Kingdom

Műfaj: akció, történelmi, háborús

Játékidő: 2 óra 14 perc

Dátum: 2019

Ország: Japán

Főszerepben: Yamazaki Kento (Shin) és Yoshizawa Ryo (Eisei/Hyou)

Ismertető: Az ókori Kínában, a Qin dinasztia idején Shint háborús árvaként eladják rabszolgának. A háznál, ahová kerül megismeri Hyout, és a két fiú együtt felnőve nagy álmot dédelget: egy napon hatalmas tábornokokká akarnak válni, s odáig az utat saját erejükből akarják kiharcolni. Ám egy napon Hyout elviszik, és az álmuk porba hullik. Mikor pedig a letaszított, trónját visszakövetelő király oldalán találja magát, Shin álma előtt az út ismét élesen kirajzolódik. 

Előzetes: 1., 2., 

Online: Indavideó, Videa

Véleményem: Na ez volt aztán a lendületes film. Húztam a számat a 2 órára, de a fene egye meg, jó gyorsan vége lett. Annak ellenére, hogy egy tipikus, semmi újat sem mutató történetről van szó, én nagyon élveztem. A történet annyiból áll, hogy Eisei öccse magát különbnek gondolván lázadást szít és elveszi a trónt a bátyjától, aki nyilvánvalóan megpróbálja azt visszaszerezni. Shin nem egészen véletlenül, de nem is saját akaratából belekeveredik a dolgokba, és Eisei oldalára szegődik, hogy valóra váltsa a saját, és barátja, Hyou álmát, és nagy tábornok váljon belőle.

Általában mindig sokkal szigorúbban igyekszem szemlélni a filmeket, amikor véleményt írok, mint ahogy valójában éreztem, de így próbálok valós képet adni az egészről. A történet nem volt kiemelkedő, egy középkategóriás film, igazából teljesen kiszámítható, pontosan tudjuk, mi fog történni és mi lesz a vége, de valahogy mégis olyan lendületes és magával ragadó az egész, hogy elnéztem a kliséket és hogy semmi egyediséget nem vittek bele (aminek az is lehet az oka, hogy egy nagy sikerű manga adaptációja, tehát a készítők keze is megvolt kötve). 

Bár 2 órás a film, de ezt nagyon nem lehet érezni rajta, pont a lendülete miatt; egyszerűen egy felesleges percnyi üresjárat sincsen, és pont ezért nem figyel fel annyira a néző arra, hogy micsoda egy fantáziálatlan tucatsztoriról van szó.

Engem igazából Shin vett le a lábamról (bár megjegyzem az ő karakterében is látom a hibákat). Ez a srác annyira barbár és otromba volt, de mégis tüzes és erőteljes, és csak úgy tombolt mindenhol, hogy teljesen megvett magának a lehengerlő lendületével. Úgy tudott ordibálni azzal a cuki kis fejével, hogy attól állandóan rám jött a nevethetnék. Volt egy egyszerű, klisés, de annál motiválóbb álma: ki akart emelkedni a szolgasorból, és nagy tábornok akart lenni, így hát természetes, hogy a legyőzhetetlen ellenségeket is leverte a maga 50 kilójával, és akkor is felállt, amikor egyébként már halottnak kellett volna lennie. Hát igen, ez minden akciófilm gyenge pontja. Igazából nem nagyon gondoltam bele mélyebben az egészbe/a karakterébe, és most sem szeretnék, mert akkor simán felfedezném azokat a hibákat, amik miatt IMDb-n csak 6,6 csillagra értékelték. Egyszerűen csak jó volt nézni, ahogy a barátja, Hyou erőt és motivációt adott neki, és hogy ment az álmai után, és végül barátja lett egy királynak, akit meg akart ölni. Voltak nagyon szép és tanulságos megszólalásai is, bár ezeket is hányaveti, barbár módon vetette oda, de isten ne verjen meg, imádtam a stílusát. Felüdülés volt nézni ezt az elszánt srácot, ahogy olyasmiért küzd, ami sosem érdekelte, de azért teszi, hogy bosszút álljon és valóra váltsa kettejük álmát a barátjával.

Az akció jeleneteket még kiemelném: olyan szépen voltak megkoreografálva, hogy le a kalappal, néhányat még vissza is tekertem, mert élvezet volt nézni.

Ami viszont nagyon szúrta a szememet, hogy nem egészen értettem, hogy most ez akkor egy fantasy film-e, avagy sem. Mert voltak benne olyan elemek, amik a legnagyobb jóindulattal sem állnak meg a realitás talaján. Viszont ha fantasy volt, akkor csúnyán fogom ráncolni a szemöldököm, mert egyrészt felesleges volt beletenni ezeket az elemeket, ezek nélkül is működött volna, másrészt borul a koncepció. 

Lehetne benne hibát találni bőven, de kérlek, nézzétek el nekem, hogy én most nagyon szeretném egyszerűen csak szeretni ezt a filmet, és jó szívvel gondolni rá, mert nagyon jó kis élményt okozott késő este, amikor nem vágytam semmi extrára, csak valamire, ami leköt. Erre tökéletes volt, és minden percét élveztem. 

Sérelmek, sérelmek... A legnagyobb sérelem az, hogy az álmaiknak véget vetettek! Ha igazán törődnétek azokkal, akik meghaltak, akkor valóra váltanátok az álmaikat!