Hogyan lett a karácsony a párok ünnepe Dél-Koreában

A karácsony Koreában alapvetően egy romantikus ünnep, a külföldi média pedig minden alkalommal kiemeli, mennyire világi jellege van az ünnepnek az országban. A Los Angeles Times és a Forbes is a Valentin-naphoz hasonlította a karácsonyt Koreában.

„Nem igazán vagyok a karácsony rajongója, mert az utcákon csak párok vannak” – mondta egy 27 éves, Szöulban élő nő. „A karácsonynak egy vidám ünnepnek kellene lennie, amelyet a családdal töltünk. Koreában viszont ilyenkor sajnálják az emberek a hozzám hasonló egyedülállókat, így aztán mi is sajnáljuk magunkat.”

Korea szomszédja, Japán is a szerelmesek ünnepének tekinti a karácsonyt. Ennek egyszerű ok az, hogy a kereszténység alig 2 százalékát teszi ki a lakosságnak, így nincs igény a hagyományos ünneplésére.

De Korea esetében kicsit más a helyzet. Ők az egyetlen kelet-ázsiai ország, amely törvényes ünnepnappá nyilvánította a karácsonyt. Korea számos templommal büszkélkedhet, és gyakori viccnek számít, hogy háromszor több templom van az országban, mint kisbolt (amint azt egy 2014-es JTBC jelentés is bizonyítja).

A nyugat-szöuli Yeongdeungpo kerületben található Yoido Full Gospel Templom azonban 1993-ban a Guinness Rekordok Könyve szerint a világ legnagyobb egyházi gyülekezete, akkoriban több mint 700.000 taggal.

Ez az ambivalencia pedig felveti a kérdést: Mennyire fontos Jézus születésnapja Koreában?

Randevú karácsonykor

Minden évben, ahogy közeledünk a karácsony felé, elkezd kibontakozni egy minta. Ez szeptember 17-én kezdődik, ez az úgynevezett Gobaek-nap. Ha ugyanis ezen a napon jössz össze a pároddal, akkor karácsonykor éppen 100 naposak lesztek, ez pedig egy általános mérföldkő a koreai párok életében; és ugye mennyivel szebb, ha ez karácsonyra esik?

A Gobaek-nap olyasmit jelent, hogy "a vallomás napja", maga a koncepció pedig 2010 körül alakult ki az internet fiataljai között.

"Gobaek-nap van, idén is búcsút inthetek a Karácsonynak..." - olvasható a Blind nevű online platformon.

A karácsony annyira szorosan összefügg a szerelmünkkel töltött idővel, hogy a féltékeny szinglik által nagyon gyakran feltűnnek olyan kifejezések az interneten, mint az „egyedülállók mennyországa” és a „párok pokla”, vagy olyan reakciók, hogy: „A karácsonyt Kevinnel kell tölteni!”, utalva Macaulay Culkin híres főszerepére.

A párok számára a karácsony a drága vacsorákról és ajándékról szól. Különösen forgalmas nap ez a luxushotelek- és éttermek számára. Azokban a szállodákban, amelyekben még van ilyenkor hely, legalább kétszeres áremelkedésre számíthatnak azok, akik szenteste próbálnak bejelentkezni.

A népszerű fine dining éttermek, mint például a Gortz, már december közepe óta tele vannak erre az időszakra. A Hancook, az N Grill és a The Place Dining szenteste természetesen telt házzal üzemelnek.

Az olyan ötcsillagos luxushotelek, mint a The Shilla Seoul, a Four Seasons Hotel Seoul és a Grand Hyatt Seoul nevetségesen magas áron kínálnak karácsonyi süteményeket. Ezek akár a 400.000 won (~ 90.000 Ft) ellenére is rendkívül versenyképesek.

Ezenkívül a 7-Eleven kisboltlánc bejelentette, hogy az óvszer karácsonyi eladásai 2,5-szer magasabbak voltak, mint egy átlagos napon.

A Hyundai Seoul karácsonyi falu témájú
pop-upjának installációja

Miért ilyen világi a Karácsony?

Először is, a keresztények viszonylag kis részét teszik ki Korea teljes lakosságának. A Koreai Keresztény Lelkészek Nemzeti Szövetségének adatai szerint a koreaiak 63%-a vallotta magát nem vallásosnak 2024 januárjában. A protestánsok 17%-ot, azaz mintegy 8,7 milliót, a katolikusok pedig 8%-ot, azaz 4,1 milliót tesznek ki.

Továbbá, Koreában már most is van két családi ünnep, amelyek alatt az emberek napokig vagy akár hetekig tartó szünetet tartanak: a Seollal, vagyis a holdújév január-február környékén, és a Chuseok, az aratóünnep szeptember környékén. Ezek mindegyike háromnapos ünnep, így kényelmesebbé téve a családdal töltött időt az egynapos karácsonyi ünnephez képest.

Náluk a hangsúly inkább az ünneplésen, mint a szentség jelentőségen van. A kereszténység kevésbé ágyazódott be Korea társadalmi és kulturális aspektusaiba, mivel a buddhizmushoz képest később lépett be az országba. A buddhizmusnak ezzel szemben a 372-re, a Három Királyság korára (Kr. e. 57 - Kr. u. 676) nyúlik vissza a története Koreában. A buddhizmus államvallásként virágzott a Gorjo-dinasztia idején (918-1392), és hatása a történelmi kontextusokban és a kulturális tárgyakban a mai napig erősen megmutatkozik.

A koreai karácsony története

A katolicizmus és a protestantizmus a 18. század végén, illetve a 19. század végén jelent meg az országban. Helyi jelentések szerint Mary F. Scranton, egy amerikai misszionárius (aki megalapította az Ewha Haktangot, Korea első modern női oktatási intézményét) 1886-ban állította fel az ország első karácsonyfáját. A Pai Chai Iskola, egy másik oktatási intézmény, amelyet Henry Appenzeller amerikai misszionárius alapított, 1887-ben rejtett először karácsonyi harisnyába ajándékot a diákoknak, és ez volt az első alkalom, hogy a koreaiak hallottak a Mikulásról.

A 20. század elején megjelenő modern hírügynökségek, mint például a Dongnip Sinmun (The Independent), a Chosun Ilbo és a DongA Ilbo, szintén létfontosságú szerepet játszottak az ünnep népszerűsítésében. Egy 1886. december 24-i keltezésű Dongnip Sinmun az első koreai cikk, mely Jézus Krisztus születésnapjáról ír.

Ezek az újságok minden évben beszámoltak a templomok által rendezett karácsonyi ünnepségekről, azt az érzést keltve a nem keresztényekben, hogy a karácsony a kikapcsolódás ünnepe.

A karácsony még inkább elterjedtté vált, miután Korea 1945-ben függetlenné vált a 35 éves japán gyarmati uralom alól. Nem sokkal ezután a karácsonyt törvényes ünneppé nyilvánították annak ellenére, hogy a keresztények aránya akkoriban mindössze 3% volt. Ez persze akkor történt, amikor Korea 1945 és 1948 között amerikai katonai uralom alatt állt. Korea első elnöke, Syngman Rhee (1875-1965) azonban buzgó keresztény volt.

Koreában 1945 és 1982 között országszerte érvényben volt az éjszakai kijárási tilalom, szenteste volt az egyik azon kevés napok egyike, amelyekre kivételt tettek, lehetővé téve az emberek számára, hogy éjszaka szabadon barangoljanak az utcákon – tökéletes alkalom volt hát ez a szerelmesek találkozójára.

Tark Ji-il professzor, a Busani Presbiteriánus Egyetem egyháztörténeti szakértőjének becslése szerint ebben az időszakban hatott a legnagyobb mértékben az amerikai kultúra Koreára.

„Mivel a karácsony az Egyesült Államok egyik legfontosabb ünnepe, természetesen átterjedt Koreára is, de a keresztények alacsony aránya miatt Koreában inkább a kulturális szempontokat tették magukévá, mint a vallásiakat.”

A Karácsony megünneplése Koreában

Az 1970-es és 1980-as években a koreai templomok tagjai még az utcákon énekelték a karácsonyi dalokat, és ajándékokat, illetve harapnivalókat osztogattak a kevésbé városi környékeken. Az ünnepi környezet azonban mára a lakásokba helyeződött át, és a szoros közösségek is a múlté, a különböző emeletek közötti zajviták pedig széles körben elterjedt problémává váltak.

Manapság a templomok hajlamosak megtartani maguknak a karácsonyi ünnepségeket – istentiszteletek vagy misék keretében.

Oh Seung-ahn, egy 26 éves keresztény, így nyilatkozott:

„Sajnálatos, hogy karácsonykor ma már nem annak valódi jelentését ünnepeljük, hiszen ez a kereszténység legnagyobb ünnepe. Olyat is hallottam, hogy egyes gyerekek nem tudják, hogy ma született Jézus, és egyszerűen azt hiszik, hogy ma van az ajándékozás napja.”

A Lotte karácsonyi vásár installációja Szöul déli részé

Hová érdemes ellátogatni Karácsonykor

A karácsony nemcsak a párok ünnepe, hanem Korea három nagy áruházának küzdelme is.

A Lotte, a Hyundai és a Shinsegae minden évben saját, különleges látványosságokkal készül. Bár egyik áruház sem ismerte el, hogy versenytársnak tekintik egymást, azt egyhangúlag elismerték, hogy nem veszik félvállról a karácsonyi dekorációt. Évről évre egyre nagyobbak ezek a festői környezetek, és a tartalom is frissül.

A Shinsegae 13%-al növelte digitális kijelzőinek méretét, amelyek a „Karácsonyi pillanatok nyomában” című, négyperces műsort mutatják be Szöul belvárosában, Jung kerületben. A képernyő három kosárlabdapályának felel meg, közölte a Shinsegae, és a november 1-jei kivilágítás utáni első 10 napban több mint 200.000 látogató kereste fel a kirakatot. Az áruház szóvivője elmondta, hogy a digitális bemutatóra való felkészülés már januárban megkezdődött.

A dél-szöuli Songpa kerületben található Lotte karácsonyi vására, miután tavaly egy hónap alatt 240.000 látogatót vonzott, 20%-al növelte a méretét, így egy kb. 24.908 négyzetlábnyi létesítmény lett. A Hyundai tavaly két hónapon keresztül 500.000 látogatót fogadott az ötödik emeleti, karácsonyi falu témájú fotózási lehetőségére, amely kb. 3.3058 m²-t foglal magában.

A szöuli városi önkormányzat is csatlakozott a karácsonyi ünneplés szekéréhez, és egy 19 méter magas karácsonyfát, egy jégpályát és egy karácsonyi vásárt állíttatott fel a városháza és a Gwanghwamun tér központi részén.

Sőt, egy váratlan résztvevő is csatlakozik, hogy terjessze az ünnepi hangulatot Koreában, és ez nem más, mint a Jogye Rend, az ország legnagyobb buddhista rendje.

Már több mint 12 éve a rend egy életnagyságú, hanjiból (hagyományos koreai eperfapapírból) készült karácsonyfa alakú lámpást gyújt meg Szöulban, a Jongno kerületben található Jogye templomban, ahol szerzetesek, papok és lelkészek énekelnek karácsonyi énekeket.

„A hagyomány abból a tényből indult ki, hogy Korea egy többvallású ország” – mondta a Jogye Rend szóvivője. „Nem csak mi támogatjuk őket. A keresztény templomok is rendszeresen kiadnak gratuláló üzeneteket Buddha születésnapján. Kölcsönös megállapodás az egyes vallások között, hogy tisztelettel adóznak az egyes ünnepeknek.”

Forrás: ITT

Ha van rá lehetőséged, és szívesen hozzájárulnál, akkor támogasd a munkám egy kávé árával.

10Dance

Műfaj: romantikus, dráma, BL (LMBTQ)

Dátum: 2025.12.18.

Ország: Japán

Időtartam: 2 óra 6 perc

Főszerepben: Ryoma Takeuchi (Shinya Suzuki) és Keita Machida (Shinya Sugiki)

Ismertető: Shinya Suzuki Japán latin táncbajnoka. Shinya Sugiki Japán standard társastánc-bajnoka, és a világranglistán a második helyen áll. Bár a két férfi különböző táncstílusokban versenyez, Suzukit bosszantja, hogy hasonló nevük miatt állandóan összehasonlítják őket.

Egy nap Sugiki váratlanul felkéri Suzukit, hogy induljanak együtt a 10Dance versenyen. A megmérettetésen öt latin és öt standard társastáncot kell bemutatniuk. Sugiki azt javasolja, hogy kölcsönösen tanítsák egymást a saját szakterületük fortélyaira.

Suzuki először elutasítja az ajánlatot, pontosan tudva, milyen hatalmas kihívást jelentene mindez. Vakmerő ötletnek tartja, végül azonban Sugiki provokatív természete és a benne felébredő versenyszellem mégis meggyőzi. A két táncos, akik mindenben egymás ellentétei, a mindennapos közös gyakorlás során egyre közelebb kerül egymáshoz. Suzuki pedig ráébred, hogy egyre erősebben vonzódik Sugikihez.

Előzetes: ITT

Online: Netflix

Véleményem: 

"Te viszont azt közvetíted: 'Jól szórakozom, ugye te is?'"

Annyira megütött ez a mondat. Mert néhány év latin, és néhány év hiphop tánc után szerintem is ez a lényeg. Hogy jól szórakozzak. És ugye te is jól szórakozol? De ez közben egy olyan önzés, ami miatt a partnered nem fogja biztonságban érezni magát, ami kiszámíthatatlanná tesz téged, és így nagyon könnyű párként rontani. Azt viszont nem gondolnám, hogy a standard tánc lenne a komoly tánc, a latin pedig a "szórakoztató", de a 10Dance nagyon erre a narratívára megy rá. Pedig önzőnek lenni bármelyik fajta táncban lehet, ahogy bármelyikben szórakozhatsz jól. A fontos, hogy figyelj a partneredre, és úgy érezd jól magad, hogy őt biztonságban és kiszámíthatóságban tartod, mert arra lehet koreográfiát és érzelmeket építeni. Brutál nehéz ezt az önzést összeegyeztetni a biztonsággal, és nem is sikerül mindenkinek. Suzukinak és Sugikinek sem sikerült.

És akkor itt térnék ki arra, hogy szólhatott volna ez a film erről. És egy bizonyos fokig tulajdonképpen szólt is. De nem eléggé ahhoz, hogy érdemes legyen róla beszélni. Szólt ez a film a manipulációról is. Egy bizonyos fokig. De nem eléggé ahhoz, hogy lehessen róla beszélni. Szólt a perfekcionzmusról, a megfelelési kényszerről, a megszállottságról, a jellemfejlődésról, a démonokról, a szabálykövetésről és az engedetlenségről. De egyikről sem volt szó eleget ahhoz, hogy érdemes legyen róla beszélni. Kicsit azt éreztem, hogy ötletek halmaza lett beledobálva a filmbe, egyik sem lett kibontva rendesen, egyikről sem volt szó eleget, egyik sem adott mélységet a filmnek, pusztán ott volt, hogy amikor elkezd leülni a sztori, lehessen nyúlni valamihez. 

A karaktereknek nem volt mélysége, rétegei. Suzuki, a latin táncos egy tipikus (de még annak is lapos) "latino" srác volt. Engedetlen, laza, cigis, piás, bulizós, f*ckboy. Hol is láttunk már ilyet...? Nem tudjuk meg, vannak-e barátai, exei, szülei, céljai, miért alakult ilyenné a személyisége (a környezet, az élete, vagy egy személy miatt?). Az alapján, amit látunk, a tánc számára egy szórakoztató hobbi. Persze mivel egy laza f*ckboy, nem szeretne alulmaradni, és csak ott versenyzik, ahol tuti nyer. Ez, és még a sok minden más is vele kapcsolatban elég megúszós.

Sugiki természetesen az "engedetlen, laza, cigis, piás, bulizós, f*ckboy" tökéletes ellentéte. Szoktam szeretni ezt a felállást (pl. 2Ha Chu Wanning és Mo Ran), de most csak azt éreztem, hogy tipikus, tipikus, tipikus, tipikus. Minden tipikus, minden megúszós volt ebben a filmben.

Mondom a számomra legfájdalmasabb részt.

Sugiki, látszólag minden ok nélkül felajánlja Suzukinek, hogy eddzenek együtt. És persze a későbbekben kiderült, hogy Sugiki azért hívta meg, mert Suzuki "inspirálja" őt már ki tudja mióta. És hogy ez miért dühített fel engem? Mert a közös gyakorlásaik során Sugiki mindent megtett, hogy megváltoztassa Suzukiben mindazt, ami inspirálta őt. "Pusztítsd el, ami gyengévé tesz", vagymi? Másrészről azt éreztem, hogy ki akarja ölni Suzukiből azt a nagyon kevés személyiségét, amije van. Sugiki szerintem minden szempontból egy toxikus karakter volt; saját magára és a környezetére nézve is. Nem igazán tudom eldönteni, hogy ez a személyiségének a része, vagy a készítők ezzel tettek némi konfliktust a cselekménybe? Mert ha ez a személyiségének a része, akkor Sugiki egy önmagának ellentmondó, önmagát szabotáló karakter, ami nagyon izgalmas lehetett volna, ha rendesen ki van bontva. Ha azonban ez nem a személyiségének a része, akkor valami nagyon félrement a készítés során.

Kicsit azt is érzem, hogy a karakterek nem voltak felnőttek. Nem tudták helyén kezelni az érzelmeiket (és most nem a coming-outra gondolok, hanem pl. a perfekcionizmusra és a manipulálásra), nem tudtak hatékonyan kommunikálni (ahelyett, hogy Sugiki azt mondta volna: "Szeretlek.", tett egy kerülőt, és annyit bökött oda, hogy "Találkozunk a 10Dance-en" - és nem, nem érékelem a szimbolikát, mert nem a szépség iránti igényből fakad, hanem kommunikációs deficitből). Ezek diszfunkcionális karakterek. Önismeret? Pszichológus, esetleg? Egyik sem szégyen, cserébe viszont egészséges felnőtt ember lenne mindenki, és nem arról szólna egy film, hogy egy szerelmi csalódás miatt a férfi megroppan a saját megfelelési kényszere alatt. Itt ugyanis nem a szerelmi csalódás az, ami tönkretette, hanem az, amit mindez jelentett: hogy Sugiki azt érezte, "értéktelen vagyok", "nem vagyok elég jó", "sosem leszek elég jó". Ha Sugiki szeretné önmagát, ha rendben lenne önmagával, ez a csalódás nem teszi ennyire padlóra, mert nem a totális bukással azonosította volna.

De összességében tényleg nem ez zavart, hanem hogy a filmnek nem volt dramaturgiai íve, nem voltak horgok, nem volt koherens. Kicsit belecsípett minden témába, amit fent felsoroltam, de egyikről sem szólt igazán, nem igazán tudta, mi akar lenni, és honann hová szeretné elvezetni a nézőt.

Azt viszont nem lehet elvitatni, hogy a cinematográfia, a helyszínek, a kellékek és a jelmezek egyszerűen gyönyörűek. Engem az tartott a képernyő előtt, hogy a látvány egyszerre hozta a kifinomultságot, és a laza retró hangulatot. A zenék nem különösebben nyűgöztek le, de összességében a hangulat nagyon kellemes volt. 

Akkora a hype a film körül, hogy érzem a nyomást. Sajnálom, hogy nem tudtam szeretni. Azt érzem, ahogy én is fejlődök, ahogy egyre több könyvet és filmet fogyasztok, ahogy egyre többet figyelek oda magamra és a környezetembre, vannak bizonyos trope-ok, jelenségek és konfliktusok, amiket egyszerűen már nem értek meg és amivel nem tudok azonosulni. Ebből a filmbből nekem hiányzott az őszinteség, a bizalom, a kommunikáció, a felnőttség. És persze az sem elhanyagolható, hogy a készítők nem törekedtek a koherens, egységet alkotó történetre. 

A gyermek- és serdülőkori depresszió Dél-Koreában

Egy Szöulban élő 9 éves kisfiút egy éve depresszióval kezelnek egy pszichiátriai klinikán. Szülei évekig tartó, gyakori veszekedések után elváltak, és az édesanyánál is két évvel ezelőtt diagnosztizáltak depressziót.

„Azt hiszem, az befolyásolta az érzelmi fejlődését, hogy instabil otthoni környezetben nőtt fel” – mondta az anya. „Amióta elkezdte az általános iskolát, ingerlékenyebb, ha konfliktusba kerül a barátaival, és több időt tölt a telefonján. A magatartása romlott, ezért orvosi segítséget kértünk.”

Az elmúlt négy évben több mint kétszeresére nőtt az olyan gyerekek száma, akiket már tizenéves koruk előtt depresszióval kezelnek. Aggodalmat kelt a koreai fiatalok romló mentális egészsége. 2024-ben az országos depresszióval diagnosztizált betegek száma meghaladta az 1,1 milliót – ez a rekordot jelent.

A depresszióval diagnosztizált betegek száma 832.483-ról (2020) 1.106.603-ra (2024) emelkedett – ez 32,9 százalékos növekedést jelent – ​​derül ki a Nemzeti Egészségbiztosítási Szolgálat (National Health Insurance Service) által összeállított adatokból.

A legnagyobb növekedést a 10 év alatti gyermekeknél figyelték meg. 2020-ban ebben a korcsoportban mindössze 991 gyermeket kezeltek depresszió miatt. 2024-re ez a szám 118,2 százalékkal, 2.162-re ugrott.

A tinédzsereknél volt a következő legnagyobb növekedés, 83,5 százalékkal, 39.817-ről (2020) 73.070-re (2024). Más korcsoportokban is jelentős növekedés mutatkozott: a 30-as éveikben járóké 69,7 százalékkal, a 40-es éveikben 52,4 százalékkal, a 20-as éveikben járóké pedig 35,9 százalékkal.

A gyermekek és tinédzserek mentális egészségének romlása az öngyilkossági statisztikákban is megmutatkozik. A 19 év alattiak körében az öngyilkosságok száma 317-ről (2020) tavaly 373-ra emelkedett. A Koreai Statisztikai Hivatal adatai szerint csak az idei év (2025) első felében 180 tinédzser halt meg öngyilkosság következtében.

Tanulmányi nyomás és a közösségi médiának való korai kitettség

A gyermekpszichiátriai szakértők szerint fiatalabb korban a fokozott tanulmányi nyomás és a közösségi médiának való korai kitettség a gyermekkori és serdülőkori depresszió növekedésének fő tényezője.

„A gyerekek ma már sokkal korábban tapasztalják meg a tanulmányi és társasági stresszt, mint korábban. A múltban ezek a problémák jellemzően a középiskolában jelentkeztek” – mondta Joung Yoo-sook, a Samsung Medical Center pszichiátriaprofesszora. „A gyerekek fiatalabb korban több információhoz is jutnak a közösségi médián keresztül, és sokan küzdenek a képernyő előtt töltött idő szabályozásával is.”

Hong Hyun-ju, a Hallym University Sacred Heart Hospital pszichiátriaprofesszora megjegyezte, hogy a depresszióban szenvedő gyermekek gyakran túl sokat használják az telefonjukat, ami súlyosbíthatja a tüneteket.

„Több súlyos tünetet mutató eset fordul elő, például 10 évesek kerülnek kórházba depresszió miatt, amit a múltban ritkán láttunk” – mondta Hong. „Egyes gyermekek szexuális bűncselekmények áldozatává is válnak a közösségi média révén, ami súlyosbítja az állapotukat.”

Hong azonban hozzátette, hogy a növekvő köztudatnak és a pszichiátriai segítség igénybevételére való hajlandóságnak  is köszönhető, hogy a betegek száma növekedik.

A szakértők aggodalmukat fejezték ki a kezelési infrastruktúra hiánya miatt is. 

„Nincs elég kórházi ágy a magas kockázatú, öngyilkossági kísérletet elkövető gyermekek számára” – mondta Hong. „Bővítenünk kell a kapcsolódó létesítményeket és a személyzetet.”

„A mentális egészségügyben az időzítés minden” – mondta Seo képviselő. „Korán fel kell ismernünk és kezelnünk kell ezeket a problémákat. Sürgősen szükség van az ország mentális egészségügyi infrastruktúrájának bővítésére.”

Forrás: ITT

Ha van rá lehetőséged, és szívesen hozzájárulnál, akkor támogasd a munkám egy kávé árával.

Gyermekbántalmazás: Előfordulása és következményei

A növekvő médiavisszhangnak és kutatásoknak köszönhetően a gyermekbántalmazás a világ minden táján a nyilvános és politikai diskurzus fontos témájává vált. Sok ország, köztük Dél-Korea is, súlyos közegészségügyi és társadalmi problémának tekinti a gyermekbántalmazást, és erőforrásokat különített el a kockázati tényezők azonosítására és csökkentésére. Más országok azonban még nem ismerték fel teljes mértékben a mélyreható, hosszú távú következményeket.

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) a gyermekbántalmazást a fizikai és/vagy érzelmi bántalmazás, szexuális bántalmazás, elhanyagolás, gondatlanság és kereskedelmi vagy egyéb kizsákmányolás minden formájaként határozza meg, amely a gyermek egészségének, túlélésének, fejlődésének vagy méltóságának tényleges vagy potenciális károsodását eredményezi felelősségi, bizalmi vagy hatalmi viszonylatában. A világ nagyjából 400 millió 2-4 éves gyermekének közel háromnegyede rendszeresen tapasztal fizikai büntetést és/vagy pszichológiai bántalmazást szülei vagy gondozói részéről. Ötből egy nő és tizenháromból egy férfi számol be arról, hogy 18 éves kora előtt szexuálisan bántalmazták.

Koreában a gyermekek ellen elkövetett erőszak és bántalmazás is növekszik. A kormányzati adatok szerint csak 2021-ben 37.605 gyermekbántalmazási és elhanyagolási esetet jelentettek, ami 21,7 százalékos növekedést jelent 2020-hoz képest. A többféle bántalmazás (túlnyomórészt a fizikai és érzelmi bántalmazás kombinációja) a leggyakoribb 42,6 százalékkal, ezt követi az érzelmi (32,8 százalék), a fizikai (15,4 százalék), az elhanyagolás (7,4 százalék) és a szexuális bántalmazás (1,7 százalék). Negyven gyermek halt meg bántalmazás és elhanyagolás következtében; közel felük (47,5 százalék) 2 év alatti volt. Figyelembe véve, hogy a gyermekek bántalmazása nagyrészt aluljelentett, az esetek tényleges számát sokkal magasabbra becsülik, és a gyermekáldozatoknak csak kis része részesül szakmai segítségben.

A meglévő koreai gyermekjóléti politikák és szolgáltatások általában a bántalmazás nyilvánvaló formáira összpontosítanak, miközben figyelmen kívül hagyják azokat a körülményeket, amelyek között a gyermekek bántalmazása előfordul. A gyermekek bántalmazása gyakran a családon belüli erőszak összefüggésében fordul elő, 30-60 százalékos átfedéssel. Az ismételt bántalmazás változásokat okoz az agy szerkezetében és működésében, ami hozzájárul a koncentráció, a feladatvégzés és a problémamegoldó készségek romlásához.

Ezek a gyermekek nagyobb valószínűséggel mutatnak érzelmi diszregulációt*, vagy externalizáló viselkedést mint például az agresszió, a dac és a zaklatás. Ahogy serdülőkorba lépnek, nagyobb valószínűséggel vesznek részt magas kockázatú viselkedésekben, beleértve a kisebb bűncselekményeket, az erőszakot, a szerhasználatot és a nem biztonságos szexuális tevékenységeket. Az érzelmi és szociális problémák közé tartozhat az értéktelenség érzése, a szégyen, a fokozott szorongás, a depresszió, a düh, a félelem, a társadalmi visszahúzódás és a gyenge interperszonális készségek. A gyermekkori bántalmazás hatásai gyakran felnőttkorig is elhúzódnak, jelentősen csökkentve az életminőséget és az egyéni működést.

*Az érzelmi diszreguláció vagy érzelmi szabályozási zavar azt jelenti, hogy nehézséget okoz az érzelmi reakciók kezelése és kontrollálása, ami túlzottan intenzív, túlzó vagy nem megfelelő érzelmi válaszokhoz vezethet.

A gyermekbántalmazás megelőzése megköveteli a gyermekek különböző fejlődési szakaszokban lévő igényeinek figyelembevételét. Korlátozott tanulmányok kimutatták, hogy a családon belüli erőszak és bántalmazás a nő terhessége alatt éri el a legmagasabb szintet, ami az újszülöttek elhanyagolásához és a gyenge kötődéshez vezethet. A legtöbb, a gyermekbántalmazást és elhanyagolást Koreában vizsgáló tanulmány a kora-gyermekkorra összpontosított, de mint feljebb említve lett, a bántalmazás hatásai bizonyos egyéneknél egy életen át tartanak. Ezért a gyermekbántalmazás átfogóbb megértése szilárd alapot nyújt a fejlődési szempontból megfelelő (terápiás) beavatkozásokhoz és a politika kidolgozásához.

A kockázati tényezők, valamint a védőfaktorok korai azonosítása kritikus fontosságú. A közösségi és társadalmi szintű megelőző stratégiákba való befektetés a már meglévő intraperszonális és interperszonális erősségekkel együtt olyan körülményeket teremthet és erősíthet, amelyek megvédik a gyermekeket. Végül az átfogó szülői oktatás és képzés a gyermeknevelési és stresszkezelési készségek terén szintén csökkentheti a kockázatot. Ezek a programok kiindulópontként szolgálhatnak a biztonságos, stabil, gondoskodó és támogató környezet megteremtésére irányuló erőfeszítésekhez, amelyet minden gyermek megérdemel a növekedéshez és a boldoguláshoz.

Forrás: ITT

(Ha van rá lehetőséged és szívesen támogatnád a munkám, akkor ezt az alábbi gombra kattintva megteheted.)

Megélhetési költségek Dél-Koreában

Miután szó esett a dél-koreai bérekről és az adózásról is, most beszéljünk a megélhetési költségekről.

Dél-Korea Ázsia egyik legmodernebb és legdinamikusabb országa, amely a világ minden tájáról vonzza a diákokat, a külföldieket és az utazókat. Ha ideköltözést tervezel – vagy csak kíváncsi vagy a napi kiadásokra –, elengedhetetlen, hogy megértsd a megélhetési költségeket. Ez az útmutató részletesen ismerteti a lakhatást, az étkezést, a közlekedést, az egészségügyi ellátást és a szórakozást.

Lakhatási költségek

* Négyzetlábankénti! A képen a négyzetméter elírás, nem helyes!

Élelmiszerköltségek

Közekedés

Közművek

Sport és szabadidő

Ruházat és cipők

Forrás: ITT, ITT

(Ha van rá lehetőséged és szívesen támogatnád a munkám, akkor ezt az alábbi gombra kattintva megteheted.)

Adózás Dél-Koreában (röviden)

Miután nemrég volt szó a Dél-Koreai bérekről, most nézzük meg az adózási rendszerüket is.

Minden személy a saját jövedelme után adózik.

A nem adóköteles bérjövedelem a következőket foglalja magában:

• Nemzeti nyugdíj, nemzeti egészségbiztosítás, munkanélküli-biztosítás és munkavállalói balesetbiztosítás, amelyeket a munkáltató visel.

• Túlórapótlék termelőmunkásoknak: legfeljebb 2.400.000 KRW (~ 551.258 Ft) túlórapótlék a feldolgozóiparban és bányászati ​​ágazatban dolgozó termelőmunkások túlórája esetén, akiknek havi bére kevesebb, mint 2.100.000 KRW (~ 482.362 Ft), és akiknek éves bére kevesebb, mint 30.000.000 KRW (~ 6.890.894 Ft).

A koreai adófizető, aki jövedelemadó-kötelezettség alá esik, jövedelemadó-szempontból rezidens és nem rezidens adófizető kategóriákba sorolható.

Rezidens: Bármely személy, akinek Koreában van lakóhelye, egy adóévben legalább 183 napig Koreában tartózkodik, vagy (a 2026. január 1-jén vagy azt követően kezdődő adóévektől kezdődően) két adóéven keresztül 183 egymást követő napig Koreában tartózkodik.

A rezidens minden, Koreán belüli és kívüli forrásból származó jövedelem után jövedelemadót fizet. Azok a külföldi koreaiak, akik az elmúlt tíz évben öt évnél hosszabb ideig tartózkodtak Koreában, a globális jövedelmük után adóznak. Azonban azok a külföldi koreaiak, akik az elmúlt tíz évben öt évnél rövidebb ideig tartózkodtak Koreában, a koreai eredetű jövedelem után adóznak, és a külföldről származó jövedelem csak akkor adóköteles, ha a külföldről származó jövedelmet egy koreai jogalany fizeti ki, vagy Koreába utalja át.

Olyan magánszemélyek, akiknek olyan foglalkozása van, amely általában megköveteli tőlük, hogy 183 napig vagy annál hosszabb ideig Koreában tartózkodjanak, vagy olyan magánszemélyek, akik egy adóévben 183 napnál hosszabb ideig Koreában tartózkodnak családjuk kíséretében vagy jelentős vagyonuk Koreában való megtartása révén. Másrészről, ha egy személynek külföldön van munkája, és egy adóévben több mint 183 napig ott tartózkodik, de általános életvitele, beleértve a családját és a vagyonát, Koreában van, akkor is koreai illetőségűnek tekinthető. Az illetőséget általában „tények és körülmények” alapján határozzák meg, és egyénileg értékelik.

A nem-rezidens adófizető csak a Koreán belüli forrásból származó jövedelem után jövedelemadó-kötelezett. Amikor egy belföldi üzleti telephellyel nem rendelkező nem hazainak koreai eredetű jövedelme van, amelyet éves adóbevallásban kell bejelentenie, a rezidensek adókulcsaira és bevallási eljárásaira vonatkozó legtöbb rendelkezés rájuk is vonatkozik. Az adóköteles jövedelem és az adóösszeg kiszámításakor azonban a nem-rezidens személy nem jogosult személyes adómentességekre, jövedelemlevonásokra és adójóváírásokra az eltartottjai után (saját maga azonban jogosult lehet).

Személyi jövedelemadó (SZJA) kulcsok

A következő adótáblázat összefoglalja a 2023. január 1-jétől és azt követően kapott jövedelemre alkalmazandó alapvető globális jövedelemadó-kulcsokat.

* A helyi jövedelemadó alkalmazása előtt.

Helyi jövedelemadó

A fenti személyi jövedelemadón kívül létezik egy helyi jövedelemadó is, amelyet a személyi jövedelemadó-kulcs 10%-aként állapítanak meg.

Az személyi jövedelemadót a Nemzeti Adóhivatalnak (NTS) kell fizetni.

A helyi jövedelemadót az adófizető lakóhelye szerinti városnak vagy megyének kell fizetnie.

Alternatív minimumadó (AMT)

Az AMT-t a mentességek előtti jövedelemadó-kötelezettség 45%-a, vagy a mentességek utáni tényleges adó (amelyik összeg a nagyobb).

Az AMT-t a hazai magánszemélyek üzleti jövedelmére és a nem rezidens magánszemélyek Koreából származó üzleti jövedelmére alkalmazzák, de a munkaviszonyból származó jövedelemre nem vonatkozik.

Kötelező társadalombiztosítási járulék a kormányzati szektoron belül működtetett rendszerekbe

Nemzeti nyugdíj (NP)

A nemzeti nyugdíjjárulék mértéke 2020-tól a standardizált havi átlagbér 4,5%-a.

A standardizált havi átlagbér 2024. július 1-jétől 390.000 és 6.170.000 KRW között van (~ 89.418 - 1.414.640 Ft)

Ha egy személy átlagos havi bérjövedelme kevesebb, mint 390.000 KRW, akkor a személy átlagos havi bérjövedelmét 390.000 KRW-nek tekintik, és a 4,5%-ot alkalmazzák. Ha egy személy átlagos havi bérjövedelme meghaladja a 6.170.000 KRW-t, akkor a személy átlagos havi bérjövedelmét 6.170.000 KRW-nek tekintik, és a 4,5%-ot alkalmazzák; tehát az éves nemzeti nyugdíjjárulék minimuma 210.600 KRW (390.000 KRW x 0,045 x 12 hónap), ami 48.272 Ft, a maximális nemzeti nyugdíjjárulék pedig 3.331.800 KRW (6.170.000 KRW x 0,045 x 12 hónap), ami 763.627 Ft.

Nemzeti egészségbiztosítás

A nemzeti egészségbiztosítási díj, amelynek mértéke 4,004078% 2024. január 1-jétől az átlagos havi bérjövedelemre vonatkozik.  (Ez úgy tevődik össze, hogy a nemzeti egészségbiztosítás mértéke 3,545%, a hosszú távú ápolási biztosítás pedig ennek a 12,95%-a (tehát 3,545 x 1,1295 = 4,004078).

A havi nemzeti egészségbiztosítási díj összege (a hosszú távú ápolási biztosítás díja nélkül) 9.890 és 4.240.710 KRW között van (~ 2.266 - 971.124 Ft). A hosszú távú ápolási biztosítás beleszámításához 1,1295-tel kell szorozni. Így a teljes havi díj összege 11.157 és 4.789.882 KRW között van (~ 2.555 - 1.096.906 Ft). Ha a számított díj kevesebb, mint 11.157 KRW, a munkavállalónak 11.157 KRW-t kell fizetnie. Hasonlóképpen, ha a számított díj meghaladja a 4.789.882 KRW-t, a munkavállaló csak 4.789.882 KRW-t fizet.

Munkavállalói biztosítás (EI)

A munkavállói biztosítás hozzájárulási kötelezettsége az adófizető állampolgárságától és vízumtípusától függően változik. Általánosságban elmondható, hogy a D-7, D-8 és D-9 vízummal rendelkező külföldieknek kötelező részt venniük a munkavállalói biztosításban.

Ez a bruttó jövedelem 0,9%-a 2022. július 1-jétől.

Munkavállalói balesetbiztosítás

Kötelező, a díjakat csak a munkáltatók fizetik.

Ha tehát egy átlagos fizetésű munkavállaló Dél-Koreában nem házas vagy nincs gyermeke, akkor kb. 16-18%-os levonással számolhat a bruttó béréhez képest Ez az arány azonban nagyban függ az élethelyzettől (házastárs, gyermekek, kedvezmények…), valamint a jövedelemszinttől.

Forrás: ITT, ITT, ITT és ITT

(Ha van rá lehetőséged és szívesen támogatnád a munkám, akkor ezt az alábbi gombra kattintva megteheted.)

Dél-Koreai bérek

2025. január 1-jétől Dél-Korea minimálbére óránként 10.030 KRW-ra emelkedett. Ez aktuális árfolyamon kb. 2.360 Ft. Az előző évhez képest ez 1,7%-os növekedést jelent. Ez a szabvány azonban nem vonatkozik minden munkavállalóra egyformán. A három hónapnál rövidebb ideje alkalmazott gyakornokok például  mentesülnek a minimálbér követelménye alól.

A munkáltatóknak tisztában kell lenniük Dél-Korea túlóra-szabályozásával és éjszakai műszakra vonatkozó politikájával is, amelyek befolyásolják az ezen kategóriákba tartozó munkavállalók további kompenzációs követelményeit.

Dél-Korea minden évben felülvizsgálja a minimálbért. Ilyenkor számos tényezőt vesznek figyelembe, beleértve a megélhetési költségeket, a hasonló munkakörök bérszintjét, a munka termelékenységét, a jövedelemeloszlást és az iparágak típusát. Ez az átfogó megközelítés biztosítja, hogy a minimálbér összhangban legyen mind a munkavállalók igényeivel, mind az üzleti környezettel.

A folyamat minden év március 31-ig kezdődik, amikor a munkaügyi miniszter hivatalosan felkéri a Minimálbér Bizottságot a minimálbér felülvizsgálatára. A Bizottság (amely a munkavállalók, a management és a nyilvánosság képviselőiből áll) feladata, hogy június 29-ig tanácskozzon és konszenzusra jusson. Ajánlásukat követően a munkaügyi miniszter augusztus 5-ig bejelenti a végleges mértéket.

A dél-koreai átlagfizetés az iparágak közötti változatos kereseti spektrumot tükrözi, betekintést nyújtva az ország gazdasági környezetébe. Az átlagos éves fizetés körülbelül 46.680.900 KRW (~ 10.989.908 Ft), ami havi átlagban 3.890.075 KRW-t jelent (~ 915.825 Ft). Az alsó kategóriában a fizetések évi minimum 11.794.200 KRW-tól kezdődnek (~ 2.776.664 Ft), ami havi 982.850 KRW-nek felel meg (~ 231.388 Ft).

A felső kategóriában a szakemberek akár évi 208.801.000 KRW-t (~ 49.157.235 Ft) vagy havi 17.400.083 KRW-t (~ 4.096.436 Ft) is kereshetnek, szakterületüktől, szakértelmüktől és tapasztalati szintjüktől függően. 

(A bejegyzés táblázataiban az összegek aktuális árfolyamon vannak átváltva, az adatok pedig frissek, 2025 augusztusiak. A bérek bruttó bérek.)

Átlagos fizetés Dél-Koreában iskolai végzettség szerint

Az egyetemi végzettségűek közel 80%-kal többet keresnek, mint az érettségivel rendelkezők. A mesterképzés 66%-kal magasabb fizetést biztosít az alapképzéshez képest. A STEM területek (tudomány, technológia, mérnöki tudományok, matematika) kínálják a legmagasabb fizetésemelést a felsőfokú végzettséggel.

Dél-Koreában az iskolai végzettség jelentősen befolyásolja a kereseti lehetőségeket, a magasabb diploma általában magasabb fizetéssel jár.

Átlagos fizetés Dél-Koreában nemek szerint

Dél-Koreában a férfiak átlagosan 6,1%-kal többet keresnek, mint a nők. A férfi alkalmazottak általában a legtöbb iparágban többet keresnek, mint a női alkalmazottak. A nemek közötti bérszakadék nagyobb a vezető beosztásokban, ahol a férfiak gyakrabban töltenek be vezetői szerepet. A STEM (tudomány, technológia, mérnöki tudományok és matematika) pozíciók kínálják a nőknek a legmagasabb fizetéseket.

Átlagfizetés Dél-Koreában szektorok szerint

Az ágazat szerinti átlagfizetés rávilágít arra, hogy a keresetek hogyan különböznek az olyan iparágak között, mint az informatika, az egészségügy, a pénzügy és az oktatás. Ez a bontás segít a szakembereknek megérteni, hogy mely területek kínálják a legjobb fizetést és karrierlehetőségeket.

Átlagfizetés Dél-Koreában iparáganként

Számos dél-koreai vállalat kínál teljesítményalapú bónuszokat, ami azt jelenti, hogy a tapasztalt alkalmazottak az alapfizetésükön felül magasabb kereseti potenciállal rendelkeznek.

Dél-Koreában az átlagfizetések jelentősen eltérnek az iparágak között.

Átlagos fizetés Dél-Koreában régiónként

Dél-Koreában a fizetések régiónként eltérnek, a gazdasági fejlettségtől, az ipari jelenléttől és a megélhetési költségektől függően. A nagyvárosi területeken, mint például Szöulban, Busanban és Incheonban magasabb béreket kínálnak a multinacionális vállalatok, pénzügyi intézmények és technológiai iparágak koncentrációja miatt. Ezzel szemben a kisebb városokban általában alacsonyabbak a fizetések, de a megélhetési költségek is alacsonyabbak.

Forrás: ITT, ITT

(Ha van rá lehetőséged és szívesen támogatnád a munkám, akkor ezt az alábbi gombra kattintva megteheted.)

Társadalmi elszigeteltség Dél-Koreában

Egyre több az olyan dél-koreai fiatal felnőtt, aki (szándékosan) elszigeteli magát a társadalomtól, ami egy olyan országban, amely a megfelelési kényszerről és a vérre menő versengéséről ismert, aggasztó kérdéseket vet fel a fiatalok helyzetével kapcsolatban.

Joggal merülhet fel a gondolat, azonban jó, ha előre tisztázzuk: a probléma megelőzte a világjárványt, az okai pedig összetettebbek, mint a távolságtartásra vonatkozó intézkedések. A globális egészségügyi válság azonban kétségtelenül súlyosbította a fiatalok társadalmi elszigeteltségének és mentális egészségének problémáját.

A Koreai Egészségügyi és Szociális Ügyek Intézetének (KIHASA) 2019-es pandémia előtti tanulmánya szerint Dél-Korea 19 és 34 év közötti lakosságának körülbelül 3%-át érinti az elszigeteltség, amelyet a tanulmány úgy határoz meg, hogy: nincs érdemi interakciója a családján és munkáján kívül, illetve nincs kitől segítséget kérni, amikor arra szükség van.

Ebbe a csoportba olyan elvonultan (az elszigeteltség szélsőséges formájában) élő emberek kerültek, akik évekre bezárkóztak otthonukba vagy szobájukba. 2021-ben a fenti becslés 5%-ra, azaz 540 000 koreai fiatalra emelkedett. A kormány felismerve a helyzet súlyosságát a közelmúltban elkészítette az első országos felmérését a fiatal "remetékről". Sok országhoz hasonlóan Dél-Korea is egyre inkább tudatában van annak, hogy a társadalmi elszigeteltség hatásai nemcsak az egyének mentális és fizikai egészségét, hanem az ország jövőjét is veszélyeztetik.

Országszerte több mint 21.000 19-39 éves, elszigeteltséget vagy kirekesztést megélt személy töltötte ki az online felmérést. A megkérdezettekből 12.000-et fenyeget jelenleg is az elszigetelődés veszélye, ebből 504-en arról számoltak be, hogy el sem hagyják a szobájukat. A válaszadók élettel való elégedettsége és mentális egészsége szignifikánsan alacsonyabb volt társaikénál.

A folyamatos csalódás is egy kiváltó ok

Közel 60%-uk nyilatkozott úgy, hogy rossz a testi és lelki egészsége. Négyből három válaszadó vallotta be, hogy voltak öngyilkos gondolatai. Negyedük azt mondta, hogy elszigetelt vagy remete életmódja egy-három évig tartott, míg 6,1%-uk szerint ez az időszak meghaladta a 10 évet. Több mint 80%-uk azonban azt is mondta, hogy szeretne kitörni helyzetéből.

Állapotuk két legfőbb oka (saját bevallásuk szerint) a munkahelyi nehézségek és a személyes kapcsolatok voltak.

Kim Ji-yeon, egy 31 éves szöuli lakos, aki kitört az elszigetelt életmódból, mindkettőt megtapasztalta. Elmondása szerint azután kezdett elzárkózni társaitól, miután tinédzser korában súlyos fizikai zaklatást élt át. A középiskola elvégzése után állásra jelentkezett, de csak egymás utáni elutasításban volt része.

"Tehetetlennek és depressziósnak éreztem magam. Az önbizalmam csökkent az ismétlődő kudarcok miatt, így nem tudtam nem otthon maradni."

Kim Seonga, a KIHASA munkatársa, aki a fiatalok elszigetelődésének kérdését tanulmányozta, és részt vett a kormányzati felmérés megtervezésében és elemzésében, azt mondja, sok koreai fiatal, aki ismétlődő csalódást él át a felnőtté válás során, úgy érzi, hogy a társadalomban megtagadják a létezésüket.

„Sokan úgy gondolják, hogy nem kaptak szerepet ebben a társadalomban, és nincs itt helyük.”

Eltérő kulturális nyomás

Japán évtizedekkel Dél-Korea előtt felismerte a fiatal remeték jelenségét, és "hikikomori"-nak nevezte őket, aminek jelentése: magába zárkózott. Kim Seonga azonban azt mondja, hogy Dél-Korea elszigetelt fiataljai érzelmileg jobban hasonlíthatók a doomerizmus* nihilista pesszimizmusához vagy a kínai tang pinghez**, a túlterhelt fiatalok ugyanis egyszerűen feladják a próbálkozást.

*doomerizmus: kétségbeesés és apátia, amelyet a változás lehetőségében való hitetlenség okoz
**tang ping: a túlterheltség, a versengés, és a folytonos törekvés elutasítása

Ebben az értelemben Dél-Korea esete egy tágabb, valószínűleg globális ifjúsági jelenség része lehet, amelyet még nem lehet egyértelműen felismerni, nemhogy megnevezni. Ázsián kívüli kutatók beszámoltak már a hikikomorihoz hasonló szélsőséges társadalmi elzárkózásról az Egyesült Államokban, Kanadában és Európában is. Más szakértők azonban úgy gondolják, hogy ez Dél-Korea és szomszédos régióinak sajátos társadalmi és kulturális feltételeinek egyéni problémája.

Lee Eunae (a Seed:s civil szervezet főigazgatója, amely több mint 1000 remetének nyújtott tanácsot, és saját létesítményt üzemeltet az összejöveteleikhez) azt mondja, hogy a családközpontú kultúrával és gazdasági jóléttel rendelkező országok fiataljai nagyobb valószínűséggel élik meg az elszigeteltséget és a kirekesztést.

„A szülők mindent megadnak gyermekeiknek, hogy lehetőséget biztosítsanak nekik, és cserébe sokat is várnak el tőlük” – mondja. "Úgy vélik, gyermekeiknek örökölniük kell azt a gazdagságot és társadalmi státuszt, amit ők elértek."

Kim Hyewon, a Hoseo Egyetem pszichológus professzora, aki tinédzserekre és fiatal felnőttekre specializálódott, és a PIE for Youth civil szervezetben vezet programokat, azt állítja, hogy ez a nyomás a a kollektivista társadalmakban a családon kívülről is jön, hiszen ezekben rossz szemmel nézik a szabványos életmódtól eltérő embereket.

„Próbálnak alkalmazkodni a társadalmuk különböző életszakaszaihoz: a 20-as éveikben munkát keresnek, a 30-as éveikben házastársat, majd a 40-es éveikben gyermeket nemzenek. De ezt csak addig, amíg a nyomás túlságosan nagy nem lesz."

Amikor letérnek az ösvényről, "a frusztráció, a fájdalom és a szégyen, ami abból fakad, hogy haszontalannak érzik magukat ebben a társadalomban, felülírja a kapcsolatok iránti vágyukat" – mondja.

A felnőttkori feladatok egyre nehezebben teljesíthetők a fiatalabb generációk számára. Dél-Korea gazdasági növekedési üteme 10% körül mozgott az 1980-as években, amikor a szülők baby boomer generációja nagykorúvá vált. A Bank of Korea adatai szerint az ország bruttó hazai terméke 1,4%-kal nőtt tavaly. Éles a verseny a stabil munkahelyekért, mivel a munkaerőpiac egyre inkább polarizálódik, és a munkahelyek minősége romlik. A fejlett gazdaságok közül Dél-Koreában a legrövidebb az átlagos munkaviszony, a negyedik leghosszabb munkaidő és a második legmagasabb az ideiglenes foglalkoztatási aránya.

A Seed:s igazgatója, Lee azt mondja Dél-Koreában és Japánban is: "Van a mainstream generáció, amelyik sikerrel járt, a gyermekeik generációja pedig most az elszigeteltség problémájával küzd."

"Az idősebb generáció megköveteli az általuk tapasztalt színvonalat, koncepciót és sikermódszert, de a kemény munka önmagában már nem garantálja a kényelmet Dél-Koreában."

Ez a generációk közötti különbség okozott nehéz időket egy középiskolai tanárnak is, akinek 21 éves fia három évet töltött a szobájába zárkózva. A nőt azt kérte, hogy csak a vezetékneve alapján azonosítsák (Kim), mert attól tartott, hogy fia jövője sérülne.

A fia a középiskola utolsó évében elkezdte kihagyni az órákat, mert azt mondta, nem érti, miért kell iskolába járnia, amikor zenész szeretne lenni. Ezután elbújt a szobájában.

„A szülőknek általában az a merev elképzelésük, hogy a minimum, hogy a gyermekeik bejárjanak az iskolába, vagy tartozzanak valamilyen intézményhez – mondja Kim. – Én minden nap sírtam, mert nem értettem a fiamat."

Elmondása szerint megpróbált mindent, amit lehetett, elvitte pszichoterápiára, mentális egészségügyi klinikára és alternatív iskolába, de sikertelenül. Ami végül kirángatta őt az elzárkózásból, az az volt, hogy azt csinálhatta, amit mindig is szeretett volna: zenét tanult.

A pénzügyi problémák sarokba szorították

Míg a középosztálybeli és jómódú családok az öröklésen vitáznak, addig a társadalom egy másik csoportját az öröklendő anyagi vagy társadalmi javak hiánya emészti fel.

A 27 éves Oh Dong-yeop az elmúlt hét évet elszigetelten töltötte. Elég szorgalmas diák volt ahhoz, hogy ösztöndíjat nyerjen, és informatikát tanuljon egy főiskolán, de mivel nem kaphatott segítséget a családjától, részmunkaidős állásból kellett megélnie. Fiatal éveiben aztán túlterhelte a kettős teher, és elvesztette az ösztöndíját. Szöulba költözött, hogy félre tudjon tenni a tanulmányaira, és építőipari és logisztikai munkákat vállalt. De az anyagi biztonsággal való küzdelem megviselte, és elszigeteltségbe taszította. Végül kimerítette megtakarításait, inni kezdett és online videókat nézett nap mint nap.

„Folyton arra gondoltam: „Nem szabadna így élnem” – mondja Oh. "Ám amikor másnap felébredtem, elfelejtettem ezt a gondolatot, elpazaroltam a napot, majd éjszaka újra azt gondoltam: "Holnaptól talpra kell állnom."

"A hátrányos helyzetű fiataloknak túl kevés szakmai választási lehetőségük van a társadalomban" – mondja a Seed:s igazgatója, Lee. "Miután gyermekkoruktól fogva hátrányos helyzetű életet éltek, nehezen alakítanak ki értelmes kapcsolatokat és nem bíznak önmagukban sem."

De egészen a közelmúltig a kormány nem tekintette jóléti politikai célpontnak az Ohhoz hasonló fiatalokat.

Amikor Oh végül úgy érezte, falba ütközött, nem maradt fillérrel sem a zsebében, egy helyi közigazgatási hivatalhoz ment. Homályos, de kétségbeesett reménye gyorsan szertefoszlott. „Azt mondták, hogy nincs sok lehetőségem, mert fiatal vagyok és nem élek fogyatékkal” – mondja.

"Lehet, hogy az elszigetelt középkorú vagy idős emberek állami támogatása nem elegendő, de legalább létezik" – mondja Kim Seonga, a KIHASA kutatója. "De ami a fiatalokat illeti, számukra nincs semmi."

A változások csak a közelmúltban kezdődtek, amikor egyre több koreai fiatal, köztük az otthonukban elzárkózók is hangot adtak nehézségeiknek és segítséget kértek. Vannak, akik YouTube-videókat készítenek kirekesztettségükről vagy szegénységükről, míg mások civil csoportok vagy önkormányzatok által működtetett támogatási programokat pályáznak meg.

Ezenkívül a fiatalok mentális egészségének az elmúlt néhány évben tapasztalt jelentős romlása megriasztotta a közegészségügyi hatóságokat. A 20 éves koreaiak öngyilkossági rátája a 2017-es 16,4%-ról 23,5-re ugrott 2021-re (100.000-es arány) a kormányzati statisztikai hivatal szerint.

Szakértők szerint a korai beavatkozás kulcsfontosságú a fiatal "remeték" megsegítésében, hiszen állapotuk könnyen állandósulhat, ha nem cselekednek időben.

Japánban a 80-as éveikben járó szülők gondoskodnak már 50-es éveikben járó, régóta elzárkózott gyermekeikről. Ezt a társadalmi problémát hívják "8050"-nek.

Minél tovább maradnak elszigeteltek ezek az emberek, annál valószínűbb, hogy fizikai és mentális egészségügyi problémákkal fognak küzdeni. A szöuli nagyvárosi kormány 2022-es felmérése a városban élő több mint 5000 elszigetelt vagy visszahúzódó fiatalon kimutatta, hogy 10-ből 8 szenved valamilyen fokú depresszióban, és 18,5%-uk szed pszichiátriai gyógyszereket, míg nem remete társaiknak csak a 8,6%-a.

Szakértők szerint az orvosi költségek és az elszalasztott lehetőségek nemcsak az egyéneket, hanem az egész nemzetet is leterhelhetik.

Kim Seonga kutató azt állítja, hogy a társadalom többi részének szociális jóléti költségeket kell fizetniük miattuk, különösen, ha öregszenek és elveszítik a családjuk támogatását. Valószínűtlen, hogy ezek az emberek megházasodnak és gyereket vállalnak, ami még tovább rontja Dél-Korea alacsony születési arányát és következésképpen az ország termelékenységét.

Ezen okok miatt Kim azt mondja: "Ez nemcsak a jelenlegi fiatalok számára jelenthet problémát, hanem a következő 20, 30, 40, 50 évében az egész ország számára is." A Koreai Ifjúsági Alapítvány, egy szöuli szervezet, tavaly úgy becsülte, hogy az elszigetelt fiatalok kieső gazdasági teljesítményének, jóléti szolgáltatásainak és egészségügyi kiadásainak éves költségei meghaladhatják az 5,6 milliárd dollárt.

2023 decemberében a felmérés eredményeivel együtt a dél-koreai kormány egy sor intézkedést jelentett be a fiatalok felépülésének elősegítésére, mint például forródrótok megnyitása, támogató központok felállítása négy településen és személyre szabott rehabilitációs programok biztosítása.

Kim Hyewon pszichológus érzékenységre és figyelmességre szólít fel a konkrét részletek kidolgozásakor is, mivel az elszigetelt emberek nincsenek hozzászokva ahhoz, hogy elmondják, mire van szükségük.

Kim Seonga kutató szerint több támogató központot kell létrehozni a kisebb városokban és kerületekben országszerte. Néhány nagyváros, például Szöul és Gwangju saját támogatási tervet indított az elmúlt években, amelyek révén több száz ember, köztük az NPR-nek nyilatkozó egykori remete kapott segítséget. A távoli régiókban azonban még mindig korlátozott a probléma tudatossága. Rámutatva arra, hogy az intézkedések jelenleg kísérleti szakaszban vannak, Kim megfelelő finanszírozást és jogi alapot is kér stabilitásuk biztosításához.

Lee Eunae (Seed:s) egyetért azzal, hogy hosszú távú perspektívára, valamint holisztikus, türelmes megközelítésre van szükség. Azt is szeretné, hogy generációkon átívelő, az egész társadalomra kiterjedő beszélgetésekre kerüljön sor, hogy hogyan lehet boldog, sikeres életet folytatni.

"Továbbra is dolgozom ezen a témán, mert meggyőződésem, hogy így a koreai társadalom be fogja látni, hogy változásokra van szükség" – mondja.

Ilyen önreflexióra jutott a középiskolai tanár és anya is a fia elzárkózása után.

„Magam is tanár vagyok, de elnézve a szülőket, akik a végletekig hajszolják a gyerekeket vannak kétségeim az oktatásunk jövőjét illetően – mondja. – Én is depressziósnak érezném magam, ha fiatal lennék. Egyszer azt hittem, hogy ha a fiam abbahagyja az iskolát, az egyenlő azzal, hogy a pokolba zuhan, de úgy tűnik, hogy most jól van, függetlenül attól, hogy mit gondoltak a szülei."

Forrás: ITT 

(Ha szívesen támogatnád a munkám, akkor ezt az alábbi gombra kattintva megteheted.)