Trap

Műfaj: thriller, dráma

Részek száma: 7

Dátum: 2019

Főszerepben: Lee Seo-Jin (Kang Woo-Hyun), Sung Dong-Il (Ko Dong-Kook), Lim Hwa-Young (Yoon Seo-Young)

Ismertető: Kang Woo-Hyun egy nagyon híres tudósító, az emberek tisztelik, szeretik és rajonganak érte. Ő az igazság megtestesítője, a férfi, aki rengeteg emberen segített már, és az elve, hogy az igazság végül mindig kiderül. Az élete látszólag tökéletes: van egy szerető felesége és egy kisfia. Egy nap azonban, épp a házassági évfordulójukat ünnepelve ellátogatnak a kávézóba, ahol a két szülő először randevúzott; és az események hirtelen borzalmas fordulatot vesznek. A kisfiúnak hirtelen nyoma vész, keresés közben pedig rögtön utána a felesége is eltűnik, Kang Woo-Hyun pedig egy játék közepén találja magát, amiben ő a préda, az elkövetők pedig a vadászok. A játék halálig tart: míg a vadászok le nem vadásszák a prédát. Az ügyet egy zseniális nyomozó, Ko Dong-Kook kapja, akinek csapata szó szerint az életet tette fel arra, hogy pontot tegyenek az ügy végére.

Előzetes: https://www.youtube.com/watch?v=JwoIOEm5mwk

Online: Sorozatbarát

Vélemény: Atya. Úr. Isten. Zseniális. Elképesztő. Tökéletes. Te jó ég, azt sem tudom, hol kezdjem. K-dráma rajongó korom óta nem láttam ilyen őrületes sorozatot. Ez túltett az összesen, amit valaha láttam, pedig csak 7 nyúlfaroknyi részről van szó. Azt sem tudom, hová ragozzam. Általában jegyzetelni szoktam sorozatnézés közben, hogy mikor majd az ismertetőt írom, legyen honnét elindulnom. De most csak szavakat írtam fel egy papírra, és vagy nyolcszor alásatíroztam, mert a sorozat nagy részében csak tátogtam, mint egy hal, és egy értelmes gondolatot nem tudtam megfogalmazni. Úgyhogy most egyszerűen csak ezeket a szavakat fogom sorra venni.

Megrázó. Nem sírtam. Ezt le kell szögezni. Egyszer sem. Egyszerűen még arra is képtelen voltam. Hét részen keresztül csak ültem, mint egy sóbálvány, és csak szemem ugrált ide-oda a képernyőn. Nem kellett, hogy holttesteket lássak, vagy öt litert vért a padlón, késelést, vagy lövöldözést. Az emberi kegyetlenség, a brutalitás, amire az emberek képesek egy másik ember ellen, a hidegvér, a pszichopata élvezet a szemekben... mindez elég volt, hogy teljesen szótlanul nézzem végig ezt a 7 részt.

Kíméletlen. Nincsenek érzelmek, és semmi sem szent. Ne hidd, hogy a kedvenc szereplőd biztonságban van, mert nincs. Ne hidd, hogy a szereplőknek bármi is fontos, mert semmi sem az. Legyen az mellékszereplő, főszereplő, vagy a szomszéd macskája. Senki sem kímél senkit, és a készítők sem kíméltek minket.

Kiszámíthatatlan.Azt hiszed, tudod, mi fog történni? Azt hiszed, megértetted, hogy miről szól ez az egész játszma? Nem. Dehogy is érted. Egyszerűen lehetetlen volt előre következtetni, hogy mi fog történni. Ki hal meg, és ki éli túl... Ki a jófiú és a ki a rossz fiú... Még az utolsó részben is fordul a kocka. Olyan váratlan csavarokat raktak bele, olyan dolgokkal borították fel az egész sorozatot, hogy azt sem tudtam hirtelen, hol vagyok, és biztos, hogy a jó sorozatot nézem-e. 

Hiteles. Amikor a sorozatokban a jó harcol a gonosz ellen, nyilvánvaló, hogy a jó győz. Nyilvánvaló, hogy aki a jó ügyért küzd, annak nem eshet baja. Hányszor láttál olyat (a Trónok Harcán kívül), hogy egyszerűen nem tudhatod, ki marad életben? Ahogy már mondtam, semmi sem szent. A nézők érzelme és lelki állapota sem. Egy leadott lövés, amikor nem mutatják, ki húzta meg a ravaszt, amikor azt hiszed, meghalt, de mégsem, vagy azt hiszed, túlélte, de mégsem. 

Valóságos. A gonosz szereplők gonoszak voltak. Pszichopaták, elmebetegek, velejéig romlottak, és ezt semmiféle logika nem magyarázta, és nem is kerestek felmentést vagy mentséget a gonoszoknak. Nem próbálták meg ész érvekkel megmagyarázni, mi vezérelte őket. Mégis milyen logikus magyarázat lehet arra, hogy egy ember emberre vadásszon, és mindezt beteges módon élvezze? Semmilyen, és a készítők nem is próbálták elhitetni velünk, hogy de, ez bizony tök logikus, és ettől lett olyan hihető és valóságos ez az egész. Aztán ott voltak a rendőrök. Sokszor szeretik őket hősnek bemutatni, akik nem tudnak megsérülni, akik nem halnak meg, akik mindig mindent tudnak. Itt ez nem így volt. Megsérültek, küszködtek, elsiklottak a részletek felett, hibáztak, és (ami a legjobban tetszett), hogy nem voltak legyőzhetetlenek.

Csavaros. Ez így túl szép szó arra, ami történt. Amikor már azt hitted, hogy végre kezd megoldódni az ügy, akkor behoztak egy csavart, ami felborította ez egész eddigi elméletet, és az összes bizonyíték hirtelen teljesen mást bizonyított, mint eredetileg.

Zseniális. Nincs rá más szavam. Ez a sorozat, az első perctől az utolsóig egy zseniális munka. A cselekmény, a szálak, az érzelmek (és azok hiánya!), a kapcsolatok, az átverések, a hátbatámadások, az álszentség, minden. Az akció jelentek, amikor teljesen jogosan féltetted a kedvenced életét, mert egyáltalán nem volt garancia arra, hogy túléli. Nem számított, ki az áldozat, mi a neme, hány éves, honnét jött. Nem volt megalkuvás, hogy valamiért cserébe nem ölik meg egymást, vagy megbánás, hogy "Jaj, rosszat tettem." És zseniális volt, mert egyszerűen senkiben sem lehetett megbízni. 

Mire az utolsó két részhez értem, egyszerűen már nem tudtam meglepődni semmin. A főgonoszaink hidegvérű, érzelemmentes gyilkosok voltak, és én teljesen kiégtem, mire vége lett. Már a szemem se rebbent, és egyszerűen nem tudtam ledöbbenni semmin, csak ültem, és néztem, hogy mégis mi a franc fog ebből kisülni. Abban sem lehettem biztos, hogy akinek túl kell élnie, az valóban túl fogja. Minden esély megvan arra, hogy a gonosz győz, és ez így volt tökéletes. Minden szereplő megsérült, fizikailag, de főleg lelkileg. Van, aki sosem épült fel, és van, aki túlságosan ép maradt. 

És a befejezés? Pontosan ilyet akartam. Ehhez a sorihoz ilyen zárás kellett. Tényleg nem tudom, hová ragozzam még, mert engem teljesen levett a lábamról. Aki szereti a thrillert, a tényleg egyedi gyilkossági ügyeket, annak nagyon ajánlom.