Never Said Goodbye

Műfaj: romantikus

Dátum: 2016

Játékidő: 100 perc

Ország: Kína

Ismertető: A film egy tragikus történetet mesél el, ami Jun-Horól, a koreai cserediákról és Xiaoyou-ról szól.

Főszerepben: Lee Joon Gi (Jun-Ho), Zhou Dongyu (Xiaoyou) és Ethan Juan (Tian Bo)

Előzetes videó: https://www.youtube.com/watch?v=S1OVrX1a-I0

Online: Filmezz.eu

Véleményem: Hát ez a film megsiratott, de rendesen. Elolvastam én az ismertetőt (igen, ezt az egy sort) mielőtt belekezdtem, de valahogy nem erre számítottam. Valahogy a borítónak sem volt olyan hangulata, ami tükrözte volna a filmet. Azt hittem, valami se veled se nélküled történet lesz, amit végig fogok szenvedni - pedig hát nem az volt. Így is szenvedtem rendesen, de legalább azért, mert nagyon jól megcsinálták.

A történet, ahogy azt olvashattátok Jun-Ho és Xiaoyou szerelmét hívatott bemutatni, ami egyáltalán nem végződött happy enddel. Egy tragédia miatt Jun-Ho úgy döntött, jobb, ha Xiaoyou minél hamarabb hozzászokik ahhoz, hogy elveszítette Jun-Ho-t. A két szerelmes már a film legelején szakított, én kis naiv meg azt gondoltam, jól van, majd Jun-Ho úgyis visszatér, együtt lesznek, mindenki boldog lesz, beleértve engem is. Hát ilyen szempontból nagyot koppantam. Nem, Jun-Ho nem jött vissza, és nem voltak együtt.

A film főhősnője, Xiaoyou, valójában egy nagyon életvidám, kicsit szeleburdi, házsártos és parancsolgatós lány volt, de mindemellett nagyon szerethető. És piszok erős. Miután elveszítette Jun-Hot, képes volt talpon maradni, vagy legalábbis úgy tenni, mint akivel minden rendben van. A barátai aggódtak is, dühösek is voltak rá, mert látszólag úgy tűnt, Xiaoyou-t egyáltalán nem viselte meg Jun-Ho elvesztése - pedig hát de, csak mindezt ők nem látták. Ők nem hallották a fiú hangját úgy, ahogy Xiaoyou, ők nem "képzelték", hogy látják a fiút, mikor az nem is volt ott. Ők nem sírták minden éjjel álomba magukat, ahogy Xiaoyou, és nem kezdtek el törni-zúzni, mikor úgy érezték, már nem bírják elviselni a fiú hiányát - nem úgy, mint Xiaoyou. A lány, bár nem mutatta, nagyon szenvedett. Egy idő után igyekezett megszabadulni minden emlékétől is, amit Jun-Ho-hoz kötötte, hátha akkor elmúlik a fájdalma. Közben pedig nagyon vágyott arra, hogy valaki törődjön vele, megvigasztalja, vigyázzon rá.

Jun-Ho döntésével én személy szerint nem értettem egyet, de lehet csak azért, mert a döntése miatt másfél órán keresztül sírtam, vagy mert nem voltam az ő helyzetében, és nem érhetem ezt meg, nem tudom. Mindenesetre picit haragudtam rá, de igazából nagyon-nagyon sajnáltam őt, és majd' megszakadt érte a szívem. Ő épp annyit szenvedett, mint Xiaoyou, ha nem jobban, és az utolsó percig kínozta magát azzal, hogy a lány mellett volt - ha az nem is tudott róla. Nem adta fel a lányt egy pillanatra sem, a döntésével neki akart jót, de közben mindketten szenvedtek tőle.

A sok sírás és fájdalom után nagyon örültem, hogy a történet szépen zárult. A tragédia után Xiaoyou élete is visszatért a régi kerékvágásba, boldog befejezést kapott, amit szerintem nagyon megérdemelt. Nem mondom azt, hogy ne nézzétek meg a filmet, mert egyszer mindenképpen megéri. Csak készítsétek elő a százas zsepit, mert sírós egy film.