Ítélj a borító alapján

2024 januárban Lee Geum-yi szerző jelölve lett a Hans Christian Andersen-díjra, valamint Hwang Sok-yong író a International Booker-díjra májusban. A közvélemény érdeklődése a koreai irodalom iránt ezen szerzők eredményei nyomán megugrott. A koreai irodalomi közösségén belül azonban továbbra is találkozhatunk problémákkal, amelyek potenciálisan hátráltatják a globalizációs folyamatot. A Sungkyun Times (SKT) feltárta ezeket az akadályokat és megoldást keresett rájuk.

Egy új címke: K-Irodalom (K-Literature)

A K-irodalom, más néven a koreai irodalom mint címke a közelmúltban született meg a külföldi olvasók egyre növekvő pozitív figyelmének köszönhetően. A koreai irodalom globalizációja a fordítások fejlődésével kezdődött. Az első Koreából exportált könyv a Le Printemps Parfumé volt, egy koreai népmese, a Chunhyangjeon francia változata, amelyet Hong Jong-u fordított 1892-ben. A Koreai Kulturális és Művészeti Alapítvány 1973-as megalakulása óta a kormány irányítja a koreai irodalom fordítását. 2001-ben aztán a Kulturális, Sport- és Turisztikai Minisztérium (MCST) megalapította a Koreai Irodalom Fordító Intézetet (LTI), amely a koreai irodalom világméretű terjesztéséért és marketingjéért felelős, és amely további kutatásokat eredményezett az ázsiai országok irodalmát célozva. Később néhány koreai irodalmi alkotás pozitív értékelést kapott a nyugattól, ami számos rangos díj elnyerésén keresztül történt. 2016-ban Han Kang író megkapta az International Booker-díjat A vegetáriánus című művéért, amely a koreai irodalom történetének monumentális eseménye volt. Ázsiai szerzőtől ez volt az első győzelem, a könyv pedig több mint 160.000 példányban kelt el 13 nyelven. A 2020-as években a koreai irodalom még népszerűbb lett a különböző médiafelületeknek hála. Számos koreai film és dráma Over-the-Top (OTT) platformokra/platformok által lett gyártva (Netflix, Hulu, Prime, Disney, stb), ezzel sikeresen bővítve a koreai irodalom közönségét. Az LTI szerint 2018 és 2022 között 60 különböző irodalmi művet adtak el a külföldnek.

A K-irodalom antagonistái

A koreai irodalom növekvő népszerűsége ellenére a rossz infrastruktúra akadályozza sikeres exportját. Elsősorban a fordítás fontosságát, amely a globalizáció első lépése, figyelmen kívül hagyják. 2023 júliusában a kormány megvizsgálta az LTI-t, és feltárt számos meglévő problémát, például a méltányosság hiányát és a rossz üzletvezetést. A tengerentúli kiadók Fordítási és Publikációs Pályázatának esetében például az elbírálásra váró könyveket az utolsó pillanatban, a lektorálás napján adták át, ami akadályozta a lektorálási folyamat pártatlanságát. A hazai kiadók Publikációs Pályázatának során 2021-ben 14 kötetből csak 1 jelent meg. Ezen kívül a koreai irodalom exportjával foglalkozó két szervezet, az MCST és a Korean Publishers Association (KPA) konfliktusa is komoly probléma. A hosszan tartó nézeteltérés 2003-ban kezdődött a könyvek árkötöttségének politikájával kapcsolatban, majd a 2023-as Szöuli Nemzetközi Könyvvásáron fokozódott, ahol publikációkat és szerzői jogokat ismertettek és cseréltek. Miután az MCST 2023-ban beperelte a KPA két tagját a hibás számviteli rendszerük miatt, a kormány bejelentette, hogy a 2024-es Szöuli Nemzetközi Könyvvásárra szánt 670 milliós összeget visszavonja; ebből az összegből gazdálkodott volna a KPA. Emellett az is aggodalomra ad okot, hogy a kulturális és diplomáciai tevékenységekre szánt 550 milliós költségvetést is megvonták, amit Korea a tengerentúli könyvkiállításokra szánt volna; így azonban a jövőbeni rendezvények során fennakadások merülhetnek fel. A konfliktus elhúzódása a 2023 áprilisában Olaszországban megrendezett 61. Bolognai Gyermekkönyvvásár Koreai Pavilonjában is megmutatkozott, mivel a két szervezet külön standot üzemeltetett. A fordítási támogatás hiánya és a szervezetek közötti konfliktusok jelzik az exportkörnyezet jelenlegi hibáit, amelyek hátráltatják a koreai irodalom nemzetközi sikerét.

Nincs egyediség

A K-irodalom exportját befolyásoló közvetlen hibák mellett van néhány alapvető buktató is a koreai irodalom közösségében. Először is, az új szerzők jelenleg csak úgy tudnak debütálni, ha megnyerik az évenkénti tavaszi irodalmi vetélkedőt vagy a folyóirat-társaságok által rendezett irodalmi díjak egyikét. A hivatalos bemutatkozáshoz vezető keskeny út hozzájárul a képzett szerzők kiműveléséhez; az irodalom területén belül azonban közvetve hatalmi játszmát alkot. Például, a művek szerzőinek az olyan díjak, mint a Yi Sang Irodalmi Díj megnyerésének esetében három évre át kell adniuk a szerzői jogokat a kiadónak, ami egyszerűen csak kihasználhatja az újonc írókat. De azzal a problémával is szembesülniük kell, hogy implicite nyomást gyakorolnak rájuk, hogy kövessék a már meglévő trendeket, mivel így könnyebbnek tűnik a debütálás. Következésképpen felszámolják az egyedi stílusokat és témákat, csökkentve az irodalom területének általános sokszínűségét. Ez egy ironikus tendencia, ahogy ezt a koreai irodalom egyik külföldi olvasója elmondta az SKT-nak:

„Különböző műfajokat és stílust vártak el a nevezőktől.”

Ráadásul a koreai kiadói ágazat jelenleg elég instabil az MCST-nek szánt költségvetés 2024-es hirtelen lefaragása miatt. Márciusban csökkentették a támogatásokat, amivel a kiváló tartalmak publikálását akarták élénkíteni; erre eredetileg 1.3 milliárdot szántak. Az ilyen költségvetési megszorítások elkerülhetetlenül destabilizálják a koreai irodalom alapjait, ami tovább akadályozza a sikeres globalizációt.

Boldogan, amíg meg nem...

A fordítási folyamat javítása kell, hogy legyen a legfontosabb prioritás a jelenlegi infrastruktúra megerősítése érdekében. Először is szisztematikus változást kell végrehajtani a Koreai Irodalmi Fordítás Intézményén (KLT). Mivel az eredeti probléma a 2023-as minisztériumi ellenőrzés során került felszínre, szilárd és rendszeres ellenőrzésre van szükség a támogatások igazságos elbírálásához. Ez a monitoring rendszer javítani fogja a nemzetközi és hazai kiadói támogatási programokat, jelentősebb támogatást nyújtva a fordítóiparnak. Továbbá növelni kell azoknak a szakembereknek a számát, akik helyesen tudják közvetíteni az eredeti koreai szöveg szerzőinek szándékait. A fordítónak meg kell tartania a szerző által használt irodalmi technikákat, például a kötőszók kihagyását a rövid mondatok között, vagy az aktív és passzív igeidő keverését egy mondatsorozatban. Ezenkívül a KPA és az MCST közötti konfliktus megoldásához elengedhetetlen a KPA számviteli módszereinek újraértékelése. Mindkét fél érdekeit összhangba kell hozni a bevételek elszámolásának szabványosított módszerével és átláthatósággal. Emellett folyamatos nyomon követésre van szükség ahhoz, hogy a kormány ne éljen vissza a költségvetési megszorításokkal kapcsolatos hatáskörével. A politikai pártoknak és érdekképviseleteknek a napirendek meghatározásával és fórumok szervezésével rendszeresen ellenőrizniük kell a költségvetés változásait és a kapcsolódó problémákat. Hasonlóképpen döntő fontosságúak a koreai irodalom exportkörnyezetének javítására irányuló erőfeszítések.

A hazai pálya revitalizálása

A jelenlegi debütáló rendszerrel kapcsolatban belső innovációra van szükség a koreai irodalom aktív exportjának előmozdítása érdekében. Erre a célra a koreai irodalom számára a meglévő versenyeken túl további csatornák létrehozása is létfontosságú. Lehetőség van például a független irodalmi folyóiratok fellendítésére, ahol a kisebb írók szabadon megoszthatják írásaikat. Egy diák, aki rendszeresen olvassa a Moonhak3 című verses magazint, így nyilatkozott az SKT-nak:

„E magazinok egyik érdeme, hogy kisebb írók ismeretlen, mégis rendkívüli műveit találhatjuk meg.” 

Egy másik lehetőség az online írási és publikációs platformok használata új, egyedi és kreatív perspektívák felfedezésére. Ezenkívül a teljes kiadói ágazat helyreállításához elegendő pénzügyi támogatás újjáélesztése szükséges. A hazai piac stabil bázisa további globalizációt ösztönözhet. Mivel azonban a költségvetést már megnyirbálták, az exportot a médiatartalomra való összpontosítással lehetne ösztönözni. A kormány megduplázta a mindenféle K-tartalom szektor beruházását 340 milliárdra. A koreai irodalmi művek narratívái webfilmekké, játékokká és filmekké alakíthatók szellemi tartalomként (IP). Így a jelenlegi koreai irodalmi társadalom sokszínűségének biztosításával a koreai irodalom sikeres globalizációt érhet el.

Koreában számos különböző eseményt terveznek, ahol a külföldi kiadók, ügynökségek és olvasók szabadon cserélhetnek koreai irodalmi műveket, ideértve a 2024. évi Szöuli Nemzetközi Könyvvásárt júniusban és a K-kultúra Fesztivált júliusban. Hosszú távon a koreai irodalom aktuális problémáinak megoldása jelentheti a valódi globalizáció kiindulópontját.

Forrás: ITT

(Ha szívesen támogatnád a munkám, akkor ezt az alábbi gombra kattintva megteheted.)

Cho Doo-soon, a gyerekmolesztáló, akitől az egész ország rettegett

FIGYELEM! FELKAVARÓ TARTALOM!

2008 december 11-én, Ansan városában, a nyolcéves Kim Na-young iskolába menet eltűnt. Az akkor 56 éves Cho Doo-soon elrabolta a kislányt, és egy templom mosdójában fojtogatta, megverte, majd brutálisan megerőszakolta az akkor nyolc éves kislányt. 

Cho többször pofon vágta, megharapta az arcát, fojtogatta és a víz alá nyomta a fejét, amíg el nem ájult, majd megerőszakolta. Aztán a földön hagyta a kislányt, és elhagyta a helyszínt. Na-youngot a szomszédai találták meg, és kórházba szállították. A belső szervei megsérültek, de túlélte az esetet. Cho bizonyítékot hagyott a helyszínen, és még a lány vére is rajta volt, amikor letartóztatták. Maradandó, traumás sérüléseket okozott a hasban, az alhasban és a medencéjében, amelyek legalább 8 hónapos kezelést igényeltek az áldozaton. 

Cho Doo-soont 12 év börtönre ítélték, így 2020-ban szabadult.

1970-től kezdve a férfi több mint 17 bűncselekményt követett el, amibe a lopáson túl a szexuális bűncselekmény és gyilkosság is beletartozik. Első bűncselekményét 1970-ben követte el, amikor ellopott egy kerékpárt. Fiatal kora és a bűncselekmény csekélysége miatt azonban szemethunytak a bűntett felett. 1972-ben azonban már 1 év 6 hónap börtönbüntetésre ítélték egy ifjúsági fogdában, mert pénzt zsarolt ki egy utcai árusból. 1977-ben 8 hónapot kapott egy újabb lopás miatt. 1983-ban, 31 évesen megerőszakolt egy 19 éves nőt, amiért három év börtönbüntetést kapott. A nőnek 30 napos kezelésre volt szüksége a felépüléshez. Szabadulása után többször is pénzbírsággal sújtották különféle erőszakos bűncselekmények miatt, köztük egy bár háziasszonyának bántalmazása miatt. 1995-ben pedig halálra vert egy idős férfit, amiért két év börtönre ítélték és pszichiátriai kezelésre kötelezték. (Azért verte halálra az idős embert, mert az dicsérte az akkori vitatott elnököt, Chun Doo-hwant.)

Cho egyetlen családja a felesége, akinek csak dicsérni tudja a férjét. Cho felesége azt mondta:

"Rizst és köreteket főzött, elvégezte a házimunkát... A férjem ezt csinálja már 20 éve... Sosem voltak dühkitörései és mindig udvarias ember volt."

Az érdekesség kedvéért: Cho a 18 bűncselekményből 11-et a házassága ideje alatt követett el.

A bíróság eredetileg életfogytiglani börtönbüntetést szabott ki Cho-ra a Kim Na-young ellen elkövetett bűncselekményért. Azonban az ítéletet később 12 évre csökkentették, mivel a bíróság figyelembe vette, hogy Cho ittas állapotban követte el a bűncselekményt, és ez befolyásolta az ítélőképességét. (A legtöbb ittasan elkövetett bűncselekményéről azt mondta: "Nem emlékszem rá.") Ez a döntés óriási felháborodást váltott ki a dél-koreai közvéleményben, sokan túl enyhének tartották a büntetést egy ilyen súlyos bűncselekményért.

2017 és 2020 között több mint 5500 nyilvános petíciót nyújtottak be Cho-val kapcsolatban a Cheong Wa Dae honlapján. A legtöbben sürgették a kormányt, hogy örökre börtönözzék be, vagy fedjék fel a személyes adatait. A 2017 decemberében közzétett petíció, amely azt kérte, hogy Cho soha nem térhessen vissza a társadalomba, több mint 610.000 aláírást gyűjtött össze. Az arcát először 2019 áprilisában fedte fel egy helyi sajtó. Ezt addig nem hozták nyilvánosságra a szexuális bűnözők személyes adatait közlő kormányzati honlapon. Ezt az oldalt egyébként 2010-ben hozták létre, két évvel a bűncselekmény elkövetése után.

Ansan lakosai (ez az a város, ahová Cho visszatér a szabadulása után), több ezer telefonhívást intéztek a városi hivatalhoz. Arra kérték a polgármestert, hogy tiltsa meg a visszatérését, vagy fedje fel lakcímét a környéken élők biztonságának érdekében.

Az áldozat apja levelet küldött Kim Byung-wook törvényhozónak, amelyben felszólította a politikusokat, hogy tegyenek azonnali lépéseket a gyermekerőszakoló börtönben tartására.

"A kormány 11 évvel ezelőtt ígéretet tett arra, hogy Cho véglegesen elszigetelődik a társadalomtól. Remélem, be fogja tartani ezt az ígéretét" – olvasható a levélben.

Nem tartotta.

Cho Doo-soon 2020. december 12-én szabadult a börtönből, miután több mint 300-szor írt a bírónak:

„Nem az beteg szürnyeteg vagyok, aki megerőszakol egy 8 éves kislányt.”

A lakosság tiltakozott amiatt, hogy Cho visszatért Ansanba, ahol a bűncselekményt elkövette, és ahol az áldozat családja is él. A hatóságok fokozott biztonsági intézkedéseket vezettek be, többek között elektronikus nyomkövetőt helyeztek rá, és állandó megfigyelés alatt tartották. Ennek ellenére 2024 márciusában három hónapos börtönbüntetést kapott, mert megszegte a kijárási tilalmat. 

Miért nehéz őt örökre rács mögött tartani?

Mivel az alkotmánytörvény tiltja a kettős büntetést, Cho ellen ezért nem lehet kétszer vádat emelni ugyanazért a bűncselekményért. Az igazságszolgáltatás nem változtathatja meg az ítéletet, és további börtönbüntetést sem szabhat ki. Így tehát a probléma az, hogy a végső ítéletnél kiszabott 12 évet már nem módosíthatják. Bár az ügyészek életfogytiglani börtönbüntetést kértek, a bíróság figyelembe vette, hogy Cho alkohol befolyása alatt állt, amikor elkövette a bűncselekményt.

Tett-e a kormány valamit a büntetésének meghosszabbításáért?

Az Igazságügyi Minisztérium 2010-ben előterjesztett egy törvényjavaslatot, törvényjavaslatot terjesztett elő a biztonsági felügyeletről szóló törvény megalkotásáról, amely kiegészítő intézkedésként szolgál a veszélyes bűnözők túlzottan enyhe büntetésére vonatkozóan. A törvényjavaslat értelmében a hatóságok szabadulásuk után külön intézetben tarthatnak bizonyos volt elítélteket, például gyilkosokat és szexuális bűnözőket.

2014-ben a minisztérium megkísérelte törvénybe iktatni a törvényjavaslatot.

A törvényjavaslat azonban heves visszhangra talált a Koreai Nemzeti Emberi Jogi Bizottságban (NHRCK). Szerintük az emberi jogok megsértésének minősül egy olyan ember őrizetbe vétele, aki már letöltötte a börtönbüntetését.

A törvényjavaslatot sokan mások is negatívan értékelték, például akiknek eszébe jutott a samchungi átnevelő tábor. Az 1980-ban megnyílt táborban civilek tízezreit tartóztatták le elfogatóparancs nélkül, és szállították az intézménybe, ahol erőszakos bánásmódban részesültek.

Akkor tehát Cho szabad ember lesz?

Nos, szabadon mozoghat, de szigorú próbaidő alatt, beleértve a GPS-képes elektronikus bokaláncot, amelyet hét évig kell viselni. Címét és személyes adatait öt évig nyilvánosságra hozzák egy kormányzati weboldalon.

Cho mellett egy felügyelő is figyeli majd a hét minden napján, 24 órában. A tiszt nem marad vele, de figyelemmel kísérheti a hollétét, és véletlenszerű látogatásokat is tehet az otthonában.

Az eset mély nyomot hagyott a dél-koreai társadalomban. Számos vita indult a büntetőjogi rendszer reformjáról és a szexuális bűncselekmények büntetésének szigorításáról. Az ügy inspirációt nyújtott a 2013-as "Hope" című filmhez is, amely az áldozat történetét dolgozza fel.

Cho Doo-soon esete rávilágított a dél-koreai igazságszolgáltatási rendszer hiányosságaira, és felhívta a figyelmet a szexuális bűncselekmények áldozatainak védelmének fontosságára.

Forrás: ITT és ITT

(Ha támogatnád az oldal sokszínűségének fenntartását, már egy kávé árával hozzájárulhatsz a változatos tartalmakhoz.)

Haneyl Choi, szobrász

Haneyl Choi dél-koreai kortárs szobrász, aki az utóbbi években vált ismertté a koreai és nemzetközi művészeti szcénában. Munkái a queer identitás, a testkép és a társadalmi normák kérdéseit vizsgálják, gyakran provokatív és konceptuális megközelítéssel. Művészete a queer identitás és a kortárs szobrászat határainak feszegetésére összpontosít.

Művészi pályája és témái

Choi szobrai gyakran emberi testrészeket – például kezeket, arcokat – ábrázolnak, és az emberi test sokféleségére, valamint a normatív testkép kritikájára fókuszálnak. A 2022-es „Manner” című kiállításán például olyan szobrokat mutatott be, amelyek a testi eltérések és a társadalmi előítéletek közötti kapcsolatot vizsgálták. A „Tae (태)” című műve a vizuális megjelenés és az identitás közötti finom határokat boncolgatta.

Korábbi kiállításai, mint a „Bulky” (Arario Múzeum, 2021) és a „Siamese” (P21, 2020), a queer testkép és a szexualitás témáit dolgozták fel. A „Siamese” kiállításon például a híres koreai szobrász, Kim Chong Yung munkáit értelmezte újra queer szemszögből, ezzel kihívást intézve a hagyományos művészeti kánonhoz.

Társadalmi szerepvállalás

Choi nyíltan meleg művészként tevékenykedik egy olyan országban, ahol az LMBTQ+ közösség még mindig jelentős társadalmi kihívásokkal néz szembe. Művészetét nemcsak esztétikai, hanem társadalmi és politikai állásfoglalásként is értelmezi, különösen a dél-koreai queer közösség láthatóságának és elfogadásának előmozdítása érdekében. Szerinte a szobrászat lehetőséget ad arra, hogy újraértelmezzük a „queer” fogalmát, és túlmutassunk a hagyományos aktivizmus keretein.

Nemzetközi elismerés

Choi munkái nemcsak Dél-Koreában, hanem nemzetközi szinten is figyelmet kapnak. 2021-ben például az Art Basel Hong Kong művészeti vásáron mutatta be alkotásait, amelyek gyorsan gazdára találtak kínai, japán és indonéz gyűjtők körében. Ugyanebben az évben első intézményi egyéni kiállítását is megrendezte az Arario Múzeumban, amely a meleg testépítés kultúráját helyezte középpontba. Ezen kívül 2024-ben részt vett a Gwangju Biennálén is.

Tanulmányok és háttér

Haneyl Choi 1991-ben született Szöulban. A Szöuli Nemzeti Egyetemen szerzett BFA diplomát szobrászatból, majd a Koreai Nemzeti Művészeti Egyetemen folytatta MFA tanulmányait.

Művészetét ITT tekinthetitek meg.

Forrás: ITT és ITT

(Ha szívesen támogatnád a munkám, akkor ezt az alábbi gombra kattintva megteheted.)

Sasaengek: a jelenség háttere, hatása és a rajongók szerepe

A sasaeng (사생, szó szerint "magánélet") rajongók olyan extrém fanatikusok, akik megszállottan követik a kedvenc hírességeik, főként K-pop idolok életét, gyakran átlépve a magánélet határait. Ez a jelenség több tényezőből ered, amelyek a dél-koreai társadalom, a K-pop ipar és az egyéni pszichológiai motivációk összetett keverékéből fakadnak.

Mitől válik valakiből sasaeng?

1. A K-pop ipar által teremtett idealizált kép

Fan-idol kapcsolat: A K-pop ipar már a kezdetektől fogva erőteljesen épít a rajongók és idolok közötti érzelmi kötődésre. Az idolokat úgy ábrázolják, mintha tökéletes emberek lennének, akik mindig elérhetők és közel állnak a rajongóikhoz. A "közelség" illúziója – például az élő közvetítések, közösségi médiás interakciók vagy személyre szabott üzenetek – miatt a rajongók azt érzik, hogy valódi, személyes kapcsolatuk van az idollal.

Versengő rajongói kultúra: A rajongói kultúra Dél-Koreában rendkívül intenzív. Egyes szakértők szerint a sasaengek a túlzott és versengő rajongói kultúra eredményei, mivel a rajongók extrém módon akarják kimutatni hűségüket és szeretetüket az idolok iránt. Egyes rajongók azért is versenyeznek, hogy ők legyenek a "legnagyobb fanok", ami miatt bizonyos emberek extrém cselekedetekre is képesek.

2. A társadalmi nyomás és szociális dinamika

Közösségi hovatartozás: A K-pop rajongótáborok (fandomok) sokszor szoros közösségeket alkotnak. Egyes rajongók azért válnak sasaengekké, mert ezzel próbálnak kiemelkedni a csoportból vagy elismerést szerezni.

Fiatalok frusztrációi: Sok sasaeng fiatal, akik magányt, csalódottságot vagy frusztrációt élnek meg a saját életükben. Az idolok iránti megszállottság gyakran a valóság elől való menekülést jelentheti számukra.

3. A hírességek "megközelíthetősége"

Geográfiai közelség: Dél-Koreában a hírességek életének bizonyos aspektusai könnyen nyomon követhetők (pl. menedzsmentirodák, tévéállomások vagy forgatási helyszínek). Ez lehetővé teszi a sasaeng rajongóknak, hogy fizikailag is kövessék kedvenceiket.

Információáramlás: Az interneten és a közösségi médián keresztül elérhető információk miatt a rajongók könnyebben hozzáférhetnek az idolok privát adataihoz. Sokszor illegálisan szerzik meg ezeket (pl. telefonszámok, lakcímek).

4. Pszichológiai tényezők

Megszállottság: A sasaeng rajongók viselkedése sok esetben megszállottságból fakad. Ez pszichológiai problémák, például önértékelési gondok, szorongás vagy borderline személyiségzavar jele is lehet. Akinek érzelmi problémáik vannak, azok ezt az űrt a bálvány életének követésével töltik be

Illuzórikus közelség: Egyes sasaeng rajongók úgy érezhetik, hogy az idol "tartozik" nekik a támogatásukért, és ezért jogosnak gondolják, hogy belépjenek az idol magánszférájába.

Elismerés iránti vágy: Sok sasaeng arra törekszik, hogy személyes elismerést kapjon idoljától, és úgy véli, hogy extrém cselekedetek révén emlékezetessé válhat számára.

Korlátozott szabadidős lehetőségek: Egyes szakértők szerint a dél-koreai fiatalok számára kevés a kulturális tevékenységre nyíló lehetőség, ami hozzájárulhat ahhoz, hogy a K-pop iránti rajongás váljon fő hobbijukká, és ezáltal megszállottá váljanak.

5. Gazdasági motiváció

Információk értékesítése: Egyes sasaeng rajongók pénzt keresnek azzal, hogy privát információkat vagy képeket árusítanak más rajongóknak vagy médiumoknak.

Exkluzivitás: Az idolok életéről szóló ritka információkat vagy relikviákat birtokolni sok esetben státuszszimbólum a rajongói körökben.

6. Társadalmi problémák kezelése

Nem megfelelő szabályozás: Bár Dél-Koreában léteznek törvények a hírességek magánéletének védelmére, ezek végrehajtása sok esetben nehézkes, és nem mindig rettenti el a sasaengeket.

A stigma hiánya: Bizonyos rajongói körökben a sasaeng viselkedést nem ítélik el egyértelműen, ami tovább bátoríthatja az ilyen cselekedeteket.

Miért marad fenn ez a jelenség?

A sasaeng-jelenség fennmaradása részben az ipar szerkezetéből és a társadalmi dinamikákból adódik. A K-pop világa továbbra is táplálja a rajongók és az idolok közötti érzelmi kapcsolatot, miközben nem mindig nyújt elegendő védelmet az idolok számára. A rajongói csoportok versengése és a gazdasági haszonszerzés pedig tovább táplálja ezt a viselkedést.

A sasaengek hatása

Amiket a sasaengek extrém cselekedetei okoznak, jelentős hatással vannak az idolokra. A sasaengek által megtámadott idolok reakciója a támadás mértékétől függ. Azok az idolok, akiket megtámadtak félhetnek, dühösek, szoronganak, depressziósak vagy traumatizáltak, mert nem érzik magukat biztonságban, és nincs magánéletük. Emellett alvászavarokat, koncentrációvesztést vagy stressz miatti teljesítménycsökkenést is tapasztalnak. Nem élhetik zavartalanul mindennapjaikat, például nem vásárolhatnak, vagy tölthetnek időt barátokkal és családdal anélkül, hogy a sasaengek figyelnék őket. Emiatt korlátozva érzik magukat, és folyamatosan nyomás alatt állnak. Egyes idolok hírnevét károsíthatják a sasaengek által terjesztett hamis pletykák, rágalmazás vagy becsületsértés.

A sasaengek komoly problémát jelentenek a szórakoztatóiparban. Sok erőfeszítést tettek viselkedésük kezelésére és a bálványok magánéletének védelmére. Az ügynökségek általában fokozott biztonsági intézkedéseket érvényesítenek az idolok védelmében. Egyes ügynökségek még jogi lépéseket is indítanak az illegális vagy zavaró magatartást tanúsító sasaeng rajongók ellen. A Big Hit Entertainment (már Hybe) jogi lépéseket is tett azon sasaengek ellen, akik megsértették a művészeik magánéletét és jogait. Bizonyítékokat gyűjtöttek a jogsértésekről, és átadták az ügyeket a hatóságoknak.

Forrás: ITT és ITT

(Ha szívesen támogatnád a munkám egy kávé árával, akkor ezt az alábbi gombra kattintva megteheted.)

한 (han)

Korea sok nehézséggel megküzdött már; a Japán megszállással, az amerikai imperializmussal, háborúkkal, családtagok elvesztésével az ország kettészakadása miatt, rabszolgasággal. Koreát (legalábbis Dél-Koreát) egészen a közelmúltig sikerült szinte mentesíteni a külső erők irányításától, de ezeknek a borzalmaknak az emlékei még ma is élnek az emberekben, mivel ez a sok szörnyűség mindössze néhány évtizeddel ezelőtt történt.

A koreai emberek a "한" (han) szóval írják le nehézségeiket. A „한” jelentése lefordíthatatlan. A szónak nincs valódi meghatározása, csak olyan definíciók, amelyek leírják a jelentését. A 한 koreai definíciója egyedülálló a koreai nép számára. Mély, feloldatlan szomorúságot, elnyomottságot és a reménykedést egyszerre fejezi ki. A szó a kínai 恨 (Han) karakterből származik, ami haragot, gyűlöletet vagy megbánást jelent. Suh Nam-Dong, egy minjung teológus úgy írja le 한-t, mint

„az elszenvedett igazságtalanságok elleni feloldatlan harag, a tehetetlenség érzése az elemi véletlenekkel szemben, az akut fájdalom a belekben, ami az egész testet vonaglásra és vergődésre készteti, és makacs késztetés, hogy bosszút álljon és helyrehozza a rosszat”

Mások úgy határozzák meg 한-t, mint a bánat és a neheztelés keverékét, de a szomorúságban és a haragban a remény árnyalatai vannak.

A 한 koreai meghatározása a Koreai-félsziget japán megszállásáig nem létezett. Ez a szó a koreai nép közös szenvedésének leírására vált népszerűvé az elnyomás és a megszállás alatt. A lányeg, hogy a 한nem olyasvalami, amit meghatározhatsz, hanem valami, amit érzel. Egy Heather Willoughby által írt tudományos folyóirat idéz Lee Oh-young koreai írótól, a Sírásról című könyv szerzőjétől, amely a koreaiak és a sírás kapcsolatáról beszél.

„A koreaiak sírnak, ha bánatuk van, sírnak, ha éhesek, és sírnak, ha sérelem érte őket. Ha pedig jókedvük van, akkor boldogságukban sírnak... Nem beszélhetünk Koreáról úgy, hogy ne említsük meg a sírást vagy a könnyeket. És nem csak sírunk, de minden hangot sírásnak is hallunk. Minden a „sírni” szóval kezdődött. Bármilyen hangot hallunk, azt automatikusan "sírásnak" nevezzük. Az angol „birds sing” (magyarul: csivitelnek a madarak) szót mi „sírnak a madarak”-ra fordítjuk. Bár a „sing”éneklést jelent, mi sírásként értelmezzük, mert ugyanannak a madárnak a hangja, a nyugatiak számára vidám dal, számunkra azonban szomorú sírás."

한 a szenvedés, bánat, neheztelés és harag, amelyen a koreai nép osztozik. Miután megtalálták a módját, hogyan kezeljék országuk egészének szenvedését, rájöttek arra is, hogyan kezeljék együtt az érzelmeket.

És ha már idáig eljutottatok, itt van néhány hasonló fogalom.

인연 (Inyeon) – Sorsszerű kapcsolat vagy végzet
Az "인연" (inyeon) kifejezés a koreai kultúrában a sorsszerű kapcsolatokat vagy a végzetet jelöli, különösen az emberek közötti kapcsolatokban. A kifejezés buddhista gyökerekkel rendelkezik, és a reinkarnációval is összefügg.

정 (Jeong) – Mély érzelmi kötelék:
A "정" (jeong) egy nehezen lefordítható koreai fogalom, amely mély érzelmi köteléket, ragaszkodást vagy szeretetet jelent. Ez az érzelem különösen fontos a koreai közösségi kapcsolatokban, családban és barátságban.

A "열정페이" (yeoljung-pay) szó szerint szenvedélybért jelent. Ez a koreai munkaerőpiacon arra utal, amikor a munkáltatók alacsony vagy akár minimálbér alatti fizetést kínálnak fiatal munkavállalóknak, azt feltételezve, hogy azok szenvedélye és lelkesedése kompenzálja a nem megfelelő bérezést. 

Forrás: ITT

(Ha szívesen támogatnád a munkámat egy kávé árával, akkor ezt az alábbi gombra kattintva megteheted.)

Kim Sun-Il, a lefejezett misszionárius története

FIGYELEM! FELKAVARÓ TARTALOM!

2004-et írunk. Egy iraki fegyveres csoport, amely feltételezhetően kapcsolatban állt az al-Káidával* lefejezett egy dél-koreai túszt, miután a Szöuli kormány megtagadta katonáinak kivonását Irakból.

al-Káida: egy radikális iszlamista terrorszervezet, amelyet Oszáma bin Láden alapított és vezetett haláláig.

A rutin járőrözést végző amerikai katonák találták meg a 33 éves Kim Sun-Il holttestét Bagdad és Fallúdzsa között, a fővárostól 22 mérföldre nyugatra, dél körül. A katonai tisztviselők azt mondták, hogy Kim holttestén robbanóanyagot helyeztek el, de az nem robbant fel.

A túszdrámát két napig közvetítették a koreai televíziókban, többször is leadva a videót, amit a radikális iraki csoport közzétett. Kim Sun-Il ebben az életéért könyörgött. Egy élő közvetítés a zokogó családját is mutatta, valamint azt, ahogy könyörögnek a 33 éves férfi életéért.

Kim Sun-Il tolmácsként érkezett Irakba egy kereskedelmi vállalat megbízásából, amely az amerikai hadsereggel állt szerződésben. Egy radikális csoport rabolta el, akik "Egyesítés és Szent Háború"-ként hivatkoztak magukra. A csoport követelte, hogy Korea vonja ki 660 fős csapatát az országból, és mondjon le arról is, hogy további 3000 katonát küld Irakba. Korea megtagadta a követelést.

Kim Sun-Il mélyen vallásos keresztény volt, aki hitt a missziós munkában, és beszélt arabul is. Az volt az álma, hogy teológus lesz, és később keresztény hittérítőként fog dolgozni a Közel-Keleten. Amikor Irakba ment, feltett szándéka volt hogy terjessze a hitét.

Több forrás szerint Kimet a munkáltatója és dél-koreai diplomáciai kapcsolatok is figyelmeztették, hogy Irak rendkívül veszélyes hely, különösen a külföldiek számára. Akkoriban az Egyesült Államok vezette iraki háború tombolt, és a térségben aktívak voltak az al-Káida különféle frakciói és más szélsőséges csoportok is.

Kim viszont kitartott amellett, hogy ő képes lesz biztonságban maradni, részben a nyelvtudása és a vallásos hite miatt. 2004 június 23-án fejezték le.

A csoport, aki végzett Kim Sun-Illel később azt nyilatkozta a weboldalán, hogy a férfit vallásos hite miatt ölték meg. (Szerk.: Itt felmerül a kérdés, vajon életben hagyták volna Kim-et, ha Dél-Korea teljesíti Irak követeléseit?)

A magát Tawhid wa al-Jihadnak, azaz Egyesítés és Szent Háborúnak nevező csoport képeket tett közzé a 33 éves fordítóról a lefejezése előtt és után. Az egyik utóbbi képen állítólag Kim feje a földön feküdt.

A csoport a weboldalukon tett közzé egy üzenetet, amiben azt mondták, egy hitetlent öltek meg, aki propagálni próbálta a kereszténységet Irakban, majd hozzátették: 

"Kim teológiát tanult, és arra készül, hogy misszionárius legyen az iszlám világban."

A csoport Kim Sun-Il cégét is megvádolta, hogy kapcsolatban áll a kereszténységgel, mivel a társaság a nyereségének 10%-át misszionáriusi munkákra ajánlotta fel.

Az utolsó videón, amit a csoport közzétett a 33 éves férfi meggyilkolása után, öt csuklyás férfi állt Kim mögött, az egyik felolvasott egy nyilatkozatot, majd a jobb kezével intett. Egy másik fogvatartó ekkor lefejezte Kimet. Azt üzenték Koreának:

"Ezt a te kezed követte el. A hadsereged nem az irakiak kedvéért jött ide, hanem az átkozott Amerika miatt."

Kim Sun-Il halálának hatásai

Tüntetések: A tragédia nagy tömegtüntetéseket váltott ki, ahol több ezren követelték a kormánytól, hogy vonja vissza az iraki csapatok telepítését. A közvélemény megoszlott: egyesek a koreai-amerikai szövetség megtartását támogatták, mások a háború ellenesek voltak.

Kormányzati válság és kritikák: Roh Moo-hyun akkori dél-koreai elnököt és kormányát erős kritikák érték a helyzet kezelése miatt. Sokak szerint a kormány túl lassan és tehetetlenül reagált. Ráadásul Kim halála ellenére a dél-koreai kormány nem vonta vissza a csapatait, sőt, végül 3000 katonát küldött Irakba — ezzel Dél-Korea lett a harmadik legnagyobb nem amerikai kontingens a térségben. A kormány azzal indokolta a döntést, hogy segíteni akarnak az újjáépítésben, nem harci célokra miatt mennek.

Hős vagy áldozat?: Kim Sun-il személyisége és vallásossága miatt sok keresztény közösség mártírként tekintett rá. Mások viszont úgy gondolták, hogy ő inkább egy ártatlan civil volt, aki rossz helyen, rossz időben került egy nagyobb politikai játszma közepébe.

A koreai misszionáriusok helyzete: Az eset rávilágított a dél-koreai misszionáriusok aktív tevékenységére a Közel-Keleten. Később, 2007-ben egy másik drámai emberrablás is történt Afganisztánban, ahol 23 dél-koreai keresztény misszionáriust ejtettek foglyul. Ez tovább erősítette a vitát a vallási térítések veszélyeiről és etikájáról. 

Forrás: ITT, ITT, ITT és ITT

(Ha szereted a tartalmaimat, és szívesen támogatnál egy kávé árával, akkor ezt az alábbi gombra kattintva teheted meg.)

A Sárkányfej-szikla legendája

 Jeju: Egy gyönyörű sziget és egy világörökség, amely misztikus legendáknak ad otthont

A Sárkányfej-szikla naplementekor

Élt egyszer egy magas és erős öregasszony, Seolmundae. Az öregasszony úgy döntött, hogy emel egy szigetet a kék tenger közepén. A szoknyájában hordott földet kezdte el beleönteni a tengerbe. A halom egyre nőtt, a legmagasabb csúcsból végül a Hallasan-hegy, míg a többi alacsonyabból a Jeju-do egész területét alkotó Oreum dombok lettek. Amikor az idős hölgy végzett a sziget létrehozásával, úgy gondolta, hogy a Hallasan-hegy egy kicsit túl magas lett. Ezért úgy döntött, hogy levágja a hegy csúcsát, amit aztán a tenger felé hajított. Ebből a darabkából lett a Sanbangsan-hegy Jeju-do délnyugati partja közelében. Ez persze mind a legenda része.

Jeju-do, amelyet születése óta rejtélyek öveznek, gyönyörű tájaknak és egyedülálló kultúrának ad otthont. A szigetet persze valójában több mint 100 vulkáni esemény hozta létre, és nemcsak Korea legszebb vulkáni tájai találhatóak itt, hanem változatos növény- és állatvilág is. A sziget mítoszok és legendák, szertartások és rituálék, helyi dialektusok és szokások helyszíne. Jeju-do egész szigete olyan, mint egy vulkáni múzeum. Nem meglepő, hogy megszerezte az UNESCO természettudományi jelöléseinek „hármas koronáját”: Világörökség, Bioszféra rezervátumok és geopark is egyben. A Jeju-do Haenyeo kultúráját és a Jeju Chilmeoridang Yeongdeunggutot szintén immateriális örökségként ismerték el.

Tudtad?

A Sárkányfej-szikla Jeju különleges önkormányzati tartományának 57. számú emlékműve.

Ezen a szigeten, a Sanbangsan-hegy előtti tengerparton található a több millió éves Sárkányfej-szikla. A Yongmeori-part egy sziklaalakzatról kapta a nevét, amely egy tengerbe igyekvő sárkány fejére emlékeztet. Az erőteljes hullámok által metszett és faragott szirtnek furcsa alakja és ívei vannak, amelyek olyan kecsesen kanyarognak a partvonalon, mint a hullámok. A Yongmeori-part barlangjaiba és szikláiba vájt üledékképződés és erózió nyomai bizonyítják, mennyi ideig tartott a természetnek a strand létrehozása. A Yongmeori-part Jeju-do legrégebbi vulkáni képződménye.

Ehhez a Sárkányfej-sziklához (koreaiul Yongduam) fűződik egy legenda is.

Élt egyszer egy sárkány a vízalatti palotában, aki fel akart emelkedni a mennybe, ám ez nem volt egyszerű feladat. A sárkány rájött, hogy csak akkor lesz erre képes, ha belekapaszkodik a Hallasan-hegyi isten égitestjébe, és mikor az felemelkedik, felemelkedik vele ő is. Így hát ellopta az égitestet, és elbújt a Yongyeon-völgy alatt, várva az égitest felemelkedését. Ám a sárkányt elkapták, mielőtt erre esélye lett volna. Eltalálta a Hallasan-hegyi isten által kilőtt nyílvessző, és miközben vonaglott a haragtól, sziklává változott.

A Sárkányfej-szikla, ahogy a neve elárulja, egy ordító sárkányt formáz, amely úgy néz ki, mintha az óceánból törne elő (vagy abba igyekezne vissza). Ha erős a szél és a hullámok, akkor pedig úgy tetszik, mintha az ég felé repülne, ha pedig naplemente közben pillantasz rá, olyan, mintha a sárkány vonaglana. Ehhez a sziklát nyugat felől, úgy 100 méterről kell szemlélni. A szikla víz feletti teljes magassága 10 méter, a test víz alatti része pedig körülbelül 30 méter hosszú. Jejunak ez az egyik leghíresebb látványossága.

Forrás: ITT és ITT

(Ha szereted a munkámat, és szívesen támogatnál egy kávé árával, akkor ezt az alábbi gombra kattintva teheted meg.)

Áltemetés: meghalni egy jobb életért

Gondolkodtál már azon, milyen lenne részt venni a saját temetéseden? Néhány dél-koreai nem vár a halálig azért, hogy megtudja.

Az elmúlt években divattá vált, hogy az emberek végigszínlelik a saját temetésüket annak érdekében, hogy miután élve kilépnek az ajtón, jobban megbecsüljék az életüket. 

A szöuli Hyowon Healing Center egy temetkezési szolgáltató cég pénzügyi támogatásával ilyen programokat szervez. A szolgáltatás egy előadással és egy videóval kezdődik, majd a résztvevőket egy félhomályos, krizantémokkal díszített terembe vezetik, ahol gyakran könnyezve ülnek a koporsójuk mellett, míg megírják a végrendeletüket és a búcsúlevelüket. Ezután felveszik a fehér leplet, és befekszenek a koporsójukba.

Egy komor külsejű, fekete köntösbe öltözött férfi, „a másik világ követe”, rájuk csapja a fedeleket. A résztvevőket 10 percre teljes sötétségbe zárják – ez a 10 perc egy örökkévalóságnak is tűnhet.

"Egyetlen fénysugár sem jött be, én meg sírtam a sötét, fullasztó koporsóban!" – írta egy friss résztvevő egy blogbejegyzésében.

Jeong Yong-mun, a hyowoni program igazgatója elmondta, hogy 2012 óta 15.000 ember ment át színlelt temetésen a központban. A program ingyenes.

Néhány résztvevő halálos betegségben szenvedett, és segítséget kértek a végére való felkészüléshez; másoknak öngyilkos gondolatai voltak, amelyektől meg akartak szabadulni. Némely vállalkozások például motivációs program keretében küldik ki az alkalmazottaikat.

"Amikor tudatára ébredsz a halálnak, és megtapasztalod, új megvilágításban látod az életet" – mondta a 75 éves Cho Jae-hee.

A két és fél órás foglalkozás végén Jeong úr azt mondja a résztvevőknek: 

„Láttátok, milyen érzés a halál. De éltek, és harcolnotok kell!”

Beletelik néhány percbe, mire a résztvevők megnyugszanak és rendbe hozzák magukat, de hamarosan már újra csevegnek, nevetgélnek és szelfiket készítenek a koporsójukkal.

Jeong úr azt mondta, hogy szemmel tartja azt a néhány morbid lelket, akik úgy tűnik, hogy túlságosan „kényelmesen érzik magukat a koporsóban”. A legtöbb résztvevő azonban azt mondja, hogy furcsán felfrissültnek érzi magát utána, új perspektívát nyerve az életben fontos dolgokról, például a családról.

A Hyowon temetkezési vállalat azért indította az áltemetés szolgáltatást, hogy segítsen az embereknek megbecsülni az életüket, megbocsátást és megbékélést keresni a családjukkal és a barátaikkal – mondta Jeong Yong-mun, a központ vezetője. 

Jeong azt is mondta, hogy örül annak, mikor az emberek kibékülnek egy rokon temetésén, de szomorú, hogy ez ilyen sokáig tartott, és hogy ilyen körülmények kellettek hozzá.

"Nincs örökkévalónk – mondta. – Ezért is tartom annyira fontosnak ezt az élményt; hamarabb tudunk bocsánatot kérni és kibékülni, és boldogan éljük le hátralévő életünket."

Persze az emberek szkeptikusak. De Françoise Huguier, egy francia fotós, aki tanúja volt az egyik terápiás ülésnek ebben az évben, azt mondta, nincs meggyőzve. „Azok az emberek, akikkel találkoztam, azt mondták nekem, hogy emiatt a módszer miatt most jobban érzik magukat” – mondta Huguier a CNN-nek. "– Ők azt hiszik, ez a válasz mindenre, de én nem."

Forrás: ITT, ITT és ITT

(Ha szereted a munkámat, és szívesen támogatnál egy kávé árával, akkor ezt az alábbi gombra kattintva teheted meg. Hálásan köszönöm! ♥)

Kávékultúra Dél-Koreában: a hagyománytól a modernitásig

A dél-koreai kávékultúra jelentős fejlődésen ment keresztül. A 19. században jelent meg, mostanra pedig a mindennapi élet élénk és dinamikus részéve. Ez a cikk a koreai kávé történetét, a kávézók típusait és a kávéfogyasztás mai trendjeit mutatja be.

A kávé története Koreában

A történelem szerint a kávé Koreában nem Ádámig és Éváig nyúlik vissza, hanem Gojong királyig (1852–1919). 1896-ban Gojong király a több hónapos Japán agresszió és Min királynő (Myeongseong császárnő) meggyilkolása után elmenekült Gyeongbokgungból. Fiával az orosz diplomáciai minisztériumba menekültek, és körülbelül egy évig az orosz nagykövetségről kormányoztak. Gojong király itt kapott rá a kávéra Antoinette Sontag jóvoltából, aki az orosz nagykövet sógornője volt.

Amikor visszatért Deoksugungba, Gojong egy különleges épületet épített a kávézáshoz, Jeonggwang-heon néven, amely még mindig a Deoksugung helyén áll. Állítólag ez volt Korea első kávézója, csak a király és vendégei számára.

Noha a hírek szerint Gojong király volt az első koreai, aki megkóstolta a kávét, ez azért nem teljesen igaz. Amikor Korea még az elszigetelődési politikáját folytatta (ezért nevezték oly sokáig „Remete Királyságnak”), időnként külföldi hadihajók látogatták meg a tengerparti városokat, ahol a koreai tisztviselőket meghívták némi frissítőre. Bár az alkohol volt a választott ital, kávét is felszolgáltak.

A 19. század végén a kávét a nyugatiasodás és a modernitás szimbólumának tekintették, így különösen vonzó a felső osztály számára. 

Koreában elkülönítünk "dabangot" és kávéházat.

A kávét eredetileg „dabangban” szolgálták fel, ami teázót jelent (da = tea, bang = szoba). Ez erdetileg egy olyan hely volt, ahol teát, kávét és egyéb alkoholmentes italokat lehetett fogyasztani. A japán gyarmati időszakban (1910–1945), 1923 körül épült legelső dabangot Antoinette Sontag nyitotta meg a Sontag Hotelben, Gojong király támogatásával. 

A modern stílusú dabangok 1927-ben kezdtek megjelenni Myeongdongban, és ezek a létesítmények gyorsan népszerűvé váltak a politikusok, művészek és üzletemberek körében. A 20. század közepére a dabangok politikai és kulturális viták központjaiként szolgáltak, bár magas áraik miatt a kávé az elit luxusa volt.

However You Want Cafe

Ezekben a dabangokban tartottak előadásokat, versfelolvasásokat és könyvkiadások ünnepségeit. Az 1950-es évekig ezek a helyi dabangok a gazdagok gyülekezőhelyei voltak, akik élvezhették a feltörekvő koreai művészetet.

Ezek a szalonok – Korea későbbi kávézóinak korai prototípusai – forró kávét kínáltak, amelyet gyönyörű hölgyek szolgáltak fel. A koreai és nemzetközi üzletemberek körében egyaránt népszerű volt, az összejöveteleket kapcsolatépítésre használták. Abban az időben a kávé túl drága import volt az egyszerű emberek számára, egészen addig, amíg a második világháború végén az 1941-es csendes-óceáni háború következtében a cukor- és kávéimport leállt. A hagyományos stílusú dabang eltűnt, és kereskedelmi kávézókká alakult át.

Aztán 1950-ben aztán kitört a koreai háború, és az amerikai katonák instant kávét vittek az országba, ami széles körben elérhetővé és élvezhetővé vált (bár az 1953-as fegyverszünet után az országot túlságosan lefoglalta, hogy újjáépítse önmagát, és nem igazán törődött a kávézókkal).

Az 1960-as évektől az 1980-as évekig a koreai kávékultúra reneszánszát élte. A dabang már nem csak az elitnek és a művészeknek szólt; bárki számára elérhetővé vált. Népszerűek voltak, hiszen nagyon kevés hely volt, ahol az emberek szocializálódhattak.

A kávézók fejlődése

1. Hagyományos Dabangok:

Az 1960-as és 70-es években a dabangok a fiatalok randevú helyszíneiként váltak népszerűvé. A politikai elnyomás idején a "zenés dabangok", ahol DJ-k léptek fel, az egyetemisták társadalmi központja volt.

2. Kávézók megjelenése:

Az 1980-as években a hagyományos dabangok modernebb kávézókká kezdtek átalakulni, és egyre inkább a vidám hangulatra, a világosabb atmoszférára és a széles választékra fókuszáltak. Ez a változás egy új korszak kezdetét jelentette a kávékultúrában.

3. Modern kávéházi kultúra:

Az első Starbucks 1999-ben nyílt Szöulban, és ez volt a kávékultúra fordulópontja. Olyan új koncepciókat vezetett be, mint az önkiszolgálás és az elvitel. Azóta a koreai kávépiac számos nemzetközi és helyi kávézólánccal bővült, amelyek mindegyike egyedi jellemzőket és hangulatot kínál.

Cafe 1in1jan

Jelenlegi kávéfogyasztás

A legfrissebb adatok szerint Dél-Korea kávéfogyasztása folyamatosan növekszik. A 2023/2024-es időszakban az ország körülbelül 3,35 millió zsák kávét fogyasztott el, ahol egy zsák súlya 60 kilogramm. A legfrissebb adatok szerint több mint 100 000 kávézó működik az országban, ami csaknem kétszerese az élelmiszerboltok számának az országban. Ez a szám jelentős növekedést mutat az elmúlt évekhez képest. Egy 2019-es jelentés szerint akkoriban körülbelül 71.000 kávézó működött az országban, és évente átlagosan 14.000 új kávézó nyílt, miközben 9.000 zárt be.

Egy koreai felnőtt átlagosan 353 bögre kávét iszik meg évente, ami majdnem háromszor annyi, mint a 132-es globális átlag. 

Instant kávé

Az instant a legutóbbi adatok szerint uralja a koreai piacot. A dabangok idején a felszolgált kávé forró vízben kevert instant kávé volt, tejszínporral és cukorral. Minden vásárló eltérő preferenciákkal rendelkezett, így a kávét eltérő tejszín és cukor aránnyal preferálták.

1976-ban a Dongsuh Foods bemutatta az első koreai 3 az 1-ben instant kávékeveréket, amely cukrot és tejszínt tartalmazott egy adagra csomagolva. Ez egy forradalmi termék volt, amely minden otthonban, irodában és iskolában megtalálható volt. Hamarosan pedig már szükséglet, mintsem luxus volt: a koreaiak minden étkezés után, minden nap kávét ittak.

A Statista szerint a dél-koreai instant kávépiac bevétele 2024-ben 1,43 milliárd amerikai dollár, és várhatóan évi 2,65%-os növekedést fog mutatni 2024 és 2029 között. Egy 2014-es tanulmány szerint az instant kávékeverék volt a leggyakrabban fogyasztott kávéfajta a koreai felnőttek körében, különösen a 40 év felettiek között.

Míg az instant kávé még mindig uralja a hazai piacokat, a kávéházi élmény miatt folyamatosan nő a jobb minőségű kávék fogyasztása. A koreaiak az instant kávékeveréket napi szükségletnek tekintik, míg a főzött kávé luxus, amelyet hetente egyszer-kétszer elfogyasztanak a barátaikkal vagy üzleti partnereikkel.

Modern koreai kávézók

Az Amoene kávézó (fejjel lefelé tematika)

Az 1980-as évekre modern és tematikus kávézók kezdtek felbukkanni Szöulban. Megjelentek a saját babszemet pörkölő kávézók, és az emberek elkezdtek jobb minőségű kávét inni, amelyet a helyszínen pörköltek és főztek is.

A különleges babszemekre és a pörkölési eljárásokra fektetett hangsúlyon túl a kávéfogyasztók sokat foglalkoznak azzal a légkörrel, amelyben kávéikat isszák. A koreaiak, másokhoz hasonlóan, szeretnek találkozni és barátokkal lógni, randevúzni, vagy üzleti találkozókat lebonyolítani, de mindezt egy gyönyörű helyen.

Így hát Korea kávékultúrája 1999-ben ismét megváltozott. Ekkor megnyílt az első Starbucks Koreában, az Ewha Női Egyetem előtt. Ez volt az amerikai székhelyű Shinsegae kereskedelmi óriás első Koreai boltja, és neki köszönhetően megjelent az elviteles kávé lehetősége. Ez áthelyezte a koreai kávékultúrát a nyugati kávézók helyzetébe. A diákok már ott tanulnak, megállnak egy gyors italra, vagy visznek magukkal egy cappuccinót az útra.

Greem Kávézó (line art témájú)

Így természetes, hogy más külföldi márkák, például a Coffee Bean és a Tea Leaf is beköltöztek az országba, hogy megragadják a gyorsan bővülő piac egy részét. A hazai koreai márkák, például a Hollys Coffee, a Tom N Toms, az A Twosome Place és az Ediya gyorsan követték őket. A Starbucks rohamos ütemben nőtt, több mint 1600 üzlettel működik Koreában.

Mivel 100 méterenként belebotlik az ember egy kávézóba, ez egy nagyon versenyképes piac. A kávézók tulajdonosai nehezen tudják megragadni a dél-koreaiak, különösen a szöuliak ingatag ízlését, akik folyamatosan a legújabb étel-ital-őrületet kergetik.

A kávézók manapság

Dél-Korea kávékultúrája esztétikailag egyedi tereket hozott létre. Egyesek tematikusak (például egy Hello Kitty kávézó, vagy egy Mozarton alapuló); némelyik élményszerűen egyedi (például kávézók, ahol tetszőleges számú állat – macska, kutya, mosómedve, szurikáta és sarki róka – között lehet kávézni; de van olyan is, ahol belemárthatod a lábadat egy édesvízi doktorhallal teli lavórba, ami pedikűrkezelésként szolgál, miközben iszod a kávédat). Különleges desszertekre is specializálódik némelyik (például szivárvány színű réteges palacsinta süteményekre), vagy egyedi díszítésekkel rendelkeznek (pl. a latte art, ami szándékosan úgy készül, hogy kaki kinézete legyen, és a kávét miniatűr WC formájú csészében szolgálják fel).

A kávékultúra szerves része a menekülés. A koreaiak többsége több generációval él együtt, a város sűrűn lakott, zajos és zsúfolt a nap 24 órájában. Még hajnali 3 órakor is nehéz egyedül lennie az embernek. A kávézókban azonban az ember pár más emberek között, mégis egyedül ülhet, írhat és létezhet a saját csendes gondolataival. Privát találkozókat szervezhet a barátaival, vagy egyszerűen csak elmehet egy gyönyörű helyre.

Egy csésze kávé átlagos ára körülbelül 4000 KR₩ (kb. 1100 Ft), de jellemzőbb, hogy 7000 KR₩ (kb. 1900 Ft) – így a kávészakemberek jó bevételre számíthatnak. A verseny és a magas bérleti díjak azonban, különösen a látványos terek miatt, amelyeket létre kell hozniuk, elnyeli a nyereséget.

Koreában a legnépszerűbb kávé az Iced Americano, amely télen is kedvenc marad. Az „Eoljukah” (jegeskávé akkor is, ha halálra fagyok) kifejezés a gyors és kényelmes kávézási lehetőségeket kedvelő felgyorsult kultúrát tükrözi. 

Kávé és buddhista kultúra

A mai Koreában egyes buddhista szerzetesek növelték kávéfogyasztásukat. Ez az irányzat a hagyományos értékek és a modern gyakorlatok keverékét tükrözi, lehetővé téve, hogy a buddhizmus releváns maradjon a kortárs társadalomban.

        A tea és a kávé kulturális váltása

A buddhizmus hagyományosan a teaivást támogatta, mivel ez fontos része volt a meditációs gyakorlatoknak. A koreai templomi teaceremóniák (다도, dado) ma is szerves részei a buddhista életnek. Azonban a modern életmód, különösen a városi környezetben, népszerűbbé tette a kávét. A kávé egyre inkább átvette a tea szerepét, ez lett a mindennapi energiaforrás, különösen a dolgozó generációk körében. Az utóbbi években számos koreai buddhista templom integrálta a kávét mindennapi gyakorlatába, és egyes kolostorokban kávézók is működnek. Például a Puramsa és a Torisa kolostorok területén. Ezen túlmenően, egyes templomokban kávékészítési workshopokat is tartanak, ahol a kézi csepegtetős (hand-drip) kávékészítés népszerű.

Forrás: ITT, ITT, ITT, ITT, ITT 

(Szívesen támogatnád a munkámat? Az alábbi gombra kattintva ezt egy kávé árával megteheted.)

Koreai szerelemhotelek

Queen, egy koreai szerelemhotel

A közgázon végeztem, turizmus-vendéglátásból diplomáztam, és 4 éve vagyok recepcióvezető egy balatoni kempingben. Hihetetlenül imádom és élvezem a munkámat. Úgyhogy szakmai ártalom, de nagyon-nagyon szeretném látni belülről is, hogyan működnek ezek a szerelemhotelek. Mondjuk úgy, ha lennének egyáltalán emberek ezekben a hotelekben, akkor lennék ott recis egy pár hónapig, biztos jól mutatna az önéletrajzomban.

Egy olyan országban, ahol betiltottak egy könyvet, ami a menstruációról szól, ahol 2015-től cenzúrázzák a pornót, kriminalizálják a válást, és ahol az emberek között a szex egyszerűen nem beszédtéma, szerintem annyira nem meglepő, hogy elég sok szerelemhotel létezik. Az, ha valamiről annyira nem beszélsz, mint a koreaiak a szexről, olyan belső feszültséget kelt az emberben, amit muszáj levezetni. Muszáj utánaolvasni, utánanézni, megnézni, csinálni. Az emberek szeretnek szexelni. A szex egy jó dolog, amit lehet rosszul és lehet jól is csinálni, de a lényeg az, hogy szeretjük, úgyhogy én annyira nem lepődöm sem a Péniszparkon, sem a Jejui Szerelemföldön. (Engem inkább az álszentség zavar, de ez már legyen az én problémám.)

A szerelemhotel bejáratát úgy képzeld el, mint azokat a hatalmas szövetcsíkokat, amiken egy benzinkút kocsimosóján hajtasz át, mikor mosás után szárítani viszed.

A szerelemhotel biztonságos függönye mögött egy nyitott garázs vár, jól megvilágítva, hogy tudd, üres.  Mielőtt kiszállnál a kocsiból, becsukódik a garázsajtó. Nem bíznak semmit a véletlenre, minden inkognitóban, diszkréten zajlik; se házastárs, kíváncsiskodó barát vagy szomszéd nem tud rápillantani arra a rendszámra.

A szerelemhotelek története

Az 1988-as szöuli olimpia után robbant be Koreában a Japánból származó, alacsony költségvetésű szálláshelyek koncepciója, amelyeket egy órára vagy éjszakára lehet bérelni. A megugrott látogatók komoly gazdasági ösztönzők voltak a szálláshelyek építésére, miután azonban távoztak, aránytalan túlkínálat mutatkozott. A tulajdonosoknak kreatívnak kellett lenniük, hogy vendégeket szerezzenek, így rövid, egy órás opciókat kínáltak.

Ahogy az ország nőtt és egyre sűrűbbé vált, a pároknak privát térre volt szükségük; a szingli, még szüleikkel élő felnőtteknek privát térre volt szükségük, a félrelépőknek privát térre volt szükségük, és azoknak, akik fizettek a szexért privát térre volt szükségük. Így született meg a koreai szerelemhotel, amely Szöulból indult, és végül az egész országban elterjedt.

Na de vissza a szerelemhotelbe...

Két pár láb sétált fel a lépcsőn, hogy bejelentkezzen néhány órára. De nincs ember a láthatáron.

A szerelemhotelek névtelenek, a diszkréció az elsőszámú prioritásuk. Nincs szükség foglalásra és nem is megengedett; érkezési sorrendben történik a bejelentkezés. A lépcső tetején egy ATM-szerű automata található, azzal a különbséggel, hogy nem fogad el hitel- vagy bankkártyát (lásd fent a névtelent). Csak készpénz. Egy óra 10.000 ₩ (kb. 2700 Ft). 3 óra 30.000 ₩ (kb. 8100 Ft). Egy egész éjszaka 50.000 ₩ (kb. 13700 Ft). Minden instrukció koreai nyelven van.

Kezdetben a szerelemhotelek nem meglepően rossz hírnévnek örvendtek Koreában. Gyanús helyek, amelyeket házasságtörők, prostituáltak és erkölcstelen emberek látogattak, akikkel a tekintélyes emberek nem akartak kapcsolatba kerülni. De az idők változnak.

Sok koreai szerelemhotel próbál bekerülni a mainstreambe, és próbálja megragadni a turisztikai piacot, nem csak a szerelem piacot. Vannak egészen őrült tematikájú szerelemhotelek, és fiatal koreaiak csoportosan bérelnek szobákat, amelyek síkképernyős tévével és karaokegépekkel vannak felszerelve, hogy együtt igyanak és lazítsanak. De a Queen Hotel szobáját határozottan egyetlen célra szánták.

A szobába lépve meglepő a dekoráció. Én „bordélysikknek” nevezném. Egy mélyvörös Cleopatra kanapé a sarokban, és egy piros, puha bőr szexkanapé (így hívják, rákerestem a Google-ön) egy queen méretű ágy lábánál, opcionális vibrációs beállításokkal. Fekete, szegecses bőr díszfal az ágy mögött, jobbra tükör, balra pedig mattüveg ajtó vezet a fürdőszobába. És a pièce de résistance, a 12 akrobatikus szexpozíció laminált látványvilága, amiket a szex-kanapén lehet megvalósítani. A laminálás okos volt, könnyen tisztítható; nem akarok arra gondolni, hogy hány kéz érintette, míg a másik kéz ki tudja, mit csinált.

A koreai szaunával együtt a szerelemhotel egy nagyon klassz koncepció. Izgalmat kelt, ha idegen helyen szállunk meg, miközben mégis a saját ágyunkban ébredhetünk fel. A takarítás valaki más problémája, és nem kell attól tartani, hogy a szomszédok meghallanak. Persze ezeket a helyeket nem találod a Kayak-on vagy a Bookingon. Továbbra is teljesen másik síkon léteznek, mint a hagyományos szállodák, de az idők mindig változnak: már két kifejezetten szerelemhotel keresésére szolgáló webhely is működik, és köszönik szépen, igen népszerűek. A Yanolja a legnépszerűbb, 17.000 szállodapartnerrel és 8 millió alkalmazás-előfizetővel.

A fogyasztók részéről van egy nyomás a szállásadók felé, hogy tegyék mainstreammé a szerelemhoteleket, ami nem épp egy olyan dolog, amire kifejezetten büszkének lehet lenni. Van valami durva, kicsit mocskos, kicsit tabu egy autentikus szerelemhotelben. Nem szívesen látnék egyet a Pinterest táblámon, mint turisztikai attrakciót. Persze még idő, mire ez megtörténik.

Forrás: ITT

(Ha szereted a munkámat, és szívesen támogatnál egy kávé árával, akkor ezt az alábbi gombra kattintva teheted meg.)

Cenzúrázni kell a tinédzsereknek szóló könyveket?

Tavaly október 10-én Han Kang dél-koreai író nyerte el az irodalmi regénydíjat. A megtiszteltetés ellenére a Szülők Országos Szövetsége azt állította, hogy reprezentatív munkája, "A vegetáriánus" káros a tinédzserekre. Még aláírásokat is gyűjtöttek, ellenezve a könyv általános- és középiskolákban való elhelyezését országszerte. De vajon milyen irányt kellene valóban követnie a "káros" könyveknek egy vitában?

Könyvtiltási trend

A tinédzserekre ártalmas könyvek olyan könyvek, amelyek rontják a tinédzserek testi vagy mentális egészségi állapotát, beleértve az olyan tartalmakat, mint a szexualitás, az erőszak és a drogok. Az ilyen könyvek „tinédzserek számára ártalmasként" való besorolása mindig is ellentmondásos volt. Manapság minden eddiginél több érv szól a tinédzserek számára káros könyvek cenzúrája mellett a nyilvános könyvtárakban, valamint az általános-, és középiskolai könyvtárakban. A Koreai Kiadóipari Promóciós Ügynökség (KPIPA) ezen listája hivatalosan a Fiatalkorúak 16 Védelméről szóló Törvény alapján ítéli meg a könyvek ártalmasságát. Az oktatási minisztérium és a könyvtárak azonban önállóan sorolhatnak be bizonyos könyveket károsként, és korlátozhatják a hozzáférésüket. Más szóval, a listázási folyamat nincs szisztematikusan meghatározva. 2023 májusában Chungnam tartomány egyes konzervatív csoportjai panaszt emeltek a könyvtárakban, és a szexuális nevelésről és a nemek közötti egyenlőségről szóló könyvek korlátozását kérték. 133 civil szervezet határozottan ellenezte ezt, ami nagy vitákat eredményezett. 2023 szeptemberében a Gyeonggi Tartományi Oktatási Hivatal hivatalos dokumentumokat küldött a tinédzserek számára káros anyagok besorolási kritériumairól minden oktatási hivatalnak. Ez problémás volt, mivel a dokumentum tartalmazta a konzervatív csoportok által javasolt káros könyvek listáját. Ezek a konzervatív csoportok nyomást gyakoroltak a könyvtárakra az által, hogy négy alkalommal küldtek el hivatalos dokumentumokat a szexuális nevelésről szóló könyvek jelenlegi helyzetének vizsgálatáról, így sürgetve azt, hogy ezeket a könyveket fenttartásokkal kezeljék. Ennek eredményeként 5868 nemek közötti egyenlőséggel és szexuális oktatással kapcsolatos könyvet távolítottak el vagy korlátoztak Gyeonggi tartomány 2490 általános-, és középiskolájában. A korlátozott könyvek reprezentatív példái a 153 iskolában betiltott Welcome To Your Period! (fiatal lányoknak szóló könyv a menstruációról) és a 132 iskolában betiltott Szexuális nevelési Közismereti Szótár. 517, a szexuális neveléshez nem kapcsolódó könyvet is korlátoztak, köztük a Proof of Sphere-t (Choi Jin-young), egy Yi Sang irodalmi díjnyertes regényt, és a Mindenki érzékeny a megjelenésére (Jeong Jae-seung doktor írta). Mindeközben Han Kang lett az első koreai regénydíjas író, aki felkeltette a közvélemény figyelmét azzal, hogy a nyertes A vegetáriánus című könyve is a korlátozott könyvek közül került ki. Napjainkban tovább szaporodnak a tinédzsereknek szóló ártalmas könyvek listázásával kapcsolatos viták.

Ugyanaz a kérdés, különböző válaszok

- Az idő, amikor valóban szükség van védelemre

A korlátozást támogató oldalnak az első érve az volt, hogy a káros könyvek felgyorsíthatják a tinédzserek lelki zűrzavarát az értékteremtés előtt. Oh Eun-young pszichiáter szerint a serdülőkor az az időszak, amikor az impulzivitás természetesen növekszik, így a tinédzserek könnyen befolyásolhatók bagatell események vagy médiumok által. Ez ésszerűen arra a következtetésre vezet, hogy a tinédzserek még nem kritikus gondolkodók, és nem képesek önállóan feldolgozni a káros könyveket. Példa erre, hogy ahogy egyes filmek és játékok korhatárosak, úgy a könyveknél is besorolási rendszert kellene alkalmazni. Az Egyesült Államok nonprofit szervezete, az EveryLibrary Institute 2023-ban végzett egy felmérést a szülők iskolai könyvtárakról és könyvtárosokról alkotott megítéléséről, amiben a válaszadók 80%-a értett egyet a különböző életkornak megfelelő tartalombesorolási rendszerek használatával.

Továbbá a második érv az volt, hogy az iskola olyan intézmény, amely a társadalmilag elterjedt ismereteket tanítja, ami nem fedhet le kényes témákat. A Sungkyun Timesnak adott interjúban egy általános iskolai tanár azt mondta: 

„Bár a diákok az iskolán kívül is hozzáférhetnek bizonyos könyvekhez, más probléma, ha ezek a könyvek az iskolában vannak.”

– azt állítva ezzel, hogy az iskoláknak nem szabad olyan környezetet teremteniük, ahol a tanulók könnyen elérhetik a szociálisan érzékeny tartalmakat.

Kitettségen keresztüli tanulás

Másrészt az ellenoldal azt állította, hogy a könyvcenzúra korlátozza a szellemi szabadságot. A Polgári Összefogás a Helyes Olvasási Kultúráért 2023-ban megtartott fóruma szerint a könyvcenzúra sérti az olvasói jogokat, és csorbítja a könyvtárak és a kiadványok szabadságát. Például a nemek közötti egyenlőséggel foglalkozó könyvek tinédzserek számára ártalmas könyvként való címkézése elősegíti az LMBTQ diszkriminációt és előítéleteket, társadalmi és politikai szinten egyaránt. Egyesek azzal érvelnek, hogy ahelyett, hogy "védelem" címszó alatt elkoboznak könyveket, ezeknek a kérdéseknek a megfelelő kezelése előnyösebb oktatási módszer lenne. Inti Chavez Perez, a Tisztelet: Minden, amit egy srácnak tudnia kell a szexről, szerelemről és beeegyezésről írójával készített interjúja során a következőt mondta:

„Lehet, hogy a felnőttek számára egyszerű betiltani bizonyos könyveket, csak mert ők már túl vannak a serdülőkoron, azonban a megfelelő útmutatókhoz és információkhoz való hozzáférés blokkolása komoly károkat okozhat a serdülőknek.”

Ezenkívül aggasztó, hogy ez a vita nem tartalmazza a tinédzserek hangját, amely a vita tényleges témája. A legtöbb beszélgetésben csak szülők, pedagógusok és politikusok vesznek részt, figyelmen kívül hagyva azokat, akiket a leginkább érint. Egy középiskolás diák azt mondta az SKT-nak:

„Az olyan könyveket, mint A vegetáriánus, amelyek az erőszak nagyon mély témáját dolgozzák fel, nem szabad betiltani, csak azért, mert szexuális jellegű leírásokat tartalmaznak. Ha megfosztjuk az ilyen könyvektől a diákokat, az elveszi a lehetőséget a tinédzserektől, hogy mélyebben elmélkedjenek az életről.”

Egy paradoxon: melyek az "abszolút megfelelő" könyvek?

Han Kang: Human Acts

Nem létezik hivatalos eljárás arról, hogyan, mi alapján kellene kiválasztani a tinédzserek számára káros könyveket. Dr. Bae Jeong-weon, a Sejong Egyetem professzora és a Koreai Szexuális Oktatási Szakértők Szövetségének elnöke hangsúlyozta a szisztematikus eljárások szükségességét. Dr. Bae azt szorgalmazta, hogy ha a tinédzserek számára káros könyvekről kell dönteni, akkor egy szakértői csoportot kell létrehozni a káros tartalom egyértelmű és átlátható kritériumokkal történő megállapítására. Az ilyen jellegű eljárások azonban nem elegendőek a probléma lényegének megoldására. A tinédzsereknek szóló ártalmas könyveket nehéz kezelni, mivel összetett problémáról van szó, amely összefonódik a politikával, a társadalommal, az oktatással és a vallással. Ennek ellenére nincsenek teljesen oda nem illő vagy abszolút megfelelő könyvek. Egy bizonyos ideig cenzúrázott könyvet később nyugodtan lehet dicsérni. Például a Han Kang által írt Human Acts című regény, ami a Gwangju-mészárlást dolgozza fel, Park Geun-hye kormányzása idején a tiltólistán szerepelt. Ezenkívül egy Dél-Koreában egykor betiltott könyvet a külföldi szexuális nevelés legjobb könyveként jelöltek meg. Ez a Tisztelet: Minden, amit egy srácnak tudnia kell a szexről, szerelemről és beleegyezésről, amelyet egykor a KPIPA a tinédzserek számára káros könyvek közé sorolt, külföldön széles körben elismert, elnyerte a legjobb ifjúsági könyv svéd díjat, és világszerte 15 országban adták ki. A Welcome to Your Period!, amelyet 2023 szeptemberben a Gyeonggi tartomány legtöbb iskolájában betiltottak és korlátoztak, a 2020-as Australian Book Industry Awards nyertese volt. Végső soron nincs abszolút mérce a jó vagy a rossz könyvekre. A káros könyvek kiválasztása korszakonként és kultúránként eltérő. Egy konkrét könyv kijelölése a korszakfelfogást és a társadalom üzenetét ábrázolja. Ha a listázást folytatni akarják, akkor alaposabban felül kell vizsgálni a procedúrát.

A tinédzsereknek szóló ártalmas könyvek témája kihívást jelent. Valójában mik is a „megfelelő könyvek” a számukra, és kinek kell meghatároznia, hogy melyek azok? A nehéz kérdések azonban önmagukban is értékesek, mert lehetőséget adnak arra, hogy gondolkodjunk a nem gyakran tárgyalt témákon, és ezáltal egy jobb irányon az emberiség számára.

Forrás: ITT

(Ha szereted a munkámat, és szívesen támogatnál egy kávé árával, akkor ezt az alábbi gombra kattintva teheted meg.)