Sweet Home (webtoon)

Cím: Sweet Home

Műfaj: webtoon, horror, thriller, fantasy, akció, seinen

Ország: Dél-Korea

Írók: Kim Carnby és Hwang Youngchan

Fejezetek száma: 141

Kiadás: 2018-2020

Leírás: Egy családi tragédia után a visszahúzódó középiskolás diák, Cha Hyun-Soo kénytelen elhagyni az otthonát – csakhogy valami sokkal ijesztőbbel találja szembe magát: a való világgal, ahol a szörnyek megpróbálják kiírtani az emberiséget. Most egy maroknyi vonakodó hős oldalán kell harcolnia, hogy megmentsék a világot, mielőtt még túl késő lenne.

Magyar fanfordítás: ITT

Véleményem: Istenem, hogy én hogy megsirattam ezt a történetet. Az utolsó 5 fejezetet egy az egyben végigbőgtem, pedig nem hittem volna, hogy valaha is fogok tudni (webes) képregényen sírni, de basszus, ez durván szétszedett. Pontosan így képzeltem el a befejezést, és bár az utolsó fejezet kicsit túl idilli volt, aminek annyira nem örültem, mert az egész úgy volt tökéletes, ahogy volt, de isten ments, hogy panaszkodjam.

Az alap történet az, hogy a világot egyik pillanatról a másikra elárasszák a szörnyetegek, de nem ám akármilyenek! Az emberek legerősebb vágya belülről tör elő, és változtatja őket szörnyetegekké. Aki éhezett, mohó lesz, aki rémült, láthatatlanná válik. Ez nem egy vírus, amit valami ellenszerrel meg lehet állítani, és nem is fertőző. Az ember bensőjében alakul ki, és nem lehet megállítani. De tudjátok, mi az érdekes? Amikor egy ember szörnyeteggé válik, csak kívülről lesz agresszív és halálos. Belül az ember, aki a szörnyeteg valaha volt, boldog. Egy olyan helyen látja magát, ahol megkapja azt, amire mindig is vágyott. És ezért nehéz ellenállni a torzulásnak vagy monszterizációnak; mert melyik ember tudna ellenállni annak, ahogy beteljesüljön a leghőbb vágya?

Nagyon szép és izgalmas történet arról, hogy az emberi vágyak mindent felülírnak. A szó legszorosabb értelmében mutatja be, hogy az emberi vágyak torzak és önzőek, és szörnyeteggé változtatják az embereket. A vágyaik beteljesednek ugyan, megkapják, amit akarnak, és mélyen legbelül boldogok, mégis szörnyeteggé válnak közben, és gyilkolnak. Van ennél szebb allegória?

A webtoon minden szereplőjének van egy tragédiája, ami elég indok arra, hogy szörnyeteggé váljon, mégis, néhányuknál egyértelmű, hogy ez be is következik, de vannak olyanok is, akiknél soha nem jelennek meg a tünetek. Vajon azért, mert ők elég erősek, hogy ne gyengüljenek el, vagy soha nem is volt rájuk olyan erős hatással a traumájuk, hogy ilyen szinten befolyásolja őket? Erre a kérdésre igazából nem kapunk választ, úgyhogy csak a fantáziánk marad. Én úgy gondolom, hogy ez nem feltétlenül azon múlt, ki volt az erős, és ki volt a gyenge. Mindenki másként dolgoz fel traumákat. A fiatalok sokszor túl éretlenek, hogy felfogják, máskor pont hogy a fiatalságuk miatt lesz rájuk olyan nagy hatással. A felnőttek sokszor már megedződtek, hogy elviseljék őket, máskor viszont egy egész életen át küzdenek velük, és végül csak "feladni" a legegyszerűbb. Tehát szerintem az egész szörnyeteggé változást nem lehet valaki "gyengeségnek" betudni, sokkal inkább személyiség függő, hogy kire hogy hatnak a traumák - és ugye ezzel szoros kapcsolatban a vágyaik, mert legtöbbször a traumájuk után kialakult vágyaik változtatta őket szörnyeteggé. Ki erősebben vágyik valamire, ki kevésbé, de ez nem teszi egyik karaktert jobbá és erősebbé, a másikat pedig rosszabbá és gyengébbé. 

Én egyik karaktert sem tudtam hibáztatni, aki szörnyeteggé vált, és tetszett, hogy a szereplők sem. Legtöbbször vívódtak, hiába próbálták a szörnyek megölni őket. Az emberek nem akartak végezni velük, és végig azt hajtogatták, hogy "nemrég, még ők is emberek voltak." Ebben ti is érzitek a párhuzamot, ugye? Ha eltekintünk a szörnyes, horroros, fantasys háttértől, és csak az emberekre gondolunk: valaha, még mielőtt beteljesítették az önző, igazságtalan, gonosz vágyaikat, ők is csak emberek voltak, akikkel rossz dolgok történtek. Nem tudom, de én imádtam ezt az egész thrilleres, pszichológiás szálat a webtoonban (és remélem, ez meg lesz majd a sorozatban is, amit ez után fogok elkezdeni). 

Nagyon elmentem a történet pszichológia szála felé, szóval kanyarodjunk vissza. A történet eleje szerintem nagyon lassan indult be. Valahol a 10. fejezet környékén elég sokáig azt éreztem, hogy nem tartunk semerre, és egy helyben toporgunk, de aztán szépen egyre izgalmasabb és akciódúsabb lett. Aminek külön örülök, hogy ez a történet nem arra ment rá, hogy mit hoz ki az emberekből a világvége (mint mondjuk az Alice In Borderland és a hasonló témájú történetek esetében). Ez alatt azt értem, hogy ilyenkor mindig azt mutatják be, hogy az emberek kezdetben összefognak, de mikor kezd elfogyni az élelem, kezdenek kényelmetlenné válni a dolgok, akkor egymás ellen fordulnak, akár egymást is megölik, hogy magukat mentsék. És persze ez itt is megvolt, végül is ez elengedhetetlen része egy ilyen történetnek. Volt egy karakter, aki nagyon irritált, mert egy gyáva féreg volt, aki a saját anyját is a szörnyetegek elé vetette volna, hogy magát mentse, de összességében nem ezen a szálon volt a fókusz. Inkább az akcióra és a már fent kifejetett pszichológiai szálra mentek rá, tehát az akció és horror szerelmeseinek is kedvez, és a hozzám hasonló lelket-elmétboncolgató embereknek is. 

Direkt nem mentem bele az egyes szereplők és karakterek jellemzésébe, mert nem tudnék spoilermentesen beszélni róluk, és ez a történet tényleg úgy ütős, ha semmit se tudva áll neki az ember (mondjuk, akik látták a sorozatot, azokat már hiába óvom a spoilerektől...). De a főszereplőre, Hyun-Soo-ra egy kicsit kitérnék. A webtoon úgy indít, hogy a srác elveszti az egész családját, és teljesen egyedül marad. Előtte is kivetett volt, de most még inkább azzá válik. El kell adnia a házat és elköltöznie egy kisebb lakásba, hogy fent tudja tartani magát, és ez pont olyan magányos dolog, mint amilyennek hangzik. Amikor kitör ez a szörnyinvázió, Hyun-Soo, ahogy a legtöbb ilyen filmben a főszereplők, kezdetben megpróbál "hős" lenni. De elég hamar feladja a dolgot, és hősködés helyett inkább behúzódik a fürdőszobába, hogy túléljen. A legnagyobb problémája, hogy éhes és pisilnie kell, ami az emberi természet egy olyan oldalát mutatja be, amit nem túl gyakran látunk. Nem a hőst látjuk, hanem az egyszerű embert, akinek szükségletei vannak, a tinédzsert, aki csak túl akar élni. 

Nem árulok el nagy titkot vele, mert már a 2. fejezet környékén kiderül, hogy Hyun-Soo felírta a naptárába, hogy októbert 25-én öngyilkos lesz. Nem tudom, mi alapján választotta éppen azt a napot, talán elég messzinek tűnt, hogy felkészüljön rá. Viszont amikor megjelentek a szörnyek, Hyun-Soo, aki pár napon belül amúgy is meg akarta ölni magát, egyszerűen félt kimenni kaját szerezni, félt segíteni másoknak. Félt meghalni. Bár öngyilkosságot tervezett, ösztönösen félt a haláltól, és amikor oda került, rájött, hogy nem akar meghalni. Túl akarja élni. Szerintem ezt is nagyon szépen ábrázolta az író. 

Ami a befejezést illeti, sejtettem, mi fog történni, és nagyon-nagyon örülök, hogy végül tényleg úgy lett vége, ahogy elképzeltem. Nem önzőségből, hanem mert sok történetet elrontanak a nem odaillő befejezéssel. De ennek pont így kellett véget érnie. Ha nem így történt volna, akkor szerintem nem imádtam volna ennyire, és nem tudnék most ilyen pozitív értékelést írni.

Aki tud angolul, annak nagyon-nagyon ajánlom, izgalmas és olvasmányos történet. A magyar fanfordítást én készítem, szóval aki nem tud angolul, de kíváncsi rá, az itt tudja olvasni a folyamatosan érkező fejezeteket.

Kedvenc idézeteim:

Ha mindez valóban az emberek mohósága és igazságtalansága miatt történik, akkor... az én hibám is, hogy kitört ez a káosz?

Keményen harcoltál, Hyun-Soo.

Találgass! Mit gondolsz, ember vagyok? Vagy szörnyeteg?

Milyen kár... azt hiszem, nem fogjuk tudni megnézni a "Maria: A Film"-et együtt. 

Ha bárki látja ezt a videót... emlékezzen ránk! Mi... itt voltunk!