Műfaj: sience fiction, romantikus
Részek száma: 36 (fél órásak)
Dátum: 2018
Főszerepben: Seo Kang-Joon (Nam Shin és Nam Shin III), Gong Seung Yeon (Kang So-Bong), Lee Joon-Hyuk (Ji Young-Hoon), Park Hwan-Hee (Seo Ye-Na), Kim Sung-Ryoung (Oh Ro-Ra), Choi Duk-Moon (David)
Ismertető: Nam Shin egész életét a nagyapja fogságában élte le, miután elválasztották az anyjától. Gyűlöli a nagyapját, annak minden emberét, és a céget, amit egy nap neki kellene átvennie. Nincs más álma, mint hogy porrá zúzza a céget. Az édesanyja, Oh Ro-Ra egy briliáns tudós, aki úgy próbálja átvészelni fia elvesztését, hogy készít egy robotot, aki a fia pontos mása. Évről évre figyeli, ahogy a fia egyre nő, és úgy alakítja, fejleszti a robotot. A történet ott indul be, hogy az ember Nam Shin otthagyja a nagyapját, és Csehországba megy, hogy megkeresse az anyját. Azonban egy baleset következtében kómába kerül. Mikor a titkára, Ji Young-Hoon és Nam Shin anyja rájön erre, a robotot teszik a helyére, hogy megvédje a fiú posztját, míg az ember Nam Shin fel nem ébred. A robot, becsületes nevén Nam Shin III, mindent megtesz, hogy az ember Nam Shin pontos mása legyen, tökéletesen tudja utánozni őt, és soha senki ne jöjjön rá a cserére. Ő azonban az ember Nam Shin tökéletes ellentéte. Mosolygós, szabálytisztelő, őszinte, kedves és segítőkész - vagyis minden, ami Nam Shin nem. Hogy minden a tervek szerint alakuljon, és sikerrel végigvigyék ezt az akciót Kang So-Bong lesz segítségükre, aki a robot Nam Shin testőre lesz. A lány kezdetben irtózik a robottól, kerüli, amikor csak tudja, nem akar vele érintkezni, de hamar rájön, hogy rosszul ítélte meg, és hogy ez a robot emberségesebb, mint bármelyik ember, aki körülötte van. És ez a felismerés nem kicsit sokkolja. Mert hát... mi sülhet ki ebből a szerelemből?
Előzetes videó: https://www.youtube.com/watch?v=_n8clK-PdO4
Online: Sorozatbarát
Vélemény: Fergeteges. Nagyon-nagyon régen néztem már sorozatot, mert egyszerűen nem volt időm nekiülni. Szóval hosszú-hosszú idő óta ez volt az első. Le vagyok nyűgözve. Nem is tudom, mit írjak azon kívül, hogy döbbenetes, fenomenális és eszméletlen. Iszonyú nagy volt a hype a sorozat körül annak idején, és nagyon megérdemelte. A mi kis robotunk felrobbantotta a szociális médiát, és hétről hétre izgultak az emberek, hogy most mi fog történni vele. Én szerencsés voltam, mivel jóval a sorozat lefutása után álltam neki, így egybe ledaráltam az egészet. Iszonyúan sajnálom, hogy véget ért, mert már nagyon-nagyon régen izgultam ennyit egy sorozaton.
Mindig ismertető és poszter alapján választok sorozatot, és mostanában nagyon rákattantam a robotos sorikra, főleg az I'm Not A Robot után. Na ez a sorozat annak a tökéletes ellentéte. A történet elején ott van nekünk Nam Shin, aki konkrétan egy rab a nagyapja házban, amit teljes szívéből gyűlöl, és ott van Nam Shin III, a legcukibb robot, akit az ember alapján mintáztak, mégis gyökeres ellentéte. A történet izgalmasan indult, és eszméletlen, ahogy haladt. Végig tele volt feszültséggel, kérdésekkel, bizonytalansággal, mégis könnyed volt, vicces és lendületes. Tele voltunk kérdésekkel, félelmekkel, egyik percben még nevettünk, a következőben rágtuk a körmünket, hogy mi fog történni. Az egész sorozat központi feszültsége a mi kis szeretett robotunk köré épült: vajon tényleg ki fogják kapcsolni?
Nam Shin volt a legédesebb robot a világon. Egyszerűen nem lehetett nem beleszeretni, nem megszeretni és akarni vigyázni rá. A maga furcsaságaival, képességeivel és szabályaival a legkülönösebb jelenség volt, és mégis: a kedvessége, ahogy a maga módján törődött és szeretett a legemberibb karakterré tette őt az egész sorozatban. Amikor elkezdett vágyakozni, hogy ő is ember lehessen, amikor ő is sírni akart, meg szomorúságot érezni, és képtelen volt erre... Majd megszakadt a szívem. És amikor féltékenykedni kezdett? Na és mikor hiányzott neki So-Bong, és mindenhol őt látta, erre valami "program hibára" fogta a dolgot, hogy hologramokat lát? Istenkém, az valami fenomenális volt! A szerelmi szál olyan gyönyörűséges volt, hogy ennél szebb már nem is lehetett volna. Ő és Kang So-Bong kezdetben nem kedvelték egymást, aztán So-Bong undorodott tőle, majd rájött, hogy milyen különleges ez a robot, és barátok lettek, végül pedig beleszeretett. Olyan szépen volt kidolgozva az egész, a jelenetek, a párbeszédek, ahogy haladt a kapcsolatuk. Egyszerűen csodálatos volt.
Az összes karakter borzasztó érdekes és egyedi volt, és olyan fejlődésen mentek keresztül a sorozat alatt, hogy az külön megérne egy misét. Külön szeretném kiemelni Ji Young-Hoont. Nem csak Nam Shin titkára, de barátja is volt, és nagyon-nagyon különleges kapcsolat volt közöttük. Young-Hoon nagyon szerette és törődött vele, akármit megtett volna érte, akármit elviselt volna érte. Gyönyörű brománc volt, bár ha nagyon bele akarok gondolni, talán picit több is volt ez. Mindent tudott Nam Shinről, és a robotunk olyan jól végezte a dolgát, hogy kezdetben álladóan összekeverte őket. Végül azonban őt is megszerette. Máshogy szerette az ember Nam Shint és máshogy a robotot, de véső soron mindkettővel törődött. Imádtam a karakterében, hogy állandóan elhúzták mézesmadzagot az orra előtt, megkísértették azzal, hogy megpróbáljon ő is mindent megszerezni, vagy szembefordulni Shinnel és az elnökkel. Ő maga is bevallotta, hogy néha nem tudja, hogy vajon Shint szereti, vagy azt, amije van. De a végére teljesen nyilvánvaló volt a válasz. Egy ilyen világban nehéz nem kapzsinak lenni, de ő sokkal erősebb és kitartóbb volt bárkinél. Nem volt hajlandó ártani azoknak, akiknek köszönhette az életét, és végül pontosan azt kapta, amit megérdemelt. Se többet, se kevesebbet, és ez így volt rendjén.
Oh Ro-Ra, Nam Shin édesanyja képviselte a keserű reményt a sorozatban. A fia még kisgyerek volt, mikor elvették tőle, és a mély gyászban létrehozott egy robotot, ami csökkenti a hiányát. Mikor megismerte a fiát mindent megpróbált megtenni, hogy helyrehozza, hogy azt cselekedje, ami helyes. Akaratlanul is választás elé kényszerült a robot és az igazi fia között, és őrlődött, hogy mit tegyen, és sem a fia, sem a többiek nem könnyítették meg a dolgát. Konkrétan arra kérték, hogy a két fia közül válasszon. Ha megtartja az egyiket, elveszíti a másikat, de vajon melyiket lenne képes elveszíteni? Nagyon sajnáltam őt, bár sokszor nagyon mérges is voltam.
És akkor az ember Nam Shin. Róla kezdetben nem sokat hallunk, hisz kómában van, egy-egy visszaemlékezés vagy a szereplők elmeséléséből ismerjük meg, de az tiszta sor, hogy egy zárkózott bunkó. És ez nem változik akkor sem, amikor felébred. Nyilván nincs is annál félelmetesebb, mint mikor felébredsz, és egy robotot találsz a helyeden, aki pontosan úgy néz ki, mint te, mégis mindent jobban csinál, és látszólag elveszi a szeretteidet. Nam Shin baromi pipa volt, de ki tudta volna hibáztatni őt? Sokszor nagyon mérges voltam rá, volt egy két olyan húzása, amit nem bírtam lenyelni, de az lett volna a furcsa, ha nem így viselkedik. Tele volt keserűséggel a nagyapja iránt, dühvel az anyja iránt és bizonytalan ragaszkodással Young-Hoon felé, de sokszor úgy tűnt, mindenki hátat fordít neki; pedig mindent miatta tettek. Kezdetben szerintem senki sem kedvelte őt, de annyira együtt lehetett érezni vele. Baromi impulzív volt, de végső soron csak egy srác, akitől elvették az anyját, majd a helyét, és bosszút esküdött.
(Azt még muszáj megemlítenem, hogy Kang-Joon baromi nagyot alakít. Ahogy eljátszotta ezt a két totál különböző karaktert, és konkrétan egyik másodpercről a másikra változott át, az valami eszméletlen. Csomószor visszatekertem, csakhogy lássam, amint átvált a robotról az emberre. Baromi tehetséges a srác.)
(Azt még muszáj megemlítenem, hogy Kang-Joon baromi nagyot alakít. Ahogy eljátszotta ezt a két totál különböző karaktert, és konkrétan egyik másodpercről a másikra változott át, az valami eszméletlen. Csomószor visszatekertem, csakhogy lássam, amint átvált a robotról az emberre. Baromi tehetséges a srác.)
Kang So-Bong volt a legdurvább. Olyan gyökeresen változtatta meg az emberek véleményét, hogy csak pislogtam. Az elején utáltam, és irritált. Igazából az egyetlen, amit csinált, hogy emberien viselkedett. Elkövetett egy csomó emberi hibát, amit nem helyeseltünk, és idegesített. De ahogy a robottal bánt az mindent megváltoztatott. Mert mégis ki látna embernek egy robotot? Hát ő. Mindenki egy gépként kezelte, úgy beszéltek hozzá, úgy utasítgatták, pedig gondolkodott, és a maga módját érzett és törődött is. A lány pedig egyre csak ismételgette, akár egy mantrát, hogy ne hagyja magát irányítani, hogy hozza meg a saját döntéseit, hogy nem kell mások utasításait követni, és hogy nem kell állandóan segítenie sem. Hogy legyen önmaga, mert ő úgy szereti. A legtökösebb csajszi, akit csak láttam. Eldöntötte, hogy megvédi a robotot, és meg is tette, akárkivel szembeszállt. Amit mégis legjobban szerettem, hogy egyszerűen nem akadt ki azon, hogy beleszeretett a robotba. Egyszerűen elfogadta, hogy ez van, hogy ez már így lesz, és onnantól nem is érdekelte semmi más. Annyira emberi, annyira valósághű volt, hogy az hihetetlen.
Na és az az utolsó rész? Hát én csak tátogtam, mint a hal. Egyszerűen tökéletes volt! 36 részen keresztül tépelődtem, hogy mi lesz a robottal, mi lesz So-Bonggal, mi lesz Nam Shinnel. Rengeteg forgatókönyv megfordult a fejemben, tök viccesek, látszik, hogy író vagyok, mert olyan befejezéseket képzeltem el, amik megcsűrték, csavarták volna a dolgokat. Végig találgattam, tépelődtem, de végül is tudtam, mi fog történni. És végül mindent olyan tökéletes intéztek, hogy azt sem tudtam, hogy most sírjak, vagy vigyorogjak, szóval egyszerre csináltam.
Annyira hihetetlenül érzelmes, szomorú, vidám és izgalmas volt egyszerre az egész sorozat, hogy úgy éreztem magam, mint egy hullámvasúton. És az ember azt hinné, hogy tudja, mire készülnek a szereplők, hogy ki kivel van, ki mit tervez, erre olyan csavarok történnek, hogy csak bámulunk. Fergetegesen jó volt, nagyon-nagyon szerettem.
"Vajon milyen lenne, ha nem robot lennék? Szomorú lehetnék, ha elválunk egymástól. Boldog lehetnék, amikor veled vagyok. Megszakadhatna érted a szívem. Azonban... robot vagyok. Egy robot, ami nem érezhet szerelmet. De akkor mégis miért csinálom ezt?" - Nam Shin III
"Mi történt volna, ha ember lennék? Ha ember lennék, akkor is ilyen dühös lettél volna rám azért, mert megcsókoltalak?" - Nam Shin III
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése