Charye (차례): A koreai ősimádat áttekintése
A Charye a hagyományos koreai kegyeletlerovás, amelyet az ősök tiszteletére és emlékére hajtanak végre olyan fontos ünnepeken, mint a Seollal (Holdújév) és a Chuseok (Ősz-Középi Fesztivál). Eredetileg a konfucianizmusból ered, aminek keretében megterítenek egy ünnepi asztalt különféle ételekkel, füstölő gyújtanak, és a vége felé többször meghajolnak az elhunyt ősök tiszteletére. Az egész beállítás és a rituálék a tiszteletet és az emlékezést tükrözik.
Charye történelmi jelentése
Az ősök imádata Koreában a három királyság időszaka óta élő hagyomány, és más vallások, például a konfucianizmus, a buddhizmus és a sámánizmus különböző hatásai miatt alakult ki a ma is gyakorolt változata. A konfucianizmus által beépített gyermeki jámborság eszménye tette a koreai identitás és családstruktúra szerves részévé ezt a gyakorlatot. Ezek a rituálék messze nem csupán az ősök tiszteletének vallási szertartásai, hanem a rokonok közötti kapcsolatok előmozdítását szolgálták a társadalmi kohézió érdekében.
Korea ősimádatának lassú halála
A Charye, a három királyság időszakában gyökerező, a konfucianizmus, a buddhizmus és a sámánizmus által formált ősi koreai ősimádat lassan elhalványul. A gyors urbanizáció, a modern életmód és a kereszténység térnyerése megzavarta a hagyományos családi struktúrákat, megnehezítve a fiatalabb generációk számára e rituálék fenntartását.
Charye gazdasági és fizikai követelményei megterhelővé váltak, és annak ellenére, hogy a kormány igyekezett egyszerűsíteni a hagyományt, hanyatlása továbbra is fennáll. A COVID-19 világjárvány tovább gyorsította ezt a tendenciát, mivel a társadalmi távolságtartás és az utazási korlátozások miatt sok család teljesen lemondott ezekről a szertartásokról.
1. Változó demográfia és modern életmód
A tényezők közül a demográfiai és az életmódbeli változások együttesen adják a Charye csökkenő gyakorlatának legkiemelkedőbb okait. Dél-Korea gyors urbanizációja, és ennek következtében a vidéki életről a városi életre való átállás alapvetően megbontja a hagyományos családstruktúrát. A fiatalabb generáció nagyon karrierista, és személyes ambíciói motiválják; ezért lehetetlenné válik ennek az új nemzedéknek, hogy annyi időt és munkát fordítson az ősimádásra.
2. A kereszténység és más vallások hatása
Az elmúlt száz évben a Charye-gyakorlat drámaian visszaesett, és az okok nagyrészt a kereszténység dél-koreai térnyerésének tudhatók be. Sok keresztény hívő úgy véli, hogy vallása nem ösztönzi az ősök imádatát, és az ilyen szertartásokat bálványimádásnak tekintik. Ezért a gyakorlat családi konfliktusokhoz és vitákhoz vezetett; egy idősebb családtag nem hajlandó egyetérteni az ilyen hiedelmekkel.
Meglehetősen költséges és fizikailag megterhelő az előkészület Charye-re. A vásárlás, az előkészítés és a díszasztal elrendezése során a pénz és az energia a lefolyóba megy. A gazdasági nyomás növekedésével és a családlétszám csökkenésével a családi kötelezettségek nagyobb része egyre kevesebb egyénre nehezedik, akik közül sokan az emlékezés sokkal egyszerűbb vagy alternatív formáit részesítik előnyben.
4. Kormányzati politika és társadalmi attitűdök
A dél-koreai kormány 1969-ben elfogadta a családi rítusok szabályozásáról szóló törvényt, hogy modernizálja és enyhítse a családokra nehezedő gazdasági nyomást. Ennek az volt a célja, hogy egyszerűsítse az ősök imádatának hagyományos gyakorlatát és mértékét azáltal, hogy meghatározta az elvégzendő rituálék számát és a felajánlások mennyiségét. Ezek az intézkedések nem akadályozták meg a Charye-val szembeni régimódi és babonás társadalmi attitűd kialakulását.
5. A COVID-19 pandémia hatása
A COVID-19 tovább gyorsította Charye halványulását. A társadalmi távolságtartás és az utazási korlátozások megnehezítették a családok összejövetelét, és a legtöbbet arra késztették, hogy teljesen kihagyják a rituálékat. Bár egyes családok online platformokon kezdtek készülni ezekre a szertartásokra, ez a járvány ezen éveiben jelentősen csökkentette az ősök imádatában való részvételt.
6. A nemek közötti egyenlőtlenség és a háztartási kapcsolatok
A Charye-ban a nemi szerepek is figyelembe kell venni. A rituálék előkészítését és elvégzését általában a nőktől, különösen a menyektől várják el. Az ezzel járó feladatok rendkívül bonyolult jellege és a nagy családi összejövetelekkel járó stressz miatt a legtöbb nő ezt nem az ellenállás egy formájának tekinti, hanem egyszerűen megtagadja. Ezek a változó családi viszonyok és az egyenlőségre való törekvések szintén az ősök imádatának felhagyásához vezetnek.
Alkalmazkodás vagy kihalás?
Bár a tradicionalisták amellett érvelnek, hogy a Charye-t meg kell őrizni a koreai örökség központi elemeként, az igazság az, hogy egyre kevesebb család kötelezi el magát a rituálé ezen formája mellett. Az adaptált formák némelyike a szertartások leegyszerűsítését, vagy akár az ételkínálat professzionális szolgáltatókhoz történő kiszervezését kínálja. Mások az emlékezés alternatív módjaival korszerűsítettek, mint például a templomokban tartott megemlékezés vagy digitális emlékművek létrehozása.
A Gallup Korea szerint 2006-ban a lakosság körülbelül 80 százaléka rótta le tiszteletét az ősei előtt Seollal és Chuseok ünnepekor. Ez az arány 2014-ben 71 százalékra, 2019-ben 64 százalékra, 2021-ben pedig 40 százalékra esett vissza.
(Ha szereted a munkámat, és szívesen támogatnál egy kávé árával, akkor ezt az alábbi gombra kattintva teheted meg.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése