Color Rush

Műfaj: dráma, romantikus, misztikus, BL

Dátum: 2020

Részek száma: 8 (15 percesek)

Főszerepben: Yoo Jun (Choi Yeon-Woo) és Heo Hyun-Jun (Go Yoo-Han)

Ismertető: Színvaksággal élő Yeon-Woo egy olyan világban nőtt fel, amely teljesen különbözik az átlag emberekétől. Csak a szürke és annak néhány tónusát képes érzékelni, de tudja, hogy a világ tele van más színekkel, amit ő maga soha nem láthat. Legalábbis addig a napig, amíg Yoo-Han be nem lép az életébe. Yoo-Han közelében furcsa érzések ébrednek fel benne, és különös módon a színek pár pillanatra megjelennek előtte. Mi lehet az oka mindennek? Míg Yeon-Woo ezen a kérdésen töpreng, Yi-Rang néni kétségbeesetten keresi az évekkel ezelőtt eltűnt nővérét. 

Előzetes: https://youtu.be/2-u59Eb2SGw

Online: Indavideó

Véleményem: Ez a sorozat tökéletes mintapéldája az olyan beteges kapcsolatoknak, amiben a két fél kihasználja egymást. Lehet ezt romantizálni, de ez a kapcsolat akkor is egészségtelen. Nem szeretném ellőni a "poént", amit egyébként lehet sejteni az első részekből, meg az elszólásokból, szóval megpróbálom spoiler nélkül elmagyarázni, miért is közvetít ez a sorozat rettenetesen rossz üzenetet a (fiatal) nézők felé.

Yeon-Woo egy színvakságban szenvedő fiú, aki rátalál valakire, akinek a közelében képes látni a színeket. Mikor erre rájön, Yoo-Han megszállottjává válik. Semmi mást nem akar, csakis egyetlen dolgot: látni a színeket. Értitek, ugye? Nem Yoo-Hant akarja látni. Bármennyire is próbálják elhitetni velünk a készítők (sikerrel, mert a nézők imádták ezt a beteges kapcsolatot), Yeon-Woo soha, egyetlen percre sem Yoo-Hant magát akarta látni, hanem a színeket, amik Yoo-Han velejárói voltak. Yeon-Woo minduntalan undorral ellökte Yoo-Hant, mikor az közeledni próbált felé, és az utolsó részig azt sem akarta, hogy egyáltalán hozzáérjen, ami eléggé elgondolkodtat, hogy vajon akkor hol van ebben a romantika, az intimitás, ami egy párkapcsolat alapja? A 8 részből 7-ben Yeon-Woo folyamatosan hangosan is kimondta, hogy azért akart Yoo-Han közelében lenni, hogy lássa a színeket. Nincs ezzel probléma, ki ne akarná látni őket, miután egész életét szürkeségben élte? Csakhogy itt jön a gond: hogy ezt a témát nem szabadott volna romantizálni. Vagy szabadott volna, de akkor azt tették volna helyesen.

Amit mi kaptunk, az egy félig lélektaninak, félig romantikusnak szánt sorozat. De ebben a témában a kettő nem fér meg egymás mellett olyan módon, ahogyan azt a készítők ábrázolni próbálták. Van ahol működik, és a nézők ebbe is nyugodtan belebeszélhetik a (nem beteges) romantikát, de ez a szerelemtől igencsak távolt állt.

Nem szeretném elspoilerezni, szóval egyelőre legyen elég annyi, hogy Yoo-Hannak is megvan a maga önző indoka, amiért éppen Yeon-Woo-t akarja. Az övé az utolsó részben derül ki, de bár ne rakták volna bele ezt a "megdöbbentő" fordulatot, mert csak tovább rontott az amúgy sem rózsás helyzeten.

Yeon-Woo kihasználta Yoo-Hant, és Yoo-Han is kihasználta Yeon-Woo-t. Mindkettejüknek volt egy olyan "problémája", ami csak akkor oldódott meg, amikor a másik közelében voltak. Azonban az elvárásokkal szemben mindketten azért voltak a másik közelében, mert olyankor megoldódott a problémájuk, nem pedig azért, mert kedvelték a másikat. Kihasználták egymást. Az első perctől az utolsóig, és ezt meg sem próbálták elrejteni. Az utolsó részben beszéltek valami "szerelemről", amit a 7 rész alatt távolról sem lehetett érezni, de ez csak még betegesebbé tette az egész "kapcsolatot". De ne értsetek félre, nem lett volna ezzel semmi probléma. Imádtam volna egy olyan lélektani történetet, amiben mindkét fél azért ragaszkodik a másikhoz, mert csak így élhetnek boldog életet, amiben az egyiknek elmúlik a színvaksága, a másiknak meg a saját problémája, és közben végig azt hiszik, hogy szerelmesek egymásba, miközben csak kihasználják a másikat. Imádtam volna. Imádom az ilyeneket. 

De itt nem erről volt szó. 7 részen át láthattuk, ahogy kihasználják egymást, majd az utolsó részben hirtelen szerelemről kezdtek el beszélni, holott soha nem azért voltak a másikkal, mert maga a személy érdekelte őket. Yeon-Woo azért volt Yoo-Hannal, mert mellette láthatta a színeket. Soha, egyszer sem nézte meg igazán az arcát. A szemét nézte, és a szemének a színét. Soha, egyszer sem érdekelte Yoo-Han személyisége, vagy az ő akarata. Mindig csak a saját önző vágyát ment kielégíteni. SPOILER Yoo-han pedig azért volt Yeon-Woo-val, mert az ő arca volt az egyetlen, amit képes volt látni. Azért hagyta, hogy Yeon-Woo kihasználja, mert közben nézhette azt az egyetlen arcot, amit képes látni. Olyannyira ráerőszakolta magát Yeon-Woo-ra, hogy az már nem egészséges. SPOILER VÉGE Mondjátok meg nekem, hol van ebben a romantika?

Semmi baj nem lett volna, ha a sorozat erre a beteges kihasználásra fókuszál, és nem próbálja meg mindezt romantikussá tenni. Azok a kézfogás, az arcsimítások, az ölelések, mind-mind olyan elemek, amikkel megpróbálták a kapcsolatukat romantikusként ábrázolni, úgy, mintha nem lenne egészségtelen, hogy felhasználják a másikat, mintha teljesen rendben lenne ez az egész. Az utolsó részben pedig már egyenesen szerelmet emlegettek, holott egyikük sem, soha, egy pillanatra sem törődött a másik fél személyével, csak azzal, amit a másik adni, nyújtani tudott neki. Önző érdekek. Egészségtelen volt az egész "kapcsolat", de ahogy már írtam, ha nem próbálták volna ezt egy normális, egészséges kapcsolatként bemutatni, hanem pont arra mentek volna rá, hogy ez nincs rendben, hogy még ők maguk is elhiszik, hogy szerelmesek egymásba, miközben csak függenek a másiktól, és kihasználják a másikat, na az király (és nem mellesleg REÁLIS) lett volna. A készítők persze azt akarták elhitetni velünk, hogy ha megtalálod a megfelelő embert, az az ember majd szó szerint színesebbé teszi az életedet. De sehol nem voltak valós, romantikus érzelmek. Kezdetben azt hittük, ha már Yeon-Woo önzőségből is van Yoo-Hannal, akkor legalább Yoo-Han tényleg kedveli a másikat, de az utolsó rész ezt is tönkretette. Egyszerűen nem voltak arra utaló valós jelek, hogy ezek ketten szeretnék egymást. Csak is az volt a biztos, hogy mindketten akarnak valamit a másiktól, és a saját önző érdekeikből vannak együtt. 

Arra már ki sem térek, mennyi logikai bakit tartalmazott az egész (azt ugye tudja mindenki, hogy egy fiatalkorú gyereket nem lehet legálisan felügyelet nélkül egyedül hagyni otthon, még akkor sem, ha ez tökéletes alkalom arra, hogy a fiaink kettesben maradjanak?).

Ezek a BL sorozatok pedig jelenleg mind csak vágybeteljesítőek. Ami azt jelenti, hogy még ha nem is fanfiction alapú, mint a Color Rush, hanem realisztikus, akkor sem lehet komolyan venni, mert semmi más funkciót nem töltenek be, csakhogy többségében a lányok BL-es képzelgéseit valóra váltsák, és emiatt lesz egy gagyi alaphangjuk (még ha amúgy különleges is lenne a történet). Ezeket a sorozatokat egyszerűen nem lehet komolyan venni. Ilyen szinte az összes thai bl dráma is, és most ez is ilyen lett. Arra jó, hogy a lányok kiéljék ezeken keresztül a képzeletüket, de mivel pontosan ez is a funkciójuk, így nem csak hogy egyediség, de semmi reális nincs bennük, vagyis az egésznek semmi értéke. Legalábbis számomra, a többiek nevében nem beszélhetek. Olyan sorozat, amit holnapra el fogok felejteni (ezért is írom ezt az értékelőt rögtön azután, hogy kikapcsoltam az utolsó részt, mert ha holnapra hagynám, elfelejtenék mindent.) A kivitelezés, hogy elsietik a beteljesülést, hogy telepakolják klisékkel, elnagyolt drámai hatásokkal, olyan elemekkel, amiről lerí, hogy csak a "romantika" kedvéért van benne mind-mind gagyivá teszik a sorozatot. Valamivé, amit tizenévesen még elhittem volna, de amiből már kiöregedtem és csak fásult sóhajtásokkal nézem az egymás utáni hülyébbnél hülyébb ötleteket, amikkel telepakolták ezt a szegény történetet. 

Pedig a történet nem lett volna rossz. Ha úgy alakul, ahogy fent leírtam, akkor imádtam volna. De jelen formájában végtelenül feldühített, hogy egy egészségtelen kapcsolatot próbáltak meg egészségesként eladni. Rettenetesen rossz üzenet ez a fiataloknak, akik még csak tisztában sincsenek azzal, milyen burkolt üzenet jutott el hozzájuk, épül bele a gondolkozásukba.

Mivel tisztában vagyok vele, miért imádja a Color Rush-t mindenki (a vágybeteljesítésért), így nem tudom azt mondani, hogy ne nézzétek meg, mert rajtam kívül nagyjából mindenki szerette. Nézzétek csak, és élvezzétek is, adjatok neki egy esélyt, aztán majd mindenki maga eldönti, hogy mennyire volt rossz az üzenet.

Végszóként pedig megint megjegyezném, hogy a Blhunsub fordításai még mindig elég rosszak. Továbbra is tele van elírásokkal, helyesírási hibákkal, több soron átívelő elütésekkel, plusz nagyon sok helyen nem is az eredetinek megfelelő jelentéssel fordították. Ha tehetitek, én inkább az angol feliratot javaslom. Azt is itt szeretném megjegyezni, hogy ez az utolsó olyan Blhunsub által fordított sorozat, amit hajlandó voltam népszerűsíteni a blogomon. Ha olyan sorozatról írok, amit ők fordítottak magyarra, akkor az online elérhetőséghez én mostantól az angolt fogom linkelni. Több oka is van ennek, ami nem erre az oldalra és az olvasóimra tartozik, de szerettem volna szólni, miért fog változás történni ebben. Megértéseteket köszönöm!