Korea ékkövei

Áltemetés: meghalni egy jobb életért

2025. március 12.

Gondolkodtál már azon, milyen lenne részt venni a saját temetéseden? Néhány dél-koreai nem vár a halálig azért, hogy megtudja.

Az elmúlt években divattá vált, hogy az emberek végigszínlelik a saját temetésüket annak érdekében, hogy miután élve kilépnek az ajtón, jobban megbecsüljék az életüket

A szöuli Hyowon Healing Center egy temetkezési szolgáltató cég pénzügyi támogatásával ilyen programokat szervez. A szolgáltatás egy előadással és egy videóval kezdődik, majd a résztvevőket egy félhomályos, krizantémokkal díszített terembe vezetik, ahol gyakran könnyezve ülnek a koporsójuk mellett, míg megírják a végrendeletüket és a búcsúlevelüket. Ezután felveszik a fehér leplet, és befekszenek a koporsójukba.

Egy komor külsejű, fekete köntösbe öltözött férfi, „a másik világ követe”, rájuk csapja a fedeleket. A résztvevőket 10 percre teljes sötétségbe zárják – ez a 10 perc egy örökkévalóságnak is tűnhet.

"Egyetlen fénysugár sem jött be, én meg sírtam a sötét, fullasztó koporsóban!" – írta egy friss résztvevő egy blogbejegyzésében.

Jeong Yong-mun, a hyowoni program igazgatója elmondta, hogy 2012 óta 15.000 ember ment át színlelt temetésen a központban. A program ingyenes.

Néhány résztvevő halálos betegségben szenvedett, és segítséget kértek a végére való felkészüléshez; másoknak öngyilkos gondolatai voltak, amelyektől meg akartak szabadulni. Némely vállalkozások például motivációs program keretében küldik ki az alkalmazottaikat.

"Amikor tudatára ébredsz a halálnak, és megtapasztalod, új megvilágításban látod az életet" – mondta a 75 éves Cho Jae-hee.

A két és fél órás foglalkozás végén Jeong úr azt mondja a résztvevőknek: 

„Láttátok, milyen érzés a halál. De éltek, és harcolnotok kell!”

Beletelik néhány percbe, mire a résztvevők megnyugszanak és rendbe hozzák magukat, de hamarosan már újra csevegnek, nevetgélnek és szelfiket készítenek a koporsójukkal.


Jeong úr azt mondta, hogy szemmel tartja azt a néhány morbid lelket, akik úgy tűnik, hogy túlságosan „kényelmesen érzik magukat a koporsóban”. A legtöbb résztvevő azonban azt mondja, hogy furcsán felfrissültnek érzi magát utána, új perspektívát nyerve az életben fontos dolgokról, például a családról.

A Hyowon temetkezési vállalat azért indította az áltemetés szolgáltatást, hogy segítsen az embereknek megbecsülni az életüketmegbocsátást és megbékélést keresni a családjukkal és a barátaikkal – mondta Jeong Yong-mun, a központ vezetője. 

Jeong azt is mondta, hogy örül annak, mikor az emberek kibékülnek egy rokon temetésén, de szomorú, hogy ez ilyen sokáig tartott, és hogy ilyen körülmények kellettek hozzá.

"Nincs örökkévalónk – mondta. – Ezért is tartom annyira fontosnak ezt az élményt; hamarabb tudunk bocsánatot kérni és kibékülni, és boldogan éljük le hátralévő életünket."

Persze az emberek szkeptikusak. De Françoise Huguier, egy francia fotós, aki tanúja volt az egyik terápiás ülésnek ebben az évben, azt mondta, nincs meggyőzve. „Azok az emberek, akikkel találkoztam, azt mondták nekem, hogy emiatt a módszer miatt most jobban érzik magukat” – mondta Huguier a CNN-nek. "– Ők azt hiszik, ez a válasz mindenre, de én nem."


Forrás: ITT, ITT és ITT

(Ha szereted a munkámat, és szívesen támogatnál egy kávé árával, akkor ezt az alábbi gombra kattintva teheted meg. Hálásan köszönöm! ♥)

Kávékultúra Dél-Koreában: a hagyománytól a modernitásig

2025. március 4.

A dél-koreai kávékultúra jelentős fejlődésen ment keresztül. A 19. században jelent meg, mostanra pedig a mindennapi élet élénk és dinamikus részéve. Ez a cikk a koreai kávé történetét, a kávézók típusait és a kávéfogyasztás mai trendjeit mutatja be.

A kávé története Koreában

A történelem szerint a kávé Koreában nem Ádámig és Éváig nyúlik vissza, hanem Gojong királyig (1852–1919). 1896-ban Gojong király a több hónapos Japán agresszió és Min királynő (Myeongseong császárnő) meggyilkolása után elmenekült Gyeongbokgungból. Fiával az orosz diplomáciai minisztériumba menekültek, és körülbelül egy évig az orosz nagykövetségről kormányoztak. Gojong király itt kapott rá a kávéra Antoinette Sontag jóvoltából, aki az orosz nagykövet sógornője volt.

Amikor visszatért Deoksugungba, Gojong egy különleges épületet épített a kávézáshoz, Jeonggwang-heon néven, amely még mindig a Deoksugung helyén áll. Állítólag ez volt Korea első kávézója, csak a király és vendégei számára.

Noha a hírek szerint Gojong király volt az első koreai, aki megkóstolta a kávét, ez azért nem teljesen igaz. Amikor Korea még az elszigetelődési politikáját folytatta (ezért nevezték oly sokáig „Remete Királyságnak”), időnként külföldi hadihajók látogatták meg a tengerparti városokat, ahol a koreai tisztviselőket meghívták némi frissítőre. Bár az alkohol volt a választott ital, kávét is felszolgáltak.

A 19. század végén a kávét a nyugatiasodás és a modernitás szimbólumának tekintették, így különösen vonzó a felső osztály számára. 

Koreában elkülönítünk "dabangot" és kávéházat.

A kávét eredetileg „dabangban” szolgálták fel, ami teázót jelent (da = tea, bang = szoba). Ez erdetileg egy olyan hely volt, ahol teát, kávét és egyéb alkoholmentes italokat lehetett fogyasztani. A japán gyarmati időszakban (1910–1945), 1923 körül épült legelső dabangot Antoinette Sontag nyitotta meg a Sontag Hotelben, Gojong király támogatásával. 


A modern stílusú dabangok 1927-ben kezdtek megjelenni Myeongdongban, és ezek a létesítmények gyorsan népszerűvé váltak a politikusok, művészek és üzletemberek körében. A 20. század közepére a dabangok politikai és kulturális viták központjaiként szolgáltak, bár magas áraik miatt a kávé az elit luxusa volt.

However You Want Cafe
Ezekben a dabangokban tartottak előadásokat, versfelolvasásokat és könyvkiadások ünnepségeit. Az 1950-es évekig ezek a helyi dabangok a gazdagok gyülekezőhelyei voltak, akik élvezhették a feltörekvő koreai művészetet.

Ezek a szalonok – Korea későbbi kávézóinak korai prototípusai – forró kávét kínáltak, amelyet gyönyörű hölgyek szolgáltak fel. A koreai és nemzetközi üzletemberek körében egyaránt népszerű volt, az összejöveteleket kapcsolatépítésre használták. Abban az időben a kávé túl drága import volt az egyszerű emberek számára, egészen addig, amíg a második világháború végén az 1941-es csendes-óceáni háború következtében a cukor- és kávéimport leállt. A hagyományos stílusú dabang eltűnt, és kereskedelmi kávézókká alakult át.

Aztán 1950-ben aztán kitört a koreai háború, és az amerikai katonák instant kávét vittek az országba, ami széles körben elérhetővé és élvezhetővé vált (bár az 1953-as fegyverszünet után az országot túlságosan lefoglalta, hogy újjáépítse önmagát, és nem igazán törődött a kávézókkal).

Az 1960-as évektől az 1980-as évekig a koreai kávékultúra reneszánszát élte. A dabang már nem csak az elitnek és a művészeknek szólt; bárki számára elérhetővé vált. Népszerűek voltak, hiszen nagyon kevés hely volt, ahol az emberek szocializálódhattak.

A kávézók fejlődése

1. Hagyományos Dabangok:

Az 1960-as és 70-es években a dabangok a fiatalok randevú helyszíneiként váltak népszerűvé. A politikai elnyomás idején a "zenés dabangok", ahol DJ-k léptek fel, az egyetemisták társadalmi központja volt.

2. Kávézók megjelenése:

Az 1980-as években a hagyományos dabangok modernebb kávézókká kezdtek átalakulni, és egyre inkább a vidám hangulatra, a világosabb atmoszférára és a széles választékra fókuszáltak. Ez a változás egy új korszak kezdetét jelentette a kávékultúrában.

3. Modern kávéházi kultúra:

Az első Starbucks 1999-ben nyílt Szöulban, és ez volt a kávékultúra fordulópontja. Olyan új koncepciókat vezetett be, mint az önkiszolgálás és az elvitel. Azóta a koreai kávépiac számos nemzetközi és helyi kávézólánccal bővült, amelyek mindegyike egyedi jellemzőket és hangulatot kínál.

Cafe 1in1jan
Jelenlegi kávéfogyasztás

A legfrissebb adatok szerint Dél-Korea kávéfogyasztása folyamatosan növekszik. A 2023/2024-es időszakban az ország körülbelül 3,35 millió zsák kávét fogyasztott el, ahol egy zsák súlya 60 kilogramm. A legfrissebb adatok szerint több mint 100 000 kávézó működik az országban, ami csaknem kétszerese az élelmiszerboltok számának az országban. Ez a szám jelentős növekedést mutat az elmúlt évekhez képest. Egy 2019-es jelentés szerint akkoriban körülbelül 71.000 kávézó működött az országban, és évente átlagosan 14.000 új kávézó nyílt, miközben 9.000 zárt be.

Egy koreai felnőtt átlagosan 353 bögre kávét iszik meg évente, ami majdnem háromszor annyi, mint a 132-es globális átlag. 

Instant kávé

Az instant a legutóbbi adatok szerint uralja a koreai piacot. A dabangok idején a felszolgált kávé forró vízben kevert instant kávé volt, tejszínporral és cukorral. Minden vásárló eltérő preferenciákkal rendelkezett, így a kávét eltérő tejszín és cukor aránnyal preferálták.

1976-ban a Dongsuh Foods bemutatta az első koreai 3 az 1-ben instant kávékeveréket, amely cukrot és tejszínt tartalmazott egy adagra csomagolva. Ez egy forradalmi termék volt, amely minden otthonban, irodában és iskolában megtalálható volt. Hamarosan pedig már szükséglet, mintsem luxus volt: a koreaiak minden étkezés után, minden nap kávét ittak.

A Statista szerint a dél-koreai instant kávépiac bevétele 2024-ben 1,43 milliárd amerikai dollár, és várhatóan évi 2,65%-os növekedést fog mutatni 2024 és 2029 között. Egy 2014-es tanulmány szerint az instant kávékeverék volt a leggyakrabban fogyasztott kávéfajta a koreai felnőttek körében, különösen a 40 év felettiek között.

Míg az instant kávé még mindig uralja a hazai piacokat, a kávéházi élmény miatt folyamatosan nő a jobb minőségű kávék fogyasztása. A koreaiak az instant kávékeveréket napi szükségletnek tekintik, míg a főzött kávé luxus, amelyet hetente egyszer-kétszer elfogyasztanak a barátaikkal vagy üzleti partnereikkel.

Modern koreai kávézók

Az Amoene kávézó (fejjel lefelé tematika)
Az 1980-as évekre modern és tematikus kávézók kezdtek felbukkanni Szöulban. Megjelentek a saját babszemet pörkölő kávézók, és az emberek elkezdtek jobb minőségű kávét inni, amelyet a helyszínen pörköltek és főztek is.

A különleges babszemekre és a pörkölési eljárásokra fektetett hangsúlyon túl a kávéfogyasztók sokat foglalkoznak azzal a légkörrel, amelyben kávéikat isszák. A koreaiak, másokhoz hasonlóan, szeretnek találkozni és barátokkal lógni, randevúzni, vagy üzleti találkozókat lebonyolítani, de mindezt egy gyönyörű helyen.

Így hát Korea kávékultúrája 1999-ben ismét megváltozott. Ekkor megnyílt az első Starbucks Koreában, az Ewha Női Egyetem előtt. Ez volt az amerikai székhelyű Shinsegae kereskedelmi óriás első Koreai boltja, és neki köszönhetően megjelent az elviteles kávé lehetősége. Ez áthelyezte a koreai kávékultúrát a nyugati kávézók helyzetébe. A diákok már ott tanulnak, megállnak egy gyors italra, vagy visznek magukkal egy cappuccinót az útra.

Greem Kávézó (line art témájú)
Így természetes, hogy más külföldi márkák, például a Coffee Bean és a Tea Leaf is beköltöztek az országba, hogy megragadják a gyorsan bővülő piac egy részét. A hazai koreai márkák, például a Hollys Coffee, a Tom N Toms, az A Twosome Place és az Ediya gyorsan követték őket. A Starbucks rohamos ütemben nőtt, több mint 1600 üzlettel működik Koreában.

Mivel 100 méterenként belebotlik az ember egy kávézóba, ez egy nagyon versenyképes piac. A kávézók tulajdonosai nehezen tudják megragadni a dél-koreaiak, különösen a szöuliak ingatag ízlését, akik folyamatosan a legújabb étel-ital-őrületet kergetik.

A kávézók manapság

Dél-Korea kávékultúrája esztétikailag egyedi tereket hozott létre. Egyesek tematikusak (például egy Hello Kitty kávézó, vagy egy Mozarton alapuló); némelyik élményszerűen egyedi (például kávézók, ahol tetszőleges számú állat – macska, kutya, mosómedve, szurikáta és sarki róka – között lehet kávézni; de van olyan is, ahol belemárthatod a lábadat egy édesvízi doktorhallal teli lavórba, ami pedikűrkezelésként szolgál, miközben iszod a kávédat). Különleges desszertekre is specializálódik némelyik (például szivárvány színű réteges palacsinta süteményekre), vagy egyedi díszítésekkel rendelkeznek (pl. a latte art, ami szándékosan úgy készül, hogy kaki kinézete legyen, és a kávét miniatűr WC formájú csészében szolgálják fel).

A kávékultúra szerves része a menekülés. A koreaiak többsége több generációval él együtt, a város sűrűn lakott, zajos és zsúfolt a nap 24 órájában. Még hajnali 3 órakor is nehéz egyedül lennie az embernek. A kávézókban azonban az ember pár más emberek között, mégis egyedül ülhet, írhat és létezhet a saját csendes gondolataival. Privát találkozókat szervezhet a barátaival, vagy egyszerűen csak elmehet egy gyönyörű helyre.

Egy csésze kávé átlagos ára körülbelül 4000 KR₩ (kb. 1100 Ft), de jellemzőbb, hogy 7000 KR₩ (kb. 1900 Ft) – így a kávészakemberek jó bevételre számíthatnak. A verseny és a magas bérleti díjak azonban, különösen a látványos terek miatt, amelyeket létre kell hozniuk, elnyeli a nyereséget.

Koreában a legnépszerűbb kávé az Iced Americano, amely télen is kedvenc marad. Az „Eoljukah” (jegeskávé akkor is, ha halálra fagyok) kifejezés a gyors és kényelmes kávézási lehetőségeket kedvelő felgyorsult kultúrát tükrözi. 

Kávé és buddhista kultúra

A mai Koreában egyes buddhista szerzetesek növelték kávéfogyasztásukat. Ez az irányzat a hagyományos értékek és a modern gyakorlatok keverékét tükrözi, lehetővé téve, hogy a buddhizmus releváns maradjon a kortárs társadalomban.

        A tea és a kávé kulturális váltása

A buddhizmus hagyományosan a teaivást támogatta, mivel ez fontos része volt a meditációs gyakorlatoknak. A koreai templomi teaceremóniák (다도, dado) ma is szerves részei a buddhista életnek. Azonban a modern életmód, különösen a városi környezetben, népszerűbbé tette a kávét. A kávé egyre inkább átvette a tea szerepét, ez lett a mindennapi energiaforrás, különösen a dolgozó generációk körében. Az utóbbi években számos koreai buddhista templom integrálta a kávét mindennapi gyakorlatába, és egyes kolostorokban kávézók is működnek. Például a Puramsa és a Torisa kolostorok területén. Ezen túlmenően, egyes templomokban kávékészítési workshopokat is tartanak, ahol a kézi csepegtetős (hand-drip) kávékészítés népszerű.


Forrás: ITT, ITT, ITT, ITT, ITT 

(Szívesen támogatnád a munkámat? Az alábbi gombra kattintva ezt egy kávé árával megteheted.)

Koreai szerelemhotelek

2025. február 23.

Queen, egy koreai szerelemhotel
A közgázon végeztem, turizmus-vendéglátásból diplomáztam, és 4 éve vagyok recepcióvezető egy balatoni kempingben. Hihetetlenül imádom és élvezem a munkámat. Úgyhogy szakmai ártalom, de nagyon-nagyon szeretném látni belülről is, hogyan működnek ezek a szerelemhotelek. Mondjuk úgy, ha lennének egyáltalán emberek ezekben a hotelekben, akkor lennék ott recis egy pár hónapig, biztos jól mutatna az önéletrajzomban.

Egy olyan országban, ahol betiltottak egy könyvet, ami a menstruációról szól, ahol 2015-től cenzúrázzák a pornót, kriminalizálják a válást, és ahol az emberek között a szex egyszerűen nem beszédtéma, szerintem annyira nem meglepő, hogy elég sok szerelemhotel létezik. Az, ha valamiről annyira nem beszélsz, mint a koreaiak a szexről, olyan belső feszültséget kelt az emberben, amit muszáj levezetni. Muszáj utánaolvasni, utánanézni, megnézni, csinálni. Az emberek szeretnek szexelni. A szex egy jó dolog, amit lehet rosszul és lehet jól is csinálni, de a lényeg az, hogy szeretjük, úgyhogy én annyira nem lepődöm sem a Péniszparkon, sem a Jejui Szerelemföldön. (Engem inkább az álszentség zavar, de ez már legyen az én problémám.)

A szerelemhotel bejáratát úgy képzeld el, mint azokat a hatalmas szövetcsíkokat, amiken egy benzinkút kocsimosóján hajtasz át, mikor mosás után szárítani viszed.

A szerelemhotel biztonságos függönye mögött egy nyitott garázs vár, jól megvilágítva, hogy tudd, üres.  Mielőtt kiszállnál a kocsiból, becsukódik a garázsajtó. Nem bíznak semmit a véletlenre, minden inkognitóban, diszkréten zajlik; se házastárs, kíváncsiskodó barát vagy szomszéd nem tud rápillantani arra a rendszámra.

A szerelemhotelek története

Az 1988-as szöuli olimpia után robbant be Koreában a Japánból származó, alacsony költségvetésű szálláshelyek koncepciója, amelyeket egy órára vagy éjszakára lehet bérelni. A megugrott látogatók komoly gazdasági ösztönzők voltak a szálláshelyek építésére, miután azonban távoztak, aránytalan túlkínálat mutatkozott. A tulajdonosoknak kreatívnak kellett lenniük, hogy vendégeket szerezzenek, így rövid, egy órás opciókat kínáltak.

Ahogy az ország nőtt és egyre sűrűbbé vált, a pároknak privát térre volt szükségük; a szingli, még szüleikkel élő felnőtteknek privát térre volt szükségük, a félrelépőknek privát térre volt szükségük, és azoknak, akik fizettek a szexért privát térre volt szükségük. Így született meg a koreai szerelemhotel, amely Szöulból indult, és végül az egész országban elterjedt.

Na de vissza a szerelemhotelbe...

Két pár láb sétált fel a lépcsőn, hogy bejelentkezzen néhány órára. De nincs ember a láthatáron.

A szerelemhotelek névtelenek, a diszkréció az elsőszámú prioritásuk. Nincs szükség foglalásra és nem is megengedett; érkezési sorrendben történik a bejelentkezés. A lépcső tetején egy ATM-szerű automata található, azzal a különbséggel, hogy nem fogad el hitel- vagy bankkártyát (lásd fent a névtelent). Csak készpénz. Egy óra 10.000 ₩ (kb. 2700 Ft). 3 óra 30.000 ₩ (kb. 8100 Ft). Egy egész éjszaka 50.000 ₩ (kb. 13700 Ft). Minden instrukció koreai nyelven van.

Kezdetben a szerelemhotelek nem meglepően rossz hírnévnek örvendtek Koreában. Ganyús helyek, amelyeket házasságtörők, prostituáltak és erkölcstelen emberek látogattak, akikkel a tekintélyes emberek nem akartak kapcsolatba kerülni. De az idők változnak.

Sok koreai szerelemhotel próbál bekerülni a mainstreambe, és próbálja megragadni a turisztikai piacot, nem csak a szerelem piacot. Vannak egészen őrült tematikájú szerelemhotelek, és fiatal koreaiak csoportosan bérelnek szobákat, amelyek síkképernyős tévével és karaokegépekkel vannak felszerelve, hogy együtt igyanak és lazítsanak. De a Queen Hotel szobáját határozottan egyetlen célra szánták.

A szobába lépve meglepő a dekoráció. Én „bordélysikknek” nevezném. Egy mélyvörös Cleopatra kanapé a sarokban, és egy piros, puha bőr szexkanapé (így hívják, rákerestem a Google-ön) egy queen méretű ágy lábánál, opcionális vibrációs beállításokkal. Fekete, szegecses bőr díszfal az ágy mögött, jobbra tükör, balra pedig mattüveg ajtó vezet a fürdőszobába. És a pièce de résistance, a 12 akrobatikus szexpozíció laminált látványvilága, amiket a szex-kanapén lehet megvalósítani. A laminálás okos volt, könnyen tisztítható; nem akarok arra gondolni, hogy hány kéz érintette, míg a másik kéz ki tudja, mit csinált.

A koreai szaunával együtt a szerelemhotel egy nagyon klassz koncepció. Izgalmat kelt, ha idegen helyen szállunk meg, miközben mégis a saját ágyunkban ébredhetünk fel. A takarítás valaki más problémája, és nem kell attól tartani, hogy a szomszédok meghallanak. Persze ezeket a helyeket nem találod a Kayak-on vagy a Bookingon. Továbbra is teljesen másik síkon léteznek, mint a hagyományos szállodák, de az idők mindig változnak: már két kifejezetten szerelemhotel keresésére szolgáló webhely is működik, és köszönik szépen, igen népszerűek. A Yanolja a legnépszerűbb, 17.000 szállodapartnerrel és 8 millió alkalmazás-előfizetővel.

A fogyasztók részéről van egy nyomás a szállásadók felé, hogy tegyék mainstreammé a szerelemhoteleket, ami nem épp egy olyan dolog, amire kifejezetten büszkének lehet lenni. Van valami durva, kicsit mocskos, kicsit tabu egy autentikus szerelemhotelben. Nem szívesen látnék egyet a Pinterest táblámon, mint turisztikai attrakciót. Persze még idő, mire ez megtörténik.

Forrás: ITT

(Ha szereted a munkámat, és szívesen támogatnál egy kávé árával, akkor ezt az alábbi gombra kattintva teheted meg.)

Cenzúrázni kell a tinédzsereknek szóló könyveket?

2025. február 18.

Tavaly október 10-én Han Kang dél-koreai író nyerte el az irodalmi regénydíjat. A megtiszteltetés ellenére a Szülők Országos Szövetsége azt állította, hogy reprezentatív munkája, "A vegetáriánus" káros a tinédzserekre. Még aláírásokat is gyűjtöttek, ellenezve a könyv általános- és középiskolákban való elhelyezését országszerte. De vajon milyen irányt kellene valóban követnie a "káros" könyveknek egy vitában?

Könyvtiltási trend

A tinédzserekre ártalmas könyvek olyan könyvek, amelyek rontják a tinédzserek testi vagy mentális egészségi állapotát, beleértve az olyan tartalmakat, mint a szexualitás, az erőszak és a drogok. Az ilyen könyvek „tinédzserek számára ártalmasként" való besorolása mindig is ellentmondásos volt. Manapság minden eddiginél több érv szól a tinédzserek számára káros könyvek cenzúrája mellett a nyilvános könyvtárakban, valamint az általános-, és középiskolai könyvtárakban. A Koreai Kiadóipari Promóciós Ügynökség (KPIPA) ezen listája hivatalosan a Fiatalkorúak 16 Védelméről szóló Törvény alapján ítéli meg a könyvek ártalmasságát. Az oktatási minisztérium és a könyvtárak azonban önállóan sorolhatnak be bizonyos könyveket károsként, és korlátozhatják a hozzáférésüket. Más szóval, a listázási folyamat nincs szisztematikusan meghatározva. 2023 májusában Chungnam tartomány egyes konzervatív csoportjai panaszt emeltek a könyvtárakban, és a szexuális nevelésről és a nemek közötti egyenlőségről szóló könyvek korlátozását kérték. 133 civil szervezet határozottan ellenezte ezt, ami nagy vitákat eredményezett. 2023 szeptemberében a Gyeonggi Tartományi Oktatási Hivatal hivatalos dokumentumokat küldött a tinédzserek számára káros anyagok besorolási kritériumairól minden oktatási hivatalnak. Ez problémás volt, mivel a dokumentum tartalmazta a konzervatív csoportok által javasolt káros könyvek listáját. Ezek a konzervatív csoportok nyomást gyakoroltak a könyvtárakra az által, hogy négy alkalommal küldtek el hivatalos dokumentumokat a szexuális nevelésről szóló könyvek jelenlegi helyzetének vizsgálatáról, így sürgetve azt, hogy ezeket a könyveket fenttartásokkal kezeljék. Ennek eredményeként 5868 nemek közötti egyenlőséggel és szexuális oktatással kapcsolatos könyvet távolítottak el vagy korlátoztak Gyeonggi tartomány 2490 általános-, és középiskolájában. A korlátozott könyvek reprezentatív példái a 153 iskolában betiltott Welcome To Your Period! (fiatal lányoknak szóló könyv a menstruációról) és a 132 iskolában betiltott Szexuális nevelési Közismereti Szótár. 517, a szexuális neveléshez nem kapcsolódó könyvet is korlátoztak, köztük a Proof of Sphere-t (Choi Jin-young), egy Yi Sang irodalmi díjnyertes regényt, és a Mindenki érzékeny a megjelenésére (Jeong Jae-seung doktor írta). Mindeközben Han Kang lett az első koreai regénydíjas író, aki felkeltette a közvélemény figyelmét azzal, hogy a nyertes A vegetáriánus című könyve is a korlátozott könyvek közül került ki. Napjainkban tovább szaporodnak a tinédzsereknek szóló ártalmas könyvek listázásával kapcsolatos viták.

Ugyanaz a kérdés, különböző válaszok

- Az idő, amikor valóban szükség van védelemre

A korlátozást támogató oldalnak az első érve az volt, hogy a káros könyvek felgyorsíthatják a tinédzserek lelki zűrzavarát az értékteremtés előtt. Oh Eun-young pszichiáter szerint a serdülőkor az az időszak, amikor az impulzivitás természetesen növekszik, így a tinédzserek könnyen befolyásolhatók bagatell események vagy médiumok által. Ez ésszerűen arra a következtetésre vezet, hogy a tinédzserek még nem kritikus gondolkodók, és nem képesek önállóan feldolgozni a káros könyveket. Példa erre, hogy ahogy egyes filmek és játékok korhatárosak, úgy a könyveknél is besorolási rendszert kellene alkalmazni. Az Egyesült Államok nonprofit szervezete, az EveryLibrary Institute 2023-ban végzett egy felmérést a szülők iskolai könyvtárakról és könyvtárosokról alkotott megítéléséről, amiben a válaszadók 80%-a értett egyet a különböző életkornak megfelelő tartalombesorolási rendszerek használatával.

Továbbá a második érv az volt, hogy az iskola olyan intézmény, amely a társadalmilag elterjedt ismereteket tanítja, ami nem fedhet le kényes témákat. A Sungkyun Timesnak adott interjúban egy általános iskolai tanár azt mondta: 

„Bár a diákok az iskolán kívül is hozzáférhetnek bizonyos könyvekhez, más probléma, ha ezek a könyvek az iskolában vannak.”

– azt állítva ezzel, hogy az iskoláknak nem szabad olyan környezetet teremteniük, ahol a tanulók könnyen elérhetik a szociálisan érzékeny tartalmakat.

Kitettségen keresztüli tanulás

Másrészt az ellenoldal azt állította, hogy a könyvcenzúra korlátozza a szellemi szabadságot. A Polgári Összefogás a Helyes Olvasási Kultúráért 2023-ban megtartott fóruma szerint a könyvcenzúra sérti az olvasói jogokat, és csorbítja a könyvtárak és a kiadványok szabadságát. Például a nemek közötti egyenlőséggel foglalkozó könyvek tinédzserek számára ártalmas könyvként való címkézése elősegíti az LMBTQ diszkriminációt és előítéleteket, társadalmi és politikai szinten egyaránt. Egyesek azzal érvelnek, hogy ahelyett, hogy "védelem" címszó alatt elkoboznak könyveket, ezeknek a kérdéseknek a megfelelő kezelése előnyösebb oktatási módszer lenne. Inti Chavez Perez, a Tisztelet: Minden, amit egy srácnak tudnia kell a szexről, szerelemről és beeegyezésről írójával készített interjúja során a következőt mondta:

„Lehet, hogy a felnőttek számára egyszerű betiltani bizonyos könyveket, csak mert ők már túl vannak a serdülőkoron, azonban a megfelelő útmutatókhoz és információkhoz való hozzáférés blokkolása komoly károkat okozhat a serdülőknek.”

Ezenkívül aggasztó, hogy ez a vita nem tartalmazza a tinédzserek hangját, amely a vita tényleges témája. A legtöbb beszélgetésben csak szülők, pedagógusok és politikusok vesznek részt, figyelmen kívül hagyva azokat, akiket a leginkább érint. Egy középiskolás diák azt mondta az SKT-nak:

„Az olyan könyveket, mint A vegetáriánus, amelyek az erőszak nagyon mély témáját dolgozzák fel, nem szabad betiltani, csak azért, mert szexuális jellegű leírásokat tartalmaznak. Ha megfosztjuk az ilyen könyvektől a diákokat, az elveszi a lehetőséget a tinédzserektől, hogy mélyebben elmélkedjenek az életről.”


Egy paradoxon: melyek az "abszolút megfelelő" könyvek?

Han Kang: Human Acts
Nem létezik hivatalos eljárás arról, hogyan, mi alapján kellene kiválasztani a tinédzserek számára káros könyveket. Dr. Bae Jeong-weon, a Sejong Egyetem professzora és a Koreai Szexuális Oktatási Szakértők Szövetségének elnöke hangsúlyozta a szisztematikus eljárások szükségességét. Dr. Bae azt szorgalmazta, hogy ha a tinédzserek számára káros könyvekről kell dönteni, akkor egy szakértői csoportot kell létrehozni a káros tartalom egyértelmű és átlátható kritériumokkal történő megállapítására. Az ilyen jellegű eljárások azonban nem elegendőek a probléma lényegének megoldására. A tinédzsereknek szóló ártalmas könyveket nehéz kezelni, mivel összetett problémáról van szó, amely összefonódik a politikával, a társadalommal, az oktatással és a vallással. Ennek ellenére nincsenek teljesen oda nem illő vagy abszolút megfelelő könyvek. Egy bizonyos ideig cenzúrázott könyvet később nyugodtan lehet dicsérni. Például a Han Kang által írt Human Acts című regény, ami a Gwangju-mészárlást dolgozza fel, Park Geun-hye kormányzása idején a tiltólistán szerepelt. Ezenkívül egy Dél-Koreában egykor betiltott könyvet a külföldi szexuális nevelés legjobb könyveként jelöltek meg. Ez a Tisztelet: Minden, amit egy srácnak tudnia kell a szexről, szerelemről és beleegyezésről, amelyet egykor a KPIPA a tinédzserek számára káros könyvek közé sorolt, külföldön széles körben elismert, elnyerte a legjobb ifjúsági könyv svéd díjat, és világszerte 15 országban adták ki. A Welcome to Your Period!, amelyet 2023 szeptemberben a Gyeonggi tartomány legtöbb iskolájában betiltottak és korlátoztak, a 2020-as Australian Book Industry Awards nyertese volt. Végső soron nincs abszolút mérce a jó vagy a rossz könyvekre. A káros könyvek kiválasztása korszakonként és kultúránként eltérő. Egy konkrét könyv kijelölése a korszakfelfogást és a társadalom üzenetét ábrázolja. Ha a listázást folytatni akarják, akkor alaposabban felül kell vizsgálni a procedúrát.

A tinédzsereknek szóló ártalmas könyvek témája kihívást jelent. Valójában mik is a „megfelelő könyvek” a számukra, és kinek kell meghatároznia, hogy melyek azok? A nehéz kérdések azonban önmagukban is értékesek, mert lehetőséget adnak arra, hogy gondolkodjunk a nem gyakran tárgyalt témákon, és ezáltal egy jobb irányon az emberiség számára.

Forrás: ITT

(Ha szereted a munkámat, és szívesen támogatnál egy kávé árával, akkor ezt az alábbi gombra kattintva teheted meg.)

XX. századi lány

2025. február 14.

Műfaj: romantikus, melodráma

Dátum: 2022

Ország: Korea

Játékidő: 119 perc

Ismertető: Na Bo-Ra kissé felelőtlenül ígéretet tesz a legjobb barátnőjének, Yeon-doo-nak, hogy amíg a lány távolt van, ő mindent kinyomoz egy bizonyos Baek Hyun-Jin-ről, Yeon-du új keletű szerelméről, hogy mire visszajön, randizni kezdhessen az áhított fiúval. Ám a saját románca időközben magával ragadja.

Főszerepben: Kim Yoo-Jung (Na Bo-Ra), Byeon Woo-Seok (Poong Woon-Ho), Park Jung-Woo (Baek Hyun-Jin), Roh Yoon-Seo (Kim Yeon-Doo)

Előzetes: https://www.youtube.com/watch?v=izClpEHwtB8

Online: Netflix

Véleményem: Ez a film annyira semmilyen, hogy nem is terveztem róla írni. Inkább csak néhány jelenség került elő a filmben, amiről beszélni szeretnék.

Sajnos a melodráma nem az én műfajom, bár időről időre megpróbálkozom vele. A Where Stars Land c. sorozatot például kifejezetten szerettem, így továbbra is van bennem remény, hogy én is tudok olyan művet találni a műfajon belül, ami tetszik. Sajnos ez most nem volt így. Egyrészt talán kinőttem a sulidrámákból, már nem foglalkoztatnak az olyan konfliktusok, amiket a tinédzserek saját maguknak kreálnak (itt pl. azért, mert képtelenek értelmesen kommunikálni). Sajnos kifejezetten unom a műfaj kliséit is. Egy részem nem hiszi el, hogy ne lehetne úgy felépíteni egy drámát, hogy az untig ismételt trope-okat lecseréljük valami másra. Miért kell mindig lennie egy barátságnak, ami tönkremenni látszik egy fiú/lány miatt? Miért kell mindig egy félreértés, ami a karaktert is, meg az egész filmet nevetségessé teszi? Miért kellenek ezek a komolyan vehetetlenül túlzó érzelmek? A melodráma műfaji ismertetésében a "szenvedély" azt jelenti: "Nagyon heves, szinte ellenállhatatlan erővel megnyilvánuló, kirobbanó érzelem." Ezt érdemes megalapozni, és erős lábakra állítani, ami itt nem történt meg (főleg a legjobb barátnő, Yeon-doo részéről, amiről mindjárt szó lesz).

"A barátsággal, ami tönkremenni látszik egy fiú/lány miatt" volt az egyetlen, ami megmaradt bennem ebből a filmből. A film végén Na Bo-ra és Yeon-doo barátsága veszélybe kerül, mert ugyanabba a fiúba szerelmesek. És most hadd akadjak ki kulturáltan. Yeon-doo a film elején elmegy az USA-ba egy szívműtétre. Egész évben nincs az iskolában. Bo-ra az, aki minden áldott nap követi Baek Hyun-jint, aki időt tölt vele és a legjobb barátjával (Woon-Ho-val), Bo-ra az, aki fizikai és érzelmi kontaktusban van a fiúkkal, akinek valódi emlékei és élményei vannak velük. Bo-ra az, aki szerelmes. Nem Yeon-doo, aki a világ másik végén kap egy listát Bo-rától arról, hogy milyen magas Baek Hyun-jin, mekkora a láb mérete, milyen zenét hallgat, és mivel mossa az arcát. Bo-ra tölti minden napját velük (Hyun-jinnel és Woon-Ho-val), nem Yeon-doo. Yeon-doo, miután hazatér, nagyjából kétszer randizik a fiúval, hogy van képe kijelenteni, hogy ő szerelmes? Ne haragudjanak a készítők, de az, hogy egy tinédzser lány sztárol és rajong egy fiúért, akivel két mondatot váltott, az nem "szenvedélyes érzelem". Ez "szeszély", és inkább a tragikomédia eleme. 

Arról ne is beszéljünk, mennyire undorító dolog volt Yeon-doo részéről hazugnak nevezni Bo-rat, és azt éreztetni vele, milyen szar barát, amiért beleszeretett a fiúba, akivel az egész évet együtt töltötte. Pláne, hogy azt még nem is mondtam, hogy Yeon-doo-nak félévente új szeszélye van, mindig más srácba "szerelmes". Komolyan képes volt kockáztatni a barátságát egy srác miatt, aki fél év múlva már nem fogja érdekelni? Az ilyen lányokat én mélyen megvetettem a gimiben (és megvetem ma is). Még ha bele is helyezem magam az ő helyzetébe (voltam én is szeszélyes tinédzser), akkor sincs értelme. Bo-ra ráadásul egész életében Yeon-doo-ra vigyázott, mindent megtett érte, még a fiút is ellökte magától, akit szeret, erre ez a fruska benyekergi neki, hogy milyen rossz barát... A falra másztam tőle.

Engem a film vége sem érzékenyített el. Persze, szomorú, nem vigyorogtam, de inkább csak fáradtan sóhajtottam, hogy "oké, akkor ezt a tragédiát még gyorsan be kellett ide tenni, hátha javít az elmúlt másfél órán". Nem javított. Engem nem érintett meg. Egyrészt azért nem, mert ha a lányok lekommunikálják, hogy mi a helyzet, akkor elkerülhető lett volna az a fél órás (nekik pár hetes) szenvedés. Másrészt nem egészen értettem, miért is kell Woon-Honak elmennie... Koreába lett küldve a válás miatt, aztán mégis vissza kellett mennie az anyjához, de nem volt megindokolva, miért, tehát valószínűleg csak a dráma kedvéért (kérdőjel). Ami így mondvacsinált, tehát a készítők hibája, nem a karaktereké, ezzel meg mit kezdjek? (De ha elkerülte a figyelmem a magyarázat, szóljatok.) Aztán azért sem tudtam különösebben sajnálni Bo-rát, mert ha egyszerűen csak felkeresi a fiú családját, és rákérdez arra, hogy mi van vele, akkor a tragédia nem 20 évvel később derült volna ki, és nem kellett volna addig bizonytalanságban élnie. Aki nem kérdez, aki nem cselekszik, az ilyeneken ne csodálkozzon.

Kár a filmért, mert az alapötlet vonzó volt, de a készítők képtelenek voltak két órán keresztül fenntartani a figyelmemet. Sokszor ellaposodott, állt a cselekmény, a színészi játék nem kifejezetten jó, a zenék nem fogtak meg, az iskolai közeg untig ismételt, a karakterek nem érdekesek, nincs a történetben semmi újszerű vagy egyedi, és látványosnak sem mondanám. Annyira semmilyen volt, hogy a lányok borzalmas barátságán kívül másra nem is tudok kitérni.

Fejlődő sámánizmus

2025. február 11.

A világ kultúráiban a sámán egy kiemelkedő alak, hiszen hidat képez a halandó- és a szellemvilág között. Gyakran a társadalom peremén élnek, mégis ők képezik annak központját. Rájuk bízták azt a képességet, hogy kommunikáljanak a természet szellemeivel, az ősökkel vagy a kultúra isteneivel és istennőivel – és működhettek orákulumként, orvosként, pszichoterapeutaként és azon túl is.

Ezeknek a gyakorlatoknak ősi gyökerei vannak, de a sámáni hagyományok még ma is aktuálisak. Az alábbi cikk Jorge Mañes Rubio, a TED* egyik ösztöndíjasának tapasztalatait írja le, aki 2017-ben belépett a kortárs koreai sámánizmus világába, és elmondja véleményét arról, hogy ez hogyan kapcsolódik az emberiség művészethez és spiritualitáshoz való viszonyához.

(*A TED Fellows program egy több mit 500 főből álló globális közösségnek nyújt támogatást, akik különböző tudományterületeken működnek együtt olyan változások előidézésének érdekében, amik átalakíthatják a jövőt.)

Hogyan értelmezted a sámánizmust, mielőtt Koreába mentél? Mennyiben volt ez helytálló azzal, amit valójában találtál?

Mikor belekezdtem ebbe a projektbe, az én elképzelésem a sámánizmusról főként a nyugati perspektíva volt: azt hittem, a sámánok távoli helyen élnek, mondjuk egy brazíliai dzsungelben vagy Nyugat-Afrikában, és hogy valamiféle anyagot fogyasztanak, hogy a lelküket más világokba küldjék, és onnan tudást szerezzenek.

A koreai sámánizmus viszont pont fordítva működik. A sámán szelleme – amelyet Koreában manshinként ismernek – nem utazik máshová. Ehelyett istenek, szellemek vagy ősök szállnak alá a sámánba, így a sámán maga is istenné válik. Nagyon erőteljes élmény ennek tanúja lenni: a megszállt sámán teljesen másként beszél és mozog, egészen más személyiségeket mutat be – olykor regionális dialektusokban beszél, amelyeket maga a sámán nem tud – és tekintélyi pozíciót foglal el. Az emberek speciális kézmozdulatokkal és meghajlással ismerik el az isten jelenlétét – ezzel fejezed ki, hogy felismerted, hogy a sámán már nem sámán, hanem isten.

Miért keresik fel az emberek a sámánokat?

Mert egy sámánnal bármilyen célból lehet konzultálni; akár új házba költözik az illető, vagy új autót vásárol, segítséget kér a vállalkozásához, vagy szeretné megérteni a gyermekeit, de bármi ennél súlyosabb okból is. Ha valaki például egy különösen súlyos betegségen megy keresztül, akkor a sámán következtethet arra, hogy egy gonosz szellem vagy valamelyik nyugtalan őse avatkozik bele az életébe, és ördögűzésre van szükség. Soha nem voltam szemtanúja ördögűzésnek, de láttam például olyan szertartást, amelyet az ügyfél a szüleinek szerveztek, mert attól tartott, hogy nem boldogan távoztak.

Ha egészségügyi problémáról van szó, a sámán ajánlhat módot erre, de azt nem állítja, hogy ő helyettesíti a nyugati orvoslást. Ha valaki nagyon beteg, és a sámán ezt látja, akkor elvégzi a szükséges rituálét, de arra buzdítja az illetőt, hogy látogasson el egy kórházba, esetleg jósként viselkedik, és ajánl egy megfelelő időpontot vagy egy adott intézményt.

Hol dolgoznak a koreai sámánok? Vannak templomaik? Főként távoli területeken gyakorolnak, ahogy gondoltad?

Az előítéleteim azt súgták, hogy a sámánizmus és az urbanizmus nem igazán járnak együtt, de megtanultam, hogy Koreában igen. Szöulban van a legnagyobb sámánkoncentráció Koreában. Régen ez vidéki gyakorlat volt, és persze Koreában – így Észak-Koreában is – különböző stílusok terjedtek el, de a sámánok oda mennek, ahol az ügyfeleik vannak.

Például, amikor tűz ütött ki a Nemzeti Modern és Kortárs Művészeti Múzeum építkezései közben, mielőtt folytatták volna, felhívták Kim Keum-Hwa sámánt, hogy tisztítsa meg a helyet, hogy az építkezés a továbbiakban jól menjen. Tehát bár az emberek előítéletesek lehetnek a sámáni gyakorlattal szemben, az igazság az, hogy a 21. századi Szöulban még mindig számítanak a sámánokra, akik szerepet játszanak a társadalomban.

Vannak sámántemplomok Szöul körül – talán egy vagy kettő. De legtöbbször a gutdang nevű kereskedelmi templomokban működnek. Szobát bérelnek az adott napra, és ott találkoznak az ügyfelekkel, hogy elvégezzék a rituálét. Ebben az épületben egy időben öt rituálé folyhat.

Hogyan néz ki egy átlagos rituálé?

A rituálék kollektív törekvések, amelyek összekötik a sámánt, az ügyfelet és a szellemvilágot. Minden sámán jellemzően a saját teréből cselekszik, amelyet istenszobrok díszítenek. Kicsit olyan, mint egy orvosi rendelő. Az emberek gyakran csak rövid látogatásokat tesznek, alkalmanként felkeresik a sámánt jóslás vagy tanácsadás céljából. Csak amikor a sámán komolyabb problémát diagnosztizál, akkor kezd hosszabb, kidolgozottabb szertartásba. A teljes rituálé az utolsó lehetőség bármilyen probléma megoldására.

A rituálék végrehajtásában a sámánnak egy egész csapat segít. Olyan hangszereken játszanak, amelyek segítenek a sámánnak felvenni a kapcsolatot a természetfeletti világgal – a legfontosabb a homokóradob és a cintányér, de gongok, csörgők és fuvolák is. Különböző hangok kísérik a sámánt a szertartás alatt: hangos, lendületes, magával ragadó ritmusok jelennek meg a legdrámaibb pillanatokban, amelyek több percig is eltarthatnak. A Szellemek Lányai is a csapat részét képezik: ők fiatal tanoncok, akik most tanulják az énekeket és a rituálék különböző szakaszait.

A szertartás fontosságától és a megidézett istenektől függően többféle felajánlás is történhet: ezek általában gyümölcsök, rizssütemények, szárított halak és alkoholos italok, például soju és makgeolli. Különleges alkalmakkor akár egy egész sertést és tehenet is kínálnak.

A sámánok kést is használnak tekintélyük és hatalmuk érvényesítésére, a rituálé végén pedig rálépnek az éles pengére. A sámán közvetlenül előtted élesíti a pengéket, és elvág néhány ruhát vagy zöldséget, hogy bebizonyítsa, milyen élesek. A sámán néhány percig rájuk lép, sőt rájuk is ugrik, de nem fog sem vérezni, sem megsérülni. Hihetetlen, hacsak nem látod.

Ez ijesztően hangzik.

Az is. Egyszer tanúja voltam, hogy egy sámánt – aki valójában a legédesebb, legszebb és legkedvesebb hölgy volt – megszállt egy félelmetes isten. Hirtelen késekkel kezdett hadonászni, kiabált, és azt követelte, hogy mindannyian hajoljunk meg előtte – engem is beleértve. Nem voltam benne biztos, hogy mit tegyek, de mindenki úgy nézett rám, mintha azt mondaná: „Haver, ennek most te is a része vagy! Hajolj meg, mint mindenki más!” Így hát megtettem.

Később a sámán bocsánatot kért. Azt mondta: „Mindig igyekszem visszautasítani ezt az istent, mert tudom, hogy nagyon gonosz, és nagyon erős. Mindig megpróbálok nemet mondani neki. De ezúttal nem tudtam. Nagyon sajnálom.”

Hogyan lépnek kapcsolatba az istenek a kérővel?

Az istenek nagyon temperamentumosak. Néha féltékenyek lesznek. És mindig panaszkodnak. Egyszer láttam egy istennőt, aki leereszkedett és panaszkodni kezdett, hogy a sámán jelmeze – amely magát az istent ábrázolta – nem volt elég jó. Tehát mindig van tárgyalás. „Ezek a felajánlások nem elegendőek” – mondja az isten a sámánon keresztül az ügyfélnek. „Nem ajánlottál eleget. Ez a gyümölcs nem elég, a hús, a két disznó és az egész tehén – nagyon éhes vagyok, nem elég.” Egy istennő egyszer azt mondta: „Nézd meg ezt a festményt rólam, és nézd meg a jelmezt, amely rajtam van. A festmény gyönyörű, de ez a ruha nem elég jó.”

Az istenek gyakran követelnek imát is: „Nem imádkoztál hozzám eleget”. Az ősök azt mondják: „Nem gondoltál rám; nem adtad meg a kedvenc italomat vagy a kedvenc ételemet." Vagy ha ez egy gyerekisten: „Nem kaptam elég édességet”.

A kérő ekkor azt mondja: „Ezután jobban fogom csinálni. Hozok neked egy szebb ruhát; többet fogok imádkozni hozzád. Hozok még bort." A végén az isten végül beleegyezik, hogy segítsen a kérőn. De mindig van egy ilyen ping-pong meccsszerű tárgyalás.

Hogyan lesz valakiből sámán a koreai kultúrában? Bárki számára nyitott ez a hivatás?

A Han folyó északi részéről származó sámánok többsége Hwanghae-do stílusban dolgozik – amely az egykori közös észak- és dél-koreai tartományról kapta a nevét. Ők egy szellemi betegség útján kapnak elhívást. Először nagyon megbetegszenek, majd amint végre rájönnek, hogy ez egy elhívás, hogy sámánná váljanak, elfogadják isteneiket, és elvégzik a beavatási szertartást. A világ számos kultúrájában ez a klasszikus elhívás a sámáni gyakorlatra. És ez az a fajta sámáni gyakorlat, amikor a sámánokat túlvilági lények szállják meg.

Korea déli részén, többnyire a Han folyótól délre az elhívás többnyire örökletes. Lehet, hogy a szakmát a szüleidtől, a nagymamától vagy egy nagybátyjától tanulod. Ezek a sámánok szertartásokat végeznek, de nem szállják meg őket istenek vagy szellemek. Tehát óriási különbségek lehetnek a sámánstílusban.

Tudják az emberek a korabeli Koreában, hogy ezek a hagyományok még mindig fennállnak? Milyen helyet foglal el a sámánizmus a jelenlegi kultúrában?

A kultúrában mindenki tudja, mik a sámánok. Lehet, hogy letagadják ezt a tudást, mégis felkeresik őket, hogy gondoskodjanak szükségleteikről. A sámánizmus önmagában nem egy szervezett vallás, és egyesek „primitívnek” is tartják, ezért Koreában sokan nem veszik komolyan. De számomra a hierarchia hiánya még legitimebbé teszi. Szerintem a legtöbb embert világszerte, különösen a fiatalabb generációkat, a hatalom és az elnyomással miatt kevéssé érdekli a vallás. De a sámánizmus nem foglalkozik ezekkel. A jó sámán szívesen látja azokat, akik szeretnének többet megtudni vagy tanulni róluk, de nem kívánják a gyakorlataikat rákényszeríteni másokra, vagy a képességeiket mások befolyásolására használni.

A koreai sámánizmus különlegessége, hogy a sámánok többsége nő – körülbelül 90%, 95%-a. Ezzel szemben Koreában a legtöbb rituálét az ősök tiszteletére kizárólag férfiak hajtják végre merev konfuciánus keretek között. Mint sok más kultúra, a koreai kultúra is meglehetősen patriarchális, és a sámánizmus egy olyan hely, ahol a nők hatalmi pozíciót töltenek be.

Hagyományosan Koreában a sámánok mindig a társadalmi piramis alján voltak; ez összefüggésben állhat a női nemmel és társadalmi osztályokkal is. Most, a modern időkben sokan sikeresek és magasabb pozíciót tartanak fenn. A sámánok diplomával rendelkező emberek, akik az interneten (Facebookon és YouTubeon) is jelen vannak. Blogokat írnak.

Hogyan fejlődött a sámánizmusnak ez a formája az idők során – elvárják-e a sámánoktól, hogy a hitelesség érdekében szigorú hagyományokat kövessenek? Ők maguk a múlt hagyományainak őrzőinek tekintik magukat?

Nézőpont kérdése. Akadémiai szempontból a sámánizmust ünneplik, sőt védik Koreában. Néhány sámánt kulturális kincsként tartanak számon, a tudósok és akadémikusok pedig törődnek azzal, hogy kövessék a hagyományokat – ugyanazokat a dalokat éneklik, mint 300 évvel ezelőtt, és ugyanazokat a szabályokat követik. A kormány által védett sámánoknak különösen meg kell őrizniük és meg kell védeniük bizonyos rituálékat.

Azonban a legtöbb sámán, akivel találkoztam, nem ért egyet a hagyományok fenntartásával. Azt mondják, hogy minden rituálénak másnak kell lennie, rugalmasnak és az ügyfél igényeinek megfelelően kell módosítani. Szerintem ők úgy látják a saját szerepüket, mint aki megteremti vagy helyreállítja az egyensúlyt az emberek életében.

Te miként reagálsz erre az élményre?

Be kell vallanom, hogy megváltoztak a szándékaim a koreai tartózkodásom során. Kezdetben az volt a célom, hogy részt tudjak venni néhány rituálén, és ezt egy fényképészeti projektben szemléltessem. De nehéz volt ábrázolnom az összes túlcsorduló érzelmet, a zenét, a kántálást, a mozdulatokat. Úgyhogy elkezdtem el filmezni, és felfedeztem néhány műtárgyat is, amelyeket a rituálék során használtak.

Az igazi váltás akkor következett be, amikor barátságot kötöttem két emberrel, akik hajlandóak voltak egy mélyebb perspektívából bemutatni nekem a sámánizmust. Megtanítottak az egyes rituális szakaszok vagy dalok jelentésére, és megmutatták a sámán emberibb oldalát – nem csak az egzotikus és hatalmas lényt, hanem a nyugodt, barátságos, bölcs nőt is. Fontosnak tartom, hogy az emberek ilyennek is lássák a sámánokat: olyasvalakinek, akiben bízhatnak és akitől nem kell félniük.

Elkezdtem kérdezgetni ezeket a barátokat, hogyan lehet létrehozni bizonyos, a sámáni rituálékban használt tárgyakat, főleg a papírszobrokat, amelyeket az áldozatok mellé helyeznek el – gyönyörűen szólva: „a székeket az istenek számára”. Jo barátom megtanított papírt festeni, hajtogatni és vágni, és megmutatta, hol vásárolhatom meg a szükséges alapanyagokat. Végül úgy döntöttem, hogy megalkotom saját interpretációimat ezekről a tárgyakról – nem szent tárgyként, hanem élményeim emlékeztetőjeként.

Mit szeretnél, ha az emberek magukkal vinnének erről a kiállításról?

A koreai sámánizmusban vannak olyan értékek, amelyeket magunkkal vihetünk és alkalmazhatunk: ilyenek az őseink tisztelete, a bennszülött hiedelmek, a természet szeretete és megbecsülése, valamint az együttérzés. A sámánizmus nem kapcsolódik az elithez, a társadalmi osztályokhoz vagy a hatalomhoz. Hasonlóképpen úgy gondolom, hogy az igazi művészet alulról fakad: nem a gazdagoktól és a hatalomtól, hanem azoktól, akik mélyen keresnek a saját lelkükben, és képesek képviselni a benne talált eszméket és értékeket.

Nem igazságos, hogy a sámánizmust az anakronizmus státuszába sorolják – ezt a témát az antropológusok tanulmányozzák, és a néprajzi múzeumokban mutatják be. Az európai vagy amerikai művészek művészetét miért a modern és kortárs művészeti múzeumokban mutatják be, miközben egy csodálatos műalkotás mondjuk Kongóból vagy Peruból egy népi vagy néprajzi múzeumba kerül? Ez a redukcionista és gyarmati megközelítés ma is az a keret, amelyet követünk a művészet értékének meghatározásában.

Én úgy szállok szembe ezekkel az előítéletes keretekkel, hogy egy hagyományos nyugati, fehér kockagalériában állítom ki ezeket a darabokat. Ezenkívül az Európai Űrügynökséggel közös Hold-templom projektem folyamán olyan tárgyakat szeretnék küldeni a Holdra, amik a történelem számos civilizációjában megtalálható. Az ilyen tárgyak univerzálisabbak az emberiség egésze számára, és a legmélyebb, legősibb meggyőződésünkhöz kapcsolódik.

Forrás: ITT

(Ha szereted a munkámat, és szívesen támogatnál egy kávé árával, akkor ezt az alábbi gombra kattintva teheted meg.)

Haldoklófélben van az ősök imádata Koreában?

2025. február 4.

A dél-koreai emberek már évszázadok óta ápolják az ősök imádatát hagyományból, gyermeki jámborságból és a halottak iránti tiszteletből. Ez azonban egy olyan gyakorlat, amely lassan erodálódik, ennek okai pedig – meglepő módon – igen összetettek. Merüljünk el Charye bonyolult világában, hogy megértsük, miért veszít hatalmából egy ilyen régi hagyomány a mai dél-koreai társadalomban.

Charye (차례): A koreai ősimádat áttekintése

A Charye a hagyományos koreai kegyeletlerovás, amelyet az ősök tiszteletére és emlékére hajtanak végre olyan fontos ünnepeken, mint a Seollal (Holdújév) és a Chuseok (Ősz-Középi Fesztivál). Eredetileg a konfucianizmusból ered, aminek keretében megterítenek egy ünnepi asztalt különféle ételekkel, füstölő gyújtanak, és a vége felé többször meghajolnak az elhunyt ősök tiszteletére. Az egész beállítás és a rituálék a tiszteletet és az emlékezést tükrözik.

Charye történelmi jelentése

Az ősök imádata Koreában a három királyság időszaka óta élő hagyomány, és más vallások, például a konfucianizmus, a buddhizmus és a sámánizmus különböző hatásai miatt alakult ki a ma is gyakorolt változata. A konfucianizmus által beépített gyermeki jámborság eszménye tette a koreai identitás és családstruktúra szerves részévé ezt a gyakorlatot. Ezek a rituálék messze nem csupán az ősök tiszteletének vallási szertartásai, hanem a rokonok közötti kapcsolatok előmozdítását szolgálták a társadalmi kohézió érdekében.

Korea ősimádatának lassú halála

A Charye, a három királyság időszakában gyökerező, a konfucianizmus, a buddhizmus és a sámánizmus által formált ősi koreai ősimádat lassan elhalványul. A gyors urbanizáció, a modern életmód és a kereszténység térnyerése megzavarta a hagyományos családi struktúrákat, megnehezítve a fiatalabb generációk számára e rituálék fenntartását.

Charye gazdasági és fizikai követelményei megterhelővé váltak, és annak ellenére, hogy a kormány igyekezett egyszerűsíteni a hagyományt, hanyatlása továbbra is fennáll. A COVID-19 világjárvány tovább gyorsította ezt a tendenciát, mivel a társadalmi távolságtartás és az utazási korlátozások miatt sok család teljesen lemondott ezekről a szertartásokról.

1. Változó demográfia és modern életmód

A tényezők közül a demográfiai és az életmódbeli változások együttesen adják a Charye csökkenő gyakorlatának legkiemelkedőbb okait. Dél-Korea gyors urbanizációja, és ennek következtében a vidéki életről a városi életre való átállás alapvetően megbontja a hagyományos családstruktúrát. A fiatalabb generáció nagyon karrierista, és személyes ambíciói motiválják; ezért lehetetlenné válik ennek az új nemzedéknek, hogy annyi időt és munkát fordítson az ősimádásra.

2. A kereszténység és más vallások hatása

Az elmúlt száz évben a Charye-gyakorlat drámaian visszaesett, és az okok nagyrészt a kereszténység dél-koreai térnyerésének tudhatók be. Sok keresztény hívő úgy véli, hogy vallása nem ösztönzi az ősök imádatát, és az ilyen szertartásokat bálványimádásnak tekintik. Ezért a gyakorlat családi konfliktusokhoz és vitákhoz vezetett; egy idősebb családtag nem hajlandó egyetérteni az ilyen hiedelmekkel.

3. Gazdasági nyomás és a való világ akadályai

Meglehetősen költséges és fizikailag megterhelő az előkészület Charye-re. A vásárlás, az előkészítés és a díszasztal elrendezése során a pénz és az energia a lefolyóba megy. A gazdasági nyomás növekedésével és a családlétszám csökkenésével a családi kötelezettségek nagyobb része egyre kevesebb egyénre nehezedik, akik közül sokan az emlékezés sokkal egyszerűbb vagy alternatív formáit részesítik előnyben.

4. Kormányzati politika és társadalmi attitűdök

A dél-koreai kormány 1969-ben elfogadta a családi rítusok szabályozásáról szóló törvényt, hogy modernizálja és enyhítse a családokra nehezedő gazdasági nyomást. Ennek az volt a célja, hogy egyszerűsítse az ősök imádatának hagyományos gyakorlatát és mértékét azáltal, hogy meghatározta az elvégzendő rituálék számát és a felajánlások mennyiségét. Ezek az intézkedések nem akadályozták meg a Charye-val szembeni régimódi és babonás társadalmi attitűd kialakulását.

5. A COVID-19 pandémia hatása

A COVID-19 tovább gyorsította Charye halványulását. A társadalmi távolságtartás és az utazási korlátozások megnehezítették a családok összejövetelét, és a legtöbbet arra késztették, hogy teljesen kihagyják a rituálékat. Bár egyes családok online platformokon kezdtek készülni ezekre a szertartásokra, ez a járvány ezen éveiben jelentősen csökkentette az ősök imádatában való részvételt.

6. A nemek közötti egyenlőtlenség és a háztartási kapcsolatok

A Charye-ban a nemi szerepek is figyelembe kell venni. A rituálék előkészítését és elvégzését általában a nőktől, különösen a menyektől várják el. Az ezzel járó feladatok rendkívül bonyolult jellege és a nagy családi összejövetelekkel járó stressz miatt a legtöbb nő ezt nem az ellenállás egy formájának tekinti, hanem egyszerűen megtagadja. Ezek a változó családi viszonyok és az egyenlőségre való törekvések szintén az ősök imádatának felhagyásához vezetnek.

Alkalmazkodás vagy kihalás?

Bár a tradicionalisták amellett érvelnek, hogy a Charye-t meg kell őrizni a koreai örökség központi elemeként, az igazság az, hogy egyre kevesebb család kötelezi el magát a rituálé ezen formája mellett. Az adaptált formák némelyike ​​a szertartások leegyszerűsítését, vagy akár az ételkínálat professzionális szolgáltatókhoz történő kiszervezését kínálja. Mások az emlékezés alternatív módjaival korszerűsítettek, mint például a templomokban tartott megemlékezés vagy digitális emlékművek létrehozása.

A Gallup Korea szerint 2006-ban a lakosság körülbelül 80 százaléka rótta le tiszteletét az ősei előtt  Seollal és Chuseok ünnepekor. Ez az arány 2014-ben 71 százalékra, 2019-ben 64 százalékra, 2021-ben pedig 40 százalékra esett vissza.

Forrás: ITT és ITT

(Ha szereted a munkámat, és szívesen támogatnál egy kávé árával, akkor ezt az alábbi gombra kattintva teheted meg.)

Squid Game 2. évad

2025. január 22.

Műfaj: akció, dráma, thriller

Dátum: 2024

Ország: Korea

Részek száma: 7

Ismertető: Képzelj el több száz embert összezárva egy szigeten, amint gyerekjátékokat játszanak, a fejük felett egy hatalmas malacpersellyel. Valahányszor egy játékos kiesik, a perselyben tovább gyűlik a pénz. És persze a gyerekjáték jól hangzik - de a kiesés halált jelent. A játékot pedig nem kötelező végigjátszani, dönthetnek úgy is, hogy leállnak. De vajon amikor ennyi pénz forog konckán, leállnak-e?

Főszerepben: Lee Jung-Jae (Seong Gi-Hun), Lee Byung-Hun (Oh Young-Il), Park Gyu Young (Kang No-Eul), T.O.P (Thanos), Wi Ha-Joon (Hwang Jun-Ho)

Előzetes: https://www.youtube.com/watch?v=Menc0C6WudA

Online: Netflix

Véleményem: Ha nem akarok szigorú lenni, akkor annyit tudok mondani, hogy lendületes és pörgős volt. Egy délután alatt ledaráltam. Tetszett.

De tudjátok, hogy szigorú vagyok az értékeléseknél. Úgyhogy kezdem.

Nincs új a nap alatt.

Ebben az évadban az ég világon semmi sem lepett meg. Ugyanazt a sémát hozza, ugyanazzal a forgatókönyvvel dolgozik, ugyanazon típusú emberekre és ugyanazokra a fordulatokra épít, mint az első évad. Önismétel. Már a 2. részben megtudjuk, ki lesz az évad téglája (tudjátok, mint az első évadban Il-Nam), úgyhogy ezt a fordulatot is hamar elveszítjük, és másikat nem is várhatunk a továbbiakban. Young-Il ráadásul unalmas karakter, nincs érdemi szerepe, még csak a játékot sem élvezi annyira, mint Il-Nam élvezte. Azért volt ott, hogy helyrehozza a károkat, amiket Seong Gi-Hun okozott az okoskodásával. Persze a társadalom "szennyei" most másféle problematikus háttérből érkeztek, mint az első évadban, de semmi meglepő vagy új nincs egy transznőben, egy kriptobizniszben utazó bukott fiatalban, egy eladósodott anya-fia párosban, vagy egy magára maradt terhes nőben.

Az első évadban felvonultatott társadalmi problémák sem fejlődnek tovább, a kapitalizmus áldozatai és urai hozzák az elvárt viselkedést. Ismételten elhangzik, hogy tisztogatják a társadalom szennyeit, hogy az itt lévőknek egyébként sincs reményük, és csak az ország terhére vannak. Ezt már hallottuk.

A játék együtt leállítható

Seong Gi-Hun semmivel sem okosabb, mint az első évadban volt, pedig már megnyert egy játékot. Mit jelent ez? Tudja, milyen séma alapján fut a játék. Tudja, a vezetők hogyan reagálnak bizonyos szituációkban és hogyan irányítják a játékot. És ami a legfontosabb: tudja, hogyan működnek a játékosokElméletben

Csakhogy Seong Gi-Hun most is épp olyan ostoba, mint az első évadban volt. Egyszer már végignézte, miként képes irányítani a pénz ezeket a kétségbeesett embereket, mégsem tanult belőle. Továbbra is azt hiszi, hogy kibeszélheti a játékosokból a kétségbeesést és a romlottságot. Továbbra is azt hiszi, hogy olyan emberek között, akik hajlandóak voltak eljönni ebbe a játékba, és újra meg újra a folytatása mellett szavazni, az ész érvék erővel bírnak. Nem igazán értem, mi volt a terve. Arra számítottam, hogy talán a játékvezetők vagy az őrök ellen fordul, valami csellel hátba támadja őket, összeesküvést szervez, akármi. De látszólag az volt a terve, hogy rábeszélje az embereket a játék befejezésére. Ezeknek az embereknek teljesen mindegy, hogy a való világban halnak meg, vagy idebent játék közben. És ha már így alakult az életük, teljesen érthető, hogy inkább kockáztatnak a nyeremény reményében.

De tegyük fel, hogy Gi-Hunnak sikerül rábeszélnie őket, a többség az X mellett szavaz. Egyszer már láthatta, mi lett ennek a vége, az emberek inkább önszántukból visszamentek. Őszintén mondom, hogy Gi-Hun naiv ostobasága életveszélyes. Az is opció, hogy a szervezők egyszerűen szerveznek egy másik játékot. Seong Gi-Hun tehát 3 teljes évig kereste a toborzót, de nem volt érdemi terve arra, mit tesz, ha ismét játékba kerül (és hogy ez hogyan segíthetne bárkin is). A lehető legnaivabb, legostobább módon próbált meg hatni a játékosokra, pedig ez a "trükk" egyszer már befuccsolt.

És akkor jöjjenek a morális kérdések. Szerintem abban egyetérthetünk, hogy erről felesleges beszélni (de azért én fogok). A játékok közben a játékosok szeme előtt nem a pénz, hanem a túlélés lebeg. A vezetők ezzel olyan helyzetekbe kényszerítik őket, ahol az életösztön veszi át a hatalmat, és képtelenség morálisan helyes döntéseket hozni. A rossz emberekről leveszi az álarcot, a jó embereket pedig a bűntudat terhe mellett formálja "rosszá". Azért írom idézőjelesen, mert nem egyértelmű, hogy nevezhetjük-e rossz és gonosz embernek azokat, akik a maguk túlélést helyezik előtérbe. Nehezíti a kérdést, hogy a játékosok majdnem fele már az elején leállt volna a játékkal, de továbbra is bele vannak kényszerülve.

De aztán ott van a köztes időszak két játék között, amiben látjuk, hogy a játékosok hajlandóak legyilkolni egymást. Emellett hőbörögnek is, milyen sokan túléltek egy-egy játékot, és ez milyen kevés pénzt jelent a túlélőknek.

Mikor Seong Gi-Hun számára nyilvánvalóvá vált, hogy a beszéd itt nem segít, végre jött az a rész, ahol az őrök ellen fordult egy kis csapatával, akiket arra kért: míg a többiek legyilkolják egymást, ők bújjanak el, majd a megfelelő időben támadják meg az őröket. Itt tehát úgy döntött, segítség nélkül hagyja egy tucat társát, feláldozza őket a nagyobb jó érdekében. Érdekes paradoxon a továbbiakban, hogy Seong Gi-Hun nem akarta, hogy a játékosok gyilkolni kezdjék egymást a pénzdíj fejében, de azzal már semmi baja nem volt, hogy a játékosok meggyilkolják az őröket. Pedig a gyilkosság az gyilkosság. A játékosok nagy része erkölcstelenebb volt, mint az őrök. Erre Gi-Hunéknak nyilván nem volt rálátása, de miben tér el egymástól két gyilkosság? Mitől lesz az egyik validálva a másik pedig nem? Mivel semmit nem tudtak az őrökről, benne lehetett, hogy őket is kényszerítik (és ez kvázi így is volt). Gi-Hun tettét tehát semmi sem validálja.

Ennek az évadnak jobb volt a dinamikája, mint az elsőnek, de még mindig nem a legjobb. A játékokat elnyújtottnak és sokszor érdektelennek éreztem, arról nem is beszélve, hogy többször végig kellett néznünk a szavazásokat, amik jó 5-10 percet elvettek a játékidőből, pedig borítékolható volt az eredmény, és az eredmények következménye is.

Összességében boldog vagyok, mert darálós évad volt, és nagyon kellett most valami, ami leköti a figyelmemet. De azért remélem, a 3. évad átgondoltabb és tartalmasabb lesz, Seong Gi-Hunba pedig szorul addigra némi ész.

(Szívesen támogatnád a munkámat? Az alábbi gombra kattintva ezt egy kávé árával megteheted.)