Mr. Queen

Műfaj: történelmi, romantikus komédia, fantasy

Dátum: 2020

Részek száma: 20

Főszerepben: Shin Hye-Sun (Kim So-Yong - királynő), Kim Jung-Hyun (Cheoljong - király), Cha Chung-Hwa (Choi udvarhölgy), Chae Seo-Eun (Hong Yeon), Yoo Min-Kyu (Youngpyeong herceg), Lee Jae-Won (Hong különleges igazgató)

Ismertető: Jang Bong-Hwan séfként dolgozik az elnöknél, ám egy komikus baleset következtében a szelleme valahogy a Joseon-korszakban élő Kim So-Yong királynő testébe kerül. Nem elég, hogy a férfi női testbe kerül, a királynőség mellé még ráadásként roppant kellemetlen módon egy király is társul: Cheoljongnak pedig titkai vannak. Bármilyen szelídnek és ostobának is tűnik, valójában rendkívül okos és furfangos, a terve pedig romba döntheti a miniszterek elnyomó hatalmát; amit a miniszterek nyilván nem akarnak. A testcsere következtében pedig So-Yong, aka Bong-Hwan feje tetejére állítja a palotát. 

Előzetes: 1., 2.

Online: Szitofa feliratok

Véleményem: Vannak azok a sorozatok, amikről egyszerűen képtelenség írni, mert nincs az az értékelés, ami elég jól kifejezi, hogy az ember mennyire imádta... Na ez a helyzet jelenleg. Hónapokig húztam ezt az ismertetőt, mert egyszerűen fogalmam sincs, mit írjak azon kívül, hogy imádom, oda meg vissza vagyok, és különben is, Shin Hye-Sun egy istennő. 

Ennyit sorozaton én még nem röhögtem. Az első nagyjából 10 epizód másból sem állt, csak komikus jelenetek sorozatából, és még amikor semmi sem történt, akkor is élvezettel néztem, mert ez a nő valami haláli. Egyszerűen nem tudtam betelni vele. A humornak nyilván a koncepció adta az alapját; egy 21. századbeli férfi belekerül egy Joseon-korabeli királynő testébe, aztán uccu neki, vegyüljünk el a tömegben. Aha, mint elefánt a porcelánboltban. Ebből a nőből (vagy férfiból, nézőpont kérdése) csak úgy dőlt a hülyeség. Iszonyú laza, nem egy szívbajos nőszemély, aki nem mellesleg istenien főz, és kitúrja a helyéről az ügyeletes szakácsot, aki alaposan besértődik ezen (és roppant jól titkolja, hogy amúgy odavan a nő főztjéért).

Apropó főzés: a királynő bár nem tudja alkalmazni a 21. századi praktikákat, amikhez hozzászokott, de baromi kreatív, és olyan dolgokkal áll elő, hogy az emberek csak lesnek. És persze folyamatosan tolja a 21. századi szlenget is, amiből senki nem ért egy kukkot sem, össze-vissza rohangál, kezdetben megpróbálja vízbefojtani magát, hátha visszajut a saját idejébe, ezzel persze alaposan ráhozva a frászt mindenkire (az udvarhölgyei szerintem 10 évet öregedtek percenként, és csak a jó isten kegyelme miatt nem kaptak szívinfarktust). Ezen kívül pedig szabad szájú, kreatív, olyan kiállása van, mint egy meglett férfinek (vajon miért...), és nem mellesleg rohadt menő. A legmenőbb Joseon kori nő. 

Na de lépjünk túl azon, hogy a királynő milyen egy istenkirály személyiség, mennyire lehet imádni, és röhögni a hülyeségein. Tudjátok, milyen üzenet jött le nekem az egész sorozatból? Hogy egy Joseon kori nő sosem érvényesülhet a társadalomban, hacsak egy 21. századi férfi meg nem szállja a testét. Szerintem a Joseon kort nem kell bemutatni senkinek, de azért foglaljuk össze két mondatban: vannak a magukat istennek képzelő egyedek, akiknek mindent lehet, ők irányítanak, döntenek, és akkor is igazuk van, ha nincs: ezeket a roppant vonzó teremtményeket férfiaknak nevezzük. És vannak azok a kis túlzással szolgasorban élő, állatnak minősülő teremtmények, akiket a férfiak nem használnak egyébre, mint férfi örökösök legyártására: őket nőknek nevezzük. Egy 200 évvel ezelőtti világban egy ilyen társadalomban élő nő egymaga, saját akaratából semmire sem volt képes. De ugye a sorozat bemutatja, hogy ez a mi királynőnk micsoda egy menő nőszemély, akinek mindent lehet, mindenhez ért, nagy a szája, szép, okos, tehetséges. Ezeknél kevesebbért is kivégeztek nőket abban a korban. Tehát mi lehet az oka annak, hogy So-Yong mégis képes volt érvényesülni? Az, hogy egy férfi vette át a teste felett az uralmat.

Gondoljatok csak Jo Hwa-Jinre. Mit tudunk elmondani róla? Sajnos szegény nőnek nincs valami érdekes személyisége. Szerény, alázatos, kedves. Mint abban a korban minden nő. Miért? Mert a férfiak ezeket a tulajdonságokat várták el tőlük. So-Yongra is ugyanez a három tulajdonság volt a jellemző, mielőtt Bong-Hwan a testébe került volna. Sőt, még So-Yong udvarhölgyére is. És ha fogunk egy random női történelmi karaktert bármelyik sorozatból, rá is ez a három jelző lesz az érvényes. Nem azért, mert a készítőknek nincs fantáziájuk, és nem tudnak normális női karaktereket gyártani. Hanem azért, mert akkoriban ez volt a nőkkel szembeni elvárás. Na de egyszer csak puff, belekerült a 21. századi férfi, Bong-Hwan, So-Yong testébe, és a királynő úgy kezdett el viselkedni... mint egy férfi. Amit nem is néztek jó szemmel a miniszterek, de hát mégiscsak ő a királynő. Ha nem róla lett volna szó, egy-két húzásáért már simán kivégezték volna. Onnantól, hogy Bong-Hwan színre lépett, a királynő is elkezdett érvényesülni. Zabolázatlan, karizmatikus, igazi nagyszájú nőszemély lett, és ezzel tudott csak érvényesülni a férfiak világában. So-Yongnak ehhez sosem lett volna mersze, ereje.

Na de a kitekintés után térjünk vissza a cselekményhez. Annak ellenére, hogy imádtam a sorozatot, voltak dolgok, amiket nem értettem, vagy nem tetszettek. 

Ez már a sokadik történelmi sori, amit nézek. Olybá tűnik, hogy mindenki két dolog miatt kezd ármánykodásba: szerelem és hatalomvágy miatt. A szerelmet még megértem. De a hatalomvágy minden esetben egy megfoghatatlan fogalomnak tűnik, amiről nem tudjuk, mire jó. Miért ármánykodik az özvegy királyné? Jó élete van, tele van pénzzel, mindenki körülugrálja, és hallgatnak is rá, van beleszólása a dolgokba. Mi változna akkor, ha minden hatalom az övé lenne? Semmi. Vagy ha mégis, azt a készítők nem mutatják meg nekünk.

Miért ármánykodnak a miniszterek? Minek akarnak még több hatalmat, amikor már így is mindenről ők döntenek? Épp hogy csak nincs korona a fejükön. Nagyobb a hatalmuk a királyénál, gazdagok és befolyásosak, szóval ennél még hová akarnak magasabbra mászni? És a királyné? Az országot nem irányíthatja nő, fia pedig nincs. Szóval mi a fenét akar? És ez már nem az első sorozat, ahol csak annyit tudunk, hogy mindenki hatalmat akar, de a hatalom nincs pontosan definiálva. Nyilván nem akar mindenki király lenni (végül mind ugyanarra a sorsra jutnának, mint a mostani bábkirály). Már így is van befolyásuk, a dolgok az ő akaratuk szerint mennek, tehát ez sem változna. Úgyhogy ilyen formában az egész intrikának semmi értelme. Jó lenne, ha kicsit pontosabb képet kapnánk arról, ki mit akar és miért lesz az jó neki, vagy miben változtat majd a mostani sorsán.

És ha már témánál vagyunk... El nem tudom képzelni, mit képzelnek a miniszterek magukról. Volt képük olyan dolgokat kiejteni a szájukon, amikért fogtam volna, és egyenként lefejeztem volna őket. Olyan szinten megalázták és szembeköpték a királyt, hogy legszívesebben kitéptem volna a nyelőcsövüket. A Ruler: Master Of The Maskban nagyon szépen bemutatták, hogy mennyi hatalmuk van a minisztereknek, és hogy a király tényleg csak egy báb. De itt ezt valahogy elfelejtették megemlíteni. Fogalmam sem volt, miféle következménye lenne annak, ha a király fogná, aztán mellkason szúrná őket. Miért nem tette? Mégis mijük volt ezeknek a minisztereknek, ami meggátolta a királyt abban, hogy halálra ítélje őket felségárulásért (naponta minimum kétszer, mert tényleg undorító, amit műveltek). Birtokoltak valami monopóliumot? Nem tudunk róla. Semmit nem tudunk róluk. Nem tudjuk, miért, mivel és hogyan tartják sakkban a királyt, és emiatt az egész ármánykodás hiteltelen. Hiszen nem értem, miért ne ölethetné meg őket a király, vagy miért ne rúghatná ki őket. Mit tehettek ellene a miniszterek, amit a király pozíciója révén ne tudott volna megakadályozni? Ha valóban olyan nagy hatalmuk volt, azt a készítőknek illett volna bemutatni.

És akkor Jo Hwa-Jin. Őszinte leszek, én minden ágyast egy szajhának tartok. Ez alól Jo Hwa-Jin sem kivétel. Tehát fel nem foghatom, hogy egy kis szajha mégis mit képzel magáról, amikor megtámadja a királynőt. Mire eljutottunk oda, hogy ez megtörtént, a király már nem szerette őt, csak épp Jo Hwa-Jin ezt képtelen volt elfogadni. Innentől kezdve a szerepe nem volt más, minthogy a király néha megdugja, amikor mondjuk ráun a királynőre, vagy ilyesmi (spoiler: ez nem történt meg. Hahaha.) És minekután a szerepe mai szemmel nézve roppant megalázó és szégyenteljes, fel nem foghatom, mit ugrabugrált. A királynő helyében én akkora pofont lekevertem volna neki, hogy leszáll a feje a helyéről. Viszont az tény és való, hogy Jo Hwa-Jin bejárta egy karakterfejlődési utat, és viszonylag frissítő módon, hiszen a végére belátta, hogy amit tett, az rossz. Lemondott a pozíciójáról, és elment szépen haza. Ezt nagyon értékeltem, már csak azért is, mert ez az első sorozat, amiben egy mellékszereplő jóként kezdi, gonosz lesz, majd ismét megjavul.

Ha pedig már Jo Hwa-Jin, beszéljünk arról az ominózus kútról. Ha valakinek van ideje rá, légyszi magyarázza el nekem a komment szekcióban, hogy mi is volt ez a story-line, mert egy szót sem értettem belőle. SPOILER! Tehát a fiatal királyt a kút mélyére dobták, ahol csomó időt töltött együtt So-Yonggal. Na de a királlyal később elhitették, hogy valójában nem is So-Yonggal, hanem Jo Hwa-Jinnel volt a kútban... Eddig jól mondom, ugye? Miért? Azért volt erre szükség, hogy Jo Hwa-Jin a király kegyeibe férkőzzön? És mi volt azzal a könyvvel, ami So-Yonggé, de Jo Hwa-Jin úgy csinált, mintha az övé lett volna? Az egészet nem értettem... SPOILER VÉGE. Szóval fura volt ez az egész szál, és nem is értettem, mire kellett ez... 

Egy ember van még, akiről beszélni szeretnék, ő pedig Kim Byeok-In. Nem szerettem őt. Főleg azért, mert jó ember volt, de rossz ügyért harcolt. Túlságosan elvakították az érzelmei, és nem csakhogy nem látott tisztán, nem is akart. Nem érdekelte semmi, csak amit összerakott a fejében, és aki ellentmondd ennek az illúziónak, arra vagy oda sem figyelt, vagy az ellenségének tekintette. Nem az érdekelte, mi volt a jó So-Yongnak, hanem hogy ő mit hitt, mi a jó neki... 

Ami pedig a romantikát illeti (nem hittétek, hogy megfeledkezem róla, ugye?). Hát én nem gondoltam volna, hogy ez így fog alakulni. Imádtam a királynő kezdeti ellenségeskedését, meg a viszakozását, ha a király meg akarta csókolni (vagy megölelni). Tök logikus volt, miért tette, és jót nevettem rajta. Aztán a végére már simán lesmárolta a királyt, nekem meg csak az járt a fejemben, hogy "Öm... nem akarom megzavarni az idillt, de Bong-Hwan... ugye tudod, hogy... izé... épp egy pasival smárolsz?" Vajon ilyenkor csak hagyta, hogy a királynő érzései átvegyék az uralmat a teste felett? Nyilván nem ő szeretett bele a királyba... Vagy ki tudja. Viszont amit tényleg fontosnak tartok megemlíteni, hogy a király viszont igenis Bong-Hwanba szeretett bele, nem So-Yongba. Az utolsó részben hangzott el a király szájából az a mondat, ami nagyon szíven ütött: "Vajon elveszítettem valamit?" Ez akkor történt, amikor Bong-Hwan elhagyta So-Yong testét, és visszatért a saját világába. Csakhogy a kérdés teljesen jogos: hiszen a király elveszítette azt, akibe beleszeretett. Abból, amit láttam, Cheoljong nem a királynő kinézetébe szeretett bele, hanem a személyiségébe; de a személyisége Bong-Hwan maga volt. Bong-Hwan személyiségébe szeretett bele, nem So-Yongéba. És oké, hogy a csinos test megmaradt neki, de azt a személyiség, amibe beleszeretett, elveszítette. 

Ami a befejezést illeti, abban egy egész picit csalódtam. Már a legelső részben tudtam, hogy lesz vége, és emiatt nem is izgultam. Voltak más elképzeléseim is, jobban örültem volna, ha azok jönnek be, mert így túl tipikus lett. 

Nagyon sok dolog van még, amit még meg tudnék (és szeretnék) említeni, de sose végeznénk... Ha valaki követ snitten, az folyamatosan értesülhet a kis kommentjeimról, amiket az egyes sorozatok részeihez szoktam hagyni. Általában feleannyit írok itt a blogon az összegzésbe, mint snitten az egyes részekhez. 

Összességében azt tudom mondani, hogy aki nem látta még, az gyorsan-gyorsan pótolja be. Pár év múlva ez a sorozat egy nagyon ikonikus és kultikus része lesz a k-drama világnak. Egyszerűen annyira klassz, hogy szerintem vétek kihagyni.

So-Yong: Az olyan nők, mint én, nem Joseonból származnak. 

Ezért veszélyes az áldozatot játszani. Anélkül, hogy észrevennéd, napról napra változol szörnyeteggé.

Minél erősebb a fény, annál sötétebb az árnyék.

So-Yong: Csak egy okod lehet arra, hogy megölj engem. Hogy gyengébb vagyok nálad! Nem tudtál volna megtámadni, ha erősebb vagyok. Csak azért tetted, mert könnyű célpont vagyok! Mert gyengébb vagyok nálad! Ez a valódi ok.  

Tessék! Próbáld újra! Bizonyítsd be, hogy csak egy gyilkos vagy, aki megölne egy gyengébb embert!