Korea ékkövei

Nők a koreai történelemben (5. rész)

2024. december 15.

Cho Nam-joo (1978-)

Cho Nam-joo dél-koreai feminista író. Leginkább 2016-ban megjelent Kim Ji-young, Született: 1982-ben (magyarul simán csak Született: 1982-ben) című regényéről ismert, amelyből több mint egymillió példány kelt el, és a dél-koreai feminista mozgalom zászlóshajójának tartják.

Cho Nam-joo a könyvével elérte, hogy a koreai nők küzdelmei belekerüljenek a köztudatba, és vita tárgyát képezzék. A történet egy fiatal anya szexizmussal kapcsolatos tapasztalatairól, és ennek generációkon átívelő hatásairól szól. Cho Nam-joo már a címben is azt mutatja, hogy a nők közös élményeiről igyekszik írni, hisz 1982-ben a lányok leggyakrabban a „Kim Ji-young” nevet kapták.

Nam-joo forgatókönyvíróként kezdte karrierjét a televízióban, ahol közel egy évtizedet töltött, majd otthagyta a munkát, hogy felnevelje gyermekét. Később íróként tért vissza. Két regénye jelent meg a Kim Ji-Young, Született: 1982-ben előtt. 2023-ig 10 könyvet adott ki.


Dr. Soyeon Yi (1978-)

Yi Soyeon dél-koreai tudós és űrhajós, az első dél-koreai állampolgár az űrben.

Yi 2001-ben és 2002-ben szerzett gépészmérnök alap- és mesterdiplomát a Koreai Haladó Tudományos és Technológiai Intézeten (KAIST). 2006-ban épp a KAIST biológiatudományi doktori címén dolgozott, amikor egyike lett annak a két döntősnek, akiket 36.000 jelentkező közül választottak ki egy Oroszországi képzésre, aminek keretében felrepülhettek a Nemzetközi Űrállomásra (ISS). Dél-Korea 20 millió dollárt fizetett Oroszországnak azért, hogy egy dél-koreai űrhajós is kísérhesse az orosz űrrepülést. Yit tartalékosnak képezték ki Ko San számítógépes mérnök mellé. Az Orosz Szövetségi Űrügynökség azonban a kiképzési protokoll megsértése miatt kizárta Ko-t a küldetésből, miután az eltulajdonított bizonyos dokumentumokat a kiképzőközpontból, és a titkos dokumentumokat elküldte Dél-Koreába.

2008. április 8-án Yi a kazahsztáni Bajkonuri Űrközpontból startolt el, mint rakomány-specialista két orosz űrhajós, Szergej Volkov parancsnok és Oleg Kononenko repülőmérnök mellett. Sojuz TMA-12-es űrhajójukkal érték el az ISS-t, ahol Yi kilenc napot töltött el kísérletekkel és orvosi tesztekkel. Bár a küldetés sikeres volt, a Sojuznál technikai problémák merültek fel, így a jármű szokatlanul meredek pályát követett a Föld felé, és durva leszállást hajtott végre a kazahsztáni sztyeppéken, amely során Yi hátsérüléseket szenvedett, később pedig kórházi kezelést kapott. 2014-ben aztán elhagyta Dél-Korea űrprogramját.


Hyeonseo Lee (1980-)

Hyeonseo Lee észak-koreai disszidáló és aktivista. Észak-Koreában, a kínai határhoz közel született,  csaknem harminc évvel azután, hogy Korea két országra vált szét. Bár a családja észak-koreai mércével nézve nem volt szegény, mégis küszködtek és tanúi voltak a körülöttük lévő szenvedésnek.

1997-ben Hyeonseo Kínába ment, ahol tíz évig kellett illegális bevándorlóként élnie. Először csak egy rövid ideig akart maradni, és aztán visszamenni. De a dolgok bonyolulttá váltak, és illegális bevándorlóként a rokonaival kellett élnie Kínában. Megvásárolta egy értelmi fogyatékos lány személyazonosságát, ezzel útlevelet és vezetői engedélyt is kapott. Egy ponton, azonban megvádolták azzal, hogy észak-koreai, és a rendőrség kihallgatta, ahol tesztelték a kínai nyelvtudását és a tájékozottságát az országról. Szerencsére apja ragaszkodott hozzá, hogy fiatalabb korában megtanuljon kínaiul, így sikeresen teljesítette a vizsgát. Tíz év után pedig végre eljutott Dél-Koreába.

Amikor azonban megtudta, hogy családja veszélyben van Észak-Koreában, nem habozott visszarepülni Kínába, hogy segítsen nekik megszökni, és sok nehézség után végre sikerült biztonságban újra egyesülnie velük Dél-Koreában. Hyeonseo Lee most emberi jogi aktivista, aki nyilvánosan beszélt észak-koreai disszidálóként szerzett tapasztalatairól, és könyvet írt a témában „A hétnevű lány” címmel.


Kim Yuna (1990-)

Kim Yuna az egyik legkedveltebb koreai sportoló és a történelem egyik legjobb női egyéni műkorcsolyázója. Változatos képességeiről, eredményeiről, népszerűségéről és a sportra gyakorolt ​​hatásáról ismert, és gyakran emlegetik "Yuna Királynő" néven. Öt évesen kezdett el korcsolyázni, és 2001-től 2014-ig versenyzett. Ő a 2010-es olimpiai bajnok, a 2014 olimpiai ezüstérmese, kétszeres világbajnok (2009, 2013), a 2009-es négy kontinens bajnoka, háromszoros Grand Prix döntő bajnok (2006, 2007, 2009), a 2006-os junior világbajnok, a 2005-ös Junior Grand Prix döntőjének bajnoka, valamint hatszoros dél-koreai nemzeti bajnok (2003–2006, 2013, 2014).

Pályafutása során minden jelentős nemzetközi versenyt megnyert, az ISU bírálati rendszere szerinti ő volt a korábbi rekorder női egyesben mindhárom versenyszegmensben, 11-szer döntve meg világrekordokat. Ő volt az első nő, aki 150 pont feletti eredményt ért el a szabadkorcsolyában, és 200 pontot az összesített összpontszámban. Ő a háromszoros világbajnok, a japán Mao Asada riválisa, aki a 2014-es Sochi-i téli olimpiáig két olimpiai cikluson át vezette a női korcsolyázást.

2014-ben visszavonult a versenyszerű műkorcsolyázástól, ám szponzorációinak köszönhetően a mai napig ő az egyik legjobban fizetett sportoló. 2010-ben felkerült a Time magazin éves, a világ 100 legbefolyásosabb emberének listájára, valamint számos Forbes-listára.

Olvasd el a korábbi részeket is: Nők a koreai történelemben 1. rész2. rész3. rész4. rész.

Forrás: ITTITT, ITT, ITT és ITT

(Ha szereted, és anyagilag is támogatnád a munkámat, az alábbi gombra kattintva ezt egy kávé árával megteheted.)

Nők a koreai történelemben (4. rész)

2024. december 2.

Kim Hak-soon (1924-1997)

Kim Hak-soon a Japán Birodalom alatti szexuális rabszolgaság első áldozata, aki nyilvánosan beszélt a tapasztalatairól. 

Szöul, 1991. augusztus 14. Egy nő, aki egyedül él egy népszállón, belenéz a televíziós kamerákba és elmondja a világnak a nevét: Kim Hak-soon. Majd hátborzongató részletességgel elmeséli, hogy alig 17 éves korában a második világháború alatt Kínában egy úgynevezett komfortállomásra vitték, és naponta több japán katona is megerőszakolta.

Szörnyű volt, amikor azok a könyörtelen katonák rám kényszerítették magukat” – mondta egy sajtótájékoztatón, könnyeit törölgetve az arcáról. „ – Amikor megpróbáltam elszökni, elkaptak, és visszarángattak.

Erőteljes beszámolója, egy volt vigasznő első ilyen nyilvános vallomása emberi arcot adott annak a történelemnek, amelyet Japánban sok politikai vezető évtizedeken át tagadott, és amelyet sokan még mindig tagadnak: a történészek szerint az 1930-as évektől a háború végéig Japán 200 000 nőt kényszerített vagy csalt be a katonai nemi erőszak központjaiba Ázsiában és a csendes-óceáni térségben. Ez volt a történelem egyik legnagyobb példája az állam által támogatott szexuális rabszolgaságra.

Kim Hak-soon 1924. október 20-án született a kínai Jilinben, ahová szülei vándoroltak Japán koreai gyarmati uralmának idején. Édesapja nem sokkal a születése után meghalt. Ő és édesanyja később visszatértek Koreába, ahol az anyja újraházasodott.

Amikor Kim Hak-soon 15 éves volt, a nevelőapja beíratta egy kisaeng iskolába. A kisaengek női előadóművészek, akik énekelni, táncolni, hangszeren játszani és verseket írni tanulnak, hogy szórakoztathassák a felsőbb osztálybeli férfiakat. 1941-es érettségijét követően nevelőapja Kínába vitte őt és egy másik fogadott lányát, hogy munkát találjon nekik. De nem sokkal azután, hogy megérkeztek Pekingbe, a japán katonák őrizetbe vették őket.

A két lányt teherautóval vitték egy katonai egységhez, amelyhez egy vörös téglaépület is tartozott. Abban az épületben erőszakolta meg egy japán tiszt Kim Hak-soont az első éjszaka, mondta a „The Korean Comfort Women Who Were Coercively Dragged Away for the Military, Vol. 1” (1993) című könyvében, ami az egykori vigasznők tanúságtételeit tartalmazza.

Öt koreai lány volt még ott, akik közül legalább három tinédzser volt. A katonák őrizték a házat, ellátták őket élelemmel, és szexre használták a lányokat, még akkor is, ha épp menstruáltak. Hetente egyszer jött egy katonaorvos, hogy kivizsgálja, van-e a lányoknak nemi betegségük. Ha Kim megpróbált elszökni vagy ellenállni a katonáknak, megrúgták és megkorbácsolták.

Azokon a napokon, amikor a katonák visszatértek egy expedícióról, mindegyikünknek 10-15 férfit kellett kiszolgálnunk” – mondta Kim a dél-koreai KBS-TV műsorában 1992-ben. „Úgy használtak minket, mintha valamiféle tárgy lennénk, és azt csináltak velünk, amit csak akartak. Ha megbetegedtünk, félrehajítottak, mint egy tárgyat, vagy megöltek."

Két hónap elteltével a katonák másik helyre költöztek, és magukkal vitték a lányokat. Kim Hak-soon több mint egy hónapot töltött ott, amikor egy nap, mikor a japán katonák távol voltak, egy koreai férfi lépett a szobájába (ugyancsak szex céljából). A férfi segített neki megszökni, magával vitte, ő maga ugyanis Kínán át ópiumot szállított. A párnak egy fia és egy lánya született.

Nem volt könnyű az élet ezzel a férfival.

Amikor részeg volt és ideges valami miatt, mocskos katonai kurvának nevezett. Akkor is így beszélt, amikor a fiunk hallott minket."

Miután Japán 1945-ben megadta magát, a család Szöulban telepedett le. Mindkét gyermek fiatalon, Kim férje pedig a koreai háború alatt halt meg.

Kim ezután alkalmi munkákat vállalt Dél-Koreában, később pedig szobalányként dolgozott Szöulban. Soha nem ment férjhez újra.

1987-ben egy nyomornegyedben, jóléti segélyekből élt, és olyan alkalmi munkákat végzett, mint például a parkok söprése. 1991-ben hallotta a hírt, hogy a japán kormány tagadja, hogy valaha is vigasznőket toborzott volna. Ekkor vette fel a kapcsolatot egy nőjogi csoporttal.

Abban az időben, egy olyan kultúrában, amelyben a szexuális erőszak női áldozataitól azt várták, hogy szégyenben és csendben éljenek, ahelyett, hogy jóvátételt keresnének, a legtöbb egykori vigasznő titkolta múltját.

Tiltakozni akartam a japánok előtt: „Azt mondjátok, semmi ilyesmi nem történt, de én túléltem mindezt, és élő bizonyítéka vagyok annak, hogy igenis megtörtént!” – mondta 1991-ben.

Dél-Korea 2018 óta ünnepli az augusztus 14-ét – azt a napot, amikor Kim megtette első tanúvallomását – a volt vigasznők nemzeti emléknapjaként.

Kim élete hátralévő részében fáradhatatlanul kampányolt, és követelte, hogy a japán kormány vállalja a jogi felelősséget a szexuális rabszolgaságért, és ajánljon fel kártérítést. De úgy halt meg, hogy A vágya nem teljesült.

A Newstapa online újságnak adott legutolsó interjújában Kim azt mondta, hogy megpróbál tovább élni – „110 vagy 120 éves koromig, ha kell”.

Szerettem volna beszélni, mielőtt meghalok, mert senki más nem tette volna meg a nevemben” – mondta. – Nincs más vágyam, mint hallani, hogy azt mondják, őszintén sajnálják, amit tettek."

Kim tüdőbetegségben halt meg 73 éves korában, 1997. december 16-án, mindössze hat évvel a tanúvallomása után. De hosszan tartó örökséget hagyott hátra, és erőt adott más egykori szexrabszolgáknak szerte Japánban, a Fülöp-szigeteken, Indonéziában, Malajziában, Kínában, Ausztráliában és Hollandiában, hogy el merjék mondani a történetüket.

Olvasd el a korábbi részeket is: Nők a koreai történelemben 1. rész, 2. rész, 3. rész, 5. rész.

Forrás: ITT

(Ha szereted, és anyagilag is támogatnád a munkámat, az alábbi gombra kattintva ezt egy kávé árával megteheted.)

Nők a koreai történelemben (3. rész)

2024. november 24.

Kwon Ki-ok (1901-1988)

Kwon Ki-ok volt Korea első női pilótája

Kwon az észak-koreai Pyeongyangban született. Kislányként volt szerencséje Art Smith-hez, ahhoz az amerikai kaszkadőrpilótához, aki a Honda megalkotóját is inspirálta. Így szerintem nem meglepő, hogy Kwonra is nagy hatást tett, ez a találkozás ösztönözte, hogy maga is pilóta legyen. 

Iskolai tanulmányait a Sunghyeon Általános Iskolában kezdte 1913-ban. 1916-ban beiratkozott a pjongcshangi Soongeui leányiskolába, és csatlakozott a Songjookhuihoz, egy olyan diákcsoporthoz, akik titokban japánellenes tevékenységekben vettek részt. Itt készítette el nő társaival a Taegukgit, vagy más néven a koreai nemzeti zászlót. A diploma megszerzése után részt vett a Március 1-jei függetlenségi mozgalomban, amely a Japántól való függetlenséget követelte. Mindent megtett ezért a mozgalomért, a koreai zászlók kiosztásától kezdve a tüntetők moráljának előmozdításáig. 

Mint sok mást, aki részt vett a Március 1-jei függetlenségi mozgalomban, őt is bebörtönözték tetteiért. Először csak három hetet töltött börtönben, és szabadulása után sem csökkent a hazája iránti elkötelezettsége. Pénzt gyűjtött a Koreai Hazafi Nők Egyesületének, egy csoportnak, ami a nők köré összpontosulva támogatta Korea felszabadulását. Ezért ismét elkapták, és ezúttal hat hónap börtönbüntetésre ítélték. Amikor kiengedték, nem maradhatott tovább Koreában, és úgy döntött, hogy elmegy a Korea Ideiglenes Kormányához, amely Sanghajban, Kínában működött.

1921-ben beiratkozott a Hongdao Női Iskolába, ahol kínaiul és angolul tanult. 

Hogy megvalósítsa álmát és pilóta lehessen, a Koreai Köztársaság sanghaji székhelyű Ideiglenes Kormányának támogatásával és ajánlásával beiratkozott a jünnani Kínai Köztársasági Légierő Iskolába. Dicséretben részesült, amiért elvégezte a tréninget, ami még a férfiaknak is komoly kihívást jelentett. Az osztályában egyedüli nőként végzett és az első koreai nőként, aki megtanult repülni, megmutatva a világnak, amely kételkedett a nők képességeiben, hogy a nők is rendkívül tehetségesek. Végül több mint 7000 órát repült. A kínai katonai légierőnél szolgált, 1940-ben alezredesi rangot kapott. Bár soha nem tudott harcolni a japánokkal a levegőben, mint ahogy az szándékában állt, más módon is harcolt, amikor az ideiglenes kormánynak dolgozott a férjével, Lee Sang-Jeonggal.

A második világháború befejeztével és a függetlenséggel, amelyért annyit harcolt, Kwon visszatért Koreába. Ott döntő szerepet játszott a Koreai Köztársaság légierejének létrehozásában, és a dél-koreai nemzetvédelmi minisztérium tagjaként a koreai háború alatt is tovább szolgálta az országot. 1968-ban elnöki dicséretben, 1977-ben az Országos Alapítványi Érdemrend kitüntetésben részesült.

1988. április 19-én hunyt el, és a nemzeti temetőben helyezték örök nyugalomra, amely a szöuli Dongjak-gu-ban található.


Yu Gwan-sun (1902-1920)

Yu Gwan-sun a Március 1-jei mozgalom egyik szervezője volt 1919-ben. 

Yu a szöuli Ewha Haktang diákja volt, amelyet amerikai misszionáriusok hoztak létre, mint a koreai nők első modern oktatási intézményét. 1919. Március 1-jén Yu és négy osztálytársa csatlakozott a többiekhez, akik „Mansei!” ("Éljen Korea függetlensége!") kiáltással vonultak az utcára a japán gyarmati uralom elleni egyik legkorábbi tiltakozásként. A tüntetés közepette a Függetlenségi Nyilatkozatot – amelyet a Choe Nam-seon írt, és 33 koreai kulturális és vallási vezető írt alá – felolvasták a szöuli Pagoda Parkban.

Másnap többi tiltakozó is arra biztatták Yu-t és társait, hogy csatlakozzanak egy diáktüntetéshez, amelyet három napon belül rendeznek meg. Március 5-én osztálytársaival Namdaemunhoz, Szöul központjában lévő kapuhoz vonultak. A japán hatóságok őrizetbe vették őket, de az iskola misszionáriusai tárgyaltak szabadon bocsátásukról.

A gyarmati kormány gyorsan megtorolta a tüntetést, és március 10-én elrendelte az összes iskola bezárását. Néhány nappal később Yu visszatért szülővárosába, Cheonanba, körülbelül 53 mérföldre délre Szöultól, a Függetlenségi Nyilatkozat egy példányával. Faluról falura járt, hírét terjesztette a Samil (szó szerint „három-egy” vagy március 1.) mozgalomról, és összegyűjtötte a helyi lakosokat, hogy szervezzék meg saját tiltakozásaikat.

A megmozdulás gyorsan elhatalmasodott. Április 1-jén 3000 ember gyűlt össze az Aunae-ban, egy cheonani piactéren. Yu ott volt, házi készítésű Taegukgi-t, vagyis koreai nemzeti zászlókat osztogatott, és beszédet mondott a függetlenségért. Amikor a japán katonai rendőrség megérkezett, rálőtt a tömegre, 19 ember életét követelve ezzel. Yu szülei is a halottak között voltak.

Több mint 7000 embert öltek meg, és körülbelül 46 ezret, köztük Yu-t is börtönbe zártak. Miután elítélték lázadás miatt, a szöuli Seodaemun börtönbe került. Seodaemunban Yu követelte a többi fogoly szabadon bocsátását, és továbbra is szót emelt Korea függetlensége mellett. Kiabált japán fogvatartóival, és más fogvatartottakkal együtt nagyszabású tiltakozást szervezett a Március 1-jei mozgalom első évfordulóján.

Még ha le is szakítják a körmeim, letépik az orrom és a fülem, eltörik a lábam és a karom, ez a fizikai fájdalom nem hasonlítható össze a nemzetem elvesztésének fájdalmával” – írta a börtönben. „Az egyetlen, amit bánok az, hogy nem tehetek annál többet, mint hogy az életemet a hazámnak szentelem.

Végül átvitték egy földalatti cellába, ahol többször megverték és megkínozták, mert kiállt az országa mellett. „Japán el fog esni” – írta röviddel azelőtt, hogy 1920. szeptember 28-án, 17 éves korában belehalt sérüléseibe.


Lee Tai-young (1914-1998)

Lee Tae-young Dél-Korea első női ügyvédje és feminista aktivistája volt, aki megalapította az első jogsegélyközpontot az országban. Jogász pályafutása során a nők jogainak védelmezőjeként  emlékeztek rá. „Egyetlen társadalom sem tud vagy fog boldogulni a nők együttműködése nélkül” - mondta.

Lee 1914. augusztus 10-én született Pukjinban, a mai Észak-Korea területén, metodista családban. Anyai nagyapja alapította a metodista egyházat Lee szülővárosában. Apja aranybányász volt, aki egy éves korában meghalt. Édesanyja, Kim Heung-won, az egyik korai keresztény hitre tért ember, bár iskolázatlan, mint sok nő a faluban, hitt az egyenlő oktatásban, nemre való tekintet nélkül. Lee így emlékezett vissza: „Édesanyám azt mondta nekem és a két bátyámnak, hogy a legokosabb és legszorgalmasabbak nemtől függetlenül a legjobb oktatásban fognak részesülni.

Ennek meg is lett a gyümölcse, Lee – aki alig 7 évesen úgy döntött, hogy ügyvéd lesz – középiskolába járt, és az Ewha Egyetemen szerzett háztartástan alapdiplomát.

1936-ban, a diploma megszerzése után Lee feleségül ment Chyung Yil-hyung metodista miniszterhez, aki az Egyesült Államokban tanult. Az 1940-es években a japán gyarmati kormány azt gyanította, hogy az Egyesült Államok kémje, és lázadás miatt öt évre bebörtönözték. Lee kénytelen volt elhalasztani tervét, hogy jogot tanuljon, és ehelyett tanárként és rádióénekesként kellett dolgoznia, hogy eltartsa gyermekeit.

1946-ban, a második világháború után, férje biztatására kezdett el jogot tanulni. Ő lett az első nő, aki belépett a Szöuli Nemzeti Egyetemre, és az órák között időnként megszoptatta gyermekét. Három évvel később diplomát szerzett.

1952-ben ő lett az első nő, aki letette a nehéz országos bírói vizsgát, amely hagyományosan csak néhány prominens családból származó kiváltságos fiú számára van fenntartva.

Lee 1954 körül bírói kinevezést kért, de Syngman Rhee elnök elutasította a kérelmét, mondván: „Még nem jött el az ideje, hogy egy nő a bírói székben üljön.” Eközben azonban nagyon sok ember fordult hozzá jogi tanács reményében. „Két közös dolog volt bennük” – mondta Lee. „Mindannyian szegények voltak, és mindannyian nők. Az irodám központi síróhellyé vált.

Lee megnyitotta hát a Női Jogi Tanácsadó Központot, amelyet később Koreai Családi Kapcsolatok Jogsegélyközpontjának neveztek, ahol a szegény nőknek nyújtottak segítséget. 1963-ban Lee éveken át tartó családjog reform munkája segített a dél-koreai kormánynak elfogadtatni a családügyi ítéletekről szóló törvényt.

Lee és férje részt vett az 1976-os Myongdongi Nyilatkozatban, tiltakozva Dél-Korea tekintélyelvű rendszere ellen, és a polgári szabadságjogok visszaadására szólították fel a kormányt. Lee Tai-youngot Park Chung-hee elnök ellenségének nyilvánították, letartóztatták és 10 évre kizárták a kamarából.

Lee 15 könyvet írt a nők és a jog témájában, és számos nemzetközi díjat kapott, köztük a Ramon Magsaysay-díjat 1975-ben és a World Methodist Peace Awardot 1984-ben.

1998. december 16-án halt meg, 84 évesen.


Olvasd el a sorozat többi részét is: Nők a koreai történelemben 1. rész2. rész, 4. rész és 5. rész.

Forrás: ITT, ITT, ITT, ITT

(Ha szereted, és anyagilag is támogatnád a munkámat, az alábbi gombra kattintva ezt egy kávé árával megteheted.)

Nők a koreai történelemben (2. rész)

2024. november 12.

1. Lady Hyegyeong (1735-1816)

Lady Hyegyeong a palotán kívül született, tudós családban. 9 évesen Yeongjo király feleséget kívánt választani a fia, Sado herceg számára, így elrendelte, hogy minden leánygyermekkel rendelkező család küldje el a lánya nevét kiválasztásra. Lady Yi nem volt hajlandó férjhez adni 9 éves lányát, de a férje ragaszkodott hozzá. Lady Hyegyeongot a trónörökös feleségének választották, majd koronahercegnő lett.

Lady Hyegyeong szerint Sado herceg már 1745-ben furcsa viselkedést tanúsított, és több ponton elvesztette az eszét. A házasságot 1749-ben kötötték meg, ugyanabban a hónapban, amikor a 14 éves Sado herceg megtartott sapkás ceremóniáját (felnőtté válási ceremónia).

Lady Hyegyŏng 1750-ben szült egy fiút, aki azonban 1752-ben meghalt. Később ugyanabban az évben született egy másik fia, Yi San. Később 1754-ben adott életet első lányának, Cheongyeon hercegnőnek, és 1756-ban egy másik lányának, Cheongseon hercegnőnek.

Házasságuk alatt Sado hercegen egyre súlyosabb mentális betegségek jelei mutatkoztak. A tünetek közé tartozott a viharoktól való rettegés, hogy képtelen volt beszélni az apja előtt, és a halálvágy. 1756-ban egy, az apjával folytatott vita során feldöntött egy gyertyatartót, ami tüzet indított, és több épületet is leégett.

Lady Hyegyeong megpróbálta támogatni férjét a betegségében. Szerepe az életében az volt, hogy elegendő ruhát szerezzen be a számára, mivel a herceg 1757-ben feltámadt „ruhafóbiája” miatt gyakran elégette a ruháit. A hatodik hónapban Sado herceg egy eunuch levágott fejével lépett be a pavilonba, és arra kényszerítette felesége udvarhölgyeit, hogy alaposan felmérjék a testrészt. Emlékirataiban Lady Hyegyeong leírja, hogy féltette saját és gyermekei biztonságát, amikor Sado hercegen eluralkodott egy mániás epizódja. 1760-ban a herceg egy go táblát vágott hozzá, ami az arcán találta el, és zúzódást okozott a szeme körül.

Lady Hyegyeong soha nem lett királyné, mivel férjét 25 évesen saját apja, Younjo király ölte meg, több évnyi erőszakos és zavaró viselkedés után. A nyári hőségben egy rizsládába zárta, ahol a férfi kiszáradt és éhen halt. Lady Hyegyeong végighallgatta, ahogy férje az életéért könyörög az apjának és próbál kijutni a ládából. 

Lady Hyegyeong levelet írt, amelyben kegyelmet kért Yeongjo királytól magának és Yi Sannak. Ugyanezen a napon a bátyja megérkezett egy rendelettel, hogy elkísérje őt apja otthonába. Nyolc nappal később Sado herceget halottnak nyilvánították, és Lady Hyegyeong visszatért a palotába a gyászszertartásra.

Lady Hyegyeongnak hosszú és nehéz élete volt, amelynek részleteit csak azért ismerjük, mert úgy döntött, hogy írásba foglalja. „Csendben írt feljegyzések”, koreai nyelven 한중록 című emlékiratai részletezik életét gyermekkorától öregkoráig, családja tragikus sorsát, a nagybátyja és testvére halálos ítéletét, és a férje szenvedését. Lady Hyegyeong, a királyi családban betöltött női pozíciójából adódóan betekintést nyújt a koreai nemes nők intimitásába egy olyan időszakban, amikor még a keresztnevüket sem jegyezték fel (beleértve Lady Hyegyeongét is).


2. Kim Ransa (1872-1919)

Kim Ransa egy jól ismert koreai tanár és aktivista. Az iskolák akkoriban nem fogadtak be házas nőket a felsőfokú oktatásba, ám 1896-ban meggyőzte az Ewha Hakdangot, hogy felvegyék. Azt mondta: "Adjanak egy esélyt, hogy megtaláljam a fényt az életemben. Egy anyának meg kell tanulnia, hogyan tanítsa a gyermekeit." Így  24 évesen elkezdhette ott a tanulmányait. Később az Ohio Wesleyan Egyetemenre ment, ezzel ő lett az első koreai nő, aki külföldön tanult és főiskolai diplomát szerzett. Miután visszatért Koreába, az Ewha-nál kezdett dolgozni tanárként és az Ewha Irodali Társaság tanácsadójaként. Kim az iskola igazgatóhelyettese, Gojong király, a Joseon-dinasztia utolsó uralkodójának fordítója és megbízottja lett.

Kim Ransa az Ewhán találkozott Yu Kwan-sunnal az "Imunhoe" (이문회) titkos irodalmi társaság keretein belül. A Kim Ransa által vezetett Imunhoe valójában egy diákklub volt, amit intellektuális és társadalmi szerepvállalás céljából hoztak létre, és amelyben a nemzeti felszabadulásról folytak eszmecserék. Az Imunhoe heti találkozókból állt, amiken aktuális kérdéseket vagy politikai eseményeket vitattak meg. Az Imunhoe „elősegítette a diáklányokban az öntudat és a társadalmi tudat érzését”. Yu Kwan-sun a japán megszállás elleni, Március 1-jei mozgalom aktivistájaként ismert, szerepére pedig nagy hatással volt a Kim Ransa által vezetett Imunhoe.

Korea 1910-es japán gyarmati annektálása után Kim Ransa küzdött országa függetlenségéért, egészen addig a pontig, hogy segített megszervezni egy titkos koreai delegációt, amit 1919-ben a párizsi békekonferenciára küldtek. Sajnos Kim Ransa Párizsba menet ismeretlen okok miatt elhunyt. Egyesek úgy vélik, hogy megmérgezték.

1995-ben a koreai kormány posztumusz a Nemzeti Alapítvány érdemrendjével tüntette ki.


3. Na Hyeseok (1896-1948)

Na Hyeseok tehetséges festő, író és feminista volt. Ő az első olyan koreai nő, akinek művészetét a nyugati stílus jellemezte. 1913-ban a Tokiói Női Művészeti Főiskolán kapott formális képzést nyugati festészetből, 1921-ben pedig Koreában rendezte be első egyéni kiállítását, és számos díjat kapott munkáiért.

Nemcsak úttörő művész volt, de az elsők között volt, aki támogatta a nők felszabadítását Koreában. Japánban, Európában és az Egyesült Államokban töltött ideje alatt a feminista elméletek hatására Na termékeny és szókimondó feminista volt. Radikális modern elképzelései és hogy felemelte hangját a témában végül váláshoz, szegény és a magányos élethez vezetett. Mind a társadalom, mind a családja kerülte őt, de Na szilárdan kitartott hitében, és élete végéig folytatta a művek készítését.

Na Hyeseok művészeti stílusa két szakaszra osztható: a külföldre költözése előtti időszakra (1927-től), amikor valósághűbb technikákkal festett, majd a hazatérte utánira, amit a fauvizmus és az expresszionizmus hatásai jellemeztek.

Na önarcképein egyébként nehezen lelhető fel a "koreaisága", a mellékelt olajfestményen inkább egy modern, művelt, független nő identitása látható. Modern ruhát visel (nem hanbokot, amelyet akkoriban Koreában mindennapi ruhaként hordtak), frizurát (haja lágy hullámokra "formázott", hátul két kontyba, a 20-as években népszerű stílus Nyugaton), és sminket; de ezek csupán dekorációk, nem ezek teszik őt modern nővé.

Művészete megtekinthető itt.

Olvasd el a sorozat többi részét is: Nők a koreai történelemben 1. rész, 3. rész4. rész és 5. rész.

Forrás: ITT, ITT, ITT, ITT, ITT, ITT

(Ha szereted, és anyagilag is támogatnád a munkámat, az alábbi gombra kattintva ezt egy kávé árával megteheted.)

Nők a koreai történelemben 1. rész

Seondeok királynő,
Yoo Hwang festménye
1. Seondeok királynő

Seondeok királynő (kb. 595~610-647) Silla első uralkodója, és az első női uralkodó Korea történetében. (Silla: a három Koreai Királyság egyike).

Deokman hercegnőként született Jinpyeong király és Maya királynő lányaként, akik Silla, a mai Dél-Korea keleti partján fekvő királyság uralkodói voltak.

A legenda szerint a hercegnő, miután meghallotta, hogy apja a vejére szeretné ruházni a trónt, lehetőséget kért, hogy bizonyítsa, méltó az uralkodásra. Intelligenciája miatt Jinpyeong és tanácsadó végül Seondeokot választották örökösnek.

Néhány férfi azonban nem értett egyet azzal, hogy egy nő örökölje a trónt, és 631-ben puccsot szerveztek, hogy megakadályozzák a koronázást. Az akciót azonban korán leleplezték és elfojtották. A puccsvezetőket kivégezték. Seondeok 632-ben lépett a trónra, és a koreai történelem első ismert női uralkodója lett.

Uralkodóként Seondeok királynő elsődleges aggodalma népének megélhetése volt. Királyi felügyelőket küldött szerte a királyságba, hogy javítsanak az özvegyek, árvák, szegények és idősek ellátásán. Emellett egy egész éves adómentességet hirdetett a parasztok számára, és csökkentette a középosztály adóját. Ezeknek az intézkedéseknek köszönhetően a királynő elnyerte a népe támogatását és megerősítette pozícióját a férfiarisztokráciával szemben.

Ezen kívül aktívan bátorította a diákokat és tudósokat, hogy Kínában tanuljanak, ezzel erősítve a kulturális kapcsolatokat. A királynő az irodalom és a művészetek reneszánszát is ösztönözte.

Apjához hasonlóan Seondeok királynőt is vonzotta a buddhizmus. A feljegyzések szerint ő maga is elhivatottan tanulmányozta és bhikkuni, vagyis felszentelt apáca lett.

Uralkodása alatt Silla számos templomot, pagodát és Buddha-szobrot emelt. Seondeok volt a felelős a Punhwang és Yongmyo templomok befejezéséért is, amivel elősegítse a buddhizmus terjedését Koreában. Ő felügyelte a Cheomseongdae csillagászati ​​obszervatórium építését Gyeongjuban, amivel segítette az akkori gazdák munkáját. A mai napig a Cheomseongdae Ázsia legrégebbi fennmaradt obszervatóriuma.

Amikor Seondeok trónra lépett, Silla a Három Királyságbeli riválisait igyekezett meghódítani: Baekjet nyugaton és Goguryeot északon. Miközben a két királyság tovább ostromolta Sillát, 643-ban a királynő diplomáciai követet küldött a kínai Tang-dinasztiához, hogy rávegye őket, segítsenek Sillának a támadások elhárításában.

Taizong császár felajánlotta katonai segítségét, de egy feltétellel: a királynőnek le kell mondania, és hagynia kell, hogy egy kínai herceg uralkodjon a királyságán. A császár úgy gondolta, hogy egy női uralkodó csak további ellenségeket vonz majd a királyság ellen. Seondeok visszautasította ezt az ajánlatot, de ennek ellenére is sikerült megszereznie Tang katonai segítségét, és a két állam közös hadsereget hozott létre Baekje és Goguryeo ellen.

647 elején Bidam, a Seondeok általa kinevezett legfelsőbb bírósági tisztviselő lázadást indított ellene. Bidam kijelentette: "Eme női király elbukott az uralkodásban, így a nőknek nincs helye a trónon." Mivel a hadsereg nagy részét a királyság különböző részeibe küldték a potenciális külföldi inváziók ellen, a lázadás nagy veszélyt jelentett.

Bidam lázadásának éjszakáján a királynő egy meg nem nevezett betegség miatt rossz állapotban volt. Maga a lázadás kevesebb mint két hétig tartott, és nem tudta megdönteni a királynő hatalmát. Bidámot és 30 követőjét kivégezték.

Seondeok királynő egészen 647-ben bekövetkezett haláláig hatalmon maradt – ez nem sokkal azelőtt történt, hogy Bidam lázadását teljesen leverték. Mivel örökös nélkül halt meg, a trónt egy női unokatestvér kapta, aki Jindeok királynőként lépett a trónra.


Shin Chochungdo festménye
2. Shin Saimdang

Shin Saimdang (1504-1551) a koreai történelem egyik legismertebb nője. A Joseon Királyság (1392-1910) művésze, írója, kalligráfusa és költője volt.

Ő az első nő, aki szerepel egy koreai bankjegyen, 2009 óta ugyanis az ő arca látható az 50 000 wonos bankón. A művésznő rendkívüli dolgokat ért el önképzéssel, miközben kötelességtudó feleség és anya volt. A koreai társadalomban ő tette az egyik első kísérletet a nemek közötti egyenlőség megvalósítására.

Csodálatos tehetsége ellenére a Joseon-korszakot a férfiak és a konfucianizmus uralták, így még Shin valódi neve sem ismert. Annyit tudni csak, hogy ő Shin Myeong-hwa második lánya, Yi Won-su felesége és Yi I konfuciánus tudós anyja.

"Gyakran hívják Shin In-seonnak, de nincs bizonyíték arra, hogy valóban ez a neve" - mondta Ahn Jin-woo, a Szöuli Múzeum munkatársa. "A neve nem írt történelmet, mert nő volt. Miközben kutakodtunk ehhez a kiállításhoz, arra a köveztetésre jutottunk, hogy az In-seon név Shin modern, gyerekeknek szóló életrajzából származik, ezért hiszik ezt az igazinak. A történelemben azonban nem található feljegyzés a nevéről."

Fiatalon kezdett festeni, apja és nagyapja támogatta, ők fedezték fel művészi tehetségét. Állítólag jártas volt a kalligráfiában és a hímzésben, nagyszerű festő volt, és olvasta a konfuciánus írásokat. Tehetsége révén olyan oktatásban részesült, amelyet akkoriban kizárólag fiúknak tartottak fenn. Bár tudós volt, mégis el kellett látnia hagyományos női teendőit is, például hét gyermeket nevelt és gondoskodott az anyósáról.

Leginkább Saimdang álnéven ismert, amelyet Shin Tairen (koreaiul Taeim) tiszteletére választott magának, aki a kínai Zhou-dinasztia Wen királyának anyja. Tairent jó feleségként és bölcs anyaként ismerték, aki követte a konfuciánus rendszert.

Bár sok dokumentum Shint is jó feleségként és bölcs anyaként ábrázolja, a saját alkotásai beszélnek a leghangosabban.

Saimdang kertje címre hallgató kiállítás 2017-ben volt megtekinthető a Szöuli Múzeumban, ahol 15 festménye volt kiállítva. Tizennégy közülük Shin híres Chochungdo (fű- és rovarfestmény) képei, az utolsó pedig a Mukrando, az irodalmi festészetre jellemző tus orchidea festmény.


3. Hwang Jini

Hwang Jini (1506-1560), becenevén Myeongwol [명월] vagy Fényes Hold, valószínűleg a leghíresebb gisaeng a koreai történelemben. A gisaeng egy női előadóművész, aki képzett táncban, énekben, hangszeren, valamint irodalomban, a beszélgetés és a vendéglátás művészetében. Különböző kategóriájú gisaeng létezett az ember készségeitől, hírnevétől és ügyfeleitől függően.

Hwan Jini rendkívüli szépségéről és szellemességéről volt ismert. Megalkotott egy rejtvényt, és csak az tölthette vele az éjszakát, aki meg tudta fejteni. Hwang Jini ugyanis olyan embert akart, akinek az észjárása megegyezik az övével. Ez csak egy embernek sikerült. Bár szépsége történelmet írt, arca ismeretlen számunkra, mivel hivatalos festményt még soha nem fedeztek fel róla. Tehetsége is csak részben közvetített, sok versét ugyanis nem rögzítették.

Bár Hwang irodalmi hírneve ma szinte kizárólag hat sidzson (akkoriban népszerű koreai költői forma) alapul (ezek főleg a szerelemre vonatkoztak), mégis nagy tisztelet övezi, és versei továbbra is a legnépszerűbb klasszikusok közé tartoznak. Hwang sidzsonja gyakran írja le Gaeseong szépségét és helyszíneit (például Manwoldae palotáját és a Pakyon-vízesést), elveszett szerelmeinek tragédiáját, valamint híres klasszikus kínai versekre és irodalomra adott válaszait (a legtöbbjük az elveszett szerelemre reflektál). Figyelemre méltó, hogy a nagy tudós, So Kyongdok tanította, költészetét pedig anyanyelvén és kínaiul is írta.

A 20. század végén Hwang Jini története mind Dél-, mind Észak-Korea figyelmét felkeltette, és számos regényben, operában, filmben és televíziós sorozatban megjelent. Több regény is született az életéről, az egyik Hong Sok-chung észak-koreai író 2002-es munkája (amely az első észak-koreai regény, ami délen díjat nyert), valamint Jeon Gyeong-rin dél-koreai író 2004-es bestsellerje. 2006 végén a KBS kiadott egy tévésorozatot Hwang Jini címmel, Ha Ji-won főszereplésével. Egy másik filmet 2007. június 6-án mutatták be, Song Hye Kyo főszereplésével.

Ó, mit tettem, tudnom kellett volna, mit jelent ő nekem.
Ha megkértem volna, tudom, nem ment volna el sosem.
Makacsul mégis elküldtem, így most fizetnem kell a büntetésem.

(Nagyon nyers fordításom az angol alapján.)

Olvasd el a sorozat többi részét is: Nők a koreai történelemben 2. rész3. rész4. rész és 5. rész.

Forrás: ITT, ITT, ITT, ITT

Szívesen támogatnád a munkámat? Az alábbi gombra kattintva megteheted!

Párok Koreában

2024. november 7.

Korea nem olyan, amilyennek gondolod. Sok ember abból keresi a pénzét, hogy olyan embereknek adják el az ország imázsát, akiknek több eszük is lehetne, mintsem azonnal elhinni a mutatott képet. Ti pedig, akik elolvastok minden cikket, megnéztek minden YouTube videót, követtek minden Twitter és TikTok fiókot, sosem fogjátok megtudni, milyen ez az ország valójában, hacsak nem tapasztaljátok meg. Ez ridegen, kirekesztően hangzik és nem túl kedves. Úgy hangzik, mintha az ott élőknek különleges kiváltságuk lenne betekinteni Korea kultúrájába és életébe. És ez így is van.

Íme az egyik legmeglepőbb dolog, amit egy repülőről frissen leszállt ember mond:

"Párok vannak mindenhol!"

Ebben az a legviccesebb, hogy ha sok angol nyelvű médiát és influenszert követsz, akkor joggal hiheted, hogy az összes koreai férfi a szobájába zárkózott, képtelenek más emberekkel kommunikálni, aljas tetteken törik a fejüket, és egyetlen rossz napnyira vannak a börtöntől. A nők ezzel szemben mind feministák, gender-forradalomra készülnek, és be akarják kebelezni a patriarchátust, ami a konfucianizmus, a gyarmatosítás, a polgárháború és a neoliberalizmus brutalitásai óta jelen van. Ezeket az elképzeléseket persze a tartalmak alatti kommentszekcióban is megtalálhatod. Az egész egy önbeteljesítő jóslattá lett: a koreai valóság hiperreális változata, amelyet multimédiás vállalatok (például a BBC), valamint olyan személyek hoztak létre, akik megtanulták, hogy így lehet pénzt keresni.

És mégis! Ha eltöltesz itt néhány hetet, hamar azon fogod törni a fejed, hogy: "mikor mennek már ezek szobára?". Párokat fogsz látni, akik a metrón állva úgy néznek egymás szemébe, mintha egy k-drámát forgatnának. Úgy simogatják egymás haját, mintha a külvilág megszűnt volna. A férfiak viszik a táskát. A nők haja be van göndörítve, a körmük megcsinálva. Néha egymáshoz is öltöznek.

A külcsín persze nem olyan, mint a k-drámákban. Nem mindenki néz ki úgy, mint Kim Soo-Hyun vagy Han Soo-Hee. De hangulatában és viselkedésében nem áll messze. A párok egymás kezét fogják. Együtt fotózkodnak és selfie-znek. Úgy rohannak a randijukra, hogy épp csak hasra nem esnek.

Ha hozzászoksz az ottani élethez, már fel sem fognak tűnni a páros ruhák vagy a randevúk. Beleolvad a látványba. Kényelmessé válik, és belevegyül a háttérzajba. De akik újak az országban, azok tátott szájjal panaszolják: "Örülök nektek, de... Kérlek. Hagyjátok abba! Csak a metróra próbálok felszállni, ti meg az arcomba toljátok a kapcsolatotokat!"

Ezek az emberek külföldiek. Megszokták a félmeztelen strandolókat, és mégis zavarban jönnek az érzelmek publikus megnyilvánulásától. Mert ettől hiányolni kezdik a partnereiket odahaza. Szinglinek érzik magukat. Az ő kezüket ki fogja? Ilyen közelről mindez túl személyes.

Úgyhogy ilyen "panaszok" hallatán felmerül a kérdés, vajon miért van olyan sok történet arról, hogy a koreaiak szinglik, szomorúak és önzők. Valószínűleg azért, mert akik ezeket a cikkeket írják, nem csak nyerészkednek ebből a narratívából, hanem valóban ilyennek látják Koreát maguk körül. Maguk is egyedülállóak lehetnek, ezt az egyedülállóságot látják maguk körül, és azt akarják, hogy mások is ezt érezzék, éljék és ismerjék.

Ha te is külföldiként olvasol Koreáról, ne tévesszenek meg a hírek. Rengeteg szeretet van itt. Olyan sok, hogy meglehetősen kényelmetlen azok számára, akik életéből ez hiányzik. Főleg akkor, hogyha páros ruhákba öltözik és selfie-ket készít, miközben te csak az ebédedet szeretnéd elfogyasztani.

Forrás: ITT

(Ha szereted, és támogatnád a munkámat, az alábbi gombra kattintva meghívhatsz egy virtuális kávéra.)

4B mozgalom

2024. október 26.

Talán már ti is hallottatok a 4B mozgalomról, egy időben ellepték a TikTokot az erről szóló videók. A mozgalom 2019 táján indult Dél-Koreában, az alapvető értéke pedig a 4 "nem"-re épül: nincs szex, nincs szülés, nincs randevú és nincs házasság férfiakkal. A 4B a koreai nyelvben az alábbiakat rövidíti: bihon: a heteroszexuális házasság megtagadása. Bichulsan: a szülés elutasítása. Biyeonae: nemet mond a randevúzásra. Bisekseu: a heteroszexuális szexuális kapcsolatok elutasítása.

Ez azért így elég kemény, és még Helen Coffey szerint is úgy hangzik, mint egy görög dráma. Csakhogy a mozgalom a 21. században történik, és nagyon is valós társadalmi problémákra reflektál. 

A mozgalom már meglévő elődökből indult ki, mint a dél-koreai #MeToo, ami a szexuálisan zaklatott és megerőszakolt áldozatokat képviseli, valamint az "Escape The Corset" (nagyon nyersen "Menekülj A Fűzőtől"), ami arra szólítja fel a nőket, hogy szabaduljanak meg a szexuális, társadalmi, testi és pszichológiai elnyomástól. 

Most, hogy sikerült ezzel mindenkit sokkolni, nézzük meg, milyen társadalmi jelenségek és változások vezettek el ehhez a mozgalomhoz. 

Miután évekig pénzügyi válság gyötörte az országot, a fiataloknak növekvő lakhatási költségekkel kellett szembe nézniük, emellett pedig versenyezniük kellett a jó egyetemi helyekért és állásokért, ennek következtében pedig a nők és férfiak viszonya megromlott. Miért? Nos, 2013-tól kezdődően megnőtt a nők aránya a felsőoktatásban, meghaladva ezzel a férfiakét. Ma a nők közel háromnegyede iratkozik be a felsőoktatásba, míg a férfiaknak kevesebb, mint a kétharmada. Korábban elvárt volt, hogy a nők miután házasságot kötnek és szülővé válnak, kiesnek a munkaerőpiacról. Most azonban a férfiak versenytársai lettek a munkaerőpiacon. Számos akadémikus megjegyezte, hogy Korea etnikailag és fajilag nagyrészt homogén, így a nem az alapértelmezett és központi társadalmi törésvonal. Az online fórumokon és a közösségi médiában az elégedetlen férfiak a főiskolai végzettségű nőket "kimchinyeo-nak" vagy „kimchee nőknek” gúnyolják, ezzel önzőnek, hiúnak, önmaguk megszállottjának és a partnerüket kizsákmányolónak bélyegezve őket – írta a "Troll feminizmus"-ról szóló doktori értekezésében Euisol Jeong, feminista tudós.

2014 és 2015 között kialakult egy virulens nőgyűlölő és antifeminista közösség, az Ilbe. Értelmezésük szerint a nők úgy követeltek maguknak további jogokat és kiváltságokat, hogy már eleve hasznot húztak abból, hogy elkerülték a kötelező sorkatonaságot. Az Ilbe meglátása szerint a teljes női lakosság sekélyes és aranyásó. Erre válaszul a női internetező közösség hasonló férfigyűlölő gúnyolódásba és trollkodásba kezdett. A korszak egyik legjelentősebb feminista weboldala, a Megalia alkotta meg a "hannamchung" kifejezést, ami lefordítva "koreai hímcsótányt" jelent, gúnyosan csúnyának, szexistának és megszállott szexvásárlónak nevezve ezzel a koreai férfiakat.

2016-ban egy férfi meggyilkolt egy nőt egy szöuli nyilvános mosdóban, elmondása szerint azért, mert a nők mindig is ignorálták őt. A rendőrség azonban az elkövető saját nyilatkozata ellenére sem volt hajlandó gyűlölet-bűncselekménynek minősíteni a gyilkosságot. A fórumokat, chatszobákat és közösségeket ezután elözönlötték a dühös nők. A digitális feminizmusnak ez a hulláma pedig mindenféle háttérrel rendelkező nőt bevonzott, beleértve a munkásosztálybelieket is.

Ugyanezen év decemberében, amikor a koreai nők termékenységi rátája 1,2 volt (azóta ez 0,78-ra csökkent, ami a legalacsonyabb a világon), a koreai kormány kiadott egy "Nemzeti születési térképet", amelyen feltüntették a reproduktív nők számát és életkorát minden településen, jelezve ezzel, hogy mit várnak el a női polgároktól. (Érdekesség, hogy 2022-ben Yoon Suk-Yeol nyerte az elnökválasztást, aki a feminizmust okolta az alacsony születési rátáért, és ígéretet tett a Nemek Közötti Egyenlőségi és Családügyi Minisztérium megszüntetésére.) A nőket felháborította a térkép és hogy a kormány "állatállománynak" nézi őket. Egy twitter felhasználó erre válaszul készített egy másik térképet, amin a szexuális zavarokkal küzdő koreai férfiak sűrűségét tüntette fel. A digitális feministák közül többen bojkottal reagáltak az állam által elvárt reproduktív munkára, és úgy döntöttek, hogy a terhesség elkerülésének legbiztosabb módja a férfiak teljes elkerülése. Ezeken az online közösségeken keresztül jelent meg a 4B először szlogenként, végül mozgalomként.

A 4B mozgalom menedéket nyújtott a koreai nőknek, de az nem világos, mennyire népszerű vagy elterjedt, tekintve hogy jellegében főként online. A mozgalom továbbá nem szervezett vagy központosított, nincs vezetője, hivatalos oldala vagy fizikai központja. A tagok számát nem dokumentálják, de 5000 és 50000 közé becslik.

És bár ez az életstílus joggal tűnhet extrémnek, ne felejtsük el, hogy 2016-ban egy országos felmérés szerint a párkapcsolati erőszak előfordulási aránya 41,5%, míg globálisan 30%. Továbbá Dél-Koreában a legnagyobb a nemek közötti bérszakadék is: a nők 31%-al keresnek kevesebbet, mint a férfiak, ami háromszor annyi, mint a 11,6%-os világátlag. 

A dél-koreai nőktől elvárt, hogy az apjuk döntsön helyettük, és alkalmazkodjanak a merev szépségideálokhoz. A 4B követői joggal gondolják, hogy a koreai férfiak lényegében menthetetlenek, a kultúrájuk reménytelenül patriarchális és gyakran egyenesen nőgyűlölő

A 2022-es választási kampányában Yoon Suk-Yeol elnök azt állította, hogy Dél-Koreában már nem létezik strukturális szexizmus, annak ellenére, hogy korábban a feminizmust hibáztatta az ország egy nőre eső 0,72-es születési arányáért, ami a világon a legalacsonyabb. Ezzel az ütemmel az ENSZ előrejelzése szerint Dél-Korea 51 milliós lakossága az évszázad végére a felére fog csökkenni.

A Modern Diplomácia arról számolt be, hogy a demográfiai válság leküzdésére a kormány az elmúlt 16 évben több mint 200 milliárd dollárt fektetett be olyan programokba, amelyek támogatják a hagyományos patriarchális intézményeket (például a családot) olyan támogatásokon keresztül, mint a gyermekgondozási támogatás, alacsony kamatozású jelzáloghitelek új házasok számára, valamint meghosszabbított anyasági és apasági szabadság. Azonban ezek az erőfeszítések nem hozták meg a kívánt eredményt, és a dél-koreai nők egyre inkább elhatárolódnak a házasságtól vagy az anyává válás kötelezettségétől.

Mint minden társadalmi mozgalomnak, a 4B-nek is megvannak a maga belső szakadásai és megosztottságai – mondta Joanna Bourke, a Birkbeck (Londoni Egyetem) történészprofesszora, a „Disgrace: Global Reflections on Sexual Violence” című könyv szerzője. A tagok vitatkoznak arról, hogy a 4B nők barátkozhatnak-e férfiakkal, vagy olyan nőkkel, akik még mindig férfiakkal akarnak randevúzni, és aggodalomra ad okot, hogy a mozgalom kizárja a transz nőket. Az Al Jazeera szerint ez "szélesebb körű visszhangot" váltott ki Dél-Koreában, és az egyik helyi politikus a közelmúltban megpróbálta összekapcsolni a férfiak öngyilkossági kísérleteinek növekedését a "női munkaerővel".

Na de hová tart ez a mozgalom?

Noha a 4B sokak számára szélsőségesnek tűnhet, ez a mondhatni cölibátus a világ minden táján egyre növekszik. Az Egyesült Államokban is megfigyelhető, hogy a fiatal nők kerülik a randevúzást, miközben számos tanulmány szerint világszerte „úgy tűnik, egyre több fiatal hagyja el – nagyon boldogan – a szexet” – mondta a The Guardian.

Forrás: ITT és ITT

Ha szereted, és támogatnád a munkámat, akkor már meg tudsz hívni egy virtuális kávéra (amiből e cikk fordítása közben hármat ittam).

Mo Xiang Tong Xiu: The Scum Villain's Self-Saving System (teljes sorozat)

2024. október 22.

Cím: The Scum Villain's Self-saving System

Író: Mo Xiang Tong Xiu

Műfaj: wuxia, danmei, fantasy

Ország: Kína

Nyelv: Angol 

Fülszöveg: Half-demon Luo Binghe rose from humble beginnings and a tortured past to become unrivaled in strength and beauty. With his harem of over three hundred wives, and dominion over both the human and demonic realms, he is truly the most powerful protagonist—in a trashy web novel series!

At least, that’s what Shen Yuan, online alias “Peerless Cucumber,” believes as he finishes reading the final chapter in Proud Immortal Demon Way. But when a combination of rage and a poor meal choice leads to his death, Shen Yuan finds himself reborn into the world of the web novel, in the body of Shen Qingqiu–the beautiful but cruel teacher to a young Luo Binghe. Although as Shen Qingqiu, he now has incredible power and abilities as a cultivator, he’s destined to be horrifically punished for crimes against the protagonist, so this new Shen Qingqiu has only one course of action: get into Luo Binghe’s good graces before the young man’s rise to power. That’s the only way he’ll escape the awful fate of a true scum villain!

Véleményem: Gyorsan elmondom, amit tudni kell erről a regényről, ha esetleg nem beszéltek angolul: Shen Yuan épp az utolsó fejezetét olvassa a Proud Immortal Damon Way-nek, egy neten publikált háremregénynek, ami annyira feldühíti őt, hogy dühében megfullad, majd újjáéled az említett háremregény világában. A főgonoszként. Akinek a főhős, alias Luo Binghe, az eredeti regényben levágta a kezeit és a lábait, és beletette egy csuporba. Mármint a főgonoszt, nem a testrészeit. Na ennek tudatában Shen Yuan, aki immár Shen Qingqiu, mindent el kíván követni, hogy Luo Binghe kedvében járhasson. Több-kevesebb (inkább kevesebb) sikerrel.

MXTX regényei közül mindig az a kedvencem, amit épp olvasok, úgyhogy most épp az SV-t méltatom agyon, kezdjünk is bele. 

Mikor egy barátnőmnek ajánlottam a sorozatot, azzal próbáltam meggyőzni, hogy a főszereplő irtó nagy arc. Az első kötet ismertetője során is főleg azt emeltem ki, hogy az egészet Shen Qingqiu viszi el a hátán. Humoros, találékony, extrovertált, méltóságteljes, és hatalmas szíve van, amit szeret elrejteni mindenki elől (köztük saját maga elől is). A tökéletes megbízhatatlan narrátor, ha engem kérdeztek. (Erre később még visszatérünk.) MXTX-nek csodás érzéke van a karakterek rétegezéséhez, úgyhogy nem csak SQ, minden más szereplő is rendkívül érdekes és összetett. Szerintem írónőnk jobban ismeri a karaktereit, mint a saját családját. Úgyhogy amit első körben ki tudok emelni, az ez: ha olyan könyvet szeretnétek olvasni, amiben a karakterek lelépnek a lapokról, akkor ez a ti regényetek. 

Aztán beszéljünk kicsit a cselekményről.  A regény arról szól, hogy Shen Yuan, a srác, aki a 21. században él, egy webregényt olvas (amit utál-szeret). Aztán meghal, és belekerül az olvasott webregény világába, ahol a főgonosz karakterét kapja. A Rendszer üdvözli, és közli vele, hogy az lesz a feladata: élje túl, amibe az eredeti regény főgonosza belehalt (vagyis a főszereplő, Luo Binghe haragját). Ja, meg persze javítsa ki a plothole-okat, és szedje ráncba a cselekményt, ha már az író ezt nem tette meg. Amellett, hogy ez egyébként egy számomra új koncepció volt (ha valaki találkozott hasonlóval nyugaton kiadott könyvek körében, azonnal írja meg!), MXTX nagyon jól összehangolta az "eredetei regényt" és a "javított verziót". Mivel SQ a narrátor, rajta keresztül tudjuk, minek kellene most történnie, és ő hogyan próbálja kimenteni magát/a főszereplőt, hogy B-pontokat meg Elégedettségi pontokat szerezzen. Ja igen, mert egyébként a Rendszer egy kis suttyó, és minden küldetésért meg cselekedetért B-pontokat és Elégedettségi pontokat számol fel, amiket ugyanitt el is lehet veszíteni (ami ha lenullázódik, akkor Shen Yuan visszakerül a saját világába, ahol ugye halott. Ezt nevezem motivációnak.) A cselekmény végig izgalmas, akciódús, hála istennek egyetlen szereplő sem sérthetetlen, szóval mikor megsérül valaki, annak tényleg tétje van. Kivéve ha az Luo Binghe, A főszereplő, ugyebár (erről szintén később). Neki csak a törékeny kis szíve sérül. De akkor aztán rettegjen mindenki, aki él és mozog.

De azért nehogy azt higgyétek, hogy minden tökéletes volt. A korábbi posztomban említettem, hogy Shen Qingqiu bár nagyon hamar elfelejti, hogy az emberek körülötte csak egy könyv szereplői, Luo Binghére, a love interestre, ez nem igazShen Qingqiu az idő nagy részében nem tekintetett valódi emberként Luo Binghére. Volt ez a bekezdés a 2. kötetben

"He had finished reading the hugely long original novel and raised this child to adulthood, but he'd never realized that Luo Binghe was actually a purehearted young man." - 263. oldal

("Végigolvasta a eredeti, rendkívül hosszú regényt, és felnevelte ezt a gyereket, de azt sosem fogta fel, hogy Luo Binghe valójában egy tisztaszívű fiatalaember volt." - saját ford.) 

Ez csak azért „vicces”, mert pont azt szerettem az első kötetben, hogy Shen Qingqiunak milyen hamar sikerült valódi emberként, nem pedig egy könyv szereplőiként tekintenie a többiekre. De végül mindenkire valódi emberként tekintett, csak Luo Binghe maradt „a főszereplő” a szemében.

"A főszereplő sérthetetlen, a főszereplőt nem győzhetik le, a főszereplő minden körülmények között jól lesz"; tehát Shen Qingqiu szerint nincs szüksége sem érzelmi sem fizikai támogatásra. Luo Binghe nagyjából a könyv végéig csak a badass főszereplő marad a szemében, aki nem sérülhet meg, aki mindent túlél, akinek nincs szüksége semmire, mert... mert ő a főszereplő. Ezzel pedig az a baj, hogy Shen Qingqiu emiatt érzelmileg nagyon távol kerül Luo Binghétől, és így elérhetetlennek tűnik, Luo Binghe pedig teljesen magára marad, már elég fiatalon is (úgyhogy nem csoda, hogy rengeteg érzelmi kirohanása van, ami SQ-t sokáig nem nagyon hatja meg). Nagyjából emiatt a 2. kötet az komplett fájdalom (úgyhogy nyilván imádtam, és az a kedvenc SV kötetem).

A másik negatívum számomra az, hogy bár a kapcsolat Luo Binghe és Shen Qingqiu között romantikusén nem látom, hogy Shen Qingqiu szerelmes lenne Luo Binghébe. És itt jön a képbe, hogy SQ egy megbízhatatlan narrátor. Nézzük meg, hogy ez mit jelent pontosan: "A korlátozott vagy (egyenesen) megbízhatatlan narrátor olyan személy, aki úgy meséli el a történetet, hogy nem ismer minden tényt, vagy nem mond el mindent, amit tud. Így a narrátor állíthatja, hogy valami igaz, miközben az olvasó – aki a mesélőnél tájékozottabb – tudja, hogy az igazság ettől eltér.
A mi esetünkben ez azt jelenti, hogy a narrátor (Shen Qingqiu) nincs tisztában a saját érzéseivel. Vagyis 4 könyvön át tagadja maga előtt is, hogy szerelmes lenne Luo Binghébe, aminek következtében az ő részéről én végig csupán az apai/mesteri szeretetet láttam.
SQ tényleg bármit megtenne LB-ért, és meg is tesz mindent, amit csak tud, de ezek olyan dolgok, amiket egy apa és egy mester is megtenne a fiáért/tanítványáért. Persze ezen sokat lehet vitatkozni, főként mivel tudjuk, hogy SQ egy megbízhatatlan narrátor. Csakhogy nekem olvasóként elvileg tudnom kellene, hogy hazudik, tudnom kellene az igazságot (ami az, hogy szerelmes Luo Binghébe). De én nem tudtam. Nekem nem jött át a szerelem. A szeretetet éreztem, de semmi ennél többet. Viszont nagyon sok elemzés található a neten erről, és szerintem már az is kivételes erénye egy könyvnek, hogy a szereplői olyan összetettek, hogy oldalas elemzések íródtak hozzájuk.

És akkor beszéljünk a 4. kötetről, ami már nem szerves része a cselekménynek. Ebbe az extrák kerültek, azaz rövid kis történetek a fő- és mellékszereplők (általában a fő cselekmény utáni) életéből.

Szögezzünk le valamit: Én jobban örültem volna, ha ez a kötet meg sem íródik/ha Shen Qingqiu és Luo Binghe jeleneteit kihagyják belőle.

Ugyanis míg az első három könyvben valahogy szemet lehet hunyni afelett, mennyire toxikus a kapcsolatuk, itt ez már lehetetlen. Vegyük szépen sorba, mi a baj velük:

1. Luo Binghének csak a Shizunja van

Se barátai, se ismerősei, senki, akivel beszélgessen, vagy időt töltsön. Az ő világa teljes egészében SQ körül forog. SQ azonban szeret másokkal is lenni, beszélgetni, élvezni a tanácskozásokat, a teázásokat, fontosak neki a diplomáciai kapcsolatok, rendkívül társasági ember. De mindenkit fel kell adnia/korlátozni kell a kapcsolatait, mert LB egyből hisztizni kezd, ha SQ nem vele foglalkozik/nem szentel neki elég figyelmet/másra is odafigyel.

2. Luo Binghe nem tiszteli Shen Qingqiu határait

SQ nagyon méltóságteljes ember, fontos neki a megjelenése, a megítélése, hogy mit gondolnak róla mások. Könnyen megalázó helyzetbe lehet hozni, és nem szereti, ha sebezhetőnek tűnik. LB azonban folyamatosan olyan dolgokra készteti, és olyan dolgokat mondat ki vele, amiket SQ megalázónak talál, amitől zavarba jön, ami feszélyezi és ami kényelmetlen számára. Mégis minden egyes alkalommal megteszi LB-nek, máskülönben az hisztizni kezd (szó szerint "könnyek szöknek a szemébe").

3. Shen Qingqiu… nem szerelmes Luo Binghébe

Ezt már kibeszéltük fent, szóval ehhez nem fűznék hozzá sokat. Annyit tennék még hozzá, hogy az olvasók szeretik ezt a "megbízhatatlan narrátor" fogalmával magyarázni, de azt ne felejtsük el, hogy egy nagyon fontos kulcsszereplőnk, Shang Qinghua is úgy hivatkozik rájuk, mint egy óvóbácsi-óvodás párosra. Mint egy mester-tanítvány párosra. És ő nem a megbízhatatlan narrátor, aki a történetet meséli, ő csak egy (fontos) mellékszereplő. Azt mondja, amit lát. És ha ő nem lát szerelmet a két főszereplő között... Nos, az azért lehet, mert nincs. Ezzel alapvetően nem lenne baj, lehetett volna ez egy gyönyörű plátói szerelem is, de nem ez van elmondva róluk. 

4. A szex 

Jajj. Ha valaki egy kicsit is szereti magát, az nem olvassa el. Kezdjük azzal, hogy a 3 kötet alatt SQ végig úgy hivatkozik LB „melegségére”, mintha az egy tragédia lenne, és mintha azért történt volna, mert ő megváltoztatta a cselekményt, és ezért LB elveszítette a háremét. Olyan, mintha azért szexelne vele, mert ezzel valamiképp kiengesztelheti az elvesztett háremért. „Én tettem meleggé a főszereplőt, akkor ezt el kell viselnem.” És a szexjelenetek pontosan ezt a hatást is keltik. Azt nem hiszem, hogy be kell mutatni, milyen intim jeleneteket írnak a kínaiak. Na azt szorozzátok fel úgy öttel. Fáj. Fizikailag. Bárcsak ki tudnám törölni az agyamból.

MXTX eddigi három regénye közül szerintem ez a legkevésbé komplex történet, de ez nem jelenti azt, hogy bármivel is kevesebb lenne, mint a másik kettő. Ennek is megvannak a maga klassz és kevésbé klassz elemei. Izgalmas és érdekes karaktereket hoz egy újszerű koncepcióra épülő pörgős cselekményben, és a fantasy közegben (ahogy az nála lenni szokott) bőséges társadalomkritikát vág az olvasó arcába szinte láthatatlan módon. Csakhát, a főszereplő páros kapcsolata hagy némi kivetnivalót. 

A többi regényével szemben szerintem ez az, ami a legkevésbé túlírt (szerintem azért abban meg lehet egyezni, hogy az össze regénye túlírt). 4 kötet lett, ebből 3 az alapcselekmény, és a 4. kötet az extrák, amiben a főszereplő páros, és a mellékszereplők is kapnak saját kiegészítő fejezeteket.

Nos, ennyit szerettem volna mondani erről a történetről, remélem, sikerült felkeltenem az érdeklődéseteket.

Kedvenc idézeteim:

"Had he done something wrong? Something so wrong that it couldn't be absolved – that he didn't even have the right to kneel and plead Shizun for forgiveness?
„But Shizun, you said before that just as pople can be good or evil, demons can be good or evil,” he mumbled. „That in this wold, there is no one… intolerable to the heavens.”" – 1. kötet

 

„Fate? What is fate? That which let a four-year-old child be humiliated while no one lent a hand to help? That which let an innocent old lady die of heartbreak and starvation? […] Or that which let me fight with dogs for scraps? Or let the person I wholeheartedly adored lie to me, abandon me, betray me, and shove me down into a place worse than purgatory with his own two hands?”
„Shizun, look at what I've become. Am I strong enough?  2. kötet


What he'd needed wasn't a path of safe retreat, but to be together with Shen Qingqiu. Even if he was trapped in Zhao Hua Monastery and unable to retreat, even if he was surrounded and attacked by everyone present—either outcome was better than leaving alone!
[…]
It was exactly as Luo Binghe himself said. He wasn't forcing Shen qingqiu to choose between two options because he was completely certain he knew the answer, down to his very bones: that Shen Qingqiu would one day abandon him.  3. kötet

 

„Some people were rotten from birth. Shen Jiu thought of himself in exactly this way—someone vile and poisonous from the start. Because, at that instant, he came to a crystal-clear realization:
That he'd rather have met a Yue Qi who'd died in some unknown corner, his remains unsightly and forgotten, than a Yue Qingyuan who was elegant and powerful, his prospects and future boundless.”  4. kötet

Ha szereted, és támogatnád a munkámat, akkor már meg tudsz hívni egy virtuális kávéra, amit hálásan fogadok ♥