A király és a bohóc

Műfaj: dráma, történelmi, BL

Dátum: 2005

Idő: 119 perc

Főszerepben: Lee Joon-Gi (Gong-Gil), Kam Woo-Sung (Jang-Sang) és Jung Jin-Young (Yeonsan király)

Ismertető: Két főszereplőnk, a ravasz, macsó és provokatív Jang-Sang, illetve a nőies vonásairól ismert, visszahúzódó Gong-Gil összeszokott párost alkotó vándorszínészek, akik ezúttal túl nagy fába vágták a fejszéjüket. Jang-Sang fejébe veszi, hogy menjenek Szöulba. Hamar rájönnek azonban, hogy nem olyan egyszerű a nagyvárosban talpon maradni, így kétes tervvel rukkolnak elő: mi lenne, ha kiparodizálnák a királyt és annak rossz hírű ágyasát. Pont olyan pozitívan végződik ez a terv, mint ahogy hangzik. Párosunk hamar a király előtt találja magát, és két lehetőségük van: vagy képesek lesznek megnevettettetni őt a paródiájukkal, vagy meghalnak. Gong-Gil szépsége azonban azonnal felkelti a király érdeklődését, így tovább maradnak az udvarban, mint tervezték. Gong-Gillel pedig a királynak más tervei is vannak, nem csak néhány vicces előadás.

Előzetes videó: https://www.youtube.com/watch?v=JfGpTWM-TNk

Online: Videa

Vélemény: Jesszus Mária, mit láttam? 

Huh, nem is tudom, hogy hol kezdjem. Már egy ideje szemeztem a filmmel, mert Joon-Gi egy nagy kedvencem, de fogalmam sem volt, miről szól a film. Ma végre rendesen elolvastam az ismertetőt, és azt hittem, hogy "na, akkor ma nézek valami vicces filmet". Aha. Hát ezt már egy párszor bebuktam. Akárhányszor nekiállok egy koreai filmnek, mindig belebukok. Mármint nem azért, mert rosszak, hanem mert mindig valami vidám, mégis jól megcsinált filmet keresek, aztán vagy végigbőgöm az egészet, vagy kvázi depressziós leszek.

Na hát itt nevettem is, meg sírtam is, és legalább hússzor kérdeztem meg magamtól, hogy "Mi a franc? Ez meg mi a francot csinál? Mi a fene történik?" Nagyon jól adagolták a feszültséget és a konfliktusokat, az egészet végigizgultam és feszülten vártam, hogy mi fog történni. Egy percet sem volt időm unatkozni, az elejétől kezdve fenntartotta a figyelmet, érdekes és izgalmas volt, és még a lezárás is értelmesre sikeredett.

Vicces egy üzenete van a sorozatnak, vagy csak én vagyok ilyen beteg humorú? Mint ahogy minden történelmi film, ez is egy bábkirályról szól, aki az apja árnyékában él, és aki konkrétan csak dísznek van. A miniszterek intézkednek helyette, a király pedig csak kihirdeti a döntést, és ezzel a szerepe le is zárult. Szerintem baromi jó, hogy ilyen módon oldották meg a király bosszúját. Otthont adott egy pár vándorszínésznek, akik kiparodizálják először a királyt, később pedig a minisztereket. Az előadásaik során "fényt derítenek" az igazságokra, és ezzel bizonyítékot és eszközt adnak a király kezébe, hogy elintézze a minisztereket, és azokat, akik ellene vannak. Vicces, hogy egy pár bohócnak köszönhető, hogy a bábkirály ledönti a miniszterek hatalmát.

A karakterek egyébként meglepően kidolgozottak, és amilyen szerepet szántak nekik, azt szépen végig is vitték. Sokszor elkövetik azt a hibát, hogy konkrétan kimondják, hogy XY szereplő ilyen védelmező, meg olyan eszes, de a sorozat vagy film ezt később nem képes bizonyítani, így a főhősök karaktere mondvacsinált lesz, és ezzel el is ásták az egészet. De itt nagyon szépen ki voltak dolgozva.

Gong-Gil volt az egyik fő karakterünk. Szó szerint gyönyörű, ami ugye egy férfinál fura, és éppen ezért figyel fel rá a király azonnal. A fiú csendes és visszahúzódó, nem beszél sokat... és úgy konkrétan mást sem csinál. Joon-Gi nagyon jó színész, de ebben a szerepben ezt annyira nem sikerült megmutatnia, mert a karaktere konkrétan életképtelen volt. Másoktól függött, nem tudott önálló döntéseket hozni, nem volt képes megvédeni, akit szeret, és igazából tenni sem tudott semmit. Csak sodródott az eseményekkel, csak úgy megtörténtek vele a dolgok, és ő nem tett semmit. Utálom az ilyen teszetosza karaktereket, rosszabb volt a legbénább női főszereplőknél is. Az még hagyján, hogy nem tudott kiállni a... barátjáért, testvéréért, szerelméért, ahogy tetszik, de még saját magáért sem tudott! Férfi létére nem tudta megvédeni magát, állandóan áttapostak rajta, és a tehetetlensége egy idő után már irritáló volt. 

Jang-Sang viszont sokkal talpraesettebb volt, mindig kiállt Gong-Gilért, annyiszor mentette meg az életét, hogy megszámolni sem tudom. Védelmező volt, domináns, és lehetett rá számítani. Kicsit sajnáltam is őt, mert nyilván nagyon nem tetszett neki, hogy a királyt ennyire érdekli Gong-Gil, és ez ellen nem nagyon tudott mit tenni, de ettől még rendületlenül védte Gong-Gilt, és ezt nagyon szerettem benne.

A király szimplán flúgos volt. Kieszelt egy tervet, és a színészek "segítségével" elkezdte kiírtani maga körül azokat, akik keresztbe tettek neki, vagy összeesküdtek ellene, de a végére szó szerint beleőrült, és totál megzakkant. Néha azt sem tudtam, merre gurult a gyógyszere, akkora hülyeségeket csinált. Őszintén, nem tetszett, hogy ennyire rátette a kezét Gong-Gilre, az meg főleg nem, hogy a fiú hagyta, pedig nyilvánvalóan nem akarta - de mint írtam, szerencsétlen baromi életképtelen volt. 

A féltékenység megtestesítője Nok-Su, a király ágyasa volt. Kezdetben tetszettek neki a színészek előadásai, de mikor rájött, hogy a király többre tartja Gong-Gilt, mint őt, hát azt már nem tudta lenyelni. Azon kívül, hogy féltékenykedett egy sort, meg szegényt kidobták a király szobájából igazából nem sok szerepe volt, de azért sajnáltam szegényt. Végül is... a király lecserélte őt egy férfira, ami azért elég nagy pofon lehetett neki.

A lezárás nagyon meghatóra sikeredett, nekem nagyon tetszett az az utolsó pár perc, mégha szomorkás is volt kissé. Vannak olyan filmek, amiknek egyszerűen muszáj így véget érniük, hogy jó emléket hagyjanak maguk után, és ez egy ilyen volt.

Összességében jó film volt, nekem tetszett. Izgalmas és érdekes, végig fenntartja a figyelmet, és egyszerűen nem lehet beleunni. Már csak a film üzenete miatt is bárkinek ajánlom, aki szereti a történelmi filmeket, és nem zavarja az enyhe meleg szál a történetben.