bár sajnálom, hogy alig 1 vagy 2 csókjelenetet kaptunk, de most annyira igazából nem hiányzott. Nagyon szépen lett felépítve az ő történetük is, bár annyira nem ezen volt a hangsúly. Szerettem a bizalmat, ami kettejük között volt, a kémiát és azt a finom vibrálást, ami minden közös jelenetüknél ott volt. Nagyon aranyosak voltak együtt.

Imádtam az akció jeleneteket is, baromi menőek voltak. Már a City Hunternél leírtam, mennyire imádom az ilyen jeleneteket, de most újra le kell írjam. Joon Gi-nek nagyon jól állt a verekedés.

A történetet maga bár egy kissé már megszokott volt, hisz sok más sorozatban is ez a séma, halott szülő(k), és egy bosszúra éhes gyerek, de azt hiszem, itt a karakterek voltak azok, amik az egészet újjá, élénké és izgalmassá tették. Nagyon szépen elkezdték és lezárták, az utolsó pár perc nekem nagyon tetszett. A sok izgalom után végre kaptunk pár percnyi nyugit, és ellazulhattunk, ahogy a szereplőink továbbléptek, lezárták a dolgokat.

Nem is tudom, mit mondhatnék még a sorozatról nektek. Nagyon nagyon tetszett, izgalmas volt, vicces, rengeteg poént kaptunk. Joong Gi az egész sorozatban olyan érdekes fejeket vágott, hogy néha majd' lefordultam a székről, ami csak egy plusz volt a humor kategóriában. Nagyon tudom ajánlani nektek, a történet miatt is, a szereplők miatt pedig pláne!